Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-20 / 168. szám, szombat

FEL ÚJ szó TANÁCSADÁS 1996. Július 20. „Van-e remény?" jeligére: 1988-ban halt meg a felesé­gem. Van ugyan négy gyerme­kem, de ők már talán azt Is el­feledték, hol élek. Egy éve nem látogattak meg Az egyedüllét rákényszerített, hogy társat keressek magpmnak, és talál­tam Is. Ő 71 éves, én 68 va­gyok. Az egészségi állapotom kielégítő. Minden rendben len­ne, egy kivételével. A hölgy a szexet is igényli, amit egy pár­szor meg is próbáltam, de a döntő pillantban mindig csődöt mondtam. így csak ké­zimunka maradt Elmentem a szexológushoz is, akitől kap­tam tablettákat, de ezek nem segítettek, pedig több mint • 500 koronát fizettem értük Kérem adjon tanácsot, hogyan jussak kl ebből a megalázó ál­lapotból, mert szeretnék majd rendes házasságban élni. - Az elhunyt feleségéhez fűződött őszinte kapcsolata, a sze­retetben és a szerelemben eltöl­tött évtizedek nem múltak el nyomtalanul, és ugyancsak ma­gasra emelték a mércét! Határo­zottan állíthatom, hogy semmi­képp sem tudja ezt kiegyensúlyoz­ni az a hat hónap, amióta az élet­társát ismeri. Ráadásul ez a kap­csolat egy nagyon is kézzelfogható igényből született, a magány száműzése céljából. Meg vagyok róla győződve, hogy e helyzet „ren­dezése" céljából, jóval több nőt el tudna fogadni társnak, mintákkor, évekkel ezelőtt, amikor a „nagy Őt" kereste. Ez természetes, hi­szen a kor előrehaladtával csök­kenni kellett bizonyos igényeknek. Kevesebb az idő a megszokott, biztos érzelmi alap kialakításához. Viszont nem lehetetlen, csak türe­lem és megértés kell hozzá. Az ala­pok kiépítéséhez idő kell. Furcsa, hogy a szexológus ezt nem vette fi­gyelembe, és csak a szex techni­kájára összpontosított. Persze fon­tosak a szex technikai feltételei, de maga az aktus az érzelmi felté­telek hiányában rosszul, egyes embereknél sehogyan sem megy. Ráadásul vitaminokból is keveseb­bet kapott, az E-vitaminból min­denképpen. írasson fel az orvosá­val annyit, hogy több héten át be­szedhesse napi 1000 mg-ot. Jól hat ebből a szempontból a koreai zsenyseny kapszula, ezt az E-vita­minnal párhuzamosan kell szedni naponta kettesével. Az érzelmi kapcsolat kialakításában nagyon fontos szerepet játszik, mennyire tudnak nyíltan, őszintén kommuni­kálni egymással. Ha az élettársa nyílt ún. kreatív ember, megérti, hogy az ön korában nagyobb sze­repet kap a megszokott reflexek, szokások megszakítása. Ismert élettani törvényszerűség, hogy az a szerv, az az izom, amelyik nem végzi a funkcióját lassan elsatnyul. Ön nyolc évig nem „gyakorolt", idő kell hozzá, hogy erőre kapjon. Na­gyon biztató, hogy merevedése van, a többi akadályt közösen le­küzdik, ha meg lesz önök között az összhang. Nem írja, hogy volt-e az élettársának kifogása a „kézimun­ka" ellen. Valószínűleg nem, külön­ben említené. Azt javasolom, ezen az úton haladjanak, mert ha eb­ben megegyeznek, elmúlik a telje­sítés kényszere, ami pillanatnyilag az ön „csődjeinek" a nyilvánvaló okozója. „Szeplők" jeligére: Tavaly ta­vasszal vettem észre, hogy a testemen kisebb-nagyobb szeplők jelentek meg Főleg a felső testemen, a hátamon, ka­romon, hasamon. Elmentem a bőrorvoshoz, aki tanács he­• lyett kinevetett, hogy a szeplők ellen semmit nem lehet tenni, mert az egésznek az az oka, hogy bőrömben a pigment csak úgy „megbolondult". Egyébként egészséges fiata­lember vagyok, kivéve az aller­giás náthámat, ami mindig ta­vasszalgyötör. Tényleg nem lé­tezik semmi ellenszer? Nem szeretném, ha az egész teste­met ellepnék a szeplők! - Amennyiben valóban a klasszikus, egyszerű szeplőkről van szó, a bőrorvosnak igaza van, nem tudunk ellene tenni, mert még csak nem is sejtjük, miért ala­kul ki ez a zavar a bőr pigment (bőrfesték) termelésében. Még­csak betegségnek sem számít, csak szépséghibának, hiszen az életet nem rövidíti, nem befolyá­solja, a munkaképességet nem csökkenti. A pigmentfoltocskákra (szeplőkre) orvosi szempontból csak azért kell odafigyelni, mert egy nagyon kis százalékuk telje­sen kieshet az ellenőrzés alól, és rosszindulatúvá válhat. Ezt viszont a tapasztalt bőrorvos tudja, és biz­tosan megadta kedves levélírónk­nak is a szükséges információkat. Nem marad más a számára, mint ezek figyelembevételével átprog­ramoznia az értékrendjét Boldog­abban él az az ember, aki örülni tud a meglevő dolgoknak, mintáz, aki az elérhetetlen után kesereg egész életén át! „Reménytelen állapot" jeligé­re: A férjem 45, én 35 éves va­gyok. 18 éve vagyunk házasok, és a házasság a szüleink aka­ratából történt Mindig Ipar­kodtam ,Jó" lenni a családhoz, és türelmes a férjem Iránt, el­nézni a hibáit Sajnos az utóbbi időben a helyzet egyre bonyo­lultabb. Rájöttem, hogy a fér­jem nem őszinte, a család előtt mindig az idegeneket részesíti előnyben. Ha a gondjaimat kezdem beszélni^ egyszerűen feláll és elmegy. Úgy tesz, mint­ha a család minden gondját nekem kellene megoldanom, őt ez nem érinti. Sokszor már sírógörcsöket kapok és lelki­leg lassan kikészülök. Egy or­vosi vizsgálattal megállapítot­ták, hogy két keresztnyi vér van a vizeletemben! Az a kér­désem, hogy lehet-e ez az ál­landó Idegfeszültségtől, a szé­düléseimtől? - Nem valószínű. Inkább a szé­dülései és az idegessége, a túlér­zékenysége keletkezhetett egy lappangó vesebetegség talaján, miután az felemésztette testi tar­talékait. Javaslom, hogy mielőbb vizsgáltassa ki magát egy vesespe­cialistával (nefrológus), nehogy is­métlődő rosszullétei végzetesek legyenek?! Figyeljen oda a körzeti orvosnál, hogy ne az urológushoz küldje, hanem a veseorvoshoz. Ta­pasztalataim szerint sok helyen ezt a két specialistát hatáskörü­ket, lehetőségeiket tévesztik és összekeverik! ,Aggódó fiatalasszony" jeligé­re: 21 éves, egy gyermekes édesanya vagyok. Kb. egy éve vettem észre, hogy a hüvelyem mellett kívülről egy csomó nőtt Azonnal elmentem a nőorvoshoz, aki megállapítot­ta, hogy egy cisztáról van szó, s mivel nem fájt, semmi gondot nem okozott, azt mondta, nem kell vele semmit sem csinálni. Rendszeresen járok ellenőrző vizsgálatokra, a csomó ugyan­olyan mint volt, ezért lepett meg, mikor legutoljára az orvo­som azt mondta, hogy meg kell műteni, legkésőbb az ősszel, mert ez csak rosszabb lesz. Azonkívül azt mondta, hogy méhszájsebem is van. Úgy ér­zem, még fiatal vagyok a műtétre, és nagyon félek, hogy utána még rosszabb lesz. Sze­retném, ha írna erről a beteg­ségről, milyen következményei lehetnek, s ha nem műtik meg esetleg el is rákosodhat? - Két különböző dolgot kell megkülönböztetni. Az egyik a méh­szájseb, ami a nőgyászati ren­delőkben a nagyon gyakori leletek közé tartozik, a másik a ciszta. A kettő egyáltalán nem függ össze egymással, hacsak abban nem, hogy mindkettőnek a végleges ki­gyógyítása, a nőgyógyászok mai is­meretei szerint csak kis sebészeti eljárással lehetséges. A méhszáj­seb okai nem egészen tisztázot­tak, a konzervatív kezelési eljárá­sok csak ritkán szoktak eredmé­nyesek lenni, ezért az elsebese­dett részt egy egyszerű eljárással ki kell metszeni. Különben való­ban megtörténhet, hogy egy bizo­nyos idő (hónapok??, évek??), mint minden idült seb, elrákosod­hat. Ami a levélben említett cisztát illeti, valószínűleg nem kapott rész­letes felvilágosítást kedves levél­írónk. A hüvely cisztái aránylag rit­kák, és rendszerint annak a hátsó falán helyezkednek el, önvizsgálat­tal nem tapinthatók. Valószínűleg egy átvészelt Bartholin mirigy-gyul­ladás következtében kialakult cisz­táról van szó, amit azért kell eltávo­lítani, mert fennáll az eltályogoso­dás veszélye. Kedves levélírónk megnyugtatására el kell mondani, hogy mindkét kisműtét a problé­ma végleges megoldásáttűzi ki cé­lul, és a szervezetére semmiféle káros következménnyel nem jár. Inkább a kezeletlen sebek, daga­natok következményeitől jogos a szorongás, félelem! „Elkeseredve" jeligére: Na­gyon el vagyok keseredve, mert nem tudok a kisfiámon segíteni, aki most 9 éves, és sajnos éjszakánként bepisil. Voltam vele különféle vizsgála­tokon, végülls megállapítot­ták, hogy lelki problémáról van szó, és gyermekpszichiáterhez küldtek Rendszeresen járok vele a rendelőbe, gyógyszere­ket is kap, de nem sok sikerrel. Szerintem az állapota nem vál­tozott, vagy nagyon türelmet­len vagyok? Mellékelem az ed­dig felírt gyógyszerek Jegyzé­két, szeretném megismerni a véleményét! - A ma általánosan elfogadott nézet szerint az éjjeli bevizelés a központi idegrendszer bizonyos fo­kú éretlenségének a következmé­nye, tünete. Az esetek döntő több­ségében fiúkról van szó, és leg­később a kamaszkor kezdetéig rendeződik. Ez természetesen azokra az esetekre vonatkozik ­mint azt kedves levélírónk is írja ­amikor az orvosi vizsgálatok min­den szervi baj lehetőségét kizár­ták, s maradnak a lelki tényezők. A levélíró elkeseredett anyuka na­gyon jól teszi, hogy rendszeresen eljár az ellenőrző vizsgálatokra, mert a gyógyszerek önmagukban nem fogják a problémát megolda­ni. Úgy a kisfiának, mint a szülőknek kell a szakemberi veze­tés, hiszen egy kisgyermek számá­ra a lelki problémák okát rendsze­rint a családon belüli helyzetben, a szülők egymás közötti viszonyá­ban kell keresni. A baj gyökerének a feltárása nem mindig egyszerű és időigényes. Ettől már csak a rendezés a nehezebb, hiszen rosszul beidegződött szokásokon kellene változtatni, amihez még a meglévő akarat mellett is sok türe­lemre és időre van szükség. A le­vélhez mellékelt gyógyszerek listá­ját böngészve az alkalmazott gyógyszerek ellen semmi kifogás nem lehet, csak a választék tűnik szűknek, hiszen csupa nyugtatóról van szó. Javaslom kiegészíteni olyan készítményekkel, melyek az idegrendszer érésében is segíte­nek, hiszen ez az alapprobléma (vi­taminok, lecithin stb.). Ami pedig az anyuka utolsó kérdését illeti, va­lóban nagyon sok türelemre és szeretetre van szükség részéről a kisfia irányába, ha belátható időn belül értékelhető eredményt akar elérni. A szidás elvből tilos, mert nem segít, viszont sokat ront! „Halálfélelem" Jeligére: Az édesanyámnak, aki 52 éves, még rendszeres a tisztulása, de nekem, 30 éves koromban azt mondta a nőorvosom, hogy előfordulhat, már klimaxos va­gyok. Nagyon félek ettől, mert nem tudok róla semmit Nem szeretném, ha például csontrit­kulással végződne a dolog S egyenesen Irtózom a hormon­kezeléstől. Lehet még például gyermekem? Vagy a korai öregség vár rám, esetleg rák? - Nem tartom valószínűnek, hogy 30 éves korban már klima­xos volna. Arra kell gondolnunk, hogy a hormonális fogamzásgátló új szintre állította a hormonegyen­súlyát a szervezete ezen tabletták rendszeres szedésére állt be. A csontritkulás nem a klimax követ­kezménye, hanem egy évtizedekig tartó folyamat eredménye, ami leggyakrabban a változó kort elért nőknél manifesztálódik. Me­gelőzése nem hormonkezeléssel történik, hanem azzal, hogy vigyáz­zunk arra, fogyasszunk naponta legalább 1000 mg kalciumot, hogy ne kelljen a szervezetünknek a csontjainkhoz nyúlnia, azokból kivonva a szükséges mészmennyi­séget A rák sem a klimax követ­kezménye, csak idősebb korban gyakrabban jelenik meg, s szintén nem állítható, hogy hormonkeze­léssel megelőzhető, esetleg gyó­gyítható. Viszont az orvosok bizo­nyítottnak vélik, hogy a rákbeteg­ség egyes formáit bizonyos hormo­nok előidézhetik, legalábbis meg­könnyítik a megjelenésüket Összegezve a választ levélírónk szerteágazó kérdéseire azt taná­csolom, hogy úgy is mindig tervez­ték, vállalja azt a második gyerme­ket, és azt beszélje meg a nőorvo­sával, hogyan eshet a lehető leg­gyorsabban teherbe. A terhesség alatt a szervezetének új hormon­háztartást kell majd kialakítania, és szülés után, a szoptatás megfe­lelően hosszú ideig tartó idősza­kán át majd visszaáll a saját ritmu­sára, amit aztán már bizonyára nem fog - az eddig szerzett nega­tív tapasztalatok birtokában ­megzavarni hormonális fogamzás­gátlók szedésével. Amennyiben nem lenne lehetséges - mint leve­lében is jelezte - az érdemi kom­munikáció a nőorvosával, nincs más hátra, másikat kell választa­nia! „RTG" jeligére: Tessék megír nl, kérem szépen, mennyire ár­talmas a röntgengizsgálat az egészségre. Az utóbbi időben gyakran betegeskedem, és a legutolsó három hónapban négyszer voltam röntgenvizs­gálaton (mammográfla, tüdőröntgen, fejröntgen, vese­röngten és urográfia). Mennyi időnek kell eltelni két röntgen­vizsgálat között? - Minden sugárzásnak megvan a káros hatása az élő szervezetre, így az emberi sejtekre, szövetekre is. A károsodás mértéke attól függ, milyen erősségű volt az a sugár­zás, milyen hosszú ideig érte a szö­vetet a sugárzás, és nem utolsó sorban, milyen a szövet(sejt) ellen­állóképessége a sugárzással szemben. A modern röntgenvizs­gáló berendezések már számító­géppel vannak felszerelve, ami le­hetővé teszi, hogy a felvétel a pilla­nat töredéke alatt megtörténjen, az adatokat a számítógép emléke­zetében tetszés szerinti ideig tárol­ják, és onnan kihúzva végezzék a vizsgálatot értékelést. A beteg így több vizsgálaton áteshet anélkül, hogy a szervezetét káros mennyi­ségű sugárzás érné. S Várom és megválaszolom tisz­telt olvasóinknak az Új Szó szer­kesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Adózni pedig kell H. R.: Az édesanyánk 1992 elején halt meg. 1993 májusában befizettük az örökségi adót. 1994 elején kaptunk egy írásbeli figyelmeztetést, adjunk be egy kérvényt, akkor a befizetett adót visszafizetik, mivel az édesanyánk 1993 előtt halt meg. A kérvény beadása után meg is kaptuk a pénzt, amit korábban befizettünk. Most egy újabb felszólítást kaptam, hogy ugyanezt az összeget fizessem be, mert ha ezt nem teszem meg, akkor a bíróság fogja azt tőlem behajtani. Én most azt szeretném tud­ni, ha nekem egyszer már visszaadták azt, amit befizettem, ak­kor hányszor változik a törvény, hogy nekem újra be kell fizet­nem azt amit már egyszer egy törvény szerint befizettem, egy másik törvény szerint visszakaptam ...? Az öröklési adót 1993. január elsején vezették be a Szlovák Nemzeti Tanács 318/1992. Tt. számú törvényével. Az öröklés persze korábban sem volt „ingye­nes", az említett időpont előtt azonban nem adót kellett fizetni, hanem úgynevezett közjegyzői öröklési illetéket. A közjegyzői ille­tékekről szóló törvény erről az ille­tékről olyan rendelkezéseket tar­talmazott, amelyek nagyon ha­sonlítanak az öröklési adóról szó­ló rendelkezésekhez. Szintén ab­ból indult ki, hogy az örökösöket három csoportba osztotta, és az öröklési illeték mértéke attól füg­gött, hogy az örökös melyik cso­portba tartozott. Az örökhagyó gyermekei, unokái, házastársa stb. az első csoportba tartoztak, és itt az illeték mértéke az örökölt vagyon egy százaléka volt. Tartal­milag szinte teljesen megegyező rendelkezéseket olvashatunk az öröklési adóról szóló törvényben is. Sőt, az első csoportba sorolt örökösöknél az adó mértéke is­mét egy százalék. Az utóbb említett törvény 27. paragrafusa tartalmazza az úgy­nevezett átmeneti rendelkezése­ket, amelyek megállapítják, hogy ha 1993. január elseje előtt kö­vetkeztek be azok a tények, ese­mények, amelyek a korábbi jog­szabályok szerint az öröklési ille­ték tárgyát képezték, akkor a ko­rábbijogszabályok alapján kell el­járni, továbbá, hogy az öröklési il­leték kirovását és behajtását ilyen esetben a bíróság látja el. Az idézett rendelkezés értelmében tehát a bíróságtól kellett volna kapnia egy határozatot az öröklé­si illeték kirovásáról. Korlátlan felmondási lehetőségek L. J.: Két hónappal ezelőtt úgynevezett munkatevékenységről szóló megállapodást kötöttem egy vállalkozóval. A megállapo­dásunk az év végéig szólna. Az eltelt két hónap alatt viszont rá kellett Jönnöm arra, hogy a főállásom mellett én egyszerűen nem győzöm ezt a munkát. Szóltam a vállalkozónak, hogy sze­retném ezt a szerződést felmondani. Ő erre azt válaszolta, hogy két lehetőségem van: találok magam helyett valakit, aki foly­tatná helyettem a munkát vagy kártérítést fizetek neki. Milyen összegű kártérítésről lehet itt szó? Kártérítésről ilyen esetben gya­níthatólag nem is lehet szó. A munkatevékenységről szóló meg­állapodások alapján keletkezett jogi viszonyok nem minősülnek munkaviszonynak. A létrejöttü­ket, illetve a megszüntetésüket főként a Munka Törvénykönyve 237. és következő paragrafusai szabályozzák. A Munka Törvény­könyve 238. §-ának második be­kezdésével összhangban lenne az, hogy ön határozott időre, az év végéig kötötte meg ezt a megáll­apodást. Ennek megszüntetésé­vel kapcsolatban elsősorban a munkatevékenységről szóló meg­állapodás rendekezéseiből kelle­ne kiindulni (ha tartalmazott ilyen rendelkezéseket!). Az említett rendelkezés ezen kívül kimondja azt is, hogy „ha a megállapodás megszüntetésének módja a meg­kötött megállapodásból közvetle­nül nem következik, akkor azt a felek megyezése szerinti nappal Üzemi szabadság V. J.: Elárusítónő vagyok. A munkaadónk elrendelte, hogy au­gusztusban két heti üzemi szabadságot kell kivennünk. Nekem ez az időpont nem felel meg, de rajtam kívül az üzletben akad még más is, aki inkább máskor venné ki a szabadságát. Az édesanyám, aki hivatalnokként dolgozik, úgy tudja, hogy az üzemi szabadságokat már eltörölték, és a Munka Törvényköny­vében sem talált említést róla. Mihez tartsuk magunkat? iehet megszüntetni, egyoldalú lé­pésként pedig bármiféle okból történő felmondással vagy az in­dok feltüntetése nélküli felmon­dással, mégpedig 15 napi fel­mondási idővel, amelyet attól a naptól kell számítani, amikor az írásbeli felmondás a másik félnek kézbesítve volt." Magyarán, ön ezt a munkate­vékenységről szóló megállapo­dást 15 napos felmondási idővel felmondhatja, de a felmondását írásban kell kézbesítenie partne­rének, munkaadójának. A kártérí­tés akkor jöhetne számításba, ha ön a jogi kötelezettségeinek elha­nyagolásával, nem teljesítésével, megszegésével okozna kárt a munkáltatójának. Őszintén szól­va ilyen helyzetet nem tudunk el­képzelni, főleg ha ön a munkálta­tójának valóban kézbesíti a mun­katevékenységről szóló megáll­apodás felmondására irányuló írásbeli felmondását. Ezt a kérdést a Munka Törvény­könyve végrehajtására kiadott 223/1988. Tt sz. kormányrende­let szabályozza. Mielőtt viszont a Munka Törvénykönyve végrehajtá­sára kiadott kormányrendelettel foglalkoznánk, említést kell ten­nünk a Munka Törvénykönyve 108. §-ának első bekezdéséről, amely szerint: ,A szabadságok ki­adásának időpontját a munkálta­tó határozza meg, mégpedig az il­letékes szakszervezeti szerv előze­tes hozzájárulásával megállapított szabadságterv alapján úgy, hogy az alkalmazott (a munkavállaló) a szabadságát lehetőleg egyben (fo­lyamatosan összefüggő részben), és a naptári év végéig kimeríthes­se. A szabadságtervek elkészíté­sénél figyelembe kell venni a mun­káltató szervezet feladatait és az alkalmazottak jogos érdekeit is. Ha a szabadságot több részben adják ki, akkor legalább az egyik része nem lehet két hétnél keve­sebb, hacsak az alkalmazott nem állapodik meg másban a munkál­tatójával." A már említett végrehajtási kor­mányrendelet 20. paragrafusa pedig ezzel kapcsolatban még a következőket állapítja meg: „A munkáltató az illetékes szakszer­vezeti szervvel történő megáll­apodást követően az üdülési sza­badság tömeges merítését áll­apíthatja meg, ha üzemeltetési okoból ez feltétlenül szükséges és ha ez a társadalom érdekeivel összeegyeztethető, főként pedig akkor, ha ezzel nem veszélyezteti és nem nehezíti meg a tervezett feladatok teljesítését; a szabad­ság tömeges merítése nem ha­ladhatja meg a két hetet..."

Next

/
Oldalképek
Tartalom