Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-17 / 165. szám, szerda

ÚJ SZ Ó 9 I Egy iskolai év mérlege 1996. julius 17. OKTATAS Örömkalitka vagy idegmalom? Gimnazista koromban a nyá­ri vakációt riagyanyáméknál töltöttem Léván. Nagyanyám egyszer megemlítette, hogy a padláson több láda régi levél és levelezőlap porosodik. Más­nap már ott kutattam a meg­sárgult irományok között. Az egyik borítékból rendkívül szép írással írott levél hullott ki, amely így kezdődött: „Édes- öcsém! Végtelenül megörültem levelednek, mely­ben azt írod, hogy a preparan­diát befejezvén Te is "a tanítói pálya szép és rögös útjára lép­tél. Elkötelezted Magadat az iskolának, s csak rajtad áll, örömkalitka vagy idegmalom lészen-e az számodra. Mert a jó tanító számára örömök for­rása az iskola, ezek az örömök kalitkaként magukba zárnak, s boldog élted olyan lészen, mintha egy örömkalitkában töltenéd azt, ám ez csupán jel­képes kalitka, hiszen nem tart fogva Téged, csak az örömö­ket zárja magába, azt az örö­met, melyet számodra az isko­la, a tanítás, a gyermekek ne­velése és oktatása fog jelente­ni. Ám ha sorsod - Isten ne adja - a rossz tanító sorsa lé­szen, akkor idegmalomnak fo­god érezni az iskolát, komor, zord, életkedv-sorvasztó épü­letnek, olyan malomnak, mely­ben úgy érzed, a sok nevelet­len és ostoba gyermek ember­ré formálása elemészti, felőrli az idegeidet..." A levélíró a továbbiakban a tanítói pálya szépségeit ecse­telte, s befejezésül azt kívánta a címzettnek, váljék jó tanító­vá, akit tanítványai szeretnek és becsülnek. Nagyon megtet­szett nekem ez a levél, ame­lyet, mint kiderült, nagyanyám öccsének írta egykori tanítója, s amely nagy mértékben járult hozzá pályaválasztásomhoz. Aztán elérkezett az örömteli, felemelő és ünnepélyes pilla­nat, amikor először álltam ta­nítványaim előtt. A rám sze­geződő tekintetek mintha ezt kérdezték volna: Ki vagy? Mi lyen ember vagy? Milyen tanár vagy? Fogsz-e szeretni min­ket? A gyerekeket nézve ben­nem is hasonló kérdések mo­toszkáltak: Kik vagytok, milyen emberkék és milyen diákok? Fogtok-e szeretni engem? És a tanulást? Az első óra végén nagyjából már ismertük egy­mást. Örömet éreztem, s azt kérdeztem magamtól: máris kinyílt volna számomra az örömkalitka? Vagy ez csak dé­libáb, s már visszavonhatatla­nul benne vagyok az idegma­lomban? Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálattal voltam kényte­len konstatálni, hogy az alsó­bodoki magyar oktatási nyelvű kereskedelmi akadé­mia ügyének legújabb fejle­ményeiről valószínűleg nem tájékoztatták Önt megfe­lelően. Paulisz Boldizsár, az épület tulajdonosa és az is­kola alapítója ugyanis írás­ban kötelezte magát, hogy saját pénzéből finanszíroz­za az iskolát, indulásától egészen 1997. január l-ig, így tehát a pozsonyi VII. Tanügyi Hivatal 1996. feb­ruár 16-i érvelése, miszerint Múltak a hetek, a hónapok, az évek. Arra vártam, rájövök­e, vajon örömkalitka-e szá­momra az iskola vagy idegma­lom? De nem volt időm eldön­teni, mert a tanítás olyan hiva­tás, amely egész embert köve­tel. Csak alaposan felkészülve lehet a diákok elé állni, és az iskolán kívül is foglalkozni kell velük. A pedagógus is a társa­dalomban él, ezért aztán társa­dalmi kötelezettségei is van­nak. Ki kell mennie az embe­rek közé, kettős céllal: tanítani kell őket és tanulni tőlük. S ha a pedagógus jól tud bánni az idővel - márpedig jól kell tud­nia bánni vele - , akkor még egyéni kedvteléseire is marad ideje. Bármennyire is sokrétű a pedagógus munkája, közép­pontjában mindig a diák áll. Ér­te, az ő szellemi gyarapodásá­ért történik minden. S ha ezt tartja szem előtt, átélheti a csodát: a tudás elültetett mag­va terebélyes fává növekszik. Mert csoda ez még akkor is, ha a neveléstudományi könyvek nagy okosan csak arról szól­nak, hogy az oktatási folyamat olyan interakció pedagógus és diák között, melynek folyamán a pedagógus átadja ismereteit a diáknak. Napról-napra ta­pasztalja az ember, hogy a rá­bízott gyerekek szellemileg és fizikailag gyarapodnak, egyre inkább olyan emberekké vál­nak, akik fogékonyak a tudo­mányok és a művészetek, az ezerarcú élet minden szépsége iránt. Semmihez sem hasonlít­ható az az érzés, hogy karmes­terként állok a katedrán, s az osztály a zenekar, melynek minden egyes tagja az én inté­semre vár, attól találja meg a helyes hangot. Amint megismerkedtem a ta­nítás csodájával, többé nem kerestem a választ arra, öröm­kalitka-e vagy idegmalom az is­kola. Magával ragadott a taní­tás, amely rengeteg munkát, fá­radságot, de rengeteg örömet is jelentett számomra. Közben szakdolgozatokat, tankönyve­ket, módszertai kézikönyveket írtam - és elrepült az ifjúsá­gom. A sors úgy hozta, hogy társ nélkül maradtam. Mégsem éreztem magam sohasem egyedül. Hiszen a sok-sok lány és fiú, a diákjaim a családom. Csak akkor voltam mindig szo­morú, amikor a nyári vakáció érkeztével kiürültek a tanter­mek. Lehangoló látvány az üres osztály, ahol nincsenek azok, akiket magaménak érzek, akik­re az életemet áldoztam. De a nyári vakáció is hoz örömet a pedagógusnak: a pihenés és az az idei költségvetésből nem képes biztosítani az iskola anyagi ellátását, tárgyta­lanná vált. Tisztelt Államtitkár Úr, ké­rem, hogy az alsóbodoki ke­reskedelmi akadémia ügyét mérlegelve szíveskedjék fi­gyelembe venni a fent emlí­tett körülményt, s ennek alapján közölni, mikor szán­dékozik az oktatási miniszté­rium beiktatni a nevezett in­tézetet a középiskolai háló­zatba. Szíves türelmét köszönve maradok tisztelettel VOJTEK KATALIN, ÚJ SZÓ Pozsony, 1996.június 12. Vakáció önképzés örömét Sokezernyi könyvem, másfél ezernél több hanglemezem, a tévé, a rádió, a magnó, a bélyeg- és képes­lapgyűjteményem, a természet­ben tett hosszú séták - mindez lehetővé tette szabadidőm hasznos és tartalmas kihaszná­lását. A nyári szünetben időm tete­mes részét a tanév folyamán összegyűlt szépirodalmi és szakkönyvek olvasása foglalta le. Ilyenkor hoztam be a lema­radást Nyelvtanár lévén min­denkor a nyelvoktatás új, haté­kony módszerei érdekeltek a legjobban. Mindig is lelkesed­tem minden újért, az oktatás­ban és az élet egyéb területein is. Meggyőződésem, de ezen túlmenően korparancs is, hogy a nyelveket, akárcsak a többi tantárgyat, nem taníthatjuk úgy, mint apáink, nagyapáink idején. Feletteseim nem túl ll ­(Vlado G loss felvétele) nagy örömére sikerült kialakí­tanunk a nyelvoktatás „sági koncepcióját", melynek közép­pontjában a társalgás áll. Az élet ugyanis nem nyelvtani pa­radigmákat vagy stilisztikai szabályokat követel meg a ta­nult embertől, hanem azt, hogy kulturált módon tudjon beszél­ni, kifejezni magát az adott nyelven. Befejezésül talán válaszol­nom kellene az írásom címé­ben felvetett kérdésre. Közel négy évtizednyi tanári munká­val a hátam mögött nem vá­lasztanám egyik meghatáro­zást sem. Örömmel is, az ide­gek fokozottabb igénybevételé­vel is találkoztam az iskolában. Nem örömkalitka tehát, de nem is idegmalom. Egyszerűen csak - iskola. És számomra mit jelentett? Az életet. SÁGI TÓTH TIBOR Kedves levelet hozott a posta: a rozsnyói Magyar Oktatási Nyelvű Alapiskola iskolataná­csa számol be az elmúlt tanév eredményeiről, sikereiről. A rozsnyóiak valóban eredményes évet zártak. Tanulóik 16 verse­nyen vettek részt és szerepeltek szép sikerrel, így a járás iskolái közt a második helyre kerültek. Csak néhány név és akció a sok közül: Brutovszky Szilvia a Poz­naj slovenskú reč döntőjében a 3., T. Kovács Gergely a német nyelvi olimpián az 1., az angol nyelvűn Banykó József a 3. he­lyen végzett. Ulman Attila a já­rási matematikai verseny 2. he­lyezettje lett. A honfoglalás mil­lecentenáriuma alkalmából megrendezett királyhelmeci ve­télkedőn 4 tanuló tíznapos juta­lomüdülést nyert a putnoki ifjú­sági táborban. A Rozsnyói Váro­si Önkormányzat Szülőföldem elnevezésű szlovák nyelvű ver­senyén az iskola elnyerte a 3. TRIGLOSSZIA/POLIGLOSSZIA. Két- és többnyelvűségi helyzet­ben az egyes nyelvek, ill. nyelv­változatok elrendeződése három nyelv(változat) esetében trig­lossziának, háromnál több nyelv(változat) esetében polig­lossziának nevezhető. Pl. Tunézi­ában a klasszikus és a tunéziai arab nyelv diglossziás megosz­lásban van egymással, ugyanak­kor azonban a francia nyelv is használatos, úgyhogy a megosz­lás három nyelvet, ill. nyelvválto­zatot érint. A formális beszéd­helyzetek egy részében a fran­cia, másik részükben a klasszi­kus arab használatos. Malajziá­ban egyaránt használják a nagy tekintélyű mandarin kínai nyel­vet, a maláji nyelv emelkedett változatát, a maláji nyelv közön­séges változatát, valamint az an­gol nyelvet. - Ha a szlovákiai és más kisebbségi magyar közössé­gek esetében mind a magyar nyelven belüli két fő változat vi­szonyát, mind a két nyelv közötti viszonyt diglossziásnak fognánk föl, a létrejövő helyzetet volta­képpen triglossziának kellene te­kintenünk. Ebben a fogalmi rendszerben a többségi nyelv ­esetünkben a szlovák - az emel­kedett funkciók egy részében a kisebbségi nyelv emelkedett vál­tozatával - a magyar standard­dal - osztozik (pl. oktatás, helyi közélet, helyi államigazgatás, munkahely), a funkciók más ré­szében a többségi nyelv egyedu­ralkodó (pl. a központi állam­igazgatásban); a közönséges funkciókban (pl. a családban, az ismerősökkel, barátokkal való kommunikációban) részben a ki­sebbségi nyelv közönséges vál­tozata, részben a többségi nyelv használatos. INTÉZMÉNYI KÉTNYELVŰ­SÉG/TÖBBNYELVŰSÉG. Intéz­ményi két- vagy többnyel­vűségről azokban az országok­ban (pl. Finnország, Kanada, Svájc) vagy több-kevesebb önál­lósággal rendelkező közigazga­tási egységekben (pl. Katalónia Spanyolországban, Wales Nagy­Britanniában, Dél-Tirol Olaszor­szágban) beszélünk, melyekben a központi, ill. regionális állam­igazgatás két vagy több nyelven folyik. - Sajátos paradoxon, hogy a hivatalosan két- vagy több­nyelvű országokban kevesebb a két- vagy többnyelvű ember, mint az ún. egynyelvűekben. En­nek az az oka, hogy egy országot éppen azért ismernek el hivata­losan kétnyelvűnek, hogy bizto­sítsák két nyelv egyenrangú használatát, nem pedig azért, hogy a lakosságot két nyelv meg­tanulására kényszerítsék. Az ilyen intézményi kétnyelvűség te­hát épp azt teszi lehetővé, hogy maguk a lakosok egynyelvűek maradhassanak. NYELVI HELYZET. A nyelvi helyzet a *nyelvkörnyezettani helyet és az ezzel járó 10 ezer korona jutalmat. Borsodi Éva az Európa az iskolában rajzverseny járási első helyezettje lett. Sza­bó Sándor a regionális verse­nyen az 1000 méteres síkfutás­ban az első helyre került. A tan­évgyermeke címet a sokoldalú­an tehetséges, kiváló diák, Bru­tovszky János nyerte el, aki szá­mos tanulmányi versenyen ara­tott győzelmet, s most felvételi nélkül került be a kassai közép­fokú ipariskolába. Szorgalmát és kitartását az iskola igazgató­sága a tanévzárón külön aján­dékkaljutalmazta. Csak gratulálni tudunk annak az iskolának, amelynek saját di­ákönkormányzata van, diáklap­ja és olyan törődő iskolataná­csa, amely nem röstelli a fárad­ságot és levélben számol be a diákok ragyogó eredményeiről. És persze olyan pedagógusai, akiknek oroszlánrészük van az elért sikerekben. vizsgálódások egyik kulcsfogal­ma, s a nyelv működését és fejlődését közösségi szinten be­folyásoló nyelvi és nyelven kívüli tényezők összességét foglalja magába. Például egy-egy kisebb­ség nyelvi helyzetének föltérké­pezéséhez szükséges ismerni az illető közösségre vonatkozó olyan adatokat, mint lélekszá­ma, településszerkezete, vallási megoszlása, foglalkozási struk­túrája, társadalmi és műveltségi szerkezete, gazdasági helyzete, politikai státusza, azonosságtu­data, nyelvének presztízse, nyel­vének és kultúrájának intézmé­nyi támogatottsága, az adott kö­zösségben használatos nyelvek közötti távolság mértéke, az adott közösség tagjaira jellemző kétnyelvűségi típusok stb. - A nyelvi helyzet kifejezés ezenkívül előfordul még a szakirodalom­ban a *beszédhelyzet szinoni­májaként, valamint a köszönés, búcsúzkodás, a taácskozás, az üzleti megbeszélés, a leszidás, az eskü, az ünnepi beszéd és az ehhez hasonlók megjelölésére, vagyis arra, amit a beszélésnép­rajzban *beszédeseménynek szokás nevezni. NYELVI KÖRNYEZETTAN. A nyelv működését befolyásoló tár­sadalmi, gazdasági, politikai és egyéb körülmények vizsgálatát egyre gyakrabban nevezik a bio­lógiából kölcsönzött metaforával nyelvkörnyezettani vizsgálatnak. A környezettan vagy ökológia ­eredeti értelmében - az élet külső (földrajzi) feltételeivel, az élőlények és környezetük köl­csönhatásával foglalkozó bioló­giai tudomány. Ennek alapján a nyelvi környezettant úgy határoz­hatnánk meg, minta nyelvműkö­dés külső feltételeivel, a nyelvek és környezetük kölcsönhatásá­val foglalkozó nyelvészeti tudo­mányágat. A jelentéskiterjesztés arra utal, hogy a nyelvi viselke­dés, s ennek vetületeként a nyel­vi jelenségek alakulása éppúgy nem érthető meg a nyelvműkö­dés külső körülményeinek ala­pos ismerete nélkül, mint a nö­vények, állatok viselkedése és fejlődése sem érthető meg a környezeti feltételek figyelmen kívül hagyásával. - A biológusok az életfeltételek alakulására je­lentős hatást gyakorló té­nyezőknek két fajtáját különböz­tetik meg: az ún. abiotikus té­nyezőket (éghajlati viszonyok, ta­laj, földfelszín), valamint az ún. biotikus tényezőket (növények, állatok, emberek). Hasonlókép­pen a nyelv életfeltételeit döntően befolyásoló tényezőket nyelviekre (más nyelvekkel való érintkezés, az illető nyelven belü­li változatok milyensége, egy­máshoz való viszonyuk jellege stb.) és nyelven kívüliekre (társa­dalmi, politikai, gazdasági, műveltségi, mentális és egyéb körülmények) oszthatjuk. Süketek párbeszede avagy ha van pénz az iskolára, akkor miért nincs? Tiszteit Szerkesztőnő! Kérdésére, mikor szándé­kozik az SZK Oktatási Minisz­tériuma az iskolahálózatba beiktatni az alsóbodoki ke­reskedelmi akadémiát, tuda­tom, hogy Paulisz Boldizsár úr, az iskolaalapító nem jut­tatta el kellő időben az összes szükséges dokumen­tumot, ahogy azt az SZK Ok­tatási Minisztériumának a magániskolákról szóló 280/1994 sz. rendelete előírja. Folyamatosan akkor egé­szítette ki a szükséges doku­mentumokat, amikor már va­lamennyi középiskolában folytak a felvételik. A munkapiac jelenlegi szükségleteinek vetületében kielegito a pozsonyi VII. Tan­ügyi Hivatal hatáskörébe tar­tozó kereskedelmi akadémi­ák hálózata. A tanügyi hiva­tal 1996. február 16-1 állás­foglalását, miszerint az 1996. évi kötlségvetésből nem tudja anyagilag biztosí­tani az iskolát, komolyan kell vennünk, mivel az isko­lának a hálózatba történő beiktatásával törvényes igé­nye támad a finanszírozás­ra. Az SZK Oktatási Minisztéri­uma az említett okokból nem kockáztathatja meg, hogy nem teljesülnek az oktatási folyamat kellő színvonalát biztosító feltételek. Üdvözlettel Doc.Ing.ONDREJ NEMČOK oktatási államtitkár Pozsony, 1996. június 28. LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogalmak 18.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom