Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-16 / 164. szám, kedd

1996. július 17. KÖZÉ

PISK

OLÁSOK OLDALA ÚJ SZ

Ó i 7 | A mérleg nyelve? Természetesen senki sem gondolja komolyan a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselőtanácsában, hogy Frunda György győzelmi eséllyel indulhat az őszi elnökválasztáson. Pedig ha jól belegondolunk, egy konszolidált demokráciában a jelölt etnikai hovatartozása érdektelen ott a program minősége, a személyes varázs és a kampány lendületessége vezet a sikerhez. Frundával viszont nemcsak az a román átlagválasztó „baja", hogy magyar - a jelölt egy politikailag teljesen különutas csoportosulás tagja. Az RMDSZ egy ideje elszigetelődött mind a kormányoldal, mind az ellenzék pártjaitól, és a „magyar-magyar csúcson" az autonómiát támogató nyilatkozat aláírásával ismét felerősítette az ellene irányuló hecckampányt is. Nem diadalváró ambíciók miatt döntött tehát úgy az RMDSZ, hogy az államfőválasztáson' saját jelöltet állít. Frunda majdani részvétele a kampányban tényleg jó alkalom lesz arra, hogy az átlagválasztó számára bizonyítsa: az RMDSZ-nek a gazdasági és a közigazgatási reformhoz is kitűnő ötletei vannak. Ha ezeket egy elnökjelölt sorolgatja minden lehetséges fórumon, talán többen odafigyelnek majd. Arra is rájöhet a román választó, hogy az ottani magyarságnak legalább annyira szívügye az euro-atlanti integráció, mint a többségnek. A szélsőséges propaganda szerint ugyanis az erdélyi magyarok Románia felzárkózását a NATO-ba és az Európai Unióba ott torpedózzák meg, ahol tudják. Csak az tűnik megvalósíthatatlannak Frunda terveiből, hogy ő legyen a mérleg nyelve a második fordulóra érkező két elnökjelölt között. Az első forduló után a továbblépő pályázók korántsem tolonganak majd Frunda szavazóiért. Az eddigi választási tapasztalatok szerint ugyanis az a jelölt, aki megszerez egymillió voksot a magyaroktól, kétszer annyit veszít a többségi nemzet szavazóinak bizalomvesztése következtében. De miért ne feltételezhetnénk, hogy az RMDSZ sikeres kampánya nyomán változik a román átlagpolgárok hozzáállása? Talán Frunda a magyarokon kívül másokban is bizalmat ébreszt, és az első forduló után tényleg alkupozícióból tárgyalhat a még esélyes két jelölttel. Minden szakértői jelentésnél jobb tanúságtétel lenne ez a romániai demokrácia valódi megerősödése mellett. NEUMANN OTTÓ Zemplényi hamis aranyai Amikor négy évvel ezelőtt Egerszegi Kriszti náékna k nyakába akasztották az olimpiai aranyérmeket, még nem tudtuk, hogy Zemplényi György csak az úszószövetségben negyvenhétmilliós tartozást hagy maga után. A menedzser később a szövetség elnöke egy darabig sütkérezett az úszóaranyak fényében, aztán az Interpol gépezete indult be a fölkutatására. Története nem egyedi a magyar sportban, legfeljebb az összeg tér el sok társának vállalkozásától. A hazai sportélet anyagi viszonyai rendezetlenek. Az egyes vezetők tehetségén, kitartásán, kapcsolatrendszerén múlik, hogy mennyi pénzt tudnak szerezni. Zemplényi luxuskörülményeket teremtett az úszóelitnek, és amíg fizet a menedzser, senkinek nem jut eszébe megkérdezni, hogy miből futja a verseny színhelyén Hilton Szállóra, a hotel és az uszoda kőzött ingázó légkondicionált luxusautókra. A magyar sport egyébként sincs abban a helyzetben, hogy megválogassa, kitől fogad el pénzt. Ebből következik, hogy kalandorok, szerencselovagok kerülhetnek előtérbe, és pillanatnyi érdekeiknek megfelelően használhatják ki a sportban rejlő reklámlehetőségeket Volt olyan elnökjelöltje a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, aki egy idő után visszalépett, de elégedetten jelentette ki: a kampányolás idején az ő neve már forgott annyit hogy több önreklámra nincs szüksége, a továbbiakban a futballban beéri a szurkolói szerepkörrel. És ő még tisztességes volt, nem hagyott adósságot maga után. Panaszkodtak viszont olimpiai bajnokok, hogy szponzoruk becsapta őket ígéretekből rendre több jutott, mint támogatásból. A magyar futball élvonalában furcsamód még mindigvan pénz, de az NB l-es csapatok is gyakran váltanak nevet, függően az aktuális szponzortól. A napokban bejárta a sajtót a hír, hogy az olimpiai bajnok birkózó munkanélkülisegélyért folyamodik: ez is sejteti, hogy a sportfinanszírozási rendszer nem működik. És miközben Zemplényi György a rendőrségen várja a fejleményeket sok kis zemplényi tovább ügyeskedhet LÉPESFALVI ZOLTÁN Magyar Hírlap Ötven évre csökkentették az életfogytiglant Még 49 évet és több mint háromszáz napot kell leülnie Ivan Z.-nek a bangkoki Bangkvang börtönben. A harminckét éves szlovák állampolgárt ez év elején tartóztatta le a thaiföldi rendőrség heroincsempészésért. Az első fokon hozott halálos ítéletet a jó iskolai előmenetelre, valamint arra való tekintettel, hogy a vádlott félárva, életfogytiglanra módosította a thaiföldi bíróság. De IX. Pchúmipchon Adunchet Ráma thaiföldi király - uralkodása 50. évfordulójának megünneplése alkalmából - júniusban amnesztiát hirdetett, s ekkor ötven évre csökkentették Ivan Z. büntetését, aki reménykedik, hogy 2046-nál előbb hazakerülhet. „Az amnesztia napján komolyabb mérséklésben reménykedtem. Végül megmondták, hogy ötven évet kaptam, és főtt tojást adtak ebédre" mondta a fiatalember. Ivan Z. 5700 rabtársával tölti büntetését a bangkoki központi börtönben, közülük 900-an ülnek kábítószer-csempészésért „Egy 4 x 4-es cellában vagyunk húszan, a franciákkal viszonylag jól megértem magam, és gyakorlom a nyelvet is" szögezi le tárgyilagosan. „A napirend monoton: hatkor ébresztő, aztán kávét főzök, és rágyújtok egy cigire. Sokat olvasok, néha elmegyek a konditerembe, a televíziót ritkán nézem." Ivan külföldi állampolgárként nem köteles dolgozni, thaiföldi rabtársai fonott székeket készítenek. „Anyám havonta küld száz dollárt amit a bangkoki szlovák nagykövetség dolgozója hoz el, ilyenkor szlovák lapokhoz és folyóiratokhoz is hozzájutok." Az otthonról kapott pénz nélkül Ivan nehezen boldogulna, a börtönben az éjjeliszekrénytől a matracig mindent meg kellett vásárolnia. A szlovák zootechnikus az ítélet további mérséklésében reménykedik, de a fellebbezési kérvények beadása és elbírálása akár négy-öt évig is elhúzódhat. Hivatalos értesülések szerint Ivan Z. a legjobb esetben is 14-15 évet lesz kénytelen lehúzni a bangkoki börtönben. Národná obroda Neuwirth három hónapja Szlovákiában tartózkodik A szlovák külügyminisztérium hosszas konzultációra hívta haza Anton Neuwirth vatikáni nagykövetet, aki már három hónapja itthon tartózkodik. Juraj Schenk külügyminiszter ez ügyben nem hajlandó nyilatkozni, a tárca szóvivője szintén csak annyit mondott, hogy a Szentszéket hivatalosan is értesítették a nagykövet hosszas szlovákiai tartózkodásáról. Peter Lauko kereszténydemokrata parlamenti képviselő interpellációval fordult Schenk külügyminiszterhez: vajon milyen fenntartásai vannak Szlovákjának a Vatikánnal szemben, hogy nagykövetét ilyen hosszú időre hazarendeli. „Rendkívül szerencsétlen megoldás, ha a kormány ilyen úton akarja Neuwirth múltjával való elégedetlenségét kifejezésre juttatni" - szögezte le Ján Figeľ KDM-es képviselő. Vladimír Mečiar kor mányfő szerint „Neuwirth ellenezte az önálló Szlovák Köztársaság létrejöttét az alkotmányt, és bírálja a jelenlegi kabinet tevékenységét is. Ezért szükséges tisztázni vele, kit is akar képviselni a Szentszéknél." Figeľ szerint Neuwirth jelentős részt vállalt a Szentatya szlovákiai látogatásának előkészítéséből. „Mečiar politikája olyan elszigeteltségbejuttatta Szlovákiát, hogy két és fél éve egyetlen államfő sem látogatott Pozsonyba, így II. János Pál látogatását nagyra kell értékelni - nyilatkozta Figeľ. SME Szlovákia egyszer majd kijózanodik A lap munkatársa interjút készített František Mikloškóval, a KDM alelnökével. • Szlovákia demokratikus fejlődését jelenleg külföldön és idehaza egyaránt megkérdőjelezik. Miért alakult így? - A szomszédos országoktól eltérően nincsenek történelmi tapasztalataink a kormányzás terén. Az USA-ban is tapasztalhatók ellentétek az elnök és a parlament között, de a demokratikus rendszer tradíciói kialakítottak egy olyan határt amelyet egyik fél sem lép át Az amerikai szlovákoktól hallottam, hogy a kormányfő és a köztársasági elnök közti ellentét alakulásából az USA-ban meg vannak győződve arról, hogy Szlovákia nem képes a kormányzásra. Sajnos, nem volt időnk elsajátítani a kormányzás tudományát. Ha lett volna történelmi időszak, amikor kormányoztunk volna, a jelenlegi problémákat egészen másképp kezelnénk. • A KDM népszerűségi indexe tartósan 13 százalék körül mozog. Egy olyan országban, amely lakosságának 60 százaléka katolikusnak vallja magát. - A kommunizmus bukása után sokan azt hitték, hogy itt rövid időn belül közép-európai Svájc lesz. Az első kormánygarnitúra azonban nehéz terheket rakott a lakosság vállaira, ez elkerúlhetelen volt. Erre nem csak a KDM fizetett rá, hanem szinte az összes posztkommunista ország első kormánygarnitúrái. Mi elsősorban a falun élő lakosságot szólíthatnánk meg, de a papok és falusi tanítók mára elvesztették közvélemény-meghatározó szerepüket helyüket a televízió vette át Pravda (Rövidítve) Rossz helyre címezték a bocsánatkérésre való felszólítást Jó néhány, a helyességét tekintve eredményesen megkérdőjelezhető határozat deklaráció és állásfoglalás született már a szlovák parlamentben. Ezek közé tartozik a magyar honatyáknak címzett negyvennégy szlovák parlamenti képviselő által aláírt követelés is, amely bocsánatkérést követel a bécsi döntés után elfoglalt szlovák területeken elkövetett magyar bűnökért. A szlovák képviselők, sajnos, rossz helyre címezték felhívásukat Több, a magyar parlamentnél fontosabb intézmény létezik, amely esetleg hivatott volna foglalkozni ezzel a kérdéssel. Lehetne például az az olasz vagy a német kormány, amelynek elődjei aláírták az úgynevezett bécsi döntést Vagy lehetnének a címzettek a müncheni egyezményt szentesítő államok kormányai, hiszen München nélkül nem következett volna be a bécsi döntés sem. A legésszerűbb azonban az volna, ha a heinleinisták és a Hlinka-gárdisták politikai elveit jelenleg is valló és védő politikai csoportokhoz juttatnák el a felhívást hiszen ők a mai napig nem ítélték el Csehszlovákia feldarabolását támogató példaképeik politikáját, amelyre a Német Birodalom bátran hivatkozhatott Münchenben. De kínálkozik még egy lehetőség. Csehszlovákia képviselője a bécsi döntést megelőző, Magyarországgal folytatott tárgyalásokon dr. Jozef Tiso, az akkor már autonóm szlovák kormány elnöke volt. Tehát a következő címzett a Tiso Társaság lehetne (amelynek hivatalos bejegyzését - a belügyminisztérium elutasítását követően - Szlovákia Legfelsőbb Bírósága hajtotta végre). München után a szlovák politikusok rögtön gyakorlati tapasztalatokat szerezhettek a megszálló katonaság Szudéta-vidéki viselkedéséről. Láthatták, hogyan jártak el a németek a megszállt területek zsidó és cseh lakosságával. Ezért nem nehéz elképzelni, hogy ismereteiket hogyan használták fel, amikor a bécsi döntést követően a magyar hadsereg megszállta a déli területeket. Jozef Tiso miniszterelnök parancsa alapján már 1938. november 4-én megkezdődött a „zsidó lakosság ingóságai nélkül való áthelyezése" a visszacsatolt területekre. A parancs szerint november 5-ig a következő intézkedéseket kellett végrehajtani: Legkésőbb déli 12 óráig valamennyi járási és csendőrállomás, valamint a dél-szlovákiai Hlinka-gárdák vezetőinek tudtára hozni, hogy saját kerületeikben tartóztassanak le valamennyi ott található zsidót, és családtagjaikkal együtt teherautó-transzportokkal helyezzék át őket az új szlovák-magyar határ mögé. A zsidók számára ötvenkoronás fejpénz van engedélyezve élelmiszerre, ingóságaikat kénytelenek hátrahagyni. Az állami szervek közreműködésével a zsidók lakásait és úzletihelyiségeit lezárni, az áthelyezettek tulajdonjogi viszonyait kideríteni. Különös figyelmet szenteltek a bankkönyveknek, amiket a feltartóztatáskor valamennyi zsidótól elvettek. Valamennyi, legalább 500 ezer koronás vagyon felett rendelkező zsidót november 4-én éjfélig átmenetileg őrizetbe vettek, nehogy „valamilyen vagyonkivitelre kerülhessen sor". A rendelet nem vonatkozott a nem szlovák állampolgársággal rendelkező zsidókra; sújtotta viszont a lengyel, német magyar és román állampolgárságú zsidókat A szlovák kormányt rendkívül kellemetlenül érintette és meglepte a bécsi döntés, erről tanúskodik a Slovák című lapban, még október lOén megjelent jósolgató, latolgató írás, mely szerint a döntés nem lesz annyira kegyetlen, mintáz úgynevezett történelmi területek esetében, hiszen „a szlovák kormány magáénak mondhatja a nagyhatalmak szimpátiáját". De mint láthatjuk, nem tört ki pánikhangulat és a kormány rendkívül gyorsan és rugalmasan reagált A visszacsatolt területekre indított zsidótranszportok előnyt élveztek még a szlovákság evakuációjával szemben is. A leírtak alapján csak remélni lehet, hogy a magyar parlamentben nem akad majd olyan képviselői csoport amely restitúcióra hivatkozva követelné a szlovák kormányfőtől és a belügyminisztériumtól az elkobzott zsidó vagyon megtérítését és a transzportált zsidók élelmezésére és elszállásolására 1944-ig fordított összegek megtérítését (Katarína Zavacká kandidátusnak, a Szlovák Tudományos Akadémia Állam- és Alkotmányjogi Intézete jogtörténészének a fenti cikke a Národná obroda múlt szombati számában jelent meg). SZÁLKA ÉS GERENDA í Ők szeretet nélkül élnek Amit ki akarnak kezdeni, azt kikezdik. Amit be akarnak mocskolni, azt bemocskolják. Amit meg akarnak gyalázni, azt meggyalázzák. S ehhez elegendő a kilencedik parancsolat megszegése, elegendő, hogy hamis tanúbizonyságot tegyenek felebarátjuk ellen... Pedig legalább kétezren hallhattuk - éppen egy hete hogy a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinatának nyílt ülésén kétféleképpen is biztosították az ebben az egyházban kisebbségben lévő szlovák testvérek nyelvhasználati jogait. Erdélyi Géza püspök beiktatásakor a külföldi vendégeket és a szlovák nemzetiségű szónokokat kivéve mindenki magyarul és szlovákul mondta el beszédét, hirdette az igét és magyarázta az evangéliumot. A ceremónia során egy-egy szlovák nemzetiségű püspökhelyettesi és egyházi főgondnokhelyettest is beiktattak hivatalukba. Eljövendő munkájukat ugyanúgy megáldották a református egyházak jelen leyő püspökei, esperesei, mint a hasonló hivatalba került magyar testvéreikét. Egyetlen szó sem maradi lefordítatlanul, hiszen a szinkrontolmácsok az érdeklődőknek szétosztott tolmácsgépeken keresztül minden magyar szót lefordítottak. Tették ezt akkor is, amikor a tolmácsolt beszéd előzőleg már elhangzott szlovákul. Ezért is megdöbbentő az a mód, ahogyan a kormány lapja kikezdte a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Elnöksége tisztségviselőinek választását. Szuverén módon szalagcímben hazudta azt, hogy Erdélyi Géza az első magyar nemzetiségű püspöke a református egyháznak. Arról viszont hallgatott, hogy ez az egyház saját belső törvényeinek alkalmazásában a legmesszebbmenőkig toleráns a kisebbségi szlovák testvérekkel szemben. Ezt nemcsak az istentiszteleteik és a tanácskozásaik nyelve bizonyítja, hanem a megválasztott főbb zsinati tisztségviselők nemzetiségi arányszámai is. Márpedig ezt sem az Ágostai Hv. Evangélikus Egyház, mint presbiteriánus felekezet, sem a Szlovákiai Római Katolikus Egyház nem mondhatja el fordítva. Semmiképpen sem volt meglepő, hogy ez a kormánylap másnap - nem a hazugság közreadásának helyén, hanem máshol - keretes közleményben helyesbítette a hazugságát hazugságra. Mert az tény, hogy Mikó Jenő magyar nemzetiségűként volt püspöke a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak, s utódja. Erdélyi Géza is magyarnak vallja magát, de ezek a tények nem szolgáltattak okot arra, hogy megvádolják a református egyházat. Legkevésbé arra szolgált rá ez a Szlovákiában közel százezres lélekszámú egyház, hogy hitéletében nem résztvevő, kívülálló személyek éket verjenek a magyar és a szlovák reformátusok közé. Legkevésvé úgy, hogy a helyreigazításban még egyszer elismételjék a püspökszentelésről terjesztett hazugságaikat. Aki ott volt, az tudja, milyen volt az istentisztelet és a beiktatási ceremónia légköre, amit csak a legnagyobb mértékű rossz szándékkal lehet szlovákellenesnek minősíteni. A kormánylap szerkesztőinek és újságíróinak meggyőződése, hogy az igazság, az Isten és ember előtti egyenlőség elvének kimondása és gyakorlása ellentéteket szít a szlovákok és a magyarok között. Akkor mit szítanak az ő sajtóbeli hazugságaik, a szlovák nemzeti szélsőségesek érdekei alapján megfogalmazott jogfosztó ,jogok", a közintézmények magyar nemzetiségű igazgatóinak sorozatos leváltásai, a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok állami hivatalokból való eltávolítása? Talán a békességóhajtás vezérli a Slovenská Republika kenyéradó gazdáit, amikor kormánydöntésekkel megvonják a szlovákiai magyar kultúra támogatását? Feje tetejére állított erkölcsi értékrendje van annak az újságírónak és napilapnak, amely Tőkés Lászlót valamifajta politikai kalandornak aposztrofálja. Márpedig a kommunista diktatúrát Romániában megdöntő forradalom lelki és erkölcsi vezetője úgy magyar, hogy keresztyén, s úgy keresztyén, hogy magyar. Aki érti a két szót, az. tudja, hogy a magyar helyett szlovákot is írhattam volna, mert a meghatározó mindkét szókapcsolatban az Istent követő, Jézus kereszthalálában megváltást látó keresztyén hit. Az ilyen ember nem vonhatja kétségbe a más nyelvű testvére hitét, s a hitben hűséges nem tagadhatja meg saját nyelvét. Ez nem fölé- és alárendeltségi viszony, de nem is mellérendelt állapot, hanem Istentől való princípium. Már már egyetlen menedék azok országlásakor, akik szeretet nélkül, tehát istentelenül ordítozva hadonásznak öklükkel. Önmagukon kívül nem szeretnek senkit de nekünk szeretni kell őket is, bízva a szeretet Istenében. f * * Dusza István rovata