Új Szó, 1996. július (49. évfolyam, 152-177. szám)

1996-07-12 / 161. szám, péntek

6 I ÚJ SZÓ KULTURA 1996. július 12. ZSAMBEKI SZOMBATOK Már elkezdődtek, de nem múltak el Zsámbék románkori templomromjáról és Immár a minden évben több hétig tartó nyári Játékairól Ismert falu Budapest közelében, nem messze a híres M l-es autópályától. Idén Június végétől Ismét sorjáznak a ZsámbékI Szombatok előadásai, koncertjel, kiállításai... Tavaly Bulgakov A Mester és Margarita című regényadaptáci­óját rendezte meg a zsámbéki romokon Beatrice Bleont román rendezőnő. Ez a nagy sikerű pro­dukció június 12-én, 13-án és 14-én ismét látható lesz Zsám­békon, ami sokakat ösztönöz­het arra, hogy felkerekedjenek megnézni egy színpadi csodát. Az előadás egy magyar-román, vagy ha úgy tetszik, román-ma­gyar színházi együttműködés eredménye. Két egymástól merőben különböző színészi is­kola és egy szintetizálásra ké­pes,fiatal rendező találkozása idén is igazi meglepetésekkel szolgálhat minden színházat kedvelő nézőnek. Ráadásul júli­us 26-án, 27-én és 28-án Antik tragédia címmel a román ren­dezőnő rendhagyó színházi vál­lalkozást készít elő. Más-más nyelven - románul illetve ma­gyarul - beszélő görögök és tró­jaiak háborúznak majd egymás­sal, s fogalmaznak meg kérdé­seket mindannyiunk felé mai, feloldhatatlannak látszó nemze­tiségi konfliktusainkról. Képe­sek lesznek-e feloldani, de leg­alább oldani konfliktusainkat a színházművészetben egymásra találó gondolatokkal a más nyel­vet beszélő színészek? A válasz megkeresése a nyár legszebb nézői feladata lehet Zsámbé­kon. Viszont Zsámbékon nemcsak a hivatásos művészetre figyel­nek oda. A nyári színház alapító­ja, Bicskei Gábor haláláig hűsé­ges segítője volt a határon túli magyar amatőr színjátszóknak. Mátyás Irén igazgató jóvoltából az ő emlékére rendezik meg idén is a tíznapos rendezői tan­folyamot, amelyen a szakmai tu­dásukat fejleszteni akaró amatőr rendezők vehetnek részt. Az augusztus 2-ától 12-éig tartó tanfolyam része a magyar­országi és a határokon túli ma­gyar amatőr színjátszók V. fesz­tiválja is. Ezen - a kiadott műsorfüzet alapján - felte­hetőleg négy szlovákiai magyar együttes mutatkozik be: a füleki Zsákszínház és az Apropó, a kassai X Iparista Színkör és a lé­vai Garamvölgyi Színpad. De vendégszerepelnek szerbiai, ro­mániai, szlovéniai, ukrajnai ma­gyar csoportok is, a meghirde­tett műsor szerint húsz produk­cióval. Augusztus 2-ától 4-éig te­hát ismét lesz egy szakmai talál­kozó és fórum, amelyen a hely­zetfelmérésen túl a szakmai tu­dás gyarapítására is módjuk nyí­lik az amatőr színjátszóknak. (dusza) EGYRE NEPSZERUBB A PRÜCSÖK citerazenekar A prücsök szó, azt hiszem, ma már magyarázatra szorul palócföldön is, ahol nem is olyan régen még így nevezték a tücsköt. Hogy miért éppen így hívják az egyházasbásti gyermek-citerazenekart? Azt maga a mester, dr. Blaskó László sem tudja megmondani. Valahogy rájuk ragasztot­ta. - A felnőtt citerazenekarunkban két generáció játszik együtt - tájékoztatott Blaskó László körzeti orvos, kultúr­munkás -, a Prücsök tagjai már harmadik generációnak számítanak. Egy műsorban hallottam ezeketa gyerekeket énekelni: a szülőknek mutattak be valamilyen programot. A hangjuk akkor azonnal megfogott. Gyönyörűen énekel­tek, gondoltam, ilyen hanganyagot nem szabad veszni hagyni. Szóltam nekik, hetente egyszer találkozunk. Taní­tom őket citerázni, no meg együtt énekelgetünk. Fiatalok még, valamennyien alapiskolások, de ahhoz képest sok fellépés áll már mögöttük. Felvételt készített velük a Duna Televízió, számtalanszor szerepeltek hazai és magyaror­szági színpadokon, pedig alig két éve gyakorolnak, gyako­rolunk együtt. Gömörben és Nógrádban sokan ismerik a Prücsök cite­razenekart, ám azt kevesen tudják róluk, hogy egyszerre csöppentek bele a mély vízbe. Csupán háromszor-négy­szer találkoztak dr. Blaskó Lászlónál, amikor a mester megneszelte, hogy Egerben nagyszabású palóc találkozót szerveznek. Sokan óva intették őt, ne vigye el a gyereke­ket, ám mint egy korábbi beszélgetésünk alkalmával a kultúrmunkás megjegyezte, nem hisz a csodákban, de a gyerekekben bízott. Van valamilyen varázsa annak, aho­gyan énekelnek és citeráznak. Az utóbbinál, mint mondta, vannak gondok, időnként „elütések", de a hangjuk, az tisztán cseng. Az egri fellépés előtt szorongtak egy kicsit (főleg a mester félt), hiszen a gyerekek korábban nagyobb rendezvényen még nem szerepeltek, de a kis csapat azt nyújtotta a színpadon is, amit a próbákon dr. Blaskó Lász­ló már megszokott tőlük. Vidáman, szívből énekeltek. A műsor végén, amikor röviden kiértékelték a szereplőket, a Magyar Rádió népzenei főosztályának a vezetője példa­ként emelte ki a medvesaljai gyerekeket, akiken látszott, hogy örömmel énekelnek, és nem azért, mert fellépésük van. j Azóta egyre több fellépési lehetőséget kaptak, kapnak, és élnek is vele. Az Egyházbásti Községi Hivatal az idén 20 ezer koronával támogatta őket. FARKAS OTTÓ A párbeszéd és pólusai Dr. Peter Hubrich, a pozsonyi Go­ethe Intézet igazgatója tömör egy­szerűséggel indokolja, vajon rövid másfél évtizeddel a világháború után miért volt ajánlatos a külföldön meg­nyíló német „intézetek" hálózatát Goethe nevével fémjelezni: - Ha baj van, az írók, művészek mögé bújik az ország, a nagy szelle­meket tartja pajzsként maga elé... Nem tudjuk, képesek vagyunk-e felmérni, hogy idehaza pillanatnyilag mekkora a baj. Ám az intézet falai között feltolakszik egy idézet a tudat­alattiból - „... egy olyan állapotban élünk, amely látszatra talán le is nyom, a porba is sújt, mégis alkal­mat ad arra, sőt egyenesen köteles­ségünkké teszi, hogy felemelked­jünk." Jóllehet Goethe önéletírásá­ban vallási, filozófiai rendszerek kap­csán veti papírra a gondolatot, mégis lebonthatóak, mindennapjainkra al­kalmazhatóak. A szó tett, a szó cselekedet. - Legfontosabb számunkra a dia­lógus - sűríti megint szinte axiómá­vá mondandóját az igazgató, majd kifejti, hogy az intézet, bár a kor­mány megbízásából működik, annak nem eszköze, az igazgatója egyúttal nem kultúrattasé. - Nagyobb a hite­lünk, ha nem vagyunk diplomaták ­kerekíti ki enyhén szólva is csatta­nósra a fejtegetést dr. Peter Hubrich. Öt esztendeje tevékenykedik az in­tézet, érdeklődését - és természet­szerűleg a mi érdeklődésünket is ­az irodalomra, képzőművészetre, ur­banisztikára, környezetvédelemre irányítja. Szóba kerül a fordításiroda­lom, egy lírai antológia, az a kérdés­csoport, ahol valóban a szó az alap­anyag. - Számunkra meglepő volt, hogy Pozsonyban viszonylag sokan tud­nak németül - jelenti ki váratlanul az igazgató, mintegy igazolva, hogy a diplomácia virágnyelve sem teljesen idegen a számára (bár hangsúlyozot­tan nem diplomata...). Mindettől függetlenül a Goethe In­tézet hatékony metodikai segítséget nyújt a német szakos tanároknak, új tankönyvek és oktatási segédeszkö­zök kidolgozásában vesz részt. Láto­gatottak az intézet nyelvtanfolyamai, a csúcsot az anyanyelvi szintű tudás jelenti - itt már „bedolgozik" a mün­cheni nyelvintézet is -, a sikeres vizsgáért „kis diploma" jár. Az intézetben - bár a napi sajtó nem „menedzseli" túl - élénk, sokol­dalú tevékenység folyik. Hatszáz­nyolcszáz érdeklődő tart igényt az in­tézet programfüzetére, és még több érdeklődő neve sorakozik a címjegy­zékben. Párbeszédet folytatni nem mindig könnyű. A Goethe Intézet azonban kitart elképzelései mellett. így aztán nem kész programokba akar „be­szállni", azok számára esetleg anya­gi hátteret biztosítani. Az intézet a program elkészítésében is érdekelt, képviseltetni szeretné magát az indí­tóvonalnál... A pozsonyi Goethe Intézet legutóbb Lyonéi Feininger, a német származá­sú amerikai festő és grafikus munkái­ból rendezett - külföldi szponzorok támogatásával - kiállítást a Mirbach­palotában. Nos, ez a „párbeszéd" nem indult a legszerencsésebben... a megnyitó egybeesett a pozsonyi McDonalds-étterem startjával. Dönt­se el a Kedves Olvasó, kinek a szégye­ne, hogy a hamburger és a hasábbur­gonya ezúttal lekörözte Feininger életművét. POLÁK IMRE Gímesi Nyári Szabadegyetem 1996. augusztus 3-11. Helyszín: Gímes, megközelíthető Nyitra és Aranyosmarót felől autó­busszal, Kozárovce felől vonattal. Augusztus 3-án délután: étke­zés, elszállásolás, séta a környé­ken. Este: megnyitó, utána táncház vagy disco (szervezés alatt) Augusztus 4-én és 5-én: délelőtt aikido vagyis reggeli testmozgás (Szabó József, akit már ismertek a szobi táborból) 10.00 Készség- és személyiség­fejlesztő játékos gyakorlatok (önis­meret, egymás iránti figyelmesség, önzés-önzetlenség, együttműködé­si, tárgyalási készség fejlesztése stb.). A tréninget dr. Komlósi Ákos, a Pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem adjunktusa vezeti. Ebéd 15.00 A tréning folytatása 19.00 Fejezetek Karácsony Sán­dor pedagógiájából - előadó dr. Komlósi Ákos Este: tábortűz Augusztus 6-10. a reggeli aikido után fakultatív foglalkozások: öt­vösművészet (Tamás Pál, Farkasla­ka), képzőművészeti kör, gyöngyfűzés, népdaltanulás (Csoóri Sándorné), virágkötés, a környék bebarangolása, gyalogtúrák a Gí­mesi várhoz, fürdés a gímesi tóban. 6-án este: Nevizánszky Gábor (Nyitra): A szkítáktól a honfoglaló­kig - régészeti leletek a Kárpát-me­dencében Augusztus 7-én: kirándulás a malonyai arborétumba és a fakóve­zekényi csata emlékére állított em­lékmű megkoszorúzása este: Nagy János (szobrász): A magyar művészet évezredei Augusztus 8-án: Kirándulás Nyit­rára, ismerkedés a város történel­mi nevezetességeivel. Libegővel a Piramisra, onnét a Zoborra, falvak betájolása térkép szerint. Este: Kozár Lajos (Camberrai Egyetem): A magyar és a japán nyelv közös eredete Augusztus 9-én: aikido és dél­előtti foglalkozások Este: Bakay Kornél: Szkitiától a Kárpát-medencéig - Fordulat a magyar őstörténet kutatásá­ban Augusztus 10-én: 16.00 Mise, amelyet Pintér Ambrus celebrál (Pannonhalma) 19.30 Fórum. Meghívott vendé­geink: a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Hivatalá­nak képviselője, a Magyar Fórum főszerkesztője és a Kisgazdapárt képviselői 21.00 Búcsú a tábortól - tánc­ház vagy nosztalgiabuli. A tábor önköltséges, elhelyezés sátrakban vagy faházakban. Ha nincs sok pénzed, részesítsd előnyben a sátrat. Az egészsége­sebb is. Napi egyszeri meleg ételt biztosítunk elérhető áron. Jelent­kezés a MIÉSZ irodában! 934 01 Léva, P. 0. Box 139., tel.: 0813/312-011 KÖNYVÚJDONSÁG Pénzes István: „... s lettem a kicsinyek papja" Lukács Pál neve a mai olvasónak már nem sokat mond. Pedig 37 kötetből álló életműve igazán szorgos alkotóra utal. Igazi, irodalom­történetijelentősége ma már csak az ifjúsági irodalom kibontakoztatásában vállalt úttörő szerepének van. A Lilium Aurum most megje­lent kötetéből kiderül, hogy a Mátyusföldről induló s a maga korában igen népszerű ne­velő és költő a gyermekirodalom első követ­kezetes művelője volt. Az általa megkezdett úton halad tovább Benedek Elek, Pósa Lajos, Sebők Zsigmond, s munkásságuk nyomán válik századunk elejére a magyar gyermekiro­dalom nagykorúvá. Az 1803-ban Kamocsán született költő a gyermekek fejlődését segítő tanmeséi, versi­kéi, jelenetei három-négy kiadást is megér­tek. Mivel nevelőként mindig gyermekközei­ben élt, műveinek jelentős része tudatosan hiánypótló. Azt a hiányt igyekezett megszün­tetni, amely hétköznapi munkáját leginkább nehezítette. írásaiból természetesen ki­érződik a reformkor hangulata, a szabadság­harc iránti elkötelezettség, a szülőföld iránti szeretet. A szerző bőven idéz Lukács Pál ma már többnyire hozzáférhetetlen verseiből. „... vándorszínészként és magánne­velőként megismerte az ország zegét-zugát; az 1850-es évek második felétől azonban is­mét közelebb került szülőföldjéhez (Komá­rom és Érsekújvár környékén vállalt nevelői állást), öreg korára pedig végleg megtért Ka­mocsára, a szülői házba. A halál is ott érte hetvenéves korában, 1873 augusztusában... A kamocsai temetőben, még néhány éve is, elburjánzott csipkebokrok árnyékában húzó­dott meg vöröskőtáblás sírköve" - írja beve­zetőjében Pénzes István, aki könyvével - Ka­mocsa község történetének felvázolása mel­lett - a nevezetes pedagóguselőd emlékének is adózott. LENDVAY TIBOR Új Koncz-lemez Csendben, sajtótájékoztató és lemezpremier nélkül ke­rült a boltokba Koncz Zsuzsa legújabb CD-je, a Miénk Itt a tér. Ez a lemez voltaképpen mel­léktermék. Koncz Zsuzsa egy " új nagy album készítése köz­ben döbbent rá arra, hogy a hatvanas-hetvenes években még hány olyan sikerszám volt, amelyet mások énekeltek, ho­lott ő is énekelhette volna. így született az ötlet: mi lenne, ha... Talán nem jó - mondja Koncz -, ha az egész múltun­kat kivágjuk az ablakon. Ha a divatnak hódolva átírjuk a múl­tat és történelmünket. Inkább azon kellene gondolkodnunk, hogy a hatvanas évek második felében Magyarországon bár­mifajta hagyomány és előzmény nélkül honosodott meg az a könnyűzenei irányzat, amelyet mi is képviseltünk. Függetlenül attól, hogy akkori­bán ki és hogyan vélekedett a zenéről, a rock és a pop melyik irányzata állt hozzá közelebb, mégis azt éreztük valamennyi­en: összetartozunk és hasonló­an gondolkodunk a világról. Az­óta nagyot fordult a világ, a ze­nészek egyik része vállalkozó lett, sikeres üzletember, néme­lyikük milliomos, másik része nincs a szakmában sem. Vajon ma ugyanolyan hitele­sen hangzanak-e az egykori szövegek? Koncz szerint: „Igen. Mert nem változtak az alapvető értékeim és célkitűzé­seim. Változatlanul olyan világ­ban szeretnék élni, amelyben nem árad az agresszió és nem munkálnak nagy szociális fe­szültségek. Nehezen tudom el­fogadni, hogy ennyire külön­böző sorsokat ír elő nekünk az élet. Az ember azt gondolná, hogy voltaképpen a dalok szö­vege is, zenei világa is nemze­déki szemléletet tükröz. A kon­certek tanúsága szerint többről lehet szó, hiszen a ti­zen- és huszonévesek is ének­lik az Illés-, Szörényi-, Bródy-, Presser-, Adamis-, Demjén-, Bornay-. Cseh Tamás-nótákat éppúgy, akár a negyvenesek és ötvenesek. Hakni és turné per­sze kevés van, egy kultúrház csak akkor tud fogadni manap­ság, ha az előadó vagy a zene­kar hathatós szponzort talál, így olcsóbban lehet adni a je­gyeket, és szolid haszonra te­het szert a szocialista kultúra napjainkban málladozó vidéki fellegvára." Nem könnyű szponzorokat találni - véleke­dik a művésznő, aki különben nem panaszkodhat, mert az ő nevére még megnyílnak a bankszámlák. Más kérdés, hogy fel kell keresni a bankárt, az üzletembert, és személye­sen kérincsélni, ami nem tarto­zik a kellemes elfoglaltságok közé. Koncz Zsuzsa hűséges a zenéhez. Kezdeti filmszereplé­sei megrémítették, jóllehet mai szemmel nézve már nem is ta­lálja olyan szörnyűnek akkori szerepléseit. Nem fest (a csa­ládban egy képzőművész is elegendő), nem ír regényt (in­kább csak olvas, sokat). Bár dalaival nemritkán politizált, nem vágyik politikusi pályára. Nem is hívták. Szerinte alkal­matlan lenne rá, hiszen a művész mindenkinek élményt akar szerezni, egy politikus pe­dig nem mondhatja el ezt ma­gáról. Hogy milyen Koncz Zsuzsa és a 21. század kapcsolata? „A multimédiában és az Internet­ben még tökéletesen analfabé­ta vagyok, de lassan rászánom magam, hogy megtanuljam, mert ez a jövő. Egy nemzetközi tanácskozáson, amely a lemez­kiadással foglalkozott, arról beszéltek, hogy öt-tíz év múlva a CD is megfog szűnni, és a ze­ne is a hálózatról lesz elérhető. Perceken belül merőben más problémáink lesznek, mint a rendszerváltás során, úgy gon­dolom, az életmód és élet­minőség totális váltása előtt ál­lunk." V. BÁLINT ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom