Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-27 / 149. szám, csütörtök

[Š] ÚJ szó OLVASOINK OLDALA 1996. június 27. Tisztelt szerkesztőség! A Csemadok párkányi alapszervezetének színjátszó csoportja Mi nincs? címmel nagy sikerű műsort adott elő 1996. június 3-án Gábor Andor és Örkény István írásaiból. Az előadást zenével, táncdalokkal és operettrészletekkel gazdagították. A műsort Nagy Imre rendezte. Minden szereplő kimagasló produkciót nyújtott mind a színielőadás mind az éneklés során. A zenekar Janošovičné Csomor Erika vezetésével nagyszerűen kísérte az énekeseket. A zsúfolásig megtelt párkányi művelődési ház lelkes közönsége szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a színjátszó csoport előadását. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat A párkányi Nyugdíjas Klub tagsága ezúttal északra vette az útirányt. A zuhogó esőben is gazdag látványban volt részünk. Az első megállónk Rajecká Les"nán (Frivald) volt, ahol a bibliai kis betlehemi zarándokhelyet éppen bővítik. Itt az egyházi látnivalókban, konkrétan a Frivaldi Szűz Anya és templomában, vafamint Jozef Pekar fafaragó művész alkotásában, az ún. szlovák Betlehemben gyönyörködtünk. A Betlehem város minden, fából kifaragott lakója cselekszik, mozog. E Betlehem építése még nincs befejezve, 2000-re tervezik a végleges elkészítését, amely ha elkészül, 8,5x3,2 méteres lesz. Majd Rajecké Teplice fürdővárosban időztünk, végül Čičmanyban a falumúzeumot csodáltuk meg. Čičmanyban kellemes meglepetésben is részünk volt. A jó minőségű technika segítségével saját anyanyelvünkön hallgathattuk meg a hagyományokról szóló adatokat. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Honatya helyett képviselőt Szinte mindennapos ez a szó egyetlen magyar nyelvű napilapunk hasábjain. „Megtárgyalták a konatyák..., elfogadták a honatyák..., elvetették a honatyák..." olvashatjuk majdnem naponta. De kaptunk már hírt korrupt, maffiás, sőt verekedő honatyákról is. Ezek - szerencsére - más országok parlamentjeiben honatyáskodnak. Nekünk - hja, kis ország vagyunk! - csak trükkös, opportunista és nacionalista honatyáink vannak (a sok becsületes és feddhetetlen mellett). Egyébként nagyon érdekes, mondhatni egyedülálló magyar szó ez, más nyelvekben nemigen akad megfelelője. Az eredetéről most csak annyit, hogy akkor keletkezett, amikor nők még nem ültek a (magyar) parlamentben, valószínűleg ezért nincsen - a honleány mintájára - „honanya" szavunk. Más kérdés viszont, hogy mennyire indokolt a honatya szó használata azokkal az urakkal és hölgyekkel kapcsolatban, akik a mi parlamentünkben ülnek. Tehát: a honatya egyenlő a haza atyjával, azaz olyan ember, aki hazájának, népének sorsát úgy viseli a szívén, mint apa a gyermekéét. Vannak-e ilyen emberek a mi parlamentünkben? Bizonyára vannak, szeretném remélni, hogy a többségük ilyen. Ám azt is tudjuk, olyanok is vannak közöttük, akik - hogy a szülő-gyermek analógia mellett maradjunk - legfeljebb a „honmostoha" jelzőt érdemlik eddigi tevékenységük és megnyilvánulásaik alapján. Ezért most felhívással fordulok minden magyar újságíróhoz, riporterhez, tudósítóhoz - ahogyan mondani szoktuk: határon innen és túl. Hölgyeim és Uraim! Helyezzék vissza jogaiba méltánytalanul mellőzött és már-már feledésbe merült képviselő szavunkat, és bánjanak csínján a honatyával! Legyen ez a szó díszítőjelző, a megbecsülés, tisztelet és elismerés jele! Aki törvényhozóként csal, hazudik, korrupcióba keveredik, demokrácia- és kisebbségellenes törvényeket szavaz meg, az nem honatya, csak képviselő. Annál is inkább, mert az utóbbi akkor is használható, ha az illető nem képvisel már senkit, csak saját magát... Ha a képviselő szavunk visszatér a sajtó hasábjaira és a mindennapi szóhasználatba, talán elmúlik az a félelmem is, ami egyidős a honatya szó elburjánzásával. Attól félek ugyanis, hogy a honatya szó befurakszik minden olyan szóösszetételbe, amelyben eredetileg a képviselő szó szerepelt, és a végén honatyafánkot mondunk képviselőfánk helyett. T.A. Nagykapos CSONKA PORTRÉ JAROSS ANDORRÓL ÚJ SZÓ, 1996. V. 31. Beneš államfővé választásáról Tóth Mihály írásában Jaross Andor egykori ellenzéki politikus, majd miniszter személyével foglalkozott, reagálva Popély Gyula korábbi dolgozatára. Én most nem kívánom Popélyt mentegetni, de múltbeli politikai ismereteim, és gazdag irodalmam alapján kikívánkozik belőlem a helyreigazítás. Merész elképzelése szerint a magyar ellenzéki pártok elvüket megtagadva, rokonszenvből adták szavazatukat az 1935. évi köztársasági elnökválasztáson a „magyarfaló" Benešre. Szó sincs róla! Mi a valóság? Masaryk mellett Beneš volt a Csehszlovák Köztársaság másik megalapítója. A csehek többségének szavazata bizonyára reá esett. Ennek ellenére mégsem kapta meg az abszolút többséget, mert a szlovákság, mivelhogy nyelvét kezdetben nem akarta önállónak elismerni, nem támogatta! Hár akkor a magyarok mégis miért szavaztak rá? Beneš az állam megalakulása óta mint külügyminiszter működött, s mint ilyen, sokat utazott Párizsba. A cél azt volt, lehet, hogy talán budapesti intésre, hogy jobb lesz Beneš inkább köztársasági elnöknek, mert akkor nem fog ártani a magyar ügynek Párizsban. A szerkesztő úr részéről naiv elképzelésre és tájékozatlanságra vall, hogy már 1935-ben, két évvel Hitler uralomra jutása után mindjárt Csehszlovákia megtámadása lett volna a führer tervében. Az is nevetséges elgondolás, hogy Beneš helyett mindjárt egy Hitlerrel megalkuvó kerülhetett volna az elnöki székbe. Meggyőződésem, hogy a csehek közül ilyen senki sem akadt volna, mert a hazájukat nagyon szerették. Ami Jaross Andor személyét illeti, ha jól emlékszem, voltak nála az első köztársaság idején komolyabb és főképpen bölcsebb kisebbségi politikusok is. Elég megemlítenem Szüllő Gézát aki valóságos európai diplomata volt Tudtommal a háború után nála nem volt számonkérés, és 1957. július 28án 85 éves korában halt mega dunántúli Kisfaludon. SZABÓ IVÁN Érsekújvár Gyarapodott a komáromi könyvtár A Komáromi Napok keretében, a komáromi Eötvös utcai Központi Könyvtár első emeletén került sor arra a megnyitóra, mely új fejezetet nyitott a könyvtár történetében. Egy régen várt részleg nyitotta meg kapuit a nyilvánosság előtt. A másfélezres könyvállomány között jelenleg száznyolc olvasó válogat. „Az ötlet valójában már 2-3 éve megfogalmazódott, de annak ellenére, hogy egy színvonalas járási könyvtár nem képzelhető el tanulószoba, illetve olvasóterem nélkül, a régi vezetés nem adta beleegyezését a tervek megvalósításához. Szerencsére az elmúlt évben a könyvtár élére került vezetőség a kérdés ismételt felvetése után azonnali igennel válaszolt, így 1996 februárjában megkezdődhetett a részleg kiépítése" - meséli Serédi Ildikó, a tanulószoba vezetője. A tanulószoba részlegében az érdeklődők az irodalomnak azt a részét találhatják meg, amire a kreatív embernek szüksége lehet, tehát az enciklopédiák széles skáláját, szakkönyveket, és az egyes ismeretágak általános műveit. Természetesen minden kötet, szlovák, illetve magyar nyelvű, osztályozva, kategorizálva van, ami azt jelenti, hogy ha egy könyvben az adott téma, egy fejezet vagy mondjuk csupán két mondat erejéig szerepel, az akkor is kikereshető, gond nélkül fellelhető. Ugyanez vonatkozik a folyóiratokra is. Az állomány túlnyomó részét olyan könyvek képezik, amelyekből egyetlen példány található a járási könyvtár tulajdonában. Éppen ezért csak helyi kölcsönzésre nyílik lehetőség, vagyis az olvasó a helyszínen, elegáns környezetben, nyugodt körülmények között dolgozhatja fel az anyagot, amire szüksége van. Amennyiben az anyagmennyiség átnézése hosszabb időt igényelne, illetve az adatokra a későbbiekben is szükség lenne, a helyszínen kedvezményes fénymásoló szolgálat működik. A diploma- vagy pályázati munka megírásához nagy segítséget jelent a reserskészítés, aminek lényege, hogy a részleg szakemberei pontos és részletes jegyzéket állítanak össze arról az irodalomról, mely a választott témával kapcsolatos. SALÁTH RICHÁRD Komárom ... magyarul a kocsisával Földünkön kb. 5800 millió ember él, s ez az emberrengeteg 2296 nyelvet beszél. Az Európában élő 120 nyelv közül nagyságra a 11. helyen vagyunk, megelőzve a portugált, a csehet, a svédet, a bolgárt, a dánt... stb. Szép, de nehéz nyelv a magyar! Olykor vitatkozásba kezdenek a nyelvészek, egyetemi tanárok, miért nem beszélünk szépen a médiában, legyen szó az elektronikus (rádió, tévé), vagy a nyomtatott sajtóról (újság). A rádiós, televíziós számára az igényes beszéd a legalapvetőbb szakmai követelmény. Aki sánta, nem jelentkezhet balettintézetbe. Évente több alkalommal rendeznek konferenciákat, előadássorozatokat magyar nyelvünk szépítése, helyes használata és a szép beszéd megőrzése, ápolása érdekében. 1996. június 6án a Magyar Rádió Márványtermében „Nyelv és rádió" címmel egésznapos konferenciát szerveztek. A konferenciát Szirányi János, a Magyar Rádió elnöke nyitotta meg, majd Balázs Géza, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese A közszolgálatiság nyelve címmel megnyitotta az előadássorozatot. A kérdés, kérdezés kultúrájáról és nyelvezetéről Deme László egyetemi tanár, a rádió nyelvi bizottságának társelnöke, az érthető rádiós beszédről Wacha Imre nyelvész adott elől. A közszolgálati rádiózás nyelvi felelősségéről, a nyelv helyes használatáról Hanthy Kinga újságíró, Nej György, a Magyar Rádió főmunkatársa, és Sumonyí Papp Zoltán, a Rádiószínház szerkesztőségének vezetője mondott tanulságos információkat. A plenáris vita házigazdája Novotny Zoltán, az MR sportszerkesztőségének vezetője volt. Majd a meghívottak és az ellátogatok részt vettek a Tetten ért szavak című műsor nyilvános felvételén. Tanulságos volt ez a nap, hiszen ilyenkor lepődik meg az ember, hogy milyen rondán, nem is „magyarul" beszélünk. Egy régi magyar szólásmondás azt tartja, hogy az előkelő világpolgár németül a kutyájával, angolul a lovával, franciául a szeretőjével, spanyolul az Istennel, magyarul a kocsisával beszél. CSICSAI ZSOLT Nagymegyer Válogatás nélkül lopnak A rendszerváltás után Václav Havel volt köztársasági elnökünk jóvoltából és őszinte akaratából kiszabadultak a fegyházak elítéltjei és közülük jópáran gyilkosságokat is elkövettek. Az utolsó hat esztendőben megszaporodtak a betöréses lopások, nőtt az erőszakos bűncselekmények száma. Enyhék a törvényeink, ma már senki sem fél senkitől. Egyik napról a másikra csak azt vesszük észre, hogy kiraboltak, kifosztottak, meggyaláztak. Tisztelem és becsülöm a rendőrségünket, de bizony sajnálattal kell megállapítanom, sok száz rendőr csak kényszerűségből jelentkezett a rendőrség kötelékébe. Most is számtalan érettségizett és szakképzett fiatal csak azért vállalta ezt a nehéz hivatást, mert más választása nem volt. Megfigyeltem, hogy sógorság-komaság alapján és bizonyos mozgalomhoz hű polgárok gyermekei kerülnek a rendőrség állományába. Ezért sok rendőr válik bűnözővé, pedig erre semmi szükségük nincs, hiszen az átlag keresetük száz százalékkal magasabb, mint például a pedagógusoké. Nagyon alacsony a felderített bűncselekmények aránya. Nyugtalanít a helyzet például szülőfalumban Deménden. Az utolsó hat évben számtalan esetben betörtek a volt iparcikkboltba, vagy öt alkalommal a Búr vendéglőbe, betörtek és ellopták Bistricky Jánosnak a regisztrációs számítógépét, Kollár László magánvállalkozónak a növendékmarha tűnt el mindaddig, míg nem fogadott kiváló szakembert vagyona megvédésére. Vagy nyugtalanít a községi hivatalba való kétszeres betörés, amikor a tolvajok éjfél után elrabolták a 100 ezer korona értékű számítógépeket úgy, hogy a zárak alig voltak feltörve. A minap egy jóbarátom könnyes szemmel újságolta, hogy rokkant nyugdíjas korára éjjel ellopták a bakkecskéjét és a két fejős kecskéjét, amelyek a tejet biztosították a családnak. Több mint 10 ezer korona a káruk. Bár két kutyát tart, de a tolvajok elkábították a házőrzőket. Deménden egy idősebb családnak világos nappal kirabolták az éléskamráját, ahonnan közel 100 kg cukrot, lisztet, és egyéb élelmiszert vittek el. A tettesek roma származásúak voltak. Tettüket akkor hajtották véghez, amikor a két idős nyugdíjas a ház körüli kertben serénykedett. És még sorolhatnám az Ipolyság és környékén történt lopásokat, amelyeknek talán nem lesz soha vége. Hát ilyen alacsony színvonalon dolgoznak rendőreink? Szakmailag sokkal jobban kellene őket felkészíteni, hogy a dolgok végére járjanak, hogy polgáraink élete biztonságos legyen. Ezt elvárják az adófizető emberek! BELÁNYI JÁNOS Deménd Párosan szép az élet (?) Minden zilált gazdasági helyzetben lévő országban nagy csinnadrattát csinálnak a nyugdíjemelésből. Hosszas sajtókampány előzi meg a tényleges kifizetést. Ön-vállveregető módon hangsúlyozzák gondoskodó igyekezetüket a társadalom legsérülékenyebb rétege iránt. Eleve sérülékeny a nyugdíjasok rétege, ebből következően sérthető. Figyelembe kell venni, hogy az előző társadalmi rendszerben dolgozóként befizették az alapösszeget, s ennek révén joggal tartanak igényt tisztességes nyugdíjra. A nyugdíjasokról szóló kimutatás tapintatosan kihagy egy réteget a részletes ismertetésből. Felsorolja a nyugdíjasok típusait, de a házastársi nyugdíjról nem esik szó. Ugyanis, ha annak idején a házaspár úgy .döntött, hogy a feleség a háztartásban marad, akkor a legújabb verzió szerint a már nyugdíjas feleség 510 koronát kap. Minő gavalléria! Viszont nem számít, hogy a férj mennyit dolgozott, az ő nyugdíját nem emelik (sőt esetenként csökkentik), hogy beleférjen a normába. Szegény férfiak, ezek szerint nem nagy öröm, hogy életük párja megöregedett mellettük, mert anyagi hátrányuk származik belőle. Igaz, kis létszámú ez a réteg, mert a szocialista társadalmi rendszerben a nők nagy része dolgozott. Viszont jelenleg boldog lehet az a család, ahol legalább a családfő keresőképes. Mi lesz a háztartásbeli feleségekkel, ha elérik az öregkort? Na de ezen korai gondolkozni, nálunk úgy sem divat az előrelátás. GYŐRI SAROLTA Szepsi Ötvenegy szabad év Ötvenegy éve, 1945 májusában dördültek el utoljára Európában a II. világháború lövései. Ez volt a legnagyobb és legszörnyűbb csapás, hat hosszú évet vett el az emberek életéből, megsemmisítette a lakó-és munkahelyeket, és forradalmi változást hozott az emberiségtörténelmében. Ezekre, a rádióban elhangzott szavakra ébredtem május egyik reggelén. Az ágyam mellett ült az én nagymamám, és mereven nézett maga elé. Eltelt néhány másodperc, míg felocsúdott gondolataiból, majd jó reggelt kívánt. Kicsordultak könnyei, és remegő hangon így szólt: „De örülök, hogy boldog vagy." Csak ültem az ágy szélén és nem értettem semmit, de ő csak folytatta: „A hitleristák nem emberek voltak, hanem vadak." És megint könnyek csordultak végig az orcáján. Ekkor értettem meg, hogy a nagyi a háborúra gondolt. Észrevette, hogy kapisgálom, miről beszélt, majd mesélt tovább. „Reggel volt. Az óra csörgése helyett puskalövésekre ébredtem. Félelmet éreztem. Az utcán német tankok és autók közlekedtek, a nyitott ablakon lehetett hallani a németek kiabálásait. Az emberek az egyik házból a másikba szaladtak, mint a megkergült állatok. Egyik házban meghalt egy ember, a másikban egy sebzett katonát ápoltak. Nagy durranás, szörnyű durranás hallatszott. Ebben a pillanatban kedvem lett volna elszaladni messzire, messzire ebből a világból. De nem tehettem. Úgy éreztem, ez a kín, ez a szenvedés mindörökké fog tartani. Amikor a németek lebombázták a házunkat, nem volt hol laknunk, nem volt ruhánk, élelmünk. Egyik rejtekhelyről a másikra jártunk, míg egyszer aztán a fasiszták elől az erdőbe szaladtunk. A szemem előtt haltak meg az emberek, és én nem tudtam nekik segíteni." A nagyi felitatta könnyeit, majd felállt és elment. Csak ültem az ágy szélén és mindenféle gondolatok röpködtek a fejemben. Semmit nem tudtam a nagymamám életéről, soha nem is gondolkoztam azon, hogy neki milyen nehéz élete lehetett. Rádöbbentem, hogy ami nekem már történelem, az sokunknak a még mindig fájó múlt. M.E. Csata Ágcsernyői vigasság Maradandó élménnyel távoztak mindazok, akik részt vettek június l^jén Ágcsernyőben az önkormányzat által szervezett gyermeknapi ünnepségen. A községen végigvonuló, jelmezbe öltözött gyermekek már önmagukban is felkeltették a figyelmet, egyúttal dicsérve az óvoda tanítónőinek kitűnő ötletét. A sportpályára megérkezve a csaknem évszázados gesztenyefák árnyékában Makkai Éva köszöntő szavai után vette kezdetét a hagyományteremtésnek indult, másodízben megrendezett gyermeknapi ünnepség. A jelmezt időközben szabadidőruhára cserélő gyermekek néhány ügyességi számban mérték össze rátermettségüket. A hangulatot teljesen feloldó lepényevést követően a Komócsa néptáncegyüttes gömöri táncokat bemutató összeállítása aratott osztatlan sikert kicsik és nagyok körében egyaránt. Nem kevésbé volt sikeres a fellépésüket követő táncház sem, ahol a legkisebbek is játékosan, szinte észrevétlenül sajátították el a néptánc alapvető lépéseit, ami a táncegyüttes vezetőjének kitűnő pedagógiai érzékét dicséri. Nem maradhatott el a sportvetélkedő sem, amit a felnőttek kötélhúzása zárt. Idén a tősgyökeres ágcsernyőiek bizonyultak szívósabbaknak a menyecskék és a vők csapatánál. Végül a jó hangulatú ünnepséget diszkó zárta, amelyen azok is részt vettek, akik ilyen időben már régen a televízió előtt szoktak szunyókálni. Az önkormányzat figyelmessége jeleként pedig minden alapiskolást és óvodást ajándékkal lepett meg. NAGY BÉLA Ágcsemyő