Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-10 / 134. szám, hétfő

1996. május 1375. SPORT ÚJ SZ Ó 9 1 1 „Erőszakos" futballcsapat Botránytól hangos a spanyol labdarúgó-társadalom. Kiderült ugyanis, hogy a múlt-hónapban az ibériai első osztályban szereplő Hercules Alicante csapatának hét játékosa, valamint az edző nemi erőszakot követtek el két tiné­dzser korú lányon. A labdarúgók ­akik közül egyiknek a névét sem hozták nyilvánosságra -, valamint az edző májusban, egy szállodai szobában két órán keresztül tar­tották fogva a két fiatal hölgyet, mi­közben szexuális erőszakot is elkö­vettek velük szemben. A játékosok ügyvédje az esettel kapcsolatban ki­csit furcsán nyilatkozott „Az egész nem volt több, mint egy rosszízű tré­fa... Különben is, a lányok saját aka­ratukból mentek fel a szállodába..." Kamsky egyenlített Az oroszországi Elisztában foly­tatódott a Nemzetközi Sakk Szö­vetség (FIDE) férfi világbajnoki döntője, amelyen a címvédő orosz Anatolij Karpov és kihívója, az amerikai Gata Kamsky méri össze tudását. Ezúttal a tengerentúli já­tékos vezette világos bábukat, s a 67. lépésben siker koronázta erőfeszítéseit. így a páros­mérkőzés állása a második parti után 1:1, a sakkozók legközelebb ma ülnek asztalhoz. (MTI) Dugarry: Milan Christophe Dugarry, a francia Bordeaux labdarúgócsapatának francia támadója a következő idénytől az olasz AC Milánnál foly­tatja pályafutását. A szombaton aláírt szerződés tényét maga a játé­kos jelentete be, aki elmondta: 6 millió dollárért három évre szerződött a lombardiai sztárgárdá­hoz. A 24 esztendős csatár akkor kelthette fel a Milan érdeklődését, amikor áprilisban az UEFA Kupa negyeddöntőben - még a Bordea­ux színeiben - két góllal terhelte meg leendő kenyéradóinak hálóját. Nem kell Amunike Meghiúsulta portugál Sporting Lisboa nigériai labdarúgójának, Emmanuel Amunikének barcelo­nai szerződése. Mint ismeretes, a csatár a múlt hónapban már megállapodott a Barcelonával. A szerződés értelmében Amunike 3,6 millió dollárért költözött volna a katalán városba, azonban a kö­telező orvosi vizsgálat kiderítette, hogy térdsérüléssel bajlódik. „Amunike jobb térde sérült, így mivel nincs százszázalékos álla­potban. nem tartunk rá igényt. Vissza fog térni a Sportinghoz" ­mondta Jose Mourinho, az FC Bar­celona másodedzője, aki az új mesterrel, az angol Bobby Robson­nal együtt Portóból érkezett. (MTI) NYÁRI OLIMP IAI JÁTÉKOK - ATHÉNTŐL ATLANTAIG (1968 MEXIKOVAROS) Versenyek az égben Mexikóváros jelentkezését so­kan nem vették komolyan. A vég­zetesen eladósodott országot nem tartották képesnek ilyen eseménysorozat megrendezésé­re, aztán a város 2300 m-es ma­gaslatát ítélték végzetesnek. Ro­ger Bannister doktor, az egy mér­föld első négy percen belüli hőse sportágának és az orvostudo­mánynak alapos ismerőjeként röppentte világgá a hírt: „A halál együtt fut majd az atlétákkal!" Aztán az előolimpia életveszély nélkül, olimpia életveszély nélkül. Mexikóváros minden idők egyik legderűsebb, legkedvesebb és legsikeresebb olimpiájátt rendez­te. A Nemzeti Stadion atlétikai versenyein 23 világrekord szüle­tett... Az emlékek, a küzdelmek bő negyedszázad távlatából is közeli­ek: látványos s megdöbbentő ve­reségek (Clarke) és hasonló győzelmek (afrikai hosszútávfu­tók). A mexikóvárosi olimpia volt az első Latin-Amerikában, az első 2000 méter feletti magasság­ban, az első a világrekordokat il­letően, az első ahol doppingvizs­gálatot tartottak, az első, ame­lyen egy ország rekordszámú ér­met gyűjtött (USA 107), az első, ahol nem hittek a nőknek, szex­vizsgára kellett menniük. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg Ma­xin Mitchel, az USA 50 éves ví­Aki mindenkit elbűvölt: Vera Cásiavská vónője: „Nyolc unokám van. Mit mondjak nekik, ha hazamegyek? Szólítsanak nagypapának?" 1. AFRIKA SZÜLETÉSNAPJA. Az olimpia első versenynapja egy so­rozat logikus folyatása - 1492. október 12.: Kolumbusz felfedezi Amerikát, 1968. október 13.: az atlétika világa felfedezi Afrikát. Pontosabban: Naftaii Temu, Ma­mo Wolde és Mohammed Gam­moudi ráhelyezi a „fekete föld­részt" a sport világtérképére. Mert következik minden idők legőrjítőbb 10 000-es döntője. Úgy 8000 méternél három körön át gyilkolja egymás Temu, Wolde, Gammoudi és Clarke. Az ausztrál hátranéz. Egy pillanatnyi megin­gás, egy villanásnyi lazítás ponto­san elég, hogy elússzon az arany­érem. Wolde robbant, magával rántja Temut, Gammoudit és le­szakítja Clarke-et. Még két kör, az iram süvöltővé fokozódik, vágtáz­ni kezdenek. Ezt már Gammoudi sem bírja. Maradtak ketten. Az utolsó kör. Emlékeznek? Wolde az etióp magasföldről és Temu Kenya hegyei közül érke­zett. Ron Clarke már korábban megmondta, ez az olimpia a ma­' gaslati emberek háziversenye. Az utolsó kört nem képesek a nézők ülve végignézni, felpattannak, ki­áltoznak, szörnyülködve és lelke­[ sen, mert elképesztő ami a tartá­non végbemegy. Egymás mellett száguldnak, váll a vállnál, iszo­nyatos sebességgel, mintha csak most kezdták volna, azonos ütemben, lépést tartva mintegy sosem volt show táncospárja. De Temunak maradt még egy rakétája, a célegyenes közepén meggyújtja és két méter előnnyel szakítja el a célszalagot. 29:27,4 a vége; és ez még alig mond vala­mit. Számolgatni kell, kivonni, és akkor rájön az ember, hogy a má­sodik 5000et 13:50,8 alatt futot­ták végig. A táv második felét 1:45,8 perccel gyorsabban tették meg, mint az elsőt! Temu, Wolde, Gammoudi, há­rom afrikai áll a 10 000 dobogó­ján. Ilyen még nem volt. Ron Clar­ke, a táv világcsúcstartója hord­ágyon fekszik. Arcán az oxigénpa­lack maszkja. Nemigen figyelnek rá. Csak a kamera. Kis halál a hegytetőn... 2. HÁTRAFEJES CSUKAMOZDU­LATTAL. Minden jel arra mutatott, hogy a római és a tokiói olimpia három nagy veteránja, Boston, Davies és Ter-Ovaneszjan egy­más között dönti el a mexikói aranyérmet. Aztán egy cérnavé­kony fekete legény, bizonyos Bob Beámon mindjárt elsőre irdatla­nul hosszú útra indul, lebeg, mint egy nagy, fura fekte madár, és majdhogynem túlrepül a homo­kon. Az ember vár, csak vár, az eredmény nem jön. A térmérők hosszú percekig matatnak, kisül, hogy csak 860 centiig elegendő az optikai mérőeszköz - acélsza­lagot kell keresni. 890 centimé­ter! A távolugrás világcsúcsa 33 év alatt (1935-től 1968-ig) össze­sen 22 centit javult. Most egyet­len perc leforgása alatt 55-öt! 1991-ben „törölték" a listáról Be­amont. Richard Fosbury nem ugrik „csak" olimpiai csúcsot (224), de a 25 sztendős portiandi diák több száz millió szemtanú előtt mutat­ja be saját találmányát, a „Fos­bury flop"-ot. Végtenül fura artis­tamutatvány, mosolygoni kell raj­ta, vagy felkiáltani a zsiráf előtt ál­mélkodó bácsikával: „Ilyen ma­dár pedig nincs is." Fosbury felug­rás után hátat fordít a lécnek, és a léccel merőlegesen hanyatt fek­ve kúszik át a szédítő magassá­gon. A holtpontra érve magasra emeli lábát, aztán egyszerűen fej­re esik a hatalmas műanyag dunyhán. „A műugróktól lestem el még kisfiúkoromban - magya­rázta később. - Ez kérem egy­szerű hátrafejes csukamozdulat­tal." Harmadszorra sikerült! Egy sziklakemény ember diadala. Zsi­vótzky Gyula a római és a tokiói ezüst után végre ötkarikás körül­mények között is bebizonyította, hogy ő a földkerekség legjobb ka­lapácsvetője. Előtte bárhol is ta­lálkozott mumusával, ez volt a sorrend: 1. Klim, 2. Zsivótzky. Kilenc verseny után 9:0 Ro­muald javára. Az Estadioban is Klim vezet 36 centivel. Zsivótzky nem tud azonnal válaszolni, a következőre sem. Negyedikre belevágja szerszámát a ketrec dróthálójába és a képernyő előtt siratni kezdenek egy nagy re­ménységet. Aztán újra beáll a kalitkába. Arca szokás szerint kemény, de nyugodt. Húz egyet a kalapácson, lenget, s aztán csak néz, néz a távozó szerszám után. A négyjegyű szám nem gyullad ki az eredményjelzőtáb­lán. Egy rendező int Zsivótzky­nak, menjen az asztalhoz. Aztán mi jelenik meg a képernyőn? Zsivótzky mosolya. Talán életé­ben először. Nyolc centivel túl­dobta Klimet. 3. VERA MINDENKIT ELBŰVÖLT. Véra Čáslávskát csodálják a nézők, az újságírók és a ponto­zók. Véra csinosabb, mint bármi­kor, Véra szőkébb, mint bármikor, de ez még viszonylag egyszerű. Ami komplikáltabb, az már a lehe­tetlenség határát súrolja: Véra jobban tornászik, mint bármikor. És ha a bírák nem „ajándékoz­zák" meg Kucsinszkaját, övé mind az öt aranyérem. „A közön­Minden idők legjobb magyar öttusa-válogatottja - balrói:Török Ferenc, Balczó András, Móna István ség tüntet, de hiába - írja egy me­xikói lap. - A pontozók elkövették a nagy merényletet. Minden szim­pátiánk a gyönyörű cseh lányé..." Az egykori tudósító így lelken­dezik: „A fából gerendát csinál­nak, meg felemáskorlátot, de a si­mára esztergált, fényesre smirgli­zett ágdarab ma eszmél valaho­gyan és az erdőre emlékezik. Mert Čáslavská röppen, ring és csapong, mint egy különösen kedves erdőlakó madár, tündér vagy manó. Aztán táncol is Véra. A Latinyina-iskolát táncolja könnyedén és vidáman. Csava­ros ugrásokkal szórja be a le­vegőt, tarka virágokat hint és mo­solyog közben, men valahol és nagyon mélyen tulajdonképpen remek dolog ez az egész. Lüktető ritmusra táncol, sarkantyús cow­boy-dalra. Aztán krémet ken az arcáre, és úgy áll fel a dobogóra. Elővigyázatosság. Ha netán még­is kipottyan valami könnyféle, gyorsabban végigcsorogjon..." Igen, Véra búcsúzik. Az Évtized Tornásznője elérte a 26-ot és úgy érzi, ideje, hogy új fejeztet kezd­jen. Az összetettért kapott legér­tékesebb aranyérmét szimboliku­san Ludvík Svoboda köztársasági elnöknek ajándékozza, a másik hármat, Dubčeknak, Smrkovskýnak és Černíknek... 4. EZ BALCZÓ ANDRÁS. Kilenc másodperccel vezet futásban a magyar öttusacsapat a szovjet előtt. Hátravan még Saparnisz és Balczó. Ha Saparnisz jobbat fut... Dehogyis fut. Balczó a lelkét is ki­adja. Olvassuk csak a tudósító sora­it: „A szellőlábú atléta, a fáradha­tatlan világklasszis, aki a legna­gyobb kánikulában is 40 km-es büntetéseket ró magára, most megtántorodik a célban. Hárman kapják a karukra, négyen rohan­nak oxigénpalackén. De a bol­dogság rendszerint átsüt az ól­mos fáradtságon, az öröm min­dent elmos. A magyar csapat olimpiai bajnok! Éljenzés, ujjongás és akkor..., akkor valakinek eszébe jut, a svéd Björn Ferm még kinn vágtat a pályán. Ferm egy perccel Balc­zó után indult, és ha a perc eltel­tével még 22 másodpercet késik, Balczó a bajnok. Hangosan szá­mol mindenki. Hét., .nyolc... ki­lenc. ..tíz.. .Semmi. ..tizenhét., .ti­zennyolc...Most feltűnik a svéd kölyök vékony figurája, feje oldalt csuklik, alig van már emberi for­mája. Félig aléltan vágtat a kavi­csokon. Tizenkilenc...húsz...És Ferm beájul a célba. Elnyúlik, lila és vörös foltok virítanak az arcán, íme az öttusa olimpiai bajnoka". Tizenegy ponttal előzte meg Balczót. „Ilyen sportág ez - mond­ja a legyőzött a mikrofonba. - Ki­számíthatatlan, örökké rejtélyes. Ezt szeretem benne. Ferm több pontot gyűjtött, mint én, jó ver­senyző, és én egy pillanatig sem érzem, hogy a sors kegyetlen volt hozzám..." Ez volt Balczó András. 5. MAGYAR ÉRMEK. Az eddigi olimpiákon a magyar sportolók csak egyszer, Helsinkiben értek el több bajnokságot és szereztek több érmet, mint Mexikóban. Megszakadt a kardvívók 44 éves sorozata. Aranyérmesek: Németh Angé­la (gerelyhajítás); öttusacsapat (Balczó, Török, Móna); Kozma Ist­ván (birkózás); Kulcsár Győző (párbajtőr); labdarúgócsapat (Fa­tér-Novák, Dunai Lajos, Pán­csics, Noskó, Juhász István, Szűcs, Fazekas, Menczel, Dunai Antal, Nagy László, Kocsis, Básti, Szalai, Sárközi, Keglovich, Szar­ka); Hesz Mihály (kajak egyes); Tatai Tibor (kenu egyes), Varga Já­nos (birkózás); Zsivótzky Gyula (kalapácsvetés), párbajtőrcsapat. Ezüstérmesek: Kamuti Jenő (tőrvívás); Földi Imre (súlyeme­lés); női tőrcsapat; Balczó András (öttusa); Hammerl László (kisöbű sportpuska); Giczi-Timár (kajak kettes), Wichmann-Petrikovics (kenu kettes); Pfeffer-Rozsnyói (női kajak kettes); Kiss Antal (50 km-es gyaloglás); evezés (kormá­nyos nélküli négyes). Bronzérmesek: KulcsárGer­gely (gerelyhajítás); Lovász Lázár (kalapácsvetés); Kleiberné Kont­sek Jolán (diszkoszvesztés); Tóth­né Kovács Annamária (ötpróba); Pézsa Tibor (kardvívás); Rejtő Ildi­kó (tőrvívás); férfi kajak négyes; vízilabdacsapat; Bajkó Károly (bir­kózás), Csatári József (birkózás), kardcsapat; Bakos Károly (súly­emelés). A legeredményesebb orszá­gok: Amerikai Egyesült Államok 45-28-43, Szovjetunió 29-32-30, Japán 11-7-7, Magyarország 10­10-12, NDK 9-9-7, Franciaország 7-3-5, Csehszlovákia 7-2-4. TOMI VINCE Férfi a női TURF GALA '96 POZSONYBAN mezőnyben Almáz a nagydíj győztes Váratlan incidensre került sor a New York-i női 10 km-es verseny közben. A mezőny a város központi parkján haladt keresztül, és az egyik frissítő állomásnál, nem sokkal a cél előtt'egy ismeretlen férfi a ver­senyben vezető kenyai Tégla Loroupe mellé szegődött, és elkezdett vele futni. „Mérges voltam és megijedtem. Az em­ber sohasem tudja, mi történ­het ilyenkor, hisz női verseny folyt és férfinak semmi keres­nivalója nem volt a pályán. Akadályozott a futásban, majdnem elestem" - mondta a viadal után a kenyai futónő. Az ismeretlen férfi 50 méte­ren át kísérte, és ezután az egyik amerikai tévékommen­tátor lépett közbe, kilökte a férfit a pályáról. Loroupe kissé megtorpant, aztán összeszed­te magát, és végül elsőként futott a célba. (TASR) (U] Szó-tudósítás) Minden a papírforma szerint alakult a pozsonyi-óligeti lóver­senypályán a szombati Turf Gála '96 legrangosabb futamában, a Szlovákia Nagydíjáért kiírt ver­senyben. A négyéves és annál idősebb lovak 2400 méteres via­dalában (összdíjazása 570 000 korona volt) elsőként az abszolút esélyesnek tartott Almáz, a tava­lyi szlovák derbigyőztes és az el­múlt esztendő szlovákiai lova ért célba. Nyergében pedig az a német Peter Schiergen ült, aki aznap vendégzsokéként szerepelt ná­lunk. Még a rajt előtt az keltett iz­galmat, hogy a zsűri visszaren­delte a páholy elé //est és a há­tán lovagló Piatkowskit, mivel nem tettek eleget a bevonulás­kor előírt szabályoknak. Később emiatt két hétre bevonták a zso­ké rajtjogát. A versenyben rögtön lies tört az élre, szinte az utolsó kanyarig húzta a mezőnyt. Ám ekkor következtek Almáz pillana­tai. A nagygurabi Erdan istálló négylábúja a hajrában átvette a vezetést, és magabiztosan nyer­te a távot. Mögötte Dembinszky (nyergében a 63 éves Kállai Pál ült), majd a sokáig vezető lies végzett. Az idei nyolcadik óligeti lóversenydélután krónikájába tartozik, hogy Schiergen, a meg­hívott sztárzsoké hat futamban versenyzett, és abból három ló­val (Almáz, Purple Pantheon, Pan Cher) nyerni tudott. Emellett egy­egy második és harmadik helyet szerzett, viszont csak kilencedik lett a szétesően futó Fiorentiná­val. A két esztendővel ezelőtti si­kerhalmozó, Kállai Pál ezúttal elsőség nélkül maradt. Mind Zah­matova, mind Dembinszky csu­pán másodikként vitte a célba. (j. mészáros) Möller marad Andreas Möller, a német lab­el arúgó-válogatott egyik erőssé­ge meghosszabbította szerződését Borussia Dort­mund együttesével. A 28 esz­tendős középpályás 2000-ig kö­telezte el magát a bajnokcsa­pathoz. Egyébként az eredeti szerződése 1997. június 30-ig szólt. „Úgy döntöttem, maradok a Borussiánál. Pályafutásom so­rán itt érzem magam a legjob­ban" - mondta Andreas Möller. A játékos nem árulta el, mi­lyen anyagi feltételek mellett újította meg szerződését A jól értesültek szerint évi 4 millió márkát inkasszál a futballista. „Meg akarjuk tartani kulcs­embereinket, így Andreast is" ­mondta Michael Meier, a Dort­mund menedzsere. A Borussia vezérkarának Mölleren kívül si­került maradásra bírni további német válogatottakat, Stefan Reutert, Matthias Sammert és Steffen Freundot. (TA SR) LABDARUGÓ MAGYAR KUPA BVSC-Kispest-Honvéd 1:0 (1:0) Szombaton este a BVSC Szőnyi úti pályáján Ját­szották le a labdarúgó Magyar Kupa döntőjének első mérkőzését. A hazai csapat minimális előnyt szerzett. .Az első 45 percben a vendégcsapat mintha a szá­mára kedvező döntetlenre törekedett volna. A szünet és a közös kiállítás után oly­kor elemi erejű küzdelem folyt a pályán. A vasutasok számos tiszta helyzetet el­puskáztak, ilyen szempot­ból teljesen megérdemel­ten szerezték meg a győzel­met a kupadöntő első összecsapásán. Az már fo­gaskérdés: a kispesti visszavágón elég lesz-e a BVSC előnye ahhoz, hogy a klub történetének első Ma­gyar Kupa-diadalát elköny­velhesse. Góllövő: Csábi (36. - 11­esből). Játékvezető: Mol­nár, 4000 néző. Kiállítva: Bükszegi (53.), ill. Urbányi (53.). Jók: Bondarenko, Csábi, Vincze, ill. Vezér, Pi­roska, Mátyus. BVSC: Kosz­ta-Csábi-Bondarenko, Zo­váth, Szalma-Molnár, Ko­módi, Dárdai (46. Csordás), Aranyos (25. Farkas)-Bük­szegi, Vincze. KISPEST: Ve­zér-Hahn-Tarlue, Má­tyus-Árgyelán (72. Du­becz), Kovács (75. Kabát), Urbányi, Piroska, Gabala (58. Jovanovics)-Bárányos, Tóth M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom