Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-07 / 132. szám, péntek

1996. június 1353. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZÓ 5 I Az urak ott fönt... Bizonyára nem vagyok egyedül, aki egyre többet gondol arra a bizonyos mondásra a halról és annak fejéről. Mármint arra, hogy egynémely társadalmi bűzforrások okai is ott keresendők, bizonyos fejeknél, akiket talán túlzás volna megsérteni az úriember kifejezéssel. A gondolat igazsága mellett azonban vigyáznunk kell egy dologra: nem volna jó az általánosítás hibájába esnünk. Az „azok ott, fönt csak mindig veszekednek" kezdetű mondat ugyan sok vonatkozásban igaz, ám elkerülhetetlenül szükséges különbséget tennünk a valamiért való vita és az öncélú veszekedés között. Az is igaz, hogy Szlovákiában az egészségesnél jóval több van egyikből is, másikból is, ám a tárgyi viták esetében nagyon fontos dologról van szó: az emberi lét legelemibb lényegéről, a szabadságról. Arról, hogy megmarad-e a humánum a társadalomban vagy sem. Arról, hogy érző, gondolkodó, tenni akaró emberek gyülekezetévé válunk-e, vagy falansztert építünk fel helyette, emberi robotokkal, talpnyalókkal, besúgókkal. Az öncélú veszekedések esetében pedig látni kell, a fő cél az emberek lelki kifárasztása. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezt valakik tudatosan gerjesztik. Azok, akik nem hajlandóak elfogadni a másságot, akik a társadalom abszolút uraivá akarnak válni. A kettőt nem szabadna összekeverni. A falra hányt borsó visszapattanását nehéz úgy megakadályozni, hogy a borsót kezdjük el áramvonalasítani, amikor a gond egyértelműen a fallal van. A közelmúltban Budakeszin egyjó hangulatú lakossági fórumon a Szimőről származó Bóna Márta, a Magyar Televízió ismert meteorológusa kérdezte meg tőlem, mi a véleményem arról, hogy több szlovákiai magyar'ismerősének a véleménye szerint is Szlovákiában nem létezik nemzetiségi feszültség, azt csak a politikusok gerjesztik - „ott fönt". Nem hiszem, hogy ez így igaz volna; aki odafigyel társadalmunk rezzenéseire, kapásból meg tudja cáfolni ar ilyen véleményt. Két momentumra azért oda kell figyelni. A politikusok azért vannak, hogy programjukat a politika színterén megvalósítsák. A szlovákiai magyar politikusok egyik fő feladata védeni nemzetrészünket a ránk nehezedő nacionalista nyomástól. Ott, ahol ezt meg kell tennünk, a politika színterein, elsősorban a parlamentben. Ha egy probléma már az emberek közt is érződik, az a politikai szint csődje is. Ha a politikai viták átterjednek a társadalomra, abból csak baj lehet. Az ilyen állapot szélsőséges esetét polgárháborúnak hívják - ettől Isten mentsen meg mindenkit. A politikusok egyik feladata mederben tartani a dolgokat, s a politikai vitákat a politika színterein kell megvívniuk. Magyar-szlovák viszonylatban is. Állampolgári szinten az a helyes, ha az egyik nemzetiségű a másikban az embert, a munkatársat, a rokont, a barátot látja. Ám azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy vannak kalandorok, akik tudatosan szítják a feszültséget állampolgári szinten is. Egyértelműen meg kell neveznünk őket: a jelenlegi kormánykoalíció több vezető személyisége, a Matica slovenská több vezetője és a mögöttük álló, idegengyűlölettől fűtött értelmiségi szelet, amely egy ilyen játéktól személyes hasznot remél. A bizonyítékom: felmérések azt mutatják, hogy a magyarellenesség azokon a szlovák vidékeken a legnagyobb, ahol négyévenként egyszer ha találkoznak élő magyarral. Ennek oka szerintem a politikai propaganda és a sajtó hatása. A magyarok közt ugyanakkor elenyésző a szlovákellenesség. A felmérések szerint toleránsabbak vagyunk. Ez némiképp talán a kiszámítható szlovákiai magyar politika hatása is. Ne hagyjuk tehát megtéveszteni magunkat. Tudnunk kell, kik mögött állunk, s azt is, miért. CSÁKY PÁL Orosz rulett Ezt a megnyerő játékot úgy játszották, hogy egy forgópisztolyba egyetlen golyót töltöttek, majd megforgatták a dobot. A fogadó vagy párbajozó, mert párbajt is vívtak így, halántékához emelte a pisztoly csövét, és meghúzta a ravaszt. Ha a golyó a véletlen rendeléséből a csővel került egy vonalba, a pisztoly elsült, s ő elvesztette a fogadást - meg az életét. Ha nem, akkor egy kattanás hallatszott csupán, s az illető nyert. A játék továbbfejlesztett változata az orosz rulett - automata pisztollyal. Abba ha csak egy golyót töltenek is, mindenképpen a csőbe kerül, tehát százszázalékos biztonsággal belehal a játékba a bátor ember. A forgópisztolyos orosz rulettben egy a hathoz az esélye a játékosnak. Az automata pisztolyos orosz rulettben egyetlen esély van, a halálé. E játék és két változata azért ötlött fel bennem, mert olvastam a legújabb jelentéseket az orosz külpolitikáról. Kozirjev eltávolítása és Primakov külügyminiszteri kinevezése után a világ feszülten várta, hogyan politizál majd a kemény vonal képviselőjének tartott új ember. Megkönnyebbülten fogadta aztán nyilatkozatait arról, hogy van kompromisszumos lehetőségük térségünk országainak a NATO-tagságra. Szinte visszhangzik már a világ, minden sarkából hallani: „orosz kompromisszum, orosz kompromisszum". Primakov bebizonyította, hogy sokkal jobb diplomata, mint elődje volt, mert sikerül elhitetnie a nemről, hogy esetleg, hogy talán, sőt hogy lehet szó róla. Berlinben a NATO külügyminisztereinek tanácskozásához csatlakozva jelentette ki: csak a katonai szervezet bővítését ellenzik. Legutóbbi interjújában, amit az orosz televíziónak adott, hosszan sorolta, hányféle megoldást tartana elfogadhatónak. A számtalan ötlethez képest valóban szinte semmiségnek tűnik, hogy egyetlen dolgot minősített teljesen elfogadhatatlannak: a NATO katonai infrastruktúrájának közeledését Oroszország területéhez. Vagyis csak ebben nem ismer kompromisszumot. Márpedig ez az egyetlen, amit mi akarunk: a teljes jogú NATO-tagságot. Hiába van az automata pisztoly tárában hely 15 golyónak, egy is halálos nem kompromisszum, hogy 14-et kivettek belőle. BARABÁS T. JÁNOS Magyar Nemzet Kár, hogy nem vagyunk 60 évesek Bár a Demokratikus Baloldal Pártja az ellenzéki politikai erők közé tartozik, mégis önálló politikát folytat. Közben mindegyre abban reménykedik, hogy javaslatait nemcsak az ellenzék többi pártja, hanem maga a kormánykoalíció is támogatja. Róbert Fico frakcióelnök nemrég elárulta, hogy pártja megpróbál az úgynevezett nagyprivatizációs törvény módosításával javítani a „szociálisan igazságtalan kötvényes privatizáción". Javaslatuk alapján a 60 évesnél idősebb emberek a szerencsések csoportjába tartoznak, mivel a DBP azt szorgalmazza, hogy 1997. december 31-éig megkapják a kötvényük után járó pénzt. A többiek persze 2001-ben kerülnek csak sorra. Tisztelem a korábban világra jötteket, sok mindent megéltek már. A DBP sokszor hangsúlyozza, hogy az ellenzékkel közösen a jogállam kiépítésén fáradozik. Javaslatuk azonban nyilvánvalóan ellentétes az alkotmány szellemével, amely leszögezi: „Az emberek szabadok, és jogaikban egyenlőek." Vagyis a törvény előtt korra való tekintet nélkül egyenlőek vagyunk. A DBP ezzel a javaslatával ugyancsak megközelíti a kormánykoalíció populizmusát. GABRIELA KALISKÁ, Pravda Gaulieder az OKO kibővítéséről A lap munkatársa František Gaullederrel (DSZM), a titkosszolgálat munkáját felügyelő parlamenti különbizottság (OKO) tagjával beszélgetett. a Ján Slotával mikor tartanak ellenőrzést a Szlovák Információs Szolgálatnál? - Az ellenőrzést június 15-éig szeretnénk elvégezni. Még a parlament 15. ülésén döntöttünk így, és lehet, hogy valaki még társul hozzánk az 0K0 tagjai közül. • Ivan Gašparovič, a parlament elnöke a közelmúltban kijelentette, hogy ő már tavaly jelezte az OKO ellenzéki képviselőkkel történő kibővítését. Nemrég azonban a parlamentben a javaslat megvitatásakor ellene szavazott. - Hajói tudom, a kormánykoalícióban ebben az ügyben nem született politikai megegyezés. Én viszont nem emlékszem arra, hogy a parlamenti elnök már tavaly javasolta volna a titkosszolgálat munkáját felügyelő parlamenti bizottság kibővítését. • Miként értékeli a Szlovák Nemzeti Párt mostani kezdeményezését, amely egyebek mellett javasolja az OKO ellenzéki képviselőkkel való kibővítését? - Ez a Szlovák Nemzeti Párt politikai döntése, és bizonyára ezzel a belpolitikai helyzet hullámveréseit szeretné csillapítani. Ezt a politikai álláspontot mint a koalíciós Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tagja tudomásul veszem. • A mozgalom berkeiben nincsenek gondjai a tömegtájékoztatási eszközöknek adott nyilatkozatai miatt? - Egyelőre semmilyen problémám nincs, és ha volna, akkor azt közhírré teszem. FRANTIŠEK MELIŠ, Práca (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK Sündisznóállas Az Európában utazgató, külföldi újságírókkal beszélgető szlovák kormánypárti politikusok az utóbbi időben igazán nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Szinte naponta magyarázniuk kell a bizonyítványukat, az emberi jogokkal és a kisebbségek jogaival szembeni lépéseiket, az államnyelvvédelmi törvényt, a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvény hiányát, a nemrégiben jóváhagyott alapítványi törvényt, de leginkább a Büntető Törvénykönyv március 26-án jóváhagyott módosítását, amely főként az államellenes bűntettekről szóló fejezetében tért vissza az ötvenes évek büntetőjogi rendelkezéseihez. A módosítást - elfogadása előtt - írásban és szóban is az állítólag hasonló svéd, német, osztrák, svájci és francia büntető jogszabályokkal próbálták alátámasztani. A nagykövetek jóformán sorban álltak a kormány kapui előtt tiltakozásaikkal: ilyen rendelkezéseket hazai büntető törvénykönyveik nem tartalmaznak. Érdekes az is, hogy Max van der Stoel, aki inkább csak a kisebbségi jogokkal foglalkozik, a szlovák külügyminiszternek küldött levelében kitért - az akkor még csak előkészületben levő - módosításra, mondván: „Nincs kétségem afelől, hogy az Ön kormánya tudatában van a szlovák alkotmány II. cikkelye jelentőségének, amely szerint azok az emberi jogokról és alapvelő szabadságjogokról szóló nemzetközi megállapodások, amelyeket a Szlovák Köztársaság ratifikált, és a törvény által szabályozott módon kihirdetett, az ország törvényei fölött állnak, amennyiben az emberi jogok és alapvető szabadságjogok szélesebb körű terjedelmét biztosítják." Ebből az következik, hogy az EBESZ kisebbségi főbiztosa (Van der Stoel) gyakorlatilag kisebbségellenesnek tartotta a Btk. módosítását. Az Európai Unió és a szlovák parlament közös bizottságának a második Ülésén alighanem ezért is kifogásolták a nemzeti kisebbségi jogok szlovákiai állapotát, és az is elhangzott, hogy az Európai Unió által elvégeztetett szakértői vizsgálat szerint a március 26-án elfogadott Btk.-módosításban szereplő büntetőjogi normákhoz, tényállásokhoz hasonlóakat az európai államok büntető törvényeiben egyszerűen nem lehet fellelni. A szlovák kormány még mindig ragaszkodik a Btk. novellájához, annak ellenére is (vagy talán csak azért?!), hogy a köztársaság elnöke ezt nem volt hajlandó aláírni, és visszaadta azt a parlamentnek. Katarína Tóthová, a jogalkotásért felelős miniszterelnökhelyettes az osztrák Die Pressének adott interjújában a korábbinál már kisebb vehemenciával védte ezt a védhetetlen törvényt. Külföldi példákra már nem hivatkozott, nézete szerint viszont ez a törvény olyan értékeket védene, amelyek eddig nem részesültek állami védelemben; tételesen pedig az állam területi egységét, az állam függetlenségét, alkotmányos rendjét, védelmi képességét és biztonságát említette. Sajnos, elképzelhető, hogy az osztrák olvasó bedől ennek az állításnak. Ugyanakkor el lehet mondani azt is, hogy ha valaki jogászként ilyet állít, vissza kellene adnia a diplomáját. Szlovák állampolgárként bármikor kinyithatom, elolvashatom a Büntető Törvénykönyvet. Éltem ezzel a jogommal. Tanúsítani tudom, hogy a Büntető Törvénykönyv nagyon kimerítően foglalkozik az alkotmányos renddel, a területi integritással, a köztársaság védelmi képességével, illetve gyakorlatilag az egész Büntető Törvénykönyv csak azzal foglalkozik, ami Katarína Tóthová szerint nincs büntetőjogilag védelmezve. A Btk. módosítása nem ilyen értékeket véd. Minden további magyarázat helyeit idézzük csak az egyik új rendelkezést: „Aki a Szlovák Köztársaság állampolgáraként vagy az SZK területén állandó lakóhellyel rendelkező hontalanként külföldön szándékosan terjeszt olyan valótlan híreket, amelyek a köztársaság érdekeit sértik, két évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő." Ha ez a rendelkezés már hatályban volna, akkor talán már a Die Pressének nyilatkozó kormánytagok is büntethetőek volnának. í AHOGY ÉN LÁTOM Háromféle szemüveg Brüsszelben Azt követően, hogy a hét első két munkanapján Brüsszelben megtartotta második ülését az Európai Unió és Szlovákia közös parlamenti bizottsága, hazatért Pozsonyba a tíz képviselő, és beszámolt az élményeiről. így ma már tudjuk, hogy a belga fővárosban tanácskozó politikusok legalább háromféle színű szemüveget viseltek, miközben a szlovákiai valóságot értékelték. A régiónkban már sokszor megfordult és szófukarságáról ismert Hans van den Broek azokhoz a követelményekhez igazodva értékelt, amelyeket a Nyugat fontosnak tart, így kiemelte Szlovákia gazdasági eredményeit,' majd figyelmeztette a pozsonyi honatyákat, hogy csak a gazdaság stabilizálása, netán fellendítése nem elégséges ahhoz, hogy az ország Európa szerencsésebb feléhez csatlakozhassék. A „nemcsak kenyérrel él az ember" bölcsességének jegyében egyértelműen rámutatott arra, ami aggasztja az Európai Uniót, ha az ajtaján kopogtató Szlovákiáról esik szó. Aggasztja például, hogy a szlovákiai kormánykoalíció értékelése szerint a nyugati normákkal összhangban van a Büntető Törvénykönyv köztársaságvédelmi paragrafusokkal való kiegészítése. Brüsszelben kiderült, hogy az EU jogászai vették maguknak a fáradságot, és kiderítették: Katarína Tóthová, a kormánytagok által legtekintélyesebbnek tartott jogtudós légből kapva állította: az EU-tagországokban is mindenütt van a szlovákiaihoz hasonló államvédelmi törvény. Aggasztja az EU-t, hogy Pozsonyban a kormánykoalíció oly masszív támadást intézett az alapítványok ellen. Az alapítványi törvény egész koncepciója azt sugallja, hogy a mai szlovák kormány a „állam érdekei mindenek fölött" elvhez igazodik, és teljesen lebecsüli, mi több, veszélyesnek tekinti az állampolgári kezdeményezéseket. Aggasztja a Nyugatot, hogy a kormánykoalíció a parlamentben 100 százalékosan kisajátította az állami szervek ellenőrzését, így voltaképpen önmagát ellenőrzi. Nyugat-Európát - főképp a volt Jugoszláviában bekövetkezett vérontás kezelhetetlenné válása óta - aggasztja, hogy a Szlovák Köztársaságban a kormánypártok nem az etnikai feszültségek enyhítésén munkálkodnak, hanem olyan helyzetet teremtenek, amelyben nem érzi magát jól a magyar kisebbség. Akár sorrendben a negyedik demars-nak (határozott figyelmeztetésnek) is tekinthető, ami Brüsszelben hétfőn Szlovákia címére elhangzott. Megdöbbentő, ahogy Augustín Marián Húska parlamenti alelnök, a „másik szemüveg" viselője a brüsszeli tanácskozásról beszámolt. Elsősorban azt emelte ki, hogy Van den Broek „irigylésre méltónak tekintette, amit Szlovákia egyes területeken elért". Mečiar pártbeli helyettese valahogy megfeledkezett arról, hogy a brüsszeli vizit nem udvariassági látogatás volt, hanem munkaértekezlet, amelyen az EU „sáncain" belül lévő országok képviselői azt vitatták meg egy bebocsátásra váró ország képviselőivel, hogyan kellene elgördíteni az útból a felvétel akadályait. Ha tehát bölcsen, nagypolitikai reprezentánshoz méltóan gondolkodna Augustín Marián Húska, akkor Nyugatról hazatérve arról számolt volna be, Brüsszelben azt vette volna észre, amit az EU még fogyatékosságként ró fel Szlovákiának. Húska - fegyelmezett párttagként - ezúttal is az agitációt és a propagandát választotta, ahelyett, hogy megerőltette volna magát, és - életében először - kísérletet tett volna arra, hogy államférfiként nyilvánuljon meg. A Brüsszelben járt néhány ellenzéki parlamenti képviselő is más szemüvegen keresztül nézte a dolgokat, mint Van den Broek vagy Augustín Marián Húska. „Dioptriáik" száma valahol a nyugatiak, illetve a szlovákiai kormánypártiak közötti tartományban mozog. Nem mindegyikük ismerte fel azt, amit az Európai Unió mérvadó politikusai már valamennyien nyilvánvalónak tekintenek: ahhoz, hogy érettnek tekintsék Szlovákiát a nyugati struktúrákba való belépésre, a gazdaság, a jogrend, a mindennapi demokrácia fejlesztése és a kisebbségi jogok megtartása terén egyaránt bizonyítania kell ennek az országnak.