Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-27 / 149. szám, csütörtök

1996. j únius 25 . S POR T ÚJ SZÓ lll | CSÉMY PALIKA LYONBAN A pénz nem lehet a gyógyulás akadálya Pénteken, néhány perccel éj­fél előtt ültem be Mészáros Lász­ló jókai vállalkozó Mercédeszé­be, hogy öccsével, Mészáros La­jos ügyvéddel és Csémy László­val, Palika édesapjával nekivág­junk a több mint 1400 kilométe­res útnak. Esős éjszaka és borongós nappal után délután fél ötkor ér­keztünk a helyszínre. Érdekes módon hirtelen nyomát sem éreztük a fáradtságnak:" a vi­szontlátásnak örültünk vala­mennyien. De Nóra asszonyt es Palikát nem találtuk a kórház­ban. Csak egy üzenet várt ránk, s abból tudtuk meg, hogy ideigle­nesen a Maison des Parents Al­bec Lions intézménybe költöz­tek. Irány a panzió - ültünk be újra az autóba, ám nemsokára már a szép saroképület előtt parkol­tunk le. A ház gondnoka hellyel és kávéval kínált, mialatt nyugta­tott: az anyuka a fiával sétál va­lahol. Csémy László persze nem nyugodott, végiggaloppozta a környék valamennyi utcáját, de nem talált rá szeretteire. Fájdalmas orvosi vizsgálatok Aztán elérkezett a boldog ta­lálkozás pillanata. - Katka, a tolmácsnőnk elvitt bennünket az állatkertbe és egy kis városnézésre. Úgy tartja, Pali­kára a sok megpróbáltatás után ráfér egy kis öröm. Míg Palikát a férfiak vették kö­rül, én az édesanyát a vizsgála­tokról, az eredményekről faggat­tam. Kis noteszt vett elő, abból idézte fel az elmúlt két hét ese­ményeit. - Hétfőn, június 10-én reggel a kórházban elfoglaltuk a szo­bánkat, s nyomban megkezdék Palika vizsgálatát, délután pedig a dialízisre kapcsolták. Kedden került sor az első igazán fájdal­valamit az intézmény működé­séről. - A panziót egy jótékonysági alapítvány hozta létre abból a cél­ból, hogy segítségére legyen az olyan beteg gyermekek szüleinek, akik anyagilag nem győzik fizetni a kórházi költségeket. Vannak szülők, akik beteg gyermeküket naponta innen viszik kezelésre. A kétágyas szoba, reggelivel együtt napi 236 és nem 4 ezer frank fe­jenként. És ami ugyancsak fontos: mit itt egy nagy családként élünk együtt. Együttérzünk a szen­vedővel és megpróbálunk segíte­ni egymáson. A gondnok- elmondta, hogy a Herriot kórház már 1989-ben egy, 1991-ben pedig két lakást bocsá­tott a szülők rendelkezésére, de a 9 fős szállás kevésnek bizonyult. Az alapítványi pénzt a régió, az egészségügy, a szociális tárca, Lyon polgármestere és több egészségbiztosító adták össze. A panzióban önkéntesek dolgoz­nak, akik ingyen vállalják a mun­kát. A lakók rendelkezésére áll a kis konyha, több hűtő és mélyhűtő, mikrohullámú sütő és minden olyan háztartási gép, amely lerövidíti a főzés idejét. Az önkiszolgálás a mosogatásra is vonatkozik, de hát ez így van rend­jén. A vasárnapi közös reggeli (friss, ropogós bagett, vaj, áfonya dzsem, tea, kávé) után rövid sétát tettünk Lyon belvárosában. Met­róval mentünk, de amint az állo­máshoz értünk megfigyeltük, hogy a tolókocsikban közlekedők igényei szerint alakították ki az át­járókat. A testi fogyatékosoknak nem jelent gondot a metróba ju­tás sem: felvonórendszer köti össze az egyes szinteket. Palika vállalta az idegenvezető szerepét, készségesen magyaráz­ta mi, hol található. Lyon belváro­sa zászlódíszben fogadott, hiszen a napokban a G-7 államfői láto­gatnak el az 1,2 millió lakosú vá­rosba. S bár a hírek szerint sok til­takozó nagygyűlésre került sor - a franciák sokallják a rendezvény költségeit - mi nem láttunk egyet sem. A gyors ebéd után ellátogattunk a kórházba és megnéztük Paliká­nak és az édesanyjának kórter­mét. - Jó dolog a színes tévé, bár elég gyakran annyira elfáradok, hogy nem nézek semmit. Inkább az édesanyámmal együtt a fran­cia szótárt lapozgatjuk. Egyre több kifejezést tudok már - közölte Pa­lika mosolyogva. - Végre valami biztosat szeret­nénk tudni - komolyodott el egy kissé Nóra asszony. Pierre Cochat professzor úr a hét végén Olaszor­szágban ad elő, állítólag rövide­sen megmondja, lehetek-e donor vagy sem. Legszívesebben sürget­ném, hozza meg a döntést, hiszen itt minden olyan drága. Attól tar­tok, ha sokáig vizsgálnak, elfogy a pénz java. - A pénze miatt ne idegesked­jetek - mondta határozottan Mé­száros Lajos, az alapítvány kurató­riumának elnöke. -A lényeg az, hogy Lyonban vagytok, a legjobb kezekben. Vizsgálnak benneteket és már most tudjuk, hogy Palika transzplantálható. Időközben azt is elintéztük, hogy ha netán más donortól kapja a májat, a panzió­ban várhatjátok ki az alkalmas pil­lanatot. A -Remény Palikának számlája tovább él (1018642­129/0900, devizaszámlaszám: 084830-0080241-129, Slo­venská sporiteľňa a. s. Dunajská Streda), s ha látjuk, hogy a kiadá­sok nagyobbak, újra nekilátunk a gyűjtésnek. - Palikát a féltés és a szeretet juttatta ki Franciaországba, nem engedjük meg, hogy néhány száz­ezer korona miatt tervünk meg­hiúsuljon. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy ti már csak a szervátültetés után jöjjetek haza. Lehetőleg gyógyultan. PÉTERFI SZONYA mas megpróbáltatásra: kanült, vagyis gyógyszerek befecsken­dezésére szolgáló üreges tűt ül­tettek a karjába, majd az ultra­hangos vizsgálatai után májbi­opszist végeztek rajta. Azaz kór­megállapítás céljából kimetszet­tek egy darabkát a szervéből. Szerdán meglátogattuk a fogor­vost és a bőrgyógyászt, Palinak koponya-CT-t csináltak, majd is­túrák kipihenésére. Hétfőn min­den folytatódott: az RTG, dializá­lás, vér- és vizelet, tüdő- és mell­kasvizsgálatok sora következett. Palikával beszélt két altatóor­vos, kifaggata őt egy pszicholó­gus és szociális nővér, látását szemész ellenőrizte, s csak ak­kor lélegzett föl egy kicsit, ami­kor átesett a kellemetlen gyo­mortükrözésen. - Mára már megszoktuk, hogy a nyers zöldség az előétel, s az étkezés a sajt elfogyasztásával fejeződik be. A baj csupán az, hogy itt minden vizsgálatnak ára van. Annyit tudunk, hogy például a kórházi elhelyezés napi 4 ezer frankba kerül, a dialízis 3 ezer frank és sorolhatnám. (Palikát hetente háromszor kapcsolják rá a művesére - a szerk. megj.) mét dializálták. Másnap csont­vizsgálat következett, majd újra egy fájdalmas beavatkozás, a cisztográfia. Palkó remekül tűrte a megpróbáltatásokat, talán azért, mert az orvosok apróléko­san elmagyarázták neki, mit mi­ért csinálnak, miközben nem tit­kolták el, hogy a vizsgálat bizony kínzó fájdalamakat okoz. Az első hét folyamán szinte naponta vet­tek tőlünk vért, gyakran röntge­neztek, és ellenőrizték a gyerek szívműködését. Az első hétvége bizony nem volt elegendő a tor­Egy dialízis: 3 ezer frank Az édesanya lelkesen számolt be arról a gondoskodó szere­tetről, amely úgy az orvosok, mint az ápolónők részéről körül­veszi őket. Szinte megfigyelés alatt tartják őket, arcuk rezdülé­séből akarják leolvasni érzései­ket. Nemcsak arra figyelnek, mennyit esznek, hanem arra is, hogy ízlik-e a hazaitól eltérő koszt. A kórházban majdnem minde­nért előre fizetünk. Nemcsak mi, hanem a franciák is. Épp azért, mert a bentlakás nagyon drága, sokan a hétvégéket az egészség­ügyi intézeten kívül töltik. Mi szintén. Panzióban sokkal olcsóbb Mivel többet szerettem volna tudni a panzióról, az ügyeletes gondnokot kértem meg: mondjon ALKOHOLRA MÉG MINDIG TÖBBET KÖLTÜNK, MINT ÜDÍTŐKRE Egy ember: negyvenezer litert Talán hihetetlenül hangzik, de tény, hogy a felnőtt ember szervezetének 60 százalékát víz alkotja. A csecsemőknél ez az arány 85, az időseknél már csak 50 százalék körül mozog. Minden folyamat, ami testünk­ben lejátszódik, valamilyen for­mában a vízhez kötődik. Tud­juk, az ember akár hetekig kibír­ja élelem nélkül, folyadék nél­kül viszont csak pár napig. Két százalékos vízhiány esetén már szomjúságot érzünk, 10 száza­lékos deficit viszont már halált okozhat. Naponta átlagosan két és fél liter vizet veszít a szerve­zet, nem is beszélve a forró nyá­ri napokról, amikor akár duplá­jára is emelkedhet ez az, érték. Természetesen ezt a vesztesé­get pótolni kell. Képzeljünk el egy 2 méter mély, 5 méter hosszú és 4 mé­ter széles medencét, amely kö­rülbelül 40 ezer liter folyadékot tartalmaz. Ez az a mennyiség, amit egy ember átlagosan élete során elfogyaszt. Természete­sen nem mindegy, hogy milyen formában. Ha cukorral édesített üdítőket iszunk, akkor az emlí­tett medence mellé képzeljünk még el egy 3,2 tonnás cukorhe­gyet is: ennyi szénhidráttól kí­mélhetnénk meg többé-kevés­bé a szervezetünket, ha csak tiszta vizet innánk. Aszkétának kellene lennie annak, aki pusz­ta vízzel beérné, hiszen az üdítőket nem kizárólag szomjú­ságun,k . enyhítése céljából isszuk, hanem az ízek élvezeté­ért is. Az arany középutat azon­ban itt is ésszerű betartani. Ha végignézzük a boltokban az üdtőkínálatot, ma már nem lehet okunk panaszra. Minden­ki kiválaszthatja az ízlésének és persze pénztárcájának megfe­lelő terméket. A választékról kissé bővebben Pavol Konštiak, a KON-RAD Kft. igazgatója tájé­koztatott bennünket. - Nagyraktárunk 600 bolt­egységet lát el mintegy 2500 fajta áruval, így, mondhatni, tel­jes az áttekintésünk a hazai élelmiszer-kínálatról. Ami az al­koholmentes italokat illeti, néz­zük először a csomagolás sze­rinti felosztást. Egyértelműen leszögezhetjük, hogy a fogyasz­tók előnyben részesítik a más­fél literes PET flakonokat és a tetrapack dobozokat a hagyo­mányos üvegekkel szemben. A kétdecis dobozok a gyerekek körében nagyon közkedveltek. Ehhez alkalmazkodnak a gyár­tók és a kereskedelem is. Bár meg kell jegyeznem, hogy ez környezetvédelmi szempontból nem a legelőnyösebb megol­dás, de nehéz visszafordítani ezt az irányzatot. A vásárlók nem szívesen viszik vissza az üvegeket, pláne úgy, hogy a leg­több helyen kártyarendszert ve­zettek be visszaváltásukra. így a boltokból fokozatosan eltűnnek az üdítővel töltött üve­gek. Szlovákiában talán már csak a pozsonyi GOLD-LIMO palackoz üdítőket, de termé­keik iránt fokozatosan csökken a kereslet. Egyre több gyártó jelenik meg viszont a piacon tetrapack do­bozokkal, például a vágújhelyi NOKO, az érsekújvári NOKOF­RUIT, a kassai FRUKONA, a Ml­LIX SCHÄRDINGER SLOVAKIA vagy a sabinovi SABINA, hogy csak a legnagyobbakat említ­sem. Ez utóbbbi MARI elneve­zésű üdítőit karcsú, magas do­bozokba tölti, amelyet igen megkedveltek a vásárlók. A fe­keteribizliből készült italuk Slo­vak Gold kitüntetést is kapott. Sajnos, az utóbbi időben gyártá­si gondjaik vannak, ezért nem tudnak folyamatosan szállítani. A szlovákiai gyártók azonban nem képesek teljes egészében ellátni a piacot, ezért külföldről is hozunk be dobozos üdítőket. Igen közkedveltek a 0,25 literes csomagolásban kapható cseh­országi FRUIKO termékek, ame­lyek a 10 százalékos behozatali pótlékkal együtt olcsóbbak a hazaiaknál. Ausztriából főleg 100 százalékos gyümölcsleve­ket és jeges teákat importá­lunk, elterjedtek például a YO és a RAUCH italok. A PET flakonokba töltött üdítők között természetesen a COCA-COLA és a PEPSI-COLA áll az első helyen, az összfogyasz­tásnak több mint a felét mond­hatják magukénak. Ők csak egymásnak jelentenek konkur­renciát, ezért különböző nagy­szabású reklámhadjáratokkal próbálják elhódítani a másik tá­borhoz tartozókat. A kínálat egyébként a PET-csomagolású italok esetében is bő, csupán hazai gyártóból mintegy tíz van jelen a piacon. - Az édesített üdítők mellett szóljunk néhány szót az ásvány­vizekről is. - Örvendetes tény, hogy egy­re nő az ásványvizek iránti ke­reslet. Szerencsére a kínálattal sincs gond: a SLATINA, a SAN­TOVKA, a LUCKA, a SALVATOR, a BUDIŠSKÁ, a FATRA, egytől egyig közkedvelt. Az ásványvi­zeknél megszokott, hagyomá­nyos hétdecis üvegek mellett sorra jelennek meg a 1,5 literes műanyagflakonok. Az ízesített ásványvizeket is sokan keresik. - A parlament a napokban módosította az üdítők hozzáa­dottérték-adójáról szóló tör­vényt, amelynek értelmében augusztus elsejétől minden üdítőre egységesen 6 százalé­kos adó vonatkozik. Megmutat­kozik ez majd a kiskereskedel­mi árakban is? - Meg kell, hogy mutatkoz­zék. Az eddigi helyzet volt ab­normális, hiszen például a 100 százalékos gyümölcslé, amelyre 6 százalékos adó vonatkozott, majdnem olcsóbb volt, mint az 50 százalékos, amelyre viszont 23 százalékos HÉA-t szabtak meg. A jövőben a vékonyabb pénztárcájú vásárlók is megen­gedhetik majd maguknak eze­ket az italokat. Az üdítőfogyasz­tás egyébként emelkedő ten­denciát mutat, míg 1990-ben 104,7 liter volt az egy főre eső fogyasztás, addig tavaly már 116 liter. Érdekességként emlí­teném még meg, hogy nálunk egy átlagos család havonta 30 koronát költ üdítőkre, alkoholra viszont 77-et. Még csak tippelni sem merek, hogy megfordul-e valaha ez az arány. V. KRASZNICA MELITTA Egy lakosra eső évi üdítőfogyasztás literben lllllllillill 1989 1990 1991 1992 1993 Szlovák Köztársaság 97,6 104,7 101,2 105,5 Cseh Köztársaság 108,5 110,1 108,3 111,3 105,6 A kiskereskedelmi forgalomban eladott és a nyilvános étkezdékben elfogyasztott ítalmennyiség ezer hektoliterben: 1980 1989 1990 Szódavíz, gyümölcslé és limonádé 1784 2395 Ásványvíz 1006 1198 2405 1302 Kiskereskedelmi forgalom millió koronában 1980 1989 1990 Szódavíz, gyümölcslé és limonádé 619 1349 Ásványvíz 124 243 263 1 Édesanyjával a reggeli is jobban ízlik (A szerző felvétele, az első oldalon is)

Next

/
Oldalképek
Tartalom