Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-20 / 143. szám, csütörtök

1996. június 20. RIPORT ÚJSZ Q 9A Üzenet az alvilágból, avagy a pap és az édesanya vitája Panaszos levelet kaptunk a Lo­sonc melletti Galsa községből. Feladója, Babie Alica a követ­kezőket írja benne: „Férjem egy éve hunyt el, három gyermeket neveltünk. A legkisebb most tize­nöt éves, a gondjaim is vele kap­csolatosak. Római katolikusok vagyunk, mind a három gyerme­kemet megkereszteltük, elsöál­dozók voltak, a két idősebb bér­málkozott is. Természetesnek tar­tottam, hogy a harmadik is felve­gye a bérmálás szentségét." A levél további részéből kiderül, hogy a legfiatalabb lány a losonci szakközépiskola másodikos tanu­lója, pincér és szakács szakmát tanul. Az iskolában az etikát vá­lasztotta,- de az édesanya levele szerint, Füleken a plébánián hitta­nórákat hallgatott: vallásismeretei­ről az ottani plébános előtt bizony­ságot tett. Hiába vizsgázott le, a füleki bérmálkozáson csak akkor vehetett volna részt, ha a galsai plébános engedélyezi. A galsai lel­kész azenban megbetegedett, őt huzamosabb idő óta Štefan Podo­linský alsósztregovai plébános he­lyettesíti, aki nem adta meg a szükséges igazolást. Korán érkeztem Galsára, de Babič Álicát már nem találtam otthon. A faluban mondták, hogy sokat dolgozik, egyedül vezeti a büfét, amelyet a falu központjá­ban, egy régi lakóházban rende­zett be. - Amikor a lányommal felke­restük Podolinský plébános urat - tért azonnal a lényegre Babicné asszony - és kértük tőle az igazo­lást, a plébános úr megkérdezte, jár-e a lányom hittanra az iskolá­ban. Természetesen az igazat mondtuk, hogy nem a hittant, ha­nem az etikát választotta, mert a pincér szakmához szükséges az illemtan. Arról is beszámoltam, hogy délutánonként Füleken, a plébánián hittanórákat hallgat és vallásismeretekből le is vizsgá­zott. Az etika szó hallatán a plébá­nos úr mérges lett: erkölcstelen­ségnek, ördöggel való cimborá­lásnak nevezte, a lányomat pedig romlott léleknek, amiért ilyesmit tanul. Az volt az érzésem, hogy a tisztelendő úr talán összekeverte az etikát és az erotikával... Egy hét múlva ismét meglátogattuk és kértük tőle az igazolást. A láto­gatásunk még inkább felbosszan­totta, úgy hadonászott a karjával, mintha meg akart volna ütni. Azt kiabálta, húsz évet ült börtönben, neki már úgy is mindegy. Nem sokkal a történtek után kétszáz koronát kaptam postán... Rövid keresgélés után egy pén­zesutalványt vett elő a pénztárcá­jából, amely valóban kétszáz koro­náról szólt. Feladója a vényre külö­nös címert írt, a hátoldalára pedig egy üzenetet: „A MÁSVILÁGON A SZENTMISE NEM SEGÍT ANNAK AZ EMBERNEK, AKI NEM JÁRT VA­SÁRNAP A SZENTMISÉRE, ÉS HA­LÁLA ELŐTT NEM TARTOTT BŰNBÁNATOT". Aláírás: Megholt Babic Alvilág. Megjegyzésként pe­diga következő mondat: „Ebből az okból visszaadom a misepénzt." ( A MAS l/l LA &0A/ A S2t/vrMise St%tT J\tíMUAž EhKRt/EK ,Aki AfEh 1ÄKT Vföfowp A SíUTMisénE EV * «b-ÁLA ELŐTT 1 TM-WTTA A itivvAM/nrrT Montot T Mptd Ail/iL/ii j SK -s^qir ( A MAS l/l LA &0A/ A S2t/vrMise St%tT J\tíMUAž EhKRt/EK ,Aki AfEh 1ÄKT Vföfowp A SíUTMisénE EV * «b-ÁLA ELŐTT 1 TM-WTTA A itivvAM/nrrT Montot T Mptd Ail/iL/ii j ( A MAS l/l LA &0A/ A S2t/vrMise St%tT J\tíMUAž EhKRt/EK ,Aki AfEh 1ÄKT Vföfowp A SíUTMisénE EV * «b-ÁLA ELŐTT 1 TM-WTTA A itivvAM/nrrT Montot T Mptd Ail/iL/ii j ( A MAS l/l LA &0A/ A S2t/vrMise St%tT J\tíMUAž EhKRt/EK ,Aki AfEh 1ÄKT Vföfowp A SíUTMisénE EV * «b-ÁLA ELŐTT 1 TM-WTTA A itivvAM/nrrT Montot T Mptd Ail/iL/ii j ílu-tiSL ?mí\t<rv*£ , vakmi ( A MAS l/l LA &0A/ A S2t/vrMise St%tT J\tíMUAž EhKRt/EK ,Aki AfEh 1ÄKT Vföfowp A SíUTMisénE EV * «b-ÁLA ELŐTT 1 TM-WTTA A itivvAM/nrrT Montot T Mptd Ail/iL/ii j ( A MAS l/l LA &0A/ A S2t/vrMise St%tT J\tíMUAž EhKRt/EK ,Aki AfEh 1ÄKT Vföfowp A SíUTMisénE EV * «b-ÁLA ELŐTT 1 TM-WTTA A itivvAM/nrrT Montot T Mptd Ail/iL/ii j s ( A MAS l/l LA &0A/ A S2t/vrMise St%tT J\tíMUAž EhKRt/EK ,Aki AfEh 1ÄKT Vföfowp A SíUTMisénE EV * «b-ÁLA ELŐTT 1 TM-WTTA A itivvAM/nrrT Montot T Mptd Ail/iL/ii j Odosielatei. /('WllA' Ä bam c TeherS ( A MAS l/l LA &0A/ A S2t/vrMise St%tT J\tíMUAž EhKRt/EK ,Aki AfEh 1ÄKT Vföfowp A SíUTMisénE EV * «b-ÁLA ELŐTT 1 TM-WTTA A itivvAM/nrrT Montot T Mptd Ail/iL/ii j M*m Met &j8(c»ľ£0 ( A MAS l/l LA &0A/ A S2t/vrMise St%tT J\tíMUAž EhKRt/EK ,Aki AfEh 1ÄKT Vföfowp A SíUTMisénE EV * «b-ÁLA ELŐTT 1 TM-WTTA A itivvAM/nrrT Montot T Mptd Ail/iL/ii j HM-tlA S ( A MAS l/l LA &0A/ A S2t/vrMise St%tT J\tíMUAž EhKRt/EK ,Aki AfEh 1ÄKT Vföfowp A SíUTMisénE EV * «b-ÁLA ELŐTT 1 TM-WTTA A itivvAM/nrrT Montot T Mptd Ail/iL/ii j gn \jsui?OH pre prŕfimatefa tfilDL A UK) * Hi i&iw, j gn \jsui?OH pre prŕfimatefa A pénzesutalvány fénymásolata - Miért nem tartott halála előtt bűnbánatot? - tette fel félhango­san a kérdést a panaszos önma­gának. - Ő nem meghalni ké­szült, ő az életre készült mindig. Tervei voltak, amelyeket nem tu­dott... A feltépett seb mindig fájó: Ba­bicné asszonynak is erőt kellett közben gyűjteni, hogy elmond­hassa, mi is történt azon a bizo­nyos napon. - A férjem állatgondozó volt, ak­kor is fél hét tájban jött haza, mint általában. Megvacsorázott, be­szélgettünk, a megszokott időben lefeküdt. Soha többé nem ébredt fel: nem volt ideje sem bűnbánat­ra, még búcsúszóra sem. Eddig kétszer mondattam a lelki üdvéért szentmisét, a halálának évforduló­ja közeledett, ismét felkerestem a tisztelendő urat. Kifizettem a mise­pénzt, azután történt mindaz, ami az igazolással volt kapcsolatos. A visszaküldött pénz, az üzenet na­gyon megviselte az idegeimet. Megmondom őszintén, panaszt nyújtottam be a püspökségen a tisztelendő úr ellen. - Valóban elhiszi, hogy a pap ilyesmikre képes? - Hát ki más írta volna? A megfelelő válasz miatt a tisz­telendő urat keresném föl a templomban, de csak telefonon értem el Alsósztregován. A törté­netet hallván csodálkozott, majd elmondta, hogy a Babic család nem járt soha templomba, nem teljesítik a vallással járó köteles­ségeiket, ezért nem állította ki a bérmálkozáshoz szükséges iga­zolást. - Amiről ön kérdez, az teljes egészében egyházi ügy, nem tar­AZ APA MÁR HÚSZEZER KORONA TARTASDIJJAL ADOS Megélni - havi háromezerből... M. Mária tizenkét éwel ezelőtt hozta világra gyermekét, tizenegy éve pedig egyedül neveli. Hosszú ideig nem panaszkodott, segé­lyért sem kilincselt a hivatalok­ban, pedig a megállapított gyer­mektartás összege nem volt vala­mi magas. Sőt, a tartásdíj emelé­sének ügyében nem zaklatta kis­fia apját sem. Úgy gondolta, ha az nem kíváncsi a fiára, ha nem za­varja, hogy nem látja botladozó totyogását, nevető arcát, ha nem érdekli iskolai előmenetele, nem könyörög neki.. Lassan négy éve annak, hogy a volt férj ittas vezetés miatt elve­szítette állását, s azóta nem fizeti a bíróság által kiszabott havi öt­száz korona tartásdíjat. A felgyü­lemlett tetemes adósság, úgy tűnik, nem nyomja a lelkiismere­tét, s addig, amíg munkanélküli­ként a munkaügyi hivatal nyilván­tartásában szerepel, a szociális járadékából sem vonható le a fia ellátását segítő összeg. M. Mária tavaly télen nem bírta toVSbb az egyre kínzóbb pénzte­lenséget. Amikor látta, hogy fia (ismét) kinőtte téli ruházatát, s neki nincs miből felöltöztetnie, végső kétségbeesésében a hiva­talokhoz fordult segítségért. Gon­dolta, remélte, hogy a hatóság volt férjét rábírja kötelezettségé­nek a teljesítésére. Mindhiába. Az apa továbbra sem fizet, a járási hivatal szociális osztálya pedig nem előlegez(het)i meg a tartás­díj összegét. Segélyt sem utalhat ki a kéttagú családnak, mert M. Mária keresete meghaladja az egy főre hivatalosan meghatáro­zott megélhetési minimumot. Kérdéseinkre az Érsekújvári Kör­zeti Hivatal szociális osztályán szerettünk volna választ kapni. Nerp kaptunk, ugyanis a hivatal­vezető nem adott engedélyt arra, hogy munkatársai tájékoztassa­nak bennünket. Szerencsére, a járási hivatal családvédelmi osz­tályán nyitottak voltak. - M. Mária keresete a családi pótlékkal együtt meghaladja a szociális ráutaltság határát, tehát nem jogosult a segélyre. Nem ti­tok viszont az, nagyon sok gyer­mek, gyerekeket nevelő, egyedül élő szülő rosszabb anyagi körül­mények között él, mint Mária asszony és Béla fia. Természete­sen az volna a normális, ha a vá­lás ellenére a szülő-gyermek kapcsolat ne lazulna - magyaráz­ta Vlasta Fujasová, a családvédel­mi osztály előadója. Csakhát... Mint megtudtuk, az esetek zö­mében a szülők egyike, főleg ha állás nélkül marad, megfeledke­zik kötelezettségeiről, s a se­gélyből nem hajlandó fizetni. - M. Mária elkövettte azt a hi­bát, hogy problémájával nem hoz­zánk, hanem egyenesen a Szociá­lis- és Munkaügyi Minisztérium­hoz fordult. Ügyének felülvizsgá­latával bennünket bíztak meg. Sajnos, mi csak jogi tanácsokkal láthattuk el, a hivatal nem hajt­hatja be az elmaradt tartásdíjat. Ez a rendőrség, majd a bíróság feladata. - Ha Mária asszony többször járt volna a körzeti hivatal illetéke­seinél, megelőlegezték volna a tartásdíjat? - kérdeztük abban a hiszemben, hogy ha pozitív vá­laszt kapunk, azt ajánljuk majd a kétségbeesett édesanyának - és a többi hasonló helyzetben lévő szülőnek - akár naponta jelen­jelek) meg az ügyintézőknél! Vlasta Fujasová természete­sen nemmel válaszolt. Elmond­tam ezt Mária asszonynak is. - Pontosan azért nem járom a hivatalokat, mert tudom, hogy elutasításban lesz részem. Iga­zán nem vagyok szívtelen, de ne­kem ne érveljenek azzal, hogy vannak nálamnál rosszabb hely­zetben lévők is. Engem nem má­sok, hanem kizárólag a fiam bol­dogulása érdekel. Ilyenkor, ta­vasszal és nyáron kissé megnyug­szom, hiszen Kürtön élő szüleim­nek köszönhetően legalább a zöldségért, a gyümölcsért nem kell pénzt adnom. Ősszel és tél elején, amikor kiderül, hogy fiam ismét kinőtte mindenét, kétségbe­esésem határtalan. A fizeté­semből ugyanis képtelen vagyok félretenni valamit is. Gyakran fel­teszem magamnak a kérdést, mi­ként lehetséges, hogy egyesek élik a világukat, s nincs az a hata­lom, amelyik rábírná a rendszeres fizetésre? A mai árak mellett a ha­vi ötszáz korona igazán nem sok ­nyilatkozta M. Mária, majd amikor arra kértük, foglalja össze életét, a következőket tudtuk meg. - Nyolcvankettőben házasod­tunk össze, 1984-ben megszüle­tett a kisfiunk. A férjemmel 1985­től nem éltünk együtt, a válásra 1987-ben került sor. Pedig nem így indulta házasságunk. Építkez­ni akartunk, megkaptuk nagyszú­leim telkét, a férjemnek a helyi szövetkezetben jó állása volt. Az italt jobban szerette, mint minket. Az alkohol miatt veszítette el azt a munkahelyét, majd a többit is. En­nek ellenére nem hiszem, hogy egy életerős férfi, ha akarna, ne találna munkát. Mária elmesélte, hogy tavaly, amikor az apa adóssága elérte a 20 ezer koronát, a rendőrséghez fordult. Kihallgatták, majd közöl­ték: arra az időre, amíg munka­nélküliként a hivatal nyilvántartá­sában szerepel, nem is jár a gyer­mektartás. A 20 ezer koronás ad­dósságból csak 7500 koronát is­mertek csak el, bár ezért az összegért is büntethető volt. Az édesanya hiába kérdezte, vajon normális dolog-e egy gyermeket 12 és fél ezer koronával megká­rosítani? Csak a vállukat vonogat­ták. És újra csak azzal rukkoltak elő, hogy bezzeg vannak, akik ennél is kevesebből kénytelenek valahogy megélni... - Ha ez valóban így van, a tör­vényekben van a hiba, s a helyzet javítása érdekében módosítani kellene őket. Ha a volt férj vagy a feleség - hiszen vannak gyerme­ket egyedül nevelő férfiak is ­nem teljesíti legalább anyagi kö­telezettségét, miért a vétlent, a gyermeket hozzák lehetetlen helyzetbe? Úgy érzem, az volna a tisztességes, ha az állam me­gelőlegezné a tartásdíjat, s meg­találná a módját, hogy az adóstól behajtsa! Ugyanis a gyermekét egyedül nevelő szülő erre nem ké­pes. A kis család életszínvonalát a csökkentett munkaképességű M. Mária biztosítja. Csodákra nem képes. Fizetése 4335 korona, 740 a családi pótlék. A havi rezsi 1020 korona (880 a lakbér, 120 a villany, 30 a gáz), a gyermek is­kolai étkezése 250 korona, kette­jük biztosítása 240 korona, a köl­csön törlesztése havi 200 koro­na. A maradék 2965 koronából étkeznek, öltöznek, de ebből kell állni a fiú művészeti alapiskolai oktatását, a tanszereket és min­den egyebet. Ha M. Mária nem dolgozna, szociális juttatása csak 205 koronával volna kevesebb, mint a havi tiszta keresete. Ezen felül biztosan járna neki másféle juttatás is, ruhapénz meg egye­bek. - Az apja helyett az apai nagy­szülők sem segítik unokájukat? ­tudakoltuk. - A fiam, sajnos, nem ismeri sem az apját, sem apai nagyszü­leit. Bélát a volt férjem egy esz­tendős korában látta, azóta nem érdeklődik felőle. A nagyszülők tozik a nyilvánosságra, még az Új Szóra se - jegyezte meg kemé­nyen. - Aki bérmálkozni akar, an­nak hittanra kell járnai, nem pe­dig etikára. Aki nem járt hittanra, az nem készült fel a bérmálkozás­ra, az nem is vehet azon részt. Csak erről van szó, s nem másról. - De hiszen a lány hittanórákat hallgatott Füleken - vetettem közbe. - Az iskolában kellett volna a hittant választania, nem pedig az etikát. Különben a faluban is lesz bérmálkozás, Babicék várják meg azt. Most rendbehozzák, aztán majd felszentelik a templomot, jú­liusban kapnak új lelkipásztort, ő majd felkészíti a fiatalokat a bér­málkozásra. Én Alsósztregova plé­bánosa vagyok, csak helyettesítek azon a vidéken. Megtanultam ma­gyarul, kevés a magyar pap, azért vállaltam el a megbízatást, mert én tudok magyarul misézni. Kü­lönben is Babicné meg akart ve­retni. Amikor másodszor eljött hozzám, csak ketten voltunk a sekrestyéssel a sekrestyében, no de ezt hagyjuk. - Ami a verést illeti - fűztem to­vább a szót - én másként hallot­tam. Aztán itt van a visszaküldött kétszáz korona esete... - Az incidensről nem beszélek, kérdezze meg a sekrestyést ha érdekli, mi történt valójában azon a napon. A misepénzt visszaküld­tem, mert az nekem nem kell. A misepénz a papot illeti, nekem a Babicné pénze nem kell: dobja sárba, vagy ahová akarja, nekem az ő pénze nem kell. Semmi kö­zöm hozzájuk. A vényre azért ír­tam a férje nevét, mert valakinek a nevét rá kell írni. sem különbek. A volt apósom nemrégiben úgy halt meg, hogy az unokájávál életében még egy szót sem váltott. Nem azért nem találkoznak, mert én tiltanám, ők nem kíváncsiak rá. Pedig hetente láthatnák, hiszen a szombat-va­sárnapokat mi is édesanyámék­nál, Kürtön töltjük. Arról is beszélt, hogy olykor a családon belül adósságokba ke­veredik, s ha nem volna bátyja, a gyermek keresztapja, még nehe­zebb helyzetben lennének. - Az idén áprilisban a tartásdíj elmaradása miatt bírósági tárgya­lásra került sor, amelyen volt fér­jemet kötelezték, hat hónapon belül ki kell egyenlítenie tartozá­Ferencz Antal sekrestyés nem örült a látogatásomnak. Beteg volt, az idős ember éppen orvos­hoz készült, amikor betoppantam hozzá. - Ott voltam mind a két alka­lommal, amikor Babicné felkeres­te a tisztelendő urat - mondta. ­Először a lányával volt, másod­szor velük jött Babicné asszony veje is. A tisztelendő úr megma­gyarázta, hogy a vallásból nem le­het cirkuszt csinálni. Negyven évig lehetett, most nem lehet. Na­gyon művelt pap, tehát pontosan tudja, mit jelent az etika, és mit az erotika. Mindkét fél a maga igazát bizonygatta, amikor a fiatal­ember elveszítette a türelmét. Úgy fogták meg; ezért nem ütötte meg a tisztelendő urat. Kivitték, elmentek. Podolinský plébános szlovák nemzetiségű, de sokan elégedet­tek vele a faluban. Magyarul mi­sézik, a szlovákok kérték, miséz­zen szlovákul is, de Galsán az el­mondottak szerint csak magyar istentiszteletet tart. „Ha lesztek legalább húszan, akkor szlovákul is misézek" - mondta állítólag honfitársainak, akik egy kissé ezért neheztelnek is rá. A riport írásakor a rozsnyói püs­pökség csupán annyit válaszolt Babicné asszony levelére, hogy kivizsgálják a panaszát és az eredményről értesítik majd. Ad­dig, de talán azután is maradnak a kérdések és kételyek, hogy vé­gül is kinek van igaza: a papnak, vagy a szülőnek. Netán mind­kettőjüknek, vagy teljes egészé­ben egyiküknek sem. S valójában ki írta a szelvényre az ízléstelen szöveget... FARKAS OTTÓ sát. A mai napig egy fillért sem fi­zetett, pedig 10 hónapos feltéte­les szabadságvesztésre ítélték. Állította, egyre biztosabb ab­ban, hogy volt férje szándékosan kerüli a munkát. Nem érti persze, a munkaügyi hivatal miért nem kötelezi arra, hogy dolgozzék. Mert van végzettségének megfe­lelő munkahely. A Castrum No­vum városi újság hirdetési rovatá­ban olvasható, hogy Naszvadon éppen most mezőgazdasági gép­javítót, illetve gépkocsivezetőt al­kalmaznának. Nem ritkaság az ilyen hirdetés. M. Mária volt férjé­nek éppen ez az eredeti szakmá­ja. Akkor hogy is van ez? PÉTERFI SZONYA (Somogyi Tibor illusztrációs fényképe)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom