Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-20 / 143. szám, csütörtök

1470 I ÚJ SZÓ VILAGPIAC 1996. június 17. KISVÁR PA '96 - ELSŐ FELVONÁS Színházak válaszút előtt KIOSZTOTTAK AZ EV RANGOS IRODALMI ELISMERESEIT: Talamon Alfonz Madách-díjas Eros a'gyanúm, hogy a Hataron Túii Magyar Színházak VIII. Fesztiválján Kisvárdán résztvevő társulatok mindegyike ugyanazokkal a gondokkal küzd. Mindenekelőtt a nemzeti kisebbségi lét velejárója lett a pénztelenség, és ezen belül is különböző mértékben ugyan - a színházak reálértékben egyre csökkenő állami támogatása. Ez a tény önmagában is kérdésessé teszi a magyar színházak jövőjét azokban.az országokban, amelyekben magyarok élnek. • Legrosszabb helyzetben a szerbiai két magyar társulat - a szabadkai Népszínház és az Újvidéki Színház - van, amelyekben szinte újra kellett szervezni az alkotó munkát. Talán csak a háború okozta lelki sebek hiányával különbözik ettől az állapottól a beregszászi Illyés Gyula Színház helyzete, amelynek alapító tagjainak nagyobbik része szétszéledt Magyarországon. A mostaniak között van két-három igencsak erőteljes színésztehetség, de a színésznők hiánya sok esetben kiküszöbölhetetlen gátja a fejlődésnek. Még akkor is, ha karakteres rendező inspirálja a-társulatot. Sok tekintetben elgondolkodtató mindaz, ami a romániai társulatok sokszínűsége és a látott előadások színvonala között van. Résztvett a fesztiválon a kolozsvári Puck Bábszínház és a marosvásárhelyi Ariel Bábszínház, ami önmagában is elég bizonyítéka lenne a romániai magyar színházkultúra gazdagságának. Csakhogy, vendégszerepelt a Kolozsvári Opera is, amely zenés színházként a magyar nemzeti zenekultúra egyik fellegvára, ami önmagában véve is jelentőséget ad a dolgoknak. Hogy aztán ez a sokoldalúság és műfaji gazdagság miért nem látszik meg a társulatok többségének munkáján, igencsak bonyolult összefüggések ismeretében érthető meg igazán. Maguk a bábszínházak nem képesek ellátni a jövő színházi nézőinek a tudatos és rendszeres nevelését. Márpedig az erdélyi magyar színházak elvétve játszanak gyermekeknek szóló darabokat. Kérdés tehát, hogy a színházi megújulás útjára lépett temesvári, nagyváradi, sepsiszentgyörgyi és szatmárnémeti társulatok képesek lesznek-e a színházakat érdeklődésükkel és értésükkel fenntartó közönséget kinevelni. Mert a Vajdaságban, Kárpátalján, Erdélyben és a Felvidéken is a legnagyobb gondot a nézők igényeinek és a színházak művészi ambícióinak az összehangolása jelenti. Gondoljuk csak el: az immár európai hírű, Párizsban, Londonban, s nyáron bizonyára Lengyelországban is sikerrel játszó Kolozsvári Állami Magyar Színház a Tompa Gábor rendezte előadásaival (A kopasz énekesnő, Képmutatók cselszövése) sem tudja minden este megtölteni színháza nézőterét. Kétség nem férhet hozzá: ez az immár európai rangot kivívott kolozsvári színház otthoni támadások kétfelől érkező - az irigykedő szakma és az elutasító nézők véleményének - kereszttüzében játszik. Színházat. A szó minden tekintetben legnemesebb értelmében. Modern, izgalmas, mai es az egyetemes emberi kérdések felvetésével minden elemében eredeti. De nem voltak részvevői a kisvárdai színházi forgatagnak a tavalyi évad legjobb romániai előadásának nyilvánított Bulgakov-darabbal. Soha nem fogom megérteni, hogy miért nem lehet látni Kisvárdán azt a példát, amely igazol minden feltevést: a művészi minőség csak annyiban van összefüggésben az anyagi léttel, amennyiben lebontja az utóbbi által emelt korlátokat. Márpedig mozdulhat előre a temesvári színház, tarthatja tisztes szakmai színvonalát a szatmárnémeti, s kísérletezhet akár klaszszikusok ürügyén is formalista látványossággal a Sepsiszentgyörgybe oltott Figura Társulat, ha a kolozsvári Tompa-rendezéseket nem láthatjuk Kisvárdán. Sokan az érintettek közül soha nem fogják látni, hogy Európa nem rajtunk kívül, hanem bennünk van, s felépíthető. Mindenféle - ijesztő, elszomorító, bosszantó és lelkesítő is volt mindaz, amit a két szlovákiai magyar színház prezentált Kisvárdán. Ijesztő volt, mennyire atomizált a színészképzés jelenlegi módja, amikor Marosvásárhelyen színiakadémia, Kolozsvárott színházi tanszék és Újvidéken ugyancsak színiakadémia ontja évről évre a fiatal tehetségeket. Egyetlen pillanatig sem állítom, hogy azok a fiatalok képzettebbek lennének, mint a pozsonyi főiskoláról eddig kikerült és idén végzett magyar színészek. Viszont meg tudják magukat mutatni, lehetőségük van a támogatások elfogadására. Nálunk viszont az évfolyamonkénti gyér létszám, ami az évente felvételizők esetében az éppen osztályt nyitó színész-tanárok előítéleteinek való kiszolgáltatottságban gyökerezik, nem teszi lehetővé teljes előadások bemutatását. Mint tették azt a kolozsváriak Shakespeare Ahogy tetsz/k-jével. Öröm viszont, hogy Bandor Éva, Stubendek Katalin és Tóth Tibor friss diplomával a zsebükben ott voltak a díjazott fiatal színészek között. Egymás után látva a Komáromi Jókai Színházat és a Kassai Thália Színázat, a nem beavatott szakértői szemnek is feltűnt: a fiatalok Kassán gyülekeznek, s alkotnak egyre erőteljesebb művészi ambíciókkal rendelkező társulatot. Mindkét helyen nagy kérdés: képesek-e a színházak vezetői a vendégrendezők igényes megválogatásával a társulat és a nézők javát egyszerre szolgáló produkciókhoz feltételeket teremteni. Idén két színházunk szórakoztatta a kisvárdaiakat. Közönségsikerrel és gyér szakmai elismeréssel övezve. Ezek a tények is felvetik az idei kisvárdai fesztivál két alapvető kérdését: Hol a határ a közönségigényre hivatkozó felszínes szórakoztatás és a komoly szakmai munkával megalapozott, esetenként még szórakoztatni is tudó színházművészet között? Lehet-e a mai kor színházában társulatot építeni, repertoárt kialakítani, dramaturgiai koncepciót követni és színészeket nevelni, ha minden előadást vendégrendezők állítanak színpadra? DUSZA ISTVÁN Múlt héten adta át az A. Szabó László (elnök), Hizsnyai Zoltán és Szeberényi Zoltán alkotta Madách-bizottság a tavalyi év legjobb irodalmi alkotásaiért járó díjakat. Hizsnyai Zoltánt a bizottság munkájáról és a díjazott művekről faggattuk. • Gazdag volt a tavalyi könyvtermés, vagy esetleg gondjai is akadtak a bizottságnak a díjak odaítélésében? - Igen, mert például nem tudtuk kiadni az eredeti, első kiadású szlovák fordításért járó Madách-díjat, pedig ilyen is létezik. Annak idején, amikor a Madách Könyvkiadó még állami vállalat volt, külön fordítási részlege dolgozott, a fele kiadványt alkotta az eredeti magyar irodalom, a másik felét pedig a szlovák és cseh nyelvből átültetett irodalom. Akkor a kiadással nem volt probléma, legfeljebb a színvonal jelenthetett gondot. Most pedig egyszerűen volt ilyen szépirodalmi mű. Nagyszerű élményben volt része mindenkinek, aki ellátogatott a június 14-15-én megrendezett 2. Zenés Fesztiválra Komáromban. A rendezvény műsora három részből állt, pénteken délelőtt gyermekműsorral kezdődött, majd a Balladaesttel folytatódott, s végül szombaton a Bástya Fesztivállal zárult. A gyermekműsort a kicsik kedvence, Gryllus Vilmos nyitotta meg, aki az Égből pottyant mesék világába varázsolta el a gyerekeket. Ezután Molnár Csaba két népdalt adott elő gitárkísérettel. Tíz év után ismét összeállt a Szigetcsoport, akik érdekes zenéjükkel egy új világba vezették a Városi Művelődési Központ termét zsúfolásig megtöltő kis hallgatókat. Budapestről érkezett hozzánk Sebő Ferenc, tekerőlanttal bővítve az addig bemutatott hangszerek sorát. Ot követte a várva várt kedvenc, a Kaláka együttes. Hangulatos műsorukkal belopták magukat a kicsik szívébe. A sokszínű gyermekműsort a dél-komáromi Garabonciás néptáncegyüttes pergő előadása zárta. • Végül is hány kötetből válogathattak? - Elég kevés, összesen hat szépirodalmi mű állt a rendelkezésünkre. Talamon Alfonz harmadik, Az álomkereskedő utazásai című, hét elbeszélést tartalmazó könyve nyerte a Madách-díjat. Ezt a Kalligram Könyvkiadó jelentette meg. Duba Gyula Álmodtak tengert című munkájának második része, mely a Madách-Posonium kiadásában jelent meg, prémiumot kapott. Díjaztuk továbbá Zalabai Zsigmondnak a Verstörténés című kritikagyűjteményét, amely szintén a Kalligramnál jelent meg. Faluszociográfiai és egyéb művei után szerző nagy visszatérését jelenti ez a kötete a hasonló műfajú munkáihoz. A kötetek kis száma persze nem jelenti azt, hogy akik díjat kaptak, nem érdemelték meg. Különösen Talamon Alfonz könyve egy nagyon erős mezőnyben is föltétlenül a legjobbak között lett volna. Egészen kiváló mű, a saját formaMéltó otthont adott a balladaestnek a Tiszti Pavilon díszterme. Elsőként a házigazda Borostyán együttes mutatkozott be új szerzeményeivel. Utánuk Korpás Éva, majd Szvorák Katalin szép énekhangjukkal, népdalokkal és balladákkal szereztek örömet a műfaj kedvelőinek. Egyéni stílusával az est érdekes színfoltja volt Sebő Ferenc, aki népdalokat és énekelt verseket adott elő gitár- és tekerőlant-kísérettel. Zentárói, a Vajdaságból hozta dalait a megzenésített verseket játszó Zyntharew együttes. Fuvola, cselló és gitár összeállítású zenéjükkel kamarazenei hangzást produkáltak. Az est fénypontja a Kaláka együttes volt. Gazdag műsorukkal, régi és új balladáikkal, frappáns kísérőszövegekkel, magával sodró, lendületes játékukkal, lágy hangzású muzsikájukkal maradandó élményt nyújtottak a hallgatóknak. Jelenlétével tisztelte meg a Balladaestet Kelemen Gertrúd, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója, Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke és nyelvét is megújítja a fiatal szerző ebben a kötetében. Letisztult anyag, az első két kötetéhez képest is nagyon jelentős munka. A mai magyar fiatal prózaírók egyik legtehetségesebb képviselője. A díjat édesanyja vette át helyette, február elején ugyanis súlyos autóbalesetet szenvedett, és most is kórházban fekszik. • Voltak-e viták a bizottságban a díjakat illetően? - A bizottság három tagja egyhangúan szavazott a Talamon-kötetre, és tulajdonképpen a többire is. • Úgy tudom, a Kalligram Könyvkiadó is ott volt a kitüntetettek kQzött. - Idén az Irodalmi Alaptól először kaptak azok a kiadók is dijat, amelyek a díjnyertes munkákat megjelentették. S mivel a Madách-díjas könyv a Kalligram gondozásában jelent, így emléklappal tüntették ki a kiadót. Remélem, hogy ennek hagyománya lesz. (mislay) Bárdos Gyula parlamenti képviselő. A szombaton délután négy órakot kezdődő Bástya Fesztivál gerincét a megzenésített versek műfajának előadói alkották. Ebben a műfajban mutatkozott be Sebő Ferenc, a Kaláka, a Zyntharew, a Kor-Zár, az Amulett és a Borostyán együttesek. Korpás Éva, Répás Tünde, valamint a nádszegi Harangvirág éneklőcsoport népdalokkal lépett a közönség elé. A népzenét dinamikus citeramuzsikájával Mészáros LAjos, majd lendületes, sajátos muzsikájával a Ghýmes együttes népszerűsítette. Udvardról érkezett Farkas Klaudia, Vavrik Gabriela és Zsapka Attilla, akik hangulatos slágereket, filmdalokat és musicalt adtak elő. Pálmai Gábor saját szerzeményeivel és rockegyüttesével is bemutatakozott, valamint hallhattuk a Komárom Művészeti Alapiskola gitáregyüttesét is. Gazdag, színvonalas műsorával a 2. Zenés Fesztivál elnyerte a közönség tetszését, és hagyománytteremtve lépett a kulturális rendezvények sorába. NAGYZSUZSANNA 3 kérdés Duba Gyulához Duba Gyula Álmodtak Tengert című könyvének második részét prémiummal tüntette ki a Madách-bizottság. • Kedvesebb-e az írónak egy prémiummal kitüntetett könyve, mint a többi? - Lehet, hogy kedvesebb, de nem azért, mert prémiummal kitüntetett, hanem önmagáért az. • Jelenleg min dolgozik? - Most éppen belefogtam egy újabb regénybe, amely az eddig megjelent regényciklusom, vagyis az Aszály és az Álmodtak tengert két kötetének a folytatása lenne. Tehát ez a harmadik zárná a regénytrilógiát. • Mi a témája és mennyi munka áll még Ön előtt ? - Még egy évbe biztosan beletelik, mire befejezem. Nem azért, mert nagyon terjedelmes, hanem mert még annyit akarok vele dolgozni. A készülő kötet munkacíme Téli áradás, a tartalom az 1989-90-es évek eseményei köré szerveződik. (aye) Pályázati felhívás A Szlovákiai Magyar írók Társasága mellett működő „Pegazus Baráti Társaság" pályázatot hirdet a VI. PEGAZUS-TALÁLKOZÓN való részvételre, melyet s középiskolás korú költők és írók számára szervez 1996. augusztus 28-31. között Komáromban. Pályázni a következő négy kategóriában lehet: 1. VERS (mind kötött formájú, mind szabad verseket lehet küldeni) 2. SZÉPPRÓZA, DRÁMA 3. TANULMÁNY, KRITIKA 4. MŰFORDÍTÁS (az eredeti szöveget mellékelni kell!!). A beküldött munkák terjedelme legkevesebb öt - kettes sorközzel gépelt - oldal legyen! A pályaműveket három (géppel írott!!!) példányban az alábbi címre kell eljuttatni: PEGAZUS '96 Polgár u. 10/32. 945 01 KOMÁRNO Beküldési határidő: 1996. június 30. A pontos cím, telefonszám és életkor feltüntetése nélkül a pályázat érvénytelen!!! Kérjük a magyar szakos pedagógusokat, hogy pályázati felhívásunkat ismertessék a diákokkal, és ösztönözzék őket műveik beküldésére! Köszönjük! Továbbá kérjük mindazokat a magánvállalkozókat, intézményeket, akik-amelyek elismerik anyanyelvünk ápolásának illetve rendezvényünk szükségszerűségét, hogy - reklámért cserében - támogassák találkozónkat! Jelentkezésüket szintén a megadott fenti címen várjuk! Előre is köszönjük! A szakmai zsűri döntéséről július 31-ig levélben értesítjük a pályázókat, akik közül a legtehetségesebbeket várjuk a hagyományos, kultúrműsorral színesített találkozónkra. A szervezők Helyreigazítás Lapunk június 7-i számának első kiadásából sajnálatos módon, műszaki hiba folytán lemaradt A bábjátszás nem csak kedvtelés című cikk szerzőjének, dr. Szőke Istvánnak a neve. Június 13-án ismét a sajtóhibák kisördöge szórakozott szerkesztőséünkben, s írta át Turczl rpád nevét Turczei Árpádra. Az érintettek és olvasóink szíves elnézését kérjük. Palyazat A Sikondai Nemzetközi Alkotóház millecentenáriumi pályázatot hirdet Szlovákiában élő magyar nemzetiségű alkotók és kutatók, valamint irodalmunk szlovák fordítói és kutatói számára. A kéthetestől maximum háromhónaposig terjedő alkotóházi ösztöndíjat olyan pályázók kaphatják meg, akik részletes munkatervet ta/talmazó pályázatukhoz meggyőző szakmai referenciát (esetleg kiadói szerződést) csatolnak, és az ösztöndíj elnyerése után a pályázat kiírójával szerződést kötnek. A pályázat folyamatos, jelentkezéseket egész évben elfogadunk. Tematikai megkötöttség nincs, különleges esetben útiköltséget is térítünk. - A pályázatokat szakkuratórium bírálja el. Címünk: Nemzetközi Alkotóház, H-7300 Komló-Sikonda, Villasor 7. A PARAVAN BABCSOPORT KOMAROMBAN A bátor sün Június 17-én rendhagyó előadást láthatott a gyermekközönség a Komáromi Jókai Színházban. Cs. Szabó István: A bátor sün című bábjátékát adta elő a dunaszerdahelyi óvónők PARAVÁN bábcsoportja. A csoport ezúttal nemcsak szóbeli támogatást, de fellépési lehetőséget és szakmai segítséget is kapott a Komáromi Jókai Színháztól. Mivel nincs szlovákiai magyar bábszínház, és a közeljövőben várhatóan nem is lesz, a legkisebbekhez szóló színház támogatását a Jókai Színház saját ügyeként vállalja fel. Az előadás dunaszerdahelyi szereplői: Botka Blanka, Hodossy Klára, Bereczk Ľudmila, Húshegyi Adrianna, Bognár Adrianna, Bíró Zsuzsa, Nagy Irén, Bodó Viktória és a csoport vezetője, Elek Ilona. Szakmai segítséget Platzner Tibor díszlet- és Dobis Márta jelmeztervezőtől kaptak. A csoport 5 éve alakult és a Duna Menti Tavaszon rendszeresen részt vesz. Ezen kívül karácsonyi, farsangi gyermekműsorokat készítenek a dunaszerdahelyi és környékbeli gyermekeknek. A Komáromi Jókai Színházban további előadásokat terveznek a legkisebbek óvodások, kisiskolások részére. A bátor sün mellett Petrécs Anna és Varsányi Mari zenés gyermekműsorát láthatták még, magyar költők megzenésített verseiből. A művésznők 10-15 éwel ezelőtt két gyermekműsorral járták az iskolákat, óvodákat. Idén új összeállítást készítettek, amelybe átmentették azokat a dalokat és verseket, amelyek a legjobban tetszettek kis közönségüknek. A bábjátékot és a zenés gyermekműsort egy előadás keretében láthatják a kisiskolások, de az óvodások külön-külön is megtekinthetik. Hagyományos, paravános bábjátékot láthatnak, kesztyűs bábokkal, valamint egy verses-dalos összeállítást, amelybe maguk is bekapcsolódhatnak. Mindkettő jó szórakozást ígér. B. SIPOSS ILDIKÓ A Magyar Intézet hírei Szlovákia-szerte négy, a Magyar Intézet szervezésében létrejött kiállítás tekinthető meg jelenleg. Az intézet Somolického l/a. alatti épületében Bartusz György „Fényforrások" című kamarakiállítása látható június 30-ig, hétfőtől péntekig 9-16 óra között. * * * Pozsony után most Vágsellyén, a magyar iskolában látható a „Magyar honfoglaláskori emlékek" című kiállítás, amely a helyi millecentenáriumi Csemadok-ünnepségsorozat keretében nyílt meg. A tárlat képei a X. századi magyarság viseletét, fegyverzetét, művészetét és életmódját mutatják be az érdeklődőknek 1996. június 21-ig. *** A Magyar Intézet a magyarországi nemzetiségek, mindenekelőtt a magyarországi szlovákság életének bemutatását is feladatának tekinti. E törekvés jegyében Pozsony után most Tőketerebesen az ottani Múzeumban is bemutatja a „Békés megye népi építészetében élő szlovák hagyományok" című kiállítást, melynek megrendezésében részt vett Békéscsaba Város Önkormányzata, illetve Szlovák Kisebbségi Önkormányzata, a Munkácsy Mihály Múzeum, valamint a Csabai Szlovák Szervezete. Sí ^ ^ Dunaszerdahelyen is látható egy olyan kiállítás, melynek megrendezésében - a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságával együtt - közreműködött a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete. A Kortárs Magyar Galériában június 20-ig tekinthető meg az „Illusztrált könyv" című tárlat, melyen tizenkét hivatásos szlovákiai festő- és grafikusművész, könyvillusztrátor mutatja be legfrissebb, már nyomtatásban megjelent vagy előkészítésben lévő munkáját. KOMAROMI 2. ZENES FESZTIVÁL Hétvégi csemege a zene ínyenceinek