Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-19 / 142. szám, szerda

1996. június 17. V EL EMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 1459 ) T ALÁL JÁTOK M EG Ö NMA GATOKA T, R ÚGJÁT OK O DÉBB A KÖV ET, MENJETEK BÁTRAN ES PRÓBÁLJATOK ÖR ÜLNI AZ ÉLETNEK. Pataky Attila, egészen közelről Nyolckor kezdődik a koncert. Még csak hat óra van. Kint már csinos kis tömeg tolong, örülnek egymásnak, Edda rajongók. A fiúk már hangszerelnek, Attila újságot olvas. Megeszik két nápo­lyit és megiszik egy liter narancs­lét, aztán korát meghazudtolva bemelegít és énekel vagy három dalt. Ekkor már az együttes többi tagja is összhangban van. Profik. A harmadik dal után Attila int, hogy mehetek, dumcsizhatunk. - Bizonyára jó érzés, hogy itt Szlovákiában már két órával a koncert előtt tolonganak az embe rek, meg már reggeltől a fél város Edda pólóban jár. De vajon ez nem túlságosan megszokott do­log a számodra? Tudod még éné kelni azt, hogy rajonganak éned? - Aki ebben a szakmában ezt megszokottnak tekinti, az egy kö­vetkező évi turnén azt láthatja, hogy már nincsenek annyian. Na­gyon-nagyon meg kell becsülni azt a pár szál deszkát, ahova feldobja az embert a sors. Engem például Miskolcon. És megadta a sors, hogy a tizenkilencedik nagyleme­zünket is megcsinálhattuk és jövő tavasszal - ha Isten is megsegít ­a huszadik is elkészül. Én ezt na­gyon-nagyon megbecsülöm és so­ha nem fogadom el szokványos­nak. Persze nekem is vannak rossz napjaim, de olyankor jön az édesanyám - aki 73 éves - és még mindig olyan vitalitása van, hogy ő adja nekem az erőt, ő mondja, hogy Attila, ezt megtudod csinálni. - Milyenek a (most tartó) szlo­vákiai koncertek, milyen volt pél­dául a galántai fellépésetek, ott ritkaság az efféle akcióknál a telt­ház mostanában... - A szervezők szerint a Galán­tán megrendezett koncertek kö­zül ezen volt a legnagyobb közön­ség. - Az Eddának van egy kiharcolt helye a fiatalok körében. Meg tu­dott maradni az együttes tábora, miközben hódít a techno. Az Edda nem változtat stílust, egy-egy hul­lám jöttével nem értékelitek át a zenéteket? - Szó sem lehet róla. Nekünk talán ebben is szerencsénk van, hogy a dalaink állondósultak. Gö­möri Zsoltival (Edda) évi 60-80 diszkóban lépünk föl. Egy kimon­dott technóra nem megyünk el, bár a múltkor egy techno partyn reggelig elszórakoztunk. - Azt mondtad, hogy elkészült a tizenkilencedik nagylemezetek is... - Mire ez az interjú megjelenik, talán már kapható lesz a boltok­ban az új albumunk „Elvarázsolt Edda dalok" címmel. Nem mi ta­láltuk ki, ezt már Elton John meg­csinálta külföldön, és innen az öt­let. Készítettünk egy nagylemezt, amelyen nem én énekelek, ha­nem más sztárok, a Rózsitól kezd­ve aj Animal Cannibals-ig. Elhív­tunk tizenkét énekest és a saját stílusukra átdolgozták a dalokat. Elvarázsolt eredmények szület­tek. A „Hűtlen"-t például Ákos énekli. - Gombamód szaporodnak az együttesek. Említetted, hogy pél­dául az Annimai Cannibals is éne kel az új albumotokon. Milyen a kapcsolatod az új tehetségekkel? - Ha az ember önmagát hozza, akkor ezek a srácok nem mere­vednek le, önmagukat hozzák és a végén kiderül, hogy közösek a dolgaink. Ők is zenével foglalkoz­nak, csak a maguk módján. - Nem olyan régen van neked ilyen „hajtalan" frizurád. Valami új stílus, vagy már nagyon kopaszod­tál? - Eleve nem tartoztam a Travol­ta hajúak közé, tehát - azt hiszem - az Edda történetében soha nem azért jöttek a bulira, hogy Pataky fantasztikus dús haját megtekint­sék. Már régebben terveztem, de akkor főleg a skinheadek viseltek ilyen frizurát, és nem akartam, hogy azonosítsanak olyan dolgok­kal, amelyekkel nem értek egyet. Tavaly tavasszal aztán úgy döntöt­tem, hogy pá, ennyi. Volt még egy lófarok, de aztán eltűnt az is. Nem lényeges számomra, most jól ér­zem így magam. Marha jó beállni a zuhany alá egy edzés vagy buli után. Ettől kevesebb már nem le­het, azt hiszem. Úgyhogy most va­gyok a legszebb. - És ez a tetoválás a kezeden... - Eléggé viszolyogtam a tetová­lástól. Aztán tavaly tavasszal, ami­kor a BS-ben a tizetnöt éves szüle­tésnapunkat ünnepeltük - remé­lem nem hallatszik hihetetlennek megálmodtam magamnak ezt a tetoválást. Álmomban megje­lent teljesen tisztán és tudtam, hogy rá akarom „rakatni" a ke­zemre. - Mutasd! Mit ábrázol? - Ez egy isteni szem (fölül), és egy idealizált emberpár, egy hu­szonegyedik századi Adám és Éva. En abszolút ezt álmodtam meg. A Rákóczi úton van egy mes­ter, aki ezt papírra tudta vinni pon­tosan úgy, ahogyan én azt elkép­zeltem. Azóta mint egy talizmánt hordom, örülök neki és remélem, hogy elkísér életem végéig. - Hova jártál középiskolába? - Először építőipari technikum­ba jelentkeztem, elsőre nem sike­rült. Egy évig gimnáziumba jártam Miskolcon. Az arra volt jó, hogy megtanultam kosarazni, mert ott kötelező volt. Másodszorra már fölvettek az építőipariba és el is végeztem. Eredeti szakmám épí­tésztechnikus. Dolgoztam is a szakmában, bár lehet, hogy nem látszik. Az egyik miskolci szálló mélyépítési munkálatait én végez­tem: az összes csatornák, kábe­lek, amik futnak a mélyben, alapo­zás, meg minden, ami a felszín alatt van. Remélem azért nem omlik össze... - Ha Miskolcon nem fedez föl a közönség, vagy nem fedezitek föl magatokat, akkor most mélyeket építenél? -Tudod, minden gyerek rendőr vagy vasutas akar lenni. Én a ka­mionokról álmodtam és való­színű, hogy kamiont vezettem vol­na, vagy bármit, ami mobilis, a lé­nyeg az, hogy menni, menni. De az építőipari után - váltásképp ­én azért elmentem a tanárképző főiskolára és közben képesítés nélkül tanítottam. Testnevelő ta­nár voltam. Aztán otthagytam a főiskolát, mert az Edda mellett nem bírtam. Onnan meg már tisz­ta volt az út. - Azért az Eddával Te elég szép pénzeket keresel... - Sajnos, nem keresek szép pénzeket. Amikor eljött a rend­szerváltás és lehetett volna pén­zeket keresni, megjelentek a ha­misítók és egészen hihetetlen mó­don elkezdtek hamisítani. Ez ret­tenetesen visszaveti a dolgokat. Nem panaszkodásképp mondom, mert egy közepes jómódban élek, tehát nem sztár-jómódban. Azt én magamnak teremtem meg. Plu­szüzleteim vannak, dolgozom. - Vannak barátaid? - Vannak. Bár nálam a barát­ság nagyon kemény szó, egy na­gyon kipróbált dologra mondom azt, hogy barátság. Van egy gye­rekkori barátom - van úgy, hogy 6-8 hónapig nem találkozunk -, de tudom, ha most azt monda­nám neki, hogy gyere ide és vigyél el a hátadon Sopronba, akkor el­jönne, elvinne éjszaka, vagy bár­mikor és letenne Sopronban. Szá­momra ez jelenti a barátságot. A feltétel nélküliség benne van a ba­rátságban. - Amióta sztár vagy, gondolom vannak új barátaid. Nem nehéz el­különíteni azokat, akik a hírnévért és a pénzedért barátkoznak veled azoktól, akiket tényleg mint em­ber érdekelsz? - A szakmából inkább nagyon sok jó cimborám van, de nincs igazán időnk a barátságot kipró­bálni. Sok zenésszel, énekessel jó viszonyban vagyok, kölcsönösen becsüljük is egymást, de ha a pró­batétel eljönne, akkor derülne ki, hogy ki mekkora barát is valójá­ban. - Ez a nyakadban egy síp? (Egy olyan sípnak tűnő henger-akármit próbáltam azonosítani.) Nem szól semmit, sejtelmesen csinál vele valamit. Közben rákér­dezek, hogy túlélő készlet-e. Erre azt mondja, hogy nem síp. És kész! A henger két oldaláról egy-egy szárnyacskát hajít föl és így lesz a sípnak tűnő hengerből kereszt!!!) - A vallást nem szeretem az ut­cára „hordani". Ma a vallást arra használják az emberek, hogy egy­más fölött rendelkezzenek. Hu­mánus embernek tartom magam és meggyőződésem, hogy ha az emberiség tíz-tizenöt éven belül nem tudja megoldani a saját sú­lyos gondjait, akkor lehet, hogy lik­vidálnak bennünket a kozmosz törvényszerűségei szerint, mint té­ves evolúciót. Iszonyú veszélyes kis fajta vagyunk. - Mennyit gyakorolsz, vagy kell még Neked egyáltalán gyakorol­ni? - Nem. Valaha elkezdtem énektanárhoz járni, aztán mond­ta, hogy hagyjuk már ezt a hülye­séget, teljesen beállt hangszálaim vannak. Természetesen egy téli időszakban nehezebb. Olyankor úgy-ahogy „beóbégatom" magam az öltözőben, de a nyári időszak­ban abszolút nem kell. A hangbe­állás éppen elég, amit beállunk. Inkább fizikálisan készülök. Heti négy edzésre járok. - Gondolom, azért Ti kimentek az utcára. Ez hogyan működik, testőrökkel mentek? - Mi nem testőrök mögé bújt sztárok vagyunk. Ha kell, akkor van testőröm, de ő egyben a bará­tom is. Ha valami olyan dolog van, hogy elkerülhetetlen, akkor telefo­nálok és jön távol tartani azokat az arcokat, akik mindenképpen úgy érzik, hogy valamit monda­niuk kell nekem. Azért különöseb­ben nem ijedek meg, öt évig kara­téztam és most is aktívan sporto­lok. - Szóval azt állítod, hogy kísé ret nélkül kimentek az utcára, ha nyolcvanan rohannak aláírást kér­ni... - ...akkor a nyolcvannak meg a nyolcvanötödiknek is aláírunk, az a dolgunk. Ez vele jár a szakmá­val. Hála Istennek, hogy jönnek. Jönnek húsz éve, és ezt nagyon meg kell becsülni, mert ez egy na­gyon jó dolog. - Van egy fiad... - Huszonegy éves. Jó fej, szere­tem, olyan laza. Itt van velem. Egy ötvös iskolába készül az ősszel. Én nem erőltetem a színpadot. In­kább legyen boldog ötvös, mint boldogtalan énekes. - Volt egy feleséged... - Huszonkét évig éltem egy há­zasságban, majd elváltam. Három éve együtt élek egy lánnyal, akit Beának hívnak és akit nagyon-na­gyon szeretek. Ő huszonegy éves, de nem ezen múlik a dolog, har­minc-harmincöt éves agya van, az agyába szerettem bele. Az jó, hogy jó nő - az természetes -, de az agyába szerettem bele. Verseket ír. Nagyon sok dalom szól neki. Negyvenöt éves vagy. Mennyinek érzed magad? - Engem abszolút nem érdekel a korom. Az nem érdem, csak álla­pot. Nem a kor érdekel, hanem az, hogy produkálni tudjak. Ha va­laki negyvenöt évesen úgy érzi, hogy meg kell felelnie egy negyve­nötévességnek, az feleljen meg, én nem bántom, de ő se mondjon véleményt rólam, mert én nem úgy gondolom és nem úgy élek. - Üzeneted a Nagyszünet olva­sóinak? - Szeressék a jó zenét, vagy ami éppen nekik tetszik. Ha rock­zene, az sem baj, ha minket, az sem baj. Menjenek el mindenho­va, érezzék jól magukat, lazulja­nak el. Kábítószerből, ha lehet, mi­nél kevesebbet! Keressék az utat, találják meg önmagukat, rúgják odébb a követ, menjenek bátran és próbáljanak örülni az életnek... Kikapcsoltam a diktafont. Még egy fél órácskát beszélgettünk. Az­tán jött két csaj Füzitőbesenyőről: Bernáth Júlia és Mária. Hoztak egy gyönyörű, fantasztikus illatú nagy­nagy Edda tortát az Eddának, mert szeretik őket. Aztán kezdődött egy jó kocert. KAPRINAY ZOLTÁN DIÁK MURPHY A LEHETETLEN BE­KÖVETKEZÉSÉNEK MAGYARÁZATA Ha a tanár nem adott házi feladatot 1. Az egész osztályból egyedül csak Te hitted ezt! 2. Gyorsan be kell kí­sérni a tanárodat a zár­tosztályra, mert szegény­ke megzavarodott. GÁLIK PÉTER í SZÖVEGELŐ l Négy számmal ezelőtt megígértem Szeles Annamáriának, hogy közlöm a szövegelőjét. Megtartom az adott szavam, hiszen érdekes a dalszöveg: Mex: Minden ami fáj Sáros az égbolt, még a Hold sem ússza át Egyedül vonszolom a sötét éjszakát. Hol van az a valaki, aki velem ébredne fel? Hol van az a szerencsés, aki engem érdekel? Egy klubból olcsó dallamok szűrődnek át, Érzem a könnyű mámor édes illatát. Egy kábult gondolattól az arcod életre kel Hiába rohanok feléd, hisz úgysem érlek el. Minden ami fáj, minden amit érzek Miért nem talál benned menedéket? Minden ami fáj, most érted kiált, Hol vagy már, hol vagy már? A szűk kis utcákon csak a magány van velem, Egyedül indulok és egyedül érkezem. Bárcsak tudnám, hogy hol rontottam el Hiányod megfojt, s talán nem is létezel. A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom