Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-18 / 141. szám, kedd

61 ÚJ SZ Ó REGIO Ki kaphat elektromos tolókocsit Szlovákiában? A legtöbb mozgássérült arra panaszkodik, hogy nem világos előtte, kl, mikor és hogyan kaphat tolókocsit, pontosabban: elektromos tolókocsit. Hogy kl téríti meg a segédeszközök árát. A mozgássérültek szövetségének keretén belül a tag­ság segédeszközökkel való ellátása Köböl Tibor alelnök fel­adatai közé tartozik. - A jelenleg érvényes törvé­nyek szerint a betegnek a körze­tében működő rehabilitációs főor­vos írhatja ki a számára szüksé­ges segédeszközöket. A páciens a főorvos által kitöltött és aláírt vényt beadja az egészségügyi biz­tosítóban, amelynek kötelessége megtéríteni a segédeszköz árát. De az utóbbi hónapokban azt ta­pasztaltuk, hogy a legtöbb egész­ségügyi biztosító a segédeszköz szükségességének a megítélését a revíziós orvosára bízza, aki egy­szeri vizsgálat után akár felül is bírálhatja a mozgássérült szakor­vosát. • Vegyük példaként az elektro­mos tolókocsit. Anyagilag je­lentős tétel, és óriási igény van rá Szlovákiában. Hogyan jár el az egészségügyi biztosító azokkal a páciensekkel szemben, akiknek a szakorvos elektromos tolóko­csit írt ki? - Ez a gond többek között en­gem is érint, mivel tavaly ősszel nekem is kiírta a szakorvos az elektromos tolókocsit. Az Általá­nos Egészségbiztosítóban lead­tam a vényt, azóta levelezünk. Az első levelükben arról tájékoztat­tak, hogy csak részben térítik meg az árát. Amikor az ide vonat­LOSONC Merész vállalkozás: Plectrum Merész, nagy nyereségre aligha számítható vállalkozásba kezdett a kultúra, az Irodalom és zene néhány fanatikus híve: könyv- és zeneműkiadó kft.-t alapítottak Losoncon. Konku­renciaharcra nemigen kell számítani, hiszen a régióban nincs olyan nyomda, kiadó, amely magyar nyelvű, nem periodikus jellegű kiadványokat is megjelentetne. Az új kiadóról, céljai­ról az egyik alapítót, a losonci Ardamica Zoltánt kérdeztem. - A plectrum a pengettyű latin cnegnévezése. Zenekarom van, gitáron játszom, megszólaltatá­sának egyik eszköze a pen­gettyű. Innen a kft. neve. • A kiadványok megjelenteté­séhez sok pénz, erős anyagi hát­tér kell. Az alapítók mit tudnak biztosítani, mire fog összponto­sítani a kiadó? - Adott a szorgalom, az önbi­zalorrj, a munkaerő. Kis tőkével kezdtük. Az előreláthatólag nem rentábilis tevékenységhez to­vábbi szponzorokat, alapítványi támogatásokat, megrendelése­ket kell találnunk. Alapvető cé­lunk könyvek és nem periodikus jellegű kiadványok megjelente­tése, hanghordozók (CD-k és ka­zetták) kiadása. Megkaptuk az engedélyt videóra is, de ezzel egyelőre nem kívánunk tényle­gesen foglalkozni. További le­hetőség a reklámtevékenység, a propagáció, valamint kulturális akciók szervezése, beleértve a hangosítást és világítást is. • Ez eléggé általános. Lehet­ne valami közelebbit is? - A kiadó székhelye Losonc, hivatalosan februárban jegyez­ték be. Elsősorban a helyi ma­gyar kultúrát szeretnénk nép­szerűsíteni és támogatni. Ezt más nem fogja megcsinálni he­lyettünk. Az irodalmi alkotáso­kat, könyveket illetően személy MARCELHAZA Jubiláló hagyományőrzők 1996. június 18. GÚTOR A Komáromi járásbeli Marcel­házán 1971-ben részben a Ma­gyarországon működő pávakö­rök, részben helyi kezdeménye­zésre a Csemadok alapszerve­zete mellett megalakult a hagyo­mányőrző népművészeti cso­port, amely egy énekkarból és egy citeraegyüttesből áll. A cso­portot kezdettől fogva Keszegh Béla, a magyar alapiskola igaz­gatója vezeti, aki, mint mondta, sok feledhetetlen és emlékeze­tes percet köszönhet a közös fellépéseknek. Az éltes ember lába már ne­hezebben mozdul. Féken tartja az „itt fáj" meg az „ott fáj". De azért csak erőt vesz magán, hogy kimozduljon megszokott környezetéből, s kicsit körülnéz­zen a számára oly vonzó má­tyusföldi tájon, melyhez ezernyi szállal kötődik. Nem csupán a testvéri-rokoni látogatás jelen­tette a mágneses vonzerőt, kí­váncsiságom sem hagyott nyug­ton. Fölöttébb érdekelt: földije­im, a szorgos-dolgos nádszegiek miként birkóznak meg a jelen­kor kihívásaival, mit tesznek sat­nyuló életkörülményeik javításá­ért, a közjóért. Van-e még egyál­talán nyoma a maradiságnak ebben a hajdan „isten háta mö­götti" jelzővel illetett, járásszéli községben? Gyalogszerrel kutyagolom végig az utcákat. Tekintetem minduntalan a szépítés művei­be botlik. Még csak hírmondó­A helyi művelődési házban május utolsó napján az egykori és jelenlegi csoporttagok, a falu polgármestere, illetve a meghí­vott vendégek közösen emlé­keztek meg a csoport negyed­százados évfordulójáról. Sóoky Gál László polgármester beszé­dében értékelte a csoportnak a község hírnevét öregbítő tevé­kenységét. Bajnok István, a Cse­madok Országos Választmányá­nak alelnöke a népzene és a népdal közösségformáló ere­jéről beszélt, és a szervezet nak sem maradt a nádfedeles, vályogfalú viskókból. Ellenben feltűnően sok a kor igényeihez igazodó, már-már villaszerű, ta­karos lakóház, ízléses kapuval, kerítéssel. Rendben tartottak, tiszták a porták. Az utcák egyi­két-másikát üdévé, barátsá­gossá teszik a kétoldalt sorjá­zó örökzöld tuják. Mindez az it­teni emberek szépérzékét, kör­nyezet- és faluszeretetét, egészséges lokálpatriotizmu­sát érzékelteti. Nagy a nyüzs­gés a kertekben is, az emberek mihamarabb szeretnék behoz­ni azt a késedelmet, amit az idei patópálos tavaszérkezte okozott. Ebben a valahai sárfészek­ben mindenütt aszfaltozott uta­kon (2-3 százaléknyi vár még portalanításra) koppan a lábbe­li, surran a kerékpár meg a mo­toros jármű. Egyszer s minden­korra befellegzett a sárdagasz­kozó törvényekre hivatkoztam, elismerték, hogy a tolókocsi árát kötelességük megtéríteni, azon­ban figyelmeztettek a követ­kezőkre: Zólyom kovácsi ban meg­nyílik az egészségügyi központ­juk, amelyben a hozzám hasonló pacienseket orvosaik megvizs­gálják, majd eldöntik, ki, illetve kik jogosultak a különböző segéd­eszközökre. Később, decemberi levelükben pedig azt írták, hogy egy általuk ismert rendelet sze­rint csakis azok a mozgássérül­tek kaphatnak elektromos toló­kocsit, akiknek az a létfenntartá­sukhoz szükséges, például ha dolgoznak. Természetesen tilta­koztam a mozgássérültek ilyen és hasonló kategorizálása ellen. Miért diszkriminálják azokat a sorstársakat, akik nem kapnak munkát? Arról nem is beszélve, hogy többségünk szeretne ké­szerint nagyon szeretném, ha első köteteket is ki tudnánk ad­ni, s azokra vevőket is találnánk. Ha Közép-Szlovákiában össze­számoljuk azokat, akik már sze­repeltek valamilyen antológiá­ban, közel 100 nevet tudnánk felsorolni. De nem zárkózunk el a szlovák könyvek kiadásától sem. Az irodalom mellett a zenei kultúrának is van egy-két olyan ága, amelyet a többség kom­mersznek vél, de valójában sem művészileg, sem üzletileg nem tartoznak oda. Aligha mondok újdonságot azzal, hogy ha ma­gyar csoportról van szó, akkor a helyzet még rosszabb. Ezek a csoportok ha élni, működni akarnak, mindig rákényszerül­nek arra, hogy nyelvet váltsanak (szlovák, angol). Nekik szeret­nénk segíteni. Jó az együttműködésünk a losonci Po­wersound hangstúdióval, amely minőségi felszereléssel rendel­kezik. Egyéb téren többek között aranyplakettjét adta át Keszegh Bélának. Kiss Mihály, a Csema­dok Komáromi Területi Választ­mányának titkára könyveket, le­mezeket és magnókazettákat ajándékozott a jubiláló csoport tagjainak, akik közül a legaktí­vabbak a Csemadok helyi szerve­zetétől emléklapokat is kaptak. Az est hátralévő részében az éneklőcsoport és a citeraegyüt­tes tagjai zenében és dalban elevenítették fel tevékenységük jelentősebb állomásait. Hallhat­tuk, hogy mit énekeltek a hetve­tásnak... Az elavult fűtésmód­nak is hadat üzentek. De erről már a községházán tájékozó­dom, ahol az ügyfelek egymás­nak adják a kilincset. Felelős tisztét csupán egy éve tölti b e Juhos Ferenc polgármes­ter, mégsem mondható kezdőnek. Az előző választási időszakban alpolgármesterként szerzett sok értékes tapasztala­tot. A lakosság észjárását, gond­ját-baját ugyancsak jól ismeri, hiszen közülük való. Elújságolja, hogy a gázveze­ték építésének és beszerelésé­nek munkálatai már a befejező szakaszba értek. A háztartások mintegy 85 százaléka élt eddig a fűtéstechnika korszerűsítésé­nek a lehetőségével, hiszen ezáltal mentesülnek a tü­zelőanyag beszerzésének gond­jaitól, a szénnel járó piszoktól. Meg a jelenlegi árak sem ked­pességeinek megfelelő munkát végezni. • A szervezet vezetősége mit tehet az ügy érdekében? - Szinte semmit. Az ei­nöknőnk, Ľudmila Gričová szemé­lyesen járt az Általános Egészség­biztosító pozsonyi központjában, ahol a vezérkar, tudtommal, nem állt vele szóba. Másodrangú tiszt­viselőkkel beszélt a folyosón, mert nem hívták, nem engedték be az irodába. • Mi van a zólyomkovácsi köz­ponttal? - Nincs tudomásom arról, hogy megnyitották. Mi pedig várunk, hogy egyszer valaki, valahol meg­vizsgál bennünket, és csak re­ménykedni merünk abban, hogy jogosultnak talál a szükséges se­gédeszköz használatára, annak megvásárlására. Mert a hangsúly az utóbbin van. (farkas) a Vigadó kulturális menedzs­mentjével és a losonci Szabad­időközponttal tartjuk a kapcso­latot. • A vállalkozás filozófiája na­gyon kemény. - Igen, a bevételek biztosítá­sához, a megélhetéshez „kény­szermunkákat" is kell végez­nünk, ilyen pl. a reklámfüzetek készítése. Ez ugyan művészileg nem érdekes, de sokat lehet belőle tanulni, és anyagilag is hasznot hoz. Ha sikerül támoga­tókat találnunk, akkor a követ­kező egy-másfél évben 1-2 kö­tetet jelentetnénk meg. Ebből egy tudományos-ismeretter­jesztő, egy pedig szépirodalmi lenne. m Az első munka? - Készül, igaz, a bürokrácia hullámsírjaiban vergődve, a lo­sonci Romlás Virágai zenekar első hivatalosan megjelenő Fú­zió c. kezettája. A felvételek el­készültek, a sokszorosítóban vannak. Megjelenése már csak az adminisztráció gyorsaságá­nak a függvénye. PUNTIGÁN JÓZSEF nes években a járási dal- és táncünnepélyeken, a nyolcva­nas években a Jókai Napokon, a kilencvenes években a kerüle­ti seregszemléken, illetve né­hány évvel ezelőtt a magyaror­szági Badacsonyban, ahol a szüreti ünnepségen nagy siker­rel léptek fel. A bemutatóból is kiderült: a csoport rendkívül ter­mékeny huszonöt évet tudhat maga mögött. A hagyo­mányőrzők munkáját az utóbbi öt évben a községi hivatal anya­gi és erkölcsi támogatásban ré­szesíti, ezt a segítséget a cso­porttagok úgy igyekeznek meg­hálálni, hogy fáradhatatlanul dolgoznak tovább, és ahol csak lehet, méltóképpen képviselik falujukat. (kamoncza) vezőek a szénbeszerzést il­letően. Mindez 40 millió korona ráfor­dítást igényel. Az önkormányzat elodázhatatlan feladatként tart­ja számon a csatornázást, a sze­métlerakat létesítését, valamint a szennyvíztisztító megépítését is. A pénz előteremtése okoz majd némi gondot. Tettre készek, erős akaratúak ezek a vízközi emberek itt, a Kis­Duna és a Feketevíz torkolatvi­dékén. Őseik ádáz küzdelmet folytattak a természet erői ellen; századunkban háromszor szakí­totta át gátjait a két mihaszna folyó, romba döntve megannyi lakóházat. Ám ezek a vízi vesze­delmek elhárultak, megépült a magas gátrendszer. Milyen most a lakosság jövőképe? Lehetne sokkal jobb, de a létalapja ingatag. Sok a dol­gos kéz, kevés a munkale­hetőség. Alig van kapaszkodó. A nádszegi ember nehéz munká­tól sem hőköl vissza, csak le­gyen értelme, haszna. KOVÁCS ISTVÁN Régi jelképek Tavaly először rendeztek falu­napot Csábon. Mivel a vártnál na­gyobb volt az érdeklődés, az ön­kormányzat úgy döntött, hogy ezentúl minden évben tartanak falunapot, amely jó alkalom nem­csak a közös kikapcsolódásra és szórakozásra, hanem az össze­tartozás érzésének erősítésére is, hiszen egymásra vagyunk utalva nemzetiségi, politikai és vallási hovatartozástól függetlenül. A falu apraja-nagyja jelen volt a szabadtéri színpadon folyó közel négyórás műsoron. Szép összeál­lítással szerepeltek nemcsak az óvodások, hanem az alapiskola magyar és szlovák tagozatának tanulói is. Sok tapsot kaptak a szólóénekesek, köztük Zatyko Mária, Balga Ferenc, György Fe­renc. A férfidalárda saját gyűjtésű bakanótákat adott elő. Külön em­lítést érdemel Pásztor József, aki a hároméves korában kapott gombos harmonikájával - s en­új köntösben nek bizony már ötven éve - szóra­koztatta a nagyérdeműt. Idén is elbűvölték énekeikkel a közönsé­get a magyarországi herencsényi Pávakör menyecskéi, és a Cse­madok palásti alapszervezetének Nevesincs néptánccsoportja is si­keresen szerepelt. Két helybéli zenekar is fellépett, mégpedig a széles környéken közkedvelt Főnix, valamint a középiskolás fi­atalokból álló, szárnyait bontoga­tó Right Side, amely saját szerze­ményeit is bemutatta. A műsor végén kisorsolták a tombolákat, amit érthetően nagy érdeklődés kísért, hiszen az első díj egy automata mosógép volt. A falunap előestéjén a helyi autóscsárdában a borosgazdák mutatták be az általuk készített nedűt a szakavatott zsűrinek. Három kategóriában kilenc dí­jat osztottak ki a legjobb minősítést kapó borok tulajdo­nosainak. (bodzsár) NADSZEG Vízközi emberek Vagy két hónappal ezelőtt egy szombati napon a mintegy ezer lakosú település szavazásra Jogosult polgárai közül csaknem mindenki elment az elöljáróság épületébe, hogy leadja voksát, miszerint szeretné-e, ha a község hivatalos Hamuliakovo elnevezése mellett az ősi Gútor nevet Is hasz­nálhatná. A mintegy hatszáz szavazatból csupán hat szólt ellene, a többi - néhány érvénytelen szavazaton kívül - mel­lette. Ezt követően már csak a belügyminisztérium Jóváha­gyására kellett várni, mely időközben megerősítette és jóvá is hagyta a népszavazás eredményét... A lakosok vagy két hete meghí­vót kaptak az elöljáróságtól. A szívélyes hangvételű, két nyelven íródott szöveg a falu apraját-nagy­ját ezúttal egy találkozóra invitál­ta: a falu jelképeinek ünnepélyes birtokba vételére. És bár a falu központjában álló postaépület fa­lára festett címert, a vörös menté­ben, karddal a kezében, zöld mezőben vágtató lovas huszárt a múlt heti viharos szelek többször is „leleplezték", a községi hivatal falán elhelyezett kétnyelvű és im­már Gútort is feltüntető felirat, a címer, a fehér-zöld-piros-fehér szí­nekben pompázó községi zászló és az új pecsétnyomó ünnepélyes átadására úgyszólván mindenki kíváncsi volt. Több környékbeli falu polgár­mestere, a magyarországi Kerek­egyháza testvérközség 15 tagú küldöttsége, két parlamenti képvi­selő, Peter Weiss, a DBP, illetve Bárdos Gyula, az MKDM részéről, valamint több más meghívott ven­dég a faluból megjelent népes gyü­lekezettel együtt érdeklődve hall­gatta a község és főleg felavatott jelképeinek történetét. Aki türel­mesen végighallgatta Mária Lúčná polgármester asszony két nyelven is előadott beszédét, az megtudhatta egyebek között, hogy a falu eredeti neve Gutor volt, amelyet az azonos nevű családról, e mezőgazdasági jellegű település alapítóiról kapott. A15. században három település létezett még a mai Gútor területén, mely a Hamu­liakovo nevet 1948-ban kapta... Az ünnepségen is ismertetett történelmi tények közül minden­képpen említésre méltó, hogy a kö­zépkorban szervezett közigazgatá­sa volt a településnek, és községi jelképei is voltak. A falu eredeti jel­képe csak egyházi motívumot tar­talmazhatott, amelyet viszont idáig még nem találtak meg. írásos fel­jegyzés van ugyanakkor arról, hogy a falu már 1768-ban saját pecsét­nyomót használt. Az első ismert pe­csétnyomó, amelyet a Pozsonyi Ál­lami Területi Levéltárban őriznek, a 19. századból való. Ez lett a mosta­ni, lovon vágtató huszárt ábrázoló címer elkészítésének az alapja. A pecsét - melynek lenyomatát egy 1860-ból származó okiraton talál­ták meg - körfelirata a következő: Guthori Helység Pecsétje. Felsen­feld Ignác budapesti ötvös 1910­ben Pozsony vármegye - Gutor község körfeliratú pecsétnyomót és pecsétet készített, közepében a község címerével. Ennek felújításá­ról döntött ez év januárjában a kép­viselő-testület. Mai végső formá­ja - akárcsak a zászlóé - a Dunajs­ká Lužná-i Čisárik házaspárnak kö­szönhető. Nyilván nem lett volna kerek az ünneplés, ha nem tarkítja a Szőttes kamara népctáncegyüt­tese, illetve az ivánkai fúvószene­kar fellépése. Az eg/ik is, meg a másik is megalapozta a közönség hangulatát ahhoz, hogy ne mellőzze az esti táncmulatságra szóló meghívót sem. A gútoriak körében néhány na­pig még bizonyára beszédtéma lesz a múlt hét végi ünnepség, né­hány napig talán még meg-megáll­nak a helybéliek is a postának és iskolának helyet adó épület tűzfalá­ra festett címer és kétnyelvű felirat előtt, majd megszokják, mint az utóbbi években a falu arculatában bekövetkezett sok-sok változást És remélhetőleg természetes do­lognak tartja a jelképet az a sok ke­rékpáros turista is, aki a Duna mentén kiépített kerékpárútról a faluba betérve látja meg a felújított címert, benne a falu szlovák és ma­gyar nevével. (pákozdi) CSÁB Jól sikerült falunap

Next

/
Oldalképek
Tartalom