Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-15 / 139. szám, szombat

ERDEKESSEG ÚJ sz

ó _LÍ EGYESÜLT ALLAMOK Hadjárat a dohányzás ellen Az Egyesült Államokban 46 millióra - a lakosság 26 százalékára - teszik a dohányzók számát. 1970-ben még 36 százaléka, 1955ben pedig 57 százaléka számított dohányzónak. Miközben azonban csökkent a dohányzók aránya, nőtt a dohányzás következtében elhunytak száma: 1985-ben még 390 ezren haltak meg benne, két éve már 419 ezren. Különösen sok nőt ragad el a tüdőrák. Manapság az Egyesült Államokban többen halnak meg tüdőrákban, mint mellrákban. Biztatónak számít viszont, hogy évről-évre minden egymillió amerikai közül háromszázezer szokik le a dohányzásról: 10 százalékuk nikotinízű rá|ógumival, különféle pirulákkal, cigaretta elleni ragtapasszal, 90 százalékuk pedig akarattal, önerővel, kitartással, elszántsággal. Akárhogyan legyen is, mind több városban és településen ösztönzik a lakosságot arra, hogy hagyjon fel a káros szenvedéllyel. Az eddigi legmerészebb kezdeményezés stílszerűen Bellaire (jó levegő) kisváros nevéhez fűződik. A Houston melletti település hatóságai úgy döntöttek, hogy ezentúl még az utcán sem szabad rágyújtani. A végső megoldásra azután szánták rá magukat, hogy előzőleg fokozatosan megtiltották a dohányzást az éttermekben, a hivatalokban, a folyosókon, egészen a középületek kijáratáig, mostanra pedig már az utcán is. Gary Alders, Bellaire köztiszteletben álló asztalosa eddig naponta egy csomag cigarettát szívott el, de mára már csak sutyiban tud elszívni négyet-ötöt, hiszen minduntalan olyan helyen fordul meg, ahol tilos rágyújtania. „Ez már tényleg több a soknál" - mondja, és a dohányosok ellen irányuló „apartheidről" beszél. De nem tud mit tenni azóta, hogy 500 dollárra büntették meg, mert ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy szippantson egyet a tilosban. Bellaire esete kirívó ugyan, de nem az egyetlen az Államokban. Ott van például a Kaliforniában, Sacramento közelében fekvő Davis egyetemi város, ahol tilos rágyújtani a középületek bejáratától számított harminc méteres körzetben. Azt a polgárt, aki rágyújtott, nyomban bemérte a „közeg", riadókocsival utolérte s felszólította, hogy oltsa el a cigarettát. Ha az illető nem teljesítette az utasítást, bilincsbe verve vitték el. MTI Raisza kiárusítja estélyi ruháit Miközben Mihail Gorbacsov, az utolsó szovjet államfő s az SZKP KB utolsó főtitkára küzdött, hogy visszaszerezze az oroszok kegyeit, a jelek szerint felesége, Raisza Gorbacsova feladta a reményt, hogy férje - s jómaga - még visszatérhet a politikai arénába. Egy moszkvai lap arról számolt be, hogy Raisza eladogatja estélyi ruháit a moszkvai „second hand" üzleteknek, mert úgy gondolja, többé már nem lesz szüksége rájuk. Raisza Gorbacsova volt az első orosz first lady, aki kilépett férje árnyékából, s maga is ismertté vált a világban, nem utolsó sorban divatos, elegáns és költséges öltözködésével. A nemzetközi porondon rokonszenvet keltett mindezzel, de hazájában sokan bírálták költekezése és túlöltözöttsége miatt. A napokban a szamarai Budnyi - Hétköznapok - című lapnak adott interjúban a volt first lady azt állította, hogy öltözködése nem személyes kívánságára volt olyan, amilyen, hanem a nemzetközi protokoll követelményei miatt. Mihail Gorbacsov régi riválisa, BoriszJelcin ellen száll harcba a holnapi elnökválasztáson, de a közvélemény-kutatások szerint a szavazók mindössze egy százalékának a rokonszenvére számíthat. Sokan ugyanis Gorbacsovot okolják a Szovjetunió széthullásáért, az azt követő gazdasági problémákért és a szuperhatalmi helyzet elveszítéséért. Roncsfotó Lizáról Amikor a mesék valóra válnak A Gorbacsov házaspár nyilvános szerepléseit a szovjetek nem tudták megemészteni. Elt egyszer egy ember Angliában, aki olcsó faliszőnyeget keresett lakásába. A London közelében levő bolhapiacon nem egészen száz font sterlinget fizetett egy ócska faliszőnyegért, amelynek szokatlan rajzolata és pasztell színei megnyerték a tetszését. Nem sokkal később egy szakértőtől megtudta, hogy XVII. századi indiai szőnyeget vásárolt a bolhapiacon. A ritka darab a londoni Sotheby's aukciósházhoz került és 51 000 font sterlingért kelt el, ami nem is olyan nagy pénz egy ritkaságért, amely állítólag már királyi lakosztályt is ékesített. London legnagyobb árverési csarnokaiban nem ritkák az ehhez hasonló történetek, amikor a merő véletlen készpénzben fizetődik ki. Nap mint nap benyitnak szerencséjükben bízó „felfedezők" az aukciósházakba - és kapnak esetleg néhány fontot vagy csak elismerő fejbólintást egy-egy árverésre felkínált darab szépségéért, de nem pénzben kifejezhető, egyedülállóan nagy értékéért. Előfordulnak azonban véletlenek is, amelyek újból és újból ébrentartják a hobbigyűjtők reményeit. Ezek közé tartozik Christopher Hogg angol diák esete is. Elhatározta, hogy Bournemouth tengeri fürdőhelyen vásárol magának születésnapi ajándékul verseskötetet. A helyi antikváriumban böngészve kezébe került egy kis verseskötet, amelyet azon nyomban meg is vásárolt másfél font sterlingért. Csak később tudta meg, hogy minek a birtokába jutott: T. S. Eliot (1888-1965) első verseskötete első és egyetlen kiadásának mindössze 500 példányban megjelent kötetét vásárolta meg. A Londonban elhunyt amerikai költő verseskötetét később 1760 fontért adta el a Christie's árverésén. Ennél is nagyobb szerencséje volt Dél-Angliában egy régi hajókoffer tulajdonosának. Amikor a zár kijavítása végett felnyitotta, német mesterek mintegy száz alkotására bukkant a bőröndben. A hatalmas koffer belső falaira vastag penész rakódott le, ráadásul egerek fészkelték bele magukat és rojtosra rágták a benne lévő régi könyvek kötéseit. Viszont „bámulatosan szakszerű csomagolásban" épek maradtak a nagy mesterek alkotásai, köztük - mint később a tulajdonos egy szakértőtől megtudta - Albrecht Dürer egyik fametszete, amely azután a Sotheby's árverésén 587 000 fontért kelt el. Sheffieldben évtizedekig hevert raktáron egy plakát, amely a Titanic első (és egyben utolsó) útját hirdette. A katasztrófa után 83 évvel, 1994-ben a Christie's aukcióján 7650 fontért kelt el a baljós alkotás. Olykor azonban egészen kis dolgok is nagy meglepetést keltenek. Az angliai Malvernben egy Ben Ward nevű diák elvitte nagy-nagynénjének bélyeggyűjteményét a Sotheby's becsüséhez, aki kínai bélyegritkaságot talált a kollekcióban. Egy hongkongi árverésen 6000 fontért kelt el a parányi bélyeg - igaz, hogy tisztán kivehető volt rajta a hibás nyomás. PAN A busmanok hazavágyódnak A busmanokra valamikor úgy vadásztak, mint a vadállatokra, most pedig Dél-Afrikában mutogatják őket, mint az állatkerti vadakat. Fagylaltot nyalogató gyerekek bámulnak állatbőrbe öltözött busmanokat egy elkerített helyen, ketrecek mellett. Az egyik ketrecben egy nőstény oroszlán maradékot rágcsál, a másikban egy hiénaköiyök hancúrozik. A busmanok - vagy a szánok, ahogy ők magukat nevezik - a vásár fő attrakciói Klerksdorp bányavárosban, Johannesburgtól 110 kilométerre nyugatra. A mindössze 2 randért (46 cent) váltott jegy ellenében megtekinthető az 50 éves Oulap Kruiper és 76 éves férje, Petrus, amint nagy türelemmel nyakláncot fűznek fel strucctojás-héjból. - Szomorú dolog, hogy idehoztuk őket és voltaképpen kirakatbábukat csináltunk belőlük, de azért tettük, hogy életben maradhassanak - állítja egy fehér afrikander, Hein Henning, aki 12 éve segédkezik abban, hogy a busmanok fennmaradhassanak XX. századi megpróbáltatásaik közepette is. A tagbaszakadt férfi mellett eltörpül két alacsony termetű, de izmos védence. - Csqk azért csinálunk ilyesmit, hogy pénzhez jussunk, és olyan helyre vihessük őket, ahol azt tehetnek, amit akarnak. Manapság a busmanoknak nincs élelmük, vizük, ruhájuk, tüzelőfájuk. Ez most-nagyon kritikus szakasz a busmanok fennmaradása tekintetében. A szan nép, ezek a kistermetű, töpörödött emberek, akik a busman elnevezést lealacsonyítónak tartják, évezredek során nomád életet éltek Afrika déli részén, a homokdűnéken, síkságokon és a hegyekben kóboroltak. Vadásztak és lédús növényeket gyűjtöttek. Azután megérkeztek az európaiak és az afrikai telepesek, Angolától DélAfrikáig hatalmas területekre tartottak igényt, gazdaságokat kerítettek körül, és ezzel akolba terelték a busmanokat. Jó esetben nyomkövetőként, marhapásztorként és juhászként használták és néha még meg is fizették őket, bár gyakran alkohollal. Rosszabb esetben hétvégi sportolásként vadásztak rájuk. Egy részük később híres lett olyan dél-afrikai filmeknek köszönhetően, amelyekben a nevetség tárgyaként szerepeltek. De ami a legrosszabb, elvették tőlük a nomád élet szabadságát. A Dél-Afrikában élő busmanok, akik körülbelül kétezren vannak, visszasírják azt az időt, amikor még a Kalahárimedencében, a világ legnagyobb egybefüggő homoksivatagában éltek. Ez volt az otthona és vadászterülete a világ legősibb népének, a busmanoknak. Az 520 000 négyzetkilométernyi Kalahári Botswanának szinte az egész területét elfoglalja, benyúlik Namíbiába, Angolába, Zambiába és Zibabwéba. Barlangokban és szabadon álló sziklákon a busmanok ősei örökül hagyták sziklafestményeiket, egyszerű, geometrikus ábrákat, emberek és állatok csoportjainak kompozícióit. A Kalahári vadonéban ma már csak ezren élnek, vadászatból és gyűjtögetésből. De csak annyi vadat ejtenek és annyi élelmet gyűjtenek, amennyi életben maradásukhoz szükséges, mert ma is hisznek abban, hogy ha kizsákmányolják környezetüket, kihívják maguk ellen a Legfelsőbb Lény haragját. A nyomornegyedekbe vagy primitív gazdaságokba került busmanok nagy részét megtizedelte a rosszultápláltság, az alkoholizmus, a prostitúció, a nemi betegség. Hein Henning elmondta: egy kiszáradt talajú gazdaságban tanúja volt annak, hogy a busmanoknak vályúból kellett inniuk, még árnyékba sem húzódhattaks, csak a jószágnak volt fedél a feje fölött. Még a csecsemők is a tűző napon feküdtek. A vásártéri attrakció szereplői, Kruiper és Petrus is arról álmodoznak, hogy ha összegyűl a pénz, visszatérhetnek őseik földjére. - A Kalaháriban akarunk élni, mert ott nem veszhetnek el a gyermekek, nyomon tudjuk őket követni és mindig együtt lehetünk mondja az asszony. Férje, a vadász, aki gyermekeivel megismertette szülőföldjének állatait és növényeit, azt mondja, hogy szíve a Kalaháriban maradt. Hogyan élhetne másutt, szív nélkül? Panoráma A legnépesebb kínai család Az egy háztartásban élő kínai családok legnagyobbika 160 főt számlál - jelentette a Reuter hírügynökség a Venhuj Pao című kínai lap cikke alapján. Öt nemzedék él egyetlen parasztportán a kelet-kínai Csiangszu tartomány Csiangjing körzetének egyik falujában. A lakáskörülményekről nem derül ki semmi a cikkből, de valószínű, hogy ha együtt él is ez a nagycsalád, azért nem éppen egy fedél alatt. A legidősebb nemzedéket egy 99 éves asszony és 97 éves férje képviseli: mindketten jó egészségnek örvendenek, kiveszik a részüket a mezei munkákból, s hetente kétszer vásárolni járnak a falu központjába. Étrendjük elengedhetetlen része a naponta elfogyasztott pohárka rizsbor. Mint elmondták, magas életkorukat a nagycsalád tagjai közötti harmóniának és szeretetnek tulajdonítják. Az oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA ... és egykor. Liza Minellirői, aki nemrég töltötte be 50. életévét, azt suttogják Hollywood-szerte, hogy emberi ronccsá vált. Legújabb és nyilvánosságra került fényképe igazolja ezt az állítást. A Kabaréval egy csapásra világsztárrá lett káprázatos tehetségű énekes-színésznő nagy árat fizetett a nagy karrierért. Még alig volt 22 Liza most... esztendős, amikor hírbe hozták, hogy váliummal telepumpáltan lépett fel. Később elvonókúrára ment a Névtelen Alkoholistákhoz. Néhány éve elvált harmadik férjétől, Marc GerótóL Azóta ismét Mr. Alkohollal él házaséletet, időnként félrelépve az altatókkal és nyugtatókkal. Barátai attól tartanak, hogy úgy végzi majd, mind édesanyja, Judy Garland, aki altatótúladagolás miatt hunyt el tragikus hirtelenséggel. Blikk