Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-12 / 136. szám, szerda

[N ÚJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. június 12. m m Sok (k)! Behívtak sorozásra, hogy besoroljanak azok közé, akik majd zöldellni fognak és kegyetlen erőbedobással védeni a hazát (de kitől?) talán önmagától, de hagyjuk a politikát! A" dolog viszonylag gyorsan megvolt. Az a lényeg, hogy mindenki zöldbe (tisztek) meg fehérbe (orvosok) volt öltözve, aztán kiabáltak, hogy ők milyen intelligensek. A sorozkodás végén adtak egy papirost, hogy elvisznek katonának (legkésőbb '97. januárjában), ha nem viszek igazolást, hogy járok iskolába. Honnan? Például egy iskolából. Én vagyok ám a hülye, mert Magyarországról, egy ottani suliból (merthogy azt látogatom szorgalmasan) hoztam igazolást ezeknek a katonáéknak. Magyarul. Sajnos nem bírtam rászedni a, magyarországi magyarokat, hogy szlovákul írják, mert nem tudnak szlovákul. így történhetett meg, hogy bizony magyarul vittem el a katonaságra az én szépen lepecsételt igazolásomat, hogy én még mennyire diák vagyok. A csajszi a képembe, hogy fordíttassam le. Mondtam, hogy jó, de hol!? Azt mondta, hogy izé, hol is szokták? A lényeg az, hogy senki nem tudta. Én a legkevésbé. Mivel, hogy nem tartom magam elveszett embernek, mert születésemkor elolvastam a forgatókönyvemet és az volt benne, hogy sikeres embert kell alakítanom egész életemben. Sikerült találnom egy járási bíróság nevezetű épületet, ahol egészen a portá(s)ig is eljutottam. Elsírtam nekik (mert ketten voltak) a bánatom. Azt mondták, hogy ha hozok egy ötvenkoronás okmánybélyeget, akkor megmondják, hol találom meg azt a csajt, aki majd megmutatja azt a listát, amin rajta vannak azok a tolmácsok, akik hivatalosan fordítanak magyarból szlovákra. Hoztam nekik. Megmondták. Fölmentem. Elvették az okmánybélyegemet. A csajszi keresett, keresett, keresett. Talált. Helyben csak egyet, nem helyben is egyet. Fölírta a címüket és a telefonszámukat is. Aláíratott velem egy papírt, hogy akármi. A pasit (aki helyben volt) fölcsörögtem, hogy ugye, menjen a dolog, mert gondoltam, lefordítja nekem azt a nyomi négy sort, ráüti a pecsétet, hogy hűdé hivatalos, aztán visszarohanok katonáékhoz, és egy évig katonailag cseszegetésmentes leszek. Na de nem olyan egyszerű az ilyesmi. A pasi felesége vette föl a kagylót és megadta a fickó munkahelyi telefonszámát, mert ugye valamiből élni is kell. Fölhívtam a muksót, elmagyarázta, hol találom meg a céget. Fél óra véres küzdelem után megtaláltam a helyet és sikerült (nem volt nehéz) kiderítenem, hogy a pasi a vezérigazgató, és mit ne mondjak, elég luxus szaga volt az ottani irodáknak. Végül is a titkárnőjével megtárgyaltam a dolgot, azt mondta, hogy még a héten lefordítgatják nekem a cuccot, mert ugye, jövő héten az emberünk már külföldön kapaszkodik (gy.k.: tartózkodik). Gyerekek! Még két hét futkosás és inkább elmegyek katonának! KAPRINAY ZOLTÁN A SÜKET CSALÁDI ÉLET Ugye, emlékszel még erre a rovatra? Valaha (kb. úgy száz éve) a Té meg a Dé kezdte el, aztán folytattad Te (Is). Most B. FIFI próbálja meg folytatni (Veled) közös családunk életét. Ott tartottunk, hogy... ...a múlt számban felébredtek Süketék (nem süketeltek tovább - alva), most versenyeznek, kl tud több közmondást mondani. Mindenki csak egyet tud, de azt nagyon (az utolsó torz közmondás eredetije valahogy úgy hangzik, hogy „éhes makkal disznókat álmodsz", vagy Ilyesmi)... Eréz: Nem esik messze Anna a nyálától! Ibor: Te füle, ő farka! Omika: A kapus ember hamarabb kútba ugrik, mint a sárga kutya. Eodórka: Kapd már be, vagy én kapom! B. FI FI (ugye, folyt.köv.?!) Hát nem túl bíztató rajz egy újságírónak („Enazaz Edit rajza) EGY MTG-BEN Az érettségi Az előtte lévő ún. akadémiai hét egyenlő a szenvedéssel. Legfeljebb csak az vigasztal, hogy négy évig a pedagógusok szenvedtek helyettünk, velünk, nélkülünk. Lassan, de mégis gyorsan elérkezik az a bizonyos nap. Reggel (lámpa)lázasan ébredsz (már ha egyáltalán aludtál). Elkezdesz „gondolkodni" és rádöbbensz, hogy semmit sem tudsz. Vagy ha mégis, akkor olyan vihar van a fejedben, mint az Anktartiszon egyszer. Ha valaki tesztelésképpen megkérdezi tőled, ki írta az Ember tragédiáját, egyből rávágod, hogy Petőfi Antal. A tesztelő helyesel a válaszod hallatán. Ettől egy kicsit megnyugszol. A homlokod gyöngyözik, a hátad habzik. Itt már nem lehet azt mondani: Tanárnő, elnézést, de nem készültem, mert... (...ecet - Zoltán megj.) Az ajtó előtt állsz, ülsz, járkálsz, fekszel, fejen állsz. Ráz az ideg, hogy vajon mit csinálnak bent az előtted lévővel olyan sokáig. Végül kijön, és elcsukló hangon mondja: Te jössz! Nyelsz egy nagyot és bemész. Az elnök felszólít, hogy húzz egy borítékot. Te kénytelen vagy megtenni neki ezt a szívességet. Meglátod a számot (helyesen magyarul: meglátod a számat Zoltán megj.). Egész szimpatikus szám. Úgy gondolod, hogy ehhez a számhoz biztos egy egyszerű kis kérdés tartozik. Tévedtél. Amikor leülsz „felkészülni" és elolvasod a számhoz tartozó kérdést, rájössz, hogy mindennek vége, bevégeztetett. Arra gondolsz, hogy majd szeptemberben visszajössz. Ekkor odajön az ülnök, letesz eléd egy idézetet. Megkérdi: Ugye tudod? Még mielőtt válaszolnál a könnyű kérdésre egy laza, de mégis határozott NEM-mel, elmegy vizsgáztatni. Valamit azért írsz a papírra. Ha nem, akkor rajzolsz. Megnézed a vizsgáztatót. Egy kicsit ismerős. Bízol abban, hogy azért ő is látott már (egyszer), annak ellenére, hogy nem valami sűrűn ültél benn az óráin. Vagy ha mégis, akkor lebújtál az egyik sarokban és „passzívkodtál". Letelt az időd, menned kell. Megigazítod a nyakkendődet, beletúrsz az időközben megőszült hajadba, hogy legalább szimpatikus legyél egy kicsit. Aztán kezded, azaz kezdenéd. Kiderül, hogy a vizsgáztató nem is olyan kegyetlen. Olyan kérdéseket tesz fel, amelyekben már benne van a válasz is. 15 perc. Mintha sohasem akarna véget érni. De mégis. A tanár azt mondja ELÉG! Kimész. Bízol benne, hogy megfeleltél. Azután ez még háromszor megismétlődik. Mikor utoljára kijössz fogadkozol, hogy a hét végén elmész templomba, meg ilyesmi, csak megfeleljél. Eredményhirdetés. Neked mindegy, mit mond, csak a vége az legyen, hogy MEGFELELT és előtte ne legyen az a bizonyos tagadó: NEM. Az elnök mindenkinek gratulál. Ebből már lehet sejteni, hogy senki sem bukott meg. Valóban. Úgy mint mindenki, Te is ÁTMENTÉL. Úgyhogy nem kell félni tőle (annyira). Előtte nem kell verni a tesód, összeveszni az anyuddal és gyilkolni sem kell. Fő a nyugalom. Mi már megértünk (csak vigyázzunk, nehogy túlérjünk). Nemsokára rajtatok sor, zöldek! NAGY ATTILA Buli volt! A Nagyszünet harminchatodik számában (gy.k.: három számmal ezelőtt) olvashattad, hogy kik nyertek Jegyet a Bull van! című bulira, amely Komáromban és Dunaszerdahelyen került megrendezésre. Sajnos, a komáromi koncert elmaradt, de annál nagyobb sikere volt a Dunaszerdahelyen megtartott dance (gy.k.: densz) őrületnek. Hűséges koncert-tudósítónk - DJ. KRUCIFIX - beszámol a Komáromban (nem)történtekről: A bulit a K/p Kop Nyitom nyitotta meg „Kérek egy pulcsit a felsőmre" című dalával. A fergeteges kezdés után a „Hétvégén majd felmegyünk az Erzsire" című dallal folytatták, és egyben zárták is műsorukat. Következett az E FELEM méghozzá a „Megnyúzlak élve'" című altatójukkal. A szadista altató dallam után egy erotikus balladát adtak elő „Rólad mászom le minden reggel" címmel. A végére újra bekeményítettek. „Megharaplak még..." - énekelték szakadt torkukból. Ezután jött az est fénypontja, az Álmos futók. Szinte az egész műsort átaludták. A szünetek között azért lejátszottak egy dalt „Kiborulsz, apukám?" címmel. A színpadon ezután a Nincs Radír Gumim című zenekar jelent meg. Sajnos, azonnal el is tűntek, mivel otthon felejtették az énekesüket. És ekkor jelent meg a színen a magyar Máj Kell Jackson, aki fehérebb volt, mint magyar. Sajnos, az énekléssel ő sem próbálkozott, mivel nem találta műfogsorát. A lassan, de biztosan elszunnyadó közönséget DJ. Muhamad Ali és DJ. Mustafa szórakoztatta kellemes zenével, melyet CD lejátszójuk ütemes ki- és bekapcsolásával értek el (nem azért mert olyan magasan volt Zoltán megj.). Hát ilyen volt ez a „Hol volt, Hol nem volt?" dance fesztivál, egy biztos, 1996. május 23-án Komáromban nem volt. Ha netán a dunaszerdahelyi jobb volt, bizonyítsátok be. De, hogy tárgyilagosak legyünk, és a koncertről is tudjunk valamit (már ha Te nem voltál), olvasd el Ivica rövid ismertetőjét: Bombajó volt. Te is voltál rajta? Ha igen, akkor tudod, miről beszélek. Ha nem, akkor viszont egy nagy buliról maradtál le. Haverjaimmal együtt már alig vártuk, hogy elkezdődjön. Minden oké volt, csak ne lett volna a teremben szauna. De mindegy, főleg a Hip Hop Boyz tánca tetszett. Kár, hogy CD-ről szólt az egész, de azért jó volt... DIÁK MURPHY MEGÁLLAPÍTÁS A HÁZI FELADATRÓL A házi feladat a „házi" jelző elhagyásával hívebben tükrözné a valóságot. Kiegészítése: De igazán akkor tükrözné, ha a „feladat" szót is elhagynánk, vagy mondjuk átminősítenénk „időrablássá". GÁLIK PÉTER A ZOLTÁN AZT ÜZENI Kedves Én (Edit)! Gratulálok az érettségidhez, tudtam, hogy ügyes csaj vagy. Kérlek, a meleg miatt ne utazz se Afrikába, se Dél-Amerikába, van itt is elég. Különben is egyelőre még a fent említett kontinensek egyikére sem szállítanak (szerdai) ÚJ SZÓ-t. Jól teszed, hogy már csak ezért is írsz nekem. Isten tartsa megjó szokásodat! Szia, Ivica! Örülök, hogy jól érezted magad a Bulin! Mondtam én! Persze, hogy tetszett a rajzod (azt hittem, hogy ez világos). Igen, sikerült az érettségi. YO, írjál még! Helló, B. F/f/í Tényleg humosrosnak találsz? Pedig én olyan komoly krapek vagyok, hogy tényleg, sőt szinte már kimondottan. Jó a rajzod, de légy szíves küldd el még egyszer valami rajz-gyanús papíron (vagy legalább ne legyenek rajta vonalak). Köszi azt a megértést. Várom rajzod, közlöm! Kedves Sziszi! Azt írod, hogy oké Neked a Nagyszünet, csak a Szövegelőn változtatnál. Azt írod, olyan szövegelőt írnál, amit mindenki szívesen olvasna, például Hip Hop Boyz, Edda.Soho Party dalainak szövegét. Sajnos, olyan szövegelő nincs, amit mindenki szívesen olvasna (ez van, ilyenek vagyunk - ami az egyiknek fekete az a másiknak fehér és fordítva, miközben csak mi tudjuk, hogy az piros), különben igyekeztem olyan dalok szövegeit közölni, amit kértek, vagy egyszerűen jók. Ami a példákat illeti: a Soho Party-tól és a Hip Hop Boyz-tól is közöltem már dalszöveget és az Edda meg maradjon meglepetés. Várom a szövegelőd! Nick és Erie már egy Ideje nem fogot tollat, viszont találtam Tőlük (pontosabban az Ő gyűjteményükből) eddig még nem publikált top dumcslkat. Remélem ez Ismét írásra sarkall Benneteket csajok... Ha megdobnak kővel, dobd vissza téglával! • Minden kúra után bújjunk ágyba! Benneteket is hetente meg kéne nyomni, aztán tanulnátok! • Az egyáltalán nem tud felizgatni, aki el sem kezdi! - Kénytelen leszek egy-két dolgot megmutatni, hogy megértsetek. - Olyan mint az always: egyszer kipróbálod és más már nem is kell. - Igyál még egy pohárral és fogd rá a Gyuszira! - Ne nézzé', mer' lerajzollak! A TE VERSED Czlbor Zitának verse és novellája Is Jelent meg már ezen az oldalon. Nagy tetszést és sikert arattak. Én Is rajongója vagyok Zita verselnek, és eddig még mindenki azzá lett, aki olvasott Tőle. A minap lapozgattam versel között és az egyiken megakadt a tekintetem, megosztom Veled: AZ ÉLET CSÓKJA Hol van a dicső Múlt, a gondtalan Jövő, s a fényes jelen? Most már semmi Sincs, de valamit Mégis tenni kell! Amikor üres szívünknek Zengi a dal a harcot, A békét; s beteljesülnek Az álmok; a csillagot, Jövőnk csillagát erős Szívvel láncoljuk magunkhoz, Nehogy az ész esztendős Rabsága lelket raboljon. Hulljon a könny, Amikor hullnia kell, Hulljon a vér, Amikor látnia kell, Hogy nincs már más segítség, S bátran, csak semmi kétség: Velünk az igazság! - ha hisszük... Csókolj, még, még vadabbul csókolj, élet, Hogy fájjon, s hogy éljen szívemben a tett! A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN