Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-13 / 110. szám, hétfő

Í6\ ÚJ SZÓ T A NÁCSADÁS 1996. május 1114. CÉGVILÁG b Ujabb óriásfúzió a láthatáron? FIAT A FIAT csoport tavaly 2,147 bil­lió líra nyereséget ért el,- ami azt je­lenti, hogy sikerült megkettőznie az 1994-ben elkönyvelt 1,011 bil­lió lírás nyereségét. A FIAT élén történt; változás, az, hogy a vissza­vonult Gianni Agnelli elnöki tisztét Cesare Romiti vette át, és a vezér­igazgatói posztra Paolo Cantarella került a közelmúltban, az alap­vető stratégián nem módosít. A FI­AT stratégiájának eddigi sikereit és távlatait a legjobban a csoport legfontosabb részď, az autógyár­tás mutatja. A FIAT 1990 és 1997 között 40 billió lírát tervezett beru­házni az autógyártásba. A progra­mot eddig teljesítették, és várha­tó, hogy 1997-ig a tervezett 18 új modell helyet 23 új modellel jele­nik meg a FIAT a piacokon. Az 1998 és 2002 közötti időszakra készülő terv 20 billió líra beruhá­zással és 15 új modellel számol. A FIAT reményei szerint az évezred végére a jelenlegi évi 2,3 millió gépkocsi helyett mintegy 3 milliót fognak gyártani. Airbus Elkerülhetetlennek nevezte a négynemzetiségű Airbus­együttműködés centralizáltabbá szervezését a konzorcium elnöke, értésre adta ugyanakkor azt is, hogy időbe telik, míg kívülálló rész­vényeseket szerez a nyugat-euró­pai repülőgépvállalkozáshoz. Je­an Pierson, az Airbus elnöke kifej­tette, hogy a konzorciumnak min­denekelőtt át kell szerveznie pa­zarló struktúráját, karcsúsítania bürokráciáján, és jócskán, 20 szá­zalékkal le kell faragnia az irányítá­si költségekből, egyebek között a vezetés fizetéséből, hogy verseny­képesebbé váljék a cég. Pierson szerint szükség lenne külső part­nerekre az újfajta nagytestű, leg­alább 550 utast befogadó re­pülőgép kifejlesztéséhez. A francia Aerospatiale-t a brit Aerospace-t, a német Daimler-Benz Aerospace AG-t és a spanyol Construcciones Aeronauticast tömörítő Airbus re­ményei szerint a nagygép, az A3XX 2003-ra már kapható lesz. Kifej­lesztésének költségét 8-12 milliárd dollárra becsülik. Opel Az Opel autógyár 355 márkával kedveskedett 30 ezer rüsselshei­mi és kaiserslauterni munkásá­nak azért, mert tavaly csak ritkán hiányoztak a munkából. Az autó­gyár szerint a hiányzások nem ér­ték el a vállalat által még elfogad­hatónak tartott maximumot: az évi munkaidő 6,5 százalékát ha­nem csak 5,3-5,4 százalék körül mozogtak. Ezért az Opel úgy dön­tött, hogy az így elért nyereségen osztozik munkásaival. A németor­szági bérből élők betegszabadsá­guk idejének első hat hetére teljes bérben részesülnek, és az össze­get a vállalatuktól kapják. MTI Grafikonunk minden Idők legnagyobb cégházasságalt ábrázolja. E házasságok egyre nagyobb mé­reteket öltenek. Az Idei év mega-házasodásl hulláma annak a folyamatnak a része, amelynek kere­tében a nagyvállalatok, a fogyasztói bizalom megrendülése következtében, a globális gazdaságban Igyekeznek pozíciókat szerezni. A fúziós tranzakciók értékét milliárd dollárban tüntettük fel. ^ Bank ol Tokyo Lid RJR Nabisco Inc Ciba-Geigy AG 33,8 w BANKSZEKTOR 30,6 DOHÁNY/ELELMISZER-IPARI TIERMÉKEK Ite,. 30,1 GYÓGYSZERIPAR 23.0 BANKSZEKTOR 21.1 ELEKTRONIKUS, INFORMÁCIÓS SZOLGÁLTATÁSOK Mitsubishi Bank LM ' Kohlberg Kravis Roberts & Co SaridozAG TELEKOMMUNIKÁCIÓ 18,8 TV / RÁDIÓ / KIADÓI TEVÉKENYSÉG Forrás: Securities Data Company TELEKOMMUNIKÁCIÓ 15,3 BANKSZEKTOR 14,3 GYÓGYSZERIPAR REUTERS A svájci bankok egyelőre ellenállnak az idei házaso­dási láznak. A Zürichben megszellőztetett információk szerint a két legnagyobb svájci pénzintézet, az Union Bank of Switzerland (UBS) és a Credit Suisse Holding (CS) valóban tárgyalt az összeolvadásról, de az UBS igazgatótanácsa végül elvetette a tervet. A pénzvilág lázas érdeklődéssel figyelte az eseményeket, hiszen a két bank összeolvadása a világ második legnagyobb pénzintézetét hozhatta volna létre, a nemrég hasonló módon fuzionált japán Tokyo-Mitsubishi Bank mögött. Az ötlettel egyébként Rainer Gut, a CS Holding vezér­igazgatója állt elő, aki a pénzügyi szolgáltatások glo­balizálódására és a svájci bankrendszer szükséges racionalizációjára hivatkozott. NSZ A LEGVADABB KÉPZELETEKET IS FOLULMUUA A brit privatizáció tanulságai A Thatcher-kormány legtöbb elis­merést kivívott lépése a köztulajdon­ban lévő iparágak és a közszolgálta­tások magánkézbe adása volt. A pri­vatizáció gondolata szerte a világon megmozgatta a kormányok fantáziá­ját, az eleddig értékesített és az 1995-ben privatizálandó vállalatok értéke becslések szerint százmilliárd dollárra rúg. Nagy-Britanniában azonban úgy tűnik, alábbhagyott a kezdeti privatizációs lelkesedés. Amennyiben a privatizáció olyan sikeres volt, miért szkeptikus a lakos­ság? A vízművek privatizációjáról jó véleménnyel a megkérdezetteknek egyhatoda van, a gáz- és villanyszol­gáltatók magánkézbe adásáról egy­negyedük gondolkodik így. Kéthar­maduk ugyanakkor a vízművek és az áramszolgáltatók újraállamosítása mellett teszi le voksát. A szabályozott iparágakat kutató brit központ az ál­lamosított iparágakat vizsgálta 1979-es állapotukban, és úgy talál­ta, azok egyfelől veszteségesek vol­tak, másfelől teljesen hiányzott belőlük a marketingre való hajlam, és a fogyasztók figyelembe vétele. Ezek az iparágak minden egyes adó­fizetőnek évi 300 fontjába kerültek. Privatizációjuk óta eladásaik és nye­reségük egyaránt növekedett, és mintegy száz fontnyit jövedelmeznek fejenként az adófizetőknek. A köz ellenvéleménye elsősorban azon társaságok felé irányul, amelyek monopol, vagy ahhoz közeli helyzetben működnek a piacon - írja a brit tanulmány. A lakosság attól tart, hogy az ilyen vállalatok, mint pél­dául a British Gas, a profitok és a bé­rek infiálására használja ki helyzetét. Teljes szabadverseny hiányában a fogyasztók védelme érdekében vala­miféle szabályozásra van szükség. Nagy-Britanniában két megközelítés élt: a nyereség, illetve árszabályozás. Végül az utóbbi mellett döntöttek, az­az egy évre előre szabják meg az árat. E rendszer ellenzői azt tartják, hogy az költségeik csökkentésére ösztönzi a vállalatokat, ám csak azon költségekére, amelyeket valami mó­don a fogyasztókra háríthatnak. Azzal a kormány is egyetért, hogy a szabá­lyozó mechanizmusok - kiváltképp a nyereség és a vezetőségnek fizetett jutalmak esetében - nem eléggé szi­gorúak. A The Times úgy fogalmazott: „a szolgáltatók magánkézbe adásá­val kapcsolatos becslések azt mutat­ják, hogy a nyereségek drámaian megnőttek. A privatizáció, egy prag­matikus szabályozó szemszögéből nézve a legvadabb képzeleteket is fe­lülmúlja." A privatizáció révén a brit lakosság 22 százaléka tulajdonos legalább egy vállalatban, ez 15 szá­zalékkal több mint 1979-ben. Azok aránya akik legalább tíz társaság részvényeiből tudhatnak maguké­nak, 11-ről 17 százalékra kúszott fel. Nagy-Britanniában a privatizáció ezzel többé-kevésbé lezárult. MH AZ ALACSONY KERESETEK HÁTULÜTŐJE Egyre izmosodik a feketegazdaság Drámai méretekben csökkentek a keresetek az el­múlt öt évben Kelet-Közép-Európában, a minimálbé­rek mesze a létminimum alatt vannak - állapították meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szak­értől. A kormányok a bérpolitikát a stabilizációs tö­rekvéseknek rendelték alá. A tapasztalatok szerint a bérek sehol sem járultak hozzá Jelentős mérték­ben az Infláció emelkedéséhez. Az elmúlt években a kutatók arra a következtetésre jutot­tak, hogy a régióban nincs kapcsolat a termelékenység és a bérek között, holott az alacsony kereseteket általában ezzel magyarázzák. A nyomott jövedelmek a feketegazdaságba terelik a munkavállalókat és akadályozzák a szerkezetvál­tást. A kelet-közép-európai országok többségében valami­lyen módon megmaradt a bérszabályozás, ez is a struktúra átalakításának egyik gátja - állapították meg a kutatók, részben vitatkozva a Nemzetközi Valutaalap ajánlásával, amely szerint éppen a bérek kordában tartása volna az egyik módja a gazdsági egyensúly megteremtésének. A minimálbérek szerepe a szociális biztonság megőrzése volna. Ezt a feladatukat azonban a régió egyik országában sem töltik be. Elmaradt a minimálbérek hozzáigazítása az áremelésekhez. Ennek okát abban látják, hogy egy sor szo­ciális támogatás a minimálbérhez kötődik, és ha a szintjét emelik, automatikusan növeli a költségvetési kiadásokat. Ez csak úgy kerülhető el, ha a kettőt elválasztják egymástól. A munkavállalók sokszor az alacsony keresetet sem kapják meg. Nem ellenőrzik ugyanis sem a szakszervezetek, sem a hatóságok, hogy a vállalkozók megadják-e a törvények által garantált minimumot. A dolgozóknak nem egy esetben a munkabérüket sem fizetik ki. Növekszik a szakadék a költ­ségvetésben és a versenyszférában dolgozók keresete kö­zött, az előbbiek rovására. Azt a munkaügyi szervezet képviselői sem vitatják, hogy kulcsfontosságú a volt szocialista országok versenyképes­ségénekjavítása. Erre két út van: a bérek alacsonyan tartá­sa vagy a termelékenység növelése. Véleményük szerint az utóbbi jelent megoldást. Nemcsak azért, mert a reálbérek további csökkenése aláássa a társadalmi stabilitást, ha­nem azért is, mert a gazdaság stabilizálásának esélyét is rontja. A fizetőképes kereslet csökkenése a fogyasztás csökkenésével jár, és tovább korlátozza a termelést. Az ala-_ csony bérszínvonal rombolóan hat azért is, mert a fekete­gazdaság kiterjedését hozza magával. Minimálbérek Kelet-Közép-Európában (dollárban, havonta) Albánia Bulgária Csehország Magyarország Lengyelország Románia Oroszország Szlovákia Ukrajna 36 33 78 90 100 35 7 79 kevesebb mint 1 A következtetések éppen ellenkező utat vázolnak fel, mint amelyen a nemzetközi pénzintézetek szakértői szerint a régió országainak haladniuk kellene, annak a gyógymód­nak ugyanis a munkaügyi szakemberek szerint nagyon ma­gas a társadalmi kockázata. Az ILO e kockázat csökkenté­sét a Nemzetközi Valutaalappal kialakítandó hatékonyabb együttműködéstől várja, illetve attól, hogy a pénzügyi szak­emberek is jobban elfogadják a szociális szempontokat. A bérek leszorításában kialakult verseny akadályozza a gaz­daság globalizációját, az Európai Unió kiterjesztését is, áthi­dalhatatlanná növeli a szakadékot az egyes országok kö­zött - vonták le a következtetést a szakértők. Ezért az Euró­pai Unió is e folyamat megállítását és a szociális partnerség kialakítását támogatja Kelet-Közép-Európa országaiban. NSZ Államadósságok sorrendje A fejlődő országok eladósodása tavaly tovább folytatódott, 8 százalékkal nőve 2068 milliárd dollárt ért el. Az adósságrá­ta a gyorsabban nö­vekvő exportteljesít­ményeknek köszön­hetően mégis javult: a harmadik világ adósságállománya az összexportnak 150 százalékára rúg, szemben az 1994. évi 163 szá­zalékos mutatóval. Grafikonunk az J.995 elején érvé­nyes, leginkább el­adósodott országok listáját tünteti fel (amerikai dollárban). NSZ, HN Mexikó Kína Indonézia Brazília India Argentína Thaiföld Törökország Egyiptom Nigéria Szaúd-Arábia 125,2 111,6 100,6 98,4 87 77,2 76,6 61,7 38,5 25,6 Beveteli piramis Az emberiség történelmé­ben még soha nem volt ek­kora fejlettségbeli különb­ség az egyes országok kö­zött mint napjainkban. Pél­dául Luxemburgban az egy főre jutó bruttó hazai össz­termék tavaly 40 ezer dollár volt, míg Mozambikban mindössze 80 dollár, a kü­lönbség tehát 500-szoros. A leggazdagabb országok pol­gárai átlagosan naponta több bevételhez jutnak, mint a legszegényebb álla­mok lakosai egész évben. Földünk lakossága jelenleg 5,7 milliárd, ebből 1,8 milli­árd fő, vagyis valamivel több mint az összlakosság egy­harmada évente kevesebb mint 500 dollárból kényte­len megélni. Grafikonunk vi­lágunk bevételi piramisát ábrázolja. Die Presse Fejenkénti éves bevétel(dollárban) Több mint 10 ezer 900-től 10 ezerig A lakosság száma (milliárd főben) 500-tól 900-ig 500 alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom