Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-09 / 107. szám, csütörtök

[ 8] ÚJ SZ Ó KÖZÉ PISKO LÁSOK OLD ALA 1996. május 9. csere végül is hasznosnak bizo­nyult, az ügyet szolgálta. A kassa­iak közös ügyét. Sikernek ezúttal pedig azt le­hetett elkönyvelni, hogy kisebb­nagyobb mértékben mindenkit megérintett az ünnep varázsa, aki vállalva a város múltját, szel­lemi és kulturális örökségét, ellá­togatott egyik vagy másik rendez­vényre; aki a háza elé vagy az ablakába virágot ültetett az ün­nepvárás időszakában; aki ren­det csinált a portáján, kifestette az üzletét; aki sütötte, szeletelte a 627 méteres almás rétest, megkóstolta azt, vagy megtalál­ta a rétesben elrejtett aranytár­gyak valamelyikét; aki nyelt a felújított Gajda-forrás gyógyvi­zéből; aki a Várhegyen tett egy sétát, szalonnát sütött vagy megnézte a lovagok tornáját; aki a belvárosban felvonuló lo­vashintók valamelyikén ült, azok mögött sétált a tömegben, vagy csak szemlélője volt a dí­szes menetnek; aki... Népünnepély volt a javából, amelyen mindenki részt vehe­tett, aki akart. És a kassaiak ezen a jelentős ünnepnapjukon is szeretettel fogadták maguk között a közeli, valamint távoli vendégeket; ünnepelve vitatták meg velük a negyedmillió lakosú város örömeit és gondjait, a bel­és külpolitikai helyzetet. Mindenkit szeretettel halmoz­tak el a kassaiak, aki nem utasí­totta el a meghívást és ellátoga­tott hozzájuk. így például Michal Kováč köztársasági elnököt, to­vábbá Ján Čarnogurskýt, Ľudovít Černákot és más pártvezéreket is, valamint Miskolc, Rzeszow és más városok képviselőit. - A kormányból vagy azért nincs itt senki, mert rengeteg a munkájuk, vagy pedig azért, mert legutóbbi ülésén a kassai önkormányzati képviselő-testü­let a Büntető Törvénykönyv par­lamenti módosításával kapcso­latban nem annyira a törvényho­zók, mint a törvénymódosítás aláírását elutasító köztársasági Hol az arany? Avagy: „terülj, terülj, asztalkám" az Erzsébet utcában, rö­viddel a 627 méter hosszú rétes felszeletelése után. (Veronika Janušková felvételei) elnök mellé állt - kommentálta a vendégrészvételt néhány helyi ünneplő. S volt közöttük, aki az ilyesféle helyzetelemzést még megtoldotta: Nem tudom, való­ban csak pletyka volt-e az, amit a helyi újságokban olvastam, vagyis hogy az ország területi felosztása tervének kidolgozá­sakor, illetve parlamenti megvi­tatásakor a kassaiak nem értet­tek teljesen egyet a kormányja­vaslattal, s ezért a kormányfő megsértődött Kassa főpolgár­mesterére is, s azt mondta, két hónapig nem akarja őt látni sem... Igaz ugyan, hogy néhány illetékes az újságokban cáfolta ezt a hírt, de... Egyébként nem kell azon megsértődni senkinek, hogy a kassaiak vagy más tele­pülések lakosai, tisztségviselői véleményt mondanak az őket fölöttébb érintő közügyi dolgok­ról. Elvégre Kassa a kassaiaké, Pozsony a pozsonyiaké, Poprád a poprádiaké elsősorban. Ez a demokratikus, ez a természetes dolog nálunk, kérem. Apropó, Kassa a pozsonyiak szemével. Az ünnepségsorozat­ba jól beilleszkedett országos szépségversenynek a fővárosi il­letőségű győztese az egyik újság­író kolléga kérdésére válaszolva azt mondta: - Tartottam attól, hogyan viszonyul majd a kassai nép a versenyzők közötti három pozsonyihoz. Kellemesen meg­lepődtem. Kassa gyönyörű vá­ros, kedves emberek lakják. GAZDAG JÓZSEF Kassa a kassaiaké valamint több kísérőjét legyilkol­ták, két fiát pedig foglyul ejtették. A krónika szerint Károly király politikai előrelátásból nem talál­ta célszerűnek megbosszulni a merényletet, nehogy a Felvidé­ken akkor terjeszkedő Csák Má­téval folytatott harcban a kassai­ak is ellene szegüljenek. Inkább egyezséget kötött Omode özve­gyével és fiaival. Ez a megállapo­dás csak rövid ideig maradt ér­vényben. Ugyanis 1312 tavaszán Omode fiai Csák Máté szövetsé­gesei lettek, s Felső-Magyaror­szágot, így Kassát is, megpróbál­ták erőszakos módon a hatal­mukba keríteni. A király hűséges embereivel e terület védelmére vonult, s 1312. június 15-én a Kassához közeli Rozgony határá­ban - a kassai polgárok segítsé­gével legyőzte Csák Mátét. Ezt követően Károly Róbert hálából a kassai polgárokat felmentette egy nagy területen a vámfize­téstől. Károly király fia, Nagy Lajos atyja példáját követve, további szabadalmi jogokkal jutalmazta a kassaiakat. A már említett 1369. május 7-én pedig címert adományozott a városnak. Örökségtisztelő jelen Címerünnepséget Kassai Nap­jai elnevezéssel tavaly rendeztek első ízben. Most másodszor. Míg a tavalyi egyfajta előjátéka, főpróbája volt a pápafogadás­nak, az idei teljes mértékben a kassaiaknak szólt. Az emlékünnepséget a városi önkormányzat szervezte, rendez­te, míg a költségek fedezésében részt vállalt néhány helyi cég és városát szerető vállalkozó is. Nem pártossági, hanem polgári alapon bábáskodtak a rendez­vénysorozat körül a szervezők. A képviselő-testület ugyan nem szavazott meg egyhangúlag min­den részkérdést, s a költségveté­si tervet is bírálták néhányan, ám az előzetes és későbbi szabad véleményütköztetés, vélemény­Előkerültek a lovashintók is Május 2-án a Szent Erzsébet dómban rendezett hangver­sennyel kezdetét yette az Idei Kassal Zenei Tavasz, s egy­ben a címeradományozás emlékére másodízben tartott Kassa Napjai című ünnepségsorozat. Ez utóbbi május 7-én, a Csermely-völgyi Gyermekvasút Idénynyltójával zárult. Hogy miért éppen május elején ünnepel, emlékezik múltjá­ra a város? Azért, mert 1369-ben Nagy Lajos király május 7­én adományozta neki az első címert. Történelmi visszapillantó Az utolsó Árpádházi király ha­lálát követő trónvülongásokban az akkor már tekintélyes je­lentőségű Kassának kereskedő és iparos, valamint bortermelő lakossága a saját üzleti összeköt­tetései miatt is előbb IV. Béla dédunokája, a cseh Vencel, majd a bajor Ottó pártjára állt. A trón­követelők közül harmadszor a magyar Szent .Koronával 1310­ben Székesfehérvárott megkoro­názott francia eredetű, s anyai ágon az Árpádházzal rokon nápo­lyi Anjou családból származó Ká­roly Róbert került ki győztesen. Az új király az őt támogató hűsé­ges embereit meg is jutalmazta. Közöttük Omode nádor szepesi főispánt azzal, hogy Kassát, az akkor még királyi birtokot neki adományozta. Kassa lakóit e dolog annyira A városatyák a Jakab-palotától a következő rendezvény helyszíné re igyekeznek vérig sértette, hogy amikor Omo­de embereivel a városban megje­lent, a felbőszült helyi polgárok fegyverrel lázadtak ellene, s őt, Vastaps a Pesti Vigadóban Felejthetetlen élményt nyújtott valamennyi néző számára a Pesti Vigadóban április 28-án megren­dezett nótaműsor, melyen a kivá­ló magyarországi énekesek mel­lett fellépett a csallóközi Bősi Sza­bó László is. Nótaénekesünk sze­replését a több mint 1000 néző vastapssal jutalmazta. Ezúton is köszönjük Jákó Vera özvegyének, Ábrahám Dezsőnek, hogy módot adott a szlovákiai magyar énekes­nek a Pesti Vigadóban való fellé­pésre. Bősi Szabó László következő fellépése a Dunaszerdahelyi Váro­si Művelődési Központban lesz, 1996. május 10-én 19.00 órai kezdettel. A „Bujdokolva járok" című nótaműsorban a Kispesti Vi­gadó Magyarnóta Klubjának művészeivel: Szentendrei Klárá­val, Miklóssy Józseffel és Máté Otíliával énekel. Kísér ifj. Oláh Kál­mán és cigányzenekara. Jegyek rendelhetők az 525 556-os tele­fonszámon, vagy megvásárolha­tók a helyszínen előadás előtt. Re­méljük, hogy az érdeklődés, vala­mint a siker itthon sem marad el. Mindenkit szeretettel vár a ren­dezőség. Limes-est Pozsonyban Ezerkilencszáznyolcvannyolc óta jelenik meg a Komárom-Esztergom megyei tudományos szemle, amely immár 9. éve a találó LIMES nevet vi­seli. A negyedévenként jelentkező fo­lyóiratnak az a fáradhatatlan és re­mek szerkesztői-szervezői képessé­gekkel megáldott Virág Jenő a főszerkesztője, aki ebben a „szűkmarkú világban" is folyamato­san megtalálja a pénzforrásokat, amelyek nélkül már rég nem létezne ez az értékes szakmai publikáció. • Főszerkesztő úr, Ön szinte soha nem fogy ki a forintos ötletekből. Mi a soron következő meglepeté­se? - Sajnálom, hogy manapság olyas­mi is a meglepetés erejével hat ránk, aminek a maga természetességében kellene megtörténnie... A LIMES ta­valyi-harmadik számával túlléptük megyénk határát: egy lényegében Pozsonyról szóló számot bocsátot­tunk útjára. Ennek tartjuk május 9­én (azaz ma) délután 17.00 órakor a pozsonyi bemutatóját, mégpedig a Magyar Köztársaság Kulturális Inté­zetében (Somolického l/a), amelyre ezúton is tisztelettel meghívom a vá­ros múltja iránt érdeklődő olvasókat. • Ismertetné néhány mondatban a szám tartalmát? - Mezey László Miklós vendég­szerkesztő kollégánk jóvoltából a kö­vetkezőket ajánlhatom: Hangay Zol­tán: Arcok a XVI. századi magyar re­neszánsz pozsonyi fejezetéből; Nagy István: Pozsony, a korszakváltó ma­gyar reformországgyűlések színhe­lye; Csűrös Miklós: Pozsony-élmény Jókai néhány regényében; Pogány György: Stampfel Károly könyvkiadó vállalata Pozsonyban; Turczei Lajos: Pozsony és a két világháború közötti csehszlovákiai magyar sajtó; Mezey László Miklós: A qozsonyi Toldy Kör három korszaka; Ébert Tibor: Pozso­nyi diák (Az Arany János Önképzőkör négy éve); Molnár Imre: Az Esterházy­dosszié. Szeretnénk az érdeklődőket emlékeztetni, hogy Pozsony is a ma­gyar közélet és művelődés központja volt. (kmeczkó) Egy sajtóbibliográfia margójára (Szénássy Árpád: A komáromi hírlapírás kétszáz éves története 1789-1989) Magyarországon a vidéki sajtót számba vevő magyar sajtóbibliográfiák sorát a ka­posvári Megyei Könyvtár kiadványa nyitot­ta meg 1958-ban. Legutóbb a Baranya Megyei Könyvtár jelentkezett egy kötettel, amely a megye területén 1848-1990 kö­zött megjelent minden sajtótermékről ad részletes hírt. E fontos kutatási irány egyik míves darabjaként - a Komárom-Eszter­gom Megyei Önkormányzat, Castrum­Könyvek sorozata 2. köteteként - az el­múlt évben (Tatabánya, 1995) jelenhetett meg Szénássy Árpád: /A komáromi hírlap­írás kétszáz éves története 1789-1989 című, terjedelmes munkája. Az író, lapszerkesztő, könyvkiadó, sajtó­és helytörténész Szénássy Árpád, a 386 oldalas, szép kiállítású könyve bevezetőjé­ben a következőket írja: „Komárom literá­tusai néhány éwel ezelőtt ünnepelték az első itt megjelent periodika megindulása kétszázadik évfordulóját. Azonban eme je­les eseményre nem fordítottunk kellő fi­gyelmet, s talán csak egy-két alkalmi cikk tett említést e történelmi jelentőségű moz­zanatról. Mivel Komárom nyomdászatá­ban és újságírásának történetében ez a kétszáz év nagy jelentőséggel bír, így ezzel a kötettel szeretnék maradandó emléket állítani e hőskornak (...)"! Már elöljáróban szükséges megjegyez­nünk, hogy a dr. Gazda István tudomány­történész előszavával napvilágot látott mű nem hiánypótló szándékkal íródott, hiszen hasonlójellegű - tárgyunkat érintő s tagla­ló - munkák már korábban is megjelen­tek. A teljesség igénye nélkül legalább em­lítsük meg Szinnyei József: Hírlapirodal­munk 1848-49-ben. Bp., 1877., Ferenczy József: A magyar hírlapirodalom története 1780-tól 1867-ig, Bp., 1887., Baranyay Jó­zsef: A komáromi nyomdászat és a komá­romi sajtó története, Komárom, 1914.; és a Dezsényi Béla-Nemes György: A magyar sajtó 250 éve, Bp., 1954., valamint a Bár­dos László-Horváth Géza szerzőpárosok, Komárom megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája, Tatabánya, 1962. című könyveit. Szénássy Árpád frissen megjelent sajtó­bibliográfiája - néhány évnyi megfeszített és aprólékos gyűjtő-, kutatómunka ered­ményeként - magasan meghaladja a nagy elődök teljesítményét. Szerzőnk a történel­mi Komárom területén 1789-1989 kö­zött megjelent, minden ismert hírlap, folyó­irat és alkalmi lap részletes leírását adja könyvében. A magyar, cseh és szlovák köz­könyvtárakban, levéltárakban, illetve ma­gángyűjteményekben, az általa felkuta­tott, meglelt és rendszerezett hatalmas mennyiségű anyag igényes földolgozása itt - s mivel bibliográfiáról van szó - csupán puszta számadatokkal érzékeltethető. Szénássy Árpád, e nagy vállalkozása kez­detén? (is) tudta, hogy a gazdag helyi lap­termés teljes egészében ma már nem re­konstruálható, de ennek ellenére megkísé­relte a lehetetlent, vagyis, nem kevesebb, mint két évszázadnyi komáromi periodika (időszaki sajtótermék) 816 évfolyamának 24 ezer lapszámát tekintette át. A mintegy 285 ezer oldalnyi sajtóanyag tüzetes át­böngészése - s a horizontális retrospekció igénye - lehetővé tette számára, hogy „fel­hívja a kutatók figyelmét a lehetséges lelőhelyekre, gyűjteményekre, az elveszett vagy meghibásodott lapszámokra, s a ki­nyomott, de bezúzott példányokra is". A komáromi hírlapírás kétszáz éves tör­ténete 1789-1989 c. könyv szerzője az egyes komáromi „(...) periodikák földolgo­zásának módjánál a magyar időszaki kiad­ványok bibliográfiáinak szabályai szerint" járt el - s az eddig megjelent magyar (me­gyei) sajtóbibliográfiák hasznosítható ta­pasztalatait is felhasználta. A két évszá­zadnyi komáromi periodika gazdag termé­sét, 1789-től napjainkig két fejezetbe (I., II.) tagolva, korszakonként tárgyalja a szerző. Az első fejezetben a Mindenes Gyűjteménnyel (1789-1792) kezdődően, a Szövetkezeti Híradóval (1984-1989) bezárólag, több mint 200 helyi és helyben megjelent időszaki kiadványról, illetve al­kalmi lapról ad részletes bibliográfiai le­írást. A könyvet jótékonyan színesíti az egyes periodikák fénymásolt fejlécének a besorolása is. Szénássy Árpád szépírói ér­zékéről vall - s ez csak egy a bibliográfia pozitív hozadékai közül -, hogy az adathal­mazok szükségszerű bősége ellenére is ol­vasmányossá tudta tenni közlendőjét. Né­hány lapról, folyóiratról igen izgalmas, már­már tanulmányszámba menő (jegyzetek­kel is ellátott) kis dolgozatot írt a szerző. Ali. fejezetben, „Az újságoknak betűren­di sorrendben történő felsorolását az újsá­gok időrendi táblázata pontosítja. Ezt kö­veti a lapok tartalma - műfaj szerinti rend­szerezése és a megjelenésük gyakorisága szerinti felosztása." Eme fejezet kapcsán bibliográfiánkról azt is el kell mondanunk, hogy a fontosabb közgyűjtemények anya­gát feltáró lelőhelyjegyzékeivel, továbbá gazdag mutatórendszerével bizonyára hasznos kézikönyve lesz nem csak a sajtó­történet, de a helytörténet kutatóinak is. Szénássy Árpád egészséges lokálpatrio­tizmustól fűtött, múltfeltáró (értékmentő!) kutatómunkájának forgatható és haszno­sítható eredménye - A komáromi hírlap­írás kétszáz éves története 1789-1989 c. sajtóbibliográfia mindenekelőtt élvezetes olvasmány, amely a jelennek és a jövőnek készült; s-a körülmények szerencsés ala­kulásával - feltehetően, majd az egyete­mes magyar sajtótörténet-írás egyik fontos és gazdag magtárává válhat. Mert Spiró György szavaival élve: „A magtár a lét. Ha a magtárt használjuk, aktualizáljuk a létet, létezünk. A magtárral szemben semmi sem áll. A kultúrával szemben a semmi áll. Az emlékezettel szemben áll a semmi, a magtár az érvényes emlékezet. (...) A mag­tár akkor is megvan, ha nem látjuk, ha el­feledtük. Feledés nincs. Ez a magtár sok mindent kibír." S én ezt a „magtárt" látom és olvasom ki Szénássy Árpád könyvéből (is). VÖRÖS PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom