Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-07 / 105. szám, kedd

1996. május 7. KULTURA ÚJ SZ Ó 7 | Az avar kutatás újabb kiadványa Szép kivitelű kötettel gyara­podott az elmúlt évben a Kár­pát-medencéi avarság leleta­nyagát bemutató sorozat. Ma­daras László régészkolléga szerkesztésében és Salamon Ágnes, Cs. Sebestyén Károly valamint Török Gyula feldol­gozásában jelent meg immár a VI. kötete (Avar Corpus Fü­zetek, Debrecen-Budapest 1995), amely a szegedi, ill. a város környéki lelőhelyeket mutatja be. Három temető leletanyaga került feldolgozásra, mégpe­dig a Szeged-kundombi,. a Szeged-makkoserdői ill. a Csengele-feketehalomi. E több száz sírós temetők az 1920-30-as években még Móra Ferenc szegedi igazga­tósága idején kerültek elő, s korának egyik legkedveltebb írója - a kiváló régész - maga is résztvett az emlékek feltá­rásában. A lelőhelyek teljes közzétételére azonban napja­inkig várni kellett. A jól szer­kesztett kötet rajzos és fény­képes tábláit végiglapozva megismerhetjük e gazdag, jó­részt 8. századi későavar te­metők kiemelkedő szépségű leletei^ amelyek közül kitűnnek az egykori harcosok öntött, több esetben aranyo­zott, indákkal és különféle ál­latalakokkal - így griffekkel ­díszített övdíszei. E temetők további leletei pl. a nők ék­szerei, mindennapos haszná­lati tárgyai tovább gazdagít­ják az avarokról alkotott eddi­gi ismereteinket. Az itt felso­rolt temetők leletei a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjte­ményének értékes darabjai, egyben jelzik Szeged és kör­nyékének stratégiai je­lentőségét a 8. századi Kár­pát-medencében. (trugly) Griffes-indás leletek az egyik temetőből Pályázati felhívás A Sikondai Nemzetközi Műfordítóház millecentenáriu­mi pályázatot hirdet egyrészt a magyar irodalom külhoni fordí­tói, másrészt a szomszédos or­szágokban élő magyar nemzeti­ségű alkotók és kutatók szá­mára, 1996. május 15-től kezdődően. A két hetestől maximum há­rom hónaposig terjedő alkotó­házi ösztöndíjat olyan külföldi állampolgárok kaphatják meg, akik részletes munkatervet tar­talmazó pályázatukhoz meg­győző szakmai referenciát (esetleg kiadói szerződést) csa­tolnak, és az ösztöndíj elnyeré­se után a pályázat kiírójával szerződést kötnek. Tematikai megkötöttség nincs; különle­ges esetben útiköltséget is térí­tünk, illetve megelőlegezünk. A pályázatokat a Magyar író­szövetség, a Magyarok Világ­szövetsége és a Baranyai Alko­tótelepek képviselőiből álló szakkuratórium értékeli. Jelentkezési határidő: 1996. május 31. Címünk: Nemzetközi Műfor­dítóház, H-7300 Komló-Sikon­da, Villasor 7. A Magyar Intézet hírei A magyarság 1996-ban ünnepli ősei Kárpát-medencei megtelepedése, a Hon­foglalás 1100 éves évfordulóját. 896 te­hát jeles dátum: ekkor érkeztek a Kár­pát-medencébe az addig vándorló, no­mád magyar törzsek, s egy újfajta élet­módot kezdve, összeolvadva a már ko­rábban itt élő népekkel és kultúrákkal, letelepedtek. Ezzel megnyílt az út a ma­gyarság előtt, hogy az akkori Európához csatlakozzék, s államot alapítson. Az 1996-ban kezdődő ünnepségsoro­zat 2000-ig tart, amikor is a magyarság az államalapítás milleniumát ünnepli majd, s visszatekint arra a folyamatra, amelyben beilleszkedett Európába, s a környezetében élő népekkel együtt élve hatalmas szellemi és tárgyi értékeket ho­zott létre. A Honfoglalásról való méltó megemlé­kezés fontos helyet foglal el a pozsonyi Magyar Intézet tevékenységében is. 1996. május 6-tól június 7-ig tekinthető meg a Somolického l/a alatti épületben a „Magyarországi honfoglaláskori emlé­kek" c. kiállítás, melynek képei a X. szá­zadi magyarság viseletét, fegyverzetét, művészetét és életmódját mutatják be az érdeklődőknek. íŕ ^ # A pozsonyi Bánki Donát Klub és a Ma­gyar Intézet szervezésében 1996. május 7. (kedd) 19 órai kezdettel hangverseny­re kerül sor a Somolického l/a alatti épületben. Fellép a budapesti Erkel Ferenc Kama­raegyüttes, amely Boly ki György vezeté­sével Mozart- és Beethoven-műveket ad elő. ^ Május 9-én, csütörtökön 17 órakor a Limes című folyóirat mutatkozik be Po­zsonyban, a Magyar Intézetben. A Komá­rom-Esztergom megyei tudományos szemle a Pozsony és Vidéke Célalap tá­mogatásával Pozsonyról szóló tematikus lapszámot készített, amelyet most a szlo­vákiai közönségnek is bemutatnak. Az est meghívott vendégei: Dr. Kovács György Zoltán, a Komárom­Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke (Ta­tabánya) Virág Jenő, a Limes főszerkesztője (Ta­tabánya) Mezey László Miklós irodalomtörté­nész (Tatabánya) Ébert Tibor író (Budapest) Molnár Imre történész (Budapest) Eva Kowalská történész (Pozsony) Elena Mannová történész (Pozsony) Peter Salner néprajzkutató (Pozsony) Turczel Lajos irodalomtörténész (Pozsony). IV. Népművészeti tábor A szlovákiai magyar népművészek ­a Magyar Köztársaság Kulturális Inté­zetének támogatásával - idén is meg­rendezik régi kézműves mesterségeket tanító, hagyományápoló táborukat a gyerekeknek. A tábor színhelye a népművészeti értékekben máig gaz­dag Zoboralja, időpontja pedig: 1996. július 28. - augusztus 3. A népművé­szeti táborba látogatók zoboralji hím­zést, csipkeverést és zoboralji népdalo­kat, valamint szövést, agyagozást, bati­kolást, fafaragást, gyöngyfűzést tanul­hatnak. Az elszállásolást a gímesi kem­ping faházaiban, az étkezést a Tomart szállóban biztosítják a szervezők. A részvételi díj 1390 Sk. Jelentkezni és érdeklődni az alábbi postacímen lehet: IV. NÉPMŰVÉSZETI TÁBOR Studio Anser Dunajská 25/1. 931 01 Šamorín A szlovákiai magyar népművészek azoknak a hetedik életévüket betöltött gyerekeknek a jelentkezését várják, akik érdeklődnek a kézműves mester­ségek iránt, és kellemes környezetben szeretnének eltölteni egy hetet. Kis NYELVŐR „Egy zsákba dob", „vékony jégen táncol" A szólások és közmondások ­de az egyéb állandósult szókap­csolatok is - a publicisztika ked­veltstíluseszközei közé tartoznak; az elemző-értékelő cikkek szerzői szívesen élnek velük, hiszen ezek a fordulatok színesítik, élénkítik a stílust, elősegítik a komoly és fon­tos politikai, gazdasági stb. témák szemléletesebb, személyesebb hangvételű tárgyalását. Szótárakban is számon tartott frazeologizmusaink száma több ezer, nem ismerhetjük tehát mindegyikük pontos jelentését, használati körét. Ebből adódóan nem ritkák azok az esetek, amikor egy-egy szólás, közmondás meg­változott formában vagy nem a megfelelő jelentésében, szöveg­környezetben bukkan fel. A mi helyzetünkben ennek oka olykor a többségi szlovák nyelv hatása. Ebben a rövid írásban két ilyen esetet mutatunk be. Az első példa napilapunk egy nyári számából származik. A balkáni konfliktusról szóló hírösszefoglalóban többek között Havel cseh elnök vélemé­nyét is közölte a lap, mégpedig így: „Mégsem lehet a balkáni konf­liktus résztvevőit egy zsákba dob­ni." A szövegösszefüggésből kide­rült, hogy a cseh államfő szerint különbséget kell tenni agresszor és áldozat között, vagyis ahogyan magyarul mondanánk: nem lehet egy kalap alá venni őket. A 'kü­lönböző jellegű személyeket vagy dolgokat azonos módon ítél, hely­telenül összetartozónak tekint' je­lentésmozzanatot tartalmazó ma­gyar állandósult szókapcsolatok­ban ugyanis általában kalap sza­vunk szerepel, például: Nem lehet minden embert egy kalappal mérni; Nem lehet minden fejet egy kalap alá vonni; Két fejre egy kalap stb. Ugyanakkor a zsák főnév ilyen összefüggésekben nem bukkan fel, ismert viszont például a szlovák vagy a cseh nyelvben; hádzať, pchať, dávať všetko, všetkých do jedného vre­ca, ill. házet, dávať néco, nékoho do jedného pytle. Nagy való­színűséggel állíthatjuk tehát, hogy az egy zsákba dob szókapcsolat az eredeti cseh vagy szlovák kife­jezés helytelen, szó szerinti fordí­tásával keletkezett. Ugyancsak szlovák hatást gya­níthatunk következő példamonda­tunkban is: „Mindannyian tudjuk, hogy Michal Kováč mozgástere mekkora, és hogy milyen 'vékony jégen' politizál." Az idézet egy kommentárból származik, vagyis nem lehet szó közvetlen fordítás­ról. Inkább az az eset áll fenn, hogy publicistánk egy mostaná­ban gyakran olvasható, divatos szlovák szólás hatása alá került. Az önként veszélyes helyzetben levő, kockázatot vállaló emberre mondják szlovákul ezt: tancuje na tenkom ľade. Ebből a kifeje­zésből önállósult tenký ľad jelzős szerkezet más igéhez is kapcso­lódhat, magam is olvastam már szlovák lapokban például a pohy­buje sa na tenkom ľade kifeje­zést. A tenký ľad - vékony jég szó­kapcsolat 'veszélyes helyzet' ér­telmű használata logikus, hiszen a vékony jég könnyen betörik az ember alatt, s a baleset akár halá­los is lehet. Ezen a szemléleten alapul több magyar szólásunk és közmondásunk is, például: a baj­ba jutott emberről mondták ré­gen, hogy eltört alatta a jég; aki úgy van, mint a jégen álló, az 'bi­zonytalan, válságos helyzetben van'; jégre visz valakit 'hiszé­kenységét kihasználva bajba so­dorja, csúnyán rászedi és tönkre­teszi'-, Ne menj a jégre, nincs ge­rendája 'bizonytalan helyzetben légy előrelátó' stb. A jég gel kap­csolatban a vékony jelző csak egy közmondásunkban bukkan föl ­legalábbis 0. Nagy Gábor frazeoló­giai szótára szerint -: A jég is ott szakad, ahol a legvékonyabb, en­nek a jelentése azonban ez: 'a leg­hamarabb a szegény embert éri baj, szerencsétlenség'. E közmon­dásunk tehát szemantikailag nem kapcsolódik az előzőekhez. Kommentárunk nyilván érezte a vékony jégen kifejezés szokatlan voltát, ezért használta idézőjele­sen. Jobb lett volna azonban, ha egy hasonló értelmű magyar kife­jezést választott volna. A szlo­vák-magyar frazeológiai szótár a tancovať na tenkom ľade magyar megfelelőjeként a tojásokon tán­col, illetve tojástáncot jár kifeje­zéseket közli; ezek azonban nehe­zen építhetők be a szövegbe. Megfelelőbb megoldásnak mutat­kozik talán az, ha a vékony jégen kifejezést egyszerűen „lefordít­juk": kényes, veszélyes helyzet­ben. Ennek persze sajnos az az ára, hogy a szöveg veszít szemlé­letességéből. SZABÓMIHÁLY GIZELLA DUNA MENTI TAVASZ - 1996. MÁJUS 22-25. Döntések szubjektív szempontjairól Amikor tavaly ősszel a Csemadok és a Szlovákiai Magyar Színjátszók Társasága meghirdette az idei XXI. Duna Menti Tavaszt, kevesen gon­dolták, hogy a gyermekszínjátszóin­kat és bábosainkat irányító pedagó­gusokban megsokszorozódik a kedv, s együttesek tucatjait készítik fel az országos megmérettetésre. Leírva is Soknak tűnik, hogy harminc színját­szócsoport és tíz bábjátszó együttes nevezett a Duna Menti Tavaszra. S ha azt is számba veszem, hogy a vá­logató körutak alkalmával véletlen­szerűen még tucatnyi együttes léte­zéséről szereztem tudomást, és isko­lai ünnepélyeken, anyák napi műso­rok keretében több dramatikus ját­szóköri foglalkozás eredményét lát­hattam, igazából nem lehet okunk panaszra. A bábosaink viszont nem szapo­rodtak meg az idén. Ennek okát a műfaj igencsak összetett, a pedagó­gustól nemcsak fejlődéslélektani és szakmai ismereteket, hanem képzőművészeti, bábtechnikai, dra­maturgiai és rendezői tudást is kívá­nó sajátosságaiban, és a dunaszer­dahelyin kívül más régiókban telje­sen hiányzó módszertani képzésben látom. Ennek ellenére születtek kezdő csoportok, akiknek bizonyára hasznára válik majd az országos szintű találkozás a tapasztaltabb tár­saikkal. Nem a versengésen lesz a fő hangsúly, hiszen, akik idén valamely iskolában bábut vettek a kezükbe és jelentkeztek a szervezőknél, azok mind a tízen meghívást kapnak az idei Duna Menti Tavaszra. így a du­naszerdahelyi, az eperjesi, a farkas­di, a nagyszarvai, a nyárasdi, a pár­kányi, a perbenyíki, a tárnoki, a vá­mosfalul és az udvarnokí gyereke­ket láthatja a DMT közönsége. A háromtagú válogatóbizottság tagjai egymástól függetlenül dolgoz­tak, de szakmai szempontjaikat a DMT értékelésein, vitáin éveken át a mai kölcsönös szakmai bizalom kia­lakulásáig egyeztették. Jarábikné Trúchly Gabriella esetében a több mint két évtizedes pedagógus-ren­dezői gyakorlat, Soóky Lászlónál az írói-dramaturgi alkotómunka, sze­rény személyemnél pedig talán az új­ságírói-szín i kriti kusi ta paszta lat adott némi szakmai és erkölcsi jogot a válogatáshoz. Nincsenek titkaink, nincsenek nem átvilágítható és nem a nyilvá­nosságra tartozó szempontjaink. Mindhárman nézői, tanúi és részesei voltunk az idén már harmadik évtize­débe lépő Duna Menti Tavasznak. Az igazsághoz tartozik, hogy az orszá­gos gyermekszínjátszó és -bábjátszó fesztivál szervező bizottsága a meg­bízatás nagyobbik részét rám ruház­ta. Ez az alábbiakban közreadandó névsor bizonyára sokakban kétsége­ket, ellenszenvet szül majd a döntés rám eső részével szemben. Vállalom a döntés ódiumát, ami nem jelenti azt, hogy ez lehetett az egyetlen és kizárólagosan helyes. Ha azonban a DMT húsz esztende­jét folyamatában figyelemmel kísérő pedagógusok, újságírók becsülettel végignézik a csoportok játékát, be­látják majd: páratlanul erős az idei mezőny. Valamilyen szempontból, mind a tizenkét színjátszócsoport ki­emelkedő értéket képvisel. Értéket abban a fogalomkörben, amit a mo­dern neveléstudományban minde­nekelőtt a brit, a cseh, a skandináv és nem kevésbé a magyar drámape­dagógiai gyakorlat képvisel. (Nem le­het véletlen, hogy már két diplomás drámapedagógusunk is van Zsélyi Katalin gútai és Jarábikné Trúchly Gabriella dunaszerdahelyi pedagó­gusok személyében). Játszótársaik azok a pedagógus­rendezők, akik idén is több száz gye­reket igyekeznek lelket felszabadító játékosságra nevelni, öntudatossá­got, kapcsolatteremtő készséget és mindenekelőtt anyanyelvükön kife­jezhető őszinte érzelmeket, önálló gondolatokat közvetítő drámajátékra tanítani. Nincsenek könnyű helyzet­ben. Olykor irigykedő, elsősorban szűken vett magánérdekeiket követő kollégák, értetlenkedő vagy diktatóri­kus vezetési módszereket alkalmazó igazgatókkal szemben kell a gyere­kek érdekeit megvédeni. Nem a ma­gukét, mert akkor könnyebb lenne semmit nem csinálniuk. Szinte min­denütt gond a szakköri foglalkozá­sok vezetéséért adható jutalmak csökkenése vagy elmaradása. Ennek ellenére (a bábosokat is beleszámít­va) negyven együttes pedagógusai­nak kell külön-külön köszönetet mondanunk. Mindenkinek, nemcsak azoknak, akiknek csoportjait a szer­vezők meghívják Dunaszerdahelyre. Remélem, erre máshol is lesz majd alkalom, hiszen a benevezett csopor­tok pedagógusrendezőit tapasztalat­cserére meghívják a Duna Menti Ta­vaszra. Ott láthatják és összehasonlíthat­ják, a szakmai vitafórumon el is mondhatják véleményüket a meghí­vott tizenkét gyermek színjátszócso­portról. Bizonyára eljönnek az alistá­liak, a fülekiek, a gútaiak, az Ipoly­ságiak, a két királyhelmeci együt­tes, a lévalak, a nádszegiek, a nyá­rasdiak, a rimaszombatiak, a szep­siek és a tornaváraljalak. Bevallom, nagyon örülök az újbóli találkozásnak. A válogatókörutak al­kalmával olyan élményeket kaptam, amit soha nem tudok viszonozni. Er­kölcsi értelemben lekötelező a biza­lom, a nyíltság, megtisztelő a vita­partneri figyelmesség, amit a látott közel harminc színjátszó és bábos közösséget vezető pedagógusoktól kaptam. így utólag megfogalmazha­tom ország-világ előtt: magamnak nem voltak, nincsenek és nem lesz­nek szempontjaim. Csak a minden­hol tehetséges gyerekek vannak, fel­készült és felkészültebb pedagógu­sok, akikben a szeretet mozgatja az akarást. És természetesen a Duna Menti Tavasz, amely az idén félszáz tanító és több száz tanítvány érde­meként lehet az eddigiekhez viszo­nyítva is kiemelkedő színvonalú. Egy­szerűen azért, mert nagyon jók a cso­portok, mert nagyon felkészültek a pedagógusok. DUSZA ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom