Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-31 / 126. szám, péntek

1996. május 28. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó JD Valami készül A szlovákiai ellenzék és a politikai megfigyelők egy része meglehetősen sokáig reménykedett: nem vehetőek komolyan Mečiar olyan elszólásai, amelyekből következtetni lehetett arra, hogy módosítani akarja azt a a jelenlegi arányos választási rendszert, amely a politikai pártok pluralizmusát a lehetőségekhez mérten még elfogadhatóan biztosítja. Mečiar legutóbbi ígérete a magyar választókörzetek létrehozására, valamint arra, hogy a magyarok a számarányuknak megfelelően lesznek képviselve a pozsonyi parlamentben, mindenképpen arra enged következtetni, hogy valami mégiscsak készül. Főként ha azt vesszük, hogy ezt az ígéretet egy-jelentős nemzetközi politikus előtt tette. A demokratikus országokban a választások az arányos, ritkább esetekben pedig a többségi választási rendszer alapján történnek, habár itt-ott előfordul a két rendszer egyes elemeinek ötvözése is. 1989 után Csehszlovákiában az arányos választási rendszer honosodott meg, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy Szlovákiában négy választókerület jött létre, és a választópolgárok egy párt szavazólistájának kiválasztásával szavaztak. Ugyanakkor a választókerületek megegyeztek a közigazgatási kerületi beosztás határaival (Pozsony önálló kerület, továbbá Nyugat-Szlovákia, Közép-Szlovákia és Kelet-Szlovákia). fia a szlovák kormányfő valóban magyar választókörzeteket akarna létrehozni, egyszerűen nem találhat annyi „magyar" körzetet, amelyben biztosítani lehelne a magyar parlamenli képviselőknek olyan számban történő megválasztását, amely megfelelne a magyarság számarányának (lásd Pozsony példáját, ahol legalább 20 ezer magyar él, de ahonnan egy képviselő sem jutott be a parlamentbe). Ez az. arányos vagy megfelelő szintű képviselet egyébként már a szlovák alkotmány megalkotásával kapcsolatbanis felmerült. A magyar pártok ragaszkodtak ahhoz, hogy az új szlovák alkotmány átvegye az 1968. évi 144. számú nemzetiségi alkotmánytörvénynek azon rendelkezését, amely szerint „a nemzetiségek a számarányukhoz mérten képviselve vannak a képviselő-testületekben, valamint az egyéb választott testületekben." Az alkotmánytervezetek sorának megvitatása után az erről folyó vitát Mečiar 1992. szeptember elsején, a parlament magyar képviselőinek címére tett megjegyzéseivel zárta le: „Tisztelt képviselő uraim, szívesen mondanám el, ha ezért meg is sértődnek, hogy az önök javaslatai szerint alkotmánnyal kellene szavatolnunk a.kisebbségek arányos vagy megfelelő képviseletét a Szlovák Nemzeti Tanácsban. De ez ellentétben áll a megválaszthatóság alapelvével. Mit jelenthetne ez? ... az alkotmánynak utasítania kell az állampolgárt, kit is válasszon?" Bizalmas forrásokból értesültünk arról, hogy Mečiar a parlamenti választási rendszerrel kapcsolatban esetleg felmelegítené egy korábbi, a helyhatósági választási rendszerrel kapcsolatos ötletét, amelynek alapján a szlovák nemzetiségű választópolgárok szlovák pártokra kapnák meg a szavazólistát, a magyarok pedig a magyar pártokra. A szlovák alkotmány 33. cikke szerint azonban a választójog általános, egyenlő, közvetlen, és gyakorlásának módja a titkos szavazás. A választójog egyenlősége zárja ki a magyar választókörzetek létrehozását. A titkos szavazás elve pedig kizárja azt, hogy az egyik választó ilyen, a másik nemzetiségű választó pedig olyan listákat kapjon (eltekintve attól a Mečiar által szívesen használt érvtől, hogy ebben az országban nem csak egy nemzetiség él). Őszintén szólva elképzelhetőek olyan választási-technikai megoldások, amelyek nem sértenék sem a választójog egyenlőségét, sem a szavazás titkosságát, ám a korábbi tapasztalatokból kiindulva nem igazán hihető el, hogy Mečiar ilyen megoldásokon töpreng, főként ha az elképzeléseit mindeddig még egyetlen ellenzéki párttal, illetve a Magyar Koalícióval sem próbálta meg egyeztetni. Ügyhogy ma talán csak a miniszterelnök tudja, hogy kijelentései mögött milyen hátsó szándékok rejlenek. Mindezen nem igazán változtat az a tegnap délután kiadott, a korábbiakhoz, képest némiként „finomított" kormányfői kijelentés sem, amely szerint „Szlovákia olyan választási körzetek kialakításában érdekelt, amelyekben a magyar nemzeti kisebbség túlsúlyban lesz, annak érdekében, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában a megfelelő arányos képviselete szavatolva legyen." Az alapszerződéstől még sok rossz várható Ján Slotával, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével készített Interjút a Pravda munkatársa. Ebből idézünk: • A Büntető Törvénykönyv módosításáról való ismételt parlamenti szavazáskor az SZNP kitart az eddigi változat mellett? - Igen. Egyértelműen. • A DSZM azonban jelezte: esetleg engedményeket tesz az egyes vitás paragrafusok vonatkozásában. - Ha a változások nem érintik majd a paragrafusok lényegét, akkor lehet szó bizonyos, péidául stilisztikai jellegű javításokról. Meggyőződésem, hogy a módosított törvény első, az állam védelmét érintő része összhangban van az alkotmánnyal és az Emberi Jogok Chartájával. Esetleges módosításokat csupán a második, a gazdasági kérdéseket érintő részben tartok lehetségesnek. • Szlovákia szeretne csatlakozni az EU-hoz és a NATO-hoz. Mečiar kormányfő külföldi újságírók előtt kijelentette, nem kizárt, hogy ebben a kérdésben a koalíciós partnerek véleménye különbözik, a kormány azonban egységes. - Lehetséges, hogy a miniszterelnök az adott időszakban így látta ezt a kérdést. Személy szerint úgy vélem, az EU-hoz, illetve a NATO-hoz való csatlakozásról népszavazással kell dönteni. E tekintetben egyedik a véleményünk... Ha a lakosság úgy dönt, hogy Szlovákia javát szolgálja majd az e struktúrákba való belépés, akkor belépünk... • Kész támogatni a választási rendszer kormányfő által jelzett, többségi rendszerre való módosítását? Ez az SZNP és a Munkásszövetség részére egyértelműen hátrányos lenne. - Pártjaink elvből ellenzik. • Nem tűnik úgy önnek, hogy a DSZM egyebek között ily módon akar megszabadulni jelenlegi koalíciós partnereitől? - A többségi rendszert nem szavazhatja meg a parlament. Esetleg az arányos és a többségi rendszer kombinációját. • Az SZNP programcélja volt az önállóság elérése, később pedig a Btk. általi védelme. Mi következik ezután? - Az SZNP számára rendkívül sajnálatos, hogy a parlament megszavazta a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálását. Már most megnyilvánulnak a szerencsétlen aláírás és a rá következő ratifikálás hátrányai. A jövőben még sok rossz várható e szerződés miatt Szlovákiában. Számunkra elfogadhatatlanok az irredenta dél-szlovákiai magyarok autonómiatörekvései. Azt akarjuk, hogy a magyar kisebbségnek lehetősége legyen az államnyelven való művelődésre és az egész országon belüli érvényesülésre. Nem akarjuk, hogy elszigetelődjenek. Sajnos, a magyar politika külföldön a fehéret feketének tünteti fel... • Kész mérsékelni radikalizmusát? - Kész vagyok bárkivel vitatkozni, különböző kompromisszumokra is hajlok, de az államalkotó nemzet jogait illetően egyszerűen nem hátrálok meg. Nora Slišková Mečiart idehaza kezelik Magda Pospíšilová, a miniszterelnök szóvivője szerint Vladimír Mečiarnak „nagyon csúnya influenzája" van. Ezzel kapcsolatban kérdezte a lap munkatársa, hogy Szlovákiában vagy külföldön kezelik-e. A szóvivői válasz: „Természetesen itthon tartózkodik". Arra a kérdésre, vajon a miniszterelnök mikor tér vissza hivatalába, megjegyezte: „Nem tudom megmondani. Csütörtöki programját is törölték, mert az orvosok nem ajánlották részvételét". Betegsége miatt a kormányfő nem vett részt a mohi atomerőmű 1. és 2. blokkjának befejezését szolgáló hitelszerződések tegnapi ünnepélyes aláírásán sem. Sme Szlovákiában még nem drágul a benzin Csehországban e hét végén ismét drágul a benzin. A töltőállomások zöme a benzin literjét valószínűleg 50 fillérrel, a gázolajét pedig 20 fillérrel kínálja majd drágábban. (A Mladá fronta Dnes tegnapi száma viszont azt közölte, hogy az áremelést egyelőre elhalasztották - a hírszerkesztő megjegyzése.) A szlovák pénzügyminisztérium nem tartja valószínűnek, hogy Szlovákiában a napokban emelkednének az üzemanyagárak. Karol Golčík, a tárca árszabályozási osztályának vezetője szerint sem a Slovnaft Rt., sem pedig a Benzinol nem indítványozta az áremelést. Ilyen javaslat akkor lenne indokolt, ha emelkedne a kőolaj ára, ez azonban világviszonylatban éppen csökken. Ľubomír Žitňan, a Slovnaft szóvivője szerint áremelési szándék esetén a részvénytársaságnak előbb bizonyítania kellene, hogy miképpen növekedtek a kőolaj-vásárlási költségei, majd hozzáfűzte: nem feltételezi, hogy június l-jével Szlovákiában emelkednének az üzemanyagárak. DENISA ČIMOVÁ, Národná obroda KOMMENTÁRUNK A nulladik kilométerkőnél Nem kizárt, hogy csak vasárnap lesznek ismertek az izraeli választások hivalalos végeredményei, vagyis a parlamenti mandátumok elosztása, de legfőképpen az első ízben és egyedülállóan közvetlenül választott kormányfő személye. A kérdések kérdése: Peresz vagy Netanjahu? Az azonban már most . : - .*.•! kijelenthető: bombameglepetés született. A • jS ^'jjSj palesztin terroristák szétrobbantották a munI kapárti Peresz tekintélyes előnyét, amely a " merényletek előtt még 16 százalék volt. A közel hatvan vétlen áldozat, az állandósult rettegés a Likud-vezérnek kedvezett. Lea Rabin, a meggyilkolt kormányfő özvegye szerint ez azt jelenti, hogy a gyilkos győzött, aki még szavazhatott is. Tragikusabb azonban, hogy ez a választás minden korábbinál egyértelműbben bizonyította: Izrael két táborra szakadt, szinte hajszálnyi pontossággal. Az egyik tábor a békét, az arabokkal való megegyezést szeretné, vállalva az ezzel járó területi és egyéb áldozatokat is. A másik tábor viszont nem hajlandó lemondani a hódítások eredményeiről, a békét nem kompromisszumok, hanem diktátumok útján akarja elérni. A két nagy párt nyomában pedig ott lihegnek a kisebbek, amelyek programja szinte kivétel nélkül radikálisabb - jobb és bal irányban egyaránt. S ezzel számolnia kell az új kormányfőnek, bárhogy fogják is hívni. Ha mégis Peresz győz, kénytelen lesz levenni a gőzből, hiszen a palesztin területek zárlata nem tarthaló lenn mindörökké, a határok megnyitása viszont nyomban sokszorosára növelné a terrortámadások veszélyét. Ki kellene tehát várnia, amíg a palesztinok egymás között legalább úgy-ahogy tisztázzák, hogy mit is akarnak, s ennek érdekében készék-e és képesek-e kordában tartani a szélsőségeseiket. Ha Netanjahu lesz Izrael miniszterelnöke, akkor nem a békefolyamat lelassulására, hanem időleges leállítására kell számítani. Annak ellenére, hogy a Likud vezére a kampány során kitartóan bizonygatta, ő is békét akar az arabokkal. Persze másképp, mint a Munkapárt. S éppen ez a „másképp" a bökkenő. Hiszen Peresz kormánya nyíltan és virágnyelven már arról tárgyalt a palesztinokkal, hogy miképpen jöhet majd létre az államuk, hogyan oldják meg Jeruzsálem kérdését, milyen módon rendezzék a palesztin területeken rekedt zsidó telepesek sorsát ideiglenesen, majd pedig véglegesen. Damaszkusszal pedig arról folyt az egyezkedés, hogy mikor, milyen módon, formában és mértékben vonul ki Izrael a Golánról. Ezzel szemben Netanjahu ragaszkodik a Golánhoz, mint „biztonsági garanciához", Jeruzsálem szerinte „nem lehet téma", a független palesztin állam szintúgy, a zsidó települések fejlesztésére pedig évi egymilliárd sékelt (kb. 300 ezer dollár), az eddigiek négyszeresét akarja költeni. Nem előre, hanem hátra akar haladni: arra akarja kérni Izrael arab szomszédait, hogy térjenek vissza a „nulladik kilométerkőhöz", vagyis az orosz-amerikai bábáskodással fedél alá hozott madridi konferenciához. Hívják össze újra, s kezdjenek mindent elölről. Igaz, a kampány során azt hajtogatta, hogy elismeri az oslói egyezményt, amelyet a washingtoni aláírás szentesített - csak hát a kampány az egy dolog, a kormányszintű politizálás viszont valami egészen más. Mindenképpen más lesz a parlamenti politizálás is, az új választási módnak köszönhetően Izrael kétségkívül a nulladik kilométerkőtől indul. Az izraeli választási törvény nem ismer alsó küszöböt, így általában mindig tíznél több párt jut mandátumhoz - s minél kisebb, annál jobban zsarolja a „nagyokat". Bár az új rendszer éppen azt akarta kiküszöbölni a közvetlen kormányfőválasztással, az eredmény ennek ellenkezője lett: bárki alakít is kormányt, a rendelkezésére álló 45 napol valószínűleg nagyrészt azzal fogja eltölteni, hogy támogatásért fog kuncsorogni a „kicsiknél", ígérve fűt-fát s minden földi jót, miniszteri posztot, beleszólási lehetőséget. Újra a farok fogja csóválni a kutyát, hiszen mind a Munkapárt, mind a Likud nagyon messze van az abszolút többségtől a 120 tagú törvényhozásban. a mandátumok egyharmadát az „aprók" kaparintották meg. Köztük az egyik legnagyobb: Natan Sharansky - ismertebb nevén Anatolij Scsaranszkij - új pártja, az egykori Szovjetunióból bevándorolt több mint 600 ezer zsidó érdekeit képviselő Jiszrael BaAlija. Első nekifutásra legkevesebb 6 mandátumot szerzett - vagyis a választásoknak egy biztos győztese kétségkívül van. Sharansky máris bejelentette: mind Peresszel, mind Netanjahu val kész tárgyalni a koalícióról. Hasonló az álláspontjuk más pártocskáknak is, márpedig sok kicsi sokra megy... AHOGY ÉN LÁTOM Csonka portré Jaross Andorról Azóta, hogy nyolcvankilenc őszén összeomlott a rendszer, az egykori birodalomról leszakadt országokban mindenütt szárba szökkent a nosztalgiázási hajlam. Ezúttal nem azokra utalok, akik a baloldal balszárnyán vesztegelve nem tudták levonni a tanulságokat, hanem azokra, akik a politikai színtér jobboldalának a legszélén próbálják újraírni a történelmet. Azokra, akik Szlovákiából zarándoklatokat szerveznek Jozef Tiso, a Hitler jóvoltából államfővé lett plébános egykori tartózkodási helyére. Azokra, akik Horvátországban rehabilitálni akaiják az usztasák fővezérét, vagy akik Romániában bronz lovasszobrot állítanának Antonescu marsallnak. És azokra, akik Magyarországon politikusként és történészként enyhítő körülményeket keresnek azok számára, akik feltételeket teremtettek ahhoz, hogy 600 ezer magyar állampolgárt faji hovatartozása miatt megsemmisítő táborokba hurcoljanak. Úgy tűnik, Popély Gyula történész megirigyelte némely szlovák kollégáinak szerecsenmosdatási sikereit. Ó is fogta magát, és kél teljes újságoldalon, folytatásosán (Szabad Újság, 1996/21-22. szám.) portrét írt hazánkfiáról, az első köztársaságbeli magyar kisebbségi politikus, majd magyar belügyminiszter Jaross Andorról. Dolgozata akár közös kötetben is megjelenhetne bármelyik nemzetibb szlovák történész műveivel, mondjuk Vnuk professzoréival. A stílus, a törekvés, a történelemszemlélet ugyanolyan. A különbség csak annyi, hogy Vnukék szlovák nyelven próbálják mennybe meneszteni a fasiszta korszak főszereplőit, Popély Gyula pedig magyarul hirdeti ugyanazt az igét. A Ki volt Jaross Andor? című történelmi tanulmány megírására annak apropóján került sor, hogy 100 éve született a politikus. Popély szerint „ott a helye nemzetrészünk nagy alakjai között... nem vonhatjuk kétségbe tehetségét, szorgalmát és felvidéki viszonylatban mindenképpen kiemelkedő politikai szerepét és jelentőségét." A tanulmány tehát politikusi portré. Nem is lehet más, hiszen J. A. nem alanyi költő volt, nem is mérnökember vagy festőművész. Aki ismeri ezt a nevet, első számú gondolattársításként ez „ugrik be": szlovákiai magyar politikus, aki 1938 után Horthy minisztere lett. A „kiemelkedő politikusiról szóló tanulmányból megtudhatjuk, hogy 1936-ban sikerült egy politikai táborba terelnie a szlovákiai magyarság többségét. Tehát valóban nagy hatású politikusról van szó. Programja - írja Popély - négy „eszmei pilléren" nyugszik: nemzeti eszme, keresztény valláserkölcsi felfogás, szoc iális igazság, demokrácia. Mivel , 938-ig kisebbségi politikus volt (és ha már egyszer a portré szerzője „nemzetrészünk nagy alakjai" közé sorolja), akkor az olvasó szükségszerűen felteszi a kérdést: mennyire volt bölcs, előrelátó politikus Jaross Andor? Politikai „bölcsességéről" mindennél többet elárul Popély Gyula szövegének ez a része: „Amikor például 1935. december 18-án E. Beneš köztársasági elnökké választására került sor a prágai parlamentben, s a magyar ellenzéki honatyák is - előzetes megállapodás értelmében - a közismerten magyarfaló Benešre adták le szavazatukat, egyedül Jaross Andor szegült szembe parlamenti klubja döntésével..." Ez bizony nem volt a politikai bölcsesség és előrelátás netovábbja. Nem kell ahhoz tanult történésznek lenni, hogy az ember tudja, mi volt a tétje 1935 végén az elnökválasztásnak: vagy Beneš lesz az államfő, vagy olyan elnöke lesz az országnak, aki kész engedményeket tenni Hitler csehszlovákiai emberének. Ezzel bármelyik mezei magyar képviselő tisztában volt, csak az a politikus nem, akinek vezetésével kialakult a csehszlovákiai magyar egypártrendszer. Vagy vicinális politikus volt, vagy csak „hormonjaitól" vezérelve politizált. Az egyik rosszabb, mint a másik. Popély Gyula mintegy 20 gépelt oldalnyi tanulmányának mintegy négyötöde arról szól, hogyan politizált Jaross Andor 1938-ig. Ez arra emlékeztet, hogy valaki ír egy 200 oldalas portrét Adolf Hitlerről, és 180 oldalon azt taglalja, hogy a Führer milyen szép eredményeket ért el az autópálya-építésben, és csak úgy érintőlegesen tesz említést arról, mi történt 1939 és 1945 között. Jaross első, 1938-1940-es minisztersége sem tartozott a demokráciaépités legdicsőbb fejezetei közé. Még sokan élnek azok közül, akik saját bőrükön tapasztalták például a csendőrök terrorját és az anyaországból jött hivatalnokok arroganciáját. E szereplése miatt azonban még nem került volna a háborús bűnösök listájára. Hogy rákerült, az 1944-es belügyminiszterségének a következménye. Ekkor teremtették meg a 600 ezer zsidó megsemmisítő táborokba hurcolásának adminisztratív és technikai feltételeit. Gesztusként is felfogható, hogy pozitívan értékelő tanulmány jelent meg a magyar történelem legsötétebb korszakának egyik fő felelőséről. Kérdés, ki a címzettje e gesztusnak.