Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-29 / 124. szám, szerda

1272

] ÚJ szó MOZAIK 1996. május 27. o Tőketerel Rozsnyó R.szombat Losoric Nagykürtös , Léva 3 § Pozsony Galánta Ipolyság D.szerdahely Komárom Naszvad TŐKETEREBESI JARAS Agrárvállalkozások A tulajdonszerkezet átalakításával járó kedvező folyamatot jó eséllyel használták ki azokon a területeken, ahol jól működő vállalatok, megfelelő tőkefelhalmozás és viszonylag fejlett infrastruktúra volt. A Zempléni, pontosabban a Tőketerebesi járásban a korábbi kormányok - talán az etnikai sokszínűség miatt - nem nagyon törekedtek a terület gazdasági potenciáljának kihasználására, a térség fejlesztésére. Fémjelzi ezt a régióban a magas munkanélküliség, az alacsony bérszínvonal és összességükben a rendkívüli nehéz életviszonyok is. Mindez nagymértékben megnehezíti az új típusú magánvállalkozások létrejöttét, fejlődését, főleg a mezőgazdasági ágazatban. Jelenleg 50 olyan jogi és 1273 természetes személy vállalkozását jegyzik a Tőketerebesi járás területén, amelyek és akik kisebb vagy nagyobb mértékben agrártervékenységet folytatnak. Az előbbiek általában az egykori és jelenlegi mezőgazdasági üzemek. Az utóbbiak a kisvállalkozók, akik a járás mezőgazdasági földterületének mintegy 20 százalékán gazdálkodnak. A földművelés mellett hatvanan közülük juhtenyésztéssel is foglalkoznak. Ezek a magántermelők általában 15-től 495 hektárig terjedő földterületeken gazdálkodnak. Gazdasági helyzetük a mezőgazdasági üzemekéhez hasonló, vagyis vannak magas nyereséggel gazdálkodók, de nem kevés a ráfizetéssel záró magángazdaság sem. Viszont nagyon kevés azoknak a száma, akik intenzív állattenyésztéssel is foglalkoznak. (kat) NASZVAD Száz év a falu szolgálatában Az Érsekújvár melletti Naszvad községben az Artpress Bemutatóvásárral egy időben, május 17-19-én emlékeztek meg a falu önkéntes tűzoltószervezete megalakulásának századik évfordulójáról. Ez alkalomból itt rendezték meg az önkéntes tűzoltótestületek komáromi járási versenyét. A hazaiak két kategóriában is sikeresen szerepeltek: a felnőtteknél a szilasiak után a második helyen végeztek, s ugyanezt az eredményt érték el az ifik is. A naszvadi önkéntes tűzoltóknak az eltelt száz év alatt számos emlékezetes kiszállásuk volt. A krónikák szerint a szervezett tűzvédelem ejső jelentős beavatkozásának dátuma: 1899. április 25-e. Déltájban lobbant lángra az egyik falusi gazda háza. A tűzoltók perceken belül a helyszínre érkeztek, de a viharos szélben a lángok olyan gyorsan terjedtek, hogy a gútai tűzoltók segítségét kellett kérni. Együttes erővel néhány óra leforgása alatt sikerült eloltani a tüzet, a kár azonban így is tetemes volt: harmincnégy lakóház és ugyanennyi melléképület vált a lángok martalékává. Csaknem tíz éwel később, 1908. június 20-án a tűzoltók három órán keresztül próbálkoztak a faluban keletkezett tűz eloltásával, végül a szomszédos községekből érkezett segítséggel együtt sikerült gátat vetni a lángok terjedésének. Ekkor 180 lakóház, 300 melléképület porrá égett, és a tűzben sok háziállat pusztult el. 1500 ember maradt fedél nélkül, a kárt több százezer koronára becsülték. Jelentős károkat okozott az 1933. augusztus 16-án éjszaka lángra lobbant szénakazal. Szerencsére ekkor lakóházak nem égtek le, viszont több gazdasági épület, takarmány vált a tűz martalékává. Azóta is többször riasztották az önkéntesekből álló testületet, amely minden esetben hatékony munkát végzett, s ennek köszönhetően a lángok nem okoztak jelentősebb kárt. Jelenleg Naszvadon az önkéntes tűzoltószervezetnek hetven tagja van, akik Hengeric

s Lajos elnök és Puskás Tibor parancsnok irányítása mellett dolgoznak. (kamoncza) NAGYKÜRTÖS Berzenkedő zöldségárusok BESZÉLGETÉS EGY ÚJ EGYHÁZI MOZGALOMRÓL A szellem kardja a szívet célozza meg... Lakótelepi város - mondják Nagykürtösre. E találó meghatározásból adódik az Is, hogy nlncs Igazi, piacnak való tere. Ami abból Is kitűnik, hogy amióta csak én vissza tudók emlékezni, már a negyedik helyre költöztették (az Idén) a standokat. Igaz, az új helyen a korábbinál mutatósabb, zöld-fehér csíkos műanyag ponyvával beborított standok várták az árusokat, ám nem Igazán örültek a változásnak. Legalábbis a zöldségárusok. Ottjártamkor tele voltak panasszal. - A ruhaárusok teljesen kiszorítanak bennünket - mutatott feléjük a zöldségpalántáit kínáló középkorú asszonyság. - Tegnap még tíz standból ötöt mi foglalhattunk el, ma reggel meg már csak négy jutott nekünk. Össze is szólalkoztunk velük. - Ha azt akarom, hogy asztalom legyen, akkor már torán reggel itt kell lennem. Aki csak hat óra tájban érkezik, az kénytelen vagy az autó utánfutójából, vagy a földre letéve árusítani a portékáját - kapcsolódott a beszélgetésbe egy idősebb néni. - Az előző hely sem volt valami fényes, de ott legalább nem szorongtunk, mint itt. Felháborító az is, hogy egy napra 150 korona helypénzt kell fizetni a standért. Mivel Losoncra is járok zöldséggel, tudom, hogy ott a vásárcsarnokban csak 50 koronát kérnek egy asztalért. És ott kulturált körülmények között lehet áruPiaci pillanatkép. sítani, nem úgy, mint itt, ahol se víz, se vécé! magyarázta bosszúsan az idős néni mellett álló szőke fiatalasszony. - Még szerencse, hogy van a közelben egy vendéglátó üzem. Annak az illemhelyeit vesszük igénybe - fűzte hozzá a nénike. - Azt is írja be az újságba, hogy miért nincs padlórács a standokon! Amikor esik az eső, alánk fut a víz, és bizony nem kellemes a nedA szerző felvétele ves aszfalton állni - szólalt meg ismét a középkorú nő. Alaposabban szemügyre véve a terepet arra a véleményre jutottam, nem volt szerencsés megoldás ide telepíteni a piacot, amely lényegében egy lezárt, széles mellékutcában található. A standokkal szemben, az utca túloldalán garázssor áll, a piacra nyíló ajtókkal. Ez a garázstulajdonosokat nem zavarja? (bodzsár) Kassán és környékén az utóbbi Időben ÚJ egyházi mozgalom hallat magáról. Létszámban ugyan nem vetekszik a történelmi egyházakkal, ám híveinek száma fokozatosan gyarapszik. A mozgalom ügyvezetőjével, még pontosabban: a Szellem Kardja egyesülés pásztorával, Gőcze Miklós kassai fiatalemberrel beszélgettünk. - Csak részben érvényes ránk az új jelző. Új a cselekvési formánk, de a tartalmat tekintve a kereszténységhez tartozunk. Mi is Jézus Krisztus követői vagyunk. A mai történelmi keresztény egyházaktól abban különbözünk, hogy mi az ősi keresztény gyökerekhez igyekszünk visszajutni, közvetlenül ezek segítségével szeretnénk az evangéliumból éltető erőt meríteni. És ezt a célt csakis reformokkal lehet elérni. Elfogadjuk tehát például Kálvin János, Luther Márton és az őket követő többi reformátor változtatásait, azok szerint is élünk, cselekszünk, de a változtatásokát még nem tartjuk véglegesnek, tovább akarunk haladni. Egyfajta ökumenikus csoportosulás vagyunk, sorainkban szinte minden itt ismert egyházból akadnak emberek. • Együttműködnek a többi egyházzal is? - Úgy fogalmaznék, hogy passzívan, aktívan nem. Az együttműködéshez az kellene, hogy a történelmi egyházak minket elfogadjanak, egyenrangú partnerként kezeljenek. Eddig tőlük ilyen jel nem érkezett. • Ön szerint miért nem? - Bizonyára konkurenciát látnak a mi csoportosulásunkban. Ezt mi nem vesszük zokon. Megvan a saját küldetésünk, helyünk a társadalomban, az európai kontextusban. Hirdetjük az evangéliumot. • Hány éve? - Öt éve létezünk Kassán, illetve az országban. Persze a hely nem lényeges, nem meghatározó, mert mi egyfajta nemzetköziségi elv alapján látjuk a világot. Missziós utakat tartunk, voltunk már Kárpátalján, Magyarországon. • Az egyházi élet önöknél hasonló, mint például a katolikusoknál vagy a reformátusoknál? A családi és a gyülekezeti életre gondolok. - Hasonló a mi hitéletünk is, csak még egyszerűbb. Nincs benne annyi formálisság. Úgy érzem, mi dinamikusabb egyházi életet élünk. Hetente háromszor találkozunk istentiszteleten. Kétszer a Művészetek Házában, szerdán este és vasárnap délelőtt, egyszer pedig házaknál, lakásokon, úgy, mint az első keresztények. Ezenfelül van missziós rendezvényünk. • Milyen az érdeklődés az önök mozgalma iránt a lakosság körében? - Nem szervezünk tagságot, nem toborzunk mindenáron. Mi felkínáljuk a lehetőséget az embereknek arra, hogy válasszák az evangéliumot. Evangelizációs rendezvényeinken énekelünk, beszélgetünk, hirdetjük az evangéliumot. Akit ez megérint, aki ezt elfogadja, az a saját elhatározásából csatlakozhat hozzánk. • Céljaik tehát azonosak a többi keresztény egyházéval? - Lényegében igen. Azzal az eltéréssel, hogy míg egyes egyházak azt hirdetik, nem baj, ha az emberek szegények, mi azt valljuk, hogy Jézus Krisztus az emberiségnek nemcsak a lelkét jött meggyógyítani, hanem a testi, fizikai épségét is fontosnak tartotta. Szükséges tehát megteremteni az élet anyagi feltételeit is. Hisszük, hogy az Úr ilyen téren is prosperitást akar biztosítani az emberiségnek. Az anyagi jólét szintén Isten áldása. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ahol a reGőcze Miklós formáció erős volt, mint Németországban vagy Svájcban, ott ma az életszínvonal is magasabb. Komoly gazdasági vetülete van tehát a reformációnak. És kiterjed ez az emberi kapcsolatokra is. Mert azt mondja az evangélium, hogy szeresd felebarátodat... • Ez ma nálunk is fölöttébb időszerű. - Azért olyan, amilyen országunkban is az emberek, népek, pártok közötti viszony, mert az evangélium és az Isten igéje hiányzik sok emberből. Tudniillik a vallásosság még nem a tiszta evangélium. A vallásosság egy holt szervezet az evangélium teljes mértékű áthatása nélkül. GAZDAGJÓZSEF Ipolysági mozaik í. Megszűnt a múlt év őszén a napilapok és egyéb sajtótermékek árusítása az ipolysági postahivatal épületében. De azok az Ipolyságiak, akik nem előfizetés útján jutnak hozzá kedvelt olvasmányukhoz, nem maradtak újságok, folyóiratok nélkül. Városszerte ízléses újságosbódék jelentek meg, egy losonci lapterjesztő vállalkozó bódéi, melyekben megvásárolhatók a legkülönfélébb hazai, magyarországi, valamint csehországi újságok és folyóiratok, különféle trafikáruval együtt. A Kisantal-cég ami a lapok gyors szállítását illeti - minden dicséretet megérdemel. Például a Vasárnap náluk már kedden reggel 7 órakor (!) megvásárolható. A Vasárnap előfizetői viszont - akikhez a Postai Hírlapszolgálat által jut el a lap csak szerdán délelőtt kapják azt meg. Ahhoz képest, hogy - mint tudjuk - a hírlapterjesztő meglehetősen borsos árat kér a lapkiadóktól a kézbesítésért, mindent el lehet mondani róla, de azt, hogy gyors volna, egyáltalán nem. 2. • Ugyancsak tavaly ősszel történt egy nagy változás Ipolyság egyik legnagyobb környezetvédelmi problémájának megoldása terén. A postaépülettel szembeni, öt négyemeletes épületből álló szövetkezeti lakótömb fűtőházának súlyos környezeti ártalmat okozó kéménye, amely okádta a sűrű, fekete füstöt „megszelídült". E szövetkezeti házak ugyanis az elmúlt fűtési idény kezdetétől áttértek a környezetkímélő gázfűtésre. A gázkazánok szerelését és kezelését azlpolysági Energobytos vállalat végezte a lakók teljes megelégedésére. Nekik köszönhető, hogy a hosszúra nyúlt és meglehetősen szeszélyes télen ezekben a lakásokban senki sem fázott. A jó meleg talán azt is feledtette a lakókkal, hogy már jó másfél éve havi 400-500 koronával többet kell fizetniük lakbér címén, ugyanis a lakásszövetkezet, amely sehonnan sem kapott anyagi támogatást, a lakók pénzéből törleszti azt a bankkölcsönt, melyet a gázkazánok megvásárlására és felszerelésére fordítottak. 3. Az önkormányzat a közelmúltban bevezette a parkolókártyák árusítását. A kártyákat meg kell vásárolniuk mindazoknak, akik a kijelölt parkolóhelyeket igénybe veszik. Ezúttal is akadtak ügyeskedők, akik „körülnéztek" a városban, s tapasztalhatták, hogy például a fent említett, a város központjában levő szövetkezeti lakások előtt is van parkolóhely - az ott lakók számára - , s ott fizetni sem kell. Ezért itt is egyre több idegen kocsi parkol, gazdáik így akarják kijátszani az önkormányzati rendelkezést. Már több alkalommal a sági diszkókat tátogató fiatalok is itt parkoltak, s a hajnali órákban „jókedvű" lármájukkal messzemenően kimerítették az éjszakai csendháborítás fogalmát. Emiatt a szövetkezeti házak lakóinak újabban éjszaka sincs nyugalmuk, arról nem is szólva, hogy nappal sincs, amióta „bölcs" önkormányzati „intézkedés" következtében kosárlabdapályát létesítettek a közvetlen közelben, azon a kibetonozott területen, amely a lakásszövetkezet széntároló helye volt mindaddig, amíg a gázfűtést be nem vezették. Figyelembe véve, hogy a havi 1400-1500 korona lakbért fizető lakók a pénzükért - többek közt - nyugalmat is szeretnének, talán helyesebb lett volna a pályát a lakott területtől távolabb létesíteni. Annál is inkább, mert a pályán a fiatalok, az óvodáskorúaktól a tinédzserekig, fülsiketítő módon többet üvöltöznek, mint játszanak. 4. A közelmúltban hegyi kerékpárjával ütött el egy hölgy egy idős féríit. A járdán... Az ócska, öreg bicajoktól a több ezer koronás hegyi kerékpárokig néha szinte nyüzsögnek a kerékpáron közlekedők a járdákon. A termetes szőke hölgy, aki az idős férfit elütötte (szerencsére komolyabb sérülés nem történt), azzal mentegetőzött, hogy „nem tud fékezni", az úttestszélén kijelölt kerékpársávban pedig „fél" közlekedni. Ez persze nem mentség. Fékezni meg lehet tanulni, aki pedig fél az úttest szélén karikázni, az ne üljön kerékpárra. De a járdán járni kell! Sajnos, Ipolyságon a járdákkal a kutya sem törődik. Nemcsak a kerékpárosokat nem tiltja le senki a járdákról, de a tél folyamán a bőven hullott hó eltakarításának biztosításával sem törődött senki. Hókupacokon, majd göröngyösre fagyott jéghegyeken, olvadás után méternyi széles és hosszú pocsolyákon át közlekedtek a szerencsétlen ságiak. Az sem érdekelt senkit, hogy sokan kézvagy lábtöréssel, esetleg súlyosabb sérüléssel a kórházba kerültek, mert a ház- és üzlettulajdonosok többségének esze ágában sem volt a síkos járdák tisztítása vagy szórása. SÁGI TÓTH TIBOR