Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-23 / 119. szám, csütörtök

1996. május 23. PUBLICISZTIKA ÚJ SZ

Ó M KORNIS MIHÁLY DOKUMENTUMJATEKOT IR Kádár: Egy magyar dráma Kádár János utolsó, 1989. április 12-én - az MSZMP Központi Bizottsága előtt - elhangzott beszédét egészítette ki és látta el lábjegyzetekkel Kornis Mihály. Ez a színpadra szánt szöveg a Beszélő májusi számában jelent meg, majd felolvasták a Merlin Színházban. Itt beszélgettünk a szerzővel. - Hogyan lett társszerzője Kádár Jánosnak? • Kornis Mihály - Ha van szöveg, amelyik színpadra kívánkozik, és van szöveg, amelyből a kádárizmus megérthető, hát ez az. Néhány hónappal halála előtt ez az ember el akarta magyarázni és meg akarta vallani, miért árulta el az '56os forradalmat. El akarta mondani, hogyan érzi-magát pillanatokkal a halála előtt,, hiszen tudta, hogy nagyon beteg. A beszéd fele erről szól. Egy szenilitásba és lelkiismeretfurdalásaiba félig-meddig beleőrült ember próbál rendet vágni a saját hazugságai között, nem túl sok sikerrel, de ettől a szöveg csak tragikusabb és megrázóbb. - Aczél György azt mondta, hogy Kádár úgy őrült meg, mint Lear király. Föi-alá rohangált a szobájában, és tépte a haját. De itt egy olyan Lear királyról van szó, aki maga is áruló volt. - Nagy különbség. A Kádár-figurának az a problémája, hogy egyszerre hazaáruló csirkefogó és lelkifurdalásos, megejtően szimpatikus ember, jó politikai érzékkel, intelligenciával. Manapság több nemzedéknek éppen az a nosztalgikus élménye, hogy nyugodt, alapjában véve ugyan hazug, mégis kispolgári módon konszolidált viszonyok között tölthetett évtizedeket. - Hogyan illeszkednek a beszéd eredeti szövegéhez az ön lábjegyzetei? - A jegyzetek egyszerűen úgy készültek, hogy mikor megtaláltam a szöveget, leírtam kézzel elejétől végéig, azzal a céllal, hogy megpróbáljam rekonstruálni, vajon mire gondolt Kádár, miközben ezt mondta. A betegségéből, illetve a mentális állapotából eredően a mondatai mögött más mondatok is vannak. Nagyon érdekes, hogy Kádár János volt azon kevesek egyike ebben az országban, aki nem felejtette el, mi történt 1956 októberében, és ő maga mit tett novemberben. Ahogyan közeledett a halála, mind borzalmasabb lelkifurdalás gyötörte. Évtizedeken át nem volt hajlandó érdemben beszélni '56-ról, és főként nem volt hajlandó beszélni azokról, akiket lényegében az ő hathatós közreműködésével akasztottak fel. Kiderült, hogy öregen egyébre se gondol, nincsen más a fejében, mint az, hogy miként számol el önmaga és a történelem előtt. Én úgy képzelem, hogy az Atyaúristennel is számolt akit nagyon sokszor emleget a szövegben -, éppen ő, a büszke ateista. - Hogyan folytatódik a darab? - Azért álltam meg a továbbírásban, mert közben rájöttem, nem is igazán Kádár az alapprobléma, hanem Kádár és Magyarország viszonya. Az a hihetetlen fordulat, hogy 1956. november 4-étől nagyjából a hatvanas évek elejéig a pokolba kívánták Kádárt; minden illúzió, szabadság iránti vágy és jobb jövőbe vetett remény elpusztítójaként gyűlölték. Ám az ország fokozatosan elfelejtette az '56-os forradalomért mártírhalált halt embereket, vagy azért börtönbe zártakat, és egyre szimpatikusabbnak találta ezt a nagyon egyszerű, gátlásosnak látszó, kétségbeesetten a tömegek szeretetére apelláló figurát. Tehát először is megpróbáltam kitalálni azt, amit Kádár magába fojtott, és mégis valahogy kikövetkez-. tethető a beszédéből. Egyszerre mindig legalább négyféléről beszél. Számára a betegsége, az MSZMP széthullása, a kommunizmus világméretű bukása és az '56-os ügyekben viselt felelőssége ugyanaz a dolog. Ezért ha egyikről beszél, akkor mindjárt a másikra is gondol, és ha a másikra gondol, akkor már a harmadikat is mondja. - Hogyan folytatja a munkát? - A következő hónapokban elsősorban Kádár János alakjával és tragikus szerepével szeretnék foglalkozni, azzal, amit a sorsa és politikai hatása jelentett. Abban egészen biztos vagyok, hogy addig semmilyen kibontakozás nem várható Magyarországon, amíg a társadalom szembe nem néz azzal, hogy évtizedeken át Kádár János „szeretője" volt. A spanyolok úgy tartják, hogy ha valaki a múltjával nem hajlandó foglalkozni, akkor az megismétlődik. Hogy konkrétan a kérdésére válaszoljak: első lépésben egy tanulmányt szeretnék írni „Kádár szeretői" címmel. Ehhez gyűjtök anyagot, és ezt írom most is. Tipródásaimban oda jutottam, hogy a további fantasztikus dokumentumokat esetleg egyszerűen csak színpadra kell rakni. - Ilyen lehet nyilván az is, amelyet Hajdú Tibor publikált korábban a Társadalmi Szemlében... - Hát persze! A közölt gépirat tanúsága szerint két verés között Rajkhoz beküldték a KMP nevében Kádárt, az akkori belügyminisztert, hogy a kijelölt szerepét addig nem vállaló Rajkot beszélje rá a beismerő vallomásra. Ebből a szövegből hihetetlen módon az derült ki - és nem véletlen, hogy nem került napvilágra még Nyugaton sem 1992 előtt -, hogy Kádár a lehető legaktívabb szerepet vállalta Farkas Mihály és Rákosi oldalán a Rajk-per ügyben. Bement Rajkhoz és azt mondta neki: öregem, a párt tudja, hogy te nem születtél gonosztevőnek, és lényegében két választást kínál. Mindenképpen meg fogsz dögleni, az a kérdés, vállalod-e, hogy egy csibész, gazember voltál, aki eleve a párt tönkretételét akartad - ezzel hoznád a nagyobb hasznot annak a KMP-nak, amit te úgy szeretsz, meg az egész kommunista mozgalomnak -, vagy pedig a szélhámos, az alkalom szülte bűnöző szerepét veszed magadra. Én azt javaslom neked, vállald a súlyosabbat. Könnyen lehet, hogy ez a szöveg is színpadra fog kerülni ősszel. Hiszen egy egészen más Kádárt mutat, mint akit mi ismerünk. Amikor megmutattam a lábjegyzeteket Rainernek, épp azon a héten - s ez aligha véletlen - jelent meg Döntés a Kremlben című könyve, amely szerintem kivételes politikai szenzáció. Kiderül belőle ugyanis, hogy Kádár János 1956. november 2-a és 4-e között Moszkvában tárgyalásokat folytatott Münnich és Bata társaságában az egész szovjet elnöki tanácssal. 1956. november 2-án, az első tárgyalási napon, amelyen Vorosilovtól Malenkovig mindenki ott volt, csak Hruscsov nem, Kádár még teljes testtel kiállt a forradalom mellett. Dudás Józsefet mérnöknek nevezte, az utcai harcosokat, akiket később kivégeztetett, védte. Ragaszkodott a semlegesség kinyilvánításának a tiszteletben tartásához és ahhoz, hogy az oroszok vonuljanak ki Magyarországról. Azt mondta: amennyiben önök beavatkoznak, abból vérontás lesz, s ha vérontás lesz, az azt jelenti, hogy a kommunisták erkölcsi tekintélye évtizedeken át a nullával lesz egyenlő. Mit szóljunk akkor ahhoz, hogy egy nap múlva,, november 3-án, egy Hruscsovval történt négyszemközti beszélgetés után - amiről viszont egyelőre nem találtam feljegyzéseket, nyilván nem véletlenül - lényegében már mindennek az ellenkezőjét képviselte. Addigra belátta, hogy egyáltalán csak azért kerülhetett ide, mert esélye van arra, hogy nem fogják felhúzni Nagy Imrével együtt. Továbbá számára ez volt az utolsó és vissza nem térő alkalom arra, hogy megvalósítsa ifjúkori álmait és a párt vezetője legyen. Vállalta tehát mindazt, ami következett. Az más lapra tartozik, hogy a későbbiekben olyan taktikát tudott a valóságba átültetni, amely túlment az oroszok eredeti elképzelésein, engedményein. Még az is kiderül a Döntés a Kremlből, illetve az én ebből írt esszésorozatomból, hogy a mindent eldöntő kérdés az volt: Nagy Imre hajlandónak mutatkozott koalíciós politikát folytatni, tehát a bolsevikok kezéből kiengedte volna az egyeduralmat. Ezt az SZKP vezetése még formálisan sem tudta elképzelni. Mint később Gorbacsov pályája mutatta, volt is ebben a félelemben ráció, mert ez az engedmény lényegében az önkéntes felszámolásuk első lépése lett volna. - Szerepel-e majd a darabban Kádár temetése is? Amelyen tízezrek jelentek meg, nem sokkal Nagy Imre újratemetése után. - Az én színpadleírásomban egyetlen szürrealista elem van. Kádár, illetve az MSZMP KB előadói pulpitusa mellett, mögött áll egy akasztófa. Azt gondolom, hogyha lesz ennek a darabnak folytatása, ezen az akasztófán fogja befejezni Kádár az életét, a saját magára kimért halálos büntetéssel. - A Merlinben most csak felolvasták a szöveget. Mikor lesz az igazi színházi premier? - A tervek szerint a Katona József Színház mutatja majd be a darabot a következő évadban. Kézenfekvő lenne az október 23-ai premier, bár kétségtelen, hogy akkor tájt amúgy is elárasztják majd a közönséget a forradalommal vagy netán a Kádárral kapcsolatos feldolgozások. V. BÁLINT ÉVA ANANÁSZ. KIWI, PÁFRÁNY. HÚSEVŐK Növénygyár Diósförgepatonyban A diósförgepatonyi Gálffy család a vállalkozás szokatlan formáját választotta. A régebbi családi ház egyik szobájában sci-fi filmekbe illő kép fogadja az embert. Az egymás mellett sorakozó infúziós üvegekben többezer aprócska növény fejlődik teljesen steril körülmények között arra várva, hogy néhány hét elteltével feldarabolják őket, majd újból visszahelyezzék az üvegcsékbe. Itt egy-két hónapig cseperednek és kezdődik minden elölről. Mielőtt bárkit elragadna a fantáziája, eláruljuk, hogy a növényszaporítás egy különleges módszeréről van szó. Hogy egészen pontosan miről is, arról a laboratórium tulajdonosát, Gálffy Józsefet kérdeztük. - Ezt a laboratóriumot némi túlzással „növénygyárnak" is nevezhetnénk, ahol egy növénykéből tetszés szerinti mennyiségű egyedet tudunk előállítani. Az eljárás a növényi osztódószövetek, ezeken belül is a hajtások csúcsain található merisztémák sejtjeinek korlátlan osztódóképességére épül. Ezek a sejtek alkotják a tenyészőkúpot, amely a szaporítás kiindulóanyaga. Az elkülönített tenyészőkúp különböző „gyilkos oldatokba" helyezve teljesen vírus-, baktérium- és betegségmentessé válik. Ezután táptalajra kerül, ott növekszik és egy bizonyos nagyság elérése után szeleteléssel szaporítható. A kis növénykék újból táptalajra kerülnek, növekszenek és szaporíthatok. A folyamat elméletileg a végtelenségig ismétlődhet. A lényeg a következő: amennyiben a kiinduló tenyészőkúp mindenféle kórokozótól mentes volt, a belőle nyert összes növény is az lesz. Természetes azonban, hogy nem az öncélú szaporítás a cél, mi termesztésre alkalmas növényeket akarunk előállítani. Ezért egy idő után a szaporító táptalajról a gyökeresítő táptalajra tesszük a növénykéket - itt gyökeret eresztenek és k i ü Hetis ideális feltételek mellett fejlődhettek, ezért fokozatosan kell őket hozzászoktatni a kinti körülményekhez. - Különböző táptalajokat említett. Valójában mi a különbség köztük? - A táptalajok mintegy 30 összetevőt tartalmaznak. A legfontosabbak a desztillált víz, az agar, vagyis zselésítő, a cukor, a vitaminok, az ásványi anyagok és a hormonok. Tulajnövényeknek is eltérőek az igényeik. Ami viszont talán még ennél is fontosabb: a táptalajoknak - csakúgy mint a növényeknek - szintén teljesen sterilnek kell lenniük. Az összetevőket először átforraljuk, és sterilizált infúziós üvegekbe rakjuk. A növénykéket is steril körülmények között helyezzük az üvegecskékbe, a csipeszt, a pinzettát minden egyes mozdulat után gázégő fölé tartjuk stb. (Somogyi Tibor felvétele) Arról még nem beszéltünk, hogy miért is kezdek merisztémakultúrával foglalkozni. Mi adta az ötletet? - A nyolcvanas évek végén édesanyám létesítette ezt a laboratóriumot, egyik ismerősével együtt. Olyasmit szerettek volna csinálni, ami újdonságnak számít mifelénk. A labor felszerelése jelentős tőkebefektetést igényelt, de úgy tűnt, megéri, hiszen nagy mennyiségű növényt tudtak előállítani. Elsősorban szobanövényekre és szubtrópikus növényekre szakosodtak. Az akkor még működő közüzemi szolgáltatóvállalat pedig biztos megrendelőnek számított, tehát az értékesítéssel sem volt gond. A szolgáltatóvállalatok felszámolásával kissé megváltozott a helyzet. Az édesanyámnak és üzlettársának az útjai is elváltak. A labor azonban megmaradt, és kár lett volna kihasználatlanul hagyni. Volt ugyan egy időszak, amikor takaréklángon működött, de úgy néz ki, hogy ismét kezd felfutni. Édesanyám közben szubtrópikus növények termesztésével kezdett foglalkozni és a labor számára biztosítja az egészséges kiindulóanyagot. - Milyen növényekről van sző? - A laborban jelenleg mintegy 10-15 fajta növény van, például ananász, kiwi, banán, páfrány, húsevők, málna, szőlő. A kertészetben ennek többszörösével foglalkoznak, a többi fajtát magról, hajtásokról és egyéb módon szaporítják. Mint említettem, egyelőre csak édesanyám számára „gyártom" a növényeket, de terveim között szerepel más kertészetek ellátása. Jelenleg keresem a kapcsolatokat, bízom benne, hogy a jövendő partnerek is meglátják ebben a fantáziát. A merisztémakultúra előnye az egészséges, vírusmentes növénykék biztosítása mellett ugyanis az, hogy az igények szerint időzíthető az előállítandó mennyiség. Ha egy bizonyos fajtát kellő mértékben felszaporítok, utána havonta akár több tízezer egyedet is tudok szállítani belőle. Természetesen ezeknél a növénykéknél mivel teljesen ideális körülmények között nevelkedtek életük első szakaszában - kiültetés után fennál az elhullás veszélye. Jelenleg mintegy 60 százalékos hatásfokkal számolhatunk, tehát száz egyedből 40 kipusztul. Persze fajtától függően változhat ez a szám, a banán esetében például csaknem 100 százalékos a megmaradás. - Egzotikus, tropikus növényeket szaporít. Van egyáltalán kereslet ezek iránt? - Hál' Istennek van. Egyesek szeretnek eldicsekedni egy-egy különleges növényfajtával, mások hobbiból foglalkoznak velük. De a kiwit például terméséért vásárolják. Éppen a minap járt itt egy idősebb házaspár, aki anyámtól vásárolt néhány éve két kiwit. Büszkén dicsekedtek: tavaly mintegy száz-száz termést szüreteltek a tőkékről. A banán fólia vagy üvegház alatt szintén hozhat termést. Szobanövényként nevelve azonban senki ne várjon csodákat; a lakás dísze lesz, de a banánt továbbra is a boltban kell megvásárolni. V. KRASZNICA MELITTA Gálffy József ellenőrzi a növénykéket hetők. Először párával dúsított fóliába, ahol kialakul a kutikila, vagyis a bőrszövet felső védőrétege. A laboratóriumban, az üvegecskékben ugyandohképpen a komponensek közti arány a fontos. A szaporító táptalajban például több a növekedési hormon, mint a gyökeresítőben. De az egyes