Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-03 / 79. szám, szerda

1996. április 3. OKTATÁS ÚJ sző Ijjj Az anyanyelvű oktatásra vonatkozó paragrafusok, cikkelyek és utalások a Szlovák Köztársaság jogrendjében A szlovákiai magyar oktatási nyelvű iskolák egységes isko­lahálózat részét képezik, működésüket nem szabályoz­za külön törvény. Az anya­nyelvű oktatásra, művelődésre vonatkozó paragrafusok, cik­kelyek és utalások csak a Szlo­vák Köztársaság Alkotmányá­ban, az alap- és középiskolák rendszeréről szóló törvényben, a Szlovák Köztársaság állam­nyelvéről szóló törvényben és néhány miniszteri rendeletben vannak. Tekintettel arra, hogy alkot­mányos jogot nem korlátozhat alacsonyabb szintű jogszabá­lyozás, az oktatási minisztéri­um, illetve a tanügyi hivatalok által kiadott belső utasítások ezeket a jogokat nem csorbít­hatják. 1. A Szlovák Köztársaság Al­kotmánya Negyedik szakasz A nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok tagjai 3. cikk Bármely nemzetiségi kisebb­séghez vagy etnikai csoporthoz val'tartózás senkinek nem le­het hátrányára. 34. cikk 1/ A Szlovák Köztársaság­ban nemzeti kisebbséget vagy etnikai csoportot alkotó polgá­roknak szavatolva van a min­denoldalú fejlődés, főként pe­dig az a jog, hogy kisebbségük vagy csoportjuk más tagjaival együtt a saját kultúrájukat fej­lesszék, továbbá az informáci­óknak az anyanyelvükön tör­ténő terjesztéséhez és befoga­dásához való jog, a nemzetisé­gi egyesületekben történő egyesüléshez való jog, a művelődési és kulturális intéz­mények alapításához és fenn­tartásához való jog. Ennek részleteit törvény állapítja meg. 2/ A nemzetiségi kisebbsé­gekhez vagy etnikai csoporthoz tartozó állampolgároknak a törvény által megállapított fel­tételek mellett az államnyelv elsajátításához való jogon kí­vül szavatolva van: a/ a nyelvükön történő műveltségszerzéshez való jog; b/ a nyelvüknek a hivatalos kapcsolatokban való használa­ti joga c/ a nemzeti kisebbségeket és etnikai csoportokat érintő ügyek megoldásában történő részvételhez való jog. 2. Az alap- és középiskolák rendszeréről szóló 29/1984-es számú törvény és későbbi mó­dosítása (oktatási törvény) 1. rész Alapvető rendelkezések 3. § (1) A nevelés és oktatás nyelve a szlovák nyelv. A cseh, magyar, német, lengyel és ukrán (rutén) nemzetiségű állampolgárok számára nem­zeti fejlődésük érdekeinek megfelelő mértékben bizto­sítva van a saját nyelvükön történő műveltségszerzéshez való jog. 40. § (1) A nevelés és oktatás fo­lyamán az oktatási minisztéri­um által közzétett jegyzékben szereplő tankönyveken és taní­tási szövegeken kívül más tan­könyvek és tanítási szövegek is használhatók. 3. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1995. november 15-i törvé­nye a Szlovák Köztársaság ál­lamnyelvéről 4. § Az államnyelv használata az oktatásügyben (3) A teljes pedagógiai doku­mentációt államnyelven veze­tik. 4. A Szlovák Köztársaság Ok­tatási Minisztériumának az iskola előtti intézmé­nyekről szóló 353/1994-es számú rendelete 3- § (3) Az iskola előtti intézmény alapítójának az intézmény lét­rehozására vonatkozó javasla­tában fel kell tüntetnie: a) az intézmény nevét és cí­mét, fajtáját és a nevelési nyel­vet. 4. § (2) Az alapítónak az iskola előtti intézmény megszünteté­sére vonatkozó javaslatának tartalmaznia kell: a) az intézmény nevét és cí­mét, feltüntetve az osztályok számát, a gyermekek létszá­mát, valamint a gyermekek korösszetételét és a nevelési nyelvet. 5. A Szlovák Köztársaság Ok­tatási, Ifjúsági és Sportügyi Mi­nisztériumának a középisko­lákról szóló 80/1991 számú rendelete 3 § Középiskolák alapítása és megszüntetése (3) A középiskolákat a közép­iskolák hálózatába kell beiktat­ni. A hálózatban fel kell tüntet­ni az iskolák területi eloszlá­sát, fajtáját és típusát, a tanul­mányi szakokat, a magán- és egyházi iskolák esetében az alapítót vagy alapítókat. A nem szlovák tanítási nyelvű isko­láknál vagy azoknál, melyek­ben szlovák és más oktatási nyelvű osztályok is működ­nek, fel kell tüntetni az okta­tás nyelvét is. 4. § (1). A nemzetiségileg vegyes területeken működő iskolák­ban az intézményt szakmailag irányító államigazgatási szerv, az iskola igazgatójának javas­latára, kivételesen engedélyez­heti 17-nél alacsonyabb, de 12-nél nem kisebb létszámú osztály megnyitását. (3) Ha a tanulók létszáma 15 alá s a nemzetiségileg vegyes területeken 10 alá csökken, az osztályt a tanév végén meg kell szüntetni. 5. § A középiskolák megne­vezése (2) Azoknak a középiskolák­nak a megnevezésében, me­lyekben magyar vagy ukrán taní­tási nyelvű osztályok is vannak, az iskola fajtáját vagy típusát szlovák és magyar vagy szlovák és ukrán nyelven is fel kell tün­tetni. Az iskola székhelyét csak szlovák nyelven tüntetik fel. (3) Ha az iskolában csak ma­gyar vagy ukrán oktatási nyelvű osztályok vannak, a megnevezésben fel kell tüntet­ni az oktatás nyelvét; az iskola fajtáját és típusát szlovák és magyar, vagy szlovák és ukrán nyelven tüntetik fel. Az iskola székhelyét csak szlovák nyel­ven tüntetik fel. 6. A Szlovák Köztársaság Ok­tatási Minisztériumának a pe­dagógusok szakmai és peda­gógiai alkalmasságáról szóló 222/1993-as számú rendelete 5§ (1) Az a pedagógus, aki nem szlovák oktatási nyelvű iskolá­ban szerzett képesítést, csak akkor taníthat szlovák tan­nyelvű iskolában, ha a böl­csész- és pedagógiai karok ál­tal szervezett szlováknyelvvizs­gáról készült dokumentummal bizonyítja szlováknyelv-tudá­sát. A vizsga tartalmát, terje­delmét és feltételeit a karok határozzák meg. (2) Az oktatási nyelvből vizs­gát kell tenni azon pedagógus­nak is, aki más oktatási nyelvű iskolában szerzett képesítést, mint annak az iskolának az ok­tatási nyelve, melyben dolgo­zik. Megjelent az áprilisi Katedra A Katedra 8. számának címlapját Janiga József Tavaszi hangulat c. műve díszíti. A belső oldalon mélta­tás olvasható az idén ötvenéves festőművész munkásságáról. A Do­bogó rovatban Dolník Erzsébet Ne féljünk az önállóságtól c. írásában a szlovákiai magyar iskolák és peda­gógusok helyzetét, a kormány és az oktatási minisztérium praktikáit elemzi. A Fórumban Hecht.Anna az önigazgató iskolák létrehozásának esélyeiről és szükségességéről ír, a Kitekintőben pedig Szinek Gizella a finnországi kisebbségek és iskoláik helyzetét ismerteti. A közoktatás az önkormányzás alkotóeleme c. írásá­ban Lelkes Vince, a Szlovákiai Vá­rosok és Falvak Társulása Országos Választmányának tagja, dióspatonyi polgármester az iskolák és az ön­kormányzatok kapcsolatát, az okta­tásügy végrehajtandó reformjának tervezetét ismerteti. Nyelvháború ­iskolaháború címmel Zalabai Zsig­mond Mit ér a nyelvünk, ha ma­gyar? c. könyve ihlette gondolatait adja közre Simon Szabolcs. A Ter­més rovat a Zrínyi Ilona Matemati­kaverseny 1996-os eredményeit is­merteti. Az Embernevelők rovatban Lovász Gabriella, a gútai egyházi gimnázium tanára beszél életéről, pályájáról, a Könyvek útja rovatban pedig Gágyor Józsefnek, a Bobog a szívem c. könyv szerzőjének tett fel két kérdést a szerkesztőség. A lap szakmai részében matematika, ké­mia, magyar nyelv, történelem és az általános iskola alsó tagozata téma­körben találhatók írások. A hátsó borítón a királyhelmeci Apró Bod­rogközi együttest mutatjuk be olva­sóinknak. Még mindig lehet jelentkezni! A Komáromi Városi Egyetemen negyedik alkalommal indítja levelező tagozatát a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főis­kola, a Kecskeméti Élelmiszeripari és Ker­tészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Kara, valamint a soproni Benedek Elek Óvónőképző Főiskola. A növendékeket pén­teken- és szombatonként ezen intézmé­nyek tanárai oktatják, és tanulmányaik be­fejeztével ezek a magyarországi főiskolák állítják ki számukra az oklevelet. A jelentke­zésről és a tanulmányok feltételeiről Sidó Zoltántól, a Komáromi Városi Egyetem igazgatójától érdeklődtünk. • Hol és hogyan jelentkezhetnek a leve­lező tagozatra az érdeklődők? - Itt nálunk, a városi egyetemen. Amennyiben elküldik pontos címüket, és megírják, melyiket választják a három főis­kola közül, elküldöm számukra a pontos írásos tájékoztatót és a kérdőívet. A jelent­kezés határideje április 30. Címünk: City University, P. 0. BOX 100, 945 01 Komár­no, tel.: 0819/3361. m Úgy hallottam, rendszeres a túljelent­kezés. Ezt hogy oldják meg? Szigorítják a követelményeket a felvételi vizsgákon? - Kecskemétre és Győrre szokott lenni túljelentkezés. Én azon a véleményen va­gyok, hogy aki megfelel, az kerüljön be, és majd a szemeszteri vizsgákon dől el, képes-e befejezni egy ilyen igényes tanulmányt, vagy sem. Nem jó, ha kötjük magunkat, hogy csak negyvenet veszünk fel. A kecske­méti tagozaton az idei tanévben több mint hatvanan kezdtek, de jelenleg már csak harmincegyen vannak. Jobb, ha többet ve­szünk fel, mert mindig van lemorzsolódás, ugyanis igényes tanulmányokról van szó. • Mikor és milyen tantárgyakból felvéte­liznek a jelentkezők? A felvételi vizsgák mindhárom tagozatra augusztusban lesznek. A leendő óvópeda­gógusok magyar nyelvből, testnevelésből, képzőművészeti és zenei nevelésből vizs­gáznak, a pedagógusjelöltek magyar nyelvből, szlovák nyelvből és matematiká­ból, a kertészeti karra jelentkezők pedig bio­lógiából és kémiából. • Hány szemesztert kell tanulniuk a nö­vendékeknek? - A győri és a kecskeméti főiskola leve­lező tagozata nyolc-, a sopronié pedig hat­szemeszteres, tehát négy, illetve három évig kell tanulniuk. • Van kötelező tandíj? - A hallgatók szemeszterenként ezer ko­ronát fizetnek, a többi kiadást a képviselő­testület és alapítványok segítségével fedez­zük. • A városi egyetem el tudja szállásolni a távolabbról érkezőket? - Sajnos, saját kollégiumunk nincs, de a helyi református kollégium készségesen a segítségünkre sietett, és olcsó áron biztosít szállást diákjainknak. • Úgy tudom, most már nem ütközik aka­dályba az önöknél szerzett oklevél itteni hi­vatalos elismertetése. - Létezik Pozsonyban egy iroda, a neve Stredisko pre ekvivalenciu dokladov o vzde­laní. Az 1986-os államközi megegyezés alapján ez a hivatal intézi az oklevelek ho­nosítását. A végzett növendék elküldi a hi­vatal címére a személyes adatait és az okle­vél fénymásolatát, az indexéből pedig kiírja, milyen tantárgyakból vizsgázott, s ennek alapján honosítják az oklevelét. Ezzel a ho­nosított oklevéllel jelentkezik a tanügyi hi­vatalban, amely a fizetését már mint szak­képzett munkaerőnek ítéli meg. Az állami tanítóképzés mellett az álta­lunk nyújtott lehetőség egy teljesen új szín­foltot jelent, hiszen Győrött több mint 120 éve foglalkoznak pedagógusképzéssel, te­hát nagy hagyománya van, s új szellemet je­lent a nevelés- és oktatáselmélet, a lélek­tan és a tantárgypedagógia terén. Ez a kép­zési forma mindenképpen gazdagítja isko­láinkat. -vk­LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogalmak 10. SZIMULTÁN NYELVELSA­JÁTÍTÁS - KONSZEKUTÍV NYELVELSAJÁTÍTÁS. A két­nyelvűsödés ideje szem­pontjából a szakirodalom­ban legalább két nyelvel­sajátítási módot szokás megkülönböztetni. Az első a két nyelv szimultán (egy időben történő) elsajátítá­sa; ennek következtében jön létre az ún. *lingviz­mus. Egyes kutatók szerint hároméves korig az egynél több nyelv elsajátítása szi­multánnak tekinthető. - A kétnyelvűsödés másik módja a két nyelv konsze­kutív vagy szukcesszív (egymás utáni) elsajátítá­sa; ennek eredményekép­pen ún. *glottizmus áll elő. A konszekutív nyelvelsajá­títás végbemehet már a korai gyermekkorban (a harmadik életév után) ­ilyenkor korai két­nyelvűségról/glottizmusról beszélünk. Ha ez a folya­mat későbbre tolódik át, s a serdülőkorban megy vég­be, kései két­nyelvűségről/glottizmusról van szó. - A másodnyelv­elsajátítás ideje jelentős mértékben befolyásolhatja a másodnyelvi hangrend­szer birtoklásának mérté­két: számos empirikus ku­tatás igazolta annak a megfigyelésnek a helytál­lóságát, hogy összefüggés van a beszélő idegen •ak­centusának erőssége és a kétnyelvűsödés ideje kö­zött: minél később kezdődik meg a másod­nyelv elsajátítása, annál jobban lehet számolni az­zal, hogy az anyanyelvi ak­centus a beszélő másod­nyelvében érezhető ma­rad. Ugyanakkor máig sem sikerült tudományosan bi­zonyítani azt a tételt, mely szerint a korai másod­nyelv-elsajátítás biológiai okokból általában is könnyebb és sikeresebb folyamat volna, mint a későbbi (serdülő- vagy felnőttkori). AKCENTUS. Egy egyén­re, egy társadalmi csoport­ra, valamely régió lakosai­ra stb. jellemző kiejtés­mód. - Az akcentus leggyakrabban a beszélő nyelvjárási vagy nyelvi hát­terére utal. Gyakori példá­ul, hogy a palóc vidékekről származó értelmiségi be­szélők mind Szlovákiában, mind Magyarországon pa­lóc akcentussal beszélik a köznyelvet; ennek legfőbb jegye, hogy az a hangot ajakkerekítés nélkül ejtik. (Meg kell jegyezni, hogy nyelvi műveletlenségre vall, ha valaki az ilyen, a köznyelvtől csupán kiejtés­ben eltérő beszédet „nyelvjárásiénak minősíti, s az így beszélőket megbé­lyegzi.) Mind idegen nyelv tanulásakor, mind pedig kétnyelvűségi helyzetben ­különösen a *konszekutív nyelvelsajátítás esetében - rendkívül jellemző, hogy még a másodnyelvet nyelv­tani szempontból kitűnően beszélők kiejtésén is érződik az anyanyelv hang­tanának hatása. A szlová­kiai magyarok nagy része pl. magyaros akcentussal beszéli a szlovák nyelvet. Ez a jelenség teljesen ter­mészetes más közössé­gekben is, olyanynyira, hogy egyes beszélőközös­ségekben a tökéletes má­sodnyelvi kiejtést a be­szélők egy része már „nyel­vi árulás"-nak minősíti, s a •nyelvváltás egyik meg­nyilvánulásának tekinti. Ez a magatartás érthető is, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a „tökéle­tes" másodnyelvi kiejtés valóban elsősorban a •do­minanciaváltáson átesett beszélőkre jellemző, vagy­is azokra, akik a másod­nyelvet már jobban beszé­lik (mert pl. gyakrabban használják), mint anya­nyelvüket. Az ilyen egyén­nek viszont anyanyelvi ki­ejtése válik „idegen­szerűvé", vagyis pl. az ilyen szlovákiai magyarok szlovákos akcentussal be­szélik magyar anyanyelvü­ket. EGY SZEMÉLY - EGY NYELV ELVE. Ezt az elvet ­amelyet „egy környezet ­egy nyelv" elvének is szo­kás nevezni - a vegyes há­zasságokban történő két­nyelvű nevelés esetében szokás alkalmazni, még­pedig többnyire olyankor, amikor az egyik szülő anyanyelve az ország hiva­talos nyelve, a másik szülőé pedig valamely ki­sebbségi nyelv. Az „egy személy - egy nyelv elv" alkalmazásának lényege az, hogy a szülők követke­zetesen a saját anyanyel­vükön beszélnek gyerme­kükhöz, s ugyanerre kérik meg más családtagjaikat, rokonaikat, barátaikat stb. is. - Ez a kétnyelvűsí­tési elv a francia Jules Ronjat-tól származik, aki német feleségével így ne­velte francia-német két­nyelvűvé Louis fiát (Gram­mont francia nyelvész ta­nácsára), s erről 1913­ban a maga területén hí­ressé vált könyvet is írt. AZ EGY SZEMÉLY - EGY NYELV ELVÉNEK HATÉ­KONYSÁGA Ronjat és más korai ku­tatók az „egy személy ­egy nyelv" elvét a leghaté­konyabb „gyermek-két­nyelvűsítési" módszernek tartották, legalábbis azok­ban az esetekben, amikor a szülőknek nem azonos az anyanyelvük. Ám azóta bebizonyosodott, hogy e módszer alkalmazása na­gyon gyakran *domináns sőt * passzív kétnyelvűsé­get eredményez: a gyer­mek mindkét szülője nyel­vét érti ugyan, de a kettő közül annak a szülőnek a nyelvét, amely nem hivata­los nyelv az adott ország­ban, kevésbé ismeri vagy egyáltalán nem is beszéli. Különösen akkor van ez így, ha a gyermeknek nincs alkalma a kisebbsé­gi nyelvet óvodában és is­kolában tanulnia. Ilyen esetekben úgy érhető el jobb eredmény, hogy mindkét szülő a kisebbség nyelvén beszél a gyermek­hez, aki így a társadalom többségi nyelvével na­gyobb mértékben csak a családon kívül találkozik. Ez a módszer azonban ter­mészetesen csak akkor al­kalmazható, ha mindkét szülő beszéli a kisebbség nyelvét, s ha a többségi nyelvű szülő hajlandó gyermeke érdekében erre az áldozatra (hogy ti. nem anyanyelvén kommunikál vele).

Next

/
Oldalképek
Tartalom