Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-26 / 97. szám, péntek

1996. április 26. VELEMENY - TALLÓZÓ &7sz

6[n Kényelmetlen alapítványok Amikor a tavaly Crans Montanában elhangzott Soros-felszólalás után a Szlovák Nemzeti Párt felvetette, biztos tudomása van arról, hogy az ellenzék koalíciós képviselőket akar megvásárolni, éspedig alighanem alapítványi pénzekből, feltételezhető volt: ez csupán előszele egy olyan sajtó- és jogalkotási kampánynak, amely az alapítványoknak a kormánytól független működése ellen irányulna. Végül is a ma hatalmon lévő kormánykoalíció számos képviselőjének igazán nem lehetnek jó emlékei az alapítványokról. Kevés kivételtől eltekintve ugyanis ők annak az 1989 előtti pártállamnak a haszonélvezői voltak, amely a hazai ellenzék, képviselőit menesztette állásukból, lehetetlenné tette, hogy munkát, jövedelmet, megélhetést találjanak, és ha valahová mégiscsak felvették őket fűtőként, kocsikísérőként vagy udvart sepregető segédmunkásként, hamarosan csöngött a telefon az igazgató irodájában: ezt az embert el kell bocsátani. Ebben a helyzetben a Charta '77 aláírói és más ellenzékiek is külföldi alapítványoktól (így például egy svédországi Soros-alapítványtól) kaptak támogatást, habár ez sem volt igazán minden veszélytől mentes ajándék. Még emlékszem arra, hogy az akkori állami televízió, a Pravda, a Rudé právo kisebb-nagyobb rendszerességgel beszámolt arról, hogy a szocializmus ellenségei hány márkát, hány dollárt, hány Tuzex-koronát kapnak külföldről a reális szocializmus integritása, a Varsói Szerződés egységének a megbontása meg tudom is én miféle felforgató tevékenységekért. Az általuk említett összegek úgy véletlenül mindig is többszörösen meghaladták az akkori átlagbérek szintjét - mert ha valamire a demagógia mindig is építhet, akkor az minimálisan a „ki keres többet"- vagy a „miből telik ennek mindenre"-féle kérdésfelvetés. A Szlovák Nemzeti Párt még tavaly is vizsgálatot követelt a külföldi alapítványok, illetve főként a Soros-alapítvány tevékenységével kapcsolatban. Érdekes az, hogy a beadvány sikertelenségét követően a Mečiar által irányított szervek készítettek elő olyan törvénytervezetet, amely^egy eddig egészen hihetetlen koncepcióból indul ki. Ennek alapján a kormány az ellenőrzése alá akarja vonni az alapítványok működését, mint ahogy azt a pártállam már ötven évvel ezelőtt megtette a szövetkezetekkel. E sorok írója itt szívesen idézné azt a gondolatot, amely szerint az ember a történelmi eseményeket először drámaként éli meg, az ismétlődésükkor pedig már csak egy olyan karikatúraként, amelyen tréfálkozhat, poénkodhat. Ebben az esetben ez viszont lehetetlen. A kedden jóváhagyott alapítványi törvénytervezetet olvasva az embernek igazán nem lehet kedve tréfálkozni. Nem tudtunk pontos információt szerezni arról, hogy ma hány alapítvány működik Szlovákiában. Egy, a kormánytól független ügynökséghez viszont már több mint 550 alapítvány jegyezte be az adatait. A jelenlegi törvények szerint ugyanis az alapítványokat a helyi, illetve körzeti hivataloknál kellett csak bejegyeztetni. A kormány által e héten kedden megvitatott alapítványi törvénytervezet látszólag rendet csinál majd ebben a kérdésben, mert ezentúl a belügyminisztérium vezet majd nyilvántartást ezekről a szervezetekről. Eddig elég volt bejelenteni az alapítvány megalakulását, most oly sok különböző feltételt szabtak meg, hogy ez már nemcsak bejegyzési, regisztrálási eljárás (habár a törvény még most is ezt a terminológiát használja), hanem sajátos minisztériumi engedélyezési folyamat is, amelyben többek között egyéb minisztériumok állásfoglalásától is függővé lehet tenni valamely alapítványnak a működését. Ugyanakkor a belügyminisztérium meglehetősen zavaros, törvényekkel nem igazán meghatározott jogköröket kapott arra, hogy akár a már működő alapítványok regisztrálását is elutasítsa. A törvénytervezet szerint ugyanis az alapítvány regisztrálását kifejezetten el kell utasítania akkor, ha, mondjuk, az alapítvány nem közhasznú célt követ, vagy ha az alapítvány alapszabálya nincs összhangban a törvénnyel. A kormánypárti sajtóban szüntelenül támadott Soros-féle Open Society Fund, esetleg a Márai Sándor Alapítvány vagy bármely más, a kormány számára kényelmetlen alapítvány minisztériumi regisztrálása ezzel kérdésessé válhat, mert ugye, ki fogja eldönteni azt, hogy melyik alapítvány követ közérdekű célt? Például ennek minősül-e hivatalosan egyes szlovákiai magyar alapítványok részéről a nemzetiségi kultúra és a nemzetiségi oktatásügy támogatása, amikor a minisztérium olykor nyíltan, olykor meg burkoltan valamiféle zavaros alternatív oktatási programot forszíroz? Helyszűke miatt, sajnos, nem áll módunkban kitérni az alapítványok tevékenységét szabályozó valamennyi tervezett korlátozó rendelkezésre (minimálisan 100 000 koronás alaptőke, az alapot megajándékozó magán- és jogi személyek névtelenségének az ignorálása, illetve be számolási kötelezettség a névtelen adományozókról is). A kormány ellen sem akarunk lázítani. Látni kell azonban azt, ha szó nélkül lenyeljük, elfogadjuk a kormány által javasolt törvénytervezeteket, maholnap arra ébredünk, hogy szinte már álmodi sem lesz jogunk. Bukarest bizonyít Az egyik legszélsőségesebb román pártvezér, Corneliu Vadim Tudor mentelmi jogát felfüggesztette a bukaresti szenátus, így a NagyRománia Párt elnöke egész sor rágalmazási per vádlottjaként jelenhet majd meg a különböző bíróságokon. Tudjuk, a parlamenti döntés nem a Tudor által számtalanszor becsmérelt romániai kisebbségek - főleg magyarok és zsidók - védelmében született, inkább azért, hogy a legnagyobb kormánypárt megóvja Iliescu elnököt a véresszájú szenátor vádözönétől. A mentelmi jog felfüggesztése tehát nem más, mint a hatalomért vívott harc újabb fejezete. Mégis érdemes figyelembe venni, hogy Románia az elmúlt napokban megkötötte Jugoszláviával az alapszerződést. Ha az egyezmény gyors megkötésének tényét és Tudor „kiszolgáltatását" egymás mellé tesszük, gondolhatjuk, hogy a két esemény az európai integráció érdekében tett gesztus is, hiszen Romániáról elterjedt: képtelen megegyezésre jutni szomszédaival a legnagyobb kormánypárt viszont hajlamos az engedményekre a legszélsőségesebb hazai politikai erőkkel szemben. Most Bukarest ennek az ellenkezőjét bizonygatja, így talán hihetünk Meiescanu külügyminiszternek, aki lapunkban nemrég azt mondta: kormányának érdeke, hogy Magyarországgal még a választások előtt tető alá hozza az alapszerződést. Persze a két ország közötti lényeges nézeteltérések tekintetében Bukarest nem enged egyik napról a másikra. A magyar diplomácia mégis elgondolkozhat azon, hogy most talán könnyebben juthat el a kompromisszumos megoldásokig, mint ősszel, a választások nyomán a magukat már nyeregben érző román vezetőkkel alkudozva. NEUMANN OTTÓ (Magyar Hírlap) Nyilván a privatizáció miatt váltották le a Szlovák Biztosító elnökét A Szlovák Biztosító felügyelő tanácsa szerdán leváltotta Mikuláš Trstenskýt, a biztosító igazgatótanácsának az elnökét. Erről a legnagyobb részvényes, az 50,5 százalékkal rendelkező nemzeti vagyonalap javaslatára tárgyaltak. Milan Rehák, a felügyelő tanács tagja - aki egyúttal a vagyonalap alelnöke és intéző bizottságának az elnöke nem volt hajlandó kommentálni ezt a lépést. Jól informált forrás szerint a DSZM kezdeményezésére tervezett rendkívüli közgyűlés után Trstenskýt a Szlovák Biztosító vezérigazgatói posztjáról is leváltják. Ez viszont azért is furcsa volna, mivel a biztosító tavaly jó gazdasági eredményeket ért el. A forrás szerint a vezérigazgatói poszton a privatizáció időpontjának közeledte miatt lesz változás. Trstenský állítólag a Szlovákiai Munkásszövetség embere. A vezérigazgatói székben minden jel szerint a DSZM-hez közel álló dr. Hudec váltja fel. Ugyanezen forrás szerint a legközelebbi parlamenti ülésen a DSZM és Vladimír Mečiar kezdeményezésére leváltják Štefan Gavorníkot, a nemzeti vagyonalap elnökét. Sme Peter Weiss: nem lehet minden embert megvásárolni, lehengerelni vagy leigázni - Igen, ez a program megvalósul, de ez a program zsákutcába vezet jelentette ki Peter Weiss, a DBP elnöke arra a kérdésre, hogy vajon megvalósítja-e a DSZM aranyidai programját. Szerinte ezt olyanok írták, akik nem képesek korrekt módon együttműködni, demokratikus módon osztozkodni a hatalmon, és ezért újabb politikai bukástól tartanak. - Azt hiszik, hogy elkerülik a bukást, ha a korrumpált és túlpolitizált privatizációval magukhoz ragadják a gazdasági hatalmat, az államhatalmat pedig saját pozícióiknak a bebetonozására használják fel - tette hozzá. Szerinte azonban ez a fajta politikai uralkodás megosztja a társadalmat, mivel nem lehet mindenkit megvásárolni, lehengerelni vagy leigázni. Sme A cseh COOP Banka más, mint a szlovák A Cseh Nemzeti Bank a brünni COOP Banka kényszerkezelőjévé Anton Vavro egykori szlovák pénzügyminisztert, a COOP Banka pozsonyi fiókjának a volt vezérigazgatóját nevezte ki. A szlovák fiók helyzetével a Szlovák Nemzeti Bank tanácsa is foglalkozott. Vavro feladata, hogy biztosítsa a pénzintézet normális tevékenységét, illetve lehetőleg külföldi befektetőt kell számára találnia. A cseh sajtó szerint ezek között a Szlovák Takarékpénztár is jelen lehet. A COOP Banka pozsonyi fiókintézetében nyugalom van. A fiók vezetője szerint arra készülnek, hogy önálló bankként folytatják tevékenységüket. JURAJ MAŠLÁNI, Práca (Rövidítve) I KOMMENTÁRUNK L Chartasokk Amolyan gombhoz a kabátot módszerrel alakulgat nemcsak a palesztin-izraeli viszony, hanem az egész közel-keleti, békefolyamatnak mondott egyezkedés, innen, Közép-Európából nézve mégis úgy tűnik, a zsidók és az arabok lenyűgöző könnyedséggel veszik az akadályokat. Hiszen míg térségünkben egyesek az évszázadokkal ezelőtt esett sérelmeken sem tudják túltenni magukat, addig a zsidók és az arabok az egészen friss néhány évtizedes, sőt néhány napos - tragédiákat is hajlandók megbocsátani egymásnak a békés holnap érdekében. És tartsuk szem előtt a legfontosabbat: az egész folyamat a megelőlegezett bizalommal kezdődött. Izrael a világ egyetlen állama, amely az ENSZ-nek köszönheti a létét, de sorozatosan figyelmen kívül hagyta a világszervezet határozatait, amelyek a palesztinai arab állam létrehozását, majd legalább a palesztin nép alapvető érdekeinek, esetenként puszta létének védelmét követelték. Válaszul erre a palesztinok, s egyáltalán a szomszédos arab államok feljogosítva érezték magukat arra, hogy minden eszközzel harcoljanak Izrael ellen, a zsidók ellen - bárhol a világon. A fordulópontot az egyiptomi-izraeli békeszerződés jelentette, amelynek nem is a megkötése volt a világraszóló szenzáció, hanem - következetes végrehajtása. Washington és Moszkva közvetítési offenzívája, amely az öt évvel ezelőtti madridi találkozón csúcsosodott ki, annak köszönhette sikerét, hogy a zsidók és az arabok éppen ekkorra ocsúdtak fel a sokkból, s kezdték elhinni: lehetséges az együttélés. Ez az új remény és a nagy cél késztette az izraeli és a palesztin vezetést arra, hogy meglehetősen szokatlan módon, a legteljesebb titoktartás mellett dolgozza ki a megbékélés forgatókönyvét: lépésről lépésre, pontos dátumokhoz kötve. Arra számítottak, hogy amikor előállnak vele, ez a terv is pozitívan sokkoló lesz - és számításuk bejött. Az ellenzőknek, az ellendrukkereknek és gáncsoskodóknak nem voll esélyük az egyezség megtorpedózására. A megelőlegezett bizalom diadalmaskodott. Bár még csak erősen korlátozottan, de már működik a palesztin autonómia, amelyről mindkét fél tudja, ha hangosan nem mondja is ki: a majdani független palesztin állam csírája. A bizalomért tehát Izrael már törlesztett a részleges kivonulással, immár a palesztinokon volt a sor módosítaniuk kellett nemzeti chartájukat, melynek harminchárom cikkelye közül tizennyolc valamilyen formában az Izrael elleni fegyveres harcot, Izrael erőszakos megsemmisítését szentesíti. Tehát a terrorcselekményeket is. Maradva a már említett hasonlatnál, úgy fogalmaznék, hogy szerdán este a Palesztin Nemzeti Tanács óriási többséggel kiválasztotta a békeszerződés díszes gombjához illő kabát anyagát. A szabás-varrásra, vagyis az új alkotmány kidolgozására fél évet kapott az e célra létrehozott bizottság. A szakadt katonakabátot, a charta említett kényes pontjait pedig kidobták. Arafat véghezvitte az évszázad közel-keleti huszárvágását. Mégpedig első nekifutásra, amiben talán maga sem hitt. Most aratta le a tavalyi választásokon szerzett babérokat. S persze jelentős mértékben hozzájárult Simon Peresz választási esélyeinek javításához, végeredményben pedig a béke ügyének sikeréhez. Ez a chartasokk könnyen kihúzhatja a talajt a szélsőséges izraeli és palesztin csoportok lába alól is. Igaz, hogy ez utóbbiak hívei és vezetői nem vettek részt a szavazáson a palesztin parlamentben, de az 504:54-es szavazati arány több, mint meggyőző. Nem is szólva arról, hogy immár nem nevezhetik törvénysértőnek a Palesztin Hatóságot, amikor fellép ellenük, hiszen nincs semmilyen hivatkozási alapjuk. Gyors, netán azonnali sikerre azért nem lehet számítani, de létrejöttek a továbblépés esélyei. AHOGY ÉN LÁTOM Keserű gyümölcs A volt szövetségi parlament alig több mint hat esztendeje törölte el az alkotmánynak a kommunista párt vezető szerepéről szóló hírhedt 4. cikkelyét, illetve a Büntető Törvénykönyvnek azokat a paragrafusait, amelyek alkalmazásával - ha a hatalom birtokosai úgy akarták - bárkit úgyszólván bármiért börtönbe lehetett vetni. Ha úgy 1989 karácsonya táján közvélemény-kutatást tartanak, és felteszik a kérdést: helyes volt-e az alaptörvény 4. cikkelyének, illetve a „gumiparagrafusoknak" a kiiktatása jogrendünkből, biztos vagyok benne, hogy a megkérdezetteknek legalább a 95 százaléka „igen"-nel válaszol. Nagyon untuk már akkor a rendszert. És nagyon intenzíven éreztük, mi lett a következménye annak, hogy a két háború közötti polgári demokratikus Csehszlovákiát a háború után kiragadták a nyugateurópai típusú államok közösségéből. A közvélemény-kutatók a minap érdekes adatokat hoztak nyilvánosságra. Felmérték, mi a véleménye a lakosságnak arról, hogy a kormánypártiak parlamenti többsége ismét beemelt a Büntető Törvénykönyvbe néhány paragrafust, amely szakasztott mása annak, amelyet a pártállam demokratikussá történt átalakításakor mint bolsevik rekvizitumot hatályon kívül helyeztek. A megkérdezetteknek csaknem a fele válaszolt úgy, hogy ismeri az újonnan elfogadott paragrafusokat. Elképzelhető, hogy ez nagyjából meg is felel a valóságnak. Ne gondolja senki, hogy minden dolgozó a törvénytervezetek tanulmányozásával múlatja az idejét. Sőt engem az sem lepett meg, hogy kiderült: azok 59 százaléka (tehát bő többsége), akik ismerik a köztársaságvédelmi paragrafusokat, úgy véli, helyes volt szigorítani a leendő törvényszegők felelősségre vonását. Figyelemre méltó, ahogy ezeket az adatokat a kormánypártoktól eltérően gondolkodó sajtó értelmezte. A kommentátorok némelyike - a matematika lehetőségeivel élve bebizonyította, az említett két számból egyáltalán nem az következik, hogy a lakosság többsége helyesli a köztársaságvédelmi paragrafusokat. Ugyanis ott van „a hallgatag többség", amely feltehetően azért hallgatag, mert nem tartotta fontosnak az újra beiktatott paragrafusok elolvasását. Néhány egyszerű matematikai művelettel könnyen kiszámítható, hogy a közvélemény-kutatás végeredménye azt árulja el, hogy ha az összlakosságot vesszük 100 százaléknak (nem pedig azok csoportját, akik ismerik az új paragrafusokat), akkor az állampolgároknak mindössze a 28 százaléka helyesli a Btk. szigorítását. Ez így nagyon szépen hangzik. Kár, hogy a valóságban nem ennyire rózsás a helyzet. Úgy gondolom, itt elsősorban arról van szó, hogy Szlovákiában beérett annak a gyümölcse, amit mostanában úgy általában mečiarizmusnak nevezünk. Az a lényege, hogy az embereknek legalább a fele teljesen közömbössé vált minden iránt, ami a környezetében történik. És itt most nem arra a 48 százalékra gondolok, aki bevallotta: megismerkedett az új paragrafusokkal, hanem arra az 52 százalékra, amely arra hivatkozva, hogy „nem olvastam a törvényt", nem merészelt véleményt nyilvánítani. Pontosabban: vagy nem merészelt még az anonim felmérés keretében sem nyilatkozni, vagy úgy vélte, hogy úgyis mindegy. Tehát feladta a véleménynyilvánítás lehetőségét. Itt nem arról van szó, hogy a lakosság többsége általában nem foglalkozik jogszabályszövegek elemzésével. Vannak dolgok, amelyek annyira diszkreditálódtak, hogy olvasatlanul is „nem"-et lehet rájuk mondani. Nem hiszem, hogy bárkinek az az őrült ötlete támadna, hogy közvélemény-kutatás tárgyává teszi, vajon elfogadható-e Adolf Hitler Mein Kampf című „alkotása". A „mű" gondolatrendszere 1933 és 1945 között beil leszkedett Németország jogrendjébe, és a „mű" diszkreditálódott. Pontosan így van ez azzal a jogrendszerrel is, amelyből a szlovák kormánykoalíció pártjai kölcsönvették a köztársaságvédelmi paragrafusokat. Beérett a Vladimír Mečiar által 1992-ben elültetett fa gyümölcse. Van, aki úgy gondolkodik, hogy „mindig volt valahogy, majd ezt a rezsimet is túléljük". Másoknak kimondottan jólesik, hogy a „fentiek" gondoskodnak róluk, gondolkodnak helyettük. Az új szlovák állam ideológusai pontosan tudják, hogyan lehet arctalan tömeggé silányítani az ország 5,5 millió lakosának többségét. Beérett a keserű gyümölcs, sokan már ízlelgetik, sőt számosan állítják: nem is olyan keserű.