Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-24 / 95. szám, szerda

1996. április 24. OKTATÁS ÚJ SZ Ó 91 EGY KIVALO PEDAGÓGUS HALALARA A szellem erejével A szülők ne hagyják magukat becsapni A komáromi 2. lakótelepi (Építők utcája) szaktanintézet igazgatónője nagy buzgalommal arról kívánja meggyőzni a ma­gyar szülőket, hogy "gyér ér­deklődés miatt nem lehet ma­gyar tannyelvű szakcsoportot, il­letve osztályt nyitni", s azt java­solta a magyar szülőknek, hogy "gyermeküket írassák áf szlovák osztályba". . A Komáromi járás népessé­gének több mint 70 százaléka magyar nemzetiségű. A keve­sebb mint 30 százaléknyi szlo­vák gyermekből több jelentkez­ne, mint a magyar nemzeti­ségűek közül? Aki ezt elhiszi, lelke rajta. A valóság az, hogy a szlovák osztályokba kevesebb a jelent­kező, mint a magyar osztályok­ba (szakcsoportokba), így aztán Eva Gajdáčová igazgatónő a ma­Augusztus 12-e és 24-e kö­zött rendezi meg Debrecenben az Ady Endre Akadémia nyári pedagógusképző tanfolyamait, amelyek a következők: - magyar nyelv és irodalom - történelem és művelődés­történet - pedagógia és oktatásmód­szertan - számítástechnika, infor­matika - közgazdaságtudomány - zenepedagógia - demokrácia, emberi és polgári jogok/CIVITAS-prog­ram. A tanfolyamokon napi 6-8 órában egyetemi oktatók és az egyes témakörök kiemelkedő kutatói tartanak előadásokat, gyar jelentkezőkkel akarja feltöl­teni a szlovák osztályokat (sza­kokat), hogy ne lehessen ma­gyarul tanítani. így például, ha az autószerelő szakra 4 tanuló jelentkezik szlovák iskolából, 12 pedig magyar oktatási nyel­vűből, és a villanyszerelő szakra is hasonló módon oszlik meg a jelentkezés, a szlovák iskolák­ból jelentkezőket felveszik, a magyar jelentkezők közül 8+8 tanulót szintén, de a 4 autósze­relő és a 4 villanyszerelő szakot tanulni vágyó magyar diákot "helyszűke" miatt más szakra irányítják át. így jöhet aztán létre 12+12 létszámú szlovák osz­tály. Ezt a példaként felvázolt gya­korlatot nagy előszeretettel al­kalmazták a közelmúltban az (inter)nacionalista elvtársak, akik az anyanyelvükön tanulni szemináriumokat, számítás­technikából kiscsoportos gya­korlatokat. A szakmai progra­mokat nevelés-lélektani, okta­tástechnikai és szakmódszer­tani ismeretek oktatása egé­szíti ki. Az egyes kurzusok hall­gatói szabadon látogathatják más kurzusok előadásait. A kurzus végén a résztvevők lá­togatási bizonyítványt kapnak, valamint lehetőséget vizsga le­tételére, amelyért oklevél jár. A képzést gazdag kulturális prog­ram egészíti ki. Részvételi díj: 28.000 Ft. Bennefoglaltatik: a képzés, a kollégiumi szállás (3-4 ágyas szobákban), a napi háromszo­ros étkezés, a kulturális prog­ramok, a villamosbérlet ára. kívánó magyar jelentkezőket úgy terelgették a szlovák osztá­lyokba, mint a birkákat az akol­ba. A tapasztalat azt mutatja, hogy ma is vannak követőik. A szülők állítása szerint „az igaz­gatónő egyre nyíltabban törek­szik arra, hogy a szaktaninté­zetbe jelentkező magyar diáko­kat átirányítsa a szlovák osztá­lyokba". Nem azért, mert a ma­gyar osztályokba kevés a jelent­kező, hanem azért, mert a szlo­vák osztályok (csoportok) feltöl­tésén mesterkedik a magyar nyelven tanulni akarók rovásá­ra. Itt az ideje, hogy a szülők és az iskolaigazgatók idejében in­tézkedjenek gyermekeink anya­nyelven való tanulása érdeké­ben. Dr. KOVÁCS JÁNOS nyugalmazott tanár Komárom Jelentkezési határidő: 1996. május 20. A határon túli magyar értel­miségiek a jelentkezéssel egyidőben pályázhatnak a tel­jes részvételi költséget fedező ödsztöndíjra, amelyet az Ady Endre Kuratórium ítél oda. Döntéséről 1996. június 30-ig értesíti a pályázókat. Az ösz­töndíjban nem részesülők csak saját költségükön vehetnek részt az akaedémián. Részle­tes információt nyújt az Ady Endre Akadémia Titkársága, 4010 Debrecen, Pf.48. Tele­fon: 0036-52/316 666, 2136 vagy 2130-as mellék, telefax: 0036-52/412 336. A kommunikáció felgyorsult vi­lága képes arra, hogy a másod­percek tört része alatt eljuttas­son egy hírt bárhová, bárkinek. A hosszú út azután következik: amíg ez a hír eljut az ember tu­datáig, majd még hosszabb, míg bejut a lélekbe. Egy ilyen várat­lan hírt, mint Gerő János halála, nagyon nehéz elfogadni, de szí­vünkbe befogadni majdnem le­hetetlen. A halál, nyugtatom magam, csak nekünk, élőknek gond. Van akinek csak saját halála, más­nak csak a másé, a szeretett személy elvesztése. Az eltávo­zottnak azért nem gond, mert már nem gondolkodik, nem érez. Fárasztó, küzdelmes nyugtala­nító nap után hányszor vágyunk egy jó, nyugodt, álomtalan alvás­ra. Samartin a halhatatlanságról szóló versében így kiált fel: „Kö­szöntelek, halál! Te nem meg­semmisítesz, te megszabadí­tasz." De mitől szabadította meg a halál Gerő Jánost? Először ön­magától. A nagy vesztes a család és mellette a szlovákiai magyar­ság. Gerő Jánosban a felvidéki ma­gyarság ügyéért önzetlenül fára­dozó pedagógust és közéleti sze­mélyt veszítettünk el. A diktatúra idején a zselízi gimnázium igaz­gatójaként tette a dolgát, állan­dó küzdelmet folytatva a hata­lom fondorlatos praktikái ellen, amely már akkor is iskoláink el­sorvasztásán fáradozott. Szava­lóversenyeket, irodalmi vetél­kedőket szervezett, s emellett közírói tevékenysége is számot­ANVANYELWÁLTÁS. Ha az *ambivalens anyanyelvű be­szélők az iskoláztatás vagy más tényezők hatására a többségi nyelvet tekintik anyanyelvük­nek, azt mondhatjuk, hogy anya­nyelwáltás történt, vagyis a be­szélőknek megváltozott az anya­nyelvük. S ha ritkán is, mégis vannak esetek, hogy egy egyén­nek az anyanyelve élete folya­mán akár többször is megválto­zik. Az ilyen ingadozásoktól egy kisebbségi közösség tagjait anyanyelvű óvoda- és iskola­rendszere tudja a leginkább megóvni, de fontos szempont az is, hogy a kisebbség nyelve mi­nél szélesebb körben használa­tos legyen az adott kisebbség ál­tal lakott területen. Ilyen eset­ben ugyanis a kisebbségi közös­ség tagjainak nemcsak az ere­det, hanem a nyelvtudás és a funkció szempontjából is azonos marad az anyanyelvük, s így ele­nyésző a valószínűsége annak, hogy mindezek ellenére mégis a többségi nyelvvel azonosulnak. KÉTANYANYELVŰSÉG. Az *ambivalens anyanyelvű szemé­lyek esetében - különösen, ha vegyes házasságból származnak tevő. Nyugállományba vonulása után sem tétlenkedett, halála napjáig tanított, tankönyveket írt, s emellett arra is maradt ide­je, hogy aktív részese legyen Oroszka község politikai és kul­turális életének. Sütő András írja: „Omló egek alatt, az asszimilációs mohóság szorításában, égtartó emberekre van szükség, mert csak ők lehet­nek vigaszaink-támaszaink a több mint hetvenöt éve tartó ki­sebbségi pusztulásban." Ilyen égtartó értelmiségi volt Gerő Já­nos is, aki tudta és vallotta, hogy a magyar gyerek csak anyanyel­vén, csak vele, benne és általa válhat teljes emberré, hogy nem­zeti és emberi mivoltunkban anyanyelv nélkül nem élhetünk, meg nem maradhatunk. Meg­szívlelendő és követendő Gerő tanár úr felismerése, amelyben a szellemi önvédelem fontossá­gát hangsúlyozta, és úgy oktatta a felnövő ifjúságot, hogy a maga­sabb életigények és a tudás fel­ébresztésével legyen majd népé­nek irányítója. Mert társadalmi erő és hatalom híján csak a szel­lem erejével tudjuk megőrizni ki­sebbségi létünket, és hogy veszé­lyeztetett helyzetünkben a tudás és a hit lehet egyetlen éltető erőnk. Kisebbségi magyarnak lenni nem állapot, hanem maga­tartás. Gerő tanár úr munkássá­ga és magatartása követendő példa lehet mindannyiunk szá­mára, hogy ki-ki a maga posztján teljesítse küldetését. Halálával szegényebbek lettünk. Tudjuk, Gerő tanár úr kétség­- előfordul, hogy mindkét nyelv­vel egyformán azonosulnak, mindkettőhöz egyformán erős érzelmi szálak fűzik őket. Ilyen esetben el kell ismerni, hogy két anyanyelvük van, tehát „apa­nyelvük" is anyanyelvük; ezt a je­lenséget nevezhetjük kétanya­nyelvűségnek. - A kétanya­nyelvűség bizonyos értelemben „rejtett" jelenség; mivel a nép­számlálási ívek csupán egyetlen anyanyelv feltüntetését teszik le­hetővé, s mivel a köztudatban is úgy él az anyanyelv, mint egyet­len nyelv, amellyel a beszélő tel­jes mértékben azonosul, a két­anyanyelvűek valószínűleg ma­guk sincsenek tisztában helyze­tükkel , s inkább „ingadozó anya­nyelvűeknek", mint kétanya­nyelvűeknek tartják magukat. (Mindezek azonban jelenleg csu­pán föltevések, amelyeket empi­rikus kutatásokkal kellene me­gerősíteni - vagy cáfolni.) KÖRNYEZETNYELV. Vajdasági eredetű szakkifejezés; valamely nyelvi csoport szemszögéből a vele együtt élő egy vagy több más nyelvi csoport nyelvét értik rajta. A környezetnyelv ebben az összefüggésben az idegen nyelv beesetten" halt meg, mert tudta, hogy hiteles emberi élet nem le­hetséges olyan államban, ahol a kisebbségek nem rendelkezhet­nek önmagukkal. Személy szerint jómagam is lekötelezettje vagyok a megbol­dogultnak, mert akkor, amikor az volt a dilemmám, otthon ma­radjak-e a szövetkezetben, vagy tovább tanuljak, s özvegy édes­anyámra és nincstelenségünkre hivatkoztam, a tanár úr azt mondta: „Jancsi, neked menned kell, érted? Kell! A szikra benned van, az anyagiak pedig elren­deződnek valahogy." Akkor még nem tudtam, de ma már igen, hogy a legtöbbet az adja, aki biz­tatást és hitet ad. Köszönet érte! Most, amikor életét, érdemeit méltatjuk, nem csupán az el­hunyt magasztalására gondo­lunk. Elsősorban erőt szeret­nénk meríteni példaértékű élet­útjából. Volt ereje, hite, hogy hűséges legyen küldetéséhez. Volt bátorsága ehhez a hűség­hez. Kérjük Istent, ajándékozza meg saját magával hűséges szolgáját, nekünk pedig adjon erőt, hitet mindennapi szabad­ságharcaink megvívásához. Reménykedjünk, hogy egykor valóra válik az a transzcendens reményünk, hogy a keresztény Európa értékrendjében, a hitben és önvizsgálatban megtisztuló népek egymásra találnak. FÓTHY JÁNOS (Elhangzott Gerő János teme­tésén) fogalmával állítható szembe. Az idegen nyelv ugyanis olyan nyelv, amelyet az adott régió egyetlen népcsoportja sem használ anya­nyelvként; többnyire olyan világ­nyelvről van szó, amelynek meg tanulását a régión kívüli, nem­zetközi érintkezés motiválja. ­Az egykor autonóm státussal rendelkező jugoszláviai Vajda­ságban általános gyakorlat volt, hogy pl. a magyarlakta területe­ken nemcsak a vajdasági ma­gyarok tanulták a magyar tan­nyelvű iskolákban a velük együtt élő szerb többség nyelvét, ha­nem a szerbek is tanulták a ma­gyar kisebbség nyelvét. - A ki­sebbségi nyelvek környezet­nyelvként való tanítása nemcsak a kölcsönös megértés szem­pontjából volt fontos; ez az eljá­rás nagyban növelte e nyelvek *presztízsét, s ezzel bizonyára hozzájárult a nyelvcsere lelassí­tásához (amely azonban - ezt nem szabad elhallgatni - a ma­gyar nyelv vonatkozásában ezzel együtt is jóval erőteljesebb volt, mint pl. az erdélyi, a szlovákiai vagy a kárpátalji magyar *be­szélőközösségben.) Jelentkezőlap az Ady Endre Akadémiára Debrecen, 1996. augusztus 12.-24. Név: Cím: Születési dátum és hely: Iskola, jelenlegi munkahelye, címe: Tanított tárgy/ak: .-. Tanítási nyelv/ek: Volt-e már az Ady Akadémia ösztöndíjasa? Melyik kurzusra jelentkezik: ­(Több kurzusra történő egyidejű jelentkezés esetén a pályázat érvénytelen!) I. Pályázatot kívánok benyújtani az Ady Endre Akadémia Kuratóriumához a részvétel költsé­geire teljes fedezetet nyújtó ösztöndíj elnyerése céljából. Dátum: A pályázó aláírása: II. Öhköltséges jelentkezés esetén a jelentkezéssel egyidejűleg befizetem az 1 500,- Ft beirat­kozási költséget (számlaszám: Ady Endre Akadémia, Mezőbank Rt. Debrecen, Egyetemi Fiók 10600467 -19127952-700-3-001-1, a kurzus díját, 28. 000 Ft-ot - az Akadémia kezdetéig ­csekken, átutalással vagy érkezéskor a helyszínen befizetem. Dátum: A jelentkező aláírása SZEKELYUDVARHELY - 1996. III. 29 - IV. 2. V. Nemzetközi Magyar Matematikaverseny A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium­ban megrendezett versenyen régiónkat 36 diák és 9 tanár képviselte Oláh György tanár vezetésé­vel, aki a komáromi 1992. évi I. Nemzetközi Ma­gyar Matematikaverseny szervezője volt. A megnyitó ünnepséget olyan nagyságok tisztel ték meg jelenlétükkel, mint Kányádi Sándor költő és Toró Tibor atomfizikus, aki átadta nekünk Bo­lyai János apjához írt híres levelének másolatát, amelyben megírta: „a semmiből egy új, más vilá­got teremtettem". Ugyancsak másolatban oda­ajándékozta Babits Mihály Bolyai c. versét, azzal, hogy hazaérkezésünk után kérjünk meg egy költőt, fordítsa le szlovák nyelvre. Felejthetetlen volt a találkozás Kányádi Sándor­ral, akinek az optimizmusából mindnyájan sokat meríthettünk. Kár, hogy nem vehettük hangsza­lagra tanmeséit, hogy azokat így közkinccsé te­gyük. Reméljük, ismét eljön közénk, most na­gyobb szükség volna erre, mint az előző években bármikor. Megígérte, ha hívjuk, eljön. Mint vendéglátóinktól megtudtuk, a Hargita megyéhez tartozó Székelyudvarhelyen, amelyet sok iskolája miatt iskolavárosnak becéznek, a 40 ezer lakos 97 százaléka magyar nemzetiségű. Az 1948-as államosítás után iskoláiban alig kapott helyet az anyanyelvű oktatás. Az 1989. évi fordu­latot követően szülők, pedagógusok, iskolaigazga­tók összefogásának köszönhetően mindenki az anyanyelvén tanulhat. A matematikaversenyen régiónkból a követ­kező diákok részesültek dicséretben: Botyánszky Gábor (Érsekújvár), Bozsaki Tamás (Komárom), Bögi Blanka (Galánta), Esztergályos Ignác (Komá­rom), Fazekas Zoltán (Érsekújvár), Kalmár Zsuzsa (Nagymegyer), Kiáts László (Pozsony), Kopecsni György (Dunaszerdahely), Kürthy Mónika (Komá­rom), Mázsár Andrea (Galánta),Pálffy András (So­morja), Szabó István (Komárom). Köszönjük a nemrég 400 éves fennállását ün­neplő székelyudvarhelyi iskolának és valamennyi erdélyi vendéglátónknak a kitűnő szervezést és a felejthetetlen élményt. GALAMBOSNÉ NAGY ELLA Debreceni Ady Endre Akadémia A hivatalnok és a demokrácia A pedagógusok az utóbbi időben - más fórum híján - egymást kérdezgetik, hogy is áll a dolog az iskoláknak az önkormányzatokhoz való tartozásá­val, miről is szavaztak az iskolaigazgatók a járási gyűlésükön? A kusza ügyről maga az egyik szavaztató, az ér­sekújvári tanügyi hivatal igazgatója nyilatkozott a rádió magyar adásának Pedagógusnapló c. műso­rában. A sokak által jogtalannak és érvénytelen­nek minősített szavazásról kifejtette, hogy a tan­ügyi hivatalnak igenis jogában áll az iskolaigazga­tók megszavaztatása a kérdésről, majd azzal a ki­jelentésével tette fel az i-re a pontot, hogy az igaz­gatók maguk kérték, szavazhassanak az ügyben. Hát erre bizony nem gondoltam volna. Ha igazat állít a tanügyi igazgató úr - márpedig miért ne mondana igazat? - akkor ezzel az infor­mációval a tanügyi hivatalokról alkotott képünk egy új, s bátran állíthatjuk, derűs színfolttal lett gazdagabb. Újságírói közhellyel szólva: bepillant­hattunk a tanügyi hivatalok alkotóműhelyeinek hétköznapjaiba. Azt is megtudhattuk, hogy az is­kolaigazgatók járási összejöveteleiken nem passzív befogadóként hallgatják a fentről érkező utasításokat, hanem egyenrangú félként vitatkoz­nak, közösen gondolkodnak feletteseikkel. Eze­ken az igazgatói gyűléseken nyilvánvalóan teljes a demokrácia, bárki felállhat és előterjesztheti ja­vaslatát. Minden jel arra vall, hogy a tanügyi hiva­tal vezetői alig várják ezeket a pillanatokat, s már­is szavazásra bocsátanak minden javaslatot. (Ezúton figyelmeztetem az Érsekújvári járás ma­gyar oktatási nyelvű iskoláinak igazgatóit, hogy legközelebb ne feledjék megszavaztatni a két­nyelvű táblák és pecsétek használatát is.) A tanügyi igazgató csak arra nem tudott választ adni, miért tört ki a szavazási kényszer szinte jár­ványszerűen egyszerre több járásban is. S végül, rá­adásként, még egy műhelytitok a fejlett demokrá­cia eszközeinek akalmazásáról tanügyi hivatalaink­ban; Veršeghy úrtól megtudtuk, hogy az iskolaigaz­gatók szavazásukkal egyúttal a pedagógusok véle­ményét is kifejezésre juttatták az önkormányzatok­hoz való tartozás kérdésében. Mivel, úgymond, az iskolaigazgatók jól ismerik kollektívájukat. Csakugyan? LENDVAY TIBOR Kétnyelvűségi alapfogalmak 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom