Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-12 / 60. szám, kedd

1996. március 12. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 I A nem fizetők börtönbe is kerülhetnek A lap munkatársa Oľga Keltošová munka-, szociális és családügyi miniszterrel beszélgetett. • A múlt heti rendkívüli kormányülésen a Büntető Törvénykönyv módosítása is a programpontok között szerepelt. • - Igen, sikerült keresztülvinnünk azt a törvénymódosítást, amelynek értelmében a társadalombiztosítás be nem fizetése büntetendő cselekedetnek minősül. Ezt még jóvá kell hagynia a parlamentnek. A hatályba lépést követően a nem fizetőket a pénzbírságon kívül 6 hónaptól 8 évig terjedő börtönbüntetéssel is sújthatják. Ezt helyesnek tartom, mivel számos vállalkozó annak ellenére, hogy a munkavállalók béréből levonja a biztosítás összegét, nem utalja át. Az összeget újra vállalkozásokba forgatják vissza, ezáltal tisztességtelen előnyre tesznek szert a többi becsületes befizetővel szemben. Hasonló büntetés fenyegeti azokat is, akik nem fizetnek a foglalkoztatási alapba. • Visszatérve a nyugdíjákhoz, az özvegyi nyugdíjat is emelik? - Természetesen. A javaslat 1310 koronáról szól. A törvénytervezetben a férfiaknak és a nőknek megítélt özvegyi nyugdíj azonos elvek szerint lesz folyósítva, ugyanis a biztosítás elveivel ellenkezik bármelyik nem preferálása. Előreláthatólag 1998. január elsejétől lép érvénybe. • Évente mennyi nyugdíjat folyósítanak? - A Szociális Biztosító adatai alapján a február 29-i statisztikából kiindulva 1 385 556 személynek folyósítunk nyugdíjat, ebből például 722 986-an kapnak öregségi, 223 788-an rokkantsági és 290 974-en özvegyi nyugdíjat. • Mekkora bevételei voltak tavaly a Szociális Biztosítónak? - A társadalombiztosításból befolyó összeg 52,295 milliárd korona volt, a kiadás pedig 47,145 milliárd. • Tavaly mennyi volt az átlagos nyugdíj? - December 31-i adatokból kiindulva az átlagos öregségi nyugdíj 3102 korona volt, a rokkantsági 2950, az özvegyi 1591, illetve 1112 (a nemtől függően), a szociális pedig 1964 korona. ANNA KARIMOVÁ, Slovenská Republika Lizner raktáros lett Jaroslav Lizner, a cseh Vagyonjegyes Privatizációs Központ volt főnöke, akit korrupcióért és visszaélésért hatéves börtönbüntetéssel sújtottak, a České Budéjovice-i börtönben tegnaptól raktárosi beosztásban dolgozik. Jaroslav Boubal börtönigazgató megerősítette, hogy Lizner beosztásáról péntéken döntöttek, amikor már ismerték az elítélt orvosi vizsgálatának az eredményeit. Lizner ugyanazt a beosztást tölti be, mint 1994 novemberéig Kare! Vykypel, a kommunista titkosszolgálat kémelhárításának a volt főnöke. Vykypélt annak idején három és fél évre ítélték el, ám büntetésének csak a felét ülte le, s amikor szabadon engedték, a börtön bizottsága megállapította: a kémelhárítás egykori főnöke szorgalmával és becsületességével példát mutatott a többi elítéltnek... Mladá fronta Dnes Életbölcsességek egy koronáért - A kikiáltási ár 150 korona - jelenti be az árverést vezető hölgy, és rámutat egy masszázsgépre. - És működik? - kérdezi valaki a tömegből. - Nem tudom, ön árverésen van - oktatja ki az újoncot a licitálást vezető nő. Szlovákiában egyetlen helyen, mégpedig a nagyszombati postán évente ötször elárverezik azokat a küldeményeket, amelyeknek sem a feladója, sem a címzettje nem ismert. Most szombaton például az érdeklődők vehettek műkörmöket (50 koronáért), légyfogókat, fogkrémet, szőnyeget, könyveket (a hithű szlovákok bosszantására főleg cseh publikációkról volt szó). Például Schopenhauer Eletbölcsességek című művéért csak egy koronát adtak, míg erotikus női alsóneműért egy „ínyenc" 60 koronát sem sajnált. JÁN KARÁSEK, Sme (Rövidítve) Primakov stílusa Oroszország nem vétózhatja meg a NATO keleti kibővítését, erősítette meg Horn Gyula a magyar álláspontot egy német lapnak nyilatkozva. S mivel az interjú akkor jelent meg, amikor Kovács László Moszkvába utazott, hogy Jevgenyij Primakovval az európai biztonság kérdéseit is megvitassa - mindez tárgyalási alapállásként is értelmezhető. Új nézetekkel, megközelítési módokkal aligha lepik meg egymást a felek e témakörben. Kiszámítható az orosz válasz is: Primakov feltehetőleg nem a magyar szándékot ellenzi majd, hanem a bővítés mint stratégia elfogadhatatlanságát hangoztatja Moszkva szempontjából. A hivatalos nyilatkozatoknál, sajtóértekezletnél többet árulhat el maga a tárgyalási stílus, amelyből esetleg már következtetni lehet az elnökválasztások utáni orosz diplomáciai magatartásra is, hiszen Primakov súlyát éppen az adja, hogy az aktuális rendszertől függetlenül képes megszólaltam az orosz államérdekeket. Ért már hideg zuhany a közelmúltban Moszkvában magyar külügyminisztert, amikor alkalmasnak ítélte meg a pillanatot önálló szempontjaink érvényesítésére, ám kemény „nyet"-ekbe ütközött. Közép-Európa az idő tájt az orosz érdeklődés perifériájára szorult, a kozirevi diplomácia kizárólag az amerikai kapcsolatrendszer révén kívánta helyreállítani a megroggyant nagyhatalmi státust. A NATObővítés szándékának látszólag engedékenyebb fogadtatása is ezen érdektelenségből fakadt, csakúgy, mint az, hogy a kérdésben nem Budapestet tekintették vitapartnernek. Primakowal újrarendeződnek az orosz diplomácia prioritásai. Közép-, illetve Kelet-Európa a korábbinál árnyaltabb, fajsúlyosabb besorolást kap, ezt jelezte gyors egymásutánban az orosz külügyminiszter szófiai és pozsonyi látogatása, illetve találkozója odahaza előbb cseh, majd most magyar kollégájával. Az általános megközelítés helyett Moszkvában a jövőben valószínűleg nagyobb hangsúlyt kapnak a kétoldalú kapcsolatok. Mindez a korábbinál rugalmasabb és több húron játszó diplomáciai stílust feltételez KözépEurópával, hiszen a fagyos légkör, illetve a tárgyalópartner elriasztása csak azokat igazolná, akik szerint az atlanti terjeszkedésre az orosz fenyegetés miatt van szükség. Primakov tehát előzékenyen végighallgatja majd Kovács László érvelését, hogy a bővítés célja az európai stabilitás megszilárdítása, és ez egyben az orosz érdek is, s talán töprengő arcot vág, amikor arra fordul a szó, miként lehetne bevonni Oroszországot a biztonság és együttműködés problémáinak rendezésébe. Igaz, ettől még a „nyet" tartalma és jelentése nem változik. Főként amíg Nyugaton nem hajlandók kimondani a „yes"-t. LAMBERT GÁBOR Magyar Nemzet Reményteli, jó jelzés A tekintélyes prágai napilap tegnapi kommentárja „reményteli, jó jelzésnek" nevezi azt a hétvégi, Palermóból érkezett hírt, miszerint az Európai Unió a március végén kezdődő torinói kormányközi konferenciájának megnyitójára meghívta a keletközép-európai régió országait is. „Bizonyára többről van szó, mint egy ízletes olasz-európai vacsoráról. Az EU külügyminiszterei jelezték: nem szeretnék, ha a közép-európaiak teljesen félre lennének állítva" - írja a lap. A cikkben rámutatnak arra, hogy a kormányközi konferencia nagyon komolyan érinti a régió országait, hiszen döntés születhet arról, hogy felveszik-e őket az unióba vagy sem. A régió országai diplomatáinak nagy része már nem is remélte ezt a meghívást. Palermo üzenete érthető: a kormányközi konferencián rólunk is tárgyalni fognak, bár konkrétan nem velünk, de azért mégsem teljesen nélkülünk. Most az a legfontosabb, hogy az EU be is tartsa ígéretét, mert, mint tudjuk, a korábbi tárgyalások mindig nagyon formálisak voltak. Ugyanakkor hiba lenne, ha hiú reményeket táplálnánk. A csehek, szlovákok, bolgárok vagy a máltaiak és a többiek befolyása a kormányközi konferencia kimenetelére továbbra is igencsak korlátozott lesz. Közép-Európa nehéz helyzetben van. Gazdasági és biztonsági okokból be akar lépni az EUba, de nem tudja, hogy fog ez a tömörülés kinézni esetleges belépése pillanatában, ami komoly bizonytalansági tényező, hiszen „a régió országai nem tudják, mire kell felkészülniük". Kontinensünk stabilitását nagyban megerősítené, ha a nyugat-európaiaknak sikerülne ezt a bizonytalansági tényezőt eloszlatniuk fejezi be kommentárját a lap. Hospodáŕské noviny KOMMENTÁRUNK Atomjövő A bohunicei V jelzésű atomerőművek évek óla a világátlagnál kisebb évi kényszerleállással működnek, környezetükben pedig a kimutatások szerint kisebb a sugárterhelés, mint az ország nagy részén. Emellett viszont óriási potenciális veszélyforrást jelentenek, hiszen ha bekövetkezne a legrosszabb, vagyis megsérülne a primer körük, akkor arra rámenne egész Nyugat-Szlovákia, a fővárost is beleértve. Márpedig az cáfolhatatlan tény, hogy tíz évvel ezelőtti állapotában a V-l-es két blokkját a világ legveszélyesebb reaktorai között tartották nyilván. Ez nem is annyira a normál működésre vonatkozott, mint a katasztrófaelhárítás esélyeire. Azóta szerencsére sok minden megváltozott a V-I -ben, de még mindig ötmillird koronára becsülik azt az összeget, amely befektetése után már nem évente fogják meghosszabbítani működési engedélyét. így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy évek óta folyik a vita az ország energiaellátásának a biztosításáról. Mint ismeretes. Mohiban négy új atomerőművi blokk vár befejezésre, egy másik tábor szerint viszont a még itt szükséges beruházási költségen más módon - ráadásul a katasztrófa kockáztatása nélkül is - megoldható volna a feladat. A gazdasági minisztérium adatai alapján a két mohi blokk befejezéséhez 1999-ig közel 27 milliárd koronára van szükség. Szerintük ez még mindig a legolcsóbb megoldás, 28 százalékkal olcsóbb, mintha hasonló teljesítményt modern, gáz-gőz típusú turbinákkal biztosítanának. Viszont éppen ez az, amivel a befejezés ellenzői nem értenek egyet. Szerintük ugyanis az úgynevezett legalacsonyabb költségek tanulmányát kidolgozó, egyébként jó nevű amerikai PHB cég manipulált, vagyis az összehasonlítás során szándékosan alulértékelte az atomerőművi, illetve túlértékelte a kombinált változat költségeit. Ezt állítólag nyilvánosan elismerte az EBRD egyik munkatársa, aki egy ideig a mohi projekt felelőse volt. Ján Ducký gazdasági miniszter viszont a minapi parlamenti bizottsági vitában ezzel kapcsolatban úgy érvelt, hogy a kombinált áramtermelés tömeges felhasználását bizonytalanná teszi a földgázár nehéz becslése, illetve eddig egyetlen komoly cég sem tudott bemutatni értékelhető ajánlatot. A vitában viszont az is kiderüli, hogy az alommentes energiatermelésért küzdő Energia 2000 szervezet érveit nem lehel fél kézzel félresöpörni. Már csak azért sem, mert vezetője korábban a gazdasági minisztériumban éppen az energiakoncepcióval foglalkozó főosztályt vezette. így végül Brhel államtitkár szájából először hangzott el nyilvános ígéret, hogy az állami stratégián dolgozók nyíltan ütköztetik véleményüket az Energia 2000 érveivel. Az érintettek ezt nagy előrelépésként értékelték, és szemmel láthatóan elégedetten távoztak a parlament épületéből. Ehhez az is hozzájárult, hogy a környezetvédelmi bizottság tagjai (Zora Lazarová kormánykoalíciós elnök kivételével) egyhangúlag kérték a minisztériumot egy alaposabb anyag beteijesztésére az ország energiatermelési koncepciójáról. Valószínű viszont, hogy amíg május végére ez az anyag eljut a bizottsághoz, már túl leszünk a legvitatottabb döntésen, vagyis kezdetét veszi a két mohi blokk befejezése. Erről ugyanis már tavaly szeptemberben megegyeztek az érintettek, a kormány pedig decemberre ígérte az utolsó lépést, a 26 milliárdnyi hitelre szóló kormánygaranciát. Erre ugyan azóta is várunk, de úgy tűnik, a késést az okozza, hogy az ország költségvetésével fedezett biztos üzlet iránt több nyugati bank is érdeklődik. Bár nem valószínű, hogy végül felborul a cseh gyártók-cseh bankok konstrukció, de azért a konkurens ajánlatok ismeretében a szlovák fél az elmúlt hetek során valószínűleg megpróbált kedvezőbb pénzügyi feltételeket kialkudni. Józanul mérlegelve tehát nem lehet kétségünk afelől, hogy az évezred végéig négy mohi hűtőtorony mégiscsak gőzölögni kezd. A küzdelem azonban ezzel még nem ér véget, hiszen továbbra is aktuális a bohunicei V-l-es, illetve a mohi 3. és 4. blokk jövője. Bohunicét illetően egy évvel ezelőtt az. EBRD-vei még azon folyt a vita, működhet-e a V-l-es egy évig párhuzamosan Mohival. Nos, a gazdasági minisztérium hivatalos anyaga most már kétéves párhuzamos működésről beszél, de éppen elég utalás történt már arra, hogy az illetékesek még ennél is hosszabb távlatokban gondolkoznak. A korábbi nyilatkozatokkal kapcsolatban újdonságot jelent még a mohi 3. és 4. blokk befejezése is, amit pedig a tavaly ilyenkor tartott nyilvános vitákon még bőszen cáfoltak. Ezzel már odajutottunk, hogy az egykori szocialista energiafejlesztési koncepcióból már csak a kecerovcei atomerőmű hiányzik (a bizottsági vitában a minisztériumi funkcionáriusok szájából elhangzó megjegyzések alapján valószínű, hogy ennek felelevenítéséhez sem kellene őket sokáig győzködni). így tehát egy esetleges pozitív mohi döntés sem jelentené az atommentes alternatíva teljes vereségét. Sőt a munka dandárja csak ezután következik, mert míg az első látásra lényegében kész két mohi blokk felszámolása igazán nem váltott ki társadalmi támogatást, az atomlobby további terveivel szemben sokkal könnyebb lesz mozgósítani a közvéleményt. Az igazi persze az volna, ha a folyamatba sikerülne bevonni az államapparátust is. Ehhez azonban meg kell őket győzni arról, hogy ez az út is megfelelő gazdasági potenciál lekötését jelenti az ország számára. SZÁLKA ÉS GERENDA Alázatosság és megalázás Mindig választásokra készülnek, ezért valamit mindig elodáznak a valasztóképes állampolgárok jóindulatáért ácsingózva. Politikusok, kiknek minden döntése, a döntések elhalasztása, a döntések megtagadása és az előre nem látható rossz döntések is valahol a tudatalattijukban az eljövendő választásokat célozzák meg. Parlamenü demokráciákban bevett szokás szerint négyévenként tartanak választásokat. Elegendő egy kicsi szkepticizmus ahhoz, hogy az ennyi idő alatt meghozott politikai, gazdasági, szociális és kulturális döntéseket ennek fényében szemléljük. Szlovákiáról tudjuk, hogy poliükai életét teljes mértékben áthatja a nemzeti szólamokkal feldíszített folyamatos választási harc. Az azonban mégiscsak elgondolkodtató, hogy a kormánya által önmagát a posztkommunista társadalmak elitországának kikiáltó Csehországban manapság éppen a nacionalizmushoz történő viszonyulás szerint látják a pártok rhegnyerhetőnek vagy elveszthetőnek az idén tavasszal esedékes parlamenti választásokat. S ennek a nacionalizmusnak legfőbb geijesztője a szudétanémet-kérdés. Vannak megfigyelők, akik nem szűkítik le csupán egyetlen viszonyulási pontra a cseh nacionalizmust. Többen vannak, akik Klaus pártját amely Mečiar mozgalmának simulékony partnere volt a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kettéválasztásában, a nacionalista cseh tőke érdekeit következetesen, a poliükai pragmatizmus eszközeivel képviselő erőnek látják. Ez kevésbé tetten érhető, mivel a nacionalizmusnak a tőke formáiban megjelenő „liberális" változatát követi. Szemben a szélsőjobboldali és a bizonyos értelemben regionális érdekeket követő kisebb nacionalista pártokkal, mint amilyenek Sládek republikánusai, illetve a morva és sziléziai autonómiáért küzdő pártocskák. Ezek a nyílt nacionalizmussal, idegengyűlölettel és nemzeü kizárólagossággal manipulálják választóikat. Egy harmadik, alkotórészeiben egymással eszmei közelségben élő csoportosulás is van, amelyet a cseh baloldal igencsak széles spektruma ad ki, benne az esedékes választások egyik legesélyesebbjével, a Zeman vezette szociáldemokratákkal. E»e megtalálhatók ott az 1989-ben még a kommunista főtitkári posztot is megszerző Štépán vezette, a törvényesség határait olykor átlépő kommunisták is. Közöttük, illetve Zemanéktól jelentősen balra tolódva ugyancsak nagy hanggal képviselik a szudétanémet-kérdés kapcsán - az anüfasíz musra támaszkodva - a cseh nacionalizmust a Baloldali Blokk kommunista pártocskái, amelyek a parlamentben is szóhoz jutnak. Ennek a vázlatos rajzot mutató tükörnek itt-ott kiütköző homályát tehát teljes egészében a szudétanémetek háború utáni kiűzésével kapcsolatos politikai állásfoglalások okozzák. Valójában a most hatalmon lévő hol liberálisnak, hol konzervatívnak mutatkozó kormánykoalíció s benne vezérpártja, a Klaus vezette Polgári Demokrata Párt (ODS) kénytelen volt visszafognia magát a választások előtti egy évben. Ha ugyanis folytatja a tárgyalásokat a német kormánnyal a cseh-német megbékélés tárgykörében, ami a német beruházásokra éhesen váró csehországi vállalkozók érdekeit szolgálná, akkor elveszíti a németekkel szemben még mindig a negatív történelmi előítéleteket tápláló választói tömegeket Azt a cseh középosztályt amelynek elődje a múlt században megvívta a nemzeü önállóságot e században betetőző harcokat. Márpedig a cseh nacionalizmus létalapja a mai napig a németgyűlölet. Ez legalább annyira irracionális, mint a szlovákok magyargyűlölete. Ezért is bátorkodom az általános értelemben vett cseh poliükai tudatnak és a választásra készülődő pártoknak a szudétanémet-kéidéssel kapcsolatos nacionalista viszonyulásához kötni a mostanra már poliükai képviselet nélkül maradt csehországi magyarok kérdését is. Az ugyanis történelmi tény. hogy a kiűzött szudétanémetek helyére tízezrekre tehető számban szlovákiai magyarokat deportáltak. Sokan, amint lehetett, visszajöttek szülőföldjükre, de sokan maradtak. Megfosztva itthon hagyott vagyonuktól, földjeiktől. Márpedig ha a szudétanémetekre a mai napig általánosan érvényesek a beneši dekrétumok, akkor nem lennének érvényesek a Csehországba deportált és ott is maradt magyarokra, leszármazottjaikra? Márpedig a szervezett szudétanémeteknek van szószólójuk, és a hét végén ügyük mellé állt osztrák kormány és a választásban győztes politikai elit aligha fasiztázható le, mint ahogyan manapság Csehországban sörözgetés mellett ez igencsak népszokássá lett. Tartok tőle, hogy mi megint három lépéssel hátrébb kullogunk, mint ahol az európai politikacsinálás halad: Szlovákiában autonómiákról álmodozunk, miközben lekerült a napirendről a beneši dekrétumok érvénytelenítése is. Már a kárpáti németek kitelepítése is téma Európában, miközben alig esik szó a szlovákiai magyarok kitelepítésének tisztázásra váró, jogi és erkölcsi rehabilitációt kívánó kérdéseiről. Jobban oda kellene figyelni a dolgokra, hiszen Csehországban lezajlanak a választások, s a szudétanémet-kérdést üsztázni fogják: történelmi érvénnyel. Ne aludjuk át újra a számunkra is kínálkozó lehetőséget!