Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-11 / 59. szám, hétfő

1996. március 12. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 I Megfélemlítés folyik Csak a kormánykoalíció a megmondhatója annak, miért kellett nagy titokban az éjszaka leple alatt megvitatni a Büntető Törvénykönyv módosításának javaslatát. Az újságíró számára egyetlen magyarázat tűnik logikusnak: így próbálták mérsékelni a „rázós" törvénytervezet jóváhagyásának utórezgéseit. El kell ismerni, a terv majdnem sikerült. A sajtó csupán pénteken a hírügynökség jelentése nyomán szerzett tudomást a szóban forgó lépésről. Mi"vel a rendkívüli ülést nem követte sajtóértekezlet, a nyilvánosságnak ma sem lenne fogalma a BtK-ban javasolt változtatások természetéről, ha a SME nem teszi közzé bizalmas értesüléseit. Ha hihetünk a lap értesüléseinek, a kormány csütörtök éjszaka elfogadott BtK módosítási javaslata 12-től 15 évig terjedő börtönbüntetéssel kívánja sújtani azokat a szlovákiai állampolgárokat, akik idegen hatalom, vagy idegen személy közreműködésével felforgató tevékenységet végeznek. A BtK. 95 §-a b bekezdésének módosítása szerint hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés fenyegeti azokat, akik az ország alkotmányos rendjének, területi egységéhek és védelmi képességének megzavarása érdekében vagy a köztársaság önállóságának meggyengítése céljából nyilvános nagygyűléseket szerveznek. A 98. § módosított változata két év szabadságvesztést ír elő azok számára, akik külföldön valótlanságokat terjesztenek Szlovákiáról. Még mielőtt fellélegeznének mindazok, akiket álmukban sem foglalkoztat az ország alkotmányos rendje, területi egysége és védelmi képessége felforgatásának, felbomlasztásának gondolata, és eszükbe sem jut szülőhazájuk szándékos rágalmazása, gyorsan hozzáteszem: megkönnyebülésnek helye nincs. Ez a törvénymódosítás ugyanis nem az állam érdekeinek alkotmányban garantált védelmét hivatott fokozni, hanem a hatalmon lévő politikai erők uralmának meghosszabbítását szolgálja. Az állam polgárainak megfélemlítésére irányul. A törvényalkotók célja: elrettenteni a társadalom aktív részét attól, hogy szervezett formában, tehát az egyéninél hatékonyabb módon fejezze ki elégedetlenségét a közállapotok vagy a kormányzat egyes intézkedései miatt. Nem oszthatom azok optimizmusát, akik abban reménykednek, hogy Szlovákia nem engedheti meg magának ennek a kompromittáló jogszabálynak a megszavazását, s hogy ezt nem szentesítheti az alkotmánybíróság sem. Megtörténhet, hogy a parlament által jóváhagyott törvénymódosítás általános megfogalmazásai - akárcsak a nyelvtörvény esetében - tág értelmezésre adnak lehetőséget, s ezáltal mégis kellő teret biztosítanak majd a visszaéléseknek. Mečiar kormányfő mozgalma csütörtöki nagygyűlésén hangoztatott kijelentése, miszerint a BtK-módosítással elejét veszik az ellenzék felforgató tevékenységének, nem sok jót sejtet. Nincsenek illúzióim afelől, hogy ha a parlament a szóban forgó módosítást elfogadja, a hatalom alkalmazni fogja. Bárki is kerülne azonban felforgatás, rágalmazás, vagy az ország területi egységének megbontására tett kísérlet vádjával bíróság elé, az európai emberjogi konvenció 6. cikkelye 2. bekezdése alapján mindaddig ártatlannak kellene tekinteni, amíg bűnösségét a bíróság jogerős ítélete meg nem állapítaná. S mivel a szabad véleménynyilvánítás, valamint a békés gyülekezés jogát egyéb szabadságjogok és politikai jogok mellett a Szlovák Alkotmány garantálja, nem tartom valószínűnek, hogy kritikus hangú politikusainkra, publicistáinkra többéves börtön várna. Akkor azonban milyen célt szolgál a szóban forgó törvénymódosítási indítvány? - kérdezheténk. A válasz változatlan: az ellenzék, a sajtó, a szókimondó állampolgárok, megfélemlítését. Mert elevenen él még bennünk a múlt. Nem kell barátainkat, ismerőseinket, politikusainkat börtönbe zárni ahhoz, hogy félni kezdjünk. Elég a börtön szó emlegetése is. A DSZM-nek előnyös, a magyaroknak hátrányos Szlovákia vegyesen lakott területein kialakított új kerületekben a magyarok mindenütt kisebbségi helyzetbe kerülnek. Ebből kifolyólag már most bizonyosra vehető, hogy Szlovákiának a Mečiarkormány által javasolt új területi felosztása külföldön nem talál majd túl nagy megértésre. Az Európa Tanács 1201-es számú ajánlása és a kisebbségi keretegyezmény, amelyekre a magyar-szlovák alapszerződés is hivatkozik, egyértelműen nem teszik lehetővé az ország olyan új területi felosztását, melynek eredményeképpen a kisebbség kárára megváltozna a lakosság részaránya bizonyos régiókban. Szlovákia javasolt új területi felosztásánál pedig éppen ez történik. Az új területi felosztás alapvetően a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom jelenlegi hatalmi érdekeit szolgálja. Vladimír Mečiar kormányfő mozgalma még a koalíciós partnereit sem engedte beleszólni a dologba, nem fogadott el semmiféle kompromisszumot, az ő javaslataikat sem vette figyelembe. Ugyanakkor az új területi felosztás egyáltalán nem jelenti a hatalom decentralizációját, ahogy azt a kormányzat megpróbálja a lakossággal elhitetni, hiszen az egyes alsóbb szintű közigazgatási egységek hatásköre mind a mai napig nincs meghatározva. Lidové noviny A NATO ne mondjon le a bővítésről Horn Gyula a Welt am Sonntagnak adott interjúban óvta a Nyugatot attól, hogy az újabb orosz tiltakozások hatására lemondjon a NATO tervezett keleti bővítéséről. A magyar kormányfő ugyanakkor hozzátette, hogy Magyarország a kérdésről folyamatos párbeszédet ajánlott Moszkvának. A népek önrendelkezési jogának megtagadását jelentené, ha a Nyugat elutasítaná az új tagok felvételét az atlanti szövetségbe, vélte Horn. A mi döntésünktől függ, hogy csatlakozunk-e valamely integrációs szervezethez, vagy sem, hangsúlyozta. Kifejtette azonban, hogy Magyarország a NATO-tagságot nem akarja egy kampánnyal sürgetni, hanem értelmes és folyamatos párbeszédet akar folytatni a kérdésről Moszkvával. „Ezt felajánlottuk orosz partnereinknek. Én megértek minden országot, amely a biztonságáért aggódik. S megértem természetesen Oroszországot is", nyilatkozta Horn. Meggyőződése szerint azonban a jelenlegi bizonytalan világban a NATO mindenki számára garantálja a biztonságot. A kormányfő reménye szerint az orosz elnökválasztás után meg lehet kezdeni az említett párbeszédet a moszkvai vezetéssel. „Az európai biztonság és együttműködés problémáit Oroszország nélkül ugyanis nem lehet rendezni. Ennek a nagyhatalomnak megfelelő szerepet kell kapnia", mutatott rá Horn Gyula. Kockázatos provokáció Nincs garancia arra, hogy nem Tajvan sűrűn lakott területeire zuhannak a pénteken elkezdett kínai rakétakísérletek során kilőtt rakéták, írja a The Japan Times című lap, „kockázatosnak, meggondolatlan provokációnak" minősítve az eseményeket. — Bár a rakéták töltet nélküliek, ha a nyílt tengerre kilőtt rakéták véletlenül lakott területre zuhannak, az a konfliktus kiszélesedéséhez vezet, írja a lap. Ázsia-szerte Kína és Tajvan önmérsékletére szólítottak föl az országok, tartva a kínai akció közvetlen kockázatokon túlmutató veszélyeitől, a fegyverkezési verseny újjáéledésétől, a gazdasági prosperitás megkérdőjelezésétől. A hét végén Dél-Korea kormányfője szólt aggodalommal arról, hogy a rakétaválság politikai kockázatot jelent Ázsiában, „a világ legbizonytalanabb régiójában. Számos országban tartanak attól, hogy e konfliktus kirobbanthatja a lappangó területi feszültségeket és — különösen Dél-Korea — fél attól is, hogy Kína esetleges amerikai megfegyelmezése Japánt is újrafegyverkezésre késztetheti. Ázsiai megfigyelők értékelése szerint a kínai erődemonstráció legalább annyira szolgál kínai belpolitikai célokat, mint amennyire a tajvani elnökválasztás befolyásolását. Harc folyik az utódlásért Kínában, de más elemzések is azt hangsúlyozzák, hogy az agg Teng Hsziao-ping utódjául már 1989-ben kijelölt Csiang cö-min pártelnök, akinek nincsen katonai múltja, Tajvan ügyében a katonai vezetés kedvében kíván járni. Csiang már tavaly kiváltotta a katonák bírálatát azzal, hogy a tajvani államfő amerikai útjára mindössze a washingtoni nagykövet hazahívásával, „túlságosan puhán" válaszolt." ITTHON TÖRTÉNT -7 NAP ALATT KELTOŠOVÁ, A SZLOVÁK DIPLOMÁCIA GYÖNGYSZEME. A kormány több legyet is akart ütni egy csapásra azzal, hogy közzétette: Oľga Keltošovánál nincs alkalmasabb diplomatánk az ENSZ-nagyköveti poszt betöltésére. És egyúttal „két vasat is tett a tűzbe". Részint azt próbálta kideríteni, vajon mennyire „puhult" meg Michal Kováč köztársasági elnök az ellene irányuló támadásoktól, és esetleg nem lenne-e hajlandó - gesztusként - a nevét adni a DSZM legkeményebb magvához tartozó politikai amazon New Yorkba küldéséhez. Egyre több jelből arra lehet következtetni, hogy a mozgalom és a kormány számára az sem lett volna elhanyagolható nyereség, ha megszabadul a fölöttébb erőteljes hölgy közvetlen, pozsonyi jelenlététől. Úgy 5 százaléknyi volt a lehetősége annak, hogy az elnök aláírja a kinevezést. Pontosan bejött a papírforma: nem írta alá, hiszen ezzel a kulturált Nyugat előtt lejáratta volna magát. Washingtonban, Bonnban, Párizsban, Londonban és a többi nyugati metropolisban pontosan tudják, diplomataként „hány pénzt ér" Pozsony nagykövetjelöltje. Nos, Mečiarék erre az eshetőségre is számítottak. Úgy állították be a dolgokat, a tömegtájékoztatásban azt a benyomást keltették, mintha az ENSZben már eldőlt volna, hogy az elkövetkező egy évben a Szlovák Köztársaság nagykövete lesz a közgyűlés elnöke, és ha nem ő lesz, az csak Michal Kováč hazafiatlanságának lesz a következménye. Ezt a „legyet" viszont már csak propaganda-légycsapóval tudták agyoncsapni. Tény, hogy számunkra ez is több a semminél, különösen azt követően, hogy az osztrák bíróság emlékezetes döntése értelmében kellemetlen dolgok derültek ki ifjabb Kováč elhurcolása ügyében. A hívő nemzetiek bizalma ugyan ennek ellenére sem rendült meg a vezérben és környezetében, a gondolkodásra hajlamosabb szlovákok azonban minimum tűnődni kezdtek. És még inkább tűnődnek, miután szombaton néhány lap nyilvánosságra hozta a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom belső használatra szánt dokumentumát a mozgalom fő külpolitikai feladatairól. Még szeptemberben terjesztette elő Keltošová. Van e dokumentumnak két, különösen figyelemre méltó pontja: az egyik szerint a titkosszolgálatot (SZISZ) is aktivizálni kellene a nagykövetségek ellenőrzésében; a másik értelmében nem tapasztalt diplomatákat kellene alkalmazni a külképviseleteken, hanem megbízhatóakat. Az utóbbi követelmény értelmében az ember már azt is könnyebben megérti, miért éppen Keltošovát akarták az ENSZ nagykövetévé kinevezni. MAGYAROK A MINISZTERELNÖKNÉL. Hosszú idő után a kormány elnöke fogadta a Magyar Koalíció pártjainak vezetőit. Aligha a véletlen műve, hogy ugyanazon a napon, csak néhány órával korábban Gyimesi Györgyöt, a kormánykoalícióval rokonszenvező MNMMJ elnökét is fogadta. Igaz, az MK-val folytatott tárgyalások jóval hosszabbra nyúltak az eredetileg tervezettnél, az eredmény azonban a nullával egyenlő. A tanácskozáson - újsághírekből tudjuk - sok mindenről szó esett, a legfontosabb téma azonban a területi-közigazgatási reform kérdése volt. A magyar politikusok pontosan ugyanazokat a hibákat követték el ennek megvitatása során, amit az összes többi szlovákiai ellenzéki pártvezető. Komolykodva tárgyaltak egy olyan tervezet jobbításáról, amelyről kezdettől fogva minden, a koalíciósoktól eltérően gondolkodó ember tudja, hogy kijavíthatatlanul rossz. Eddig minden ellenzéki párt - szlovák és magyar - kifejezésre juttatta észrevételeit, elképzelt korrekcióit. Ezzel tulajdonképpen azt sugallták (a lakosságnak is), hogy ha kisebb-nagyobb változásokat hajtanának végre a tervezeten, az eredmény elfogadható lenne. Miközben már a vak is látja, hogy az egész közigazgatás-átszervezésnek egyetlen célja van: a hatalom centralizálása, az önkormányzatiság ellehetetlenítése. Az ellenzék nem tudott egy közös platformot kialakítani, és nem tudta kimondani: az önkormányzatok jog- és hatáskörének tisztázása előtt nem kell területátrendezés. Az oppozíció erősítéséhez, egy táborba ösztönzéséhez azzal sem járult hozzá a Magyar Koalíció, hogy most, amikor a területi átrendezés vonalán minden veszve van, olyan fogalmakkal, igényekkel éltek némely pártelnökeink, amelyek hallatára még a magyarok iránt legengedékenyebb szlovák politikai pártok is „sündisznóállásba" húzódnak. Taktikából ismét éppen csak alig „elégségesre" vizsgáztak az MK politikusai. Welt am Sonntag The Japan Times Akivel szót lehet érteni Vladimír Mečiar ezúttal állta a szavát. Nem sokkal a televízióban elhangzott ígérete után valóban fogadta a Magyar Koalíció vezetőit. A tervezettnél jóval hosszabb, mintegy háromórás találkozót sajnos, nem nehéz értékelni, hiszen nem hozott semmiféle kézzelfogható eredményt. Mégsem lehet elintézni egyetlen kézlegyintéssel a csütörtöki eszmecserét. Politikusaink sem tették ezt, s habár más-más mozzanatot emeltek ki, értékelésükkel egyet tudok érteni. Duray Miklós némi részeredménynek tartotta a szlovák kormányfőnek azt az ígéretét, hogy törvényerejű rendelettel nem vezetik be az alternatív oktatást, s a történelmet, netán más tantárgyakat nem fogják a magyar iskolákban sem szlovákul, sem pedig szlovák nemzetiségű pedagógusok oktatni. A. Nagy László a mostani találka zó jó légkörével kapcsolatban fölidézte a hónapokkal ezelőtti megbeszélést, amely szintén jó hangulatú volt, azóta viszont romlott a hazai magyarság helyzete és közérzete. Bugár Béla sem volt derűlátó: a nullával egyenlőnek tartotta a háromórás párbeszéd eredményét. Ehhez a sommás és reális értékeléshez annyit mindenképpen hozzá kell tenni, hogy a találkozó már csak ezért sem volt hiábavaló, mert a Magyar Koalíció ország s Európa előtt egyértelművé tette: valótlanok Vladimír Mečiar és más kormánypárti politikusok gyakran ismétlődő vádaskodásai, melyek szerint a hazai magyar képviselők Pozsony mellőzésével Budapestre és főleg Strasbourgba járnak tárgyalni és panaszkodni. Politikusaink újra igazolták, hogy ők elsőfeorban a szlovák kormánnyal szeretnének egyezkedni és megegyezni. Ezzel a tisztességes szándékkal és kellőképpen felkészülve jöttek a kormányhivatalba, tarsolyukban a számunkra elfogadható területi és közigazgatási reform tervezetével, a kisebbségi nyelvhasználat törvényjavaslatával és a nevesítetlen földekkel kapcsolatos elképzelésekkel. A légkör látszólag valóban barátságos volt, működött a mosolydiplomácia, a kormányfő állítólag még viccet is mondott a szlovákul nem mindent értő magyar munkásról, ezzel is indokolva a nyelvtörvény szükségességét. Miközben ugyanazzal a mosollyal lesöpört minden magyar koalíciós javaslatot az asztalról. Aznap volt még egy világviszonylatban is párját ritkító produkciója a kormányfőnek: ugyanarról a kérdésről homlokegyenest ellenkezőket mondott politikusainknak, mint párthíveinek a sportcsarnokbeli nagygyűlésen. Bugár Béláéknak azt hangoztatta, hogy örüljenek, mert a területi felosztással nem változnak meg az etnikai arányok, s a déli járások egybenmaradnak. Másfél órával később arra intette a szimpatizánsait, hogy hagyjanak föl a közigazgatási reformmal kapcsolatos panaszokkal, zaklatással és lobbizásokkal, inkább örvendjenek, mert a magyar lakta járásokat kerületenként úgy szabdalták szét, hogy ezután autonómiára még gondolni sem tudnak. Sajnos, ez a politizálási stílus állandóan fölbukkan a kormányfő megnyilvánulásaiban. Néhány hete például még azt ígérte ő is a nyelvtörvény miatt aggodalmaskodó nyugati diplomatáknak, hogy nincs vész, rövidesen elkészül a kisebbségi nyelvtörvény is. Most meg már azt hangoztatja Vladimír Mečiar, hogy ilyesmire semmi szükség, elegendő, ha Szlovákia aláírja a kisebbségi és regionális nyelvek chartáját. Arról viszont nem szólt, hogy mikor hajlandók erre, s milyen kibúvókkal. A csütörtöki eredménytelen találkozó után még sürgetőbb feladat a Magyar Koalíció számára, hogy fölmérje és eldöntse: hogyan tovább. Miroslav Kusý éppen a Vasárnap hasábjain figyelmeztet arra, hogy a mai kormány arroganciája, a szlovákiai ejlenzéket, s ezen belül a magyarságot lehengerlő, egyeduralomra törő stílusa magában hordja a kétoldalú radikalizálódás veszélyét. A mi helyzetünkben különösen, hiszen a kormányfő valósággal démonizálja pártjaink - európai mércével természetes - autonómiatörekvéseit, minden ok nélkül ezzel hengerli és riogatja a szlovák közvéleményt, és belpolitikai célokra igyekszik kihasználni az úgynevezett magyar kártyát. Sajnos, nem elképzelhetetlen, hogy emiatt eljöhet az a perc, amikor a mindenben törvénytisztelő és mindenkor jogállami eszközökhöz ragaszkodó hazai magyarság önvédelmében kénytelen lesz felülvizsgálni a másfajta törvényes ellenállás lehetőségeit. Ha tárgyilagosan mérjük föl a helyzetet, akkor világosan láthatjuk: ez a mostani politika egyszerre veszélyezteti a demokráciát és a magyarságot Szlovákiában. Ezért égetően szükséges az ellenzéki erők összefogása. S akadnak szövetségeseink, különösen a Kereszténydemokrata Mozgalomban, de más tömörülésekben is. A pártállami titkosrendőrség zaklatásain edződött Ján Čarnogurskýékat és más szlovák demokratákat nem tudják megfélemlíteni, sem megosztani. Érzi ezt a kormányfő is, aki csütörtökön a hírek szerint már nem a rragyar politikusokat, hanem a szlovák kereszténydemokrata pártelnököt nevezte meg Szlovákia legfőbb ellenségének. Az ódzkodó, vagy fanyalgó egyes politikusainknak végre föl kellene ismerni, hogy Ján Čarnogurský és több szlovák demokrata sem nevezhető feltétlen magyarbarátnak, de ők olyan politikusok, akik már felismerték, hogy Szlovákiának nincs esélye bejutni az euroatlanti integrációba, ha nem rendezi megnyugtatóan a magyar kisebbség jogállását. Elsősorban ezért hajlandóak a tisztességes párbeszédre. A kompromisszumokra is. Jól felfogott szlovák nemzeti és európai érdekeknek megfelelően. A mi alapvető érdekünk is csak az lehet, hogy értelmes politizálással sorskérdéseinkben végre szót értsünk velük. SOKSZEMKÖZT Szilvássy József rovata