Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-07 / 56. szám, csütörtök

8 j ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1996. március 7. Tisztelt szerkesztőség! A párkányi nyugdíjas klubnak már 240 személy a tagja. E ta­gok tevékenysége tartalmas, a város kulúréletének, társadalmi tevékenységének alappillérét al­kotják. Rájuk mindig lehet szá­mítani, hiszen több szabad­idővel rendelkeznek. Az évzáró gyűlés tiszteletére kézimunka­kiállítást szerveztek . A klubban készített csodálatos terítők, csipkék, gallérok, kötött ruhada­rabok (sapkák, sálak, zoknik, kesztyűk) arról tanúskodnak, hogy a párkányi nyugdíjasok többsége cselekvő, alkotóképes egyéniség. Tamás János elnök a városi hivatal szociális ügyosztá­lyával együttműködve kitűnő szakembereket hív meg, és a le­gérdekesebb témakörökről tár­saloghat a tagság. Az évzáró gyűlésen jelen volt Benke dok­tornő, valamint a Filakovszky or­vos házaspár, így az egészség­ügy témaköre került nagyító alá. A nánai Vöröskereszt évzáró gyűlésén is született egy okos gondolat. A tagság elindította Csémy Palikának a gyűjtést, a folytatás az üzleteinkben törté­nik.- Úgy gondolom, ha bárhol összejövünk, ott mindig győz a jóérzés, a jóakarat, a segíteni akarás, ami örömet csempész a szívekbe. A hagyományos batyubálba a batyuba kötött farsangi elemó­zsia és itóka mellett a jókedvet is minden érkező magával hoz­za. Ilyenkor kicsi a kultúrház, sokan nem kapnak jegyet, főleg a távolabbiak. Az a jó szokás Nánán, hogy a Csemadok ba­tyubálja a családok, a házaspá­rok bálja. A környékbeli család­tagokkal való báli találkozás jó szórakozás, ami a boldogság él­tető sugarait osztogatja. A múlt­ra, a kedves gyermekkorra, az otthon igazi ízére való emléke­zés közben őszinte, jó hangulat alakul ki. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Az olvasói leveleket, mon­danivalójuk tiszteletben tar­tásával, rövidítve jelentetjük meg. A nezetek sokretusege erdekeben olyanokat is koz­lunk. amelyeknek tartalmá­val szerkesztosegunk nem ert teljes mertékben egyet. Köszönjük olvasóink bizal­mat. es várjuk további leve­leiket. Felesleges Lépések Nem látok semmi ésszerűséget és célszerűséget - a nézők szá­mára - a vasárnapi televíziós Lé­pésekben. A családból például egyedül maradtam a készülék előtt e program sugárzásakor. Lesz-e új tartalom, esetleg új kül­alak is, a „bíró" ugyanannyi időt ad az ellenzéknek is mint a kor­mánykoalíció képviselőinek? A február 11-én elhangzottak alap­ján úgy tűnik, a vitatkozók számá­ra a saját személyük, megjárt út­juk, tekintélyük, nézetük és tudá­suk tálalása a legfontosabb. Csupán két dolog az ezernyiből. Az illetékes államtitkár úr megál­lapította (ezt már hat éve tudjuk), hogy azok a polgárok, akik 1989 előtt mentek nyugdíjba, hátrányos helyzetben vannak a többi nyugdí­jassal szemben. A volt rendszer­ben kicsi fizetések voltak (persze az árak is), amelyekből a megál­lapított nyugdíjak is természete­sen kicsik - igaz nálunk csak kicsi nyugdíjak vannak, aztán kisebbek és a legkisebbek. Hat éve tudjuk ezt, vitatkoznak róla a kerekasztal mellett, a „Lépésekben" s egye­bütt, de megoldás nem született. Pedig olyan egyszerű volna e do­log egyszeri s mindenkori megol­dása: az illetékesek tudják, hogy milyen az átlagnyugdíj az 1989 előtt nyugdíjba vonultaknak, és milyen az 1989 után nyugdíjba vo­nultaknak. A különbség, legyen az 500, 800 vagy 1000 korona, egy­szeri nyugdíjemeléssel az 1989 utáni átlagra hozható, s erről már tovább nem kellene beszélni. Az ezerből legalább egy probléma megoldódna. A másik - az elhalálozáskor adott állami segítség, amely már negyven éve 1000 korona. Igen, de mit tudott az ember negyven évvel ezelőtt venni és mit tud ma 1000 koronáért? Az illetékesek tudnak a dologról, ismerik a hely­zetet, beszélnek róla, jogosak itt az utalások, ám ezeket nem in­tézik. Állítólag 1998. január 1-től ez 3000 korona lesz. De miért nem tegnapelőttől? Kivárjuk, míg a háromezer koronának a reálértéke két év múlva annyi lesz, minta mostani ezeré? Hát ezért és sok másért feles­legesek a vasárnapi „Lépések", hiszen a kiváló makrogazdasági eredményekből ezek semmit se juttatnak a mikrogazdasági szfé­rába - az átlagosan és átlagon alul élő polgárok nagyon elvéko­nyodott erszényeibe. IVÁN SÁNDOR Kassa Hagyományteremtés Udvardon Napjainkban, főleg farsang idején szükségük van az embe­reknek a kikapcsolódásra, szó­rakozásra. Vannak, akik bálok­ban énekszóval, tánccal múlat­ják szabadidejüket, vannak, kik egyéb kulturális lehetőségekre, vidám színdarabok, moziműso­rok megtekintésére vágynak. A farsangi jókedv, felhőtlen derű jegyében február 11-én vi­dám rendezvényre került sor az udvardi kultúrházban. A helyi községi hivatal támogatásával és együttműködésével a közös igazgatású Udvardi Leány Szak­középiskola, a Vállalkozói Szak­középiskola, valamint a Közép­fokú Mezőgazdasági Szaktanin­tézet diákjai gazdagon összeállí­tott műsorral léptek színpadra. Vidám jelenetekkel, különböző stílusú tánckompozíciókkal, pa­ródiákkal, ének- és hangszer­szólókkal tették színessé a műsort. Többnyire a végzős diá­kok a szalagavatói ünnepélye­ken bemutatott műsorszámai­kat adták elő az udvardi közön­ségnek, de úgyanúgy felléptek a tehetséges másodikos, ill. har­madikos középiskolások is. Mind a magyar, mind a szlovák jelenetekkel osztatlan sikert arattak a közönség körében. Ezt az a tény bizonyítja, hogy a kö­zségben évek óta zavartalan, baráti a szlovák-magyar együtt­élés, az együttműködés szelle­mében zajlanak a különböző kulturális és más események. A szaktanintézet igazgatója, Kóta Róbert mérnök ígéretet tett arra, hogy a szakközépisko­lások évente bemutatkoznak a falu közönsége előtt. Ennek si­kerén felbuzdulva remélhetőleg példát vesznek a járás többi kö­zépiskolái is, ha még oly nehéz is korunkban kulturális rendez­vényeket megszervezni, mert az udvardi példa igazolja, hogy ér­demes megtenni, azért is, hogy a szerepelni vágyó fiatalok is ki­bontakoztathassák tehetségü­ket a tapssal és elismerő szóval jutalmazó hálás közönségük előtt. HAJTMAN BÉLA Udvard GADOC: 6000 korona Palikának Nemes cselekedetet haj­tott végre a Gadóci Mezőgazdasági Szakközépi­skola valamennyi tanára és diákja: gyűjtést rendeztek Csémy Palika gyógykezelé­sének megsegítésére. Na­pok alatt 6000 korona gyűlt össze, amelyet már át is utaltak. Levelet is írtak Palikának, amelyet kivételesen köz­lünk, hogy a gadóciak szép példájával is ösztönözzük ol­vasóinkat további adakozás­ra. „Remény Palikának" Alapítvány Slovenská sporiteľňa a.s. Dunajská Streda Bankszámlaszám: 1018642-129/0900 Devizaszámlaszám: 084830-0080241-129 'Kedvet. "PateÁa, ! JC&V[arx>r^ , 4.9.9e. f l/ucaáx 26'. tudo+náat rmwetctu/nJc cc Áeteg&éyeckij/, naaycsi aya/wcw igo^iaoluŤtÁ ÖWsür Wió '<ui M&mö- e/oii- mamwd Á/r-tJi Á<c//<c/fín ágy. évcK&iÁ, iW dffiočnte eyy Gm/wic/céTijt A o M mck / u J c eé, hoyy amí/cöő- anyagi /eAei tntofen 9ÍW áeoaxaJcoxtwt/c cuco/c aAe/c e tternco iiyr^ 6rdeAéÁen, ada/co*cna/c. Q/Hc, a (š?act 'ácí Q/ÍLxö^ufcdcM^yl (3tcaA/<ä«4fUJcc/a dtá/ýctt, & ta, náítcu, /cöxöt wave/yycytéat # Áw &c a ffltpl x<cwiiextä'ti/c. G&110 (óAo/ti móncUti dč-á/ya éa ta/ruín z dtfoex/é. wave/yycytéat # Áw &c a ffltpl cyy nemcó céd toc/eÁéáen /c/yc/t, é* mtnden /wxo* tát cuwcc/ a tccdatta/ /cä/d&n Á, /wait flzfóJut/éiedÁ&c. r rfff tf f 7 M oyy twffjf rcctuUiln/c, /nív a Ów vná-mcdra ecotdáo f. nem adta may cukI a lAefáaéget, Áogt/ gcmdta/antt/, egÁóKôégeó&n., ÁíASl W// may cukI a ÓToÁ tneg/oafUoll O/ágcd, awiž a W Mcc-n/e tevomáyxeŕeo, Q/ft eqJatu//tad6rté/cdn(>, Accw tnžnd&ti mz/i <ucíndé/c a axámodrccj Áy a rw/c útce/mM t fí // fl J 7 it (~7~ ímaaí^m- etuméve ia ta/Aan ma#cuit<íl . <3/cxe­nAtí émed a/att a vetnény. a Aúta/cm., a Ait vo/t cu amely áfaey/tett cm. etn /t&xtjfaá/iá/é­Túlbuzgó igazgatónő Az Érsekújvári Egészségügyi Szakközépiskola igazgatónője ál­tal kiadott rendelet fényesen bi­zonyítja, hogy az államnyelv vé­delméről elfogadott törvény még­iscsak hátrányos módon érinti a kisebbségek hivatalos nyelvhasz­nálatát, mivel az említett szakkö­zépiskolában 1996. február 24­ét követően a hivatalos pedagógi­ai dokumentációból rendelettel kitiltották a magyar nyelvet. Tud­tommal az oktatásügyi minisztéri­um ilyen jellegű utasítást nem adott ki, de lehet, hogy az egész­ségügy alá tartozó szakközépis­kolákkal kezdik a sort, melyeket követhet a többi iskolatípus. Az említett iskola magyar tagozatán tanuló diákok csak szlovák nyelvű bizonyítványt vehettek át a félév végén. Tehát Mečiar minisz­terelnök úr szavai, miszerint az ál­lamnyelv védelméről hozott tör­vény nem érinti a kisebbségek hi­vatalos nyelvhasználatát, nem fe­dik a valóságot. 1996. február 12-től az emlí­tett iskolában az osztálykönyvek­be kizárólagállamnyelven szabad beírni a tananyagot, még a ma­gyar nyelv és irodalom tantárgy egyes anyagrészeit is. Például: Petőfi Sándor: Minek nevezzelek című költeményének verselemzé­sére szánt tanítási óra anyagát ezentúl a következőképpen kell dokumentálni: Alexander Petőfi ­Ako Ťa mám nazvať? Mivel a köz­társaság védelméről szóló tör­vény még nincs elfogadva, ezért a költői kérdésre Móricz Zsigmond egyik elbeszélésének a címe a legkézenfekvőbb válasz: Barbá­roki -ESZDÉ­Érdekújvár Hull a hó és hózik Lakótelepi lakásom ablakán ki­tekintve elmerengve nézem a be­havazottjátszóteret és utcát. Kör­ben kétemeletes házak. Kutyákat sétáltató emberek, az ebek után maradó sárga foltocskák, amik szintén megérdemelnének egy fe­jezetet. Ekkor lép ki a szomszéd lépcsőházból az egyik fiatal férfi. Arcán látom a felháborodást, amint belelép a pár centis hóba. Mérges - talán azért, hogy télen miként tud ekkora hó lenni?! Ugye nem vagyunk hozzászokva az ilyen hosszú ideig tartó hótakaró­hoz, és sokan vannak, akik nem tudják, hogy ilyenkor mi a teendő. Ablakunk alá érve felderül az ábrázata. Könnyű léptekkel halad­hat tovább, ugyanis előttünk el van takarítva a hó, a férjem jóvol­tából. A következő lépcsőház előtt, ahol szintén havas járdán folytatja útját, talán eszébe jut, hogy ha hazaér, maga is fogja a la­pátot, vagy seprűt és a háza körül söpörni kezd. Számolgatom ma­gamban, hogy mennyi ember la­kik egymás fölött ezen a pár négy­zetméteren. Ebből mennyi az ere­je teljében levő munkanélküli ­sajnos - akik ha felváltva is, de havazáskor vehetnék a fáradsá­got, és nem mindenki a másikra várva, eltakaríthatná portája előtt a havat saját és mások érdeké­ben. Megkönnyítve ezzel a sebé­szek munkáját is. Mire ez az írás megjelenik, re­mélem elolvad a hó! De ne feled­jük, jövőre is lehet hó! PAUER GYÖRGYI Komárom A csehek bölcs döntése Nagy tetszéssel olvastam el az Új Szóban azt a kis tudósí­tást, amelynek a címe: Dön­tött a cseh parlament - nem kell nyelvtörvény. Ez igen, ez már döfi, le a kalappal a cseh parlament előtt. Főképpen Václav Klaus miniszterelnök úr előtt. Legalább Közép-Euró­pában lesz egy szláv nemzet, amelyik nem tűri a nacionaliz­must, nem úgy mint nálunk. Itt inkább zöld utat adnak neki. Nem bánnám, ha a szlovák kormány és vezére, Vladimír Mečiar miniszterelnök úr, ta­nulmányi útra menne az emlí­tett helyre. Ezzel a nyelvtörvénnyel kap­csolatosan jut eszembe a hejszlovákok kedvenc jelsza­va, a „Szlovákiában szlová­kul." Vegyük például, hogy az USA-ban valamelyik jégko­rongcsapatban van két szlo­vák nemzetiségű játékos. A kapura támadás közben egy­másnak szóbelileg jelt adnak a korong átadására, gondo­lom ezt szlovákul teszik. Ott a hivatalos nyelv az angol. A csapat többi tagja a győzelem érdekében biztos nem fog megsértődni, ha ők ketten nem angolul társalognak. Továbbá, ha az itteni kor­mány valamelyik tagja a mi­niszterelnök úrral mondjuk Németországba utazik, akkor egymás között, vagy ha gépko­csival mennek, a sofőrjükkel milyen nyelven értekeznek? Biztosan nem németül. Pedig Németországban az állam­nyelv a német. Akkor mi a fe­nének akarják más nemzetre ráerőszakolni az általuk nagy­rabecsült nyelvtörvényüket? VAJDA ANDRÁS Szete Minden rossz jó valamire Miután Kolumbusz felfedezte Amerikát, a dohány „felfedezte" Európát. Egy francia diplomata, nevezetesen Jean Nicot az 1500-as években hozta el nekünk Ameriká­ból a dohányzást, mint szenvedélyt. Aztán, mint megannyi rossz szokás, csakhamar el­terjedt, és a 16. század derekán hozzánk is jDesomfordált. A királyi és a fejedelmi udva­rokban tubákoltak, ezüst szelencéből szip­pantották a dohányport, és nagyokat prüsz­költek, a jobbágynépek pedig rágták a ba­gót, s jó hegyeseket köptek. E füstmentes, ó mily egészséges éra után aztán a dohányt meggyújtották, igazi reneszánszát a két vi­lágháború között élte, aki valamit is adott magára, majmolta a „nagyokat" és cigizett. Megkezdődtek a dohánymágnások dollár­milliárdos évei. Mélyeket „slukkolt" Hum|> rey Bogart a Casablancában, és férfiasakat Marlene Dietrich A kék angyalban. Churchill szivarozott, generalisszimusz Sztálin pipá­zott, és eszébe sem ötlött, hogy ezt a pokol­ra való kapitalista szokást megvesse... Mostanság meginogni látszik a dohány­zás négy évszázados hegemóniája, Ameri­kában eretneknek kiáltották ki a cigaret­tát. A repülőterekről, éttermekből, hivata­lokból, munkahelyekről száműzték a ha­mutartókat, a dohányzásra kijelölt helye­ket valahol az alagsorban dugták el, aho­va rendes ember be sem teszi a lábát. Ha valaki mindenáron le akarja magát járatni, elég ha rágyújt. Még a magánösszejövete­leken, partikon, bulikon is „no smoking" van, inkább illik szellenteni, mint rágyújta­ni. És nálunk? Itt kérem még „Balkán" van dohányzás terén. A járványügyi szakemberek szerint im­már az influenza második hullámába „ke­rültünk". Merek fogadni, hogy kevés dohá­nyos tudatosítja, milyen nagy lehetőséget rejt magában egy ilyen jó kis influenza, ami legalább két hétig sorvasztja az embert. Ál­talában eszükbe sem jut, hogy ilyenkor be­tegen rágyújtsanak, vagy csak elvétve, de akkor sem ízlik igazán a „karcinogén ko­porsószög". Mert ugye az emberi szervezet sem „esett fejére", hogy egyszerre két csa­tát vívjon. Először végez a lázas betolako­dóval, aztán újra jöhet a már majdnem fe­ledésbe merült nikotin elleni harc. És eb­ben van a nagy lehetőség! A dohányos visszasóvárogja a cigit, de ki lehet bírni, csak nem szabad, hogy a cigaretta karnyúj­tásnyira legyen. Aki nem hiszi, próbálja ki! Nekem sikerült! (Viccen kívül.) BOHUNICZKY LÁSZLÓ Pozsony Meghökkentő dicséret Kormányfőnk jugoszláviai látogatásával a médiumok so­kat foglalkoztak, elemezték annak jelentőségét. Számom­ra fura dolog az, hogy egy fon­tos kijelentésén senki sem akadt fenn. Mégpedig azon, amikor Mečiar köszönetet mondott Milosevicsnek a nem­zeti kisebbségek iránti „elv­szerű politikájáért". Ez annál is inkább érdekes kijelentés, mivel tudjuk és sa­ját bőrünkön érezzük mi - a Szlovákiában élő kisebbségek tagjai -, hogy velünk bizony nem bánik kesztyűs kézzel a mai kormány. Ha már annyira istenítette a küldöttség ve­zetője a jugoszláv kisebbségi politikát, akkor magától ért­hetően felvetődik bennünk a kérdés: Vajon velünk szemben miért nem folytat „elvszerű po­litikát" a mai politikai vezetés? El tudom képzelni, hogy Milo­sevicsnek milyen jól estek a di­csérő szavak. Kor­mányfőnknek azonban el kel­lett volna gondolkoznia a di­cséret megtétele után, vajon a külföld hasonlóan értékeli-e az ő belpolitikáját. Mert ugyebár már megszoktuk tőle, hogy mást beszél és mást cselek­szik. De nemcsak ő, hanem a kormány többi tagja is. Hiszen külföldön minduntalan mell­döngetve azt hangoztatják, hogy a mai vezetés az itteni ki­sebbségeknek „osztályon felü­li" jogokat biztosít. Közben nem veszik észre, hogy Közép­Európa többi kormánya nem veri a mellét, hanem úgy irá­nyítja az országot, hogy azzal az állampolgárok messze­menően meg legyenek eléged­ve, legyenek azok akár a ki­sebbségheztartozók is. És itta nagy különbség. Elgondolkod­tató az is, hogy a delegáció tag­jainak mennyire megtetszett a Milosevics által képviselt, illet­ve művelt kisebbségi politika. NAGYANDRÁS Szimő Fordított világunk A szlovák nyelvtörvény elfogadásával kötelezték az ál­lami apparátust, állami szerveket, alkalmazottakat, és vé­gül mindenkit az állami nyelv használatára minden hiva­talos eseménynél-ügyintézésnél Szlovákia területén. Nem törődve azzal, hogy élnek olyan polgárok is, akik nem tudnak jól szlovákul, ezért e törvény révén bizonyos nehézségekbe ütköznek. Az első csehszlovák államban ügyeltek arra, hogy a hivatalban és az állami apparátus­ban vagy a közéletben olyan beosztottak legyenek, akik bírják az állami nyelv mellett a régióban élő nemzetiség nyelvét is, tehát nemcsak a szlovák nyelvet, de a magyart is határmenti területeken. Az állami és közigazgatási szer­vek alkalmazkodtak a lakossághoz, nem úgy mint most, hogy a lakosságot törvényesen kényszerítik az államnyelv használatára. Rendes demokratikus államban a lakossághoz kell al­kalmazkodni az állami közigazgatási szerveknek, funkcio­náriusoknak és az egész szolgáltatásnak, ami nálunk, mint azt a nyelvtörvény is példázza, éppen ellenkezőleg történik. Úgy gondolom, hogy az alapvető jogtól fosztották meg a kisebbségben élő embereket. El kell érni, hogy a bürokratikus állami apparátus vegye figyelembe az itt élő nemzeti kisebbségi állampolgárok igényeit, hogy minden­ki szabadon használhassa az anyanyelvét a hivatalok­ban, közigazgatásban és minden területen, hogy az or­szág megfeleljen az igazi demokrácia és nemzetközileg elfogadott emberi jogok mércéjének. SZABÓ ISTVÁN Rozsnyó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom