Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-05 / 54. szám, kedd

1996. március 6. KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA ÚJ sz

ó 531) iT~ Kis NYELVŐR Nyelvújítási szavaink élete és halála Anti bácsi, alias Nagypapa és Pandacsöki Boborján. Azoknak, akik mindig nagy érdeklődéssel várják a Vastyúk Is talál szeget, vagyis az egyre népszerűbb L'art pour l'art műsorát, nem kell bemutatnunk e figurák életre keltőjét, DolákSaly Róbertet. • A zenész kezdetektől hogyan jutottál el a L'art pour l'art-hoz? Véletlen volt, vagy te kerested a lehetőséget? - Egyrészt a dolog alapja már megvolt, mert én a gimnáziumban nagyon sok hülyeséget kitaláltam és már jeleneteket is írogattam, de ez nem kapcsolódott közvetlenül a zenémhez. Ga//a Miklós hívott meg Laár András önálló estjébe. így történt, hogy bekerültem egy ilyen karakterű műsorba. Eleinte feladat nélkül voltam, mert engem mint zenészt hívtak meg. Úgy gondoltuk, hogy zenélni fogunk ebben az estben, komoly dalokat. De aztán kiderült, hogy humoros műsor közepén komoly filozofikus dalokat előadni - ez nem működik. Ezért nekem is asszimilálódnom kellett a hülyeséghez. De nem volt nehéz. Nincs távol a humor és a filozofikus dal egymástól, mert a mélyebb rétegeket illetően mind a kettő valahol a valóság tükröződése. Ugyanazt a dolgot nézhetjük komolyan, filozofikus oldalról, és humorral is. • Eléggé egyedi a társulat humora. Nem meglepő szerinted, hogy ezzel tömegeket mozgattok meg? - Ez egyszerűen azért alakult így, mert ítelevízió segített nekünk. Tízéves lesz a L'art pour l'art Társulat most májusban. Öt-hat év olyan munkával telt el, amely viszonylag szűk réteget tudott csak megszólítani: főiskolásokat, egyetemistákat. Másfél éve történt egy olyan berobbanás, amelyet szerintem a TV eredményezett. Ebből is látszik, hogy a tömegkommunikációs eszközök mennyire tudnának segíteni olyan dolgokban, amelyek fontosak lehetnek. Értékes dolgokat is be tudnának futtatni. Ebből következik sajnos az is, hogy számos olyan dolog is szót kap, ami nem kifejezetten hasznos az emberek számára. Sajnos nem mondhatom azt, hogy kizárólag á mi ügyességünknek köszönhető ez a siker, mert a TV segítsége legalább ennyire benne van. • Milyen módszerrel dolgoztok? Teljesen spontán jönnek az ötletek, vagy mindegyikőtök nyelvbúvárrá vált ez alatt az idő alatt? - A Besenyő család alapötlete érdekes módon a párom, Szász/' Móni ötlete nyomán került be a társulatba. A nyelvezetét már mi alakítottuk ki közösen, vele együtt. Valóban egyre jobban belemélyedtünk ebbe a fajta humorba, számunkra is egy új világ volt. Bár nem szabad elfelejteni azokat az ősöket, akik előttünk már elvégeztek hasonló feladatokat. Két nevet említenék, Karinthy Frigyesét és Kosztolányiét, akik ezt a fajta nyelvi játékot egy hatalmas társaságon belül már végigjátszották egymással. Mi újra felfedeztük, és úgy ítélem meg, hogy egyre jobban értünk hozzá. • A humoristákról általában az a hír járja, hogy a magánéletben nem túl derűsek. A próbák hogyan zajlanak: oldott hangulatban vagy inkább munkaszerűen? - Is-is. Az az óriási mázlink, hogy nem egy szálon függünk. Például András is és én is zenészek vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy mindegyikünknek van valamilyen másik szakmája. Én például biológia-rajz szakos tanár vagyok. Tehát nem csupán a társulat tölti ki az életünket, ráadásul a zenén belül is többféle dolgot csináltunk már. Ez a fajta függetlenség lehetővé teszi a kísérletezést, és lehetővé tette mindig, hogy lazán álljunk a dolgokhoz.- Nem volt sem egzisztenciális, sem karrierhajszoló, sem anyagi nyomás a vállunkon. Éppen ezért ezt a fajta lazaságot tartom egyik felelős tényezőnek, hogy a társulat be tudott futni. Ez nagyon fontos. Egyébként nem vagyunk mi nagyon komoly emberek, a hétköznapokban is sokat hülyéskedünk, a próbák nagyon jó hangulatban folynak. Inkább az írás része az, ahol sokszor előfordul, hogy komoly, verejtékes munkával kell új dolgokat kitalálni. Azt mondanám összegzésül, hogy vannak olyan poéntípusok, olyan jelenetek, amelyek nagyon hamar, spontán jutnak eszünkbe és gyorsan megvannak, de vannak olyan részletek, amelyeken nagyon sokat dolgozunk. • Van a repertoárotokon olyan darab, amely különösen közel áll a szívedhez? - Nem tudok választani, mert sok minden izgat és érdekel. De ha így kérdezel, kihasználom az alkalmat, hogy világgá kürtöljem, most jelenik meg egy önálló szólólemezem, április l-jén lát napvilágot Őskor címmel, és a jó, régi zenész múltamat idézi. Mondhatom, hogy a legféltettebb dalkincseim gyűjteménye lesz. Nincs köze a L'art pour l'art-féle humorhoz. Kifejezetten filozofikus tartalmú, Yes-es, Pink Floydos, nehéz veretű zene lesz, de nagyon könnyen hallgatható. Úgyhogy ez a kedvencem. • Meddig lehet a humor segítségével egy ilyen jellegű társulatot összefogni? - Tíz év nagy idő, és valóban felmerül az a kérdés, hogy képesek-e együtt alkotni olyan emberek, akik külön-külön is elég erős egyéniségek. Egy zenekarban elég egy olyan, mint Laár András, aki szöveget és zenét is ír, és ellát a tehetségével és a kreativitásával egy zenekart is. És ilyenből van a társulatban három. Természetesen ez jelent bizonyos egoproblémákat is, ez mindenhol így van. Talán annyi a különbség, hogy egyrészt mi szerencsések vagyunk, amiért viszonylag későn futottunk be ennyire, tehát a sok-sok tapasztalat segít bennünket abban, hogy toleránsabbak legyünk, másrészt pedig nap mint nap fel kell fognunk, milyen jelentőségű dolgot sikerült alkotnunk. Ez a felelősség természetesen együttjár egy nagy adag sikerrel is. így együtt ez elég erős a serpenyő túloldalán. Meggondolásra késztet bennünket, szabad-e esetleg felelőtlenül lépni. MISLAY EDIT „Minden nyelv, amíg él, folyvást újul: szóban és írásban. A nép nyelve, a külső behatások alatt, de magától is, szünet nélkül újhodik; az irodalom nyelvét pedig az írók újítják, hol lassabban, hol gyorsabban. Minden valamirevaló író újít rajta: elavult szókat frissít föl, tájszókat általánosít, változatlan vagy módosítottjelentésben és alakban; idegen szókat honosít meg, új szókat alkot, analógia, továbbképzés, elvonás, szerepmásítás és összetétel útján; s ezeken felül a szófűzésben és stílusban egyéni sajátosságait domborítja ki. 'Ne újíts' (...), ez a furcsa tanács valójában annyit tesz: ne írj!" - Ezek a szavak a természettudósból lett nyelvész Szily Kálmántól származnak; A magyar nyelvújítás szótára című, először 1902ben kiadott munkájának előszavában olvashatjuk őket. Szily Kálmánt magát egy régebbi, 1995. július 2-án megjelent írásunkban már bemutattuk ebben a rovatban. Most, némi késéssel, az általa összeállított szótár kerül sorra. Szily Kálmán munkája, amely hasonmás kiadásban tavaly újra megjelent, nagyrészt azokat a nyelvújítás korában (a 18. sz. utolsó harmadában és a 19. sz. első felében) keletkezett szavakat tartalmazza, amelyek kiállták az idő próbáját, és ma is használjuk őket. Ezekről a mai laikus beszélő legtöbbször nem is sejti, hogy mesterséges csinálmányok. Hogy legalább hozzávetőleges képet alkothassunk arról, milyen mértékű és mennyire szükséges volt szókincsünk mesterséges gyarapítása, felsorolunk néhányat a szótár a betűs szavai közül: ábra, adag, adat, agancs, aggály, alagút, aláír, alantas, alany, alap, alapítvány, álarc, alkony, alkotmány, állam, állampolgár, álláspont, állítmány, állomány, állomás, állvány, általános, anyag, anyakönyv, áram, arány, árfolyam, árusít, ásvány, átmérő, azonos. E szavakat a nyelvújítók maguk alkották. Néhány további, a szótárnak ebben a részében található elem a régi magyar nyelvben is élt, ám a nyelvújítás korára feledésbe merült; ezeket a nyelvújítók ismét „forgalomba hozták", nemegyszer megváltozott jelentésben. Ilyenek pl. az ádáz, aggastyán, agy és ajánlat szavak. - Az ádáz a régi irodalom nyelvében ige volt, ádázik formában használták 'dühöng' jelentésben. - Az aggastyán szóra már 1536-ból van adatunk, de elterjesztése igazából KaÁrgus szemmel vigyázta Martin Dejdar színész-műsorvezető múlt héten, a Cseh Filmakadémia prágai díjkiosztó ünnepségén a Cseh Oroszlánok sorsát. A tavalyi év legjobbnak tartott alkotásait díjazta a szakma, több kategóriában, nem titkoltan az amerikai Oscar hagyományait követve. Szakmabelieket és laikusokat minden bizonnyal egyaránt (kit jobban, kit kevésbé) meglepett a végeredmény. A cseh filmszakma, annak ellenére, hogy bőséges hazai termésből válogathatott, nem kevesebb, mint öt Oroszlánnal jutalmazta Martin Šulík A kert című filmjét. A szlovák-cseh koprodukcióban készült alkotás lett a győztes a legjobb film, a legjobb rendezés, a legjobb forgatókönyv, a legjobb férfi mellékszereplő és a legjobb képzőművészeti nemtudommi kategóriában. Teljes tehát a siker. A film megtekintése után azonban némi kétely ébred a nézőben. Mert igaz ugyan, hogy Sulik remek rendező, nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, ám zinczy Ferencnek köszönhető. A szónak eredetileg gúnyos mellékárnyalata volt. - Az agy szóról ma kevesen gondolnák, hogy eredetileg 'koponyá'-t jelentett; mai jelentése orvosi nyelvünk nagy megújítójától, Bugát Páltól származik. . Eredeti értelme magyarázza meg az agyafúrt szót is, amely régebben 'lékelt koponyájú ember' jelentésű volt. A koponyalékeléssel a pogányság korában a sámánok az őrültséget próbálták gyógyítani. - Az ajánlat szót megtaláljuk a 15. századi Bécsi Kódexben, de akkori jelentése 'áldozat' volt. A szó a 16. században kihalt, majd kétszáz éves Csipkerózsika-álom után, a 18. sz. végén egy költő és nyelvújító „herceg", Baróti Szabó Dávid új életre csókolta, igaz, immár nem 'áldozat", hanem „ígéret', 'fogadás' jelentésben. A szót a reformkorban kezdték el ma ismert értelmében használni. A nyelvújítási szavakból a szótárból , alkotójukon kívül azt is megtudjuk, milyen minta, milyen „logika" alapján jöttek létre, esetenként hogyan ingadozott a jelentésük és hangalakjuk, mielőtt végleg megállapodott volna. Pl. a szótár szerint az ábra szót eredetileg a forma, majd pedig a dráma szó helyett használták, csak később tett szert mai jelentésére. Az alantas szó Kazinczynál még a kliens magyarítására szolgált, és alattos volt a formája. Érdekes, hogy míg az alattos nem maradt meg nyelvünkben, az ennek mintájára alakult fölöttes máig is él és virul. A szótárban olyan szavakat is találunk, amelyek kihullottak az idő rostáján. Ilyen az akasz főnév, amely úgy jött létre az akaszt igéből, mint a szakasz, támasz, tapasz főnevek a szakaszt, támaszt, tapaszt igéből. Az a lag szót Barczafalvi Szabó Dávid alkotta 'pince, földalatti üreg' jelentéssel, s el is terjedt, ám a 20. század elejére önálló használata mégis megszűnt, sőt kihaltak a vele alkotott olyan összetételek is, mint a holt-alag 'kripta' és a bor-alag 'borospince'. Megmaradt viszont az alagút szó, melynek pedig egy ugyanolyan jelentésű másik nyelvújítási szóval, az aiút-tal kellett megküzdenie a létért. Más kérdés, hogy a harcból győztesen kikerült alagút újabban a kevésbé iskolázott szlovákiai magyarok nyelvében sokszor átadja a helyét egy, a szlovákból származó idegen szónak, a tunel-nek. LANSTYÁK ISTVÁN két előző, jól sikerült munkája után mintha kicsit elfáradt volna. Ugyanazzal a képi formával dolgozik, s valahogy az az ember érzése, mintha saját, egyszer már jól bevált ötleteit ismételgetné szüntelen. Marián Labuda ugyan tüneményes, de mégsem viheti el a vállán az egész filmet. Vajon milyen szempontokat vett figyelembe a tisztelt zsűri? Arra gondoltak talán, ha már a szlovák filmakadémia(?) nem osztogat díjat, akkor ők támogatják meg egy kicsit a szlovák filmipart? Vagy a Cseh Televízió lelkiismeretét szerették volna megnyugtatni: nem pazarolta hiába a pénzét? Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a fiatal fés cseh) Sasa Gedeon emlékezetes bemutatkozása, az Indián nyár, noha öt kategóriában terjesztették föl, egyetlenegyszer sem örülhetett az „üvegmacskának". De most már vajon ki terelgeti át őket a paradicsominak mondott Kertből, amely kevesebb titkot tárt föl előttünk, mint vártuk...? (mislay) Jó HÍR Patkós Irma remekül bírja Kilencvenötödikszületésnapja utána kilencvenhatodikat is jó erővel, egészségesen ünnepli Patkós Irma, a legidősebb magyar színésznő. Megbízható lexikonbúvárok szerint közép-európai viszonylatban sincs nála korosabb ember a pályán. Művészi teljesítmény ez is. Átélni egy egész évszázadot, méghozzá tisztességgel, tartással, becsülettel. Pedig a jó szerepek mellé a rosszból is kapott eleget. Támadták, bántották, megalázták. A második vonalból a harmadikba parentálták. Ez már a Madách Színházban történt. Előtte, Szegeden, tórberajongott primadonna. Gázsiját anyagokra költi, kosztümjeit maga varrja. Egyik nap grófnő, a másikon ligeti ficsúrok fogdosta cselédlány. Röpköd, mókázik, énekel. Kölcsön csizmában daloló naiva. Kiss Manyi, Dajka Margit, Páger Antal partnere. Ragyog a színpadon, szegényesen él a színház földszinti lyukában. Zsidó férjét elviszik. Soha többé nem látja, hírt sem hall róla. Negyvenöt után a Nemzetibe kerül. Tömegjelenet, kiszólás, epizódszerep. Innen aztán nincs tovább. Noha mindenki tudja: jó színésznő. Csak hát nagy a bűne. Operettekben játszott. Gül babát, Mária Teréziát meg vagy száz mást. Egyszer Gobbi Hilda mellé osztják. Feltűnően kitűnő. Mehet is egy házzal tovább. Tisztiklubokban, laktanyákban, műv. házakban treníroz. Szerződteti a Néphadsereg Színház. Próba után beül a szomszédos moziba. De mert tudják, hogy ott van, vetítés közben hangosbemondják: Patkós Irma azonnal menjen a Madáchba. Még aznap megment egy előadást. Aztán éveken át, odaszerződve, még nagyon sokat. Hálából egyszer csak menesztik. Kell a helye másnak. Miközben az ő helyére nem tud beszállni senki. Visszamegy Ceglédre, az elhagyott fészekbe. Hosszú, földszintes parasztház udvarral, kerttel, jól termő fákkal és dús szőlőlugassal. Nincs más öröme, csak a föld és két keze gyümölcse. Tíz évvel később egy szép napon kocsiba ültetik, Pestre furikázzék, és mind a mai napig filmrendezők foglalkoztatják. Kegyelmes asszonyok, rigolyás vénségek, eszes házvezetőnők, fürge járású nagymamák - ahány szerep, annyiféle jellem. Juhász Gyula mondta neki még Szegeden: „Irma, maga olyan gyönyörű és olyan szépen énekel, hogy belefájdul a szívem." Ma már Oláh Csaba felvétele nem dalolgat, legfeljebb esténként, magának. De ha hívják, még játszik. Vagy verset mond a ceglédi városházán. Hosszú verset, tiszta hanggal. Átvirrasztott éjszakáin nem magával - a Teremtővel felesel. Hogy miért nem küldi már a tavaszt. A rügyeket várja az orgonán. Az áttetsző gyöngyszemeket a szőlőtőkéken. A fű sarjadását a küszöbe közelében. Patkós Irma hangjában még van erő bőven. Nagysága előtt az Élet is meghajol. (sz. g. I.) L'art pour Dolák-Saly Vlado Gloss felvétele A Magyar Intézet hírei Március 9-én, szombaton 15 órai kezdettel Ismét sor kerül a multikulturális családnevelési és nyelvoktató program keretében működő Blllngua Művelődési és Nyelviskola családi programjára a Magyar Intézet Somolického l/a alatti épületében, melyre főként vegyes házasságokban élő családokat várnak a szervezők. A mostani alkalommal „Az erdőben" címmel drámapedagógiai foglalkozás várja a gyermekeket, a felnőttek részére pedig Szép Attila tart előadást „Fejezetek a magyar történelemből" címmel. Kert, tele oroszlánnal