Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-30 / 76. szám, szombat

AJ ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1996. március 30. ROVATVEZETŐ: DR. PÁLHÁZY BÉLA „Hetvennyolc éves" jeligére: - Már évek óta problémám van a vizelettel, mert nagyon sok esetben egyszerűen nem tudom megtartani! Az benne az érdekes, hogy nem állandóan. Különösen akkor jelentkezik, ha többet dolgozom a háztartásban•- például mosok vagy ha megfázom. S most már nemcsak nappal, hanem éjszaka is. Viszont vannak napok, amikor nehezen jön a vizelet, és olyankor szúrást érzek a mellkasomban. Különben nincsenek betegségeim, egyedül a vérnyomásom magasabb a kelleténél; többször mértek már 200/100-as értéket, és ezért szedem a Crystepin nevű gyógyszert. A táplálkozásban igyekszem a diétás kosztot választani. - Az életkor előrehaladtával általában csökken az izmok és a kötőszövet rugalmassága. A többször szülő nők egy csoportjánál ez oda vezet, hogy megnyúlňak a tartószalagok, és a méhük lejjebb vándorol, miközben saját súlyánál fogva nyomást gyakorol a húgyhólyagra. Mivel a rugalmasságvesztés következtében a húgyhólyag záróizmainak az ereje is csökken, minden olyan hatás, ami növeli a hasüregben és ezzel közvetve a húgyhólyag esetében is - a nyomást, vizelési ingert vált ki, vagy egyszerűen a petyhüdt záróizmok egy pillanatra felmondják a szolgálatot, és egy bizonyos mennyiségű vizelet „kiloccsan". Orvosi nyelven ezt STRESSZ-INKONTINENCIÁNAK nevezik, és általában minden tüsszentésnél, köhögésnél, nevetésnél, de ugrásnál, dobbantásnál, sőt akár szellentésnél is jelentkezhet. Csakúgy, mint minden olyan helyzetben, amikor lökésszerűen megugrik a vizelet kiválasztódása, mint megfázásnál, fizikai terhelésnél stb. Az esetek kis hányadában különféle betegségek (tbc, gyulladás), degeneratív folyamatok (arterioszklerőzis) vagy sérülések jelenthetik a kiváltó okot, s ezek feltárásához urológus, nőgyógyász és esetleg neurológus együttműködése szükséges. A rendezés egyszerű rutinműtéttel lehetséges, amikor megtámasztják a lesüllyedt méhet eredeti helyzetében, és így a húgyhólyag felszabadul az állandó nyomás alól. Az éjszakánként, sőt inkább hajnalban jelentkező mellkasi nyomást levélírónk orvosával ellentétben én nem bagatellizálnám el, különösen akkor nem, ha ilyen magasak a vérnyomásértékei. Valószínűnek tartom a szívizom részleges kimerülését, s ilyen esetben a^vérnyomáscsökkentők akár egészen magas adagolása sem elegendő önmagában. A kezelést ki kell egészíteni szívizom-erősítőkkel, valószínűleg digitálisszal is, sőt nagyobb vizeletvesztésnél a kálium pótlására is szükség lehet! Hogy milyen mértékben, arra laboratóriumi és EKG-vizsgálat alapján lehet megadni az első feleletet. Ami levélírónk diétáját illeti, az igyekezetet ebben az esetben kevésnek tartom. Egészségi állapota érdekében következetesen meg kell tartania bizonyos étkezési szabályokat! „Szájszag" jeligére: - Huszonéves lány vagyok, és már több éve gyötör a szájszag. Gyermekkoromban sokszor kezeltek antibiotikummal tüszős mandulagyulladásaim miatt. Végül rászántam magam - úgy három éve - orvosi . vizsgálatra is; törletet vettek, s ebben baktériumokat találtak. Az újabb antibiotikumos kezelés után a törtet negatív lett, de a szájszagom megmaradt, így aztán többször nem mentem orvoshoz. Tud nekem valahogy segíteni? - Három dolgot kell sürgősen megtennie. Először is megvizsgáltatnia alaposan a fogsorát, és ha van, rendbe tetetnie a legkisebb fogszuvasodást is! Másodszor: azonnal nekilátni immunrendszere erősítésének, megfelelő mennyiségű C- ás E-vitamin, valamint szelén adagolásával. Harmadszor: helyrehozni azokat a károkat, amelyek a sok-sok antibiotikumos kezelés következtében alakultak ki a bélrendszerében. Végezzen el legalább fél évig tartó Acidophilus-kúrát, és a következőkben fogyasszon rendszeresen jó minőségű, ízesítőmentes, friss fehér joghurtot. Persze nem szabad elfeledkeznie elegendő - napi két liter - folyadék fogyasztásáról sem! „Sárga rózsa" jeligére: - Combomon hajszálvékony, lila erecské k, csúnya pókhálószerű képződmények vannak, és ez számomra, főleg a nyári hónapokban nagyon kellemetlen! Megörültem, mikor egy cikkben olvastam a szklerotizációról mint a visszerek eltávolításának új módszeréről, és mindjárt felkerestem az orvosnőmet, aki azt mondta, hogy az én ereim nem visszerek, de amúgy sem ajánlaná, mert hogy ez nagyon fájdalmas eljárás! Abban a cikkben nem erről volt szó! Szeretném tudni, hogy nálunk hol végeznek ilyen műveletet, és hogy az én ereimen is elvégezhető-e. - Először választ kell kapnia Önnek, majd az Önt vizsgáló orvosnak is, hogy azok az apró erecskék valóban visszerek-e, vagy csak - bár kellemetlen szépséghibáról van-e szó! A pontos választ egy érspecialistától fogja megkapni alapos vizsgálat után, melynek része az ultrahangos vizsgálat, illetve úgynevezett funkciós tesztek elvégzése is. Erről írnak egyébként abban az idézett cikkben is. Ha valóban visszerekről van szó, el kell dönteni az orvoslás módját, mérlegelni a várható kockázati tényezőket. Indokolt esetben természetesen szó lehet a szklerotizációról is, mely régen ismert és alkalmazott eljárás, az újdonság erejével inkább az alkalmazott hatóanyagok bírnak. Az orvosnőnek igaza van abban, hogy ez régen nagyon fájdalmas eljárás volt, mert az erekbe befecskendezett hatóanyag helyi gyulladást váltott ki, amelybe az érintett ér a szó szoros értelmében belepusztult. Az újabban alkalmazott anyagok nem váltanak ki ilyen drasztikus hatást, de a megfelelő helyre (s nem máshová!!!) csak el kell juttatni őket. Ebből is sejthető, hogy a műveletet végző orvosnak nagy tapasztalata kell, hogy legyen. Ajánlom kedves levélírónknak, mielőtt valamelyik speciális szépségszalonhoz fordul, keresse fel a körzeti érspecialistát, esetleg kérjen beutalót helyzete felmérése érdekében plasztikai sebészeti vizsgálatra. „Hóvirág" jeligére: - Hosszú vívódás után írom ezt a levelet, mert nagyon szégyellem magam. 36 éves, elvált férfi vagyok, s az a problémám, hogy a hímvesszőm kalapján különböző nagyságú, néha erősen viszkető göbök jelentek meg. Már próbáltam többféle kenőccsel is elszárítani őket, de nem sikerült. A volt feleségemen kívül más nővel kapcsolatom nem volt, de neki annál több! Kérem, segítsen, de úgy, hogy ne kelljen gyógyászhoz fordulnom! - Végtelenül sajnálom, uram, ha nem fogja szakértőkkel egyértelműen kizáratni az egyik legveszélyesebb nemi betegség, a vérbaj (szifilisz) lehetőségét, akkor hiába fogja gyógyítgatnia kiütéseit hypermangános oldattal, szárító cinkkel vagy más kencével. Szervezetében időzített bombát fog hordani, s idővel ez az életébe kerül. A szexuális partnerek csereberélése miatt - akkor is, ha ezt a volt felesége tette ez a veszély, sajnos, nagyon is reálisan fennáll! S nagyfokú felelőtlenséget jelent új, mint írja, alakuló ismeretségével szemben is! Vagy már teljesen fel akarja adni - 36 évesen - a nemi életet? Jó volna, ha tudatosítaná, hogy gyermekeit csak egészségesen tudja felnevelni! Persze elismerem, a szégyenérzet néha nagyon erős tud lenni, de a törvény és az érvényes szabályok Önnek lehetőséget adnak a vizsgálatra a lakóhelyi illetőségű egészségügyi intézményeken kívül is. A vizsgálat és az esetleges kezelés diszkrétségét garantálom Önnek. Kérem, keressen fel a rendelőmben! „Pókhas" Jeligére: - 14 éves lány vagyok, és az a nagy problémám, hogy bármilyen keveset eszem is, mindjárt megnő a hasam! Reggel, felkelés után még jó az alakom, ilyenkor 48 kiló vagyok. De elég akár csak 2 korty teát meginnom, és máris kiugrik a hasam, s ha megeszem egy kiflit reggelire, máris egy kilogrammal többet nyomok. Ilyenkor nagyon undorítónak találom magam, és nagyon irigylem a barátnőimet, akik bármennyit esznek-isznak, mindig bombajó alakjuk van. Nyáron fürödni sem merek, csak behúzott hassal bujkálok a parton. Kérem, tanácsoljon valamit, hogy ne legyek olyan, mint a pók! - A hiba fiatal levélírónk önértékelésében van - meg kell tanulnia elfogadni önmagát! Ez könnyebben fog menni, ha az eddigi passzív tépelődést, önsajnálatot aktív történésekre változtatja. Az nem baj, ha ésszerűen megtanul diétázni, hiszen mindenki súlyosabb volna a mérlegen, ha reggelire bár csak egy kiflit, de ahhoz egy kiló rántottát vagy szalámit fogyasztana el, de az alakját csak alakformáló és -formázó tevékenységgel tudja befolyásolni. Ma már rengeteg klub és csoport tevékenykedik e téren - tessék egyet keresni, és elkezdeni a munkát! Sok kitartást kívánok! „Életkor 58" jeligére: - Már nyolc évvel ezelőtt problémáim voltak a vizelet megtartásával. Aztán megműtöttek, és két évig nem volt semmi bajom. Két évvel ezelőtt viszont megműtöttek, kivették a méhem és a petefészkem. Utána sugárkezelésre jártam. Nem tudom, mi történt, a vizelet újból visszatarthatatlan lett, s az utóbbi hónapokban szinte állandóan folyik, betét nélkül már nem tudok meglenni. Viszont ez sem jó megoldás, mert a csípős, állandóan folyó vizelet véresre kicsípi az alsótestem. Kérem, írja meg, mi lehet a betegségem, és lehet-e valahogy segíteni! - Az első műtét, mint látjuk, jól sikerült, a méh megtámasztása után a vizeletvesztés megszűnt. Viszont a később megjelenő kóros folyamat, mely miatt a méhet ki kellett venni, valamint az azt követő sugárkezelés megbolygatta ezt a másodlagosan kialakult egyensúlyt. A húgyhólyag meggyengült záróizmai nem képesek maradéktalanul elvégezni a feladatukat, gyakorlatilag nyílt csatorna keletkezett a húgyhó lyag belseje és a külvilág között. Ennek az az egyik következménye, hogy a baktériumok akadálytalanul bejuthatnak a húgyhólyag belsejébe, ahol gyulladást váltanak ki. Ennek a jele a csípős, viszketést okozó vizelet, a szúró fájdalommal jelentkező vizelési aktus. Az antibiotikumos kezelés időről időre segít, de az újabb és újabb fertőzések lehetőségét nem tudja megakadályozni. Mivel a leírtak alapján nem nagyon látok esélyt a probléma konzervatív úton való rendezésére, kérem levélírónkat, keresse meg a műtétet lebonyolító urológust, és beszélje meg vele, tud-e még egy korrekciós beavatkozással segíteni, vagy bele kell nyugodni a betétek tartós használatába. A megfelelő betét és más segédeszközök kiválasztásában viszont az urológus szintén jól hasznosítható tanácsokkal tud szolgálni! „Ditti" jeligére: - Nem vagyok már fiatal, inkább a nyugdíjhoz közeledem. Világéletemben szorongós típus voltam, sokat izgultam, de ennek soha nem éreztem annyira a hátrányát, mint az utóbbi időben. Ha a legkisebb „idegesség" érint, rögtön megindul beleimben a kiválasztás. Elég, ha két munkaszüneti nap után megyek dolgozni! Annak ellenére, hogy semmi különös nem vár rám, hogy jók a munkakörülmények, a kollégák. Ilyen hétfői napon van, hogy az indulás előtt négyszer is kell székletre mennem, és az az érzésem, hogy egész nap nem ettem annyit, amennyi salakanyagot ürítek! Tehát nem hasmenésről van szó!!! Kérem, adjon tanácsot, hogyan tudnám ezeket a helyzeteket kevésbé a „gyomron" keresztül megoldani! Ez betegség? - Valószínűleg nem, ennek ellenére neurotikus tünetekkel bajlódó klienseinken is próbálunk segíteni, és ez a rendelkezésünkre álló, nagyon hatásos gyógyszereknek köszönhetően sokszor látványosan sikerül is. Ilyen esetben a gyógyszerek a tünetekre (álmatlanság, hasfájás, szívdobogás, hasmenés stb.) hatnak, de a beteg állapota csak akkor rendeződik, ha sikerül megtalálni a személyiség (az én) konfliktusát a helyzetével, melyben leledzik. Még bonyolultabb a dolog, ha érzékenyebb személyiségű emberrel állunk szemben, akinél az érzelmek a mindennapi életben az átlagosnál nagyobb szerepet játszanak. Kedves levélírónk ilyen „izgulós" embernek ismerte magát egész életében, nem tanult meg uralkodni érzelmein, de többé-kevésbé egyensúlyban volt a környezetével. Az utóbbi évek rengeteg új, sokunk által egyáltalán nem várt változást hoztak életünkbe, kapcsolatainkba, megrendült sokunk biztonságérzete. Ezek feldolgozásához idő kell, és el tudom képzelni, hogy „közel a nyugdíjhoz", ahogy levélírónk írja, ez nem is olyan egyszerű. Viszont feltárni a lehetséges konfliktusok mozgatórugóit, s „egyénre szabottan" megtalálni a megoldást izgalmas lehet a lélekbúvár és levélírónk számára egyaránt. Mert elkezdhet ugyan szedni nyugtatókat, és valószínűleg egy darabig ezt meg is kell majd tennie, de ez csak tüneti kezelés, melynek megvannak a maga útvesztői. Kívánok gyümölcsöző együttműködést és tartósan eredményes pszichoterápiát! Pontosítás! Közlöm kedves olvasóinkkal, hogy a múlt héten a Lelkünk tája rovat utolsó válaszában a helyes AMINOSAV kifejezés helyett a teljesen értelmetlen AMMÓNIASAV kifejezés jelent meg. Kérem minden olvasónk szíves elnézését! ® ^ ífc Várom és megválaszolom kedves olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal sem szükséges feltüntetni. JOGTÜKÖR i Rovatvezető: FEKETE MARIAN Hiénák és dögkeselyűk? S^JUul P. F.: Nagyon idős nyugdíjasok vagyunk. 1963-tól élünk szövetkezeti lakásban. A lakbért rendesen fizetjük, soha nem volt elmaradásunk. 1992-ben, amikor megjelent a szövetkezetek transzformációjáról szóló törvény, azonnal kértük a lakásszövetkezetet, hogy ruházza át tulajdonunkba az általunk lakott lakást. 1993-ban befizettünk 500 koronát, amelyet a lakásszövetkezet a szerződések elkészítésére kért tőlünk. Többször jártunk már a lakásszövetkezetben, kérdeztük, mikor adják már oda a szerződést, hiszen még a lakásépítésre felvett állami kölcsönt is törlesztettük az utolsó koronáig. A lakást már megpróbáltuk átruházni unokánkra is, de ezt a szövetkezet nem tette lehetővé, merthogy „az unokánk még csak tizenegy éves", a fiunkra pedig azért nem ruházhatjuk át, mert neki már van egy lakása, és ezért a szövetkezeti lakást elvehetnék tőle. Egy másik lakásszövetkezetben dolgozó Ismerősünk szerint csak arra várnak, hogy meghaljunk, mert akkor a lakásszövetkezetnek lehetősége nyílik arra, hogy az örököstől elperelje a lakást. Őszintén szólva úgy érezzük, hogy a lakásszövetkezet, amelyet még máig Is ml tartunk fenn rendszeresen befizetett lakbérünkkel, hiéna és dögkeselyű módjára viselkedik, amikor csak a halálunkra vár. Őszintén szólva nem igazán teni. A Kereskedelmi Törvénytudjuk cáfolni a benyomásait. A lakásszövetkezetnek természetesen jogában áll belső szabályzatában rendelkeznie arról, hogy ki lehet szövetkezeti tag. Elvben elképzelhető, hogy a lakásszövetkezet valamilyen életkorhoz fűzi a tagsági viszony létrejöttének a lehetőségét. Ugyanígy elképzelhető az is, hogy alapszabályába beiktat olyan rendelkezést is, hogy nem lehet a lakásszövetkezet tagja az, aki már rendelkezik egy lakással (tulajdonosként vagy községi, állami, szolgálati stb. lakás bérlőjeként). Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az ilyen rendelkezések összhangban volnának a törvényekkel, illetve az alkotmánnyal. Az alkotmány 20. cikkének első bekezdése például kimondja, hogy mindenkinekjogában áll vagyont tartani saját tulajdonában. Az alkotmány 12. cikkének első bekezdése arról szól, hogy „az emberek szabadok és egyenlőek méltóságukban és jogaikban is", a 14. cikk pedig azt szögezi le, hogy „mindenki rendelkezik jogképességgel". Mindez azt jelenti, hogy jogokkal - és természetesen a Polgári Törvénykönyv által is szavatolt jogokkal - mindenki rendelkezhet. Egyetlen törvényes rendelkezésből sem vezethető le olyan szabály, hogy kiskorú gyermek nem lehet a lakás bérlője, illetve az, hogy kiskorú nem lehet a lakásbérlettel járó lakásszövetkezeti tagság alanya. Amennyiben a lakásszövetkezet alapszabálya ilyen rendelkezést tartalmazna, akkor az megtámadható. Konkrét példával is utalhatunk ilyen szabályzat abszurd és törvénysértő voltára. Képzeljünk el egy háromtagú családot (szülők és egy gyermek). A szülők lakásszövetkezeti tagok (illetve szövetkezeti lakás bérlői), és meghalnak. A Polgári Törvénykönyv 706. §-ának (2) bekezdéséből, illetve 707. §-ának (2) bekezdéséből az következik, hogy ilyenkor a lakásszövetkezeti tagság és a lakásbérlet arra az örökösre száll át, aki a lakásszövetkezeti tagrészt megörökölte. Az egyetlen számításba vehető örökös ilyen esetben (egyes, egészen kivételes esetektől eltekintve) a gyermek. A hagyatékátadó végzés nem szólhat másról, csak arról, hogy, mondjuk, a hároméves gyermek válik a lakásszövetkezeti tagrész tulajdonosává és a szövetkezeti lakás bérlőjévé. A lakásszövetkezet ilyenkor (sem) érvelhet azzal, hogy alapszabálya értelmében szövetkezeti tag és szövetkezeti lakás bérlője csak olyan személy lehet, aki betöltötte 18. életévét, mert a 3 éves gyermek a törvényből következően lép az említett jogokba. Visszatérve a levelükre: önök említést tettek arról, hogy a lakásszövetkezeti tagsággal kapcsolatosjogaikat és kötelességeiket 11 éves unokájukra akarták átruházni, és a lakásszövetkezet ezzel nem volt hajlandó egyetérkönyv 230. §-a szerint: „A lakásszövetkezetben tagsággal kapcsolatos jogoknak és kötelességeknek szerződéssel való átruházásához az igazgatóság jóváhagyása nem szükséges. A tagsággal kapcsolatos jogok és kötelességek a megszerző félre - a szövetkezet iránti viszonyát tekintve - a tagság átruházásáról szóló szerződésnek az illetékes szövetkezet elé terjesztésével vagy az ilyen szerződésben meghatározott későbbi nappal szállnak át. A tagság átruházásáról szóló szerződés előterjesztésével azonos joghatások állnak be, amint az illetékes lakásszövetkezetnek a korábbi tag írásban bejelenti a tagsága átruházását, a tagságot szerző fél pedig írásban bejelenti beleegyezését." Az idézett rendelkezés értelmében a lakásszövetkezet jogsértést követett el, amikor nem tette lehetővé a szövetkezeti lakásbérlet, illetve a lakásszövetkezeti jogok (a lakásbérlet pontosan ilyen jog) és kötelességek átruházását. Önök akár ehhez is ragaszkodhatnának. Említhetünk itt még további lehetőségeket is, mint például azt, hogy ha gyermekük az önök halála esetében visszautasítaná az örökséget, akkor a következő számításba vehető örökösként unokájuk örökölné a lakásszövetkezeti tagrészt és a lakásszövetkezeti lakás bérletének a jogát is. Itt akkor már nem lehetne azzal érvelni, hogy a fiuknak már van egy saját (vagy bérelt) lakása. Ám mindannyian tudjuk, az ember még a halálát megelőzően szeretné rendezni az ilyen kérdéseket. Egy további, nézetünk szerint talán alkalmasabb és járhatóbb út volna az, ha önök először is a lakástulajdonról szóló 1993. évi 182. számú törvény 29. §-ának első bekezdésében említett lehetőséget használnák fel. Az említett jogi rendelkezés ugyanis kimondja: „Ha a szövetkezeti lakás, garázs vagy műterem bérlője külön előírás alapján felkérte a lakásszövetkezetet a lakás, garázs vagy műterem tulajdonának az átruházására, a lakásszövetkezet a jelen törvény hatályba lépésétől számított két éven belül köteles a lakás, garázs vagy műterem tulajdonjogát átruházni." A fenti rendelkezésben említett külön előírás éppen az a szövetkezeti transzformációs törvény, amelynek alapján önök már kérelmezték a lakás tulajdonjogának az átruházását. Mivel itt a törvény kétéves határidőt szabott meg, amelyet 1993. szeptember elsejétől kell számítani, önöknek az említett határidő eredménytelen elteltével joguk keletkezett arra, hogy bírósághoz fordulva követeljék a lakás tulajdonjogának az átruházását.