Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-25 / 71. szám, hétfő

1996. március 25. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ sz

ólj] Magyarország rosszul jár Budapest nagy árat fizet azért, hogy a jelenlegi szlovák kormányzat képtelen volt jóváhagyatni a pozsonyi parlamentben az alapszerződést, amelyet a magyar törvényhozás már tavaly májusban ratifikált. Pénteki számában a prágai lap emlékeztetett rá, hogy Horn Gyula magyar miniszterelnök - bár az ellenzék bírálta, s figyelmeztette, hogy Vladimír Mečiar ígéreteiben nem lehet megbízni - a kezdetektől fogva szükségesnek tartott egy olyan dokumentumot, amely legalább formailag lezárná a több száz éves magyar-szlovák konfliktust. A lap szerint nyílt titok, hogy ebben Horn előzékenynek mutatkozott Pozsonnyal szemben, s arra számított, hogy a szerződés gyors budapesti ratifikálásával segít a szlovák kormányfőnek, akinek ehhez nem volt meg a kellő támogatottsága. Szlovákiában azonban húzódott-halasztódott a dolog, s így Hornnak nehéz éve volt. Otthon az ellenzék támadta őt, míg nemzetközi téren azt kellett tapasztalnia, hogy Mečiarék tehetetlensége miatt Magyarországot Szlovákiával együtt bizonytalan országként kezdik elkönyvelni. Az elemzés szerint a fő gond az, hogy „a szlovák kormányzatból mint egészből hiányzik a politikai akarat a magyar-szlovák történelmi vita megoldására". Mladá fronta Dnes NATO-bővítés: Óvatos adagolás Franz Vranitzky osztrák kancellár a Presse című napilap szombati számában megjelent interjújában a NATO keleti bővítéséről kifejtette: „Ha meggondolom, hogyan járt Solana NATO-főtitkár a napokban Moszkvában, akkor az a véleményem, hogy azoknak van igazuk, akik a NATO gyors keleti bővítésének alternatíváin gondolkodnak. Például azon, hogy előzőleg meg kellene egyezni Moszkvával az alapvető kérdésekben." Arra a kérdésre válaszolva, hogy ez egyet jelent-e azzal, hogy Moszkva vétőjogot kap, az osztrák politikus úgy vélte: „Éppen ezt a de facto vétót kellene megelőzni nagyon óvatos megbeszélésekkel." Die Presse Férgek és dögkeselyűk A Süddeutsche Zeitung, a legnagyobb példányszámú német politikai napilap Torgyán József március 14-i beszéde kapcsán a fenti cím alatt a magyarországi nacionalisták erősödéséről írt. A kommentárban kifejtette: Horn Gyula szocialista-liberális kormánya megpróbálja eltakarítani az utóbbi évtizedek terheit, és a szigorú takarékosság reformjai nyomasztóan hatnak a nehéz körülmények között élő lakosságra. Eljött a nacionalisták ideje, akik a nemzeti ünnep alkalmából tartott gyűléseken a népnek megmutatták, hogy kik a gondok fő okozói: „a liberális férgek" és „a külföldi dögkeselyűk", akik le akarják igázni és meg akarják semmisíteni az országot - írta Michael Frank, további kijelentéseket is idézve a kisgazda vezető beszédéből. A szerző rámutat, hogy a Csurka István vezette Magyar Igazság és Élet Pártjától az emberek már megszokták az ilyen kijelentéseket, de ez a párt nincs jelen a parlamentben. „Tagja viszont a törvényhozásnak a Torgyán József vezette Kisgazdapárt, amelyet egyfajta nemzetiszocializmus irányába való sodródás fenyeget". Hasonló folyamatot lát a szerző a kereszténydemokratáknál is, akik „azért ítélték el az IFOR-erők felvonulását, mert »bantunégerek« jönnek az országba". A szerző szerint Magyarországon fordított világ van, mert a szocialisták és a liberálisok privatizációt és piacgazdaságot hirdetnek, miközben „az egész konzervatív ellenzék részben vissza akar térni az államosításhoz, védekezni akar a külföldi tőke ellen, s olyan emberek mint Torgyán, egyfajta nemzetiszocialista kereszteshadjáratra mozgósítanak". Miután a reformok lassan éreztetik hatásukat, a jelek szerint a nehéz körülmények között élő lakosság is kezd új bizalommal tekinteni a kormánykoalícióra - írta befejezésül a lap, s egy polgárt idézett: „Csak Hornban reménykedhetünk, ha arra gondolunk, hogy valamit ennünk kell." Süddeutsche Zeitung Szerb-horvát összefonódások A boszniai hon/át vezetés a helyi alvilággal karöltve a háború legsötétebb napjaiban is szoros üzleti kapcsolatban állt a szembenálló szerb erőkkel, amelyeknek még üzemanyagot is eladott - írja a brit The Guardian. Tényfeltáró elemzésében a vezető londoni napilap helyszíni forrásai szerint olyan mértékű összefonódás alakult ki a horvátok és a szerbek között a csaták füstjének árnyékában, amely aláássa a horvát-muzulmán szövetség alapjait, és súlyosan megkérdőjelezi a háborút lezáró daytoni egyezmény betűjét is. A The Guardian feltárta: a horvát-szerb gazdasági szövetséget maga Kresimir Zubak, a boszniai horvát-muzulmán föderáció elnöke ütötte nyélbe, mégpedig jóval ez utóbbi államszövetség létrejötte után. Az ügy kulcsfigurája az a Djorde Djukics tábornok, aki a boszniai szerb erők ellátási és szállítási főnöke volt, s aki korábban a jugoszláv hadseregben szolgált, s akit a hágai nemzetközi bírói fórum készül felelősségre vonni. Havonta 900 tonna üzemanyagot szerzett a horvátoktól hadserege mozgatásához. Az üzemanyag a horvátországi Split kikötőjéből indult 15 teherautóból álló oszlopokban, horvát rendőri kísérettel, s a szállítmányokat a szerbek Mostar közelében vették át. Ez a köldökzsinór 1993 közepétől másfél éven át élt - írta Djukicsra hivatkozva a brit beszámoló. A szerb tábornok a lap szerint „nem volt tisztában" az együttműködés anyagi részleteivel, de annyit tudott, hogy a szállítmányok néha ingyenesek voltak, cserébe azért, hogy a muzulmán előretörés elől menekülő horvát lakosság „szerb területen át távozhatott". The Guardian Elbántak velünk A szlovák kormány területi-közigazgatási beosztásra vonatkozó törvénytervezetének megszavazása joggal tölt el bennünket aggodalommal. A kormánykoalíció olyan jogszabályt fogadott el, amelyre a legtalálóbb a likvidációs jelző. Részben a magyar kisebbség önszerveződésének lehetőségét, részben a szlovák ellenzékiséget kívánják felszámolni vele. Ez utóbbi cél eléréséhez további húzásokra van szükség. Ami bennünket illet, a kormánykoalíciónak nem kell további lépésekel tennie. A területi reform segítségével akkor is elbánhat velünk, ha a Szlovák Nemzeti Párt valamilyen csoda folytán felhagyna fő tevékenységével: a magyarellenes intézkedések kigondolásával és gyakorlatba való átültetésével. A nagy számban magyarok lakta járások felsőbb területi egységekhez csatolásával megszűnik a magyar többségű területek eddigi viszonylagos önállósága. Ne tévesszen meg senkit Mečiar érvelése, hogy az etnikai arányok nein változnak, mivel megőrizték a dél-szlovákiai járásokat. A szlovák miniszterelnök elfelejtette hozzátenni, hogy hiába lesz többségünk az egyes járásokon belül, a félőbb fokú területi egységek önkormányzati szerveiben leszavazhatóak leszünk. Hogy mit gondolunk járási szinten, az lényegtelen lesz, hiszen a döntések magasabb szinten születnek majd meg. Amíg a parlament nem fogadja el a felsőbb szintű önkormányzati szevezetekről szóló törvényt, elméletileg reménykedhetnénk, hogy a decentralizáció valamilyen formában mégiscsak megvalósul. Ám a szlovák kormányfő múlt heti rádiónyilatkozata után illúziókra nincs okunk. Mečiar ország-világ tudomására hozta: javasolják, hogy az önkormányzati szervek csak a kerületek szintjén jöjjenek létre, és gondoskodnak arról is, hogy csak kerületi szinten lehessen a gazdasági eszközöket elosztani. Mivel egyértelmű, hogy a nagy területi egységek állami közigazgatási hivatalaiban a kormány emberei fognak ülni, kitalálhatjuk, mely járásokba fognak a közpénzek áramlani, s melyekbe csordogálni. A kormány közvetve fellendítheti, illetve visszavetheti egyes régiók fejlődését mind az egészségügy, a kultúra, a foglalkoztatás, mind pedig a vállalkozások szempontjából. A magyarlakta területektől való pénzelvonás migrációt okozhat a több lehetőséget kínáló szlovák- lakta területi egységek felé. A kormány természetesen tisztában van azzal, hogy a nemzetközi szervezetek, elsősorban az Európa Tanács nem hagyhatja mindezt szó nélkül. Ám a szlovák kormányról köztudott, hogy nem a nemzetközi szervezetek elvárásainak megfelelően alakítja politikáját. Hogy hatalmát fenntarthassa, saját szabályokat kreál. Nem valószínű tehát, hogy Mečiar kabinetje megszívleli az ET szakértőinek tavaly augusztusban megfogalmazott ajánlásait a regionális területi önkormányzatok létrehozására, a járások természetes kulturális és történelmi fejlődésének megfelelő felsőbb területi egységekbe való besorolására és a kétnyelvűség biztosítására a hivatalos érintkezésben. A kormány mindezt figyelmen kivül hagyja majd, ahogy figyelmen kívül hagyta az ajánlás egyik legfontosabb részét is, nevezetesen azt, hogy a magyar kisebbség által elfogadott területi és közigazgatási reformot kellene megvalósítania. Mit tehetünk ebben az helyzetben? - kérdezhetjük önmagunktól és egymástól. Politikusaink nyilván keresni fogják a leghatékonyabb megoldást. Talán több alternatíva közül választhatunk majd, talán csak egy tűnik reálisnak. Valamit azonban mindenképpen el kellene kerülnünk: hogy az indulatok elhatalmasodjanak rajiunk. Ne feledjük, az a rendszer, amely nem az egyenlőségre, a szabadságra, az alapvető demokratikus elvekre épül, előbb vagy utóbb összeomlik. Természetesen nem lehet, sőt nem szabad tétlenül várni, amíg ez bekövetkezik. Személyes kiállással, üsztességes magatartással harcolni kell az ellen, hogy ez a rendszer felfaljon, megtörje a gerincünket. Hogy a rokonszenv és az ellenszenv kialakulását továbbra is az emberi magatartás és ne a nemzeti hovatartozás határozza meg bennünk. i ITTHON TÖRTÉNT 7 NAP ALATT Szelleme és betűje Látszólag magabiztosan jelentette ki Juraj Schenk az elmúlt hetekben többször is, hogy a szlovák-magyar alapszerződést március végéig Pozsonyban is ratifikálják. Legutóbb Prágában sem hagyott semmiféle kétségei a hónapok óta húzódó és a szlovák diplomácia számára egyre kínosabb ügy kedvező megoldásáról. Jómagam viszont csak abban vagyok biztos, hogy ez a nyugalom színlelt, mert ebben a pillanatban még a szlovák külügyminiszter sem tudja bizonyosan, mi is történik majd holnap a parlamentben. Ugyanis máig még a képviselők nagy többsége sem döntötte el végérvényesen, miként szavazzon a ratifikálásról. Egy év alatt teljesen összekuszálódott, sőt különböző belpolitikai csatározások és alkuk célpontja lett a szlovák-magyar alapszerződés ügye. Az már a sebtében összehozott és az utolsó előtti pillanatban véglegesített szerződés aláírásakor nyilvánvalóvá vált: a kedvezőbb nemzetközi megítélésre és külföldi elismerésre vágyó Vladimír Mečiar nagy kockázatot vállalt azzal, hogy koalíciós egyeztetés nélkül mondott igent a szerződésre. Jól tudta persze, hogy ha megpróbál konzultálni Slotáékkal, akkor aligha jutnak egyezségre. A szlovák kormányfő az adott pillanatban a széles körű külföldi elismerést fontosabbnak tartotta a belpolitikai szempontoknál, ám a történtek mai olvasata szerint eléggé elszámította magát. Slotáékkal végül csak egy gyékényen kelleti árulnia ebben a kérdésben is. Az elhúzódó alkudozás pedig rontott Mečiar és a mai szlovák kormány külföldi szavahihetőségén. Sőt a Büntető Törvénykönyv tervezett módosítása, valójában a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás jogának megnyirbálása - amelynek parlamenti szentesítése a Szlovák Nemzeti Párt egyik feltétele volt az alapszerződés támogatásához - nyilván tovább rontja Szlovákia hírét a demokratikus országokban. Nem tévednek hát, akik azt állítják, hogy a kormányfő a politikai alkudozás során még nagyobb kelepcébe került. S vele együtt az ország. A parlamenti ellenzék elvben jórészt támogatta az alapszerződést, ám elsősorban belpolitikai okokból a kormányfőre hagyták a ratifikálás ügyét, hangsúlyozván: ő hozta tető alá, ezért szerezze meg ő a ratifikálá.sfioz szükséges szavazatokat, hiszen a végrehajtás felelőssége, legalábbis ebben a választási időszakban, jórészt az övé lesz. Annak ellenére, hogy Szlovákia lakosságának nagy többsége támogatja az alapszerződés ratifikálását, a parlamentben nem ilyen egyértelmű a helyzet. Akadnak képviselők - és nemcsak a Szlovák Nemzeti Pártban -, akik eleve elutasítanak mindenfajta megegyezést Magya

rországgal, általában a magyarokkal. Náluknál jóval többen viszont leginkább attól tartanak, hogy az alapszerződés ratifikálása révén a szlovákiai magyarok közelebb kerülnek a területi autonómia kivívásához. Ezeket az aggodalmakat a legerősebb kormánypárt Dušan Slobodník vezette csoportja úgy igyekszik eloszlatni, hogy valamiféle toldalékkal vagy magyarázó szöveggel kívánja kiegészíteni a szerződést. Hogy valójában milyennel, azt ebben a pillanatban csak a bennfentesek tudják, hiszen a parlament külügyi bizottságának elnöke még saját kollégáinak sem mutatta meg a szövegtervezetet, csak holnap reggel nyújtja át nekik. Valószínűleg nem is az. ellenzék kiszivárogtatásától, hanem a nacionalista héják újabb hisztériakeltésétől tart Dušan Slobodník. Annyi nyilvánvaló, hogy utólag egyoldalúan semmivel sem lehet egyetlen nemzetközi szerződést sem megtoldani, ezért a készülő magyarázatnak legfeljebb belpolitikai és taktikai értelme lehel. Már amennyiben ezzel sikerül kielégíteni azokat, akik a kormánykoalíción belül ellenzik a ratifikálást. A szövegtervezetet ugyan még nem hozták nyilvánosságra, ám nem nehéz kitalálni, hogy valójában a kisebbségek kollektív jogainak elismerése ellen hadakozik. Abból a hamis tételből kiindulva, hogy Nyugaton is csak az egyéni jogokat ismerik el. Látszólag valóban így van, hiszen az egész nyugati civilizáció az egyéni szabadságjogokra, az egyén szuverenitására épül. Ám a demokratikus országokban elismerik azt a természetes állapotot, hogy az egyén különböző értékrend alapján csoportosan is érvényesíthesse jogail. Erre épül Nyugaton, sőt nálunk is például az egy vallásba tömörülő személyek egyéni és kollektív joggyakorlása, ugyanilyen elvek alapján működik szerte a világon az egyetemek autonómiája. Ugyanezek az elvek éltetik a dél-tiroli, a belgiumi németek, a walesiek és sok európai kisebbség egyéni szabadságjogaiból fakadó kollektív jogait. Bármiféle politikai bűvészmutatványt hajt is végre holnap szövegtervezetével a parlament külügyi bizottságának elnöke, legfeljebb a nyilvánvaló tények elködösítését és a nyilvánvaló európai folyamatok ideiglenes meggátolását érheti el. Ezért tartom sokkal fontosabbnak a szlovák-magyar alapszerződés szellemét, amely előremutató, s hosszabb távon mégiscsak fontos állomás lehet a nacionalista előítéletek leküzdése felé vezető irdatlanul göröngyös úton. Reménykedem, hogy a szlovák ellenzék és a Magyar Koalíció képviselői sem feledkeznek meg erről, amikor szavazni fognak. SOKSZEMKÖZT Szilvássy József rovata