Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-19 / 66. szám, kedd

1996. március 18. VELEM ENY- TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 653 I Vészhelyzet A csehországi Orvosok Szakszervezeti Klubja kemény fába vágta a fejszéjét: az őszi adminisztrációs sztrájk után Titanic néven újabb tiltakozó akciót szervez. A felhívás értelmében március 25-én és 26-án (eddig) több mint százezer állami egészségügyi dolgozó kíván tiltakozni annak ellenére, hogy számos kórházi vezető véleménye eltér a szervezőkétől. A sztrájk célja: a pontérték és a bérek jelentős emelése, az egészségügy finanszírozásának megváltoztatása, s mindez nem majd, hanem azonnal, április 1-től. A kormány, a tárca, a biztosító nem kap több haladékot, hiszen az őszi ígéreteket elfújta a szél. Ezért most bekeményítettek. Persze egy sztrájk előkészítése egyáltalán nem egyszerű feladat. A rengeteg javaslatból ki kellett választani azokat, amelyekkel a többség egyetértett. S olyan tiltakozási formát kellett találni, amely nem veszélyezteti az ellátásra szoruló betegeket. A következők eléréset tűzték ki: a kezdő orvosok havi bére érje el a 9 ezer koronát, az első szakvizsgával rendelkező orvosé a 18 ezret, a második szakvizsga után a fizetés már 23 ezer korona legyen, a legjobbaké 28 ezer, de követelik az orvosok órabérének 150 koronára emelését. Ha a cseh kormány a március végi figyelmeztető megmozdulásukat nem venné komolyan, nem hagyják annyiban, a Titanic hadjáratot folytatni kívánják. Döntés született arról, hogy az orvosok április 1-től következetesen betartják a munkatörvénykönyv előírásait, s a havi 150 túlóránál többet nem dolgoznak majd; ugyancsak ügyelni fognak a biztosító által az egyes gyógyműveletekre kiszabott idő betartására is. Nem titok, hogy a kormányt, a tárcavezetést meglepte az egészségügyiek egységes fellépése, ezért megpróbálkoztak az eddig bevált ígérgetési taktikával: beismertek néhány hiányosságot, s nyomban hozzátették: az idén az egészségügy 12— 14 milliárd koronával kap többet. így aztán lesz pénz mindenre, legfőképpen a béremelésre. Mindezek ellenére a biztonság kedvéért kidolgozták az ún. Frekvenciatervet, bízva abban, hogy a benne foglalt intézkedések megoldják a vészhelyzetet. Hasztalan, az orvostársadalom szerint az egészségügyi miniszter elkésett. Akciójuk ezért kapta - tajálóan - a Titanic fedőnevet: ha a felelősek mégsem orvosolják a bajokat, elsüllyed az egészségügy hajója... Hazánk egészségügyi alkalmazottainak többsége drukkol a cseheknek. Sokan irigykednek is egy kicsit, hiszen kár tagadni: a Csehországban zúgolódók bére már most jóval magasabb, mint az övék. Holott 1993-ban itt is tiltakoztak, kék szalaggal a köpenyükön békésen sztrájkoltak, de nem értek el semmit. A zsolnai regionális orvosi kamara 1994. esztendei, 200 százalékos béremelést követelő felhívása sem hozta meg a kívánt (elvárt) erédníényt, viszont az országos kamara elnöki tisztségébe emelte a radikálisnak tetsző zsolnai Knapec doktort. Ténykedése, tárgyalásai az egészségügyi miniszterrel semmi változást nem hoztak, ezért a Szlovák Orvosi Kamara ez év február l-jén felmondta a tárcával kötött együttműködési szerződést. Ezt követően néhány szlovákiai kórházban (cseh mintára) szervezkedni kezdtek a fehérköpenyesek, s orvosi szakszervezeti klubokat hoztak létre. Ám a nagy többség nem mer megnyilvánulni. Pedig nálunk is vészhelyzet van. Programok Aki politikusnak készül, szeretné, ha szeretnénk. Ezért föláll egy dobogóra, és meghirdeti programját. „Egyenlő teherviselést!" - kiáltja. „Kertmagyarországot!" „Kiművelt emberfőket!" Választék van bőven. Senki sem hiszi, hogy a politikus bármelyiket is megvalósítja majd, ám egyik sem megvalósíthatatlan. Ésszerű mindegyik, ártalmára keveseknek, hasznára sokaknak lenne. Manapság azonban olyanok is pódiumra állnak, akik láthatóan nem politikusnak készültek. Amit meghirdetnek, teljesen ésszerűtlen, és nemcsak a köznek árt, önmagunknak is. Aki azt hirdeti például Budapesten, hogy a törvényesen szavazó tömegek s a törvényesen választott vezetők mind idegenek, mert ördögi világ-öszeesküvők akaratának végrehajtói, az kóros kényszerképzeteiről árulkodva maga ellen hangol szavazótömegeket és választott vezetőket. Szeretni ezért legfeljebb pszichiáter fogja, mint ritka kifejlett példányát az elmeorvosi lónak. Aki azt hirdeti Kolozsváron, hogy magyarok nincsenek Erdélyben, s noha nincsenek, negyvenezer románt öltek halomra, továbbá kétszázötven falut égettek porrá, fantomjaik pedig ma is végveszéllyel fenyegetik Nagy-Romániát, ugyancsak kifejlett példány, ezért hiába polgármestere a város minden lakosának, félő, hogy elveszíti e lakosok jó részének szeretetét. Aki pedig azt hirdeti Pozsonyban, hogy neki műkincsek járnak vissza a déli szomszédtól, sőt azt az ízléstelenséget is elköveti, hogy csontvázakat ajánl cserébe képekért, az fel sem fogja, mily kevéssé szerethetik ezért honfitársai. Hiszen egyetlen kép visszaadása is a déli szomszéd javára teremtene precedenst, s akkor, uramisten, mi mindent követelhetne vissza cserébe! Fölállván képzelt dobogójukra, a szavazópolgárok is hirdethetnének hát programot: „Józan politikusokat akarunk!" FARAGÓ VILMOS, Magyar Hírlap Aláírásgyűjtés a miniszterelnök leváltására Robert Krajňák stomfai (Stupava) vállalkozó négy hónappal ezelőtt hirdetésként aláírási ívet közölt a sajtóban,Vladimír Mečiar miniszterelnök leváltására irányuló népszavazás kiírását követelve benne. A tömegtájékoztatási eszközök a közvéleménnyel együtt nem tudtak közös nevezőre jutni abban a kérdésben, vajon provokációról, heccről vagy komoly szándékról van-e szó. Valamennyi ellenzéki politikai párt elutasítóan reagált erre a magánkezdeményezésre. A múlt hét elején a SME napilapban újabb hirdetés jelent meg a következő nagybetűs címmel: „MÁR CSAK 150 001". Lapunk munkatársa magyarázatot kért Robert Krajňáktól: - Ez azt jelenti, hogy a Vladimír Mečiar kormányfő leváltását célzó népszavazás kiírásához szükséges 350 ezer aláírásból 200 ezret már sikerült összegyűjteni. Az érvényes aláírások száma azonban nyilván kevesebb, az első pillantásra is nyilvánvaló, hogy az aláírási íveken kitalált nevek is szerepelnek. Személy szerint úgy vélem, hogy az aláírások 20 százaléka érvénytelen. Fontos azonban, hogy az aláírásgyűjtési akció folytatódik, az aláírások gyarapodnak. Érdekes, hogy a közvélemény mindig reagál, ha közvetlenül érinti a kormányhatalom arroganciája. Amikor a skalicai Grafobalt privatizálták, Skalicáról kaptuk az aláírásokat, most pedig, hogy folyik a Biotika magánosítása, Slovenská Lupčáról jönnek az aláírások. Azért határoztam el magam a petíciós akció megszervezésére, mivel ez az egyetlen lehetőség, amelyet a törvény is támogat, és amelynek eredményeként leváltható lenne a miniszterelnök, eszményi esetben pedig előrehozott választásokat írnának ki. A szabad választások elengedhetetlen, de nem elegendő feltételét jelentik a demokrácia biztosításának. Abból indulok ki, hogy két év múlva már korántsem indulhat minden párt azonos esélyekkel a választásokon, mivel a koalíció óriási gazdasági erőre tesz szert. Mind gyakrabban vagyunk a tanúi annak, hogy az emberek félnek véleményt nyilvánítani. A szlovákok egyszerűen hozzászoktak a dolgok túléléséhez, erre vezetik őket a történelmi tapasztalatok, és erre vezeti őket a régmúlt és a közelmúlt is. • Bízik benne, hogy sikerül összegyűjtenie a 350 ezer aláírást? - Bizonyos körülmények között ez sikerülhetne, noha behatárolt azoknak a száma, akik készek nyilvánosan elmondani véleményüket. Nem tudom megbecsülni a várható eredményt, ha viszont négy hónap alatt 200 ezer aláírás érkezett be, lehetséges, hogy a következő négy hónapban ez a szám megduplázódik. Práca, IVAN ČEREDEJEV Lévai városi hivatal: tollbamondás szlovák nyelvből A lévai városi képiselő-testület tagjai módosították a városi hivatal ügykezelési szabályzatát és munkarendjét. Mostantól fogva az vehető fel hivatalnoki tisztségbe a városi hivatal munkahelyeinek valamelyikére, aki válaszol a szlovák helyesírással kapcsolatos tesztkérdésekre, és legalább alapiskolai szinten bírja a szlovák nyelvet. Mária Pfígelovának, a városi hivatal vezetőjének tájékoztatása szerint a jövendő alkalmazottak részére alapiskolai pedagógusok dolgozták ki a négyféle tesztet, s a tollbamondásokban mindenekelőtt az írásjelek helyes alkalmazására helyezik a hangsúlyt, ezenkívül mondatelemzést is kérnek majd tőlük. Dél-Szlovákiában eddig egyedülálló a lévai városi hivatal fentiekben ismertetett rendelkezése. Nem terveznek hasonló lépést sem Komáromban, sem Érsekújvárott, és más városokban sem. „Hivatalunk figyelemmel kíséri az összes törvénymódosítást, és a bennünket érintőket azonnal érvényesítjük saját rendelkezéseinkben" - indokolta kezdeményezésüket a városi hivatal elöljárója. Szerinte tesztjeik megfelelő intézkedések a nyelvtörvény 3. paragrafusában megfogalmazottak teljesítéséhez. Národná obroda, KAROL MINDAK Weiss véleménye a DBP kormánykoalícióba való belépéséről „A Szlovák Köztársaságnak szüksége van a kormányzási mód megváltoztatására, valamint a kormánypolitika módosítására is. Eddig még nem észleltük, hogy a DSZM-nek szándékában állna ilyen változások foganatosítása" - jelentette ki a lap tudósítójának arra a kérdésére, miszerint a párt áprilisi plénumán szerepel-e a DSZM kormánykoalícióba való belépése. „Eddig a szociológiai felmérésekből tudjuk, hogy a DBP potenciális választóinak 72 százaléka nem bízik a DSZM-ben" - hangsúlyozta, aláhúzva, hogy a párt végrehajtó bizottsága úgy döntött, e kérdésben nem mond véleményt mindaddig, amíg nem ismeri meg a tagállomány nézetét. Peter Weiss szerint „csak a bolond értene egyet azzal, hogy a DBP csatlakozzék a kormánykoalícióhoz...". Sme (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK Atompóker A szlovákiai atomjátszma a jelek szerint végérvényesen eldöntetett. Hiába adta vissza átdolgozásra a parlament környezetvédelmi bizottsága a gazdasági minisztériumnak az energetikai elképzeléseket tartalmazó elemzést. Hasztalanul ágáltak ellene a környezetvédők: mindössze azt a sovány ígéretet kapták, hogy alternatív megoldásaikat átnézik, de Ján Ducký és csapata szemmel láthatóan nem vette komolyan a honi zöldek ellenjavaslatait. Az előzetes politikusi nyilatkozatok alapján várható döntés született: Mohiban mind a négy blokkot befejezik, az elsőben pedig már két év múlva beindítják a reaktort. Mohit parlagon heverni hagyni esztelenség lenne akkor, amikor - a miniszterelnök állítása szerint - havonta csaknem húsz százalékkal megugrik a termelés és az áramfogyasztás, Szlovákia pedig dúskál a jobbnál jobb külföldi hjtelajániatokban. S ha a külföldi bankárokat ennyire csábítja a szlovák atomüzlet, akkor a kormány szerint bűn lenne az is, ha a hitelek egy részét nem a hazai bankok folyósíthatnák, s nem ők élveznék elsősorban a kormánygarancia nyújtotta biztonságot. A honi bankok biztos jól járnának, de ráfázna a többi, hitelért folyamodó cég: nekik vajmi kevés maradna. A már működő Apátszentmihályi (Jaslovské Bohunice) Atomerőmű felújítása, illetve Mohi befejezése több tucat milliárdot nyel el. A múlt heti mohi terepszemle után mást is bejelentett a szlovák miniszterelnök: azt. hogy mihelyt a hat éve pénzhiány miatt szünetelő építkezés lezárul, s beindítják az áramtermelést, egyidejűleg bezárja kapuit az apátszentmihályi létesítmény. Mečiar utóbbi közlése hitetlenkedést keltett, mert a kormányfő pechjére a sajtó képviselői pár órával korábban a Pozsony tőszomszédságában működő atomerőműben jártak, ahol egészen mást hallottak. Méghozzá a legilletékesebbtől, az igazgatótól megtudtuk: 5,5 milliárd koronába kerülő fokozatos felújítást hajtanak végre, és a 25 éves élettartamra tervezett erőmű eddigi működésének 18 éve alatt ennek alig 15 százalékát merítette ki. Ha tovább számolunk, kiderül: az üzemeltetők ki tudja, milyen számítási logikája szerint valójában eddig nem egész négy évet működött, s elméletileg akár még két évtizedes üzemelés elé nézhet. Tehát nemcsak 25 év leteltével, vagyis 2003 után működtethető, hanem akár tovább is. Nyilvánvalóan tehát úgy gazdaságos további milliárdokat beleölni a felújításba, ha a mű még évekig adja az áramot. Hát ez homlokegyenest ellentmond annak, amit Mečiar bejelentett! Az egyik atomerőművi vezető asztaltársaságunknál kifecsegte ennek az okát is: Vladimír Mečiarnak nyilván ezt kellett mondania. Mohi és Apátszentmihály körül tehát nagy szemfényvesztés folyik. A politikusok dolga az, hogy szüntelenül mondogassák: igen, az egyik mű beindul, a másik meg leáll. Ezt kell hangoztatni, elvégre az Európai Unió is ezt akarja hallani. A valóságban pedig teljesen más történik. S hogy az atomlobby bizonygassa, nemcsak nálunk üzemeltethető a tervezettnél tovább az elöregedett atomerőmű, - szintén magánbeszélgetéseken - japán meg egyéb külföldi példákra hivatkozik. A felkelő nap országában állítólag meglehetősen elöregedett számítástechnikával vezérelt nukleáris erőműveket újabban már negyven évig szándékoznak működtetni, s ha a japánoknak szabad, akkor Szlovákiának miért ne lehetne

1? Az egyik atomerőmű illetékese tüstént meg is adta a választ: aki másra akarja kényszeríteni a szlovák kormányt, az politikai okokból teszi. Hogy Szlovákia drágán vegye külföldön ' az energiát, egyszóval hogy másra legyen utalva. Ezért tiltakoznak az osztrák zöldek, s hasonszőrű hazai elvbarátaik sem akarnak jót az óvodáskorú Szlovák Köztársaságnak. De vajon az Európai Unió miért akadékoskodik, netán politikai indíttatásból? Az apátszentmihályi sajtótájékoztatón gondosan kerülték az unió név szerinti említését és bírálatát, s ennek nyomós oka volt. Az EU nevében ugyanis a közelmúltban Hans van den Broek tolmácsolta Juraj Schenknek az alapos brüsszeli aggodalmakat, és sürgette az atomerőmű haladéktalan bezárását. Az erőművi igazgató csak célzott bizonyos valótlan sajtóállításokra, amelyeket azzal próbált megcáfolni, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 15 alkalommal helyszíni ellenőrzésen járt, szakértői egyetlenegyszer sem követelték az atomerőmű azonnali leállítását. Nos, ezek után kíváncsian várjuk, vajon májusi újabb helyszíni szemléjük után mit mondanak majd a bécsi székhelyű szervezet atomenergetikai szakemberei. SZÁLKA ÉS GERENDA Vonulnak A véletlen egybejátszása olykor helyüket tekintve egymástól távol eső, azonos dolgokat rak egymás mellé. Mely történések következtében a józan életet élő ember valójában már nem is tudja, hol szeretne éppen élni. Hol az a hely, ahol a bíróság a színes bőrűek véresre verését nem tekinti kocsmai vagy utcai garázdaságnak? Hol az az ország, ahol a bíróságok végre kimondják, hogy a futballhuliganizmust nemzeti és faji gyűlöletkeltés uszítja? Létrejön-e egyszer az az ideális politikai csillagállás, amelyben európai szövetségek a döntéshozatali fórumokon nemcsak a terrorizmus merényleteit, hanem a mindennapokban éppen a demokrácia és emberi szabadságjogok leplébe bújva elkövetett nemzeti és faji kegyetlenkedéseket is szankcionálják? Valahol felmentenek egy újfasisztát, s a demokráciára; a jogállamiságra és a szólásszabadságra hivatkozva az államhatalmi ágazatok hallgatnak. Ugyanez a politikai csoportosulás elfoglalja egy másik politikai szervezet nagygyűlésének helyszínén a tribünt, a rendőrség pedig egyezkedni kezd. Egy nappal előtte egy főváros központjában az antifasiszta emlékmű talapzatánál a fasiszta szlovák állam megalakulásának évfordulóját ünnepli egy újfasiszta csoport. Rendőrségi védelem alatt egy valójában nem engedélyezett nyilvános rendezvényen. A rendezvényről elvonuló bőrfejűek megakasztják a forgalmat az egyik legforgalmasabb csomópontban, de a motoros járőrök nem látnak okot a beavatkozásra. Utólag bizonygathatja a rendőrség illetékese, hogy ők az emlékművet védték meg a várható meggyalázástól. Végül is nemcsak az újfasiszták, hanem a rendőrség is megszegte a törvényt, amikor nem kérte következetesen számon rajtuk az engedélyt. Ezek a tények, de mögöttük mindig ott a politika és a mindennapok közönye. Ilyen esetekben Németországra hivatkozni - mivel ott keményen fellépnek minden nyilvános újfasiszta rendezvény ellen - hatásos érv, amit azonban újabban a posztkommunista országokban a politikusok részéről a „németek rossz lelkiismeretével" szokás elhárítani. Mikor lesz Európának rossz a lelkiismerete, hiszen e században megélte a szélsőségek hatalomra jutásának kegyetlen következményeit, barnában és vörösben egyaránt? Európa a Balkánnal van elfoglalva. Az etnikai és faji dagonyában megjelent Ázsia. Törökök, kurdok, vietnamiak, kínaiak, tamilok, pakisztániak indultak el ide. Szegények, nem tudják, hogy hová érkeznek. Angolokat robbantanak fel az írek. Spanyolokat a baszkok. Németek törököket égetnek. Szlovákok magyarokat vernek. Magyarok feketéket. Csak idő kérdése, hogy a kocsmai garázdaként „dicsért" újfasiszta suhancoknak mikor szottyan kedvük újra romaégetéshez vagy fajgyalázó uszításhoz, majd pogromhoz. Kétség nem férhet hozzá: nem bízom a rendőrségben, mert a jogrendet is gyáva betartatni. Nem bízom a bíróságokban, mert függetlenségüket deklarálják, nem a törvénysértéseket büntetik. Nem bízom a végrehajtó hatalomban, mert önmaga legitimációját akarja minden eszközzel bizonyítani, s ehhez a képutató toleranciát is felhasználja. Nem bízom a köztársasági elnökben, mert nincs hatalma, nincsenek a kezében eszközök. Nem bízom az alkotmánybíróságban, mert nem a valóságból indul ki (nem is indulhat ki abból egy jogállamban), hanem a törvényekből, amelyek nem képesek lefedni a valóságot. Egyedül a valóságban bízom, amely úgy mutatja meg az embereket, a történéseket, ahogyan azok vannak. Minden akadékoskodónak kötelessége erről a valóságról az igazat megmondani. Na és megmondjuk? Tudom, a világ olyan, amilyen. Éppen ezért azoknak, akiknek a népakarat hatalmat adott a kezébe, nagyobb felelősséggel kellene viseltetniük mindannyiunkkal szemben. Helyette csak pártjuk, fanatikus választóik, ellenzékük, vagyis a megszerzett hatalom megtartása iráni van felelősségérzetük. Máskülönben nyíltan fellépnének a törvények megsértői ellen akkor is, ha azok nemzeti kizárólagosságra, nemzeti felsőbbrendűségre hivatkozva uszítanak. De hallgatnak, mert gyülekezési és szólásszabadság van. Ez a demokrácia legnagyobb paradoxona, és a weimari köztársaság sorsa kemény leckét jelent a mai Európának is.