Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-02 / 52. szám, szombat

Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFÖLZSUZSA ÚJ SZ Ó 5 | A legsikeresebb szélhámos Kari May német regényírót ere­detileg Kari Hohenthainak hívták. Voltak még egyéb nevei is. Korai kalandos, bűnügyi, falusi érzel­messzerelmi regényei címlapjain hol Ernest von Lindennek, hol Pa­ul Lautrémont-nak, máskor Von Lövennek, Diaz Ramonnak vagy Emma Polnernek nevezte magát. Egy ízben indián tárgyú regénye, a Winnetou Kari May néven jelent meg. Ez a név hamarosan világ­hírű lett, ettől kezdve az írónak haláláig Karl May volt a neve. Kari May szegény, sokgyerme­kes, kézművescsalád fia volt. Kezdetben tanítóféle akart lenni, még tanítói diplomát is szerzett, de hamarosan börtönbe került. Előbb csak sikkasztásért, majd csalásért, de hamarosan már vál­tóhamisításért ítélték el. Ifjúsága idején több évet töltött börtön­ben. Ott alkalma volt képzelődni és leírni mindazt, amit összekép­zelt. A rendőrségek, ügyészségek és bíróságok világában hama­rabb lett ismerős a neve, mint az olvasók körében. Valódi nevén volt szélhámos, és mindig más néven volt író. Amikor felismerte, hogy veszélytelenebb írni, mint bűncselekményeket elkövetni, különböző újságoknak izgalmas történeteket, riportokat adott. Ezek általában meg is jelentek, még csak nem is kérdezték, igaz-e mindaz, amit ír. Nem volt igaz, de mindig érdekes. A kiadók is szíve­sen fogadták ponyvaízű kalandos vagy erotikus kisregényeit. Felis­merte, hogy az irodalomban leg­alább olyan egyszerű szélhámos­kodni, mint csalással vagy sik­kasztással, csak az irodalommal veszélytelenebb a dolog, viszont legalább annyit keres egy álindián vagy álszkipetár (albán) re­génnyel, mint egy sikeres váltóha­misítással. 70 évet élt - 1842-től 1912-ig -, és ha a komoly kritiku­sok olykor csóválták is a fejüket, a tömegsiker elkábította a bírálókat is. Inkább megtették ifjúsági író­nak, hiszen az ifjúság azt is elfo­gadja valóságnak, amit a fejlet­tebb elméjűek már kinevetnek. Komoly mércével mérve kalandos és kalandor hősei inkább mesea­lakok, mint valódi emberek. Lélek­tana még felületesnek se mond­ható, társadalomábrázolása ha­mis, eszményei gyerekesek. De mindig fordulatos, mindig érdekes, amit ír és ahogyan írja. Felnőttko­runkban szeretettel szoktunk visszaemlékezni kellemes ka­maszkori olvasmányainkra. De az már hiteles lélektani tény, hogy Hitler hangzatosan val­lotta, hogy legkedvesebb írója ép­pen ez a Kari May... vagy akár­hogy is hiVják. Hegedűs Géza TV-magazin 1996. március 6. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ A szeretet nagykövetei Kastélyfosztogató hölgy Nagyszabású csalás miatt in­dult eljárás Franciaországban egy dúsgazdagjapán vállalattu­lajdonos lánya ellen: az ötvené­ves hölgyet azzal vádolják, hogy az általa megvásárolt kas­télyokat gyakorlatilag kifosztot­ta, minden bennük talált tár­gyat elvitetett, értékesített, majd az épületeket magukra hagyta. A történet még 1984-ben kezdődött: a hölgy - akinek ap­ja Japán egyik legnagyobb építőipari és szállítási cégének a tulajdonosa - ekkortól mint­egy 15 kastélyt vásárolt a válla­lat számára Európában. Legfőbb „vadászterülete" Fran­ciaország volt: itt nyolc kastélyt vett, s ezekért összesen 100 millió frankot fizetett tulajdono­saiknak - akik boldogok voltak, hogy valaki végre átvállalta tőlük a kastélyok fenntartásá­val, rekonstrukciójával járó ha­talmas költségeket. Örült a műemlékvédelmi felügyelőség is, hiszen a japán hölgy mind­ehhez nem kért állami támoga­tást - ám a nagy lelkesedés gyorsan lelohadt, mikor megér­keztek a kastélyok „kifosztásá­ról" szóló első lakossági beje­lentések. A japán hölgy ugyanis restaurálás címén minden moz­díthatót elszállíttatott azokból (még a márványkandallók is eltűntek), s e tárgyak soha nem kerültek vissza. A tulajdonos mindezt külön­böző árveréseken értékesítet­te, utána pedig megpróbált túl­adni a teljesen lecsupaszított kastélyokon. Ez azonban már nem sikerült, s hosszas bujká­lás után a japán hölgyet is őri­zetbe vette a francia rendőrség. Mintegy bizonyítan­dó, hogy a baj nem jár egyedül, időközben a nagy hatalmú pa­pa Japánban börtönbe került adócsalás miatt, s a bankok el­fordultak a cégtől... MTI mond magáról Claudia Cardina­le, a bájos és egyszerű, az érzéki és szenvedélyes szépség? Né­hány éve egy párizsi alapítvány tagjaként a szellemileg és testi­leg fogyatékos gyerekek segítsé­gére törekszik. Érdekes ötlete tá­madt: felkérte híres pályatársait, hogy egy hajtincsüket bocsássák árverésre. Az így befolyt jelentős összeg is „gyerekei" támogatá­sára fordítható. Küldetés „Egyszer meghívtak a New York-i UNICEF-központba, és fel­kértek, hogy mint a szervezet első női jószolgálati nagykövete tegyek körutat a fejlődő orszá­gokban. Ez a feladat új tartalmat adott az életemnek" - írja Vá­lasztások című művében Liv Ull­mann, a világhírű norvég szí­nésznő. Ázsia, Afrika, Dél-Amerika szá­mos országában tárult elé szív­szorító kép. „Éhségtől haldokló gyerekeket látok, embereket, akiket néhány száz méterrel az élelemosztó állomás előtt hagy el utolsó erejük, beteg öregeket, akik csendesen fekszenek a föl­dön, s a csendet csak a tüdőba­josok köhögése töri meg..." Be­pillant a nyomor legmélyebb bugyrába, elszörnyed a leírhatat­lan emberi szenvedés láttán. Úgy érzi, megtalálta második hi­vatását. Bugyi mint bánatűző Az igazi sztár nemcsak csillog-vlllog, hanem a rá Irányuló fi­gyelmet arra Is. felhasználja, hogy a legelesettebbeken se­gítsen. Példa van erre több is: színészek, énekesek körében egyaránt. Érthető módon főleg a hölgyek azok, akik a bete­gekért, a szegényekért készek tenni, vállalva az ezzel Járó fáradalmakat, kényelmetlenségeket, sőt nem egyszer a ve­szélyeket Is. Az olasz anya Jelenetek egy házasságból - ez volt Liv Ullmann legnagyobb film­sikere. A segítségnyújtás az ele­setteknek második hivatása lett. Az észak-európaiak több figyel­met fordítanak arra, hogy mit vi­selnek a felsőruházat alatt, mint déli embertársaik? A vásárolt mennyiséget tekintve a britek és németek valóban az élen járnak, a franciák, spanyolok és olaszok viszont inkább a drágább, márká­sabb fehérneműt kedvelik. A sta­tisztika szerint a brit nők tavaly át­lagban öt melltartót vásároltak, a németek hármat, míg a franciák, spanyolok és olaszok mindössze kettőt. Ami a női alsót illeti, az északi hölgyek tíz, a déliek pedig öt-hét új darabra tettek szert. 1994-ben az európaiak (a gö­rögöket és portugálokat leszámít­va) összesen 22 milliárd dollárt költöttek alsóneműre. A francia nők és férfiak összesen 3,2 milli­árd dollárért vásároltak fehér­neműt, amely jóval ke­lendőbbnek bizonyul a felsőruhá­zatnál. Ez azzal magyarázható, hogy az emberek többsége ked­vét leli a fehérnemű-vásárlásban, amely egyfajta gyógyír a rossz­kedvre. Arról nem is szólva, hogy egy új bugyinak nincsenek káros mellékhatásai, mint a nyugtatók­nak vagy éppen az ajzószerek­nek. Hogy a hölgyek tudják, mivel űzhetik el rosszkedvüket, ha pén­zük is van rá, íme néhány friss pá­rizsi információ a legfrissebb fehér­neműdivatról, melyet az idén há­rom nagy irányzat határoz meg. Az úgynevezett „oxid" stílust ásvány- és metálszínű, gyöngy­ház- és szivárványhatású anya­gok jellemzik. A melltartók mere­vítősek, a női alsók pedig hosszú szárúak, és szorosan követik a test vonalát. A Tenger királynője, 1949-ben szépségverseny győztese, Oscar-, César-díjas, a Becsületrend lo­vagja. Sophia Loren már az ötve­nes években világsztár. ízig-vérig olasz asszony, temperamentu­mos, érzéki, kihívó nő és igazi anya egyben. Két fia van. Imádja őket, és a gyerekek is rajonga­nak érte. Nagy megtiszteltetés­nek vette, amikor az ENSZ jó­szolgálati nagykövetté nevezte ki. Segítőkészsége, meleg­szívűsége, anyai ösztönei alap­ján mondhatni rászabták ezt a szerepet. Saját fiai mellett legszí­vesebben magához ölelné a vi­lág legrászorultabb gyerekeit is. (Forrás: NL) Kérek egy hajtincset Életrajza nemrég jelent meg, a Sophia Loren anyai ösztöneire könyvpiac szenzációja. Mit hallgat. A „bohém" irányzat a romanti­kus, sejtelmes darabokat helyezi előtérbe: selymes anyagokból ké­szült félkosaras melltartók, fűzők, csipke harisnyatartőval ellátott al­sók. Ezt a stílust az erős színek jellemzik: a lila, aranybarna, ab­szintzöld társítással. A „szépség" stílus az 50-es éve­ket idézi, haut couture szellem­ben: haslapító fűzők, rafinált pop­siemelő alsók, élénk színű, virág­mintás anyagokból. S még egy hír arról, hogyan fo­nódik össze a divat és a technoló­gia: újabban a melltartókat olyan mikrochipekkel látják el, ame­lyekek segítségével a ruhadarab pántja folyamatosan igazodik vi­selője testhelyzetéhez. Innen már csak egy lépés vezet a férfikéz-elriasztó melltartóig. Kérdés, kell-e ilyen. Az ezüstharangocska Amikor - hihetetlen, de immár három éve - meghalt, Martin Scorsese azt mondta: Eltávozott közülünk egy angyal. George Pep­pard szerint elhallgatott egy ezüstharangocska. Törékeny volt és légies, bámulatosan kecses, arcvonásai finomak. Audrey Hep­burn stílust teremtett, a nőiesség Audrey Hepburn Liz Taylor társaságában. namban vagy Etiópiában, azt ka­merák rögzítették, arról értesül­tek Európában, Amerikában. A fejlett országok elé tárta a mérhe­tetlen nyomort. Rengeteg szerete­tet adott élete végéig. Utolsó út­ján már nagybeteg volt, de hősie­sen teljesítette küldetését. Hat­vanhárom éves korában a rák legyőzte őt. Az Oscar-díj után még bélyeget is kiadtak a tiszteletére. új jelképe lett. Mindenki szerette és nagyra becsülte a filmvilág My fair Ladyjét. 1988-tól pályát mó­dosított, az UNICEF jószolgálati nagyköveteként elévülhetetlen érdemeket szerzett. Fáradhatat­lanuljárta a legszegényebb orszá­gok útjait. Ha ő jelent meg Viet­Claudia Cardinale eredeti ötlettel állt elő. Hamisított riportok A német tévénézők csak csóválták a fejüket, a műsorkészítők magyarázkod­tak, amikor kiderült, hogy egy férfi rend­szeresen részt vett a televíziós állomá­sok legkülönbözőbb beszélgetőműsorai­ban, s bármilyen témáról volt szó, ő érin­tett volt. Különösen a magántelevíziók­ban délutánonként és késő este egy­mást követik a beszélgetőműsorok, s a szimpatikus férfi hol szemüvegben, hol bajusszal jelentkezett. Akkor is, ha a fe­leség által bántalmazott férjek problé­máiról kellett mesélni, vagy az özvegyek nehézségeiről lehetett panaszkodni, de akkor is, ha a nők meghódításáról vagy kalandos külföldi utakról lehetett beszá­molni. Mint utólag beismerte, sokat olva­sott, és történetei valódiságát soha sen­ki nem ellenőrizte, a tévéseket csak az érdekelte, hogy minél izgalmasabb le­gyen a sztori. Alkalmanként néhány száz márkát keresett. A „sokoldalú mesélő" kisstílű csaló ahhoz a szabadúszó újságíróhoz képest, akiről a'minap kiderült, hogy éveken át hamisított riportokat adott el a legkülön­bözőbb tévéállomásoknak. A koblenzi ügyészség folytatja az eljárást a 37 éves Michael Born ellen, aki bevallása szerint nem tett mást, „csak megfilmesítette" az újságokban, főleg a szenzációkat tá­laló bulvárlapokban olvasott sztorikat. A vizsgálat eddigi megállapításai sze­rint Born több mint harminc hamisított ri­portot készített „rokonai, barátai és üz­letfelei" közreműködésével. Olvasta, hogy a Ku-Klux-Klan állítólag Németor­szágban is tevékenykedik, így nem ma­radt más dolga, mint néhány barátja se­gítségével, pár száz márka anyagi költ­séggel megrendezni és filmre venni a Ku-Klux-Klan egyik erdei találkozóját. Több tízezer márka honorárium ütötte a markát a „szenzációs riportért". Gyorsan megvették azt a beszámoló­ját is, amelyben „kurd szélsőségesek" le­takart arccal németországi merényleteik előkészítéséről, a pokolgép készítéséről meséltek. Németországban élő indiaiak segítségével készített riportot a szörnyű indiai gyermekmunkáról. A beszámoló annyira jól sikerült, hogy egy német cég beszüntette együttműködését indiai partnerével. De készített filmet a halluci­nációt keltő anyagot kibocsátó békáról, s nyilatkoztak neki kábítószer-csempé­szek. Az utóbbi időben egyre ritkábban, de még előfordult, hogy valódi riportokat is ajánlott a tévéseknek. Elsősorban magántelevíziók vették meg Born hamisított riportjait, bár egy al­kalommal egy közszolgálati televíziót is sikerült becsapnia. A leginkább érintett az RTL televízió Stern TV című műsora, amely tavaly az egyik legnézettebb politi­kai magazin volt. A tévések között persze fellángolt a vi­ta arról, hogy miként fordulhatott ez elő, mert Born hamisítványai éppen a magu­kat megbízhatónak mutató politikai ma­gazinokat járatják le. A közszolgálati te­levíziók munkatársai szerint szinte tör­vényszerűen következett ez be, hiszen a magántévék számára csupán az a fon­tos, hogy minél nagyobb legyen a nézett­ség és ezáltal a reklámbevétel. Míg egy közszolgálati tévé politikai magazinjánál az újságíró többhetes kutatás és anyaggyűjtés után áll elő az anyagával, a magántévéknél a szörnyű verseny miatt csupán azt figyelik, hogy kizárólag az övék legyen a történet, és „minél na­gyobbatszóljon". Nagyjából hasonló a helyzet a gomba módra szaporodó magánrádióknál, ahol „utcáról betérő kezdő fiatalok és bukott biztosítási ügynökök" szállítják az „év­század történetét", s szinte senkit nem érdekel, hogy igaz-e. A különböző bulvár­magazinokat - ugyanúgy, mint az ilyen stílusú lapokat - senki nem is veszi ko­molyan, de más a helyzet a politikai műsoroknál - magyarázzák a tájékozta­tási szervek tisztességének védelmezői. Az egyes magántévék most megpró­bálják felhasználni a botrányt a verseny­társak lejáratására. Mindegyik adó ko­moly nyomozást indított a többiek bűnlajstromának összeállítására, és szinte minden nap újabb leleplezések látnak napvilágot. Folyik az iszapbirkó­zás, és a vita már régen nem Born hami­sítványairól folyik. Panoráma Fényesebb Oscar-szobrok A korábbiaknál fényesebben csillognak idén a hollywoodi filmipar hagyományos díjkiosz­tására készített Oscar-szob­rocskák, mivel az öntőcég ja­vaslatára a figurákat némileg hosszabb időn át fürösztötték a folyékony arannyal telített medencében. A szobrokat ked­den mutatták be a chicagói öntőműhelyben. Minthogy a díjazott filmek és alkotók listáját is szigorú ti­tok övezi, a filmakadémia ugyanúgy megköveteli a chica­gói cégtől, hogy hétpecsétes ti­tokként őrizze a szobrocskák gyártási költségét. A cégve­zető így csak annyit volt haj­landó elárulni a keddi bemuta­tón, hogy a csillogó-villogó fi­gurák a „dúsabb fürdő" után kétségkívül értékesebbek let­tek. MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom