Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-02 / 52. szám, szombat

Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFÖLZSUZSA ÚJ SZ

Ó 5 | A legsikeresebb szélhámos Kari May német regényírót eredetileg Kari Hohenthainak hívták. Voltak még egyéb nevei is. Korai kalandos, bűnügyi, falusi érzelmesszerelmi regényei címlapjain hol Ernest von Lindennek, hol Paul Lautrémont-nak, máskor Von Lövennek, Diaz Ramonnak vagy Emma Polnernek nevezte magát. Egy ízben indián tárgyú regénye, a Winnetou Kari May néven jelent meg. Ez a név hamarosan világhírű lett, ettől kezdve az írónak haláláig Karl May volt a neve. Kari May szegény, sokgyermekes, kézművescsalád fia volt. Kezdetben tanítóféle akart lenni, még tanítói diplomát is szerzett, de hamarosan börtönbe került. Előbb csak sikkasztásért, majd csalásért, de hamarosan már váltóhamisításért ítélték el. Ifjúsága idején több évet töltött börtönben. Ott alkalma volt képzelődni és leírni mindazt, amit összeképzelt. A rendőrségek, ügyészségek és bíróságok világában hamarabb lett ismerős a neve, mint az olvasók körében. Valódi nevén volt szélhámos, és mindig más néven volt író. Amikor felismerte, hogy veszélytelenebb írni, mint bűncselekményeket elkövetni, különböző újságoknak izgalmas történeteket, riportokat adott. Ezek általában meg is jelentek, még csak nem is kérdezték, igaz-e mindaz, amit ír. Nem volt igaz, de mindig érdekes. A kiadók is szívesen fogadták ponyvaízű kalandos vagy erotikus kisregényeit. Felismerte, hogy az irodalomban legalább olyan egyszerű szélhámoskodni, mint csalással vagy sikkasztással, csak az irodalommal veszélytelenebb a dolog, viszont legalább annyit keres egy álindián vagy álszkipetár (albán) regénnyel, mint egy sikeres váltóhamisítással. 70 évet élt - 1842-től 1912-ig -, és ha a komoly kritikusok olykor csóválták is a fejüket, a tömegsiker elkábította a bírálókat is. Inkább megtették ifjúsági írónak, hiszen az ifjúság azt is elfogadja valóságnak, amit a fejlettebb elméjűek már kinevetnek. Komoly mércével mérve kalandos és kalandor hősei inkább mesealakok, mint valódi emberek. Lélektana még felületesnek se mondható, társadalomábrázolása hamis, eszményei gyerekesek. De mindig fordulatos, mindig érdekes, amit ír és ahogyan írja. Felnőttkorunkban szeretettel szoktunk visszaemlékezni kellemes kamaszkori olvasmányainkra. De az már hiteles lélektani tény, hogy Hitler hangzatosan vallotta, hogy legkedvesebb írója éppen ez a Kari May... vagy akárhogy is hiVják. Hegedűs Géza TV-magazin 1996. március 6. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ A szeretet nagykövetei Kastélyfosztogató hölgy Nagyszabású csalás miatt indult eljárás Franciaországban egy dúsgazdagjapán vállalattulajdonos lánya ellen: az ötvenéves hölgyet azzal vádolják, hogy az általa megvásárolt kastélyokat gyakorlatilag kifosztotta, minden bennük talált tárgyat elvitetett, értékesített, majd az épületeket magukra hagyta. A történet még 1984-ben kezdődött: a hölgy - akinek apja Japán egyik legnagyobb építőipari és szállítási cégének a tulajdonosa - ekkortól mintegy 15 kastélyt vásárolt a vállalat számára Európában. Legfőbb „vadászterülete" Franciaország volt: itt nyolc kastélyt vett, s ezekért összesen 100 millió frankot fizetett tulajdonosaiknak - akik boldogok voltak, hogy valaki végre átvállalta tőlük a kastélyok fenntartásával, rekonstrukciójával járó hatalmas költségeket. Örült a műemlékvédelmi felügyelőség is, hiszen a japán hölgy mindehhez nem kért állami támogatást - ám a nagy lelkesedés gyorsan lelohadt, mikor megérkeztek a kastélyok „kifosztásáról" szóló első lakossági bejelentések. A japán hölgy ugyanis restaurálás címén minden mozdíthatót elszállíttatott azokból (még a márványkandallók is eltűntek), s e tárgyak soha nem kerültek vissza. A tulajdonos mindezt különböző árveréseken értékesítette, utána pedig megpróbált túladni a teljesen lecsupaszított kastélyokon. Ez azonban már nem sikerült, s hosszas bujkálás után a japán hölgyet is őrizetbe vette a francia rendőrség. Mintegy bizonyítandó, hogy a baj nem jár egyedül, időközben a nagy hatalmú papa Japánban börtönbe került adócsalás miatt, s a bankok elfordultak a cégtől... MTI mond magáról Claudia Cardinale, a bájos és egyszerű, az érzéki és szenvedélyes szépség? Néhány éve egy párizsi alapítvány tagjaként a szellemileg és testileg fogyatékos gyerekek segítségére törekszik. Érdekes ötlete támadt: felkérte híres pályatársait, hogy egy hajtincsüket bocsássák árverésre. Az így befolyt jelentős összeg is „gyerekei" támogatására fordítható. Küldetés „Egyszer meghívtak a New York-i UNICEF-központba, és felkértek, hogy mint a szervezet első női jószolgálati nagykövete tegyek körutat a fejlődő országokban. Ez a feladat új tartalmat adott az életemnek" - írja Választások című művében Liv Ullmann, a világhírű norvég színésznő. Ázsia, Afrika, Dél-Amerika számos országában tárult elé szívszorító kép. „Éhségtől haldokló gyerekeket látok, embereket, akiket néhány száz méterrel az élelemosztó állomás előtt hagy el utolsó erejük, beteg öregeket, akik csendesen fekszenek a földön, s a csendet csak a tüdőbajosok köhögése töri meg..." Bepillant a nyomor legmélyebb bugyrába, elszörnyed a leírhatatlan emberi szenvedés láttán. Úgy érzi, megtalálta második hivatását. Bugyi mint bánatűző Az igazi sztár nemcsak csillog-vlllog, hanem a rá Irányuló figyelmet arra Is. felhasználja, hogy a legelesettebbeken segítsen. Példa van erre több is: színészek, énekesek körében egyaránt. Érthető módon főleg a hölgyek azok, akik a betegekért, a szegényekért készek tenni, vállalva az ezzel Járó fáradalmakat, kényelmetlenségeket, sőt nem egyszer a veszélyeket Is. Az olasz anya Jelenetek egy házasságból - ez volt Liv Ullmann legnagyobb filmsikere. A segítségnyújtás az elesetteknek második hivatása lett. Az észak-európaiak több figyelmet fordítanak arra, hogy mit viselnek a felsőruházat alatt, mint déli embertársaik? A vásárolt mennyiséget tekintve a britek és németek valóban az élen járnak, a franciák, spanyolok és olaszok viszont inkább a drágább, márkásabb fehérneműt kedvelik. A statisztika szerint a brit nők tavaly átlagban öt melltartót vásároltak, a németek hármat, míg a franciák, spanyolok és olaszok mindössze kettőt. Ami a női alsót illeti, az északi hölgyek tíz, a déliek pedig öt-hét új darabra tettek szert. 1994-ben az európaiak (a görögöket és portugálokat leszámítva) összesen 22 milliárd dollárt költöttek alsóneműre. A francia nők és férfiak összesen 3,2 milliárd dollárért vásároltak fehérneműt, amely jóval kelendőbbnek bizonyul a felsőruházatnál. Ez azzal magyarázható, hogy az emberek többsége kedvét leli a fehérnemű-vásárlásban, amely egyfajta gyógyír a rosszkedvre. Arról nem is szólva, hogy egy új bugyinak nincsenek káros mellékhatásai, mint a nyugtatóknak vagy éppen az ajzószereknek. Hogy a hölgyek tudják, mivel űzhetik el rosszkedvüket, ha pénzük is van rá, íme néhány friss párizsi információ a legfrissebb fehérneműdivatról, melyet az idén három nagy irányzat határoz meg. Az úgynevezett „oxid" stílust ásvány- és metálszínű, gyöngyház- és szivárványhatású anyagok jellemzik. A melltartók merevítősek, a női alsók pedig hosszú szárúak, és szorosan követik a test vonalát. A Tenger királynője, 1949-ben szépségverseny győztese, Oscar-, César-díjas, a Becsületrend lovagja. Sophia Loren már az ötvenes években világsztár. ízig-vérig olasz asszony, temperamentumos, érzéki, kihívó nő és igazi anya egyben. Két fia van. Imádja őket, és a gyerekek is rajonganak érte. Nagy megtiszteltetésnek vette, amikor az ENSZ jószolgálati nagykövetté nevezte ki. Segítőkészsége, melegszívűsége, anyai ösztönei alapján mondhatni rászabták ezt a szerepet. Saját fiai mellett legszívesebben magához ölelné a világ legrászorultabb gyerekeit is. (Forrás: NL) Kérek egy hajtincset Életrajza nemrég jelent meg, a Sophia Loren anyai ösztöneire könyvpiac szenzációja. Mit hallgat. A „bohém" irányzat a romantikus, sejtelmes darabokat helyezi előtérbe: selymes anyagokból készült félkosaras melltartók, fűzők, csipke harisnyatartőval ellátott alsók. Ezt a stílust az erős színek jellemzik: a lila, aranybarna, abszintzöld társítással. A „szépség" stílus az 50-es éveket idézi, haut couture szellemben: haslapító fűzők, rafinált popsiemelő alsók, élénk színű, virágmintás anyagokból. S még egy hír arról, hogyan fonódik össze a divat és a technológia: újabban a melltartókat olyan mikrochipekkel látják el, amelyekek segítségével a ruhadarab pántja folyamatosan igazodik viselője testhelyzetéhez. Innen már csak egy lépés vezet a férfikéz-elriasztó melltartóig. Kérdés, kell-e ilyen. Az ezüstharangocska Amikor - hihetetlen, de immár három éve - meghalt, Martin Scorsese azt mondta: Eltávozott közülünk egy angyal. George Peppard szerint elhallgatott egy ezüstharangocska. Törékeny volt és légies, bámulatosan kecses, arcvonásai finomak. Audrey Hepburn stílust teremtett, a nőiesség Audrey Hepburn Liz Taylor társaságában. namban vagy Etiópiában, azt kamerák rögzítették, arról értesültek Európában, Amerikában. A fejlett országok elé tárta a mérhetetlen nyomort. Rengeteg szeretetet adott élete végéig. Utolsó útján már nagybeteg volt, de hősiesen teljesítette küldetését. Hatvanhárom éves korában a rák legyőzte őt. Az Oscar-díj után még bélyeget is kiadtak a tiszteletére. új jelképe lett. Mindenki szerette és nagyra becsülte a filmvilág My fair Ladyjét. 1988-tól pályát módosított, az UNICEF jószolgálati nagyköveteként elévülhetetlen érdemeket szerzett. Fáradhatatlanuljárta a legszegényebb országok útjait. Ha ő jelent meg VietClaudia Cardinale eredeti ötlettel állt elő. Hamisított riportok A német tévénézők csak csóválták a fejüket, a műsorkészítők magyarázkodtak, amikor kiderült, hogy egy férfi rendszeresen részt vett a televíziós állomások legkülönbözőbb beszélgetőműsoraiban, s bármilyen témáról volt szó, ő érintett volt. Különösen a magántelevíziókban délutánonként és késő este egymást követik a beszélgetőműsorok, s a szimpatikus férfi hol szemüvegben, hol bajusszal jelentkezett. Akkor is, ha a feleség által bántalmazott férjek problémáiról kellett mesélni, vagy az özvegyek nehézségeiről lehetett panaszkodni, de akkor is, ha a nők meghódításáról vagy kalandos külföldi utakról lehetett beszámolni. Mint utólag beismerte, sokat olvasott, és történetei valódiságát soha senki nem ellenőrizte, a tévéseket csak az érdekelte, hogy minél izgalmasabb legyen a sztori. Alkalmanként néhány száz márkát keresett. A „sokoldalú mesélő" kisstílű csaló ahhoz a szabadúszó újságíróhoz képest, akiről a'minap kiderült, hogy éveken át hamisított riportokat adott el a legkülönbözőbb tévéállomásoknak. A koblenzi ügyészség folytatja az eljárást a 37 éves Michael Born ellen, aki bevallása szerint nem tett mást, „csak megfilmesítette" az újságokban, főleg a szenzációkat tálaló bulvárlapokban olvasott sztorikat. A vizsgálat eddigi megállapításai szerint Born több mint harminc hamisított riportot készített „rokonai, barátai és üzletfelei" közreműködésével. Olvasta, hogy a Ku-Klux-Klan állítólag Németországban is tevékenykedik, így nem maradt más dolga, mint néhány barátja segítségével, pár száz márka anyagi költséggel megrendezni és filmre venni a Ku-Klux-Klan egyik erdei találkozóját. Több tízezer márka honorárium ütötte a markát a „szenzációs riportért". Gyorsan megvették azt a beszámolóját is, amelyben „kurd szélsőségesek" letakart arccal németországi merényleteik előkészítéséről, a pokolgép készítéséről meséltek. Németországban élő indiaiak segítségével készített riportot a szörnyű indiai gyermekmunkáról. A beszámoló annyira jól sikerült, hogy egy német cég beszüntette együttműködését indiai partnerével. De készített filmet a hallucinációt keltő anyagot kibocsátó békáról, s nyilatkoztak neki kábítószer-csempészek. Az utóbbi időben egyre ritkábban, de még előfordult, hogy valódi riportokat is ajánlott a tévéseknek. Elsősorban magántelevíziók vették meg Born hamisított riportjait, bár egy alkalommal egy közszolgálati televíziót is sikerült becsapnia. A leginkább érintett az RTL televízió Stern TV című műsora, amely tavaly az egyik legnézettebb politikai magazin volt. A tévések között persze fellángolt a vita arról, hogy miként fordulhatott ez elő, mert Born hamisítványai éppen a magukat megbízhatónak mutató politikai magazinokat járatják le. A közszolgálati televíziók munkatársai szerint szinte törvényszerűen következett ez be, hiszen a magántévék számára csupán az a fontos, hogy minél nagyobb legyen a nézettség és ezáltal a reklámbevétel. Míg egy közszolgálati tévé politikai magazinjánál az újságíró többhetes kutatás és anyaggyűjtés után áll elő az anyagával, a magántévéknél a szörnyű verseny miatt csupán azt figyelik, hogy kizárólag az övék legyen a történet, és „minél nagyobbatszóljon". Nagyjából hasonló a helyzet a gomba módra szaporodó magánrádióknál, ahol „utcáról betérő kezdő fiatalok és bukott biztosítási ügynökök" szállítják az „évszázad történetét", s szinte senkit nem érdekel, hogy igaz-e. A különböző bulvármagazinokat - ugyanúgy, mint az ilyen stílusú lapokat - senki nem is veszi komolyan, de más a helyzet a politikai műsoroknál - magyarázzák a tájékoztatási szervek tisztességének védelmezői. Az egyes magántévék most megpróbálják felhasználni a botrányt a versenytársak lejáratására. Mindegyik adó komoly nyomozást indított a többiek bűnlajstromának összeállítására, és szinte minden nap újabb leleplezések látnak napvilágot. Folyik az iszapbirkózás, és a vita már régen nem Born hamisítványairól folyik. Panoráma Fényesebb Oscar-szobrok A korábbiaknál fényesebben csillognak idén a hollywoodi filmipar hagyományos díjkiosztására készített Oscar-szobrocskák, mivel az öntőcég javaslatára a figurákat némileg hosszabb időn át fürösztötték a folyékony arannyal telített medencében. A szobrokat kedden mutatták be a chicagói öntőműhelyben. Minthogy a díjazott filmek és alkotók listáját is szigorú titok övezi, a filmakadémia ugyanúgy megköveteli a chicagói cégtől, hogy hétpecsétes titokként őrizze a szobrocskák gyártási költségét. A cégvezető így csak annyit volt hajlandó elárulni a keddi bemutatón, hogy a csillogó-villogó figurák a „dúsabb fürdő" után kétségkívül értékesebbek lettek. MTI