Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-13 / 61. szám, szerda

Í 8 J ÚJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. március 13. <m» <m A többit gondold hozzá Minden szombaton pontban öt­kor elment a házunk előtt Hogy ki? Hát Ő! Már messziről fel lehe­tett ismerni hosszú fekete kabát­járól, amihez zöld sálat viselt. Álta­lában kék farmer volt rajta és bar­na bakancs. Nagyon jóképű volt az Adidas sapkájában. Szóval minden szombaton már fél ötkor kint álltam az utcán és úgy tettem, mintha a szemetes kukán számol­gatnám a fekete pontokat. Köz­ben pedig csak Rá vártam. így ment ez teljes három hóna­pig. Ekkor már nem bírtam ma­gammal. Elhatároztam, hogy meg fogom szólítani. Eljött a „nagy nap". Már népkor kint álltam és vártam. Tehát a kuka tetején van 57 pötty, az oldalán 58, 59, 60, 61,62... 534, 535... hány óra? Ót perc múlva öt Te jószagú málna­bokor! Mindjárt jön! Újra beleve­tettem magam a számolás árada­tába. 536, 537, 538... 605. Fel­néztem. Megláttam. A tenyerem izzadni kezdett Nekem már annyi! A srác egyre közeledett Már csak öt méter, már csak 4,3, '2,1_ Helló! Hátszóvalhogyis­monggyamtudod... -Nekem is tetszel. Izsák va­gyok. -Én pedig Mónika. -Szóval tényleg helyes vagy. meg minden, de tudod, az én szí­vem már foglalt -Aha. - Lédának hívják. Már öt éve szoros kapcsolat van közöttünk. És nagyon szeretem. -Aha. - Nagyon jól kijövünk egymás­sal. Mikor hazamegyek, már annyira hiányzom neki, hogy az aj­tóban vár. Alig várja, hogy magam­hoz szoríthassam. -Aha. - Nagyon gyönyörű tud lenni, mikor reggel az ágyban felébre­dés után rám fekszik és hozzám simul. -Aha. - De még este! Az egy külön él­vezet mikor a kanapén lábujjai­mat nyaldossa és egyhén morog hozzá. Azután a fülemet veszi gon­dozásba. -Aha. - De várjunk csak! Hisz ott jön Ő! Annyira szeret hogy nem bírta ki nélkülem, ezért utánam futott! -Aha... ő... mi? ki? hol? mikor? -Hát Léda! Jön! Ujjé! Körülnéztem. Nem láttam sen­kit Majd aztán egy szinttel lejjebb néztem, és szinte hallom, amint az álkapcsom a földre esik. Nem tudtam zavaromban pislogni, annyira ki voltak gúvadva a sze­meim. Ott látom Izsákot amit magá­hoz öleli... a kutyáját' IVAN ICS ANIKÓ Léda... I KEDVENC TANÁROM Í Nemrégiben egy zselízi g/m/s (negyedikes) csajtól - Gimikukactói - kaptam egy bulls tanárégető szöveget. És ugye, ez nem az első eset. Innen az ötlet. Itt ez az új rovat. írd meg, hogy melyik tanárt utálod a legjobban és miért, hátha megtudjuk nevelni Őket egy kicsit. Abban az esetben, ha Te tényleg kedvelsz egy tanárt és jó cuccokat írsz róla, azt is nagyon szívesen közlöm. Várom a szöveged! A levélből: Fizikatanárunk aranyköpéseit szeretném Ve­led megosztani. Amit fontos tudni róla: a 60 fe­lé közelít szerintem begyöpösödött konzerva­tív és persze a saját tantárgyát tartja a legfonto­sabbnak, miközben 30 éves elsárgult papírlap­jairól tanít (diktál). Előszeretettel fenyegetőzik és zsarol bennünket. És általában fiút, lányt egyaránt „fiamnak" szólít, na nem mintha vala­milyen rokonságban állna velünk! Ó, és ami a legfontosabb: ki nem állhatja a beat zenét íme kedvenc mondásai: - Kizárlak az ablakon fiam! - Kimegy az egész társaság, rohadt banda! - Lecsökkentem a jegyedet, már megint al­szol! - Kilógatlak az ablakon fiam, amint elfordu­lok, megy a duma! - Ezt tessék betanulni, beírni! - Mindjárt itthagyom az egész társaságot! Párbeszédek: - Fiam! Kapcsold ki azt a gitárt! - Tanár úr! Nem is gitározok! - Akkor miért szól? - Mi ez kérem? - Semmi! - Nem semmi! - Semmi! - És mégis?! Persze, ezen kívül még sok hasonló barom­ságot mond, de ki győzi mind lejegyezni? A TE VERSE'D Egy bizonyos J. Andrea pár évszázaddal ezelőtt küldött nekem kb. száz verset Most közlök belőle egyet A levelében kért, hogy a nevét ne írjam ki (még azt sem, hogy J. Andrea), csupán annyit, hogy: /én/. Olvassá­tok szeretettel (rosszul lá­tók szemüveggel). Őrangyal Egy pont, egy jel, ami arra utal, hogy ott vagy fenn, s míg alszom éjjel, álmaimban megjelensz. Végigkísérsz az éiet-úton, ez az én őrangyalom. Itt vagy velem mindig, s majd elkísérsz a végtelenig. Lelkem érzi, tudja, hogy van, aki óvja. Igen, mert ő nemcsak figyel, őriz, Hanem felnyitja szemeim. Olykor-olykor szól hozzám, gyengéden, mint az édes­anyám. Ez az én őrangyalkám. /én/ TOP DUMA Ria és Tina leptek meg bennünket a toppos dumáikkal, ame­lyet egy (micsoda véletlen) dunaszerdahelyi suliból küldtek. - Ne vigyél engem a kísértésbe, magam is odatalálok! (Jó, jó!) - Szénégetőnek tőkén a szeme = mindenki azzal törődik, amije van. (Tőke vagy töke?) - Azért szeretem a tavaszt mert azután jön a nyár. (Érdekes!) - Kinyírlak, ha nem adod ide az ollót! (Adom!) - Lassan járj, évekig mész. (Kösz.) - Nem tudok menni az új cipőmben, te béna! (Méghogy én!) - Többet ésszel, mint egy nővel! (Igaz!) - (Szerintem nem! - Zol­tán meg.) - Gyorsítsuk a menetet, csináljuk a lényeget! (Rendben tanár úr!) - Torkomra futott az ádámcsutkám! (Szegény!) - Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem fárad. (Edzetlen!) - Csukd be a szád Gabikám, mert megfázol! (Ez jó tanács.) ^SZÖVEGELO^ A múlt heti Nagyszünetben üzen­tem hranics Anikónak (amennyi­ben érdekli), veheti úgy, hogy máris az övé egy jegy a komáromi POWER DANCE c. bulira, ugyanis Ó a leghűségesebb szövegelő küldő. Csak azért, hogy lásd, mennyire aktív (most is küldött vagy négy dalszöveget). Poor Ju­dit szöv eg ed ét közlöm. RÓZSADOMB BLUES (Póka Egon - Hobo) Volt egyszer egy mese, igaz akart lenni, kilépett a könyvből, indult csodát tenni, meglátta egy ember és visszazavarta, mert semilyen mese nem se­gíthet rajta. Volt egyszer egy fiú. kertész akart lenni, szeretett volna libasültet enni Ülök fenn a dombon, könyvét böngésztem, ó. igen közben teli szájjal libasültet eszem! Mint ruhámon a gomb. az vagy Rózsadomb Egy délutáni önvallomás Beléptem a lakásajtón, táská­mat nagy ívben vágtam a sarok­ba. Pihenni kéne! De hát mikor? A délutáni semmittevésnek már­is vége. Hajtman tanár úr (Szia, Béla! - Zoltán megj.) házidolgo­zattal lepte meg az osztályt. Cí me: A kamaszok. Hát igen, a ka­maszok­Ilyenkor legjobb talán, ha az ember önmagából indul ki. A nagy gondolkozás közben ráné­zek szlovákfüzetem borítójára: Hegedűs Gábor, 2.E. Hogy őszin­te legyek, ezzel a névvel még ka­masznak is nehéz lenni. A He­gedűs névvel (amelyre a nagy­mamám . igen büszke) egy­szerűbb lenne egy vonósnégyes egyik tagjának életrajzát leírni, mint egy önvallomást. No, hagy­juk, inkább a dolgozaton töröm a fejem. Leírom, mit láttam ma kiírva az egyik ház kapujára: Zongora­tanítás, minden kedden és csü­törtökön 14 órától 16 óráig. Alatta kissé más írással: Baltát és motorfűrészt mindenki hoz­zon magával! Ez biztosan a ka­maszok műve. Nem, ez nem le­het jó. Tanárom szerint ami az életben megtörtént, az leírva még nem biztos, hogy jó. A nagy gondolkozás közben eszembe jut osztálytársam, Do­minik története. Röhögve mesél­te a szünetben, hogy a mai nap­pal befejezte a tanulást. Pincé­jükbe szenet hordtak és táská­ját letéve ő is segített. A táska már csak akkor jutott újra az eszébe, amikor ráhordtak 30 mázsa első osztályú brikettet, 10 mázsa barnaszenet és pár talicska aprófát. Kiszámolta, hogy ha enyhe lesz a telük, ak­kor is csak április végén jut újra a betemetett tankönyveihez. Ezt nem is merem leírni, mert még valamilyen iskola tanuláselle­nes propagandának tulajdoníta­ná a művemet. Már hallom is Hajtman tanár úr hangját „A házi dolgozat nem ízetlenkedésre való". Mit tegyek? Most már értem, hogy egy igazi író élete legszebb éveit miért tölti témakereséssel. Még szerencse, hogy az életben vannak szép pil­lanatok is. A múlt héten találkám volt Mártával. A vadonatúj piaci 800 koronás kabátomat vettem föl. Alig váltottunk pár szót, liheg­ve megjelent Dominik és Robi, baráti köröm két tagja. Robi már szavalta is: Jé, Hegi új kabátod van? Hol csórtad?" Nahát, ezek égetni akarnak. Alighogy ez a gondolat végigment a fejemen, megszólalt az őzikeszemű Márta: „Ne haragudj Hegi (azaz én), de négy perc múlva megy a buszom­Hát így elbúcsúztam Mártától. Hát igen, ilyen is tud lenni egy ka­maszlány... De nem jó a téma. Semmi sem áll távolabb tőlem, mint a hitvány dicsekvés. Ránézek az órára, már hét óra van, néznem kell a tévét! A füzetemben pedig még csak ennyi áll: Kamaszok, kamaszol, kamaszik... HEGEDŰS GÁBOR A ZOLTÁN AZT ÜZENI Szia! Rövid leszek. Még mindig áll az ajánlatom, kisorso­lok közöttetek 15 jegyet a komáromi POWER DANCE bu­lira (részletes információk a múlt heti Nagyszünetben), csak annyit kell tenned, hogy azt írod a leveledben, Te is szeretnél egy ilyen jegyet, illetve mellékeled a nevedet és a címedet. Van egy rakás új ötletem, a jövő heti Nagyszü­netben már szakítok nekik helyet. Addig is írj, mert a Te leveledet várom! Helló, Ági (Indiántestvér)! Nagyon kedves vagy! Köszö­nöm a levelet, sokat segítettél. A bizonyos Z.Á. egyáltalán nem bácsi, velünk egyidős, csak izé, ecet. Mindannyian mások va­gyunk... (de ennyire?) Kérlek, írj még, nem voltam szomorba, még jobban bevidultam. Ez jó! Legszívesebben közölném a le­veled, de azt hinnék, hogy seggfej vagyok, pedig tényleg. Szióka! Kedves A és I! A múlt héten megígértem, hogy válaszolok kíváncsi kérdéseitekre. Nesze nekem! Először is köszi az Ákos utolsó levelét de már egyszer LEKÖZÖLTEM ezen az oldalon! A válaszok: kedvenc dalom nincs, pontosabban na­gyon sok van. Nem tudtam, hogy megszűnt a Take That és nem szólok hozzá semmit sem. Hogy hogyan érzem ma­gam? Jól, olyan Denim illatú­nak. A hajam seszínű, a sze­mem zöldeskékes (seszínű), úgy 190 cm vagyok (plusz-mí­nusz tíz centi) és kilences vagy tizes, vagy isten tudja, hányas cipőt hordok. Remélem kielégí­tettelek Benneteket, várom to­vábbi kérdéseiteket, meg ilyes­mi. Kedves Te! Vagy Ő! (vagy! vagy? tudod? mit? azt mit? vagy! mi ez? ne! mit? azt mi­ért? csak! vagy? írok! mit? semmit! kinek? neki! ki ő? va­laki. érti? mit? ezt. nem. és te? mit? ezt nem! - Ez még a megszólításhoz tartozik!) Vér­sedet szívesen leközölném, csakhogy névtelen levelekkel nem foglalkozom. Ha írsz egy nevet (mondjuk a magadét), akár becenevet is, nagyon szí­vesen megosztom a többi olva­sóval a versed. Kedves Éva! Igen, igen, a do­kumentumfilmet tök komolyan gondolom és nagyon fogok örülni, ha leírod, hogy milyen a Ti „drága" iskolátok élete. Ami a verset illeti, ígérni (látatlan­ban) nem tudok, de bátran el­küldheted, nem eszem meg! Háj, Skolasztika! Nagy örö­mömre szolgál, hogy elolvas­hattam a problémáidat. Itt tu­dom csak megjegyezni, hogy üdvözlöd az ipolysági gimi l.A osztály diákjait Kedves Poór Judit! Nagyon kedves vagy, hogy azt írod, le­közölhetném a saját verseimet is. Sajnos, nem tudok jó verset írni. Erre már egy ideje rájöttem (azóta nem írok). Különben a Nagyszünet második számá­ban (1995. szeptember 13.) ol­vasható volt néhány versfoszlá­nyom. Azért igyekszem hozzád eljuttatni a dolgot, ha már annyira fened rá(m) a fogad, és kösz a Hobo-t! Hellllllllló, Anikó (Ivanics)! Tényleg jó ell betűkkel írni. Na­gyon megleptél (már ami a no­vellát illeti), most visszaleplek! Helló, Jocó! Szerencsés em­ber vagy! A katonaság nem fizet mindenkinek Szlovákia körüli utat. Én megértelek, hogy a ta­vaszon (meg főleg a májuson) jár az eszed. A szabadulásod napján nem szeretnék csaj len­ni. Nem akarlak elkeseríteni, de kint sem sokkal jobb, csak ugye a csajok... Téged is megleplek! Ja: írd meg (napra pontosan), hogy mikor fogsz szerelkedni (lefele)! Szia, Marika! A művet elol­vastam, véleményem szerint oké a dolog. Le is fogom közölni (de csak akkor, ha még írsz ilye­neket)! Kedves Könnyű Melinda! Igaz, hogy az áll az oldal tetején (a Nagszünet fölött), hogy a kö­zépiskolások oldala, de ez egy­általán nem azt jelenti, hogy alapsulisok nem játszhatnak velünk ezeri az oldalon. Itt las­san már minden korosztály megtalálható. Van már egy cso­mó alapsulis, még csomóbb kö­zépsulis és egy rakás középsulit végzett fiatal. Várom további le­veleid tömtelegét! Helló, Ria és Tina! Igazán fi­gyelemre méltó dolgokat írtatok nekem ebben a levélben. Szu­per osztályotok lehet! A Top du­ma igazán csúcs, (le)cipelem. Az autogramokon még gondol­koznom kell, mert nekem olya­nom nincs is (pontosabban vál­tozó), de azért majd igyek­szem... Kedves Hegedűs Gábor! Kö­szönöm a leveleket (főleg a má­sodikat), nagyon jókat szóra­koztam rajta. Remélem, a többi­eknek is tetszik majd (most). írj még nekünk ilyeneket! L DIÁK MURPHY PONTHATAR TÖRVÉNY Ha a dolgozat ponthatárai: 93,81,64 vagy 50 pont, akkor biztos lehetsz benne, hogy Neked 92, 80, 63 vagy 49 pontod lesz. Matematikailag: Ha a ponthatár n. Neked n-1 pontot ér majd a dolgozatod. GÁUK PÉTER A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd. hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom