Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-13 / 61. szám, szerda

1996. március 13. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 j A Nomura 30 milliárdot ajánl fejlesztésre Szlovák fejlesztési tervek megvalósítására szolgáló 30 milliárd korona biztosítását ajánlotta fel japán pénzügyi forrásokból a Nomura japán társaság. Ezzel a lehetőséggel ismertette meg hétfőn Vladimír Mečiar miniszterelnököt Hitoshi Tonomura, a Nomura Securities elnöke'. Tonomura szerint Szlovákia stabil gazdasági fejlődése, a munkaerő konkurenciaképessége, az ország EU-ba való várható belépése - mindez több nagy japán céget arra csábít, hogy itt hozzák létre európai vállalatukat. A Pravda kérdésére pontosította, hogy a Nomura nem közvetlen beruházásokat tervez, hanem újabb kötvények kibocsátásával biztosítana beruházási forrásokat Szlovákia számára. Szérinte az országban már jelen van a japán tőke, főként a jegybank két kibocsátásának, illetve a pozsonyi városi kötvénynek köszönhetően. Ezek összesen 600 millió dollárt jelentenek. A japán cégek további jelenléte szerinte attól függ, kapnak-e újabb információkat Szlovákiáról. Befektetési irányultságukat, azok idejét és prioritásait a szlovák kormány és a jegybank hozzáállása is befolyásolja. (Pravda, Ján Púchovský) Interjú Eduard Kukannal, a DÚ alelnökével • Olga Keltošová ENSZ-nagykövetté való kinevezésének elutasításával -kapcsolatban Vladimír Mečiar miniszterelnök kijelentette, hogy ezzel Szlovákia államérdekei sérültek. Ön miként értékeli ezt a kijelentést? - Véleményem szerint ez alaptalan állítás. Én ezt másképp fogalmaznám meg. A miniszterelnök úr kijelentéséből az derült ki, hogy elestünk a közgyűlési elnöki funkciótól. Arra viszont több jelölt is van, és bármennyire is igyekszünk, nincs valós esélyünk a megszerzésére. • Mivel jár az ENSZ közgyűlésének elnöklő országává válni? - Jövőre a közgyűlés elnökévé a közép- és kelet európai regionális csoporttagja válik. Három jelölt van: Szlovákia, Ukrajna és Macedónia. Ha ez a három megegyezne egy jelöltben, azt automatikusan megválasztanák. De erre kevés az esély. Voltam Ukrajnában, és tudom, hogy semiképpen sem vonják vissza a jelölésüket. A közgyűlési elnöki poszt komoly nemzetközi elismerést jelent az adott országnak. Az elnök vezeti az ENSZ gyűlését, és tisztéből eredően fogadja a küldöttségek vezetőit. Sok esetben államfőkről, elnökökről, királyokról stb. van szó. • Az Oľga Keltošová által kidolgozott belső DSZM-anyagban szerepel a nagykövetségeken folyó munka szigorúbb ellenőrzése a biztonsági szolgálatok, például a Szlovák Információs Szolgálat bevonásával. Ez bevett szokásnak nevezhető? - Ez újdonságnak számít. Minden nagykövetségen létezik egy ún. biztonsági csoport, amely az adott hivatal biztonsági kérdéseivel foglalkozik. Ezért voltak furcsa érzéseim, amikor ezt az újítást olvastam. Egyáltalán nem tudom elképzelni, mit is ellenőrizhetnének ott a SIS munkatársai. (Igor Stupňan, SME) Mečiar egyelőre nem utazik Malajziába, Szingapúrba és Japánba Már legalább péntek óta hallani nem hivatalosan, hogy elhalasztják Vladimír Mečiar hivatalos látogatását Malajziába és Szingapúrba, illetve japán útját, ahová néhány komoly cég hívta meg, amelyek állítólag az utat is fizetik. Ľudmila Buláková kormányszóvivő szerint a miniszterelnök most elsőrendű feladatként a szlovák-magyar alapszerződés ratifikálását tekinti - még az Európai Unió március 28-29-én megrendezésre kerülő torinói találkozója előtt. Erre a társult országok miniszterelnökei is hivatalosak. Az ázsiai út viszont március 30-án kezdődne, vagyis akkor, amikor a miniszterelnök és a külügyminiszter egybehangzó állítása szerint már rég túl kellene hogy legyenek ezen a vitatott ponton. Bizonyos információk szerint az utat a meghívó fél mondta le, mégpedig azért, mert az eredetileg meghívott húsz ember helyett kétszer annyit jeleztek, amit Japánban nem tartanak illendő dolognak. Ivan Horský, Národná obroda (Rövidítve) Csapdlecsacsi Csillagtalan éjben, vak utcákon érkeztél a Térre. Hírnök mondta, találkozód lesz hajnalkor itt. Imára kulcsolt kezekkel várod a vihart. Még bénák a zászlók, horpadt még a vágy, egy akarattal lélegezni újra - ez kellene most hogy legyen a cél. Őfelsége Ili. Ugyanaz kegyet gyakorolt. Fogadta a Magyar Koalíció pártelnökeit Mert végtelen az ő kegyelme. Ország s világ előtt bizonyította újra, egyforma számára Szlovákia minden jó polgára, kivéve azokat, akik nem egyformák, ezek viszont nem jó polgárai e honnak... Protokollmosoly két és fél órán át Tiszteletkörök. Protokotlkávé, protokollásványvíz. (Az ásványvizes poharakon maradt ujjlenyomatokat nem küldjük vissza. Felfrissítjük velük a már meglévő készletet) Protokolikézfogás. Egy marék semmi. Őfelsége Ili. Ugyanaz bonyolult sakkjátszmát játszik. A játékszabályokat ő találja ki, és ő nem tartja be őket A táblán az ellenzéknek helye nincs, ha valaki mégis a táblára kerül, nagy parasztnak kell annak lennie. Az ellenzék a játszmával általában nem ért egyet. Felháborodottan tiltakozik. És? A tiltakozással lassan Dunát lehet rekeszteni, az pedig nem túl bölcs dolog mert van már egy „BősAz ellenzék még mindig hisz. Külön-külön. És vár. Hátrálni már nincs nagyon hová, egy helyben toporogni meg kinek lesz jó? Naiv az, ki még mindig bízik a kegyben. Egy akarattal lélegezni újra, eldobni a régi, vélt vagy valós sérelmeket! E sakkjátszmával szemben, uraim, a csapdlecsacsi játék tán komolytalan. A demokrácia léte forog veszélyben. A hófoltos réten egy virág szerelmes lesz a Tavaszba - mozdulni kéne már a Téren is. Egy országnyi sakktáblán csörtetnek végig a bábuk, üres kocka itt nem marad már, csak dermedt gerinc. Őfelsége ill. Ugyanaz öntelt mosollyal nézi a civakodókat. Megalázó e kéjes mosoly. Csillagtalan éjben, vak utcákon érkezel a Térre. Hírnök mondta, találkozód lesz hajnalkor itt. A hófoltos réten egy virág szerelmes lesz a Tavaszba. Őfelsége Itt. Ugyanaz magabiztosan mosolyog. Pedig tökéletes bűntény nincs... KERTÉSZ GÁBOR Díszfasiszták Március idusára szélsőséges mozgalmak tüntetéseket szerveznek. A nyilas hagyományokat nyíltan vállaló Szabó Albertékat a napokban első fokon felmentette a bíróság; így aztán ők azóta igazuk tudatában masíroznak a városban a legrosszabb időket idéző zászlóik alatt, aluljárókban árulják újságjaikat amelyekért valószínűleg az emberi jogokra olyan kényes nyugati demokráciákban évekre leültetnék őket Az ügyészség azt állítja, hogy a hatályos jogszabályok elegendők lennének arra, hogy a törvény erejével lépjenek fel a társadalomra veszélyes, szélsőséges eszméket hirdetők ellen. A bíróságok azonban másként döntöttek. Az Országgyűlés, ha minden igaz, elfogadja azt a jogszabály-módosítást, amelynek eredetijét két évvel ezelőtt kezdeményezte a köztársasági elnök. Az előterjesztés szerint a gyűlöletre uszítás, illetve a gyűlöletkeltésre alkalmas cselekmény elkövetése bűn. Ahogy ez egyébként Európában is szokás. Csakhogy kétséges, egy mégoly hasznos törvény elfogadása is megoldja-e a szélsőségesek ügyét. Hiszen az ilyen jogszabály csak akkor ér valamit, ha társadalmi közmegegyezés támogatja. Ha a közvélemény elutasítja az olyan típusú szélsőségeseket, amelyek ma nap mint nap szerepelhetnek. Ha a hatóságoknak lesz bátorságuk fellépni ellenük. Németországban a napokban egy bíróság még azt is bűncselekménynek minősítette, hogy valaki magánlevélben állította, nem is volt Auschwitz. Nálunk például a Magyar Népjóléti Szövetség lapja, amely tele durva, a magyar alkotmányos rendet sértő kijelentésekkel, hivatalosan bejegyzett (ISSN 12178519) orgánum. A mi díszfasisztáink szemtelenül bújócskáznak a paragrafusok között, normális jogérzékünket, igazságérzetünket kijátszva a szemünkbe röhögnek. Ha hagyjuk. Megfelelő jogszabályok, önbizalmukat visszanyert hatóságok kellenének, hogy fellépjenek ellenük. DÉSI JÁNOS (Magyar Hírlap) KOMMENTÁRUNK J Német elgyengülés Sokan és gyakran mondogatták: micsoda szerencséjük van a keletnémeteknek, nekik sikerült megfogniuk az isten lábát. Mondogattak ilyeneket Keleten és Nyugaton, mert jött a falomlás, kebelre ölelés, mert az „osszik" szinte egy éjszaka alatt áthuppantak Európába. Bevált rendszerekbe beletelepedtek, átvettek működő törvényeket, szabályokat, nekik nem kellett könyörögniük védőernyőén, Unió-tagságért, nem kellett veszélyes szócsatákat vívni kiérdemelt vagy nem érdemelt létért az Európa Tanácsban. Minden szép és nagyszerű, mondhatja is a keleti német, aki jó márkából jó sokat keres, akinek van lakása, autója, szabadsága, cége is meg nyaralója. Áldja a sorsát, az egyesülést s a kancellárt - míg más (ki tán mégsem érte el az isten lábát) ugyanazt átkozza, mert a változás, privatizálás, szanálás, konkurenciaharc, reprivatizáció, racionalizálás őt nem vitte telt zsebekkel El Dorádóha, hanem szociális segéllyel az utcára vetette. A szerencsétlen munkanélküli, a csóró hajléktalan átkozza a rendszert, gyűlöli a gazdagot... Milyen furcsa: az egyesülés után szerette a német a németet, majd hirtelen a mámorral együtt elmúlt a szerelem. Jött a belnémet népvándorlás, a tartósított felfordulás és tisztogatás korszaka, amelyben az. „osszi" gyűlölni kezdte a mindentudó „vesszit". Ám ennek a szembenállásnak az ideje is szűnőben van, a pénzes, sikeres keleti lassan megszereti a pénzes és sikeres nyugatit, de lenézi a „tisztességes adófizető" pénzéből vegetáló munkanélkülit. Közép-Kelet-Európától kissé eltérően Németországban a nagy fordulat óta szinte kizárólag a gazdasági tényezők határoztak meg mindent - óriási befolyással voltak az érzelmekre, a társadalmi békére. Minthogy - a szakértők és a mutatók szerint - a gazdaság most újabb, úgymond, ideiglenes „elgyengülést korszakához" érkezett, ismét a figyelem központjába kerül az emberi kapcsolatok kérdése, a társadalmi béke, amelyet ezúttal a munkanélküliség rekordja, a munkadók-munkavállalók szembenállása veszélyeztet. Még a legoptimistábbak is elismerik, hogy valóban komoly a helyzet, hiszen a második világháború óta nem volt annyi állástalan az országban, mint most. A múlt hónapban 4 millió 270 ezer munkanélkülit számoltak össze, ami az előző hónaphoz, képest 111 ezerrel több, a tavaly februári adatokhoz képest pedig mintegy 400 ezres növekedést jelent. Mindent összevetve: a jóléti államban jelenleg minden kilencedik (!) munkabíró polgár állástalan. Ha vészhelyzetek alakulnak ki, akkor mindig valaki valakit, valamit hibáztat. Azért, hogy a Willy Brandt által megálmodott német összenövés lassan és nehezen, áldozatok árán vette kezdetét, az egyesítés kancellárját hibáztatták, mert - mint hajdanán a Der Spiegel is megrótta ezért - Kohlt „sohasem érdekelték igazán a gazdasági, pénzügyi problémák, nem törődött a német egyesítés bonyolult részletkérdéseivel..., annál inkább az európai egyesítéssel". Az ellenzékiek a mostani „elgyengülésért", a rekordmértékű munkanélküliségért természetszerűleg újfent a kormányt teszik felelőssé; Lafontaine SPD-elnök szerint Bonn „tétlenül szemléli a fejleményeket". Kormánypárti körök a telet hibáztatják... Az igaz, hogy leginkább az építőiparban romlott a helyzet, de a több mint 4 millió munkanélküli nemcsak ebből az iparágból került ki, hanem szigorú kiadáscsökkentési programok révén többek közt az autóiparból, a közalkalmazotti szférából stb. Azt pedig igazán nehéz elhinni, hogy az irodákból is a tartós kemény tél miatt kellett elbocsátani az embereket. A mai helyzet részben még mindig az egyesülés és a nagy változások hirtelenségének a következménye, annak, hogy egy szintre kellett emelni a nyugati és keleti tartományokat, részben az integráció, a Maastricht követelte összeurópai spórolásnak „köszönhető" - , valamint részben annak, hogy a német cégek, vállalatok - többségüknek jól megy a sora - nem szociális intézményként működnek. Ne gondoljuk, hogy számunkra mindez érdektelen. Ha ugyanis tovább lassul Németországban a gazdasági növekedés, vagy éppenséggel nullaszázalékos lesz - mint ahogy azt számos előrejelzés jósolja - , és tovább nő a munkanélküliség, gyengül a vásárlóerő, akkor a kelet-közép-európai import is csökkenni fog. Ez pedig Németország esetében nem elhanyagolható tényező. AHOGY ÉN LÁTOM Hosszú ostor a kis udvarban Nem egészen egy éve történt, hogy Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke ismét megeresztett egy szellemességet, és azt mondta, aki a fiatal Szlovák Köztársaságban beilleszkedési zavarokkal küzd, azzal szemben a „hosszú ostor - kis udvar" módszerét kell alkalmazni. E nyilatkozatot követően a szabadelvűbb lapok karikaturistái és tárcaírói heteken keresztül - hogy úgy mondjam - Slotából éltek. Több bőrt „lehúztak" a témáról, mint illett volna. A komolyabb újságírói műfajok mesterei pedig, valahányszor a szlovákiai politikai kultúráról értekeztek, és a zsolnai polgármester nevét is a tofiukra vették, rendszerint nem tekintették komolynak a bővérű slovačisko népies kiszólásait. Nos, a kormány törvény-előkészítő jogtudósai megfonták a „hosszú ostort"; a miniszterek testülete jóváhagyta a Büntető Törvénykönyv módosítását, leánykori nevén a Köztársaság Védelméről Szóló Törvényt, amelynek nélkülözhetetlenségét már Szlovákia önállósulásának pillanatától hangsúlyozták a jobb hazafiak. Szlovákia elég „kis udvar" ahhoz, hogy az ostor nagyokat csattanhasson azok hátán, akiknek a megfékezésére készült. A törvénymódosításnak két figyelemre méltó vonatkozása van. Az egyik a szlovák-magyar viszonyt érinti, a másik pedig a politikai váltógazdaság kilátásait. A köztársaság védelméről szóló törvény elfogadását ugyan maga Mečiar miniszterelnök is többször kilátásba helyezte. Annál azért előrelátóbb politikus, hogy komolyan gondolta volna, miközben hangsúlyozza: az ország jogrendjét összeegyeztethetővé kellene tenni az Európai Unió tagországainak jogrendjével. A Szlovák Nemzeti Párt vezetői viszont véresen komolyan vették kijelentéseit. A kormány elnöke, ha a magyar-szlovák alapszerződés ratifikációja kérdésében nem kerül kutyaszorítóba, képes lett volna a végtelenségig elodázni a még nála is szélsőségesebb nemzetiek követelésének teljesítését. Olyan helyzetbe került, hogy ha a parlament márciusi ülésén nem akar leégni az alapszerződés ratifikálásának Slotáék általi meghiúsítása miatt, akkor kormányának a fölöttébb kényes és kényelmetlen kérdésben paríroznia kell. Mindössze annyi engedményt sikerült kicsikarnia, hogy a törvényt nem köztársaságvédelminek nevezik, hanem a Büntető Törvénykönyv módosításának. Most folyik a versenyfutás. Az SZNP ragaszkodik hozzá, hogy az új paragrafusok parlament általi elfogadására még az alapszerződés ratifikálása előtt sor kerüljön. Vagy ha ez nem sikerül, a miniszterelnöknek a késésben úgy el kell magát köteleznie, hogy visszatáncolásra már ne legyen módja. Az a Vladimír Mečiar, aki arról híres, hogy hazájában a politikai taktikában és az intrikában nincs hozzá hasonlítható személyiség, most beleesett egy olyan csapdába, amelyet egy nemzetközileg lenézett, a politikai szuterénből felbukkant párt állított. Persze már előfordult ilyen a politika világtörténetében. Sőt szinte törvényszerű, hogy aki összeszűri a levet egy fundamentalista politikai erővel, annak előbb-utóbb benyújtják a számlát. Népiesen szólva: aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Szinte biztos, hogy Slotáék kikényszerítik a rendkívüli intézkedésekre feljogosító paragrafusok elfogadását. így - egyebeken kívül - már a hatalom által államellenesnek minősített gondolat is büntethető lesz. Vladimír Mečiart ezek után már csak az mentheti meg a nemzetközi botránytól, ha az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezi a paragrafusokat. De a kormánykoalíció még ebben az esetben is megcáfolhatatlanul bebizonyít egyvalamit ország-világ előtt: keretei között olyan politikai erők működnek, amelyek nem túlságosan veszik komolyan a politikai váltógazdaság követelményét. Ugyanis amelyik kormány - bármilyen indítékból - ilyen szankciókat kezdeményez politikai ellenfeleivel szemben, arról nem lehet százszázalékos biztonsággal tudni, hogy választási vereség esetén hajlandó átadni a hatalmat.