Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-09 / 33. szám, péntek

8J ÚJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. február 14. ALAN PARKER DONTESE ELŐTT MOLNÁR PIROSKAVAL Evitának magyar anyja lesz? Három világvárosban forgatják Alan Parker legújabb fiimjét, az Evitát. Londonban már végzett a stáb, ezekben a hetekben Buenos Airesben dolgozik, március végén pedig Budapestre érkezik. A 60 millió dolláros költségvetéssel készülő megaprodukció Oscar-díjas rendezője múlt év novemberében tízegynéhány napot, januárban pedig egy hetet töltött a magyar fővárosban. Helyszíneket keresett és szereplőket válogatott. Angolul beszélő és énekelni tudó színészeket hallgatott meg, köztük Csákányi Esztert, Kulka Jánost és Molnár Piroskát. Utóbbinak a film egyik kulcsfiguráját, Evita anyját kell majd megformálnia - ha a rendező végül is őt választja. Molnár Piroska ez idő tájt Kaposváron, a Csiky Gergely Színházban várja Alan Parker döntését. Aase anyó szerepére készül a Peer Gyntben.. • Hány „fordulót" tett már meg az angol rendező kedvéért? - Hármat. Az elsőt még tavaly ősszel. Üzenetet kaptam, hogy menjek be a filmgyárba, ahol Alan Parker szereposztó asszisztense vár rám. Egy hölgy, aki látni és hallani akar. Én akkor az Édes Annára készültem Bezerédi Zoltánnal, és két főpróba között, zuhogó esőben hajtottam fel Pestre. Odafelé sima ' volt az út, visszafelé azonban majdnem meghaltam. De csak a kocsi tört össze, hála az égnek. Az angol hölgy mindenesetre nagyon biztatott. Nem győzte hangsúlyozni, mennyire alkalmas lennék a szerepre. Belevaló, tüzes asszony volt Evita anyja. Öt gyereket szült különböző férfiaktól. Legkisebbik lányának, Maria Eva Duartenak, akit Evitaként, Juan Domingo Peron argentin elnök legendás feleségeként ismert meg a világ, nős ember volt az apja. Temetésén hatalmas botrányt kavart a mama. Nem akarták a sír közelébe engedni, ezért szétkürtölte nagy titkát, hogy ötödik gyermekét tőle kapta. A forgatókönyv szerint, amikor a család teljesen elszegényedett, a mama bizony a lányát is árulta néha. És akkor is ott állt a háta mögött, amikor Peron révén bekerült a hatalomba. Nem mozdult mellőle. Szóval nem rossz a szerep. A második körben már Parkerrel is találkoztam. Kezet fogtunk, amennyire meg mertem nézni, megnéztem, aztán adtak egy kottát, hogy énekeljek. Angolul is, magyarul is. • Mert énekel a mama? - Keveset. Egy kisebb kórusban. A dal után abból a szövegből kértek, amelyet a temetésen mond el a nő, majd magyarul is hallani akartak. Dürrenmatt Öreg hölgyének monológjából idéztem, amely úgy kezdődik, hogy „Igaz, az élet nem állt meg, én azonban semmit sem felejtek". Erre aztán jó nagy csönd következett, majd Parker szólalt meg elsőnek, hogy „Excellent!" És mielőtt elköszöntem volna, adtam neki egy kazettát, amelyen különböző szerepekben láthat és pár fotót az Édes Annából, ahol szőke parókával játszom. Olyan színésznőt kerestek ugyanis a szerepre, aki még negyvenévesnek is elmegy, de már a hatvanat is el tudja hitetni. És nem sokkal ezután harmadszor is behívtak. Hogy Parker újra látni akar. Amivel én egyáltalán nem számoltam. A második kör után, mivel sokáig nem jött értesítés, szép csendben le is tettem a szerepről. És akkor szóltak, hogy várnak. A kottát és az angol szöveget, összegyűrve, egy nagy halom papírból halásztam már elő, de kocsiba ültem és mentem. Elmondatták velem a szöveget, kérték a dalt is, bólogattak, mosolyogtak, de semmi konkrétat nem mondtak. Hogy aztán most mi lesz, nem tudom. Azzal váltunk el, hogy majd értesítenek. • Azóta, gondolom, se éjjele, se nappala. - Dehogyis! Én lazán kezelem a dolgot. Ha megkapom a szerepet, eljátszom, ha nem, nem. Parker filmjeit ismerem és szeretem, mindenképpen óriási lenne, ha mellettem döntene, de nem azzal telnek a napjaim, hogy én most görcsösen erre gondolok. Engem most Aase anyó foglalkoztat, Babarczy László rendezése. • Banderasra sem gondol, aki Che Guevarát játssza? - Engem inkább Jonathan Price érdekelne, akit londoni színpadon láttam Csehov Sirályában. Trigorint játszotta Vanessa Redgrave oldalán, de annyira jól, hogy azóta is rajongok érte. Banderas hidegen hagy, és Madonnáért sem vagyok oda. • A lehetőség azonban, hogy világhírű partnerekkel és Oscar-díjas rendezővel dolgozhasson, nem mindennapi. - Majd meglátjuk. Ha az égi Madonna is úgy akarja. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kis NYELVŐR Iskoláink pontosabb nevének kialakításáról Sokszor vált ki ellenkezést a többségiekből, ha ezt a kifejezést hallják: magyar iskola. Akad, aki - főként ha az Isten hivatalt adott neki, de az ész osztogatásakor már nagyon hátul állt a sorban - kötelességének is tartja a helyreigazítást: nem magyar iskola, hanem magyar tannyelvű iskola. Ismerjük az érveket is: nálunk, Szlovákiában csak szlovák iskola létezik, a kisebbségek nyelvén oktató intézmények csak ilyen vagy olyan tannyelvűek lehetnek. így az is természetes, hogy a szlovák nyelven oktató intézmények neve lehet szlovák iskola. Magunk is tudjuk, hogy a bizalmasabb, közvetlenebb nyelvhasználatban még elfogadható a magyar iskola, szlovák iskola forma, de a választékosabb nyelvi megnyilatkozásokban nagyobb pontosságra kell törekednünk. Ha az anyanyelvünkön oktató iskoláról beszélünk vagy írunk, általában háromféleképpen használjuk a pontosabb megkülönböztető jelzőt: magyar tannyelvű (iskola), magyar tanítási nyelvű (iskola), magyar oktatási nyelvű (iskola). Lehet, hogy az okvetetlenkedni szeretőknek ez már sok is, s ilyenkor felteszik a szokásos kérdést: ezek közül melyik a helyes? Válaszunk: helyes mind a három, sőt mind a négy, de... E megkülönböztető jelzők kialakulásának története van, s ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk. A magyar iskolák megnyitása utáni években, sőt évtizedekben a pontos, a tulajdonnévi alakban is szereplő kifejezés ez volt: magyar tannyelvű (iskola, középiskola, később gimnázium stb.). Ez szerepelt megfelelő formában, szókezdő nagybetűkkel - a hivatalos papírokon (fejléceken), feliratokon, pecséteken stb. Később de még a rendszerváltás előtt - egyre többször hallottuk vagy (a sajtóban is) olvastuk a magyar tanítási nyelvű (iskola, alapiskola, gimnázium, szakközépiskola stb.) kifejezést. Én ezt választékosságra törekvésnek fogtam fel, s nem csináltam belőle nyelvhelyességi kérdést. Úgy magyaráztam e jelenséget, hogy bár van a tan előtaggal alkotott összetett szavak (tandíj, tanerő, tanév, tantárgy, tanfolyam stb.) között tannyelv szavunk is, ezt nem szívesen használjuk; a tanítási nyelv kifejezést választékosabbnak tartjuk. (Mint ahogy a tanóra helyett is szívesebben mondjuk: tanítási óra.) S a tannyelvű melléknév helyett is a tanítási nyelv kifejezésből képzett tanítási nyelvű szószerkezetet érzik sokan választékosabbnak. (Persze a szlovák s vyučovacím jazykom maďarským hatását sem zárhatjuk ki.) Magyarországi nyelvész ismerőseim közül nem egy értetlenül kérdezte, miért cseréltük fel a tannyelvű melléknevet a tanítási nyelvű szószerkezettel az iskolák megjelölésében, hiszen a tannyelvű az elfogadott, megszokott ebben a funkcióban. Az utóbbi időben egy újabb változat kezd • terjedni, elsősorban a politikusaink szóhasználatában: a magyar oktatási nyelvű (iskola, alapiskola, gimnázium stb.). Azt mondom: ettől sem kell kétségbe esni. Annál gazdagabb a nyelv, minél több nevünk van egy-egy fogalom megjelölésére. Akinek úgy tetszik, mondja, sőt írja: magyar iskola-, ha nagyobb pontosságot igénylő fogalmazásról van szó: magyar tannyelvű iskola, magyar tanítási nyelvű iskola, magyar oktatási nyelvű iskola, hiszen a szóban forgó kifejezések rokon értelműek, tehát szinonimái egymásnak. Ezért volt az előbb a helyességre vonatkozó válaszom ez: helyes mind a három, sőt mind a négy, de... Igen, csakhogy akkor miért az a de? Azért, mert nem lenne kívánatos, ha e változások közül bármelyik tetszés szerint kerülne be a tulajdonnévi alakba. Ebben ajánlatos lenne egységesnek maradni. Én a bevált, megszokott magyar tannyelvű1 ajánlanám. Természetesen minden szót nagy kezdőbetűvel írva (az esetleg előforduló és kötőszón vagy névelőn kívül). Természetesen közös megegyezéssel választanánk ki - esetleg a pedagógusszövetség segítségével - a megfelelő változatot (ha ugyan a mindenható tanügyi hivatal nem teszi ezt meg helyettünk). Mintául lássunk egy példát az én javaslatom szerinti változattal: Ekecsi Magyar Tannyelvű Alapiskola. Ha esetleg nagyon elrugaszkodtam volna a valóságtól és optimista volnék a magyar helynév használatának kérdésében, akkor - főként a pecséteken - a magyar helynévi jelző helyett a kétnyelvű tulajdonnév végén tüntethetnénk fel a helynevet egy nyelven: Základná škola s vyučovacím jazykom maďarským - Magyar Tannyelvű Alapiskola, Okoč. JAKAB ISTVÁN ANTENNA HRHfLlT l>T HŰEK UND WAHR.HLIT REDLN HEIS5T LEVCHTLN UND &RJĽNNEN • L- 5CH&FEJV; Gyönyörök útja Két korstílus is van a művészettörténetben, amely a dekorativitást emelte zászlajára. Az első, a korábbi a pátosszal megszólaló barokk. Cirádáival, magasba csavarodó csigavonalaival az égbetörés, az elkápráztatás, az elhitetés, az ámulatba ejtés művészete volt. A vallás szolgálatába állított művészi pompa az égi gazdagságot másolta, „varázsolta" a barokk templomokba. Ugyancsak a nagyfokú dekorativitásra épül a szimbolizmusból kinövő, országonként eltérően megnevezett - art nouveau, Jugendstil, style spiral, liberty style - a múlt századot búcsúztató új irányzat, az akademizmusból való „kivonulás" stílusa, a szecesszió. A barokk, stilizált pátoszával, a földi létet a túlvilághoz, a lélek örök nyugalmához elvezető út esztétikája, a szecesszió, tekeredő indáival, a földi gyönyörökhöz vezető mesés út esztétikája. A természet formáit utánzó kacskaringóival az ég fényei, a boldogság kék madara nyomába ered, s bódító virágok illékony szépségével és illatával csábít a szerelemre. Nem véletlen tehát, hogy a burjánzó virágfolyam mellett a szecesszió másik központi látványmotívuma a női test. Vagyis az ÉLET és a HALÁL titkait a gyönyörök révén felismertető meztelen igazság (nuda Veritas). Modern plakátjaival a stílus királya a kor divatos énekeseit és táncosait, nyilvánosházak démonait megörökítő, Toulouse-Lautrec. Ismert magyar alakja az építész Lechner Ödön, akinek egyik legszebb alkotása, egyben a magyar szecesszió legkáprázatosabb építészeti remeke, a pozsonyi Kék templom. A stílus másik hazai mestere a párizsi magyar, Rippl Rónai József, aki párizsi fekete korszaka után színkockákból és pöttyökből építkező, ún. kukoricás képeiveI gazdagította a szecesszió műremekeinek sorát. Nem kevésbé ismert a bécsi Sezession vezéralakja, Gustáv Klimt, akinek képeiből a Bécsi Történelmi Múzeum jóvoltából két éve a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában mi is megcsodálhattunk néhányat. Még egy adalék, ha már szó volt neves építészünkről, Lechner Ödönről. A szecesszió, dekorativitása révén, az alkalmazott művészetekben, a legerősebben az építészetben, a belsőépítészetben és az iparművészetben érvényesült. Ezért sokan úgy értékelik, mint a tehetős, felsőbb réteg művészetét. Akik még nem ismerik, itt az alkalom, hogy felfedezzék. Olasz művészettörténészek ötrészes ismeretterjesztő sorozatot készítettek A szecesszió és kora címmel a sítlus születéséről és nagy alakjairól. A filmet most a Duna Televízió tűzte műsorára, első epizódját vasárnap, 22.40-kor sugározza. Ajánlom mindazoknak, akik szívesen merítkeznének meg egy szép korszak nosztalgiájában. (tallósi) Gustáv Klimt: Nuda Veritas, 1898 Festett hazaszeretet Luzsicza Lajos: ifjúkorom Zúgója, 1978 Sosem tagadta meg szülőföldjét. Noha, amióta az érettségit követően, 1940-ben Pestre ment hogy Aba Novák Vilmostól, majd később, a második világháborús pokolból és a hadifogságból hazatérve, Kmetty Jánostól festészetettanuljon a Képzőművészeti Főiskolán - Luzsicza Lajos csak szabadságra, látogatóba jár haza szülővárosába, Érsekújvárba. De ezt elmaradhatatlanul megteszi minden évben. A festés és a tanári munka, széles rétegek vizuális nevelése mellett mindig volt energiája arra, hogy a magyar és a szlovák nép baráti kapcsolatainak elmélyítésén fáradozzon. 1981-ben Emlékplakette\ ismerték el eme tevékenységét. Biztató, hogy a jóakaratot és jó szándékot nem mindig kellőképpen értékelő modern világunkban, rohanó korunkban a művész és szülővárosa kapcsolatában kölcsönös a tisztelet. Érsekújvár Luzsicza Lajost hetvenötödik születésnapján díszpolgárává fogadta, és otthont adott negyvenedik, önálló kiállításának, melyen grafikáit tárta közönség elé. A minap Közép-európai magazin című műsorában a Duna Televízió szólaltatta meg a budapesti művészt. Luzsicza Lajos e fórumon is elsősorban szülővárosáról vallott. „Érsekújvár a Luzsiczák fészke" - mondta, kifejezve a szülőhely iránti ragaszkodását, érzéseit. Beszélt Érsekújvár történetéről, a város lakosságának nemzetiségi összetételéről és alakulásáról, szólt a Kassai kormányprogram hatályba lépését követő években kialakult oktatásügyi helyzetről, és azokról az „eiszlovákosodott" ismerőseiről, akik akkor - magyar oktatás nem lévén szlovák iskolába jártak. Visszaemlékezett arra az élményére, amikor főiskolásként az Ipolyon keresztül vágott neki, hogy szüleit meglátogassa Érsekújvárban, de a határon feltartóztatták, és átadták az oroszoknak. A „kaland" szerencsésen végződött, mert a főiskola tisztázta kilétét. Arra a kérdésre, hogyan fogadták őt, a felvidéki fiút a pesti főiskolán, elismerően válaszolt: „Dédelgettek bennünket. Hogy mást ne mondjak, tandíjmentességet élveztünk, persze ennek a jó előmenetel volt a feltétele, és ingyenes kollégiumi ellátásban részesültünk." Festészetében is hű maradt egykori otthonához: „Festem a városomat, a csodálatos nyitra-parti környezetet." A táj nosztalgikus nyugalmát, érintetlen nyári zöldjét, derűs égszínkékjét, a történelem viharaiban is gyümölcsöző százéves almafák árnyékában, ölelésében megbúvó szerény parasztházak és otthonok csendjét, valamint a hegyvidéki tisztások nyugalmát őrzik mesés, tündérien tiszta, vegyítetlen színekből, naivan gyermeki, puritán formákból építkező festményei. Luzsicza Lajos az ecset nyelvén tanít bennünket szeretni házat, hazát, embert, életet. Vizuális üzenetében fontos szimbólum a lelki béke és nyugalom háza, a templom, amely egybegyűjti az embereket. A folyón átívelő hidak, amelyek összekötnek bennünket - Tátrát és Alföldet, Árva, Liptó, Breznó és a Balatonfelvidék dombjait. Luzsicza Lajos az örökké megújuló természet, a jóságból táplálkozó emberi szépség, az egyszerűség, az alázatosság esztétikáját nyújtja át festészetével. TALLÓSI BÉLA (Oláh Csaba felvétele)