Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-06 / 30. szám, kedd

8J ÚJ szó RIPORT - HIRDETES 1996. február 6. Tenisz­világranglisták SZIKORA GYÖRGY. A DAC I. LIGÁS LABDARÚGÓCSAPATÁNAK AZ EDZŐJE: Szereti vagy nem szereti a hazaiakat? Közzé tették a teniszezők legfrissebb világranglistáit. A férfiaknál még az ameri­kai Andre Agassi vezet, Je­lenleg 21. pont az előnye az osztrák Thomas Musterrel szemben, aki a számítások szerint a jövő héten veszi át a vezetést. Erre azért kerülhet sor, mert a San Jose-i tornát idén egy héttel később rendezik meg, így Agassi elveszti azt a 206 pontját, ame­lyet tavaly ugyanott aratott győzel­mével szemben. Ezen a héten a Davis Küpa-forduló miatt nem rendeznek ATP-versenyeket, így egyikük sem tudja gyarapítani pontjainak számát. A kalkulációk alapján február 12-én Musternek 4474 pontja lesz, Agassi 4379­ével szemben. Az első 30 között csak egy változás van a múlt heti­hez képest, zágrábi tornagyőzel­mével a horvát Goran Ivanisevic a 10. helyről egyet előbbre lépett és helyet'cserélt a dél-afrikai Wayne Ferreirával. A nőknél a német Steffi Graf és az amerikai Szeles Mónika holt­versenyben áll az élen. A legutób­bi rangsorhoz képest a horvát Iva Majoli tokiói sikerével a 8-ról a 4­re ugrott előre. Bár még csak 18 éves,-pályafutása során immáron harmadik WTA-tornáját nyerte. „Ez volt életem legcsodálatosabb hete. Még most sem tudom elhin­ni, hogy olyan játékosokat tud­tam legyőzni, mint Szeles Mónika és Arantxa Sanchez-Vicario" - lel­kendezett a horvátok tehetsége. Férfiak: 1. Andre Agassi (ameri­kai) 4495; 2. Thomas Muster (osztrák) 4474; 3. Pete Sampras (amerikai) 4465; 4. Boris Becker (német) 4297; 5. Michael Chang (amerikai) 3592; 6. Jevgenyij Ka­felnyikov (orosz) 2709 ponttal. A kereseti listán: 1. Becker 424 925 dollár; 2. Chang 205 130; 3. Petr Korda (cseh) 180 190; 4. Mark Woodforde (asuzt­rál) 129 705; 5. Stefan Edberg (svéd) 105 913; 6. Kafelnyikov 104 102. Nők: 1. Steffi Graf (német) 337,07 és Szeles Mónika (ameri­kai); 2. Conchita Martinez (spa­nyol) 250,59; 3. Arantxa San­chez-Vicario (spanyol) 217,06; 4. iva Majoli (horvát) 160,32; 5. An­ke Huber (német) 160,12; 6. Magdaléna Maleeva (bolgár) 153,10; 7. Gabriela Sabatini (ar­gentin) 134,49 pont. A kereseti listán: 1. Szeles 405 990; 2. Majoli 197 893; 3. San­chez-Vicazio 179 582; 4. Huber 169 590; 5. Chanda Rubin (ame­rikai) 159 439; 6.1indsay Daven­port (amerikai) 110 876... 8. Mar­tina Hingis (svájci) 84 993 dollár. Kanu és öccse Sokat nosztalgiáznak mosta­nában az olasz Internezionale labdarúgócsapatánál. Visszasír­ják azokat az időket, amikor a Klinsmann-Mattháus-Brehme mágikus német trió vezette gár­da meghatározó erő volt az euró­pai futballszínpadon. A milánói vezetők eldöntötték, megpróbálják visszahozni a régi szép időket, ezért a játékosállo­mány jelentős megerősítésén fá­radoznak. Jó esélyük van a Real Madrid-csatár, a chilei Ivan Za­morano megszerzésére, s hallani arról, hogy a Bayern középpályá­sa, a svájci Sforza is Milánó felé tart. És a sornak még nincs vége. A napokban az Inter élő legen­dája, Sandro Mazzola Amszter­damban járt, s a vizit célja Kanu megszerzése volt. Ismert, hogy a 20 esztendős Ajax-támadó nem érzi jól magát jelenlegi csapatá­nál. mivel Louis van Gaal ve­zetőedző inkább Kluivertet favo­riztálja vele szemben. Éppen ezért szívesen menne a nigériai játékos Itáliába. Amennyiben Ka­nu az Intert választja, akkor vele tart öccse, a 17 éves Christopher is. Óriási tehetségnek tartják, Ni­géria 17 éven aluli válogatottjá­nak a csapatkapitánya. (MTI) Milyen a tréner hangulata az utolsó két előkészületi mér­kőzés után? Boby Brno 0:3, Č. Budéjovice 0:4... - Nem a legjobb. A brünni meccsel - az eredmény ellené­re - elégedett vagyok. 65 percig 0;0-ra állt a találkozó, volt öt tiszta gólhelyzetünk, játékos­ságban is elfogadhatót nyújtott a csapat... Messziről jött ember azt mond, amit akar... - Az igazat mondtam. A másik összecsapás szom­baton már a legkitartartóbb DAC-szurkolók előtt zajlott... - És láthatták, hogy gyerme­teg kapus-és védelmi hibák után kaptuk a gólokat, s csak egy helyzetünk volt. Ilyen egyszerű lett volna a mérkőzés? - Ezt nem állítom. A nagyabo­nyi „úttörő stadionban" játszot­tunk, itt nem tudtuk kibontakoz­tatni szélső játékunkat, igya ro­busztus, agresszívan futballo­zó, jól tömörülő csehek uralták a pályát. Csak futásban tudtuk velük felvenni a versenyt, ők jobban érezték a labdát, előbbre vannak a felkészülés­ben. Náluk bő tíz nap múlva kezdődik a bajnokság. Szóval védelmi hibák. Konk­rétabban mire gondol? - A védők nem koncentráltak eléggé, határozatlanok, tanács­talanok voltak. Igaz, hiányzott az utánpótlás válogatottal por­tyázó Lérant, akitől sokat várok. Egyébként mintha az egész csa­pat megijedt volna a magabiz­tos vendégektől, visszafogot­tan, kevésbé kezdeményezően futballozott. Egyedül Prokop ját­szott az elvárásoknak megefe­lelően. Kik léptek pályára a két Dél-Afriká­ban azután ki­derült - Nigé­ria bojkottja tönkretette a tornát. A „Szu­persasok" tá­vollétében nem volt ellenfele a házigazda válogatottnak ­még Ghána sem, pedig a Fe­kete Csillagok a játékosaik, az európai sztárjaik tudását te­kintve kiemelkedtek a mezőnyből. A csoportmeccsek többsége unalomba fulladt, mégha az európai szemnek ezeken is él­ményt jelentett a kizárólag az utcákon, tereken, grundokon tanulható pazar technikai tu­dás, s a résztvevők önfeledt játéka. A mérkőzések színvo­nala, a játék irama azonban elmaradt az európai átlagtól, de még a két évvel ezelőtti, tu­néziai tornán látottaktól is. Két érvvel magyarázható ez. Az egyik szerint Afrikának nincs még tizenhat olyan szín­vonalú válogatottja, amely minőségi kontinensdöntőt játszhatna. A másik válasz, hogy az Európában futballozó meccsen? A szurkoló szeretné kidedukálni a bajnoki meccsek kezdőcsapatát... - Brünnben így futottunk ki a pályára: Šanta-Zsákovics, Pro­kop, Trutz, Végh- Greguška, Pavlík, Kianek, Rimanov­ský-Bari, Miklós. Nagyabony­ban Kianek helyett Čoknay, Mik­lós helyett Chytil kezdett. Hogyan tovább a Slovan elle­ni bajnoki rajt kezdetéig? - Most már napirenden lesz­nek a labdás gyakorlatok, és március 2-áig hét előkészületi meccset szeretnénk játszani. Megjegyzem, a téli alapozással abszolút elégedett vagyok, a fi­úkkal sikerült szót értenünk. Úgy tudjuk, nem mindenki­vel... - Aki se szó, se beszéd meg­szökött az edzőtáborból, azzal nem. Például a fiatal Ballával. Bősön akar futballozni. Kérem. A „világbajnok" Kiempa kijelen­tette, amíg Szikora lesz a DAC edzője, nem hajlandó játszani. Kérem. Németh Krisztián el­kezdte velünk a felkészülést, aztán angolosan lelépett. Állító­lag a sítanfolyamot választotta az edzőtábor helyett... játékosokra épülő csapatok sztárjainak kifejezetten rossz időpontban volt a kupa döntője. Kiszakították őket a környezetükből, de nem hagy­tak nekik elegendő időt, hogy felkészüljenek, rákészüljenek a döntőre. A fekete kontinens legjobb - mondjuk az első tízbe tarto­zó - játékosai közül csak Abe­di Pelé játszott mindvégig jól. Kalusha Bwalya a csoport­meccseken ragyogott, a többi­ek, mindenekelőtt Weah, azu­tán Yeboah, az algériai Mussza Szajb - csalódást okoztak. Talán azok a véleke­dések sem járnak túl messze az igazságtól, amelyek szerint néhány csillag számára - fino­man szólva - nem volt létkér­dés, hogy a csapata jól szere­peljen a tornán. Olasz lapok „sejtenek" olyasmit is, hogy egy-két nagyegyesület je­lentős összeget helyezett le­tétbe arra az esetre, ha játé­kosa épen, egészségesen tér vissza a tornáról. Egyetlen fekete-afrikai csa­pat sem került be a döntőbe, Dél-Afrika és Tunézia a konti­Ezekről a fiúkról jut eszünk­be: Dunaszerdahelyen azt be­szélik, Szikora nem kedveli a hazai játékosokat... - Nemcsak beszélik, a helyi regionális hetilap hangot is adott ennek az ostobaságnak. Ami a legszomorúbb a vádasko­dásban, és minden bizonnyal világunikum, hogy a DAC szak­mai stábja tagjainak - elsősor­ban Brányik úrnak, a nemzet­közi menedzsernek (mene­dzser?) - kávéházi elbeszélé­seit parafrazálva írta valami­lyen Kmeť nevű firkász a rám nézve több szempontból is sértő cikket. Szeretném leszö­gezni: nem ismerek olyan kate­góriát, hogy hazaiak és ún. légi­ósok. Nálam csak jó, kevésbé jó és gyenge labdarúgók van­nak. Melyik tréner állítaná a csapatba a gyengét csak azért, mert légiós, illetve hazai? Ön­maga ellen senki sem dolgoz­hat, az harakiri lenne; a mi pá­lyánk eredménycentrikus. Azt mondta, több szempont­ból is sértő volt a menedszer szavai alapján megírt cikk. Pél­dául? - Hogy mindnyájan elismerik érdemeimet (köszönöm, nem kérek a bókjukból!), de értetle­nül csóválták a fejüket, hogy ki­szemeltem vagy 8 játékost. Mi ebben a rossz? A trénerek bizo­nyos elképzelésekkel mennek egy-egy csapathoz. Hogy ezt megvalósítsák, játékosokra van szükségük. Fel kellett fris­síteni a letargiában lévő DAC­ot, változtatásokra volt szük­ség. Meccseladásokról beszél­tek, a mérkőzésekhez való nem adekvát és gyenge hozzáállás­ról, meg arról, hogy ezt meg azt a játékost mellőzni kell, mert nem idegen tőle a bunda... Nem vagyok idealista, tudtam, hogy a nyolcból nem lesz nyolc. nens belsejének legjobbjai, vagyis Zambia, illetve Ghána, valamint Elefántcsontpart előtt végzett. Mégsem volt a torna vízválasztó, nem hisszük, hogy a mérleg nyelve a hetvenes-nyolcvanas évek­hez hasonlóan az észak-afri­kaiak felé billen. Henryk Kas­perczak, a lengyelek világbaj­noki bronz- és olimpiai ezüs­térmese alkalmasint Dél-Afri­ka pedig újoncként jelentke­zik a földrész élcsapatai kö­zött. Ha ez utóbbi tartós uralko­dásra is rendezkedhet be - ne felejtsük ki, hogy Nigériánál is jobb a Bafana-Bafana - a trónkövetelők és főnemesek továbbra is a fekete-afrika csapatok lesznek, legfeljebb közéjük ékelődik a négy arab válogatott, Algéria, Egyiptom, Marokkó vagy Tunézia vala­melyike. A 20. Afrika Kupa legna­gyobb szenzációja a házigaz­da válogatott szereplése volt. Dél-Afrika válogatottja ve­retlen maradt a torna előtti ti­zennégy meccsén, sőt Johan­nesburgban 1992 óta nem ta­lált legyőzőre, pedig a Bafana­Bafanánál vendégeskedett az argentin és a német váloga­tott is. A jó szereplés tehát nem előzmény nélküli, ám az kétségtelen: a világ csak most döbbent rá, hogy Dél-Afriká­nak - a világbajnok rögbicsa­pat, a Springboks mellett - re­mek futballválogatottja is van. A Bafana-Bafana úgy lépett színre, mint ahogy a moszkvai Dinamó jelent meg 1946-ban Londonban, a Stamford Brid­ge-en. Az angolok ugyan tud­Nem is lett. Jött Lérant és Veslý, bekerültek az utápótlás válogatottba. Ki is merte koráb­ban őket? Ha már itt tartunk: hány, a hazaikanál gyengébb, rosszabb játékost hoztam a DAC-hoz? Jančula és Maixner azok voltak? Megvették őket néhány százezerért, és eladták milliókért. Hodúr és Ekhardt kismiskák voltak? Folytathat­nám... Hagyjuk a múltat. Térjünk vissza a jelenbe... - Még egy dolgot, ha szabad. Azt mondják az asztaltársaság tagjai az újság hasábjain, elis­merik érdemeimet, hogy aztán rögtön agyon is üssék önmagu­kat és engemet is, amikor me­gállapítják: amióta a DAC-nál vagyok, sem a játékstílus, sem az eredmények nem változtak. Ehhez nekem nem illik kom­mentárt fűzni. Akárcsak ahhoz, hogy az őszi hazai vesztes meccsek után (Slovan 2:4, FC Košice 0:2, Bardejov 2:3) csak nem az asztaltársaságával rek­lamált ifjúsági együttes győzte le otthon a listavezető Trnava kivételével minden hátralevő el­lenfelét (Inter 3:2, B. Bystrica 4:0, Prievidza 2:0, Trnava 0:0)? A szurkoló, aki nemcsak néz, hanem lát is a pályán, nagyon jól tudja, hogyan történt min­dez. Az ellendrukkerek azonban demagógiával igyekeznek ködö­síteni, elhinteni a bizalmatlan­ság magvát. Ha már újra a közelmúltban járunk. Nincs olyan érzése, hogy most boldog-boldogtalan beletörli a cipőjét az anyagi gondokkal küszködő klubba, és az ősszel többnyire gyengél­kedő csapatba? A kibicnek semmi sem drága... Itt van pél­dául a Pro DAC Alapítvány. Van. De a gyakorlatban mit csinált eddig? Semmit. Ha csak azt Mark Fish-t, a torna felfedezettjét szeretné megvásárolni a Juventus vagy a Manchester United ták, hogy az „oroszok szoktak otthon labdázni", aztán Konsztantyin Beszkov, Ho­rn ics, és társaik megmutatták nekik, hogy ezt nem az utcák­terek bajnokságának színvo­nalán teszik. Dél-Afrikának a saját nem­zeti stadionja, a First National Bank-stadion lett a Stamford Bridge-e. A Clive Barker által vezetett csapat otthon mutat­ta meg, hogy máris a sárteke bővebb élmezőnyébe - mond­juk az első harmincba tarto­zik. A Bafana-Bafana legfőbb nem nevezzük semminek, hogy néhány lap leközölte a kuratóri­um tagjainak névsorát, hadd tudja meg a világ, ki kicsoda. Nem árt egy kis reklám a be­cses személyeknek... Vagy itt van a Mentsük meg a DAC-ot! akció. Ez olyasvalamj, mint a jól ismert mondás, hogy Fogjuk meg és vigyétek. Mit szól ehhez a tréner? - Csupán annyit, talán vala­kiknek csípi a szemét, hogy én vagyok az edző. Engem nem kell szeretni, csak hagyjanak békében dolgozni. A fiúkkal si­került közös nevezőre jutnunk, a jó együttműködésünk alapja a rend, a rendszer és a fegye­lem. Mindezt morgás, képzelet­beli ostor és terror nélkül értük el. Elmondhatom, szinte már gyanúsan problémamentes volt az alapozásunk. És ennek na­gyon örülök. Nem akarok nagy szavakat használni, de úgy ér­zem, a téli felkészülésünk job­ban sikerült, mint két esz­tendővel ezelőtt a ligetfaluiak­kal... Fogjuk látni - mondaná a szurkoló. Mi viszont tudjuk, a li­getiek az őszi idény után a II. li­ga 14. helyén tanyáztak, ta­vasszal a 4. helyen zárták a pontvadászatot. A DAC most a 10. helyen áll... Régi elmélet azonban, hogy más dolog a fizi­kai felkészülés és megint más a játék. Persze a kettő valahol összefügg. A Slovan elleni pozsonyi baj­nokiig hét előkésztületi mérkőzést játszanak a duna­szerdahelyiek - február 7.: No­vé Zámky, február 10.: Vác (ide­genben), február 14.: Gabóíko­vo, február 17.: Dubnica, febru­ár 21.: Partizánske (idegen­ben), február 24.: Rim. Sobota, február 27.: egy IV. ligás csapat ellen. TOMI VINCE ereje az, hogy tökéletes fiziku­mú játékok alkotják. Azt a faj­ta futballt, amit Clive Barker talált ki, nem is lehetne más­ként játszani: a dél-afrikaiak játéka a létszámfölény kialakí­tására irányul, a taktika terü­letekre, mezőkre osztja a pá­lyát, s az a célja, hogy az adott mezőn minél több sárga-feke­te-zöld mezes legyen. A vége­redmény tényleg az, hogy úgy érezzük, legalább tizenöten vannak egyszerre a pályán. A védelem angol stílusú, két középső toronnyal, és két, a széleken fölfelé induló ember­fogóval. A torna legnagyobb felfedezettje is afrikaneer, a balhátvéd Mark Fish. Ha ma még talán túlzás is, „holnap" már nem lesz az: a posztján csak Paolo Maidini jobb nála. A négy védő előtti négy kö­zéppályás a „legafrikaibb" csapatrész, köszönhetően a Tinkler mellett játszó három csokoládénak: a brilliáns technikájú játékmesternek, Theophilius „Doctor" Khuma­lónak, a kapura is veszélyes Moshoeunak, valamint a csa­patban elfoglalt helyét tekint­ve Desaillyhez hasonlítható, tar fejű Buthelezinek. A két csatár, Phil Masinga és a döntő két gólját vágó Mark Williams, a védőkhöz ha­sonlóan „angol", tipikus tank­csatár. De ez aligha csodálha­tó, Masinga a Leeds, Williams a Wolverhampton játékosa. Ők eddig is tagjai voltak a világfutball élvonalának. 1996. február 3-a óta a válo­gatottjuk is oda tartozik. (A. D.) A tizenöt játékosos tizenegy Afrika bajnoka Minden Idők legjobb Afrika Kupájának Jövendölte a vi­lág a fekete földrész kontlnenstalálkozójának 20. kií­rását. Csak Olaszországból három és fél tucat játéko­sügynök utazott Dél-Afrikába, a campionato sztárala­kulatai takaros haditervet készítettek, hogy a stábból kl, melyik szakaszán vizitál a tornának. A világ dí­szelőadást várt, mert soha nem vehetett még részt ti­zenhat csapat a döntőn, soha ennyi „európai" nem kelt még át a Földközi-tengeren, hogy hazája válogatottját erősítse az Afrikai Kupán. A világ csúcstalálkozót várt, s még akkor sem hagyott alább a lelkesedés, amikor ki­derült: a nigériaik bojkottja miatt Marokkó mellett még egy vb-résztvevő nézi otthon, tévén a kontinensta­lálkozót.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom