Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-03 / 28. szám, szombat

6j ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1996. február 3. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Özvegyi nyugdíj D. M.: Édesapám 1989-ben halt meg. Édesanyám akkoriban háztartásbeli volt, tehát nem volt munkaviszonyban. Volt vi­szont egy tízéves lánya, ezért megkapta az özvegyi nyugdíjat. A húgom most harmadikos egy négyéves középiskolában. Azt szeretnénk megtudni, igaz-e, hogy ha a húgom befejezi a kö­zépiskolát, akkor az édesanyámtól elveszik az özvegyit, mivel még nem fogja betölteni a nyugdíjkorhatárt, ami két gyermek esetében 55 év. „Remény" jeligére: - Tavaly no­vemberben megműtöttek, el­távolították az egyik vesémet, mivel rosszindulatú daganat keletkezett rajta. A helye vi­szont állandóan fáj, pedig már 3 hónap tett el a műtét óta. Sokszor az egész hasam fáj! Orvosom szerint nincs szüksé­gem semmiféle utókezelésre, merthogy a daganatot teljes egészében eltávolították, min­den rendben van. Csakhogy én félek! Ezek a fájdalmak nem éppen megnyugtatóak, és én állandó félelemben élek, ne­hogy a másik vesémet is baj ér­je. Milyen életmódot kell foly­tatnom, hogy ezt elkerüljem? - Nagyon sajnálom, de ke­zelőorvosa többszörösen téved. Elsősorban abban, hogy nem biz­tosítja önnek a megfelelő psziho­terápiás kezelést, és hagyja önt kétségek között őrlődni! Az embe­rek általában a rosszat is el tudják fogadni, ha megmutatják nekik a helyes utat felkészítik őket a küz­delemre, elmagyarázzák nekik, milyenek az esélyeik. S az ön esé­lyei nagyszerűek! A rosszindulatú daganatot idejében kivették, átté­teleket nem találtak, a laboratóri­umi eredmények teljesen normá­lis értékeket mutatnak. Marad a fájdalom, ami viszont nem elha­nyagolható körülmény. Sohasem az, de ilyen előzmények ismereté­ben még inkább nem az. Ez ke­zelőorvosának második tévedése, hogy nem igyekszik önt megtaní­tani a fájdalom mérséklésére. Há­rom hónap még kevés idő a seb teljes gyógyulásához, a sebhely normalizálásához. Minél idősebb valaki, annál több idő kell ehhez. Ráadásul az eltávolított vese he­lyét a többi, megmaradt szervnek ki kell töltenie, új viszonyoknak kell kialakulniuk, s akkor még nem beszéltünk az összenövések kialakulásának a lehetőségeiről, azok szerepéről a hasüregi kom­fort érzésének a kialakulásában. A gyógytorna, a fizikális terápia szerepe közismert, kár, hogy nem alkalmazzák következetesen. Ke­zelőorvosának harmadik s tán leg­súlyosabb tévedése, hogy a rák ki­alakulására nem úgy tekint, mint dinamikus folyamatra! Olyan fo­lyamatra, ami gyakorlatilag szüle­tésünktől kezdve halálunkig jelen van a szervezetünkben, csak im­munrendszerünknek köszön­hetően kordában tudjuk tartani. Amíg az immunrendszer haté­konysága egyensúlyban van a ve­le szemben támasztott követel­ményekkel. Csakhogy ezek az utóbbi 4 évtizedben a többszörö­sükre nőttek. Ha ön ugyanazt az életmódot folytatja a továbbiak­ban is, mint a műtét előtt, nem módosítia étkezési szokásait, nem sajátítja el és nem erősíti a pozitív gondolkodást, saját esélye­it csökkenti. Sokat beszélhetnénk az antioxidánsok szerepéről, a tisztítókúrák jelentőségéről, a nyom­elemek fontosságáról. Egyet nem tudok: vámi a csodát! „Em­tfer küzdj és bízva bízzál!" - fogal­mazta meg Madách elfogadható­an életünk értelmét Küzdeni le­het véres verítékkel, fogcsikorgat­va, de - próbálja ki - könnyebb, ha ugyanezt a küzdelmet ajkun­kon szelíd mosollyal folytatjuk. Sajnos, nem tudok kezességet vállalni a másik veséje fölött érhe­ti-e baj vagy sem a jövőben. Nem tudom, milyen stádiumban van az ön küzdelme. Arra azonban buzdí­tom, hogy ne legyen passzív, hogy merészen küzdjön, s a lehetősé­geihez mérten, a siker érdekében vesse be a fent említett fegyverek legszélesebb választékát „Vidéki" jeligére: - 26 éves srác vagyok, falun élek, s na­gyon szégyellem a problémá­mat, azért nem voltam még ed­dig orvosnál, pedig már két éve tartanak a panaszaim. írnom kell azonban már, mert egyre nehezebben tudom a toaletten végezni a dolgomat. Eddig is olyan érzésem volt, hogy szűk a végbelem, de az utóbbi időben az csak nagy fájdalmak árán megy! Valahogy eddig ezt mindig átvészeltem, bár olyan érzéseim vannak, mintha zsi­lettpengék jönnének ki belőle. Decemberben viszont először - észrevettem, hogy vé­res a székletem. Ez 3 napig tar­tott, aztán elmúlt. De most, ja­nuárban már megint kétszer előfordult! Nagyon megijed­tem, mikor hallottam, hogy a munkahelyemen arról beszél­tek, akinek véres a széklete, annak rákja van! Igaz ez??? Nagyon szépen kérem, írja meg, mit kell tennem! Alko­holt nem iszom, de 1989 óta dohányzom, naponta 10-15 cigarettát szívok el. - A munkahelyén hallottakat egy szóval kell kiegészíteni, még­pedig úgy, hogy akinek véres a széklete, annak nagyon gyakran vastagbélrákja van. De nem min­den esetben! A véres széklet leggyakrabban külső vagy belső aranyér következménye. Az ese­tek döntő többségében folyama­tos és következetes magas szintű tisztálkodással, tölgyfakéreg­ülőfürdőkkel és megfelelő diétá­val úrrá lehet lenni rajta, de a be­tegek egy csoportja nem tudja a műtét(ke)t elkerülni. Kisebb, de nem is olyan ritka hányada a vé­res székletű betegeknek idült, feké­lyes vastagbélgyulladással (COLI­TIS ULCEROSA) küszködik. Ez egyértelműen pszichoszomatikus betegség, és csak a gyulladásgát­lás tüneti- kezelés nem elég - sok belgyógyász kolléga minden igye­kezete ellenére. Megfelelő pszic­hoterápia, valamint pszichofarma­kológiai, sokszor antidepresszív kezelés nélkül nem lehet a bete­gen tartósan segíteni. Ami a vas­tagbélrák előfordulását illeti, tud­juk, Szlovákia ebben már világ­első. Ennek a ráknak is sok tüne­te lehet, ezek egyike a véres szék­let. Ez nem jelenti azt, hogyakinek nincs véres széklete, nem lehet vastagbélrákja, de akinek véres a széklete, azt nagyon tanácsos a vastagbélrák szempontjából ala­posan kivizsgálni! Itt sem fizetődik ki a struccpolitika, s nem ajánlom kedves levélírónknak sem, bár­mennyire szégyenlős srácról is van szó. Kérem, a lehető leggyor­sabban menjen el körzeti orvosá­hoz, és kérjen egy alapos vizsgála­tot! Annál is inkább, hogy nem­csak a véres székletről van nála szó, hanem más tüneteket is leírt, amelyeket komolyan kell venni! A rák elleni küzdelem az idővel való versenyfutáshoz hasonlít, nem szabad a rajtvonalon elmélázni! Amennyiben kedves levélírónk mégsem tudja megoldani a prob­lémáját a lakhelyén, jöjjön el, ké­rem, a rendelőbe! „Pattanások" jeligére: - A hímvesszőm makkján apró pattanások jelentek meg. Azt olvastam egyszer, hogy amíg ezek a pattanások kicsik, va­lamilyen kenőccsel el lehet őket tüntetni. Kérném megír­ni a pontos nevét ennek a kenőcsnek, és hogy kiadják-e a gyógyszertárban recept nél­kül. Köszönöm a segítségét! - A hímvesszőn és környékén megjelenő „pattanásokat" leg­alább 4 csoportba lehet besorolni, ezek közül kettő okozója nemi be­tegség. A nemi betegségek a hatá­rok megnyitásával, de már ré­gebbről, az erkölcsök fellazulásá­val megint jobban elterjedtek. Az egyik legrégebben ismert és az egyik legveszélyesebb nemi be­tegség a szifilisz, közismertebb nevén vérbaj. Ennek második sza­kaszában törvényszerűen megje­lennek a nemi szerveken patta­násszerű kiütések. Mivel a laiku­sok számára szinte a megtévesz­tésig hasonlítanak más, „banális" vírusfertőzésből eredő kiütésekre, minden orvos kötelessége ezeket a betegeket - sokszor akaratuk ellenére is - megvédeni a vérbaj késői következményeitől (elbutu­lás, szívrepedés!), és mindenféle helyi kezelés előtt biztosítani a vérbaj lehetőségének a kizárását vagy megerősítését. Biztosítha­tom róla levélírónkat, hogy ezek a vizsgálatok a legnagyobb orvosi ti­toktartás mellett valósulnak meg, s a következmények visszafordít­hatatlansága miatt nem éri meg kijátszani őket. Nem beszélve ar­ról, hogy a nemi betegségek tuda­tos terjesztését a törvény is bünte­ti! Tiszta szívvel tehát nem tudok kedves olvasónknak kenőcsöt ajánlani, de egy diszkrét vizsgála­tot tudok önnek közvetíteni, amennyiben felfedi inkognitóját! „Dávid" jeligére: - Kisfiunk 2 és fél éves. Körülbelül egy éve vettük észre, hogy csaknem naponta felöltözve dörzsöli nemi szervét különféle tár­gyakhoz. Ilyenkor csak hosszas csalogatás, játékok mutogatása után hagyja ab­ba, ha erőszakkal vetünk en­nek véget, akkor előfordul, hogy „hisztizik". A körzeti or­vos szerint lelki oka lehet, de többet nem mondott. Tanács­talanok vagyunk, nem tudjuk, mit kell tennünk. - A körzeti orvosnak igaza van: az orvostudomány úgy tekint erre a jelenségre, mint a gyermek pót­cselekvésére, mellyel bizonyos lel­ki feszültségeit vezeti le. Már a kis­baba előszeretettel nézegeti a ke­zét, fedezi fel a testét. Később ez a tevékenység egyre tudatosabbá válik. Nincs abban semmi külö­nös, ha a felfedező úton a gyermek keze a nemi szervéhez is eltéved. Bizonyos szituációkban azt is fel­fedezheti, hogy ez kellemes érzés­sel jár, és olyankor, amikor hiány­érzete támad, vissza-visszatér­het hozzá, ami idővel aztán szo­kássá, tudatos cselekvéssé vál­hat. Annál inkább, minél jobban tiltjuk, főleg magyarázat nélkül. Igyekezzenek hát nem erőszak­kal, hanem átvezetéssel úrrá len­ni a helyzeten! Többet kell fogal­kozni a gyermekkel, olyan tevé­kenységekkel, amelyek helyes irányba fejleszti fantáziáját, és amelyek során erősen érzi a szülői szeretet megingathatatlanságát, legyőzhetetlen erejét. Biztos na­gyok benne, hogy a kisfiú szeretet­igénye nagyobb az átlagosnál, ezen igény kielégítését kell megol­daniuk mielőbb. Tehát semmi erőszak, hanem maximális odafi­gyelés, a szeretet kimutatása, az idő hasznos kitöltése szükséges. S még egy fontos dolog. Nagy hi­bát vétenének a szülők, ha most azzal kezdenék (vagy folytatnák?), hogy a nemi szervek milyen csú­nyák, rosszak stb. Ebből személyi­ségzavarok és később szexuális problémák is kialakulhatnak. In­kább helyes irányba kell a kisfiú érdeklődését terelni. Például „lá­tom, viszket", „elfelejtetted meg­mosni", „gyere, segítek" típusú re­agálással. „Harap utca 3" jeligére: ­Egyszer, még évekkel ezelőtt megijedtem egy kutyától, és azóta nagyon félek tőlük. Elég, ha csak egy kis vakar­csot meglátok, máris remeg­ni kezdek, elszorul a torkom, és egyre inkább eluralkodik bennem a félelem. Ott tar­tok, hogy alig merek kimenni az utcára, s álmaimban „tér­dig gázolok" a kutyákban. Aki ezt nem élte át, annak talán nevetséges az esetem, de számomra ez nagyon kel­lemetlen. Pedig nincs ben­nem gyűlölet a kutyák iránt, sőt szeretem őket, annyira, hogy nekem is van egy ku­tyám. Ez a legviccesebb az egészben! Létezik olyan te­rápia, amely biztosan kiirta­ná belőlem gyökerestől ezt az állapotot? - Több száz féle fóbiát isme­rünk, némelyek egész életén át elkísérik az embert. Vannak, amelyek váratlanul elmúlnak, mások lassan, csendesen halnak el. A sikeresen kikezelt betegek száma sem csekély. A fóbiák ke­zelésére sokféle gyógyszert alkal­mazunk, de mindezt ki kell egé­szíteni pszichoterápiával is - egyé­nivel vagy csoportossal. Figyelem­be véve, hogy levélírónk úgy szen­ved „kutyafóbiában", hogy köz­ben maga is kutyát tart, való­színűleg sokat tapasztalt lélekbú­vár és pszichoterapeuta segítségé­re lesz szükség. Mivel nagyon sokféle pszichoterápiás irányzat létezik, olyan személyt keressen, aki jártas az úgynevezett deszen­zitizációs pszichoterápia rejtelme­iben, és megfelelő gyakorlati ta­pasztalatokkal is rendelkezik! „Fertőzés" jeligére: - 26 éves lány vagyok, és másfél éve tart a kálváriám. Akkor folyást éreztem, s elmentem nőgyógyászhoz. A felírt gyógyszerek segítettek, de az első nemi kapcsolat után teljes erővel visszatért a fo­lyás. Biztos voltam benne, hogy a partnerem fertőzött meg. Újra gyógyszereket kaptam, megint helyrejöt­tem. Csakhogy most 9 hó­napja nem volt semmi nemi kapcsolatom, és újra megje­lent ugyanaz a folyás, ugyan­azzal az égető érzéssel tár­sulva. Nagyon bánt a dolog, mert kialakulóban van egy új kapcsolatom, és nem állha­tok oda egy fiú elé, hogy „ne haragudj, ne legyen közöt­tünk semmi, mert nem sze­retnélek megfertőzni". Igaz, megfertőzhetem őt ilyen mó­don? Milyen gyógyszerrel se­gíthetnék magamon? - A női nemi szervek gombás fertőzései jóval elterjedtebbek, mint azt a közvélemény gondolja. „Meg lehet őket szerezni" közös öltözőben, toaletten, ruhadarab­bal stb. A két fertőzésnek nem biz­tos, hogy köze van egymáshoz, még akkor sem, ha a kórokozó ugyanaz. Apropó, amikor először és másodszor volt kivizsgáláson, része volt-e a vizsgálatnak egy tör­letvétel és mikroszkopikus, sőt te­nyészvizsgálat? S kapott-e kedves levélírónk tanácsot azzal kapcso­latban, hogyan rendezze át a ru­határát, fürdőszobáját? A fehér­nemű kiválasztása, mosása, vasa­lása szerves része a fertőzés visszatérése megelőzésének. A női folyással kapcsolatban azon­ban más szempontokat is figye­lembe kell venni. Tartós folyást okozhatnak bizonyos allergiák, de lehet mögötte pszichés ok is! A rend­szertelenül nemi életet élő, „part­nerválogatós" lányok egy csoport­ja esetében szintén rendszeresen visszatérő probléma a folyás, mely mögött még csak fertőzés sem szükséges, hogy legyen, elég a kialakult bőr- és hüvelyflóra egyensúlyának a kibillentése. A fo­lyások egy csoportjánál nem elég­séges a helyi kezelés, tabletták és kenőcsök formájában, szükséges a tablettás kezelés is. Mivel az el­mondottakból kitűnik, hogy az esetek többségénél valódi fertőzésről van szó, egyértelmű, hogy levélírónk megfertőzheti a partnerét. Ennek kizárására vagy alátámasztására mindenképpen törletet kell venni, és a problémát az eredmény ismeretében lehet hatékonyan kezelni. * '* * Várom és megválaszolom tisz­telt levélíróinknak az Új Szó szer­kesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ez alkalom­mai nem szükséges feltüntetni. Igen, tény, hogy öregségi nyug­díj csak az 55. életév betöltése után jár, ha az asszony két gyer­meket nevelt fel. Ez a korhatár azonban csak az öregségi nyug­díjra vonatkozik. Az özvegyi nyug­díj esetében más korhatárok ér­vényesülnek. Az özvegyi nyugdíjjal kapcso­latban elsősorban azt kell elmon­dani, hogy ezt az édesanyjának nem azért ítélték meg, mert volt egy tízéves ellátatlan gyermeke, hanem azért, mert az ön édesap­ja a halála napjáig legalább a rok­kantsági nyugdíj megítéléséhez szükséges időt ledolgozta, eset­leg üzemi baleset stb. következ­tében halt meg. Az özvegyi nyug­díjra való jogigényt tehát az ön édesapja alapozta meg. Egy év eltelte után viszont az édesanyja azért kapott özvegyi nyugdíjat, mert „legalább egy ellátatlan gyermekről gondoskodott". Itt te­hát arról van szó, hogy amíg az özvegy legalább egy ellátatlan Elévülés Elsősorban azt tartjuk szüksé­gesnek elmondani, hogy a rend­szerint bíróságon érvényesíthető jogok, igények elévüléséről beszé­lünk, ugyanakkor pedig nagyon kevés olyan jog van, amely ne évülhetne el, ha azt a címzettje a meghatározott időben nem érvé­nyesíti a jogszabály által meghatá­rozott módon. Ilyen például a sze­mélyiséghez fűződő jogok többsé­ge (az élethez és az egészséghez, a becsülethez, az emberi méltó­sághoz, a névhez vagy a magán­élet és a személyes megnyilvánu­lások védelméhez való jog), illetve a vagyoni jogok közül főként a tu­lajdonjog (de még ennél is szóba jöhet az, hogy egy másik személy, a jogos birtokos elbirtoklással szerzi meg a tulajdonjogot a ko­rábbi tulajdonostól, és ezt az elbir­toklást az eredeti tulajdonos akár tulajdonjogának az elévüléseként is felfoghatja). A polgári jogban az elévülés ál­talános határideje a Polgári Tör­vénykönyv 101. §-a szerint há­rom év. Vannak ennél rövidebb és hosszabb határidők is. Az elévülési időkre vonatkozó­an a Munka Törvénykönyvének is vannak önálló rendelkezései. így ez a törvénykönyv is leszögezi, hogy a pénzbeli igények érvénye­sítésének a határideje rendsze­rint három év (lásd a 263. § első bekezdését). A Polgári Törvénykönyv 110. íj­ának első bekezdése szerint az említett általános elévülési időnél hosszabb határidő vonatkozik ar­ra a jogra, amelyet az adós írás­ban elismert (jogcímét és összeg­szerűségét is). Ilyen esetben az elévülési idő tíz év, amelyet attól a naptól számítanak, amelyen er­re az írásbeli elismerésre sor ke­rült: ha viszont ebben a jognyilat­kozatban meg volt határozva a teljesítés határideje, az elévülési időt a teljesítési határidő eltel­tétől számítják. Hasonló rendelkezést tartal­maz a Munka Törvénykönyve 263. §-ának második bekezdése is (azzal, hogy az elévülés ideje itt is tíz év). Nézetünk szerint azon­ban nem tanácsos az ilyen pénz­gyermekről gondoskodik, addig az özvegyi nyugdíjat az egy év le­teltét követően is folyósítják neki. A korhatárok szerepe ismét csak az, hogy az egyik feltétele az említett nyugdíj egy éven túli fo­lyósításának. így például egy éven túl is jár az özvegyi nyugdíj annak az özvegynek, aki betöltöt­te a 45. életévet, és két gyerme­ket felnevelt, vagy aki betöltötte az ötvenedik életévét. Vagyis az édesanyja esetében az özvegyi nyugdíj további folyósítására megszabott korhatár nem az 55. életév betöltése, hanem a 45. életév betöltése. Amennyiben az édesanyja ezt betölti addig, amíg az ön húga befejezi középiskolai tanulmányait Amennyiben az édesanyja az említett időpontig esetleg nem töltené be 45. életévét, de a ko­rábbi nyugdíjigénye elvesztésétől számított két éven belül igen, ak­kor az özvegyi nyugdíjra való igé­nye megújul. beli igények érvényesítésének a halasztgatása; nem érdemes ki­várni az elévülési idő utolsó hete­it, napjait, mert a vállalkozás időközben csődbe mehet. Éppen ezért azt ajánlanánk, hogy minél hamarabb forduljon bírósághoz, illetve kérje azt, hogy bíróság kö­telezze az adósát, az egykori munkáltatóját a tartozása kifize­tésére. Ezzel együtt perelheti a késedelmi kamatot is, amely ilyen esetben a Szlovák Nemzeti Bank által kihirdetett leszámítolási ka­matláb kétszerese lenne (megkö­zelítőleg húsz százalék), azaz több, mint amennyit a bankban, a takarékpénztárban kapna a pén­zéért. Ugyanakkor viszont még egyszer szeretnénk a figyelmét felhívni arra, hogy ilyen módon pénzt kamatoztatni nagyon koc­kázatos, mert ha az adós már most nem tudja kifizetni a tarto­zását, egyáltalán semmiféle ga­ranciája nincs arra, hogy egy-két év elteltével jobb lesz az anyagi helyzete. És akkor még nem szól­tunk arról, hogy az általunk java­solt bírósági beadvány csak az első lépés lenne ahhoz, hogy a pénzéhez hozzájuthasson. A leg­jobbakat remélve ezt a bírósági indítványt ugyanis követi egy olyan bírósági ítélet, amelyben az adóst a tartozása, a perköltsé­gek, a késedelmi kamatok stb. megfizetésére kötelezik. Az említett bírósági ítélet azon­ban még mindig csak annyit je­lent, hogy már nem ön mondja azt, hogy az egykori munkáltatója például hatvanötezer koronát kö­teles kifizetni önnek, hanem ezút­tal ezt már a bíróság, az államha­talom képviselője mondja ki. Ha az adós (akit a bírósági ítélet meg­hozatala után már kötelezettnek nevezhetünk) még mindig nem fi­zet, akkor ön vele szemben bíró­sági végrehajtási eljárást kezde­ményezhet, esetleg végrehajtó­hoz fordulhat, és talán csak ezt követően juthat hozzá a pénzé­hez, többek között ahhoz az 50 ezer koronához is, amelyet évek­kel ezelőtt gyakorlatilag kamat­mentes kölcsönként adott át „óvadékként" a vállalkozónak. Z. T.: Egy magánvállalatnál dolgoztam kamionsofőrként. A belé­pésemkor 50 ezer koronát kellett úgynevezett kaucióként befi­zetnem. A vállalkozó egy elismervényben kötelezte magát arra, hogy ezt az összeget a felmondásomtól számított hét napon be­lül visszafizeti. Ez a mai napig nem történt meg, sőt ezen felül is jelentős összeggel tartozik nekem (munkabér és napidíj). Fizet­ni már fél éve nem hajlandó, arra hivatkozik, hogy nincs pénze. Ezzel kapcsolatban akarom megkérdezni: elévülhet-e a visszafi­zetési kötelezettség?

Next

/
Oldalképek
Tartalom