Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-29 / 50. szám, csütörtök

[J] ÚJ szó KULTÚRA 1996. február 29. BESZELGETES DOBIS MARTA JELMEZTERVEZŐVEL Óz és varázslat Négy évi alkotói távollét után újra visszatért a Komáromi Jó­kai Színházba. Veszprémben a Petőfi Színházban volt gyártás­vezető, az iparművészeti műhely vezetője és jelmeztervező. Je­lentős magyar rendezőknek ter­vezhetett: Kottái Róbertnek, Rá­tonyi Róbertnek, Szegvári Meny­hértnek, Szigethy Gábornak, Pa­áii /stvánnak, ivánka Csabának, Jeles Andrásnak és Vincze Já­nosnak, valamint Krámer György és Lőrinc Katalin ren­dező-koreográfusoknak. Veszp­rémben két önálló és két műhely-kiállítása volt. A Komá­romi Jókai Színházban az Óz a nagy varázsló zenés mesejáték­ban láthatjuk Dobis Márta mun­káit, de a jelmeztervezés mellett nem maradt hűtlen a tex­tilművészethez sem. - Mi áll hozzád közelebb, a ki­csit elvont textilművészet, vagy a sokkal behatároltabb jelmez­tervezés? A jelmeztervezést az A sámán trónusa (textilszobor) iparművészeti alkotómunka ré­szeként gyakorlom. Örök nagy szerelmem a kelme, a textília. Alkotásaimban különböző mó­don társítom más, nem textil jel­legű alapanyagokkal olyan for­mában, hogy mindiga kelme le­gyen a domináns. Sem textilter­vezőnek, sem jelmeztervezőnek nem vallom magam, mert mind­két meghatározás behatárol, besorol egyetlen kategóriába. Úgy vélem, a tágabban értel­mezhető és nagyobb alkotói le­hetőséget kínáló iparművésze­tet űzöm sajátos módon. - Hogyan születnek a jelmez­terveid, és miként születtek az Óz a nagy varázsló meseszép jelmezei? - Könnyedén születtek meg a terveim, elég volt elképzelnem, hogy gyermekként milyennek szerettem volna látni a meseala­kokat. Bár a gyermekkor időben távol van, de az akkori fantáziál­gatásaim és élményeim mélyen beivódtak az emlékezetembe. És most, amikor szükségem volt rájuk, csak elő kellett hívni őket. Az Óz kapcsán nagyszerű ren­dezőt ismertem meg Bor József személyében, aki pontos utasítá­sokkal indított el már az első megbeszélés alkalmával. Mol­nár Ernő koreográfussal „vevők voltak" minden ötletemre. Akár­csak a színészkollégák, a kosztü­mökben rejlő összes lehetősé­get kihasználták - s így életre keltettéK a ruhákat. - A jelmezeid nemcsak izgal­masak, de. egyfajta harmóniát is sugallnak. Van ennek valami titka? - Örülök, ha a közönség is ér­zi ezt. Nem tudom, és különö­sebben nem is érdekel, hogy szabályos-e az én munkamód­szerem, mert egyedül az ösztö­neimre és a tapasztalataimra hagyatkozom - semmit sem bí­zok a véletlenre. A tervezésen túl nekem a megvalósítás folya­Jetenet az Óz a nagy varázsló című zenés mesejátékból (Szabó László felvétele) mata okozza az igazi élményt, mert minden ruhadarab megfor­málása külön örömet szerez. Egyik öltözéknek egyszerűségé­vel kell kifejeznie észrevétlensé­gét, egy másiknak pedig míves­ségével kell idéznie a korszakot, melyben játszik. A legapróbb részletre is figyelni kell, nincs el­hanyagolható tényező. Az ala­posság, az igényesség és a szakma szeretete elengedhetet­len. Mindhármat megkövetelem magamtól és elvárom munka­társaimtól is. - Hogyan tudtad egyeztetni jelmeztervezés közben az esztéti­kumot a célszerűséggel, illetve a minimális anyagi ráfordítással? - Hát igen, ezek az egyezteté­sek bonyolítják a munkát. Min­denütt csak a siránkozást halla­ni, hogy nem telik a művészet­re. Én már nagyon unom, hogy mindenki a pénztelenségre hi­vatkozik és azzal próbálja meg­magyarázni a produkció szegé­nyességét. Vallom, hogy nincs lehetetlen, és egy-egy jó ötlettel a hiányzó pénz is pótolható. A tervező feladata az, hogy meg­teremtse a pazarság illúzióját ­persze ehhez önmagából töb­bet kell adnia. Gyártás és terve­zés közben rengeteg körül­ményt kell figyelembe venni. Különösen a sok táncot és moz­gást tartalmazó sokszereplős színpadi művek kívánják meg a pontosabb munkát. A jélmezek­nek könnyen kezelhetőeknek kell lenniük, forma- és színtartó­nak. Gyors öltözéseknél hamar válthatónak, segíteniük kell a mozgást és sorolhatnám a cipőtalp felületétől a hajcsatig a sok befolyásoló tényezőt. Mind­ezt egy adott korban és megha­tározott helyzetben kell alkal­mazni. Egyeztetni a színpadon egyszerre megjelenő személyek­kel és tárgyakkal, hogy kialakul­jon az együttes színhatás a meg­világítással és a díszlettel. Köz­ben még nem is említettem a szí­nész alkatát és habitusát, ame­lyekhez szintén igazodni kell ­esetenként átformálni őket. - A Jókai Színházban a követ­kező munkád az Apácák lesz. Mi mindent csinálsz még a színhá­zon kívül? - Mindenfélét, ami érdekel, ami örömet okoz. Sokat alko­tok, textilplasztikákat és kelme­szobrocskákat „kreálok". Re­mélem, végre itthon is kapok le­hetőséget egy önálló kiállításra, mert az elmúlt hét évben csak külföldi meghívásaim voltak. Ezenkívül divattervezőként is tevékenykedem, bőrből dolgo­zom, táskákat tervezek. Van egy gyermekkézműves stúdióm, ahol az apróságok kézügyessé­gét, manuális készségét próbá­lom fejleszteni. Időnként előadásokat tartok öltözködés­kultúrából és divattörténetből, de „besegítek" más színházak­nak is. - Hogyan győzöd ezt a renge­teg munkát? - Mindez soknak tűnik, de szeretem a kihívásokat és izgal­mas egyszerre több síkon kipró­bálni a képességeimet. Csak annyit vállalok, amennyivel meg­birkózom. Egyébiránt minden te­vékenységem az jparművészet­hez kapcsolódik. Én erre tettem fel az egész életemet. B. SIPOSS ILDIKÓ Pályázati felhívás (1996) A Művelődési és Közoktatási Minisztérium ­MKM (Budapest) pályázatot hirdet a határon túli magyar könyvek kiadásának támogatására Pályázati feltételek: A pályázattal elsősorban a határon túli kiadóknál megjelenő, határon túli szerzők műveit kívánjuk tá­mogatni. Pályázhat minden olyan kiadó, kulturális műhely, egyházi szervezet, alapítvány, társadalmi szervezet, amely ilyen műveket kíván megjelentetni. A kész kéziratokat és a pontosan kitöltött pá­lyázati űrlapokat országonként a következő cím­re kérjük küldeni: Ukrajna: KMKSZ, 294000 Ungvár, Moszkva part 5. Románia: Romániai Magyar Könyves Céh, 4300 Tirgu-Mures, Paltinis 4. Jugoszlávia: Életjel Szabadegyetem (Slobodní Univerzitet), 24000 Subotica Szlovákia: Madách-Posonium Kiadó, Devätinová 54. (P.O.BOX 19), 820 11 Bratislava Szlovénia: 69220 Lendva, Partizán u. 120. Horvátország: 41000 Zágráb, Preradovica 29. A nyugati magyarság az MKM HTMF alábbi cí­mén: 1884 Budapest, Pf.l. Pályázati űrlap az országonként megadott címe­ken és az MKM ügyfélszolgálatán szerezhető be. Kizárólag a formai követelményeknek megfelelő és pontos költségvetést, gazdasági számításokat tartalmazó pályázatokat vehetjük figyelembe! A támogatás szempontjai: A bíráló bizottság előnyben részesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyveket, a tudományos, egyházi, eredeti, illetve a magyar klasszikus és kor­társ szépirodalmi művek és elsőkötetes szerzők műveinek, valamint a hiánypótló kétnyelvű kiadvá­nyoknak a megjelentetését. A pályázat elbírálásá­nál - magyarországi kiadók esetében - fontos szempont a határon túli terjesztés biztosítására tett javaslat, illetve vállalás. Az elbírálás formája: A beérkezett kéziratokat, pályázatokat országon­ként a helyi, szellemi és könyvkereskedelmi igénye­ket mérlegelve a - könyvszakma, egyházak, tudo­mányos testület/ek - képviselőiből álló Országos Alkuratórium készíti elő döntésre és továbbítja Bu­dapestre a pályázatokat. Itt a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Tanácsa összesíti az egyes országok­ból beérkezett pályázatokat és elkészíti a végleges javaslatot. Döntést - az előkészítés alapján - az MKM Gazdálkodási Szabályzata szerinti kötelezett­ség-vállaló hoz. A gyűjtőhelyre a beküldési határidő: 1996. már­cius 31. Az Országos Alkuratőrium a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Tanácsának: 1996. május 15. A döntés várható időpontja: 1996 május vége ­június eleje. A szerződéskötés várható időpontja: 1996 június. Az MKM külön-külön szerződést köt a nyertes pá­lyázókkal, amely az államháztartási törvények sze­rinti elszámolás feltételeit is tartalmazza. A pályázatok lebonyolítását az MKM Határon Tú­li Magyarok Főosztálya végzi. Cím: 1884 Budapest, Pf.l. A magyar intézet hírei A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Is részt vállalt annak a kiállí­tásnak a megrendezésében, amely a dunaszerdahelyi Csallóköz Múzeum­ban látható. A tárlaton a budapesti Munkácsy-díjas Váli Dezső és a pozsonyi Ignác Kolčák festményei, valamint a cseh származású Bela Kolčáková ak­varelljei és falikárpltjai tekinthetők meg március 10-ig. » # » Március 15-ig lehet eljuttatni a kulturális intézetbe a zánkai Gyermekalkotások Galériájának Szivárvány '96 című pályázatára szánt munkákat. A pályázaton - mint ismeretes - 4 és 17 év kö­zötti gyerekek vehetnek részt, szabadon választott témájú, bármilyen technikával készített, leg­alább két pályamunkával. í ANTENNA i Ollókezű Edward Két olyan filmet ajánlok fi­gyelmükbe a televízió e heti műsorából, amelyet elsősor­ban főszereplőik, a színészek miatt tartok érdemesnek meg­nézni. . Tim Burton rendezése, az Í986-ban készült Ollókezű Edward - melyet szombaton 15. 25-kor a Tv 1 tűzött műso­rára - Johnny Deppnek jelen­tett kiugrást. A film valamiféle mesébe oltott horrormix, fan­Matador tasztikus paródia, szatirikus melodráma, csipkelődő példá­zat az önzésről, a személyes ér­dekekről, az uralkodásvágyról .és egyéb emberi gyöngékről. Mese a titokzatos tudós-felta­lálóról, aki laboratóriumában szeretné előállítani a tökéletes embert. Csakhogy evilágra ho­zott teremtménye, Edward nem a legtökéletesebbre sike­redik, mert a fiúnak olló van a keze helyén. A film mese arról, hogy a szerelem még ollókezű Edwardot, a mássága miatt nagy felbolydulást keltő szörny­embert, bizarr koboldot is ké­pes érző emberré, szeretetre méltó, szimpatikus lénnyé vará­zsolni. Mese, amelyben győz a jó. Mese, amelyben ismét egy „földönkívüli", egy félelmetes és rejtélyes szörnyember mu­tatja meg azokat az értékeket, amelyekre igen erősen szomja­zunk, de amelyeket valahogy nem tudunk megtalálni ember­társainkban. S talán magunk­ban sem. Pedro Almodóvar rendező, a spanyol film fenegyereke az el­vadult ösztönök, a gyilkolás haj­lamának természetrajzát pró­bálja kivetíteni torreádorokról szóló filmjébe, a Matadorba, amely első jelentősebb munká­jának számít, s amelyet pénte­ken, 22.25-kor a Tv 2-n látha­tunk. Kettős kiugrás volt ez a film, hiszen nemcsak a ren­dezőre, hanem felfedezettjére, Antonio Banderasra is a Mata­dor bemutatása után kezdtek igazán odafigyelni. Almodóvar ezzel a munkájával merült meg először a lélek bugyraiban, nyo­mon követve Angel (Banderas), a különös képességekkel meg­áldott fiatal torreádorjelölt ön­megismerését, illetve a bika le­mészárlása és az emberölés iránt érzett vágy eluralkodásá­nak külső megnyilvánulásait. Azért érdemes megnézni a két fiatal színész korai alakítá­sát, hogy meggyőződjünk róla, voltak ők jobbak is, mások is, mint amilyennek ma láthatjuk őket. Mint amilyennek ma az Antonio Banderas ma, akcióhősként a Desperadóban amerikai film fellegvára mutat­ja színészetüket. A hollywoodi szórakoztatóipar mára ugyanis teljesen kisajátította mind­kettőjüket. A producerek a mo­zikat megtöltő, pénzt fialó szex­szimbólumot látják és haszno­sítják bennük elősorban. Johnny Deppben az érzelgős hősszerelmest (A Don Juan de Marcó ban láthattuk ilyennek), Banderasban az ellenállhatat­lan férfit (a három nap alatt le­futott selejtek selejtje, a Miami rapszódia asszonyszíveket morzsoló beteggondozója­ként), illetve az öldöklő, vad ak­cióhőst (amilyennek a mozija­inkban most műsoron lévő Desperadóban és a Bérgyilko­sokban láthatjuk). A hollywoodi álomgyárban sajnos beskatu­lyázták, és divatos, olcsó ideá­lokká szépítették őket. Pedig mindketten „színészként" in­dultak valaha. Az Ollókezű Ed­wardban, illetve a Matadorban. (tallósl)

Next

/
Oldalképek
Tartalom