Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-28 / 49. szám, szerda

1996. február 28. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 5 | Miért sír Zora Lazarová unokája? Milyen lesz a készülő iskolatörvény? Nem tudom, emlékeznek-e még Zora Lazarová unokájára? Ő volt az, akire képviselő nagymamája akkor hivatkozott, amikor az államnyelv védelméről szóló törvény kapcsán arról folyt a vita, szinkronizálják-e a cseh filmeket, vagy sem. Ő az a csodagyerek, aki nyomban vigasztalhatatlanná válik és szívet tépő zokogásba kezd, mihelyt nem szlovák, hanem cseh nyelvű mese megy a tévében. A képviselő nagymama szerint azért sír, mert frusztrálja szegénykét, hogy nem érti, rsi történik a képernyőn. Az államnyelvtörvény kiötlőit annyira meghatották Zora Lazarová unokájának könnyei, hogy elrendelték; a 12 éven aluli gyermekek számára készült idegen nyelvű filmeket egytől egyig szlovák szinkronnal kell ellátni, az idegen nyelv ugyanis károsan hathat a legifjabb szlovák nemzedék még gyenge és fejletlen, épp hogy csak sarjadzó nyelvérzékére. Az unoka tehát sír, ha az anyanyelvéhez közel álló és hozzá olyannyira hasonló cseh'nyelven beszélnek a mesefilmek hősei, a képviselő nagymama pedig latba veti befolyását, és eléri, hogy szinkronizálják a cseh mesefilmeket is. Ez ugyan nem olcsó mulatság, de az unoka és a legifjabb szlovák nemzedék zavartalan nyelvi fejlődése ennyit megér. LANSTYÁK ISTVÁN: NEGYEDIK VILÁG. A társadalmi kétnyelvűség kérdéseivel foglalkozó, szociolingvisztikai beállítottságú kutatók gyakorta hangsúlyozzák, hogy az olyan társadalmakban, amelyekben a lakosság egy része kétnyelvű, a kétnyelvűség valójában a hatalomban való egyenlőtlen részesedésnek a kifejezője, mivel általában a társadalom nagyobb hatalommal rendelkező része képes arra, hogy nyelvét ráerőltesse a társadalomnak kevesebb hatalommal rendelkező, kiszolgáltatottabb részére. A kisebbség szó szerintük voltaképpen az „alávetett", „nem uralkodó", „nem elit" kifejezés fedőneve. Ezek a kutatók a kisebbséKíváncsi vagyok, vajon hogyan reagálna a képviselő asszony unokája, ha történetesen magyar anyanyelvű volna, és az óvodában minden áldott nap kötelezően 30 percet kellene szlovákoznia, mint a vele egyívású magyar gyerekeknek? Ráadásul az ő esetükben nem egy közeli rokonnyelvű tévémese passzív hallgatásáról van szó, amely sírás esetén akár ki is kapcsolható, hanem aktív odafigyelésről, igyekezve megfelelni az elsajátítás támasztotta elvárásnak. És vajon mit szólna a nagymama, ha hályogkovácsszakértelmű, a bilingvizmusról és a nyelvoktatásról mit sem tudó óvónénik utasítgatnák és vezényelnék naponta az unokáját, számára teljesen idegen nyelgek ellen elkövetett nyelvi erőszakot a belső gyarmatosítás egyik formájának tekintik. A politológusok és nyelvészek egy része az őshonos, de hatalomtól megfosztott népcsoportok megnevezésére a negyedik világ kifejezést használja: többnyire olyan csoportokról van szó, amelyeket modern nemzetállamok kebeleztek be vagy szabdaltak széjjel. Ilyenek pl. a lappok Norvégiában, Svédországban, Finnországban és Oroszországban, a baszkok Spanyolországban és Franciaországban, a kurdok Iránban, Irakban, Szíriában és Törökországban, az ujgurok Kínában, Kazahsztánban, Kirgiziában, Üzbegisztánban és ven? Az oktatási minisztérium által kiadott, idei évre szóló pedagógiai és szervezési irányelvek ugyanis kötelezővé teszik a napi félórás szlovák nyelvű foglalkozást a magyar nyelvű óvodák valamennyi osztályában. Tehát a három vagy - mivel újabban már két és fél éveseket is bevesznek - alig hároméves legkisebbeknél is. A szlovák nyelvű óvodai foglalkozás mikéntje pedig teljesen az illető óvónő egyéni hozzáállásától és elképzeléseitől függ, kidolgozott módszertana ugyanis nincs, van ellenben központi utasítás, miszerint a foglalkozás kötelező és rendszeresen ellenőrizve lesz. Hogy milyen kritériumok alapján folyik majd az ellenőrzés, az egyelőre titok, sejtTürkméniában, a csecsenek Oroszországban. A negyedik világhoz tartozónak tekinthetők továbbá az olyan néprészek is, amelyeknek van ugyan azonos nyelvű anyaországuk, ahol az illető nyelvet hivatalosként használják, de az illető nép számottevő része ezen az országon kívül él, őshonos kisebbségként, így a negyedik világ részének számítható többek között Jugoszlávia albánok lakta Koszovó tartománya, a Nagy-Britannia részét alkotó Észak-Írország, de ide vehetők a Kárpát-medence peremállamainak magyar lakosságú területei is. (Folytatjuk) hetően még maguk az ellenőrök sem tudják. Fő, hogy az óvónők tudják, hogy ellenőrizve lesznek, és ennek jegyében folynak a foglalkozások. Fejetlenül, hol szlovákul, hol magyarul, nem személyhez és szituációhoz kötötten, hanem ahogy jön. Nincs apelláta, a központi utasításnak eleget kell tenni. Az apróságok tehát szlovákoznak, két biliztetés között. Amikor a módszertan hiányát említettem egy kétnyelvűséggel foglalkozó szakembernek, az csak legyintett: „Ugyan! Olyan ez, mintha valaki tökéletesen egyetértene az áldozat kivégzésével, csupán a kivégzés módját illetően volna válogatós. A bilingvizmus nemzetközi szaktekintélyei nem is foglalkoznak az óvodáskorúakkal, mivel ezt a kort, amikor a gyermek a saját anyanyelvét sem beszéli még tökéletesen, egyszerűen nem tartják megfelelőnek egy további nyelv nem spontán elsajátítására." Hát ez bizony megbocsáthatatlan álláspont a nemzetközi szaktekintélyek részéről. Látszik, hogy nem a szlovák oktatási minisztériumban dolgoznak és nem is valamelyik járási tanügyi hivatalban. Igaz, hogy szaktekintély ide, nemzetközi hírnév oda - ilyen nézetekkel ezekre a munkahelyekre fel sem vennék őket. VOJTEK KATALIN J KÖZLEMÉNY A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége központi irodája tájékoztatja a szövetség alapszervezeteit, hogy az előző évekhez hasonlóan, korlátozott mennyiségben ismét módunkban áll magyarországi tankönyveket biztosítani. A tankönyvrendelés határideje 1996. március 12. Az érdeklődők a rendelés részleteiről a központi irodában, valamint a kerületi választmányok elnökeinél kapnak felvilágosítást február 27től. SZMPSZ, 945 01 Komárno, P.O.Box 100, tel./fax: 42 819 4076 Egyre többet hallani arról, hogy a Szlovák Nemzeti Pártpolitikusai a szlovákmagyar alapszerződés ratifikálásáért cserébe az iskolatörvény módosítását, illetve egy új iskolatörvény elfogadását kérik. Szeretném tudni, mi készül az SZNP boszorkánykonyhájában, mi lehet a célja az új iskolatörvénynek - kérdi G. M. nagymácsédi olvasónk. Információim az SZNP által szorgalmazott új iskolatörvénytervezetéről, sajnos, lehangolóak. Az SZNP politikusai egy olyan típusú iskolatörvény elfogadásával számolnak, amilyet egy éwel ezelőtt Romániában fogadott el a parlament. Úgy tűnik, miután az ún. alternatív oktatás bevezetése a múlt évben nem járt sikerrel, az új oktatási törvény majd a jog kényszerítő eszközeivel, törvény által rendeli el egyes tantárgyak államnyelven történő oktatását. Az SZNP politikusainak nem titkolt elképzelése, hogy a történelmet a készülő törvény szerint csakis A Zselízi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium - ez a „végvári" nyolcosztályos középiskola az idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Négy évtized telt el azóta, hogy az 1956/57-es tanévben megnyitotta első osztályát - 22 tanulóval. Most, 1996ban az iskola négy párhuzamos osztályában 201 diák tanul. A környék két központi alapiskolájából, Zselízről és Léváról kerül ki a diákok zöme, de jelentkeznek tanulók más helyekről is, a négy város: Léva, Ipolyság, Zselíz és Párkány határolta területről. Idézzük fel, milyen is volt ez az elmúlt negyven esztendő, amelynek leforgása alatt diáknemzedékek - köztük későbbi orvosok, mérnökök, tanárok, művészek egész sora került ki a zselízi gimnázium falai közül. Göbő Lajos, majd az 1965/66-os tanévtől Gerő János igazgatása alatt a kezdeteket az útkeresés és a bizakodás jellemezték, de akadtak gondok, bajok, nehézségek is. Az iskola történetének legsötétebb időszaka a hetvenes évek második felére esik, amikor kegyetlen nyomás nehezedett az intézményre. Ezekben az években döntöttek úgy a tanügyi szervek, hogy nem nyithatók párhuzamos osztályok. És ekkor egy komoly, összehangolt küzdelem kezdődött az iskola leépítésének és felszámolásának megakadályozásáért. Minden követ megmozgattunk, minden támogatót, segítő kezet felkutattunk. Az összefogás, az egyetakarás eredménnyeljárt: a tanügyi szervek az utolsó pillanatban, a tanévkezdés napján megadták az engedélyt a két osztály megnyitására. Mindenki megtette a magáét: az iskola igazgatósága, a tanári kar és a szülők. A szülők, akik hittek az iskolában, bíztak a küzdelem értelmében és eredményességében, és az utolsó pillanatig kitartottak. Egyetlen szülő sem íratta a nyári szünidő alatt más iskolába a gyermekét. Csodálatos érzéssel kezdtük azt a tanévet.... Iskolánk mindig fogékony volt az új kihívások iránt. A hetvenes évek második felében elsőkén!: vezettük be az ún. szakosított oktatást a mezőgazdasági, a vegyipari termelés és a számítástechnika alapjaiból. Az 1978/79-es tanévben már 13 diákunk tett mezőgazdasági szakérettségit. Azon gimnáziumok közé tartozunk, amelyek a nyolcvanas évek elején bevezették a szlovák nyelvű szakkonverzációt matematikából, fizikából, kémiából és biológiából. Ez segítette a szlovák szakterminológia jobb elsajátítását és végső soron a diákok sikeszlovákul lehetne oktatni Szlovákiában. Szó van arról is, hogy amennyiben megvalósulnának a jelenlegi oktatásügyi tárca elképzelései, a szlovák nyelvet csakis szlovák nemzetiségű pedagógusok taníthatnák majd a magyar oktatási nyelvű iskolákban. A jelenlegi kormányzat az új oktatási törvénytervezet alapeszméi értemében a nemzeti kisebbségek iskoláiban oly módon kívánja megvalósítani a nevelést és oktatást, hogy „a Szlovák Köztársaság nemzetiségi kisebbségekhez tartozó polgárainak megszilárduljon pozitív hazafias viszonya a szlovák államisághoz". A készülő iskolatörvény állítólag olyan jogokat kíván „megadni" a kisebbségeknek, amelyek teljes mértékben „megfelelnek az európai normáknak". Az igazán becsületes a kormányzat részéről a készülő oktatási törvénnyel kapcsolatban is az volna, ha nem „megadná", hanem elismerné és biztosítaná a nemzeti kisebbségek tagjainak legalapvetőbb - az anyanyelvükön való tanulás - jogát. Dr.MÉSZAROS LAJOS resebb felkészülését a főiskolákra, egyetemekre. A rendszerváltás iskolánk életébe is változásokat hozott. 1990 februárjában demokratikus választás útján új vezetők kerültek az intézmény élére, az iskola két volt diákja: Gubík Jenő és PhDr. Nagy Béla tanárok. Az utóbbi négy-öt évben a legtöbb energiát az új épületszárny befejezése, illetve a szükséges anyagi eszközök előteremtése igényelte. Megfogalmazódtak a távlati elképzelések, pedagógiai tervek is, melyek segítségével jobb eredmények érhetők el. Fő törekvésünk az idegen nyelvek (angol és német) oktatásának kibővítése, a természettudományi tantárgyak hatékonyabb oktatása. Ezért vezettük be az 1992/93-as tanévben az ún. differenciált oktatást, vagyis az 1.-3. évfolyamban az angol, valamint német nyelvből és matematikából külön csoportokban tanulnak a kezdő és a haladó tanulók. Kelégítjük növendékeink számítástechnika iránti érdeklődését is. Fokozott figyelmet szentelünk a szlovák nyelv tanításának, hogy diákjaink nagyobb önbizalommal kezdhessék a továbbtanulást. Eredményességünket az 1989-től eltelt időszak statisztikai adatai bizonyítják, melyekből kitűnik, hogy a felsőoktatási intézményekbe jelentkező tanulóink 67-68 százaléka sikeres a felvételi vizsgákon. Az utolsó két év mutatói a legjobbak: 1993/94ben a jelentkezett 33 diákból 24et vettek fel, ami 72,7 %, az 1994/95-ös tanévben pedig az 53 jelentkezőből 39 nyert felvételt, vagyis a jelentkezők 73,58 %-a. Ez örvendetes tény. Végzőseink legtöbbje a pedagógusi pályát választja, de jelentkeznek műszaki egyetemre, orvosi, bölcsésztudományi, jogi karra, közgazdasági egyetemre, erdészeti, katonai, művészeti főiskolára, teológiára, stb. Több-kevesebb sikerrel próbálkoznak magyarországi továbbtanulással is. Ebben az évben három növendékünk került be ösztöndíjasként magyarországi egyetemre. Azok a diákjaink, akik nem egyetemen vagy főiskolán tanulnak tovább, szakiskolákban folytatják tanulmányaikat, néhányan pedig munkaviszonyba állnak. Ugy tudjuk, hogy megtalálják és megállják helyüket az életben. A Zselízi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium négy évtizede szolgálja a Garam-mente magyarságát. Ennél nemesebbet és fontosabbatnem is tehet. Ez a küldetése. Dr.BÍRÓ BÉLÁNÉ Eljött a megmérettetés ideje Rossz álomnak tűnnek a rimaszombati magyar oktatási nyelvű alapiskolák körüli legújabb fejlemények. Az érintetteket joggal háborítja fel a hatalom ellenszenv és rosszindulat vezérelte, példátlanul arrogáns viszonyulása a város magyar nyelvű oktatásának problémáihoz. Mint ismeretes, a Dobšinský utcai alapiskolának a járási tanügyi hivatal és a hadsereg között megkötött bérleti szerződés alapján a kaszárnyában biztosítottak ideiglenes elhelyezést. A szerződés eredetileg 1995. július l-ig szólt, de mivel nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar oktatási nyelvű alapiskola helyzete addig nem nyer végleges megoldást, a határidőt egy függelékkel 1998. július l-ig meghosszabbították. Štefan Ľupták, az új tanügyi igazgató és a hadsereg illetékesei azonban módosították a bérleti szerződést, amely ennek értelmében 1996. július 1-én lejár. Ezt a tényt csak nemrég, fél éwel a módosítás után hozták az érintett iskola igazgatónőjének tudomására. A módosítás annyit jelent, hogy a tanév végén az iskolának ki kell költöznie a kaszárnya épületéből, anélkül, hogy tudná, hol kezdi meg szeptemberben ismét a tanítást. A Nyugat lakótelepi 16 tantermes iskola építése pénzhiány miatt szünetel, és legnagyobb megrökönyödésünkre már az is kétségessé vált, hogy egyáltalán magyar tanítási nyelvű lesz-e. A tanügyi hivatal vezetője szerint még kérdéses a szóban forgó iskola tanítási nyelve. Az eset önmagáért beszél, híven illusztrálva, hogy a hivatalos szerveket az adott szó semmire sem kötelezi, különösen, ha a kisebbségnek tett ígéretről van szó. Az előző tanügyi igazgató, Alevová asszony ugyanis annak idején az iskolatanácsnak írt levelében kinyilvánította, hogy a kaszárnya bérleti szerződésének lejárta után a Dobšinský utcai magyar iskola kapja meg a Nyugat lakótelepen épülő új iskolát. Ezt az oktatási tárca és a köztársasági elnöki iroda iletékesei is megerősítették - közölte levelében. Ennek ellenére most itt tartunk. Úgy tűnik, gyermekeinket ismét pincehelyiségekbe és a város különböző pontjain bérelt termekbe igyekeznek visszakényszeríteni a hatalom képviselői. A tanítás körülményeinek ebből eredő leromlása óhatatlanul azzal járna, hogy a magyar szülők végleg elveszítenék az anyanyelvű oktatás jövőjébe vetett hitüket, és alaposan meggondolnák, adják-e ilyen feltételek közepette magyar iskolába gyermekeiket. Ebben a helyzetben részünkről, rimaszombati és környékbeli magyarok részéről egyenesen bűn volna a közömbösség. Nem nézhetjük tétlenül a megmaradásunkat jelentő magyar iskola sorsának alakulását. Úgy tűnik, eljött az ideje, hogy egy emberként összefogjunk megmentése érdekében. Rendkívül fontos, hogy a város magyar nyelvű lakossága eszmei meggyőződésétől, pártállásától, felekezeti hovatartozásától függetlenül a sajátjának érezze az iskola ügyét és tegyen valamit rendezéséért. Nem hagyatkozhatunk a véletlenre, a „majd csak lesz valami", „majd csak tesz valaki valamit" magatartás elfogadhatatlan. Meg kell szerveznünk egy pedagógusokból, a városi képviselet tagjaiból, szülőkből, értelmiségiekből álló csoportot, amely kezébe veszi az iskola megmentésének ügyét. Pártjainknak, szakmai, társadalmi szervezeteinknek és a bérleti szerződés módosításával közvetlenül érintetteknek is hallatniuk kell hangjukat. Elsősorban az iskola tanári karának és szülői közösségének kell levéllel fordulnia az oktatásügy valamennyi illetékes szervéhez, hogy nyilvánítsák ki, hogyan képzelik el az előállt helyzetben az iskola sorsának alakulását. Egy dolgot szükséges nyomatékosan leszögezni: az iskola sorsa, amelytől itteni magyarságunk megmaradása függ, nem pártügy, hanem valamennyiünk közös ügye. Nincs tehát helye olyan véleménynek, amilyet, sajnos, magam is hallottam: a városból csak az Együttélésnek vannak képviselői a parlamentben, azok pedig semmit sem tesznek az iskola érdekében. A megoldást akadályozza az, aki ilyesmit terjeszt. Az állításnak nincs valós alapja, mert képviselőink nagyon gyorsan reagáltak az eseményekre, megtettek, s meggyőződésem, hogy a jövőben is mindent megtesznek kielégítő rendezése érdekében. A megoldáshoz parlamenti képviseletünk aktív hozzáállása szükséges, de elengedhetetlenül fontos a helyi szintű érdekvédelem. És még valami: a józan megfontoltság, következetesség, szívós kitartás és elkötelezettség. Gyorsan kell cselekednünk, nehogy az idő szorításában olyan megoldás elfogadására kényszerüljünk, ameiyre normális körülmények között nem lennénk hajlandók. Nem tétovázhatunk hát eljövendő nemzedékeink ellen vétkeznénk késlekedésünkkel. Eljött a megmérettetés ideje. Most kiderül, tudunk-e összefogni és helyesen cselekedni. EGYÜD LÁSZLÓ Kétnyelvűségi alapfogalmak 6 Iskola a végeken