Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-27 / 48. szám, kedd

[j] ÚJ szó KULTÚRA 1996. február 472. VALTOZATOK A PARNASSZUSRA Egy költészeti folyóirat széles margóira Hírlapi tudósításokban is megjelent a Parnasszus. Idegen nyelven is dicsérték. Nem mitologikus geopolitika határozta meg helyét, hanem nyelvi és irodalmi egyedisége. Magyar verseket közöl, illetve nem magyar költők magyarított költeményeit. Felelős szerkesztője Turczi István,kiadja az Adóholding Rt., felelős kiadó Ispánki László. Immár két évfolyamának három számát olvashatja a versolvasók hada, benne önmagát költőink, kiknek java még hátra van az időben. Ván a Parnasszusnak még egy jellemzője: helyet ad fotográfiáknak. Eifert János, Révész Jamás és Sántha Éva képei fényképei gazdagítják a grafikai formáját. II. Maga a tisztaság. Maga a vers. Maga a költő. Maga az olvasó. Maga a sznob. Hiszi-e valaki magamagáról valamelyiket, -ha nem emlegetik? A verset is el kell adni. Sznoboknak is. Meg különben is, ki olvas ma verset költőkön, diákokon és sznobokon kívül? Talán a -kiadók, akik kiadják a pénzüket. Talán a szerkesztők, akik kiteszik a lelküket egy kéziratért. Is. Kéziratot könnyű beszerezni - mondja a szerkesztő. Egyszer - mondom én - mert ha nem fizetik ki a honoráriumokat, nincs pénz villanyra, írógéppapírra, de még a számítógép sem megy magától, ceruzát is venni kell, toalettpapírra meg nem lehet írni. Bár, ki tudja, hol van a polgárpukkasztás határa? Egyáltalán, a sznob olvas-e verseket? Vagy a vers olvastatja magát a sznobokkal? Fotográfiákkal aládúcolva a Parnasszusban, mint a könyvtári létra billegő lába. III. Kinek-kinek létkérdés a vers. így vagy úgy. A tavalyi első évfolyam első számában nagyjából sikerült teljes kört futnia a szerkesztőnek. Még a párizsi magyar neoavantgárd költészet is helyet kapott. Van aki folytatást is várt, ha már a verskép alatt, fölött, mellett, a grafikai és a fénybeli olyjelentős szerepet kapott. Mégha némelykor elnyomja is a verset a látvány, vagy a látvány fekszik alá a komputer megcsinálta képiségnek. Aztán lassan változni kezdett a Parnasszus nyújtotta látvány. Harmadszorra tisztább lett a verskép, jobban formázott a papíron a kép. Csak ez utóbbi még mindig valamifajta tudatalatti dekorációként, mint nő alá terített tiszta ágylepedő üzen a versen átsugarazva. Némely oldal így vonzó és taszító Is egyben. Látva a fotográfiát, a pontokra bontott fény-árnyék vonalat, néha keresni kell a verset, s így nézve a verset, olykor nem látni a képet. Vidámság ez mégis, mint maga a folyóirat a nagy egészben. Költészet a társadalmi enyészetben. Verskamatokkal visszafizetett kölcsön, hogy költőnk is költsön borra, nőre. De költ-e az olvasó pénzt majd e lapra, feltéve mindenét a szellemi kamatra, mert pénz körül forog a versolvasó? Legyen az diák, tanár vagy sznob, háziasszony, bankár vagy aktatologató minisztériumi hivatalnok. A Parnasszus itt van, bemutatták és bemutatkozott. Pozsonyban és Bratislavában. Vers is van, költő is születik. Lesznek-e olvasói a verseknek, kiket költők vezetnek? DUSZA ISTVÁN JÓ HÍR Pozsonyi rendezésre készül Eszenyi Enikő Négy budapesti rendezése után (Leonce és Léna, West Side Story, Heilbronni Katica, Baal) az idén először idegen nyelvű társulattal dolgozik majd Eszenyi Enikő, a Vígszínház vezető színésznője. Martin Porubjak, a Hviezdoslav Színház dramaturgja hívta meg őt Pozsonyba, miután látta, hogyan állította színpadra Kleist darabját, a Heilbronni Katicát. Történt mindez tavaly, valamikor az év elején, amióta Eszenyi többször is megfordult Pozsonyban. A Hviezdoslav Színház repertoárját most már kifordítva is ismeri; kedvenc előadása A chioggiai csetepaté lett, a színészek közül a legjobbnak Martin Hubát tartja. Méla Jacques szerepét az Ahogy tetszikben neki tartogatja. Eszenyi ugyanis Shakespeare-t rendez áprilisban. Azért választotta ezt a darabot, mert a Pesti Színházból már betéve tudja. Ott Valló Péter állította színpadra, s ő Rosalindát játssza. A pozsonyi betanítás ezáltal könnyebb lesz, bár kétségtelen, bizonyos pillanatokban épp az ottani előadás tükre nehezíti majd Eszenyi dolgát. El kell ugyanis szakadnia attól a képtől, amelyet mélyen magában hordoz. Múlt heti megbeszélései során a színház vezetőségével már részletkérdésekről is szó esett. A díszletről, amelyet állandó otthoni munkatársa, Erkel László-Kentaur tervez. A kosztümökről, amelyek Bartha Andrea fejében születnek meg. A színpadi terepszemle - süllyesztő, forgószínpad, zsinórpadlás - megtörtént, a produkció költségvetése elkészült, a darab átigazítva, Ľubomír Feldek fordítása állítólag remek, Melis László küldi a zenét, a szlovák színészek izgatottan várják a próbakezdést. De ez még csak a kíváncsiság okozta izgalom. Eszenyi munkatempójáról egyelőre semmit sem Kovács Zita felvétele sejtenek. Amikor szlovák Rosalindája a színház büféjében két jelenése között bablevest kanalazgatott, Eszenyi csak annyit mondott: „Na, nálam erre nem lesz gyomra. Próba közben legfeljebb egy korty teát fog inni - ha le tudja nyelni." Jozef Vajda, Marián Labuda, Zuzana Fialová, Ingrid Timková és a többiek még hírből sem ismerik pesti kolléganőjüket. Az elvárások mindkét fél részéről nagyok. Eszenyi Enikő azonban pontosan tudja, mit akar. A június elsejei bemutatóig mindennek úgy kell történnie, ahogy neki tetszik. A vesztes csaták nem az ő csatái. (sz. g. I.) Nyelvi kincsek a periférián Kortárs művészeti fesztivál Értesítjük a művészetek kedvelőit, hogy 1996. március 2-án (szombaton) 20.00 órai kezdettel a komáromi II. központban (a Pano megrendezésre kerül az I. Vertigo Művészeti Fesztivál, Az országos nyen a Vertigo Art Stúdió és vendégelőadóik mutatkoznak be. 20.00 Műsorkezdés 20.10 Alternatív színház 21.00 Maťo Kmeť: Vldeoinstalláció 21,20 Fehér Sándor-Szűcs Enikő: Tsűszóam expellas furca, tamen usque recurret 21.40 Perfomence-ek (Mészáros Ottó, Rónai Péter, Szűcs Enikő) 24.00-S.00 VideoArt A műsorral párhuzamosan installációk, kiállítások, happeningek, video stb, kerülnek bemutatásra. Közreműködnek: Cselényi Árpád, Farkas Roland. Fecso Szilárd, Fehér Sándor, Maťo Kmeť, Mészáros Ottó, Molnár Gábor. Rónai Péter, Szabó Szilárd, Szűcs Enikő, Tégias Attila, Vida Ferenc. Kis NYELVŐR A Palócföld Kármán-száma Mint azt lapunkban is olvashatták a múlt évben, október 6án Losoncon, halálának 200. évfordulója alkalmából irodalomtörténeti szemináriumot rendeztek Kármán Józsefről. Az ott elhangzott előadások egészen új megközelítésben tárgyalták Kármán életművét, s eddig még feltáratlan adatokat tettek közzé az író és családja élettörténetéből is. A konferencia egyik szervezője a Salgótarjánban megjelenő közéleti, irodalmi, művészeti folyóirat, a Palócföld volt. Szerkesztősége vállalta, hogy anyagi és megjelentetési gondjaik ellenére írásban is közzéteszik a konferencián elhangzott előadásokat. A lap ezen, 95/6. száma a közelmúltban került ki a nyomdából. Dr. Praznovszky Mihály, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója a Kármán család ősével, Kármán András életútjával és jelentőségével foglalkozik. Pontos születési adatai nem ismertek, tanulmányait Debrecenben, Sárospatakon valamint külföldi egyetemeken végzi, s hazatér Losoncra, ahol harminc éven keresztül a losonci iskola rektora. Ezen évtizedek alatt... sok nyughatatlansággal, hasznos fáradsággal moderálta oskolán•kat, és tagadhatatlan szép profectusokat is mutatott tanuló ifjainkban... Ezzel nemcsak magának, hanem nemes Scholánknak is hírt, nevet, tisztességet szerzett - olvashatjuk a nyugdíjazásakor kiadott munkásságát összefoglaló losonci határozatban. Dr. Bíró Ferenc, a JATE (József Attila Tudományegyetem) egyetemi tanára Kármán József Urániájának programírásait elemzi. Ezek egyik fontos témája a nemzet és a nyelv, melynek azonosságáról az Uránia bevezetőjében olvashatunk: „Ez az a pallandium, mely fenntartja alkotványunkat, az a végvár, amely az idegent, míg idegen, eltilt határainkról, vagy hazafivá változtat, az a mód, amely nemzetünket lételében megtartja, az a jegy, amely megóv, hogy többek között el ne olvadjunk..." Penke Olga, a JATE egyetemi docense az Uránia Raynal-fordításait elemzi. Raynal Guillaume abbé, francia filozófus és történész a gyarmatosítás, a rabszolgaság, az egyház hatalma ellen lépett fel, s ezen nézeteinek adott hangot írásaiban is. Kármán a „A két india története" c. művének két részletét közli „Eliza" és „A két szeretseny Ifjú" címmel. P. K. valószínűnek tartja, hogy Kármán a két történetet nem az eredeti műből vette át, hanem német vagy francia folyóiratokból fordította magyarra és „még az eredetinél is érzelmesebbre formálta őket választott olvasói, elsősorban az»asszonyi nem« érzékenységének kívánva megfelelni." A konferencia egyik legérdekesebb előadását a budapesti ELTE (Eötvös Loránd Tudományegyetem) tanársegédje tartotta „Kármán József: Ami tudható és ami nem" címmel. Kármán életútja születésétől egészen a haláláigtele van bizonytalanságokkal. (Feltehetőleg ez az egyik oka annak, hogy életrajzi monográfiájának megírására 1954-ben Gálos Rezső révén történt legutoljára kísérlet). Hiányoznak a pontos dátumok, a tanulmányainak részletei, kapcsolatai stb. A fiatal kutató az eddig publikált és az általa feltárt ill. újra ellenőrzött adatok segítségével próbál, nem is egészen sikertelenül, rendet teremteni. Fried István, a JATE egyetemi tanára „A (túl)érzékeny posztmodern. Fanni - mai hagyományai" címmel a legismertebb Kármán-művet veti elemzés alá. „...az elégtelenség-érzés áthatja a naplóíró tevékenységét, az írást is, hogy a gesztus elsőbbségét, a beszéd nélküli nyelv, az érzékeny magatartás irodalomba ágyazottságát állítsa szembe azok világával, akik ezen irodalmon kívül maradtak..." - olvashatjuk többek között. A szerző a szentimentalizmus - érzékenység szemszögéből nézve hasonlítja össze a művet a korral, s arra is keresi a választ, hogy a mű miért csak évekkel megírása után került az irodalom homlokterébe. PUNTIGÁN JÓZSEF Az a tény, hogy a Csallóköztől a Bodrogközig terjedő terület lakossága a magyar nyelvterület peremét alkotja, legtöbb tekintetben inkább hátrányt jelent, mint előnyt. „Periféria" vagyunk nemcsak a magyar nyelvterület viszonylatában, hanem Szlovákián belül is, az ezzel járó minden negatív következménnyel együtt. E sajátos helyzetnek nyelvi - vagy inkább nyelvtudományi szempontból van egy előnyös oldala is: az e területeken beszélt magyar nyelvjárások a központibb fekvésű magyarországiaknál jóval több értékes ősi vonást őriztek meg, s ezenkívül nagyszámú sajátos újítást is tartalmaznak. Ezekbe a tájnyelvekbe - peremhelyzetüknél fogva - számos új nyelvi változás már nem jutott el, s ezért sok tekintetben régebbi állapotot tükröznek, mint a nyelvterület belsejének nyelvjárásai. így például a palóc nyelvjárások beszélői még mindig úgy ejtik az a hangot, mint az ősmagyarok: kerekítés nélkül, akárcsak finn nyelvrokonaik vagy a környező népek. (Ez a kerekítés nélküli palóc a tehát nem szlovák hatásra jött létre, ahogy sokan gondolják, ámbár ha kialakulásához nem is, de megmaradásához - a peremhelyzet mellett - a szlovák nyelv szomszédsága is hozzájárulhatott, bér a szlovák a -nak nem is egészen azonos a hangszíne, mint a palóc a-nak.) - Vagy például a palócok egy része még mindig használja azt az ly hangot, amelyet - néhány más peremterületet kivéve - mindenütt jnek ejtenek már, csupán helyesírásunk őrzi még mindig e hang emlékét, megnehezítve ezzel a betűvetést tanuló iskolásaink dolgát. Nyelvtani példaként említsük meg, hogy a palóc tájszólások egy részében főleg az idősebbek nyelvhasználatában előfordulnak még 3zok az ún. családi helyhatározóragok, melyeknek hangtanilag pontos megfelelői a magyarhoz legközelebb álló rokon nyelvben, a vogulban is megtalálhatók, a magyarnál tágabb jelentésben. A palócban e ragok személy- és foglalkozásnevekkel kapcsolatban használatosak. Pl. Sándornyi mentem annyit jelent: 'Sándorékhoz mentem', Sándornott voltam: 'Sándoréknál voltam', Sándornól jövök, 'Sándoréktől jövök'. Az érdekesség kedvéért hozzunk egy vogul példát is: a witnöl vogul nyelven annyit jelent, mint 'víztől': a wit a magyar víz szónak, a -női a palóc -nól/nől családi helyhatározóragnak felel meg. A peremnyelvjárásoknak a szókincse is sok olyan ősi elemet megőrzött, amely a többi nyelvjárásunkból és a köznyelvből már rég kipusztult. Ilyen például a 'tojás' jelentésű mony szó, amely ma főleg a tyúkmony, tikmony összetételben él. Finn megfelelője máig is köznyelvi szó: muna. A tikmony változat előtagját egyes nyelvjárások beszélői már nem azonosítják a tyúk szóval: ezzel magyarázható, hogy sok helyen a lúdtojást lúdtikmonynak, vagyis szó szerint „lúdtyúktojás"-nak nevezik. A régi mony szó származéka a 'csődör' jelentésű monyas is, amely sok helyen stílusértékét tekintve durva, vulgáris; bizonyára azért, mert ebben a mony szó 'here'jelentésű. Egy másik ősi uráli (és altáji) szó az eme, emse, amely a régi magyar nyelvben különféle nőstény állatok megnevezésére szogált, ma viszont már a tájszólásokon kívül csak az Emese névben él tovább. Töve, az em-ik 'szopik' ige megtalálható még a csecsemő, az emlő és az emlős szóban is. A peremnyelvjárások azonban nem minden tekintetben konzervatívak. Viszonylagos elszigeteltségüknél fogva számos új, sajátosan csak rájuk jellemző, más nyelvjárásokba be nem hatolt nyelvi jelenséget is tartalmaznak. így pl. az I és az á hangnak bizonyos helyzetben megnyivánuló zártabbá tevő hatása a csallóközi és a mátyusföldi nyelvjárások egy részében összeadódik, s á utáni helyzetben a mély hangrendű szavakban a -val/vel ragnak -vú változatát eredményezi, pl. apámmú, kapávú, katonávú alakokat a köznyelvi apámmal, kapával, katonával helyett. - A köznyelvinél sokkal „modernebb" alakok a mátyusföldi észő, v/sző-félek is, az eszel, viszel megfelelőjeként. A fejlődésnek még további fokozatát képviselik a csallóközi eszű, viszű formák. Ezekhez képest épp az eszel, viszel formák számítanak „megőrzött régiségnek". A peremnyelvjárások újításainak egy része a szomszédos idegen nyelvek hatására alakult ki. Kétségtelen például, hogy a gömöri nyelvjárások egy részében a hosszú mássalhangzók szlovák hatásra változnak röviddé, s lett így a hallok szóból halok, a halott-ból halót, az ittam-ból itam, a tollam-ból tolam stb. A szlovák eredet természetesen nem jelent semmiféle megbélyegzést; sem a szavak, sem a hangtani jelenségek vagy a nyelvtani formák értékét nem befolyásolja az, hogy milyen eredetűek. Az a felfogás, amely az idegen eredetű jelenségeket rosszabbnak vagy egyenesen helytelennek, sőt kiirtandónak tekintette, tudománytalan, noha a magyar nyelvészetben és nyelvművelésben mindmáig kísért. A peremnyelvjárásoknál is érdekesebbek s a nyelvtudomány számára még érdekesebbek az ún. nyelvjárásszigetek. Ezek olyan nyelvjárások, amelyeket minden oldalról idegen nyelv vesz körül. Ezekről azonban legközelebb. LANSTYÁK ISTVÁN