Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-23 / 45. szám, péntek

6 I ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1996. február 24. Pályázati felhívás (1996) A Művelődési és Közoktatási Minisztérium MKM (Budapest) pályázatot hirdet a határon túli magyar könyvek kiadásának támogatására Pályázati feltételek: A pályázattal elsősorban a határon túli kiadóknál megjelenő, határon túli szerzők műveit kívánjuk támogatni. Pályázhat minden olyan kiadó, kulturális műhely, egyházi szervezet, alapítvány, társadalmi szervezet, amely ilyen műveket kíván megjelentetni. A kész kéziratokat és a pontosan kitöltött pályázati űrlapokat országonként a következő címre kérjük küldeni: Ukrajna: KMKS€, 294000 Ungvár, Moszkva part 5. Románia: Romániai* Magyar Könyves Céh, 4300 Tirgu-Mures, Paltinis 4. Jugoszlávia: Életjel Szabadegyetem (Slobodní Univerzitet), 24000 Subotica Szlovákia: Madách-Posonium Kiadó, Devátinová 54. (P.O.BOX 19), 820 11 Bratislava Szlovénia: 69220 Lendva, Partizán u. 120. Horvátország: 41000 Zágráb, Preradovica 29. A nyugati magyarság az MKM HTMF alábbi címén: 1884 Budapest, Pf.l. Pályázati űrlap az országonként megadott címeken és az MKM ügyfélszolgálatán szerezhető be. Kizárólag a formai követelményeknek megfelelő és pontos költségvetést, gazdasági számításokat tartalmazó pályázatokat vehetjük figyelembe! A támogatás szempontjai: A bíráló bizottság előnyben részesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyveket, a tudományos, egyházi, eredeti, illetve a magyar klasszikus és kortárs szépirodalmi művek és elsőkötetes szerzők műveinek, valamint a hiánypótló kétnyelvű kiadványoknak a megjelentetését. A pályázat elbírálásánál - magyarországi kiadók esetében - fontos szempont a határon túli terjesztés biztosítására tett javaslat, illetve vállalás. Az elbírálás formája: A beérkezett kéziratokat, pályázatokat országonként a helyi, szellemi és könyvkereskedelmi igényeket mérlegelve a - könyvszakma, egyházak, tudományos testület/ek - képviselőiből álló Országos Alkuratórium készíti elő döntésre és továbbítja Budapestre a pályázatokat. Itt a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Tanácsa összesíti az egyes országokból beérkezett pályázata kat és elkészíti a végleges javaslatot. Döntést az előkészítés alapján - az MKM Gazdálkodási Szabályzata szerinti kötelezettség-vállaló hoz. A gyűjtőhelyre a beküldési határidő: 1996. március 31. Az Országos Alkuratórium a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Tanácsának: 1996. május 15. A döntés várható időpontja: 1996 május vége - június eleje. A szerződéskötés várható időpontja: 1996 június. Az MKM külön-külön szerződést köt a nyertes pályázókkal, amely az államháztartási törvények szerinti elszámolás feltételeit is tartalmazza. A pályázatok lebonyolítását az MKM Határon Túli Magyarok Főosztálya végzi. Cím: 1884 Budapest, Pf.l. RECENZIÓ Csáky Károly: Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén Ujabb kötettel jelentkezett múlt év karácsonya előtt a hagyományápoló etnográfus. Ezúttal, mint ahogy a cím is sugallja, Mikszáthtal, a Görbeország, a Palócföld ismerőjével járja be a bölcsőhelyet, számos újabb, talán eddig kevésbé ismert adalékkal ízesítve olvasmányos barangolásait. Mint ahogy Márkus György írta „a más vagy múlt kultúrák megértése nem ki-reflektálás a történelemből, hanem épp magunkbelehelyezés a történetem hatásösszefüggésébe". Csáky ezt szem előtt tartva valószínűleg ráébredt arra, hogy mire van szüksége olvasójának. Mert kötetét egyfelől jelentésimmanencia jellemzi, másrészt a tárgyalt téma történeti létéből következő jelentéstranszcendencia. Csáky képes múltját interpretálni, az elméleti és az alkalmazott eljárásai szoros kapcsolatban vannak egymással, hiszen az elméleti felkészültsége segíti őt eligazodni „gyakorlatias mozgásaiban". Az alkalmazott „gyakorlati mozgása" pedig segíti az elméletet. Ugyanakkor az alkalmazott „gyakorlati mozgása" az elmélet helyességének a legfontosabb ellenőre - adatait közzétéve bizonyíthatja vagy cáfolhatja a teoretikusok megállapításait. Bármennyire is tagadják a néprajzkutatók, lehet, nem is gondoltak rá még ezidáig, akarva-akaratlanul, munkásságuk egyik legfontosabb kritériuma, hogy versenyhelyzet alakuljon ki a birtokukban lévő adatok hitelessége terén, mivel a múltat faggatni csak így lehet eredményesen. A verseny feltétele, hogy azonos eseményről sok néprajzkutató állítsa fel a maga elméletét, s támassza is azt alá megfelelő dokumentumokkal. Aki nem képes múltját értelmezni, az az emancipatorikus érdekeit konkrétan nem képes felvetni - mondotta volt Ricoeur a hetvenes években, hiszen a kutatás, az eredményes kutatás, a folytonosságot, a valódiságot, a teljességet, a világosságot, a következetességet, a folytonosságot, az összehasonlítást, az óvatosságot, az egyedik értékelést, az időbeli elhatározást szem előtt tartva életképes. A kötet több fejezetre oszlik (Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén, Mikszáth Selmecbányái éveiről, Mikszáth és a kolera, A Mikszáth-művek néprajzi elemei s azok utóélete, A Mikszáth Napok egy évtizede s az Ipoly menti Mikszáth-kultusz és Mikszáth Kálmán a szlovákiai magyar sajtó tükrében), így szinte nincs olyan terület, melyet Csáky ne érintene Mikszáth egyes állomásaival, írásaiban feldolgozott átélt eseményeivel kapcsolatban, számos képanyaggal és okirattal illusztrálva kötetét. „Úgy szeretném bejárni a kedves olvasóval, elsősorban a diákokkal és a pedagógusokkal, a Mikszáth-rajongókkai az itteni tájat, hogy mindig velünk legyen az író. Hogy együtt keressük fel azokat a helyeket, ahol ő is megfordult. Idézve szellemét és örökségét: a megannyi novellát, elbeszélést, karcolatot és kisregényt. Mikszáthhoz szeretnénk közelebb kerülni, s közelebb vinni másokat is. S ebben őt magát hívom segítségül elsősorban" - írja a kötet fülszövegében. írásom végén, bármennyire is nem a tárgyhoz kapcsolódik, meg kell jegyezzem, a szóban forgó kötet első példányai hibásan kerültek a könyvesboltokba. Számos üres lappal, kiadói impresszum vélkül. Vajon megengedhetőe ez a kiadó részéről manapság, amikor már sokan meggondolják, megvásároljának-e egy könyvet, vagy sem? Tiszteletlenség ez Mikszáthtal, a szerzővel, de legfőképp az olvasóval szemben! (Lilium Aurum, 1995) TURCZI ÁRPÁD JÓ HÍR Markó Iván új együttesével táncol Markovics Ferenc felvétele Hangos szakítása után a Győri Balettel, négy évvel ezelőtt Markó Iván külföldön folytatta koreográfusi tevékenységét. Előbb Ausztriában, majd Izraelben dolgozott, később Sydney-ben, Bombay egyetemén, aztán Bécsben, Párizsban, Mexikóban, nyaranta pedig Bayreuthban. Sok helyütt, csak éppen otthon nem. Győri fellegvárát porig rombolta, visszaútról hallani sem akart, Budapesten nem talált kedvére való helyzetet. Régóta dédelgetett terve mára megvalósult: új társulattal, új közegben lép ismét magyar közönség elé. A Magyar Fesztivál Balett igazgató-koreográfusaként háromrészes gálaműsort kínál népes táborának. Együttesének tagjai az ország legkiválóbb táncosai közül kerültek ki; a nagy nevek (Szakály György, Pongor Ildikó, Ladányi Andrea) mellett ugyancsak képzett fiatal tehetségek (Popova Aleszja, ifj. Nagy Zoltán, Csonka Roland) kaptak jelentős szerepet. Tánc az életért - ez a február 27-i előadás címe, színhelye pedig a Budapest Kongresszusi Központ. Az est első része A sivatag vándora, amelyet Mozart Rekviemjére és tradicionális egyházi zenére komponált Markó Iván, s a keresztény, a zsidó és a moszlim vallás szent városát, Jeruzsálemet mutatja be tánccal. Ravel Boleróját a balesetet szenvedett Ladányi Andrea helyett a bécsi Volksoper primabalerinája, Vesna Radovice táncolja. Szabó Gábor filmrendezővel közösen készítette el Markó Iván az est harmadik, Tánc az életért című koreográfiáját. A filmes eszközökkel kiegészített balettdráma mester és tanítvány örök konfliktusáról, a művész életének soha véget nem érő gyötrelméről és gyönyörűségéről szól. A Magyar Fesztivál Balett további előadásaira áprilisban és májusban a Madách Színházban kerül sor, az őszi bemutatónak pedig újabb külföldi résztvevői lesznek. Markó ugyanis, Maurice Béjart példáját követve, egy nemzetközi társulat létrehozásán dolgozik. (sz. g. I.) Megjelent a Tücsök Februári száma is sok tarka rajzot olvasnivalót és jó ötleteket kínál. Vendégségben járunk a Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskolában és Ipolyságon, ahol megtudjuk, mennyiben más egy egyházi iskola, mint az állami, és hogy mit kell másképpen csinálnia annak, aki ide akar bekerülni. A Medvesalján dr. Gaál Lajos geológus kíséretében hajdani tűzhányók megmerevedett lávája felett kóborolunk. A somoskői várhegy oldalában - védett területen különös természeti képződményre bukkanunk. Sok egyéb érdekesség mellett az is kiderül az írásból, hogy milyen az a híres somoskői bazaltorgona. Sok ötletet kínál a farsangolóknak az óvodások oldala. Hogyan vezessük le az óvodai egésznapos mulatságot, milyen maskarákat készíthetünk olcsón, milyen rigmusokat mondjanak a farsangolók, sőt még néhány tánclépés megtanulásához is segítséget nyújt a lap. Iskolások olvasásórán, magyarórán haszonnal forgathatják a nyelvi játékokat és feladványokat tartalmazó oldalakat. A szójátékok és a nyelvi fejtörők a szókincs fejlesztésének, a szép magyar beszéd művelésének kiváló eszközei. De nem maradtak ki a februári Tücsökből a kézügyességet és a rajzkészséget fejlesztő játékok, kifestők sem. Ezt a számot is sok élvezetes olvasmány, szépen illusztrált mese és vers gazdagítja. A Barangoló című közép-európai irodalmi gyermeklap legfrissebb számából kerültek a Tücsök válogatásába Jókai Mór, Nemes Nagy Ágnes, Zelk Zoltán, Jankovich Ferenc művei. A határon kívül élő mai szerzők közül ezúttal a szlovéniai Bence Utrosa Gabriella szép meséjével és az erdélyi Veress Zoltán verses meséjével ismerkedhetnek meg a Tücsök-olvasók. A lap megvásárolható a Kultúra Könyvesboltokban és megrendelhető a szerkesztőség címén: 82106 Bratislava, Parcelná 2. Gyerek voltam még, szerelemről és gyűlöletről mit sem tudó vakarcs, amikor a televízióban láttam egy megrázó történetet szerelemről és gyűlöletről. S mivel a képernyőről átélt valóság annyira közeli volt ahhoz, amelyben gyermekkoromban éltem, legalább olyan maróan kegyetlen és keserű, a „dobozban" előttem zajló események sokáig égő sebet ejtettek a lelkemen. A történet egy szánalmasan szerencsétlen púpos asszonyról, Teráról szólt. Kint élt, valahol messze a világtól, egyedül egy sziklák alatti viskóban. Gürcölt látástól vakulásig. Púpjára emelte a permetezőt, és férfierővel szórta a gálicot a tőkékre. Vállára dobott zsákban boldog reménnyel cipelte télire a röfögő kismalacot. Nem kímélte magát mert otthont akart. Családi meleget. S természetesnek vette, hogy elhunyt testvére után a házzal, a félárván maradt gyerekkel együtt a férj is rámarad. Sógora, Kós Ferenc, aki megrokkanva jött haza a hadifogolytáborból. De Tera nyomorék, s az ágyban fekvő Ferenc csak simogató jóságát fogadta el, a kezét nem. A jövőt nem egy púpos asszonnyal tervezte. Pedig Tera az őt lenéző egész világgal szembeszállva készült a nászra. Még gyöngysorát is feltette. Kis tükrében nőnek és hibátlannak, talán még szépnek is látta magát. Menyasszonynak. De a kiszemelt férfi varjúként károgó anyja leszakította nyakából a ANTENNA Ház a sziklák alatt jövő ígéretét, mondván, mit akarsz a fiamtól, te görcs. S az értéktelen gyöngysor, amellyel sosemvolt nőiességét szerette volna elővarázsolni, könnyeivel együtt hullott a porba. Hullott az enyém is, mardosta a lelkem hiábavaló erőlködése, hogy embernek nézzék. Nőnek. Asszonynak, aki szeretetet akar. Adni és kapni. Csakhogy amikor a kissé gyámolatlan Ferencet összeházasították Zsuzsával, Füredi úr szeretőjével, Terától elvették a reményt. Az udvarra dobált ütöttkopott kacat, fakanalai, mosóteknője, ágyneműje közé kuporodva ázott az esőben, mert még a tetőt is elvették feje felől. Púpos Terát egyetlenegy lény nem bántotta és nem alázta meg soha: egy szem tyúkja, amelyre annyira vigyázott. Ám ráadásnak, az emberek irgalmatlansága mellé, még a sors is ellene fordult. Tyúkját, amíg ő fát szedett az erdőn, elvitte a róka. Az egyetlen lényt is megölték mellőle. S ez a torokszorító kegyetlenség még fokozódott. Ferenc, akit Tera állított talpra, lelökte a szakadékba. Keserű sorsa és halála miatt görcsösen sírtam. Azért hatott rám annyira, mert a mi falunkban is volt hozzá hasonló, kivetett-megvetett asszony, akivel senki nem akart mutatkozni. Mintha fogyatékossága ragadós lett volna. A gyerekeket ijesztgették vele. Én is féltem tőle, de titokban mindig lestem, ha megláttam valahol. S a képernyőn megéledt asszony fájdalmában és megaláztatottságában az ő agyontiport magányát láttam és sirattam. Egy darabig tiltották a tévét. Ne nézzem, ha egy film ennyire megérint és kizökkent a nyugalmamból. Megérintett, hiszen a púpos Tera halála még inkább növelte bennem az elesettek iránti, amúgy is fokozottan megnyilvánuló érzékenységemet. Vigasztaltak, hogy amit láttam, nem igaz történet. Film csupán. A púpos Tera nem is élt, nem is halhatott meg, hiszen csak egy színész (Psota Irén) játszotta (felejthetetlenül). Hunyorogtam, nem értettem, hogy lehet mese az, amiben minden olyan élethű. Amikor aztán kamaszkoromban újra láttam a történetet, természetesen már tudtam, hogy púpos Tera szomorú sorsa mégiscsak egy film. De Makk Károly 1958-ban készült Ház a sziklák alatt című alkotásában, a gyerek ártatlan tudatlanságával átélve, felismertem, hogy vannak olyan filmek, amelyek mélységesen igazak, életszagúak, hitelesek. Attól kezdve én már csak ilyen filmeket akartam nézni. Igaz, akkor egy kicsit csalódtam púpos Terában, mert már azt is láttam, hogy ő sem olyan jó és tiszta, amilyennek hittem. Mert benne van az ördög és a pokol. Mert terrorral gyógyítja a frontról hazatérő, lerongyolódott Ferencet. Elrejti a viskó sötétjébe, hogy megkaparintsa magának. S amikor Ferenc feleségül veszi Füredi úr szeretőjét, Tera nem engedi, hogy egymáséi és boldogok legyenek. Ma délután, 14.15-kor a Duna Televízió is bemutatja a filmet. Érdemes megnézni. Apropó! Talán egy kicsit szubjektívre sikeredett ez az ajánlás. De az út, amelyen eljutunk a filmművészethez, mindig is szubjektív egy kicsit Biztos vannak, főleg fiatalok, akik még nem jutottak el ahhoz a felismeréshez, hogy a film rólunk, az életünkről (is) szól(hat). Akik még nem találtak rá önmagukra valamely alkotásban. Nekik ajánlom a filmet. TALLÓSI BÉLA