Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-22 / 44. szám, csütörtök

1996. február 22. RIPORT - HATTERINFORMACIO ÚJSZÔ [9] IPOLYSÁGON SENKI SEM NYILATKOZIK Egy verekedés - több magyarázat - Tekintettel arra, hogy az ügyben még fólyik a nyomozás, semmit sem mondhatok. Ha ez befejeződik, szívesen állok a rendelkezésére - közli ellentmondást nem tűrő hangon Gejza Beli alezredes, a Lévai Járási Rendőrparancsnokság parancsnoka. Az ügy, amelyről a veleményét kértük, február első hétvégéjén történt Ipolyságon, csaknem egy héttel később a Magyar Televízió Ablak című műsorából szerzett róla tudomást a nyilvánosság. Az esetről lapunk is hírt adott. Február 3-án váci fiúk egy csoportja az ipolysági Casablanca diszkóban bulizott. Amikor kijöttek az épületből, két városi rendőr figyelmeztette őket arra, hogy személygépkocsijukkal rossz helyen parkolnak. A srácok ahelyett, hogy odébbálltak volna a kocsival, kötözködni kezdtek a rend őreivel. Az egyik fiú a vita hevében úgy fejbe ütötte az egyik rendőrt, hogy még ma is jól látható három öltés nyoma az arcán, három pedig a fején. Mindenesetre a két városi rendőr a heveskedő fiút elvezette az állami rendőrőrsre, s ott állítólag a srácot hosszú órákon keresztül 15 rendőr ütlegelte. Legalábbis a sértett ezt állítja. Beli alezredes viszont - bár mint hangsúlyozta, egyelőre nem nyilatkozhat annyit azért elárult, hogy a Magyar Televízió kissé elferdítve mutatta be az esetet. Ma már kétségtelenül nehéz lenne pontosan visszaidézni mindazt, ami a Casablanca diszkó előtt történt. Tény viszont, hogy a városban több változat kialakult a verekedéssel kapcsolatban. Ez részben annak köszönhető, hogy a rendőrség illetékese nem mond semmit az üggyel kapcsolatban, a váci fiú meg továbbra is azt állítja, hogy őt a rendőrök több órán keresztül kegyetlenül verték. A televízióban sugárzott műsor pedig egyértelműen azt sugallta, hogy a szegény fiú szinte teljesen ártatlanul esett a nekivadult rendőrök áldozatául, Ipolyságon azonban öt fiatal éppen ennek az ellenkezőjét állítja. - Az az igazság, hogy Magyarországról a hétvégeken gyakran jönnek át ide fiatalok szórakozni - állítja egy magát megnevezni nem kívánó fiatalember, aki, mint mondja, gyakori vendége a Casablancának, ezért jól ismeri az ottani körülményeket. - A magyarországi srácok többsége általában rendesen viselkedik. Táncolnak, buliznak, aztán rendszerint megtankolják az autót, majd hazatérnek. Néhányuk azonban egy-két pohár alkohol után erősnek érzi magát, s más hasonlóan kapatos és agresszív itteni fiatalhoz hasonlóan, beleköt mindenkibe, megrongálja a parkolóban álló autókat, s természetesen emiatt a helybeliek sem maradnak adósak. - Legtöbbször az ilyen zűrös helyzeteket a fiúk elintézik egymás között. Úgy, hogy a rendőrségen nem is jelentik veszi át a szót társa. - Egyszer tőlünk ellopták a bőrkabátokat az autóból. Négy kabátot vittek el úgy, hogy kitörték a kocsi hátsó ablakát. Több ezer korona kárunk származott ebből. Mi ki sem hívtuk a rendőrséget, hiszen véleményünk szerint ez teljesen fölösleges, mert arra nem tudnék példát mondani, hogy a rendőrök ilyen esetben megtalálták volna a tettest. Magunk vettük kezünkbe az ügyet. Megtudtuk, kik tették, megleptük őket, és... szóval, elintéztük velük a dolgot. Ennyi az egész. Az a verekedés is ilyen leszámolás volt, semmi több. A fiúk összeverekedtek egymással, a rendőrök csak akkor mentek oda, amikor már az egyik magyarországi srác a földön feküdt. Én legalábbis így tudom, és annyit elárulhatok, hogy biztos forrásból - szögezi le nyomatékosan a hazai magyar srác. Ezt a változatot elmondom Kulcsár Gyulának, az Ipolysági Városi Rendőrség parancsnokának, aki csak annyit válaszol, hogy nincs mit mondania. Tudniillik ők az egész ügyet átadták a Lévai Járási Rendőrparancsnokságnak, akik jelenleg folytatják a nyomozást. Amíg ez le nem zárul, sem a rendőrség, sem ő semmilyen tájékoztatást nem nyújthat az üggyel kapcsolatban. Annyit még a városi rendőrparancsnoktól megtudtunk, hogy az egyik kollégája, akinek a fején jól láthatóak az öltések nyomai, a verekedést követően 14 napig orvosi kezelésre szorult. A határváros elöljáróit kissé kínosan érintette, hogy Ipolyság neve nem éppen kedvező színben tűnt fel az eset kapcsán Zsolnay Ernő polgármester elmondta, hogy nem nyilatkozott az ügyben a Magyar Televíziónak sem, és az Új Szónak sem fog. Tőle tudtam meg, hogy a városi képviselő-testület sem fogadott el semmilyen állásfoglalást ezzel az üggyel kapcsolatban. Okosabbak tehát nem lettünk. Annyit tudunk, hogy van egy váci fiú, akinek testén - s ezt az Ablak című műsorban is bemutatták - jól láthatóak az ütések és zúzódások nyomai, ezek a srác vallomása szerint abból a verekedésből származtank, amikor őt Ipolyságon 15 rendőr órákon keresztül ütlegelte. Ezek a rendőrök, a Lévai Járási Rendőrparancsnokságon dolgoznak, ám a parancsnokság vezetője mindaddig nem nyilatkozhat, amíg a nyomozás folyamatban van. Viszont annyit halkan megjegyzett, hogy az eset nem egészen úgy történt, ahogyan a váci fiú állítja. Arról, hogy pontosan hogyan, majd a nyomozás befejezése után nyilatkozik. Aztán van még néhány ipolysági fiú, akik azt állítják, hogy mindössze néhány srác egymás közötti leszámolásáról van szó, amit a városi rendőrök tétlenül néztek végig. A városi rendőrparancsnok viszont azt állítja, hogy az ő hatáskörükön belül nem történt semmi, és az ügyet átadták a Lévai Járási Rendőrparancsnokságnak. A város polgármestere sem nyilatkozik az ügyről. Mindezek tudatában egyre nő a kíváncsiság: vajon mi történhetett Ipolyságon február 3-ról 4-re virradó éjszaka, hogy ha mindenki ennyire titkolózik? Talán egyszerűbb lenne, ha az érintettek elmondanák mindazt, amit tudnak, az olvasó pedig levonná a következtetést. Mára csak azért is, hogy ne keljenek szárnyra sem nálunk, sem pedig Magyarországon különböző színezetű mendemondák. Egyelőre azonban úgy tűnik föl, hogy várnunk kell mindaddig, amíg a nyomozás lezárul, és Gejza Beli alezredes, a Lévai Járási Rendőrparancsnokság vezetője, ígéretéhez híven megismertet bennünket a részletekkel. KAMONCZA MÁRTA OLCSO UTAK KOCKAZATTAL Naptúra a halálba Délelőtt tizenegy óra volt, amikor éppen két hete a berlini Schönefeld repülőtéren robbant a szörnyű hír: az ALW 301 számú járat Puerto Platából soha nem érkezik meg. A Boeing 757-es gép 176 utasával s tizenhárom tagú személyzetével tíz perccel felszállás után az Atlanti-óceánba zuhant. Schönefelden és a frankfruti repülőtéren is orvosok, sőt pszichológusok készültek föl rá, hogy a várakozó rokonok a hír hallatán esetleg sokkot kapnak, a Dominikai Köztársaság partjainál pedig nagy erővel láttak hozzá a roncsok felkutatásához. A mentésbe bekapcsolódott a floridai légierő és a parti őrség is, nem sok eredménnyel. Az 1700 méter mélységből csupán nehezen vagy egyáltalán nem azonosítható emberi tetemek kerültek elő, meg szomorú emlékei egy vidám nyaralásnak. Egy baba, néhány tarka ruhadarab, belépőkártyák - mindössze ennyi maradt a gép utasaiból. A télbeli nyaralást az Öger Tours szervezte, ők bérelték a Birgen légitársaságtól a már antiknak számító gépet, amelynek állítólag nem is lett volna szabad ekkora utat megtennie. Az Öger turistairoda azonban mit sem törődött ezzel, s az utasok sem. Az olcsóság volt az egyetlen szempont, s az önmagát agyonreklámozó Öger nagyon vonzó kínálattal ostromolta az utazni vágyókat. A SAT 1 Szerencsekerekének egyik fődíja volt egy dominikai luxusnyaralás, a boldog nyertesek magasba ugrottak örömükben - aztán a szerencsétlenül járt gépen végezték. Vural Öger előszeretettel ölti magára a török pasák pompázatos kaftánját, aranyozott turbánját mintázó ruhákat, a jólétet és dús életmódot szimbolizálva, amit ő maga el is ért az elmúlt évtizedekben. Fiatalon megmutatkoztak vállalkozói képességei: 1961-ben érkezett Németországba, Berlinben tanult, mérnök lett, s gyors sikert ért el azal, hogy Düsseldorfból kedvezményesen utaztatta haza honfitársait Törökországba. 1969-ben saját céget alapított, s egymás után nyitotta meg irodáit Berlinben, Brémában, Hannoverben, s úgyszintén a Boszporusz partján. A Németországban élő kétmilliónyi törökre alapozta vállalkozását, a vasútnál azonban nagyobb lehetőséget látott a légiközlekedésben, s rövidesen átnyergelt. A szervezett repülőutakat is hallatlanul olcsón kínálta, most már nemcsak törököknek. Az úticél előbb főleg Török- és Görögország volt, később azonban bővült a kínálat, s az Öger Tours mindig azt lovagolta meg, amit szokatlanul kevés pénzért adhatott. Igy ők is ott voltak, amikor még nagyon kedvezően lehetet eljutni Kínába, vagy Thaidöldre, ám amint a konkurencia felverte az árakat, új kapcsolatokat épített ki az Öböl-államokban, majd a középés dél-amerikai országokban. Két hét Bálin 1200 márka, tizennégy nap Brazíliában egy háromcsillagos szállodában 1500 márka, repülőúttal s mindenféle kedvezménnyel együtt, de már háromszáz márkáért is eljuthatnak valamilyen egzotikus helyre, például Malagára az arra vágyók. Az árak mellett a szolgáltatásokkal csábítanak az utazási irodák; az ingyencigarettát ugyanúgy beleértik az ajánlott csomagba, mint az italokat, tetszés szerinti mennyiségben, az ételkülönlegességeket s a helyszínen a vadromantikát. A hosszú telet lerövidíteni vágyók megrohamozták a naptúrákat kínáló irodákat, lévén, hogy egy jobb bicikli áráért két hetet tölthetnek el valamelyik szépséges tengerparton. Az elmúlt öt évben megkétszereződött a világ távoli tájaira utazók száma Németországban is, miután valamely romantikus környezetben olcsóbban nyaralhatnak, mint az otthoni üdülőhelyeken. Az utazási irodák pedig igyekeznek kihasználni ezt a hatalmas érdeklődést, s a lehetetlenségig egymás alá kínálnak. A versengésben messze elöl járt Vural Öger, aki Unal nevű bátyjával jelenleg hatszáznyolcvanezer turistát utaztat szerte a világon. 1996-ban csak Dominikába hatvanhatezer embert akar eljuttatni - persze a szerencsétlenség óta nem cseng jól e név, ezért sokan lemondták a foglalást. De nem anynyian, amennyire számítottak. Az olcsóság feledteti a biztonságot, márpedig jóval a valós árak alatt csak úgy lehet ezeket az utakat lebonyolítani, ha a repülésen spórolnak. Az Ögernek például tizennyolc légitársasággal van szerződése, s a legutóbbi szerencsétlenség ismételten rávilágított, hogy hányan és milyen mértékben sértik meg az előírásokat. A gépek, a szintén török Cetin Birgen tulajonában levők is, részben ősöregek s agyonhajszoltak. Akárcsak a pilótáik, akik nem tölthetik ki a hivatalos pihenőidejüket s örökös gyilkos stresszben élnek. A repülőorvosok viszont azt tartják: egy lökhajtásos párosítva egy fáradt pilótával kiadja a katasztrófa kombinációját. Kérdés persze, hogy a megtörtént és a majdnem balesetekben mi játszott nagyobb szerepet, az emberi tényező vagy a rossz műszaki állapot, ám a Der Spiegel összeállításában megállapítja, az elmúlt évek ötvenhét repülőszerencsétlenségéből csupán kilenc nem volt charterjárat. Az Európai Unió legutóbb éppen ezeknek az ellenőrizetlen járatoknak a szövevényét felderítendő fogalmazta meg, hogy szigorú vizsgálatokat végezzenek a légitársaságoknál, s amelyeknél a feltételek nem felelnek meg a paramétereknek, azoknak a gépeit nem engedik landolni az Európai Polgárirepülés-ügyi Konferencia programjához csatlakozott országok repülőterein. Különösen veszélyeseknek tartják a volt Szovjetunió tagállamainak a gépeit, miután náluk a legrosszabb a baleseti statisztika. A Tupoljevek és az Antonovok egymás után hullanak, szolgáljanak bár Örményországban vagy Mongóliában, de a tilalmi listán van Balize, a Dominikai Köztársaság, Gambia, Ghana, Honduras, Nicaragua, Paraguay, Uruguay, Zaire. S ez bővülhet, mert húsz országban még csak most kezdik el a repülésbiztonsági vizsgálódást. Törökországra még nem került sor, s a Cetin Birgen tulajdonában levő vagy általa bérelt gépeket sem látta szakértő bizottság - miközben a német kabinet éppen hajlott rá, hogy az ő ajánlatukat fogadják el a kormány tagjainak hivatalos utaztatójaként Bonn és Berlin között. A pályázatról április elsejéig kell dönteniük, ám lehetséges, hogy a dominikai katasztrófa a Birgen társaság hitelét is összezúzta. (zsigovits) Növekszik az amerikai benzinfogyasztás A hetvenes évek olajsokkja a feledés homályába merült, ám a hatások mind mostanáig tartottak. Az amerikaiak kisebb autókkal, lassabban és kevesebbet közlekedtek. A kilencvenes esztendőkben azonban változott az irányzat, nő a benzinfogyasztás, mert a járművel a hajdani országúti "cirkálókra emlékeztetnek méretükben, s a polgárok ügyet sem vetve az üzemanyagárra, gyorsan és sokat vezetnek. A szövetségi törvényhozás új szabálya értelmében az államok sorra emelik a sebességhatárt. A benzinfogyasztás - enyhe csökkenés után - 1993-ban 1,1, 1994ben 1,7, 1995-ben pedig 2,5 százalékkal ugrott feljebb, s elérte a 372 millió gallont (egy gallon hozzávetőleg 3,8 liter). Az országúti forgalom két százalékkal fokozódott. A tömegközlekedési eszközöket nem szívesen használják az amerikaiak, s az elmúlt évtizedben, amikor 18 millió munkahely keletkezett, 22 millió ember hajtott fel a sztrádákra. Szakértők, kutatóintézetek vezetői közben arra figyelmeztetnek, hogy hiába szerelik fel az autókat katalizátorokkal, az államoknak mind nagyobb nehézséget okoz majd, hogy a szövetségi levegőminőségi előírásokat megtartsák. Másrészt sokan félnek, hogy az amerikaiak egyszerűen adottnak veszik az olajkínálatot, s nem törődnek azzal, hogy az Északi-tengeren, a Mexikói-öbölben hajszolják a kitermelést. Arra számítanak inkáb, hogy Irak ellen előb-utóbb enyhül az embargó, s Kolumbiában is találtak új mezőket. Az amerikai kereskedelmi mérleg deficitoldalán ötven milliárd dollárt képvisel az olajbehozatal, s az import immár a fogyasztásnak a felét képezi. Politikai válság a Közel-Keleten például üzemanyaghiányt okozhatna ismét. Milton Copulod, a konzervatív National Defense Council Fundation vezetője egy kongresszusi meghallgatás alkalmával arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok nem készült fel egy lehetséges olajválságra, s a polgárai nem is vállalják a szükséges teendőket. Ez persze nem csodálható, hiszen egy gallon benzin jelenleg 1,14 dollárba kerül, az inflációs kiigazítással számolva ez a fele a nyolcvanas évek elején jegyzett árnak. Ennek tudható be, hogy mind népszerűbbek a sportkocsik, a négykerék-meghajtású terepjárók, amelyek száz kilométeren akár 20-25 litert is megisznak. Mind több kereskedőcég figyel fel arra, hogy a használt autók értékesítésében nagy üzlet rejlik, miközben az Internet-forradalom nyomán komputeren is lehet új járművet rendelni, elkerülve a fárasztó alkudozást a bemutatótermékekben. S új jelenség, hogy a konyhával, nappalival s minden egyéb kényelemmel felszerelt lakóautók iránti kereslet is drámai iramban kapaszkodik felfelé, pedig ezek a hatalmas guruló házak akár negyven litert is elfogyasztanak százon. Eric Rector, egy New York államban működő ügynökség igazgatója azonban úgy értelmezi ezeket a jelenségeket, hogy az „amerikaiak keményen dolgoznak, de azért, hogy kedvükre szórakozhassanak". (blahó)