Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-17 / 40. szám, szombat

1996. február 5. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 5 ) Egészségünkre? Naponta egy-két pohár szeszes ital Jót tesz az embernek. Az Egyesült Államok egészségügyi minisztériumának nemrég kiadott étrendi útmutatójában az áll, hogy „némely egyé­nek esetében a mérsékelt Ivás csökkenti a szívkoszorúér­betegség kockázatát"; a mérsékelt alkoholfogyasztók to­vább élnek, ritkábban fáznak meg, nem nagy a pocakjuk, és nem betegszenek meg, ha véletlenül romlott osztrigát esz­nek - közölte a Newsweek. A hetilap jópofán hozzáfűzte: a mérsékelt alkoholfogyasztók ezek szerint nem kapnak sem­milyen betegséget, kivéve, hogy esetenként megfájdul a hátuk az üvegek cipelésétől. A legna­gyobb szenzáció azonban az, hogy számos kísérlet eredmé­nyei szerint a- rendszeres borivó 50 százalékkal kisebb való­színűséggel kap szívbajt, ráadá­sul aki mérsékelten iszik, az egészségesebb lehet, mint aki egyáltalán nem iszik. R. Curtis Ellison, aki a Bostoni Egyetemen borral és szívbeteg­ségekkel kapcsolatos kutatáso­kat folytat, még tovább megy, mondván, hogy az absztinencia „a szívkoszorúér-betegség je­lentős rizikófaktora". Igaz, kuta­tásainak egy részét a boripar fi­nanszírozza. De kevés tudós biztos ennyire a dologban. Valójában nem le­het tudni pontosan, hogy a bor­ivók miért olyan egészségesek; hogy vajon a bor jótékonyabb-e, mint másfajta szeszes ital; és még azt sem tudják, hogy mek­kora adag a legegészségesebb. Az amerikaiak felfogása a borról 1991-ben kezdett változ­ni, miután Morley Safer elment Lyonba, és a „francia parado­xonéról szóló történettel érke­zett haza. A franciáknál - jelen­tette Safer - a szívrohamok ará­nya az amerikaiakéinak csupán egyharmada, annak ellenére, hogy étrendjükben nagyon sok a zsíros étel. S hogy miért? Vála­szul Safer egy pohár vörösbort emelt fel. Ez megtette a magáét. Az amerikaiak évszázadokig vi­szonylag közönyösek voltak a bor iránt, ekkor azonban a bor­forgalom az előző évihez képest 40 százalékkal magasabb szint­re szökött fel, és erős is maradt. „A francia paradoxontól kapott egészségügyi üzenet demisztifi­kálta a bort - mondja Rich Carti­ere, a Wine Business Monthly című borászati lap főszer­kesztője. - 1992 előtt 30 száza­lékkal több bort termeltünk, mint amennyit el tudtunk adni, most azonban kifogy a készletünk." Pedig még nem isznak nagyon sokan. Bort az amerikai felnőtteknek csak körülbelül a 16 százaléka iszik. (Az amerikai­ak főleg a sört kedvelik, a tipikus sörivók hetenként átlag tíz üveg­gel fogyasztanak.) Rivalizálni semmiképp nem kezdenek a franciákkal, akik a világon a leg­több bort és szeszes italt fo­gyasztják. De az amerikaiaktői nemcsak ebben különböznek, hanem abban is, hogy több gyü­mölcsöt, zöldségfélét és gabonát esznek. Hosszú életük titka in­kább ebben rejlik, mint a borban. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ha egy társadalomban egyre többen isznak, akkor az alkoho­listák száma is megnő. Nincs olyan ország, ahol csak mérsé­kelten isznak, az alkoholisták száma mindig az ivókéval ará­nyos. Egészségi okokból inni egészségtelen ok az ivásra. Ha az alkoholt vadonatúj szívgyógy­szerkéntjavasolnák, akkor klini­kai kísérleteket végeznének ve­le, és megállapítanák, hogy a mellékhatások miatt alkalmaz­hatatlan. És sok orvos még csak gondolni sem akar arra, hogy az alkohol gyógyszer lehet - írta az amerikai hetilap. Veszélyes városok Bár az Influenza nemcsak a betegeket viselte meg, ha­nem a járvánnyal Járó számtalan kellemetlenség, meg­szorítás és az aggodalom az egészségeseket Is, mégis boldogan felsóhajthatunk: de Jó, hogy nekünk csak ez a náthaláz Jutott! Mert hiszen Járvány van sokféle, s a ret­tegett Ebolával összehasonlítva az influenza Igazán sze­líd nyavalya. De úgy tűnik, keressük magunknak a bajt. Manapság a városok jelen­tik a legnagyobb veszélyt az emberi egészségre - figyel­meztet a Lancet című brit szaklap. - Ahogy a városok nö­vekednek, s ahogy a baktériu­mok, vírusok és élősködők egyre inkább ellenállókká vál­nak a gyógyszerekkel szem­ben, a járványok egyre több embert ölnek meg. Richard Norton, a lap főszer­kesztője szerint az emberiség 45 százaléka városokban lakik, amelyek óriási szivacsok módjá­ra évente 61 millió embert szív­nak fel. Ekkora tömeg nagyon kedvez a közvetlen kontaktus­sal, levegőben, vízben vagy ro­varok által terjedő kórokozók­nak. Ráadásul a távolságok legyőzése, a légi közlekedés teljesen kiszolgáltatta az em­beriséget a járványoknak. Horton az 1918- 19-ben dúlt spanyolnáthajárványt hozta fel példának, amely hat hónap alatt 41 millió embert ölt meg, míg az első világhábo­rúban a harci cselekmények­ben csak 15 millióan haltak meg. Véleménye szerint az inf­luenza története azt sugalmaz­za, hogy hamarosan újabb nagy járvány érkezik majd, és a kormányoknak gyorsan kell cselekedniük a betegségek el­terjedésének megakadályozá­sa érdekében. A Dallas feltámad - ha Jockey bírja Miközben a világ tudomásul vehette - szo­morúan avagy örömmel -, hogy a Dallas nincs többé, hogy a texasi olajdinasztia felett kimondta a végítéletet a tévésorozatot ké­szítő filmgyár, most szenzációval rukkolt elő a Showbiz című amerikai hetilap. A legfrissebb számában ugyanis a következőket jelentette: a CBS tárgyalásokat kezdett Larry Hagman színésszel - azaz a gonosz Jockey-val a Ewing famíliából hogy folytassák filmre vitt életük további történéseit ott, ahol abbahagyták. A lap tudni véli, hogy Bobby Ewing, vagyis Joc­key hányatott sorsú testvére ( Patrick Duffy), valamint Cliff, Bobby sógora (Ken Kercheval) már örömmel adta beleegyezését a szappan­opera folytatásához. A szép Pamela, Bobby ki­kapós felesége (Victoria Principal) azonban még hezitál. Mielőtt bármit is mondana, el akarja olvasni a forgatókönyvet - nyilatkozta az őt faggató újságírónak. A Dallas folytatását bizonyára lábon meg­venné vagy száz ország televíziója, de kétsé­ges, hogy lesz-e belőle valami. A 63 esz­tendős Jockey-Hagman szereplését döntően érinti, hogy augusztus 23-án 13 órás műtéttel májátültetést hajtottak végre rajta, és az egészségi állapota felől korántsem érkeznek olyan jó hírek, mint a Showbiz közlése a Dal­las feltámasztásáról. MTI-Press Úszóleckék szigetlakóknak Bár külföldi turisták tömege dollárezreket fizet ki azért, hogy lubickolhasson a Fidzsi-szigetek csodálatos trópusi vizeiben, ma­guk a helybéliek, úgy tűnik, elfe­lejtették, hogyan kell úszni. A rendőrség értetlenül áll az ese­mények előtt: az idén eddig már 12 ember fulladt vízbe, többsé­gük gyermek. - Meglepődtünk, és felelősnek érezzük magun­kat Mivel Fidzsi szigetország, a gyermekek általában egészen korai éveikben megtanulnak úszni. Ám ezek szerint a dolog ennyiben is marad, s a további­akban egyáltalán nem gyakorol­ják ezt a sportot - mondta a rendőrség szóvivője. Az illetékesek azonnal neki is láttak újabb úszóleckék beveze­tésének az iskolákban. A meg­döbbenés nem véletlen, hiszen - mint mondták - a Fidzsi-szige­teken élők gyakorlatilag „a víz­ben élnek és nőnek fel", tehát az úszás fontos része kellene, hogy legyen életüknek. Mindezeken felül a hagyo­mányőrző fidzsiek azt is felpana­szolják, hogy az úszás mellett a fiatalok már vitorlázni is elfelej­tettek, pedig a hajózásban való jártasság alapvető része volt őseik életének, [gy aztán már az sem meglepő, hogy a kimutatá­sok szerint évente több ember veszti életét a Csendes-óceán­ban, mert motorcsónakjuk el­romlik a vízen, s ők nem tudnak kijutni a szárazföldre. M­Szex a szkipetárok földjén A szex Albániában mindig tabutéma volt, de mint annyi másban, ebben Is alapos változás következett be az utóbbi években. A kommunizmus letűnte és a nyugati világ felé va­ló nyitás óta e téren Is liberalizálódás tapasztalható, s mély nyomokat hagy a hagyományosan konzervatív társadalom­ban. - A szexuális elnyomottság évtizedei után az ország szexuális forradalmat él át - vélekedett Edmond Dragoti, a tiranai egyetem egyik vezető pszichológusa. Az iskolákban a szexuális tud­nivalókat tantárgyként tanítják. A homoszexuálisok egyesület­ben tömörültek. A korábban til­tott válás ma már mindennapi ügynek számít. A terhességmeg­szakítások számának növeke­dését általában a nagy szabad­sággal magyarázzák. Minden nagyobb településen nyíltan kí­nálják a szexlapokat az újságá­rusok, és a kevéske mozi pornó­filmek segítségével igyekszik fennmaradni. Albániában a szex és a szere­lem korábban - a hagyományok és a kommunista rendszer által alkotott - szigorú szabályozás alatt állt. A férfiak szinte korlát­lan hatalmat gyakorolhattak a nők felett. Az ország egyes ré­szein „szófogadatlanság" ese­tén akár a feleség meggyilkolá­sát is tudomásul vették. Albánia északi részén az anyósok a leg­utóbbi időkig is a lepedők nász­éjszaka utáni ellenőrzésével győződtek meg újdonsült me­nyük érintetlenségéről. A kommunisták még jobban Szaporodó sztár bebetonozták a szigorú erköl­csöket. A terhességmegszakítás és a fogamzásgátlás tiltott, a vá­lás szinte lehetetlen volt. A férfi­aknak és nőknek az elképzelés szerint a házasságban kellett volna megszerezniük első ta­pasztalataikat a nemi életterén, s azután a szocializmus na­gyobb dicsőségére az lett volna a feladatuk, hogy a lehető leg­több gyermeket hozzák világra. A házasságok úgyis szinte kizá­rólag családi közvetítés, nem pedig szerelem útján jöttek lét­re. Ha egy nős férfit félrelépésen kaptak, az állam nehéz mezőgazdasági munka útján történő átnevelésre ítélte. A hűtlen asszonyokat nyilvánosan prostituáltnak nevezték. A már idézett Dragoti szerint „az utóbbi öt évben megválto­zott az emberek viszonya a szex­hez és a szerelemhez: különö sen a városokban sokkal inkább törődnek saját jó közérzetükkel, mint a régi szabályok tisztelet­ben tartásával". Panoráma Jockey a műtét utáni kilencedik napon hazatért boldog felesége, Mai karjaiba. Visszatérése a kamera elé azonban még nagyon kétséges. A győztes Pao/a Marilyn Monroe minden idők legcsodálatosabb nője volt ­férfiak millióinak álma. Halála igazi tragédia volt sok-sok férfi számára. De újra és újra feltá­mad halottaiból: a közelmúltban Marilyn Monroe-világbajnoksá­got ronriertek Rómában, ahol 300 versenyzőből vaiaszLuuatv ki az igazit. A döntőben már csak 19 Marilyn versengett egy­mással: úgy kellett táncolniuk és énekelniük, mint a nagy szí­nésznő, de ami a legfontosabb volt, a méretek hitelessége. Az egykori hollywoodi sztár méretei (90-62-92) a klasszi­kus női szépség varázsszámai. A zsűri egy római fodrászlányt talált a legtökéletesebbnek. Pa­ola Lucignanót, aki elnyerte az első díját, egy hollywoodi álom­utazást. Paola egyébként arcra és termetre (90-60-90) is ha­sonlít Marilynre, és azt nyilat­kozta: - Talán most én is olyan nagy leszek, mint ő... mai­Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFÖLZSUZSA Sztálin lánya nem apáca Joszif Sztálinnak, a volt szovjet dik­tátornak a leánya, Szvetlána inkogni­tóban Olaszország területén él, nem igaz, hogy apácának ment egy svájci kolostorba, amint a Chi című olasz bulvárlap állította - közölte az II Mes­saggero című római újsággal egy Gio­vanni Garbolino nevű pap, aki azt állít­ja magáról, hogy a Sztálin-leány gyón­tató lelki atyja volt egykor. Garbolino beszámolója szerint Szvetlána - mindenkitől elhagyottan - keserves éveket élt át apjának 1953-ban bekövetkezett halála után, még az öngyilkosság gondolata is megkísértette. Ekkoriban keresztelke­dett meg az ateista szellemben nevelt nő. (Előbb az ortodox vallást vette fel, később tért át a katolikus felekezet­hez.) 1967-ben az Egyesült Államokba emigrált,, később Nagy-Britanniába, Svájcba, majd Németországba tele­pült. Ezekben az európai országokban kolostorok lakója is volt, de nem vált egyik apácarend tagjává sem - idézte az olasztap az idős papot. MTI A Macskák világrekordja Andrew Lloyd Weber Macs­kák című musicalje, amelyet közel 15 éve játszanak London­ban, január 29-én este a 6138. előadással a világ legtöbbször játszott darabjának rekordtar­tójáva lépett elő, megelőzve a Broadway nagy sikerű darabját, A Chorus Line-t. A 6138. előadáson Steve Wayne-t láthatták a nézők a főszerepben, mint gyakorlati­lag minden este az 1981. má­jus 11-i premier óta, kivéve azt a néhány esetet, amikor rándulás vagy hangprobléma miatt másnak kellett beügra­nia. A 36 éves táncos és éne­kes „cicaként" kezdte, de má­ra már kiérdemesült „kandúr­ként" játssza a szerepet. A színházteremből, mint hét éve oly sok este, ezúttal sem hi­ányzott Bob Martin sem. E dicső férfiú arról nevezetes, hogy nem kevesebb, mint 483-szor látta a zenés dara­bot, ami potom 12 ezer fontjá­ba (18 600 dollár) került. Eb­ben a jegyek ára és az utazás­ra költött pénz is benne foglal­tatik. Bob Martin megle­hetősen sokszor koptatta a vonatülést, hogy London egyik külvárosából eljusson a New London Theatre-be. A zenekari árokban a tizen­hat muzsikus közül hárman voltak, akik 1981 óta megsza­kítás nélkül hetente nyolcszor játszották a musical leghíre­sebb dalát, a Memories-t. A dal betanulása, előadása, éneklése idején köz­reműködők, a rendezőtől asszisztensekig bezárólag, 18 720 törökőr pasztillát, 39 ezer doboz fejfájás elleni tab­lettát nyeltek le, és nem keve­sebb, mint 23 400 doboz pa­pírzsebkendőt használtak el a stressz miatt a homlokukon gyöngyöző izzadságcseppek felitatására. A bemutató óta csak Lon­donban 7 millióan látták a da­rabot, ami 131 millió dolláros bevételt hozott. Az egész vilá­gon a Macskák 1,5 milliárd dollárral gyarapította a szín­házak pénztárait. Ami ugyan­csak tekintélyes összeg, bár más zenés komédiák többet is hoztak a konyhára, mint a Macskák vagy a másik siker­darab, A nyomorultak, mert azokat nagyobb termekben játszották. Maga Andrew Lloyd Weber, akinek fejéből kipattant T. S. Elliot gyermek­versei megzenésítésének ere­deti ötlete, úgy vélekedett, hogy a Macskákkal megala­pozhatja gondtalan nyugdíjas éveit. Társproducerként ma­ga is tagja volt annak a ma­roknyi kis csoportnak, amely befektetett a produkcióba. Akkor aligha hitték volna, hogy 25-szörös nyereséget hoz majd az ugyancsak me­résznek tűnő vállalkozásban pénzüket kockáztatóknak. PAN A New York-i Broadway lemaradt London mögött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom