Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-15 / 38. szám, csütörtök

10 | ÚJ SZÓ SPORT 1996. február 378. EGYRE TÖBB AZ IDEGENLÉGIÓS A CSATORNA TÚLSÓ OLDALÁN A futballisták paradicsoma már Angliában van? Az elmúlt hét végén rövid hírben számolt be a Gazzetta dello Sport arról a tényről, hogy Bryan Robson, az angol Middlesbrough menedzsere Milánóban Járt, hogy tapogatózó tárgyalásokat folytasson a brazil Roberto Carlosszal, az Inter futballistájával. Az Információ kuriózumértékét adhatná éppen az Is, hogy Ilyentájt Itáliában tilalmazott a Játékosok szerződtetése, de sokkal érdekesebb az a tény, hogy Immár megállíthatatlannak látszik a folyamat, a korábban - adminisztratív tilalmakkal szabályozott - négy évtizeden keresztül meglehetősen egyoldalú volt a Játékos Invázió az Egyesült Királyság és Olaszország között. A kilencvenes évek közepétől minden a visszájára fordult. Venables mellett Amióta Terry Venables bejelentette, hogy a nyári Európa-bajnokság után nem vállalja tovább az angol labdarúgó-válogatott irányítását, folyamatosan tart a vita, ki legyen az utódja. Többen azon a véleményen vannak, hogy Venables-nek mindenképpen maradnia kell. A jelenlegi szövetségi kapitány mellett érvel az angol futball-legenda, Sir Bobby Charlton is, aki szerint Venables-szel Anglia világbajnok lehet. - Minden követ meg kell mozgatni, hogy meggyőzzük Terryt, maradjon. Vele világbajnokságot nyerhetünk. Ha vaiaki más veszi át az irányítást, akkor mindent elölről kell kezdeni, a váltás visszalépést jelent. Tudom, mennyire fontos a folyamatosság, a fokozatosság elve, ezt tapasztaltam az 1966-os világbajnokságon. Venables megfelelő ember, a szövetségnek meg kell tartania őt - mondta Bobby Charlton. Féltékeny kenyaiak A Kenyai Amatőr Atlétikai Szövetség érdekes döntéssel igyekszik fenntartani egyeduralkodói szerepkörét a nemzetközi mezei futóversenyeken. "Isaiah Kiplagat, a szövetség elnöke arról nyilatkozott, hogy a jövőben a külföldi versenyzők nem számíthatnak a kenyai szakemberek segítségére, és versenyzőikkel való közös felkészülésben is csak a borsos árat fizető jelentkezők vehetnek részt. - Tavaly a finn Anne-Marie Sandell együtt készült versenyzőinkkel a junior mezeifutó világbajnokságra, az edzőtáborozás során szakembereink is jó tanácsokkal látták el, amit országának nyert vb-aranyéremmel hálált meg. Ennek így nincs értelme. A szakmai tudásunkat ingyen nem bocsájtjuk a jövőben senki rendelkezésére, hiszen ha ezt tennénk, akkor saját konkurenciánkat teremtenénk meg - mondta a szövetség elnöke. (sr) Nastase: Vastagtámogatás A románia választások előtt már javában lobbiznak a politikai pártok a választók megnyeréséért. Az egykori kiváló teniszező, jelenleg üzletember és menedzser, Hie Nastase nem titkolja, hogy nagy reményeket fűz az általa alapított szociáldemokrata párthoz. Szándéka szerint sportcsillagokat, híres művészeket, közéleti személyeket szeretne megnyerni pártjának, hogy ezzel is rangos pozíciót harcolhasson ki a helyhatósági választásokon. Nastase nem titkolt vágya, hogy Bukarest polgármestere legyen. Az Evenimentul Zilei című napilap szerint Nastase a közelmúltban világhírű szimpatizánsra lelt, hiszen Vastag Ferenc, kétszeres világbajnok ökölvívó is csatlakozott pártjához. A 29 esztendős sportoló állítólag messzemenően egyetért Nastase elképzeléseivel, és • mindenben támogatni szeretné az egykori teniszezőt. (sr) KOSÁRLABDA Szabálymódosítás Egyre inkább úgy tűnik, a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) közeledik az észak-amerikai nemzeti szövetség, ismertebb nevén az NBA szabályaihoz. A FIBA vezetése nemrég azt javasolta, vigyék messzebb a gyűrűtől a hárompontos kosarakat jelző vonalat. A jelenlegi előírások szerint 6,25 m-en túlról már három pont jár egy sikeres dobásért. A javaslat szerint a jövőben 6,7 m-re kell , a vonalat felfesteni. 1. Ma már világos, külföldi játékosok nélkül nehéz pazar bajnokságot rendezni. A futball utóbbi negyven évének históriája is mutatja: szinte csak azok az országok uralhatták tartósan a nemzeti kupákat, amelyek beengedték soraikba az importsztárokat. A tézist alátámasztandó, elég csak a spanyol futball példáját idézni, az 1955 és 1962 között a nemzetközi kupákban taroló klubjaikban hemzsegtek a külföldi csillagok. A Real Madridban néha még a csapat fele sem volt spanyol születésű... (Ha például egyszerre játszott Dominguez, Santamaria, Puskás, Rial, Di Stefano, és a Simonsson, Kopa, Canario trióból valaki). A kor másik elitcsapatában, a Barcelonában a három magyar, (Kubala, Kocsis, Czibor) mellett a brazil Evaristo vagy a paraguayi származású Martinez említhető... A spanyol korszakból az olaszba átvezető időszakban tündöklő Benficában nem játszottak légiósok. Legalábbis a szó klasszikus értelmében nem. A ma már független országként létező akkori gyarmatok sztárjai (Eusébio, Aguas, Coluna) nélkül alighanem fele olyan messzire sem jutott volna a gárda. 2. A következő nagy periódus hősei, az olaszok már gyakorlatilag a vetélytárs kluboktól is el tudtak csábítani légiósokat: Dél-Amerikán kívül Angliából, az NSZK-ból, Franciaországból, Spanyolországból is szerződtettek menőket. A hatvanas évek közepén ellenben - hivatkozással az olasz futball visszaesésére, nekik legyen mondva, 1968-ban Európa-bajnok, 1970-ben világbajnoki ezüstérmes volt a válogatott - lezárták a sorompókat, s a döntést a klubcsapatok eredményessége sínylette meg. Előretörtek a többségében valóban hazai anyagból építkező németek és hollandok, és megerősödtek az angolok. A hatvanas évek második felében már az angolok uralták a harmadik számú kupát, de a bajnokok közötti tartós áttörésre csak a Liverpool első aranycsapata volt képes. E gárdában is vitézkedtek nem angolok (Toshack, Heighway), de az arányok nem voltak olyan túlzóak, mint tíz esztendővel későbbi utódok esetében. Egyébként is: a hetvenes évek második felére kevésbé volt jellemző a légiósvándorlás. Azt a korszakot jellemezte a leginkább a tiszta, nemzeti klubok megléte. Ám ebből az utóbb kivesézett korszakból is érdemes két klubot kiemelni - kvázi ellenpéldaként - a KEK-ben győztes belga Anderlechtet, amelynek soraiban jó pár holland (Rensenbrink, Haan, Dusbaba, Ressel, Geels) mindig játszott. A másik az „angol" Leeds United, amely kis túlzással a hetvenes évek második harmadában a legjobb „skót" egyesület volt, soraiban tudva például Harveyt, Lórimért, Jordánt, Brennert. A nyolcvanas éveket a „vegyes", ám ha a brit kategóriát használjuk, többé-kevésbé hoA holland Ruud Gullit is Itáliából érkezett a szigetországba mogén angol klubok uralkodása vezette be, aztán megindult a légiósinvázió... Az első számú célpont Olaszország lett, ahol az 1980-81-es idénytől kezdve egy, az 1982/83-as szezontól kettő, majd az 1988/89-es idénytől már három légióst lehetett szerződtetni. A szabályok későbbi puhítása valóságos inváziót indított Itália felé. 3. A döntés elérte a célját: az olasz klubok a nyolcvanas évek második felére a nemzetközi kupadöntők arisztokráciáját képezték. Ebben kétségtelenül közrejátszott az 1985-ig remeklő angol klubok szilenciuma, de tény, senki sem vitatta az olasz együttesek primátusát. Az 1988/89-es idénytől az 1993/94-es szezon végéig a megszerezhető 18 győzelemnek több mint a felét az olaszok szerezték (10). 1990 különösen jeles év volt: a Milan BEKgyőzelme, a Sampdoria KEK-sikere mellett a Juventus és a Fiorentina játszotta az UEFA Kupa fináléját... Százszázalékos siker! Ez a periódus volt az olasz futball gazdagságának korszaka. A transzferárak az egekbe szöktek, a Torinótól a Milánhoz szerződött Gigi Lentini árának hallatán még a Vatikán is rosszallását fejezte ki! 4. Ha egyelőre nem is rothadt meg a paradicsom, azért 1996 februárjában közel sem olyan eszményi a helyzet, mint volt. A Tiszta Kezek politikája, a korrupciós ügyek vizsgálata, a pénzek eredetének kutatása alaposan csökkentette a klubelnökök vásárlási lázát. Minden ilyenfajta kijelentés szubjektív, de úgy gondoljuk, 1994 és 1995 nyarán mindössze három olyan légiós került az olasz bajnokságba, aki az 1987-93 közötti mércével is megállja a helyét. Weah, Sztoicskov - hogy mostanában nem megy neki a játék, az más kérdés - és talán Roberto Carlos. Ellenben Olaszországból Angliába került 1994 nyarán a román Petrescu és a holand Roy, egy évvel később Bergkamp, Platt, Gullit, s immár egy született olasz, Andrea Silenzi, valamint az 1995/96-os idény közben az olasz Gambaro, a svéd Brolin és a kolumbiai Faustino Asprilla. Mindezidő alatt egyetlen angol szerződött Itáliába: a máris hazavágyó Paul Ince. 5. Mivel érdemelték ki az angolok a mostani megtiszteltetést? Valószínűleg azzal, hogy a klubvezetők idejében felismerték a változást. Az 1985-ben Európától búcsúzó Liverpool egy esztendővel később mindent megnyert Angliában. A kezdőcsapatban egyetlen angol játékos sem futballozott... Az UEFA generális változásai aztán a visszatérő angol klubokat is érintették - a Manchester Unitednek ezzel együtt az 1990/91-es szezonban jelentős gondot okozott, hogy miként állítson be a kezdőcsapatba hét angolt... de tény, a helyzet normalizálódott. A labdarúgás ismét konjunktúrába került, ami alapvetően egy fő okra vezethető vissza: több a pénz. Csakhogy ez így meglehetősen szimplán hangzik, érdemes boncolgatni. Az úgynevezett Taylor-tervet követő átépítések végeztével növekedett a nézőszám, ami fokozta a bevételeket. Ennél nagyobb léptéket jelentett a televíziós jogdíjakból befolyt összegek ugrásszerű emelkedése, valamint a pezsdítő jövőt látó szponzorok belépése. A Touche Ross nevű cég elemzése szerint a Premier League klubjai az 1993/94-es szezonban 65,7 millió fontot fizettek ki a játékosoknak. A becslések szerint másfél esztendő alatt ez a szám további 15-20 százalékkal nőtt. Egyetlen gazdasági elemző sem hagyja figyelmen kívül, hogy bár az angol klubok már a hetvenes évek elejétől szerződtettek külföldi sztárokat, igazi világklasszisokat csak elvétve. Kis túlzással mondható: az elmúlt két és fél esztendőben több világklasszis érkezett, mint előtte huszonöt év alatt összesen... 6. Az igazi áttörést Jürgen Klinsmann leigazolása jelentette. Az 1995 végén a világ harmadik legjobb játékosának jelölt német csillag egyszersmind példát is mutatott, ugyanis a Tottenham a szezon előtti souvenirárusítási dömpingből, valamint a bérletekből származó bevételből kifizette Klinsmann vételárát. „Ha a Tottenham képes volt erre, mi is..." - mondták, s igazuk lett! A francia David Ginola a Bayern és a Barcelona ajánlatát feledte a Newcastle kérésére, Dennis Bergkamp és David Platt ma már az Arsenal menői, a jugoszláv gólkirály Szabó Milosevics a Parmánál és a Juventusnál töltött napok ellenére, az Atletico Madrid és a Dortmund ajánlatát is sutba dobva a Villa Parkba költözött, s a sor folytatható. Ma már olasz, német - csak a Manchester Citynek három... -, francia, holland, belga, svájci, román, svéd, szerb, norvég, dán, izlandi, grúz, ghánai, nigériai, dél-afrikai, sőt brazil és kolumbiai légiósa is van a Premier Leaguenak. (D. T.) Tizenhárom teniszkirály Több mint húsz esztendeje hívták életre a tenisz-világranglistát, és ez idő alatt 12 Játékosnak adatott meg, hogy a csúcsról tekinthessen le az „alattvalókra". Thomas Muster tehát a 13. a sorban. Alábbi összeállításunk az eddigi listavezetőket lajstromozza, feltüntetve az uralkodás kezdetét és időtartamát - hétben kifejezve. 1974. augusztus 23.: Ilié Nastase (román) 40 1974. június 3.: John Newcombe (ausztrál) 8 1974. július 29.: Jimmy Connors (amerikai) 160 1977. augusztus 23.: Björn Borg (svéd) 109 1979. október 1.: Jimmy Connors (amerikai) 22 1980. március 3.: John McEnroe (amerikai) 15 1980. június 16.: Jimmy Connors (amerikai) 86 1982. február 18.: John McEnroe (amerikai) 155 1984. július 9.: Ivan Lendl (csehszlovák) 190 1988. szeptem ber 12.: Mats Wilander (svéd) 20 1989. január 30.: Ivan Lendl (csehszlovák) 80 1990. augusztus 13.: Stefan Edberg (svéd) 24 1991. január 28.: Boris Becker (német) 3 1991. január 18.: Stefan Edberg (svéd) 20 1991. július 8.: Boris Becker (német) 9 1991. szeptember 9.: Stefan Edberg (svéd) 22 1992. február 10.: Jim Courier (amerikai) 6 1992. március 23.: Stefan Edberg (svéd) 3 1992. április 13.: Jim Courier (amerikai) 22 1992. szeptember 14.: Stefan Edberg (svéd) 3 1992. október 5.: Jim Courier (amerikai) 27 1993. április 12.: Pete Sampras (amerikai) 19 1993. augusztus 23.: Jim Courier (amerikai) 3 1993. szeptember 13.: Pete Sampras (amerikai) 82 1995. április 10.: Andre Agassi (amerikai) 1995. november 6.: Pete Sampras (amerikai) 1996. január 29.: Andre Agassi (amerikai) 1996. február 12.: Thomas Muster (osztrák) 30 12 2 ? (sr) Riley: ez az igazi fejfájás Ártatlanságát hangsúlyozta Samantha Riley, az ausztrálok mellúszó világbajnoknője azon a sajtókonferencián, amelyet doppingügyének tisztázása miatt hívott össze Brisbane-ben. A 23 esztendős versenyző leszögezte, nem doppingcsaló, egyszerű fejfájás elleni tablettát vett be az ominózus decemberi riói rövidpályás vb nyitónapján. A fájdalomcsillapító pirula olyan szert tartalmazott, amely a tiltott listán szerepel. Riley elmondta, hogy számára alighanem pályafutása végét jelentené az eltiltás, de hozzátette, bízik ügye igazságos elbírálásában. Edzője, Scott Volkers mindenestre magára vállalta a vétket, mondván élete legnagyobb hibáját követte el, amikor felesége gyógyszerei közül elvett egy szem Panadol-tablettát elvett és azt a fejét fájlaló védencének adta.. A versenyző ügyvédje, Peter Baston, aki a hétvégén, még az eset hivatalos nyilvánosságra hozatala előtt, Be'rlinben kétórás megbeszéléstfolytatott a FINA képviselőivel, úgy nyilatkozott, hogy 48 órán belül döntést várnak a nemzetközi szövetségtől. Erre azonban aligha kerülhet sor zárós határidőn belül, legalábbis erre vall Cornel Marculescu kijelentése. A FINA igazgatója ugyanis azt mondta, előbb még konzultálni akarnak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság orvosi bizottságával, elsősorban arról: teljes pontossággal mi is található a tiltott szerek listáján. A bizottság által elkészített legfrissebb doppingiegyzék mindenesetre a NOB szentesítésére vár. (sr) Már a kolumbiai Asprilla is Angliában rúgja a labdát.