Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-14 / 37. szám, szerda

6 j ÚJ SZÓ RÉGIÓ 1996. február 13. Békesség uralkodjon... Vasárnap Szepsiben Mlkó Jenő püspök a széles környék egy­házközségeinek népes küldöttsége előtt beiktatta tisztségé­be a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Nyugat-Kas­sa Egyházmegyéjének új esperesét, Gábor Lajos szepsi lel­készt. A főgondnok Bocskorás Bertalan lett. Egyúttal meg­választották a nagyságát tekintve országos viszonylatban második helyen álló egyházmegye zsinati képviselőit Is. A HONT-IPOLY MENTI REGIO ELNI AKAR Változások - politikai kupeckedéssel? Napjaink fő beszédtémája Szlovákia várható területi és közigazgatás! át­rendezése. Az emberek az Ipoly men­tén többnyire sötéten látják a Jövőt, hi­szen eddig alig volt beleszólásuk sor­suk alakításába. Nézzük a régió múlt­beli alakulását, hány változáson is ment keresztül az elmúlt századokban. A vármegyék kialakulása már a X. század végén megindult, és mivel Hont a legrégibb megyék egyike, ez a folyamat itt is meg­kezdődött. A magyar múlt részeként értékelt megyerendszert az, 1920/126 Tt. sz. törvény 1923. január 10-től megszüntette. Létrejöttek az ún . nagymegyék (veľžupy). Ezzel megszűnt létezni a történelmi Hont megye székhelye is Ipolyságon, az új megyeszékhely Zólyom lett. A mesterségesen kialakított határok nem iga­zodtak a több száz éven keresztül épült régi vármegye határaihoz, hiszen a fő cél a nemze­tiségi arány 20 % alá történő csökkentése volt. A közigazgatási manipuláció legfeltűnőbb pél­dája volt az Ipoly menti régió beolvasztása a Korponai járásba. Azonban nemsokára bebi­zonyosodott, hogy a Korpona székhelyű járási hiVatal képtelen feladatát ellátni, ezért a 275. számú kormányrendelet alapján 1923. január 1-től Ipolyságon ún. expozitúra - kihelyezett já­rási hivatal kezdett működni. Ez a szlovákiai vi­szonylatban is egyedülálló intézmény az Ipoly menti községek ügyes-bajos problémáit volt hivatva megoldani. A nagymegyék sem voltak hosszú életűek. Az 1927. évi 125. számú törvény értelmében kialakult a tartományi rendszer, Csehszlová­kia területe négy tartományra lett felosztva: Csehországra, Morvaországra, Szlovákiára és Kárpát-Ukrajnára. Ezzel a közigazgatás két­szintű lett: járási és községi. Az 1938. november 2-ai bécsi döntés alap­ján az Ipoly mente visszakerült Magyarország­hoz, ahol számos történelmi megyecsonk ala­kult ki, így a Bars és Hont k. e. e. vm. (kerületi­leg egyesített vármegyék) székhelye Léva lett, azonban magába foglalta a Verebélyi, Ipolysá­gi és Szobi járást is, ezért csak kényszermeg­oldásnak volt jó. Az 1948. május 9-ei alkotmány értelmében Szlovákia közigazgatása ismét háromszintűvé vált, eredetileg 6 kerülettel és 77 járással, a járások számát azonban 90-re növelték „terü­leti racionalizálás" ürügyén. Ekkor emelke­dett a magyar és ruszin nyelvterületen fekvő központokból járási székhellyé Szene, Nagy­megyer és Ipolyság is. A negyvenes évek máso­dik felében a kitelepítések és a reszlovakizáció következtében az 1941-es és 1951-es nép­számlálási adatok szerint a magyar többségű járások száma húszról tizennégyre csökkent. Az újabb, 1960. július 1-jei közigazgatási reform során a kerületek kiterjedését a duplá­jára, a járásokét legtöbb esetben a háromszo­rosára növelték. Ezzel a kialakult nemzetiségi arány teljesen felborult. A járások száma 91­ről 31-re csökkent, így a Lévai járáshoz csatol­ták a teljes Zselizi és részben az Ipolysági já­rást. Ez a rendezés legérzékenyebben az utóbbit érintette, mivel területét szétdarabol­ták: Léván kívül a „koncból" Losonc (1967-től Nagykürtös) és Zólyom is kapott. Az itteni la­kosságot ez a feldarabolás még érzékenyeb­ben érintette, mint az előbbiek, hiszen maga a szűkebb Ipoly menti régió területe is leszűkült. Az itt élő emberek jogosan kérdezték: kinek jó ez? Joggal mondhatjuk, hogy az elmúlt 35 év alatt Ipolyság fejlődése a minimálisra csök­kent. Nem csoda, hiszen a „hármas határ szé­lén" (ország, kerület és járás) majdnem a sen­ki földjének számítottunk. Régiónk lakossága ezért a múlt évben fellé­legzett, látva a sajtóban közölt területrendezé­si térképeket. Végre rájöttek az illetékesek, hogy a jelenleg is létező nagy járások emberel­lenesen nagyméretűek és tájidegenek! Erre történelmi példát csak a Bach-korszak hason­lóan erőszakos központosító törekvéseiben találhattunk. A lakosság jobban megközelít­hető székhelyeket és „emberibb" közigazgatá­si területeket igényel. Újév után új hír kapott szárnyra: Ipolyság nem lesz járási székhely, sőt az egész Ipoly menti régió Korpona járási székhelyhez fog tartozni! Ez a kormányjavasla­ta, és sokkal „ésszerűbb", mint az eddig ismer­tetett tervek bármelyike. Tehát nem kell refe­rendum sem - mint ezt a Press Club február 6-ai adásában miniszterelnökünk megmagya­rázta -, fölösleges kiadás lenne, hiszen min­den régió és város a saját elképzelését akarná átültetni. Hagyjuk a döntést a kormány bölcs tagjaira. Még bizonytalan, hogy Ipolyság Korpo­nához vagy Lévához fog-e tartozni (ez a továb­bi lobbizástól függ?). Szerény véleményem, hogy ha már választani kellene, inkább Lévát választanám, nemcsak a fekvése miatt, ha­nem azért is, mert jobban ki van épülve, és így nem kell a járás falvainak hozzájárulni a meg­felelő „infrastruktúra" kiépítéséhez. Sok szó esik arról, hogy a Magyar Koalíció máig nem volt képes kidolgozni egységes te­rületrendezési koncepcióját. Pedig lett volna rá idő, hiszen már 1993-ban is jelentek meg erről írások, pl. az Új Szóban február 12-én Hogyan osztják fel Szlovákiát?, október 8-án Megkésett tájékoztatás a közigazgatás át­szervezéséről stb. Öndicséret nélkül megjegy­zem, hogy én is írtam róla Szlovákia a ter­vezők asztalán címmel. Képviselőinknek job­ban oda kellett volna figyelni arra, hogy vala­mitfőznek a politika ördögfazekában... Velem együtt sokan látják sötét színben a Hont-lpoly menti régió jövőjét. Bárcsak tévednénk! DANIS FERENC SZÖVETKEZETI ES MAGÁNKERESKEDELEM: EGYMÁST KIEGESZITVE Minőséggel a konkurenciaharcban Dunaszerdahelyen a Jednota fogyasztási szövetkezetben lassan véget érnek a 10 578 fős tagság múlt évi munkáját értékelő tagsági gyűlések. Az eredményekről és a gondok­ról, továbbá arról beszélgettünk Kulcsár Lajos mérnökkel, a Jednota Járási elnökével, hogy a megváltozott feltételek kö­zött miként sikerült talpon maradniuk. BEIKTATÁS SZEPSIBEN - Ahogy a szövetkezeti mozga­lom 150 éve során, úgy a rend­szerváltást követő időkben is fo­kozatosan át kellett értékelni a tennivalókat, igazodni a fejlődés hozta új követelményekhez. A Jednota a kereskedelemben el­vesztette monopolhelyzetét, be­lépett a konkurencia. Erre a kihí­vásra a transzformációs tör­vényből eredő részvényes-szö­vetkezeti formák kialakítása volt a válasz. Vagyis megváltunk a rá­fizetéses, nem rentábilis üzle­tektől, vendéglátó egységektől, amelyeket vagy bérbe-, vagy vég­érvényesen eladtunk. Bevezet­tükk az ésszerű, anyagtakarékos gazdálkodást, aminek kézzel­fogható eredményei már meg­mutatkoznak. Talán nem árt megemlíteni, hogy míg 1990­ben az eladósodási szint 110 százalékos volt, és a több mint 240 millió korona hitel mellé 140 milliós kamat is társult, ad­dig a múlt évben a hitelállomány 80 millió korona alá csökkent, és az eladósodási szint is 34 százalék körül volt. - A járásban a kereskedelem mekkora szeletét tartják a ke­zükben? A monopolhelyzet megszűnése ellenére is 35-40 százalékos a részesedésünk a járásban, szlovákiai méretben ez az rány 14-17 százalék körü­li. Ami pedig a teljesítményeket illeti, a fogyasztási szövetkezet 554 dolgozója 112,9 %-os növe­kedési rátával, mintegy 425 mil­lió korona kiskereskedelmi és csaknem 187 millió korona nagykereskedelmi forgalmat produkált. Az élelmiszer-ipari ter­melés értéke - a hidegkonyhai készítmények révén - 14,2 mil­lió koronát tett ki. A vendéglátói­par pedig több mint 11 milliót hozott a konyhára. Marketing­osztályunkon keresztül a 225 szállítótól 322,5 millió korona ér­tékben értékesítettünk külön­böző termékeket, ami szintén je­lentős eredmény. így a 3 milliós nyereséggel a szerdahelyi Jedno­ta azon hatok egyike, amelyek pozitív eredménnyel zárták az évet. Egyébként az összvagyo­nunk elérte a 290 milliós érté­ket, a dolgozók átlagfizetése pe­dig 5700-5800 korona körüli. Ugyanakkor évente 10-12 szá­zalékos bérfejlesztésre is le­hetőség van. - Terveik? - Elsősorban a meglévő üzlet­hálózatunkat akarjuk korszerűsí­teni, anyagi lehetőségeinkhez mérten. Tavaly a beruházásokra 10,5 millió koronát fordítottunk, ebből 8,5 milliót a pénztárgépek megvásárlása vitt el. Idén a nagymagyari élelmiszer-üzletház és a bősi üzlethálózat átszerve­zésére, korszerűsítésére készü­lünk. A szerkezetváltás területén is több lehetőséget mérlegelnek. Érdekeltségi alapon átszervezik nagykereskedelmi tevékenysé­güket, ebben jelentős szerepet kap az ekecsi nagyraktáruk is. A transzformáció valamely formá­jában működik majd a csölösztői Kormorán szálloda és vendéglá­tó-ipari egység, s fúzióra készül­nek a komáromi Jednotával. Ettől főként a felvevőpiac, a vá­sárlóerő gyarapodását remélik. Nem mondanak le a pozsonyi Jednotával közösen, Ligetfalun létesítendő 5 ezer négyzetméte­res szupermarket felépítésének tervéről sem - persze ez már egy távolabbi célkitűzésük. A dunaszerdahelyi Jednota az élesedő konkurenciaharc­ban a minőséggel akar helytáll­ni, arra alapoznak, hogy a szö­vetkezeti és a magánkereskede­lem egymást kiegészítve működ­het jól. MÉRI ISTVÁN Ebből az alkalomból megkér­deztük Gábor Lajos esperestől, hogy egyházi vonalon mit tart a legidőszerűbb feladatnak ebben a régióban. - Szolgálatai révén az egyház küldetésének teljesítését, erősí­tését. Mi tagadás, sokan féltik az egyházat, egyházunkat. Nos, én a székfoglaló beszédemben egy német igehirdetőre is utalva azt az igazságot igyekeztem hangsúlyozni, hogy az egyházat nem mi, földi halandók tartjuk meg, hanem másvalaki. Az, aki­nek minden alá van vetve, tehát mi is. És ez a valaki Isten. Ő irá­nyítja a dolgok menetét, ő bízza meg és küldi el az embert, ha annak elérkezik az ideje, ha an­nak szükségét látja. Vagyis raj­tunk keresztül biztosítja az egy­ház küldetésének kiteljesedé­sét. Ennek a gondviselésnek a gyakorlati vetülete például az is, hogy vannak olyan gyülekezetek régiónkban, ahol évtizedekig alig volt egyházi élet, most vi­szont egyre élénkebbé válik, az­az egyfajta megújulás tapasztal­ható ezen a téren. Ami a felada­tunkat illeti, igyekezni fogunk ez­után is úgy szolgálni Istent, hogy köreinkben békesség uralkod­jon, hogy nagyobb legyen az egy­más iránti tisztelet, tolerancia, (gazdag) NAGYKÜRTÖS Mindenki jól szórakozott Talán kevesen tudják, hogy a legutóbbi népszámláláskor Szlovákia vegyes lakosságú települései között volt olyan helység, ahol az előző népszámlálás adataihoz viszonyítva a magyar nemzetiségű lakosság létszáma bár 100 száza­lékkal emelkedett, ám még így is csak alig 10 százalékát teszi ki az összlakosságnak. A 14 ezer lélekszámú Nagy­kürtösről van szó, ahol másfél évtizeddel ezelőtt alakult meg a Csemadok alapszervezete. A kezdeti években rend­szeres tevékenységet fejtett ki, egy idő óta azonban ritkán hallat magáról. Az idén mintha megtört volna a jég. Biztató jelnek tekint­hető, hogy néhány évi szünet után ismét megrendezte az egykor nagy érdeklődéssel kísért műsoros farsangi bált, amelyre a Dolina Szálló éttermében került sor. A szervezet vezetősége úgy döntött, hogy a bál tiszta bevételét a Cse­madok területi választmánya tevékenységének támogatá­sára ajánlja fel. Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a jól sikerült bá­lon nemcsak a helybeli és környékbeli magyarok vettek részt, hanem vegyes, illetve teljesen szlovák házaspárok is, magyar barátaik meghívására. És nyelvtörvény ide, nyelvtörvény oda, mindenki jól szórakozott. Amiben természetesen Slezák Pál ci­gányzenekarának is érdeme volt. -dzsár Új Mercedes: az ötödik helyen DUNASZERDAHELYI HOZZÁJÁRULÁS Amikor a Mercedes-Benz AG két évvel ezelőtt a genfi autószalonon bemutatta az Etípust, talán még nem Is sejtette, mekkora sikert arat vele. Azóta ebből közel hárommilliót adtak el, ami újra megszilárdította a cég korábban eléggé megtépázott piaci pozícióját. A soro­zat legújabb tagjának világpremierje az őszi frankfurti autószalonon volt. Ezt korábban a W 210-es kódszám alatt rejtegették, és ovális reflektorai mellett több más újdonsággal Is rendelkezik. Bár a hazai közönség szá­mára ez a gépkocsi várhatóan a kevésbé elérhetők közé fog tartozni, egy szempontból mindenképpen érdekes. Tel­jes elektromos kábelhálóza­tát kizárólag a Csallóközben, a dunaszerdahelyi Schütt kft.­ben szerelik össze. Mivel eb­ben a kategóriában már szin­te,mindent az elektronika irá­nyít, nézzünk néhány példát, hogy mit tud az új Mercedes. A blokkolásgátló ABS rend­szeren kívül rendelkezik egy ún. ETS-rendszerrel is, amely főleg vizes és jeges úton gá­tolja meg a kerekek kipörgé­sét, illetve megcsúszását. Az erősebb modelleket ezenkívül további hasonló rendszerek­kel is felszerelik, amelyek na­gyobb sebesség esetén ga­rantálják a biztonságos hála­adást. Míg nálunk ütközéskor legfeljebb a biztonsági övben bízhatunk, itt a rendszer szük­ség esetén már nemcsak első, hanem oldalsó légzsáko­kat is kiold. Az új Mercedesszel a nők és a „mazsolák" is nyugodtan parkolhatnak, mivel ezt a műveletet mind a négy olda­lon érzékelők figyelik, ame­lyek jeleznek, ha a szomszé­dos kocsi túl közel kerül. Esős időben sem kell sokat bajlód­ni a műszerfallal: az optoe­lektronikus szenzor önmű­ködően kapcsol, és az eső in­tenzitásának megfelelő se­bességgel mozgatja az ablak­törlőket. Nem hiányzik természete­sen a fedélzeti számítógép sem, amely a motor mellett törődik az ülések helyzetével, magasságával és a fejtámla beállításával is. Az ajtókon pe­dig nincsenek zárak: kódok alapján, infravörös sugarak­kal nyitódnak. Bár ez nem függ össze az eletronikával, érdemes meg­említeni, hogy a motort, illetve az első futóművet egy külön tartóvázra erősítik fel, amely ütközés esetén automatiku­san lekapcsolódik a karosszé­riáról. így nem áll fenn a ve­szélye annak, hogy végül az utastérben kötnek ki. Az új Mercedes az ötödik helyen végzett az 1996-os év gépkocsija elnevezésű anké­ton. Ez már csak azért is figye­lemre méltó, mert ebben ko­moly súllyal szerepel a kocsi ára és használati tulajdonsá­gai. így azután minden esély megvan arra, hogy a tervek­nek megfelelően valóban 2002-ig folyik majd a széria­gyártása. Ez egyben biztos megrendelést jelent Duna­szerdahely immár legnagyobb vállalata számára is. (tuba) ALÁÍRÁSGYŰJTÉS Ragaszkodnak a Párkányi járás létrehozásához Hétfőn Párkányban tanács­koztak a város körzetéhez tar­tozó települések polgármeste­rei. Az ülés tárnájáról Oravec Jánost, Párkány polgármeste­rét kérdeztük. - Olyan dokumentumok ju­tottak birtokunkba, amelyek szerint az ország új területi­közigazgatási beosztásánál Párkány nem szerepel járási székhelyként. Ennek megvita­tása után arra az álláspontra jutottunk, hogy előző nyilatko­zatunkat, amelyet már eljuttat­tunk a belügyminisztérium ál­lamtitkárához, egy petícióval erősítjük meg. Az aláírásokat Párkányban és a város körze­téhez tartozó 21 községben még e hét folyamán, vasárnap délig szeretnénk összegyűjte­ni. Bízom abban, hogy a város­ban és a környező települése­ken élő polgárok támogatják majd elképzelésünket, hiszen pillanatnyilag számos olyan község van, amely Párkányhoz közel esik, és lakosainak 70-80 kilométert kell utazniuk ahhoz, hogy eljussanak az ér­sekújvári járási intézmé­nyekbe. Tehát mindenképpen égető szükség lenne arra, hogy Párkány járási székhely legyen. A petíciós íveket a jövő hét ele­jén szeretnénk eljuttatni a par­lament elnökéhez, a kor­mányfőhöz, a belügyminiszter­hez, illetve a parlament illeté­kes bizottságának elnökéhez. (kamoncza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom