Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-14 / 37. szám, szerda

1996. február 3. BELFOLD - GAZDASAG ÚJ SZ Ó 3 I ÉRSEKÚJVÁRI JÁRÁS: UJ SZO, UJ NO: UJ BAL Megbénult a forgalom ÚJ Szó-tudósítás Tegnap az Érsekújvári járás területéri a kitartó havazás kö­vetkeztében a Szlovák Autó­busz-közlekedési Vállalat több mentrend szerinti járata nem ért célba. Mint azt Tibor Logacd diszpécsertől megtudtuk, a ha­vas utakon több autóbusz vesz­tegelt Érsekújvár és Párkány között, és egy járat a nyitrai végállomás helyett k4nytelen volt Vinodol községben kirakni az utasokat: A járás több tele­pülésén a hangosbemondón keresztül szólították fel a polgá­rokat, ha tehetik, ne induljanak útnak. Ľubomír Melišek, a járá­si útkarbantartó vállalat diszpé­csere arról tájékoztatott, hogy a vállalat negyven alkalmazottja 17 munkagép és öt traktor se­gítségével folyamatosan tisztít­ja az utakat. Megtesznek min­den tőlük telhetőt, ám a hófú­vás következtében a gép­járművezetőknek mindenkép­pen számítaniuk kell hóakadá­lyokra. A legszerencsésebbek talán azok, akik a vasútállomá­sok közelében laknak, mert a vonatok indulásánál mind­össze 5-10 perces késések voltak. (kamoncza) Várjuk a visszajelzéseket MAR MA KAPHATÓ A i/asárnap A tartalomból: • Somorján is felülbírálták a nyelvtörvényt P. Vonyik Erzsébet riportja • Magyar sorsfordulók Koncsol László esszéjének 3. része • Judaizmus, kereszténység, iszlám Vallásfilozófiai összeállítás • Tolókocsiban - emeleten Péterfi Szonya riportja • Lazzaro úr kalandjai F. F. Braun novellája • A beteg oroszlán Benedek Elek meséje • Olimpiai sztárok: Hajós Alf­réd Zsigárdi László írása A HANG-KÉP Családközelben című rovatában Bárdos Gyula képviselő családját mutatjuk be. m Magánsávban Szabó G. László interjúja Má­csai Pállal A február 24-én sorra kerülő szuperbál ren­dezőit nem elsősorban a sűrű hóesés izgatja, ha­nem a sűrűn csengő telefonok, vagyis a jegy­igénylők meg-megújuló rohama. Az egyik szemük nevet, a másik meg jojózik: örülnek a nagy ér­deklődésnek, nem tudják viszont, hogy hány ké­résre mondhatják ki a boldogító igent, ugyanis számos névre szóló meghívót küldtek ki, de az il­letők közül viszonylag kevesen jeleztek vissza, hogy eljönnek-e. Szerkesztőségi és szervezési zűrök ügyében ál­talában Olasz Lívia gazdasági osztályvezetőhöz fordulunk, aki az izgága újságírók lehetetlen kéré se/re pillanatokon belül, az ennél nyakatekertebb elvárásokra pedig percek alatt válaszol. Most a feldúlt szervezők fordultak hozzá. Csinos kolié ganőnk századmásodpercnyi gondolkodás után ezt suttogta: - Szervezőké/m, a sokból sokk lesz! Ezután tőmondatokban előadta, hogy a szervezők nem tánc közben, hanem az idegességtői fognak rángatózni, ha minden meghívott előzetes vissza­jelzés nélkül eljön. Precíz lapgazdáink pedig a gondról értesülve tömören fogalmaztak: Uraim, február 24-e után nem az Új Szó, hanem önök ke­rülnek az utcára, ha bármiféle szervezési bakit kö­vetnek el. Tisztelt meghívottainkat szeretettel várjuk febru­ár 24-én a somorjai Kormorán szállóba, ám még e héten szíveskedjenek visszajelezni az alábbi címen vagy telefonon, hogy elfogadják-e invitálásunkat. LOAR Kiadó, 929 01 Dunajská Streda, Nám. slobody 1203, telefon: 0709/528497. KOM LOSY ZSOLT: Rimaszombatban a hivatal vészhelyzetbe hozta az iskolát Mint azt Komlósy Zsolt képviselő múlt heti parlamenti In­terpellációjában Is kiemelte, Rimaszombatban az egyik leg­égetőbb probléma a magyar iskola helyzete. A gondok évekkel ezelőtt kezdődtek, amikor a sorra épülő új Iskolák közül - az ígéretek ellenére - egy sem lett magyar tan­nyelvű. A Šrobár utcai épület a magyar gyerekek számára kicsinek bizonyult, olyannyira, hogy még a pincehelyisége­ket is tantermekké alakították át. A politikai fordulatot követően enyhültek kissé a gondok, 1992­ben létrejött a második számú magyar tannyelvű alapiskola, amely az egykori orosz kaszár­nyák egyikében kapott helyet. Át­menetileg úgymond addig, amíg a Nyugat lakótelepen nem adják át rendeltetésének az új iskolát. Átadták, de nem nyílt magyar osztály benne. A tanügyi hivatal álláspontja ellenére a magyar pedagógusok nem költözhettek be az épületbe, mert szlovák kol­légáik eltorlaszolták a bejáratot. Leszögezem: a városban a szlo­vák alapiskolák is tanteremgon­dokkal küszködnek. Az incidenst követően a város önkormányzata úgy döntött, hogy az iskola tőszomszédságá­ban épülő óvoda és bölcsőde tervrajzát megváltoztatja, és a lerakott alapokra iskolát épít. Magyar tannyelvű alapiskolát. Minden dokumentumon ma már ez a felirat áll: Základná škola s vyučovacím jazykom madar­s kým. Az épület tervének meg­változtatása után Eva Alevová asszony, a Rimaszombati Tan­ügyi Hivatal akkori igazgatója tol­dalékot fűzött az 1991-ben a hadsereggel kötött bérleti szerződéshez, amelyben az épü­let bérlésének idejét 1998-ig meghosszabbította. Az építke­zés nagy ütemben folytatódott, tető alá került, ám 1994-ben a támogatás elmaradt, a munkála­tok megtorpantak. Pavol Brndiar, a város polgár­mestere többszöri kérésére sem kaptak állami támogatást, ezért tavaly nyáron az önkormányzat úgy döntött, hogy befagyasztja az építkezést. 5 millió korona hi­telt vett fel az épület „lekonzer­válására". Csak a napokban tu­dódott ki, hogy Štefan Ľupták, a Rimaszombati Tanügyi Hivatal új igazgatója tavaly június 12-én módosította a szerződést, az épület bérlésének idejét két év­vel csökkentette. Tehát a Dobšinský utcai magyar tan­nyelvű alapiskolának az idei tan­év befejezésekor ki kell költöz­nie az épületből. Ez rendben is volna, csak az a baj, hogy nincs hová. - Parlamenti eszközökkel él­ve megkértem az oktatási tárca vezetőjét és a védelmi minisz­tert, vessék latba jogkörüket, és segítsenek a rimaszombati ma­gyar alapiskolák helyzetének megoldásában - tájékoztatott Komlósy Zsolt. - Egyben felkér­tem a miniszter asszonyt, hogy tegyen meg mindent a nyugat­lakótelepi iskola befejezéséért. Megjegyzem, az interpelláció előtt tájékozódás céljából felke­restem Štefan Ľuptákot, a Ri­maszombati Tanügyi Hivatal igazgatóját, aki kijelentette, hogy amennyiben mégis felépül a nyugat-lakótelepi iskola, hosszú tárgyalások várnak ránk annak eldöntésére, valójában milyen tannyelvű tegyen. A tan­ügyi hivatal vészhelyzetbe hozta a magyar tannyelvű alapiskolát, holott az igazgató azt állítja, ő csak jót cselekedett, mert meg­hosszabbította az eredeti szerződést, amely valóban 1995-re lett megkötve. A bérleti szerződéshez csatolt első szá­mú kiegészítésről nem hajlandó tudomást venni. Pedig az léte­zik. (farkas) Fegyveres vendég UJ Szó-hír Részben a vendégek ébersé­gének, segítőkészségének, de főleg a térséget felügyelő őrző­védő szolgálat helyszínen tar­tózkodó egyik tagja rutinos és körültekintő beavatkozásának köszönhetően sérülés nélkül zárult az az incidens, amely a minap a nagymihályi Idea kávé­házban történt. D. G., a vendé­gek között italozó helyi lakos egy óvatlan pillanatban előrán­totta kilenc mm-es kaliberű pisztolyát, majd két kiszemelt vendégre szegezve próbált tőlük pénzt követelni. A többi vendég figyelemelterelő manővere segítségével az őrző­védő szolgálat emberei rövid időn belül ártalmatlanná tették a kávéházi támadót. D. G. ellen fegyveres rablótámadás és til­tott fegyverviselés vádjával indí­tanak eljárást. (kat.) (Folytatás az 1. oldalról) lező! Mégpedig pirosat, vagy olyan csokrot, amelyben leg­alább egy piros virág van, illetve amelyet óriási piros masni dí­szít. S egyáltalán mindenfajta ajándékon ott kell virítania a szerelem szimbólumának, a pi­ros szívnek - de minimum a pi­ros $zínnek. Kezdő vaientinozók! Ne félje­nek a piros szívektől, a piros masniktól! A szerelem nem szé­gyellnivaló: a szerelem irigy­lendő. A szerelem szép, boldogí­tó, fájdalmas, kesernyés, bohó­kás, egyedi... Ezt munkatársa­ink itt-ott felcsipegetett történe­tei is bizonyítják. * * * - Tavaly a barátommal elha­tároztuk, hogy méltó körülmé­nyek között ünnepeljük meg a Bálint-napot. Korábban nem tu­lajdonítottam ennek nagyobb je­lentőséget, és hogy őszinte le­gyek, nem is igazán volt kivel. Két évvel ezelőtt gyógytornász­ként kezdtem dolgozni egy kór­házban, ott ismerkedtem meg Szerelem, szerelem... azzal a sráccal, akivel úgy gon­doltam, van értelme megünne­pelni a szerelmesek napját. Csakhogy ebből semmi sem lett. A barátom - máig sem tudom, miért - ügyeletet vállalt a kór­házban, én meg ott toporogtam a lakása előtt. Mivel már az utol­só autóbuszom is elment, kény­telen voltam visszamenni a munkahelyemre, hogy ott tölt­sem az éjszakát. Az ügyeletes orvost jól ismertem, mert a kör­nyékünkről származott. Eléggé zárkózott fiú, egyetlen gyerme­ke szüleinek, akik még a széltől is óvták. Az orvosi szobában jobb híján televíziót néztünk. Egész idő alatt érzelgős szerel­mi történeteket hallottunk. Erre megjegyeztem, hogy nekem még senki nem adott virágot Bálint-napkor. Ekkor a srác oda­ment az egyik szobanövényhez, letépett egy levelet, és nekem adta. Úgy meghatódtam ettől! Jobban szemügyre vettem a fi­út, és egyre jobban tetszeni kez­dett. Néhány hétig találkozgat­tunk, és úgy éreztem, végre Ámor nyila engem is szíven ta­lált. Aztán egyszer felkeresett a fiú édesanyja, és közölte velem: nem szeretné, ha a kapcsola­tunk tovább folytatódna, mert ők nem azért taníttatták ki a fiu­kat, hogy annak egy nő elcsa­varja a fejét. Ezután még egy­szer találkoztam a sráccal, aki azt mondta, hogy nem tud dön­teni a szülei közt és közöttem, meg különben is: csak harmin­céves, és komoly tervei vannak a szakmájában. Nősülésre egyelőre nem is gondol. Hozzá­tette, ha akarom, titokban talál­kozhatunk, mert már majdnem szerelem az, amit irántam érez. Persze ezután rögtön elrohan­tam, s ha a kórházban véletle­nül találkozunk, mindketten úgy teszünk, mintha nem is ismer­nénk egymást. Nekem Bálint­napkor mindig az jut az eszem­be, hogy volt egy fiú, aki már majdnem szerelmes volt belém. - Én nem vagyok Bálint, en­gem nem úgy hívnak... - mente­getőzik megszólításomra az is­meretlen középkorú férfi, s már menne is tovább Kassa belváro­sában, amikor hirtelen vissza­fordul. - Egyébként a nagyapá­mat úgy hívták. Igen, őt kellett volna megkérdeznie annak ide­jén, hogy mit szól a nevéhez, és hogy előfordult-e vele valami­lyen érdekes Valentin-napi szto­ri. Ő tudott volna megszívle­lendőt, hasznosat, illetve lenyűgözőt mondani a szerelem­szeretet varázsáról. Hiszen annyit mesélt nekünk, unokái­nak arról, mit jelentett számára a szülőföld szeretete, a hon­vágy, amikor például az első vi­lágháború távoli harcmezőin küzdött az életéért! Vagy amikor azt próbálta nekünk megmagya­rázni, mi vitte rá őt a század ele­jén arra, hogy növekvő családja jobb megélhetésének biztosítá­VÁLASZ OLVASÓINKNAK Megkurtított szabadság Sz. L.: Tizenhét éve dolgozom a Jelenlegi munkahelyemen, eddig még soha semmiféle konfliktusom sem volt a munkál­tatómmal. Most mégis akadt egy problémám. Tavaly vala­mivel több mit három hónapig voltam beteg, és a munkálta­tóm most azt mondja, hogy ezért a szabadságomnak csak a háromnegyed részét adhatja ki. Igaz ez? Ha már tizenhét éve dolgozik a munkáltatójánál, akkor nyilván határozatlan időre szóló munka­szerződése van. Ilyen munka­szerződéseknél pedig nem jöhet számításba az, hogy csak a ledol­gozott hónapok arányában adják ki a szabadságot. A határozatlan időre szóló munkaviszonyban előforduló munkaképtelenség (betegség) idejét legfeljebb a sza­badság rövidítésénél vehetik fi­gyelembe, mégpedig akkor, ha a munkaképtelensége folytán leg­alább száz (100) munkanapot nem dolgozott le. Még ebben az esetben is csak az évi szabadsá­gának egytizenkettedével rövidít­hetnék az évi szabadságát (vagy­is megközelítőleg másfél nappal). Feltétlenül meg kell jegyez­nünk, hogy a valamivel több mint háromhavi, de még a négyhavi munkaképtelenség sem tehet ki 100 munkanapot. Azaz a szabad­ságát még csak másfél nappal sem lenne szabad megkurtítani, nemhogy egynegyedével, ami az ön esetében minimálisan öt mun­kanapotjelent. (fekete) PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI UJ Szó-tudósítás AZ EGYÜTTÉLÉS vezetése ag­godalmának adott hangot amiatt, hogy az Ivan Hudec vezette kultu­rális tárca lényegesen lefaragta a kassai Thália, a komáromi Jókai, valamint az ugyancsak kassai Ro­mathan Színház költségvetését. Duka Zólyomi Árpád alelnök em­lékeztetett arra, hogy e színházak költségvetése volt tavaly is a leg­alacsonyabb, a lefaragással pe­dig például a Thália helyzete kriti­kussá válik. Hudec miniszter e döntésével bizonyította, hogy nem csupán a Csemadokot akar­ja lehetetlenné tenni, hanem a nemzetiségi színjátszást is. Az Együttélés furcsállja azt is, hogy Vladimír Mečiar kormányfő nem akart találkozni Hans van den Broek EU-főbiztossal. A legmeg­döbbentőbb, hogy Mečiar beteg­ségre hivatkozva mondta le min­den programját, tehát a nyilván kényelmetlennek ígérkező talál­kozót Broekkal, ám két nappal később - már egészségesen ­Horvátországba utazott. Duray Miklós elnök figyelmeztetett arra, az EU a főbiztos látogatása előtt is megismételte a szlovák veze­téssel szembeni elvárását, misze­rint nagyobb szabadságot kell ad­ni a sajtónak, és figyelembe kell venni a kisebbségek jogait. Szóba került, hogy a DBP eset­leg mégis haljandó lesz belépni a kormányba. Az Együttélés szerint a DBP tagsága ezzel nem ért ma­radéktalanul egyet, és - feltétele­zése szerint - egy ilyen döntés esetén megfogyatkozik a párt parlamenti képviselői klubja. Du­ray nem zárkózott el attól, hogy a Magyar Koalíció találkozzék Mečiarral, „elvégre a politikában mindenkivel tárgyalni kell". Egyút­tal emlékeztetett arra, hogy a leg­sa reményében Amerikába ván­doroljon, ott dolgozzon egy ide­ig. Halványan emlékszem, ízes szavaiból mindig kicsengett: sokszor csak az a tudat éltette, hogy itthon várja őt az ő Évája. Nagyapám szeretteihez ragasz­kodó, szeretteit féltő emberként él emlékezetemben. Számomra egyfajta példaképként is. * * * Regénybe illő történetet hal­lottam a minap egy deresedő halántékú férfitól, akivel egy hi­vatal előcsarnokában hozott össze a sors. Most városban la­kik, de a számára felejthetetlen események a szülőfalujában történtek, ahol még a hatvanas évek közepén is a szülők és a nagyszülők boronálták össze a fiatalokat. - Ha mi a kocsmában mulat­tunk, a lányok a kocsma udva­rán énekeltek, ha más faluba mentünk mulatságba, utánunk hozták őket. Mellesleg jól meg­utóbbi, nagy nehezen megszerve­zett találkozónak sem volt semmi eredménye. Pedig magyar részről akkor felajánlották, hogy közvetí­tenek a szlovák-magyar alap­szerződés elfogadása érdeké­ben. (gágyor) Pavol Delinga, a SZLOVÁKIÁI FÖLDMŰVESEK PÁRTJÁNAK elnö­ke a törvényhozás legutóbbi dön­téseit elemezve megállapította: a banktörvény módosításával meg­teremtődtek a feltételek a jelzá­loghitelek folyósításához. Ez a mezőgazdaságban vállalkozók számára többek között alacso­nyabb kamatlábú és hosszabb fu­tamidejű hitelek lehetőségét is biztosítja. A párt véleménye sze­rint a bankok privatizációját min­denképpen meg kellene előznie a lakossági betétek védelméről szóló törvénynek. Lapunk kérdé­sére, vajon ez mennyiben áll össz­hangban a kormányfő legutóbbi kijelentésével, miszerint február­ban már lezajlik a legnagyobb bankok magánosítása, Delinga azt válaszolta, hogy erről nem tár­gyaltak koalíciós partnerükkel. A jövedelemadó elfogadott módosí­tásától azt várják, hogy az így fel­szabadított összegek elsősorban az agrárágazat beruházási igé­nyeinek kielégítésére szolgálnak majd. Ján Knezovič, a párt köz­ponti titkára a speciális növény­termesztés támogatási program­jairól tájékoztatott. Az agrárágazat jelenlegi támogatási prioritásai alapján a gyümölcs-, zöldség-, va­lamint a szőlőtermesztésben ­két központi forrásból - a beruhá­zási költségeknek akár a 80 szá­zaléka is finanszírozható. Noha az agrárágazat tavalyi eredményeit még nem zárták le, az előjelek szerint a múlt évieknél mintegy 10 százalékkal kedvezőbb eredmé­nyeket várnak a szakértők, tszl voltunk velük, szóval barátok voltunk, de azt nem tudtam el­képzelni, hogy élettársat vá­lasszak közülük. Persze ha a mulatságba utánunk jöttek, csak velük táncoltuk át az éjsza­kát. Nagyboldogasszonykor át­vittem a szüleimet búcsúba Ma­gyarországra. Mivel ott éjsza­káztak, elmentem a bálba. Tán­colgattam, mígnem hajnal felé olyan lányt kértem fel, akivel el­beszélgethettem irodalomról, művészetről, tehát olyan témák­ról, amelyek engem érdekeltek. S mivel nemcsak műveltnek, ha­nem szemrevalónak is találtam, hazakísértem. A kapualjban szomorúan vallottam be, hogy a határon túl lakom, és nem talál­kozhatunk gyakran. Ekkor jött a meglepetés. Kiderült, hogy ő sem magyarországi, hanem szlovákiai, ráadásul a szomszéd községben él. Fél évig jártunk együtt, aztán megtartottuk az esküvőt Azóta is boldog házas­ságban élünk, irigyelnek is érte eleget, akik ismernek bennün­ket. (gzs, kamoncza, g-f, farkas)

Next

/
Oldalképek
Tartalom