Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-13 / 36. szám, kedd

10 \ ÚJ szó SPORT 1996. február 13. JAROMIR JAGR, A PITTSBURGH PENGUINS CSEH SZTARJA NEM SZERETI AMERIKAT „Elhokizom a legszebb éveimet..." A tavalyi szabadsagot követően Igencsak Idegesen utazott vissza a tengerentúlra, mégpedig azért, mert keveset edzett a nyári szünetben. Az újságíróknak azt mondogatta: nagyon babonás embernek tartja magát, s mindig bízik a Jó szerencsében: „Négy nyakláncot viselek, s ha Marlo Lemie­ux előtt, utolsó előttiként kikorcsolyázom a Jégre, sosem fe­lejtem el megcsókolni a hokibotom!" JAROMÍR JÁGR, az NHL egyik élcsapatának, a Pittsburgh Penguinsnek a cseh idegenlégiósa 1995-ben - Jan Železný mögött - a második legjobb sportoló lett. A minap a kanadai pontversenyben el­érte, majd csakhamar túlszárnyalta a 100-as álomhatárt. Az egyik legolvasottabb, nálunk Is Igen népszerű cseh heti­lap, a REFLEX terjedelmes Interjút készített a 24 éves ho­kisztárral. Ebből válogattuk kl a legérdekesebb részeket. • Minden fogad megvan még? - Igen, mert - ha lehet - ke­rülöm a palánk melletti dulako­dásokat, ökölcsatákat. Párszor már pofon vágtak, ám ezeket az ütéseket sosem viszonoz­tam. • • Miért? Talán ennyire ille­delmes vagy, netán félsz? - Ezek a pofonok nem voltak nagyok, különben nehezen tud­Mielőtt bárki sajnálná Tho­mas Mustertől a legjobb pozíci­ót, el kell mondani, hogy a sze­rencsés időszakot már rossz pe­riódus is megelőzte. Mégpedig nem is akármiléyen rossz.... 1989 márciusában, Key Biscay­ne-ben a húszéves osztrák re­"ménység élete első ATP-döntőjé­re készülhetett, ám egy részeg sofőr meggátolta abban, hogy kihívja az akkori legnagyobb menőt, Ivan Lendít. Az ittas au­tós a szálloda parkolójában rá­tolatott Muster bal lábára, és a figyelmetlenségért súlyos árat kellett fizetni. A sportoló bal tér­dében minden létező szalag el­szakadt, ezért az orvosok azt is Thomas Muster Születési hely és idő: Le­ibnitz, 1967. október 2. La­kóhely: Monte-Carlo, Mo­naco. Testmagasság, test­súly: 180 cm, 75 kg. Játé­ka; balkezes. Eddigi kere­sete: 7 411320 dollár. nak kiprovokálni. Ha visszaüt­nék, én is a büntetőpadra ke­rülnék; éppen ezt szeretnék el­érni az ellenfelek. • „Csíped" a kemény játé­kot? - A test test elleni harcot nem ítélem el, ám a szabályta­lanságokat, valamint a szándé­kos durvaságokat már igen. Ki nem állhatom a botütést, a gáncsolást és a lerántást. Az vitatták, hogy a játékos vissza­térhet valaha a pályára. A gyógyítók tehát kételkedtek, Thomas Muster viszont biztos volta dolgában, tudta, hogy még ilyen sérülés után is lehet visszaút. Ausztria kedvence két hónappal a műtét után már edzett, pedig ekkor nemhogy futni, de még talpra állni sem tu­dott. Jobb híján tolószékben pü­fölte vissza a labdákat edzőjé­nek, Ronald Leitgebnek, s ezzel még riválisai elismerését is ki­vívta. „Annak, akinek ilyen akarate­reje van, megérdemli, hogy a legjobb legyen. Thomas fanati­kus, képes mindent megteni a győzelemért, éppen ezért azt mondom, megérdemelné a sike­reket" - tette közhírré csodála­tát Mats Wilander. Az emberfeletti erőfeszítése­ketsiker koronázta, hiszen Mus­ter novemberben már ismét te­niszezhetett, és megvívhatta az elmaradt döntőt Ivan Lendllel. A különbség csupán annyi volt, idény előtt arról cikkeztek az it­teni lapok, hogy milyen szigorú­ak lesznek a bírók. Aztán az első fordulók után feladták, egyszerűen nem képesek meg­álljt parancsolni a durvaság­nak. Ha szükséges, akkor én is bekeményítek... • Szinte minden meccsen villog a Jágr-Lemieux duó, ti vagytok a „Pingvinek" húzóem­berei. Pedig Mario sokáig sú­lyos betegséggel küszködött, s másfél éves kényszerszünetet követően tért vissza. - Én sem hittem abban, hogy még egyszer együtt fogunk ho­kizni. Szerencsére, kedvezően alakultak a dolgok, s Lemieux felépült. Mérkőzésről mérkőzésre vonzza a nézőket, no és ontja a gólokat. (Ő vezeti a kanadai pontversenyt - a szerk megj.) Én már hat éve Pittsburghban vagyok, velem és az idősebb játékosokkal szó­ba áll, de a fiatalokkal nem tár­gyal. A közös összejövetelekre sem jön el... • Mi a programod egy-egy tréninget követően? - A családos hokisokat haza­szállítják a feleségeik, mi, le­gényemberek pedig étterembe megyünk. • Sörre? - Nem, sört nem iszom, azonban néhány csapattársam imádja ezt az enyhén szeszes italt. • Mikor kerülsz az ágyba? - Vacsora után irány a disz­kó! Úgy hajnali fél három felé érek haza. • Gyakran maradsz el? - Igen, naponta éjszakázom, még a meccsek előtt is. • Nem csak a hoki a hob­bid... - Ha van egy kis időm, szíve­sen rajzolgatok, a vendéglőben rendszerint telefirkálom az ab­roszt. • Időnként nyilvánosságra hozzák a világ legjobb sportoló­inak bevételeit. Az NHL sztárjai korántsem keresnek annyit, mint például a golfozók. Vajon beszéltek-e erről egymás kö­zött? hogy az Egyesült Államok helyett a bécsi Stadthalle lett a szín­hely, ahol tízezer osztrák buzdí­totta a nemzet kedvencét. Megkezdődött hát a sem­miből való viszakapaszkodás, amely 1990 júniusában Párizs­ban folytatódott. Muster az elődöntőbe jut a Roland Garro­son, majd kis híján a Davis Kupa - Megnyugtatlak, mi sem pa­naszkodhatunk. Aki ebben a „mesterségben" csúcsteljesít­ményt nyújt, az meggazdagod­hat. Különben sosem emleget­jük az anyagiakat. • Miért? Talán, mert Lemie­ux után a te bevételed a legna­gyobb? - A fizetéseket nyilvánosság­ra hozzák, mindenki tudja, .mennyit keresek... • Meddig bírsz aludni? - A végtelenségig. Minden egyes tréning után két órára le­pihenek. Itt ugyanis semmit sem lehet csinálni; Amerikában ugyanis szörnyen furcsa az élet. Sokszor az az érzésem, hogy elhokizom a legszebb éve­imet. • Ezt hogy gondolod? - Kényelmes emberek élnek itt, egészen más világ ez. Nem járok teniszezni, focizni sem mehetek, mert egyszerűen nincs kivel! A legjobb barátom ugyan pittsburghi, ám egy órát kell kocsikáznom, mire odaé­rek. • Amerikában az édesanyád­dal élsz... - Nélküle elvesznék! Főz, mos, háztartást vezet, törődik a kutyámmal. Nekem ez így na­gyon megfelel, megszoktam már a kényelmet. • Nem egy cseh hokis a ten­gerentúlra is magával vitte a barátnőjét... - Nekem egyelőre nincs, a probléma az, hogy ha tetszik egy „csaj", van egy-két rossz tu­lajdonsága. • Lehetne amerikai is? - Nem, csakis cseh! • Mibe fektetnéd a pénzed? - Miért kellene vállalkoz­nom? Elég, ha beteszem a bankba, hiszen vidáman meg­élek a kamatokból. • Nem zavar a népszerűség? - Most más nem. Eleinte, ha valahol megjelentem, megro­hamoztak a „Pingvinek" hívei. Éppen ezért kerültem a belvá­rost. Most is inkább az anyu megy bevásárolni. • Milyen autóval közlekedsz? fináléjába vezeti az osztrák válo­gatottat. „Muster kőkeményen edz, és ennek garantáltan meglesz az eredménye. Ha én négyórányi penzumot tervezek, akkor biz­tosra vehetem, hogy ő még rá­tesz egy lapáttal, és kinn marad szerválni vagy röptézni. Nem is­merek nála keményebb fejű em­- Négy kocsim van. Vagy a Mercedes 500 FL-el, vagy pedig a Mitsubishi 3000-rel járok. A téli hónapokban gyakran előve­szem a terepjárót. • Itt-ott felhívnak a kladnói barátaid? - Én telefonálok nekik, ugyanis nálunk ez olcsó szóra­kozás. De, ha 10 000 dollár te­lefonszámlát fizetnék, az is mindegy lenne. • Örülsz a cseh vendégek­nek? - Nagyon! Nemrég két héten át itt voltak a haverok a szülőfa­bert, amit kigondol, azt minden­képpen megcsinálja" - nyilat­kozta róla edzője. A mesternek igaza lett, az edzésdömpinget tornagyőzel­mekkel fizette vissza a sors Tho­mas Musternek. 1993-ban már hét ATP-versenyt nyert az oszt­rák, mindez azonban eltörpül az 1995-ös diadalok mellett. Győz Mexikóvárosban, Estorilban, az­tán Barcelonában, Monte-Carló­ban és Rómában is a legjobb­ként hagyja el a salakot. Egyik nyert meccs a másikat követi, és ez a tény már a statisztikusok is felcsapja. Kibogarásszák, hogy Mats Wilander harmincegy sorrendbeli salakgyőzelemmel tartja a rekordot, vagyis Muster könnyen versenyre kelhet a csúccsal. Már csak azért is, mert a Roland Garros előtt hu­szonnyolc diadalt számlál, s a salakspecialista hol szorítsa meg győzelmei számát, ha nem a francia bajnokságon. A leg­jobb tizenhat között, Carlos Cos­ta legyűrésével meg is dől a „wi­landeri rekord", ezzel azonban még közel sincs vége a szuper­szériának. Muster átgázol Med­vegyeven, Kafelnyikovon, a má­sik Costán, Alberton is, mi több, a döntőben Michael Changet is elintézi. „Azt szokás mondani, hogy nincs verhetetlen teniszező, ne­kem viszont ma az volt az érzé­sem, hogy Thomast senki sem tudta volna legyőzni. Tulajdon­képpen mindent jól csináltam, lumból, Hnidousból. A közel­jövőben Pavel Kukát várom nagy-nagy szeretettel. • Úgy tűnik, nem nagyon tudsz megbarátkozni Ameriká­val. Ennek ellenére még tíz évet akarsz itt hokizni. Lehet, hogy később megváltozik a vélemé­nyed... - Nem, soha! Mindenem megvan, de hiányzik a család, a baráti kör, a cseh nép, a cseh nyelv. Én egészen más világban nőttem fel. Amerikában nem tudnék élni. (zsi) mégsem mentem semmire sem" - közölte az apró ameri­kai, aki maga is a Roland Garro­son csinálta meg a szerencsé­jét, még 1989-ben. Thomas Muster szintén Pá­rizsban csatlakozott az abszolút élmezőnyhöz, és ezt ő is ponto­san tudta, midőn átvette a serle­get. „Egészen pici koromtól arról álmodoztam, hogy egyszer majd kezemben tartom ezt a trófeát. Amikora tolószékben ülve, foga­mat összeszorítva edzettem, ak­kor is ez a cél lebegett a sze­mem előtt. Tudtam, ha itt nye­rek, belpéhetek abba a szobá­ba, ahol csak a legnagyobb teni­szezőknek jut hely..." - mondta elérzékenyülve Thomas Muster, aki összesen tizenkét tornát nyert tavaly. Voltaképpen ennek a tucat­nak köszönheti, hogy most a fér­fitenisz trónusán ülhet, hiszen az ATP-világbajnokságom, a Grand Slam Kupán és az Austra­lian Openen nem alkotott éppen maradandót. Az ATP különleges - és némelyek szerint ellent­mondásos - pontszámítása alapján azonban az élre került Muster, mégpedig úgy, hogy az elmúlt két hétben semmit sem kellett csinálnia. Micsoda paradoxon: az örök­ké edző, önmagát gyötrő ember végül anélkül jut a csúcsra, hogy a „hajrában" munkálkodott vol­na. (B. A) .. ...... Ili m <m HySH&lll •••"SÍ HHn^^^H^BpH IE'"* É * MSÉLI ^IF'jŕC j JAROMÍR JÁGR (1972. február 15.) a Kladno jégkorong­csapatában kezdett, két szezont hokizott a Poldi színeiben. Az 1990-es világbajnokságon tagja volt a bronzérmes csehszlovák válogatottnak. Éppen a vb miatt halasztotta el az érettségit, mind a mai napig nem fejezte be az építőipa­ri szakközépiskolát, ugyanis 1990 nyarán a Pittsburgh Pen­guins profi hokisa lett, amely 1991-ben megnyerte a Stan­ley Kupát, a következő idényben pedig megvédte elsősé­gét. Tavalyelőtt - öt évre szóló - 19 millió dolláros szerződést kötött a „Pingvinekkel". Az elmúlt évben ő volt az első európai, aki elhódította a legsokoldalúbb játékos­nak Járó ART ROSS TROPHY-díjat. Szereti a gyors (mindig fekete) autókat, a Játékautomatákat és a kutyákat... AZ OSZTRÁK THOMAS MUSTER VEZETI A FÉRFITENISZEZŐK VI LAG RANG LISTÁJÁT Az edzésbolond a világ tetején A közhiedelem szerint szerencsétlen szám a tlzenhármas, bár az osztrák Thomas Muster alighanem cáfolja ezt a té­zist. Tegnaptól ugyanis ö a tlzenharamdik teniszező, aki a férfi világranglista élére került, és ez mindennek nevez­hető, csak oltári pechnek nem...

Next

/
Oldalképek
Tartalom