Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-10 / 7. szám, szerda

[8J ÚJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. január 10. o o ÚJRA ITT VAN De jó! Tegnapelőttől már ugye, szebb a vi­lág, minden oké, újra megteltek élet­tel a sulik. Most lesznek am csak a ki­csapongások, annyi sok felgyülemlett energia, ami a hosszúra sikeredett szünet alatt felgyülemlett benned (meg bennem is), hajaj! Most mindezt le akarod majd vezetni (én is le aka­rom majd vezetni, még jó, hogy járok autósuliba). Igen, igen, most csodál­kozol, hogy tanulok autót vezetni? Ne viccelj, majd hülye lennék most nem tanulni, amikor ilyen olcsó lett a ben­zin. Tanulj te is! Tényleg sok volt már ez a szünet (nekem). Előfordul, hogy ha az ember ilyen sokáig kikapcsol, akkor sokkal kínosabban érzi magát, mintha nyúz­nák a suliban, és ilyenkor nincs kit szidni sem... Nekem személy szerint legjobban a suli hiányzott, meg a szü­netek, de maga a tanítás is, otthon nincs időm olvasni, gondolkozni, de erre kiváló alkalom egy szaktan­tárggyal (ez nálunk a szent) foglalkozó óra, mert ugye, mi közöm van nekem az oszciloszkópokhoz, meg a tiriszto­rokhoz? Az oszciloszkópról csak annyit tudok, hogy hasonlít a tévére és ha sokáig tekerem a kismillió gom­bocskát meg potenciométert rajta, le­het, hogy még a Dallas is bejön a képernyőn (mert az is van rajta). A ti­risztorról még ennyit sem tudok, de az tuti, hogy létezik, mert a múltkor ma­gyarázták, hogy miért meg hogyan. Nem baj, meg fogom tanulni, ebből (is) érettségizek. Ilyen az élet. Mi itt nagy hepajos kedvvel jövünk suliba, de le merném fogadni, hogy a sulik többségében bedobnak egy-két dogát, mert hiszen annyira le van min­denki maradva az anyaggal, és most ezt a két hetet majd minden tanár (legalábbis a többség) be akarja majd hozni. Téged ez egyáltalán ne zavar­jon, úgysem tudják behozni a lemara­dást, és ha be is hoznák, nem hiszem, hogy pont Te tanulnád meg, de ha le­het, tanulj, mert az fontos és nagy hasznát fogod venni az életben (ez olyan jól hangzik), ha nem is ebben, de az egyikben majd biztos! A lényeg az, hogy suli az van, bár vészesen közeledik a félév, és a fél­évtől az év végéig már csak olyan hosszú, mint az év elejétől a negyed­évig (ez szent igazság - saját megfi­gyelés). Úgyhogy vigyázz magadra (ha van időd, énrám is)! KAPRINAY ZOLTÁN A tücsök és a hangya II. Szvetlik Attila (Nlnja) meséje, amelyet a múltkoriban közöltem (megörülve a szünetnek) nagy sikert aratott, ezek szerint Te Is szereted a meséket, nemcsak én. Attila a tücsök és a hangya - különben klasszikus - történetét kicsit más szemszögből nézi... Minden nyugodt volt. A tájon csend és béke uralkodott. Az éjszakát mindenki tiszteli, mert a pihenés ideje min­denki számára szent. De nicsak, ahogy a Nap legelső suga­rai megérintik a harmatcseppeket, máris mozgás észlel­hető a földön. A trombitaszó ébresztőt hirdet, majd per­cek múltával sorakozót. A hangyák katonás rendbe sora­koztak, hogy így hallgassák végig a napi parancsot, a fon­tos tudnivalókat Nyáron mindig rengeteg a tennivaló és az eredményességhez jól szervezett munkaerőre van szükség. Kinn a tarlón csak úgy izzik a hangyanép keze alatt a munka. Madárszemmel nézve, apró búzaszemek rende­zett útvonalakon ide-oda igyekeznek, majd hol itt, hol ott eltűnnek a föld mélyébe. A munkát vidám énekszó kíséri, de hirtelen még vidámabb fütyörészés hallatszik a távol­ból. Majd egyre közelebbről és közelebbről, míg láthatóvá nem válik a hangos füttyforrás. A tücsök érkezett meg biciklin és látván a munkától verejtékező hangyácská­kat nagyvidáman, dalolászva így szólt hozzájuk: - Sziasztok hangyák, látom dolgoztok. Rám meg a nagy­város és a szép élet vár, hát Ti csak folytassátok! A dolgos hangyanép csak legyintett a tücsök komolyta­lan mondókájára és a megszokott módon folytatta munká­ját. Nem telt bele egy hét sem és a tücsök útja ismét a han­gyák földjén keresztül vezetett. Semmi sem változott, a hangyák ugyanúgy dolgoztak, a tücsök dalolászott és fütyö­részett. De most nem a tücsök hangja törte meg a hangyák énekét, hanem a motorkerékpárjának a dübörgése. A han­gyák nézték is a szép és vadonatúj járgányt. A tücsök me­gint fújta a magáét: - Sziasztok hangyák, látom dolgoztok. Rám most egy más ország és sok pénz vár, hát Ti csak folytassátok! . Csak beszél ez a tücsök - gondolták a hangyák. - A mi munkánknak is meg lesz az eredménye, majd meglátja!" Teltek-múltak a napok, az időjárás is változott. Hatalmas esőzések mind-mind tönkretették a hangyák szorgos mun­káját. .Fel a fejjel hangyócák - szólt hozzájuk a király ­meglátjátok, eljön majd a Kánaán!" És megújult hittel újra dologra intette népét és vezéreit. Ahogyan újra kisütött a Nap, verejtékcseppek áztatták megint a poros földet. Munka munkát követ és fáradtságot nem kímélve gyűjtögetnek újra a hangyák. Ismét vidámság kezdi betölteni szívük minden zugát, hiszen van értelme az életüknek. A semmiből hirtelen hatalmas nagy porfelhő ke­rekedett a hangyák körül, fékcsikorgás zaja zavarta meg a lelki nyugalmukat. A tücsök érkezett meg újra. Az autóab­lak automatikusan tolódott lefelé, és a tücsök feje bújt ki rajta. - Sziasztok hangyák, látom dolgoztok. Rám már Párizs és a sok szép lány vár, hát Ti csak folytassátok! A tücsök beindította a motort, hogy folytatni tudja az út­ját, de egy munkától verejtékező hagya így szólt hozzá: - Kérlek Téged tücsök, ha már egyszer Párizsban jársz, keresd meg azt a jó, öreg La Fontaine-t, és mondd meg ne­ki, hogy meséljen a jó k.... nénikéjének! NINJA Ĺ A ZOLTÁN AZT ÜZENI Kedves Haládik Júlia! Nagyon örültem a kedves gesztusodnak, köszönöm szépen az üdvözlőlapot, hasonló jó és pozitív dolgokat kívánok Neked én is! Helló Szighardt Dušan! Örülök, hogy jól vagy és remélem a Múzsa nemsokára homlokon smárol! Én milyen is­merősödet ismerem? Én nem tanulok, de nem is dolgozom még. Suliba járok (ott csak tanítanak), végzős vagyok Ér­sekújvárban az Elektrotechnikai Szakközépben. Nagyon örülök, hogy végre valaki megdicsérte a Szövegelőt, mert annak idején, amikor elkezdtem pár éve suliújságot szerkeszteni az is benne volt a pakliban, hogy egyáltalán van-e értelme a szövegek közlésének. Kösz, írj még! Szia Cirmos (Lelovics Imre)! Kösz a szövegelőt, meg a jópofa szöveget. Örülök, hogy érzed a munkámban a szí­vet, meg a lelket is, én igyekszem, hogy benne legyen... Még egyszer kösz a GHÝMES- számot, leközlöm! SZÖVEGELŐ I Nemrégiben Szandi (ő egy hazai Szandi) küldött nekem egy dalszöveget, ide ebbe a szövegelőbe, méghozzá egy jó dal szövegét egy olyan együttestől, amely igazán az egyik legkiválóbb együttes Magyarországon. Marhára bírom a két csajt... PADÖDÖ: Fáj a fejem Én már nem bírom, Hol van már az ezüst nyár, Ezt már nagyon unom, Hol van az örök szerelem? Lapos az életem, valaki vigyen innen el! Jaj, jaj, jaj, jaj! Csak olyan messze, Fáj a fejem, ahol rám vár az igaz szerelem. Nem tudom, hogy mit akarok, hülye vagyok egészen. Fáj az életem, Fáj a fejem, nem megy ez énnekem. az se jó, ha veled vagyok, Nem vagyok már kamasz, az se jó, ha vele sem. Elvisz ez a tavasz még. MÁSODIK RESZ Jóslat Itt folytatódik a történet. A múlt héten olvashattad az első részét Mikus László művének, amely a jövő egyik változatáról szól. Laci gondolkodásmódja igazán érdekes. Mozgás, mert elfogok késni! Hol a francba van a kocsi­kulcsom? Á, a fene! Hisz a múlt héten vonták be a kocsi­mat. Az urán szivárgott abból a vacakból. Jaj, az oxigént­ransmuteremet itthon ne hagyjam! Egyszer még rá fogok fázni a feledékenységemre. A múltkor is 24%-kal csökkent a levegő oxigéntartalma. Hallottam még nagyobb oxigén csökkenésről is. Brrr, még jó hogy felénk nem olyan gyakori mint ott, ahol azelőtt Franciaország volt. Mióta egyesültek az országok, nem ismeri ki magát az ember. Mi az? Esik. Hogy az a ! Hova tettem az antisav köpe­nyemet? Rohadt szekrény! Minek tesznek az ilyenre szám­kódos zárat!? Ki a franc akarná ellopni az én ócska göncei­met? Na, végre! Szezám, tárulj! Hu-hú, varázsköpeny bújj elő! Megvagy! nem menekülhetsz! A franc! Már fél hét van, én meg csak játszadozok. Nyomás, mert elkések! Ó, hogy milyen vacak bejárati ajtóm van. Oké, zárva. Csak a kódot el ne felejtsem megint Nem működik a gyorslift! Ez nem lehet igaz! Az a másik meg minden nyavalyás emeleten megáll. - Munkába siet, kedves Mr. Stevenson? Ó, ez a hülye szipirtyó, a frászt hozza az emberre! - Jó reggelt, Mrs. Roberts. Sétálni viszi a kutyáját? - Ó, igen. Jót tesz neki a friss levegő. Jót a francot Még ha igazi kutya lenne, akkor sem. Hol van itt friss levegő. Lehet, hogy nincs szaglóidege, de újsá­got csak olvas. Ha meg analfabéta, akkor felmondja neki a tévéje. Tuti, hogy a legdrágább teletext lapok be vannak ne­ki fizetve. Több pénze van a bőre alatt, mint háj. Pedig abból is van épp elég Remélem, elbírja őt a lift Hetie. Épp ideje hogy itt van. Hú, jól tele van. Az a hülye korcs meg folyton engem bámul a rohadt kis szenzoraival! Gyenge lehet benne a tápegység. Körülöttem az összes hülye azt hiszi, hogy igazi a dög Annyira azért nem gazdag a szipirtyó. Ez csak egy robot eb, Animalroid. Nem mondom, a felettem lakónak igazi macskája van. Két évi fizetésem. A ROXON elnökének pedig igazi kecskéje van. Csak egy fejes engedhet magának meg ilyen ritka álla­tot Hat évi fizetésem. Egyszer majd veszek én is valamilyen állatot. Valami olcsóbbat Mondjuk egy egeret. De igazit! Fél évi fizetésem. Enél már csak a poloska olcsóbb. Három ha­vi fizetésem. De nekem valahogy nem szimpatikus. Valahol olvastam, hogy nem volt nagyon közkedvelt állat Igaz az egér sem, de az legalább szebb. Még az iskolában tanultuk, hogy valamikor a XX. század táján nyüzsögtek az állatok. Olyan mint a tyúk, oroszlán, disznó, elefánt meg efé­lék. Ilyen fajok már nincsenek is. És annak volt kutyája, aki csak akart Egere meg pláne! - Hát most mondja meg! Hát nem abszurdum, hogy a 24. század közepén egy gyorslift rossz legyen? - De, teljesen igaza van Mrs. Roberts. Valaha az ilyeneket boszorkányoknak hívták. Épp ideje, hogy már leértünk. Nem fogom elérni a Népi Közlekedési Intézmény járatát. A franc, a futás soha nem volt az erősségem. A megállóban nincs senki. Lekéstem. Mehetek gyalog. Nem fogok beérni időben. Ó, ki nem állha­tom a kereszteződéseket Ha úgy lenne, ahogy a sok XX. századi regényben képzelték a jövőt. Repkedő kocsikkal. Akkor most nem lenne ilyen dugó, hogy még gyalog is alig lehet átmászni az úttest másik oldalára. Habár, ha jobban belegondolok, az se lenne szerencsés dolog. A sok hülye se­bességmániás közül, biztos jó néhány az ablakon keresztül menne látogatóba - a kocsijával. Egy rakás légi baleset len­ne. Sétálnék az utcán, egyszer csak két kocsi karamboloz­na a fejem fölött Ha szerencsém volna, nem rám esne a ko­csi, hanem Mrs. Robertsra. Vagy esetleg a főnökömre - aki meg fog reggelizni engem, mert elkésem. Nicsak, egy taxi! El kell csípnem. Ez a rohadt eső is eláll­hatna. Az a piros köpenyes pacák hamarabb fog odaérni a taxihoz mint én. Be kell érnem! Le kell adnom a tervezete­met! A nyavalyás! Elkapta a taximat. Jé, elállt az eső. De jó levetni ezt a vacak antisav kö­penyt. Viszont akkor is elfogok késni! - Elnézést uram! A franc. Majdnem fellökött ez a suhanc! Az egész város ilyenekkel van tele. - Oké, oké! Hagyj békén! Hogy elhúzta a csíkot?! Még tíz perc és ott vagyok. Negyed óra késésem lesz. Ha szerencsém van, a főnök jó kedvében lesz. - RIADÓ! 1. fokozatú készültség. 10%-os oxigéntartalom­csökkenés. Kérjük polgárainkat, hogy helyezzék fel az oxi­géntranszmutterüket. RIADÓ! A fene! Ez is a legjobbkor! Na, tegyük fel azt a ketyerét. Hol a francban van!? Emlékszem, hogy elhoztam. Itt kell lennie. Lehet, hogy a táskámban van. - RIADÓ! 2. fokozatú készültség 26%-os oxigéntartalom­csökkenés. Kéljük polgárainkat, hogy azonnal helyezzék fel az oxigéntranszmutterüket. Rohamos oxigéntartalom-csök­kenés! RIADÓ! Nem, nincs a táskámban sem. Hova a francba tettem?! Valami marja a torkomat. Hova tettem?! Szédülök. - RIADÓ! 3. fokozatú készültség 56%os oxigéntartalom­csökkenés. Saját érdekükben használják oxigéntranszmutte­rüket' Szokatlanul gyors oxigéntartalorrvcsökkenés! RIADÓ! Hol....? A suhanc! Az a kis rohadék ellopta! Rosszul va­gyok. Szédülök... Olyan... zöld növény kell fa... oxigént csinált... valamikor. Még nem láttam olyat. Veszek egy egeret. Nekem is lesz állatom élő. Nem látok sem­mit! - VÉSZHELYZET! 4. fokozatú készültség 78%«s oxigén­tartalom-csökkenés. Az oxigéntranszmutterük nélkül az életfunkciók fenntartása lehetetlen! VÉSZHELYZET! Egy egeret... fehéret és... és... élőt! Rohadt androidok! Fákat látok! Zöld... nincs formája... csak zöld... mint a ko­csim. Egeret -FIGYELEM! 1. fokozatú készültség. 59fros oxigéntarta­lom-csökkenés. Fokozatos oxigéntartalom-normalizálódás. Kérjük, még használják transzmutterüket! Figyelem! Nor­mál oxigéntartalom! A biztonság kedvéért még használják transzmutterüket. A ROXON önökért dolgozik. (Vége) MIKUS LÁSZLÓ í DIÁK MURPHY A CELSZERUSEG FOKOZASANAK TÖRVÉNYÉ Amivel az órán foglalkoztatok, nem érdemes megtanulni. A dolgozatban úgysem (ez) lesz benne. GALIK PETER ATE VERSED A múlt hetivel ellentétben, most egy komoly és nem is akármilyen színvonalú ver­seikejt olvashatsz itt. (Sokan kritizálják a verseket úgy általában, hogy nem mind­egyik oké. Szerintem minden jó versnek, tehetséges versírónak teret kell adni, hiszen mindannyian mások vagyunk és mindenkinek mást Jelent egy-egy vers.) Tar Tünde az, aki szép verseket ír. írj még, Tünde! Értelmetlen tegnap összetört bennem az élet mint egy üres pohár zuhant a mélybe földet érve széttörött az ég is mennydörgött villámok ezrei ölelték a mély kebleit (az élet egy fekete lepel amely egy viharral elszelel az élet egy fekete éj amelyben felbukkan egy kis fény) A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom