Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-10 / 7. szám, szerda

[ 6 \ ÚJ SZ

Ó K

ÜLFÖL

D 1996. január 1

2. DUNASZERDAHELY Fizess vagy sétálj! Dunaszerdahelyen tavaly képviselői javaslatra parkolókártyákat vezettek be. Pázmány Péter polgármester szerint bár az ebből származó bevétel sem elhanyagolható, elsődleges céljuk inkább a városközpontbeli parkolási gondok megoldása volt. Véleményük szerint ugyanis a központ közelében elegendő parkoló marad azok számára, akik nem kívánnak fizetni gépkocsijuk leállításáért. Példának a bősi út bekötésénél található hatalmas ingyenparkolót hozta fel, amely mindössze öt percre található a belvárostól, mégis általában üresen tátong. Aki viszont a központban szeretne parkolni, az két lehetőség között választhat. Vagy ötszáz koronáért éves bérletet vált a városházán, vagy pedig parkolókártyát vásárol valamelyik trafikban; a parkolási díj óránként öt korona. A központban lakók a bérletet térítésmentesen kapják. Terveik szerint a Kék Duna áruház melletti parkoló bejáratához hamarosan sorompót is felszerelnek. Itt érkezéskor az autós egy kártyát kap majd, és távozáskor a parkolás időtartamától függően fizet. A parkolási díj megfizetését a városi rendőrök ellenőrzik. Mivel tevékenységükkel kapcsolatban panaszok is érkeztek, utasítást kaptak, hogy az autósokat először figyelmeztessék, és csak akkor bírságoljanak, ha ezután sem vesznek parkolókártyát. Tapasztalataik szerint a dunaszerdahelyiek már elfogadták az új rendszert, és minden probléma nélkül megvásárolják a kártyákat. Időközben azonban rájöttek, hogy a rendeletnek hibái is vannak, ezeket a közeljövőben Pázmány Péter: A dunaszerdahelyiek megszokták a parkolókártyákat. szeretnék kiküszöbölni. Igy például a szombati nagybevásárlások idején is díjat fognak szedni. A polgármester ezenkívül jogosnak ítélte azokat a panaszokat, hogy a városba látogatók számára nem egyér telmű, hol is kaphatók parkolókártyák. Ezért a parkolókban információs táblákat szerelnek fel. (ti) DOBFENEK Palika megmentésére A lapunkban Csémy Palikáról megjelent riport közlése után számos helyen indult gyűjtés a kisfiú életének megmentéséért. A 155 lelket számláló Dobfeneken például körülbelül 2 ezer korona gyűlt össze. - Nagy bajban a kis segítség is sokat ér - mondta egyik olvasónk, nevezetesen a gyűjtést kezdeményező Cserba Éva. - Olvastam a segélykérő felhívást, és nemcsak azért, mert nemrégen még mi is hasonló helyzetben voltunk, hanem anyaként, nagymamaként gondolatban átéltem a bajba jutott család helyzetét Az élelmiszerboltban megkérdezte, nem helyezhetnének-e el dobozt a gyűjtésre. Természetesen beleegyeztek. Kati Mária, a községi hivatal egyik dolgozója is rögtön felajánlotta segítségét. - Elkészítette a dobozt, s a helyi hangosbeszélőn adakozásra kérte fel a lakosságot. Hát így történt - fűzte hozzá röviden Cserba Éva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, amit cselekedett. Az összegyűlt összeget a karácsonyi ünnepek előtt a községi hivatal dolgozói elküldték Palika számlájára. Lakossági kérésre a kisfiú fényképével ellátott dobozkát újra ki kellett tenni a bolt pultjára. (kas) KIRALYHELMEC Tanfolyam vállalkozóknak Figyelemre méltó és hasznos tanfolyamot indít január közepétől vállalkozók és más érdeklődők számára Királyhelmecen a városi hivatal és a városi egyetem. Amint azt G Hányi István igazgatótól megtudtuk, a tanfolyam fő szervezője a városi hivatal, de az előadók a városi egyetem tanárai és más, gazdag tapasztalatokkal rendelkező szakemberek lesznek. A hétvégi előadások keretében a résztvevők a vállalkozáshoz szükséges jogi előírásokkal, számvitellel, könyveléssel, adózási és számítástechnikai, valamint a vállalkozásokat érintő más hasznos tudnivalókkal ismerkedhetnek meg a március közepéig tartó tanfolyamon. Köztudott, hogy a vállalkozásokat illetően a régióban még kevés a tanácsadó szakember. A városi hivatal ezért döntött úgy, hogy a vállalkozókat s a vállalkozni kívánókat ilyen formában is segíti, hogy tájékozódjanak a munkájuk szempontjából elengedhetetlenül szükséges kérdésekről. (kat.) NAGYKÜRTÖS Balesetek és az alkohol Tavaly decemberben a Nagykürtösi járás útjain 25 közlekedési baleset történt, melynek során hárman súlyosan, heten könnyebben sérültek meg. Az anyagi kár meghaladja a félmillió koronát. Legtöbb szerencsétlenség, érdekes módon, a délelőtti órákban és keddi napokon fordult elő. A járási rendőrparancsnokság közlekedési osztályán Igor Kokavec főhadnagy nemcsak a decemberi, hanem az egész évi baleseti statisztikáról is tájékoztatott. - Az elmúlt esztendőben összesen 309 közúti balesetet jegyeztünk fel; a szerencsétlenségek következtében három ember vesztette életét. Az anyagi kár több mint 7 millió korona. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy 30 esetben alkoholt találtak a balesetet előidéző gépjárművezető vérében, tehát lényegében minden tizedik baleset alkoholos befolyásoltság alatt történt. Az pedig csak részben megnyugtató, hogy az elmúlt esztendőben néggyel kevesebb közúti szerencsétlenség fordult elő, mint tavalyelőtt. B. GY. Bár tegnapelőtt „ősziesre" fordult az idő, a szánkót azért még nem kell eltenni télre. Az előrejelzések szerint még január végéig visszatér a hó, de ha mégsem, akkor február vége felé szinte biztos. Már csak azért is, mivel például akkorra hirdették meg nálunk a tavaszi szünetet. így a szángyártóknak nem kell félniük attól, hogy munka nélkül maradnak. (Fotó: TA SR) BUSSA Mindig éjszaka temették a hadifoglyokat Közei fél évszázadig hordozta magában a fronton és a hadifogságban eltöltött évek borzalmas élményeit. Annyi év után most, 75 éves korában láttak napvilágot . visszaemlékezései nyomtatásban. Bencze János „Tűzfüggöny és jégvagon" című, önéletrajzi ihletésű könyvét tavaly novemberben mutatták be az olvasóközönségnek a pozsonyi Mlhály-kapu utcai magyar könyvesboltban. A szerző szülőfalujában, Bussán Molnár Katalin vállalkozó, a kötet kiadásának fő támogatója szervezte meg a helyi könyvbemutatót. A művelődési ház klubtermében megtartott összejövetelen Bencze János meghatódva beszélt a háború éveiről helybeli tisztelői és barátai előtt. - Amikor a hadifogságból hazaérkezve munkába álltam, az első havi fizetésemből vettem magamnak egy nagy vonalas füzetet is, és abba kezdtem írogatni hadifogságom keserű élményeit. Akkoriban nem gondoltam arra, hogy valaha nyomtatásban is megjelennek, hiszen az elmúlt rendszerben ez a téma tabunak számított. Az évek során lassan-lassan megtelt a nagy irka, amelynek akkor vettem igazán hasznát, amikor tavalyelőtt hozzáfogtam a könyv megírásához. Ennek az volt az előzménye, hogy abban az évben váratlanul meghalt a feleségem. Nehezen viseltem a hiányát. Hogy a hosszú téli estéken lefoglaljam magam, belekezdtem a könyv első részének a megírásába. A következő télen a második résszel is elkészültem. Egy alkalommal találkoztam a szomszéd faluból, Múlyadról származó Nagy Laci barátommal, akinek megemlítettem, hogy papírra vetettem katonaélményeim, de nem tudom, mit kezdjek vele. Majd meglátjuk, mondta, és magával vitte a kéziratokat Pozsonyba. Majdnem két évig tartott, amíg sikerült tető alá hozni ezt a szerény kötetet. A találkozón elérzékenyülve beszélt a négy esztendeig tartó hadifogság testet-lelket próbára tevő szenvedéseiről. - Sokat kellett dolgoznunk, és sokat koplaltunk a fogolytáborban. A legszörnyűbb mégis az volt, amikor az éhezéstől meg betegségektől szenvedő fogolytársainkat temetni kellett És mindig éjjel temettük őket Emlékszem, a hideg téli éjszakákon a hóval borított, csonttá fagyott földben képtelenség volt sírt ásni. A barakkból saroglyán kivitt élettelen testeket egy sírnak mondott mélyedésbe helyeztük, és némi földdei és hóval takartuk be. Ahogy kitavaszodott, és elment a hó, a hullák kilátszottak a földből. A lágerparancsnok buldózerrel földet túratott rájuk, és az egészet mésszel fertőtleníttette. Ezt mindennek lehet nevezni, csak nem a minden embernek kijáró végtisztesség megadásának. - Én azon szerencsések közé tartoztam, akik épségben átvészelték a háborút, a hadifogságot, de ezrek és ezrek haltak meg a frontokon, pusztultak el a fogolytáborokban. Értük is íróKlrályhelmec D.szerdahely MEG EGYSZER AZ ALLIT0LAG0S ALM0S-SIRR0L Beszéljenek a tények Az Új Szó január 3-án egy cikket közölt, melyet sebtiben átvett a Magyar Nemzet, és a Magyar Televízióból felhívtak, hogy milyen szenzációs leletre bukkantak nálunk, mely mindenképpen képernyőre kívánkozik. Ugyanis a hír a következő mondattal kezdődik: „Valószínűleg egy nagyon magas rangú, honfoglaláskori személyiség sírjára bukkantak nemrég a Felső-Bodrogközben, pontosabban Zemplén községben a falu melletti úgynevezett Szélmalomdombon." A cikk még megemlítette Fettich Nándor és Vojtech Budinský-Krička nevét is. Le kell hűtenem a kedélyeket. Morbidnak kell tartanunk e két régész említését, hiszen Fettich már több mint harminc éve halott és Budinský-Krička is már évekkel ezelőtt távozott az élők sorából. Ám nézzük a tényeket. A zempléni fejedelmi sír feltárására 1958-59-ben került sor. A munkálatokat a már említett kassai archeológus végezte, és Fettich Nándor hivatalos minőségben képviselte a magyarországi felet. Fettich haláláig azt az azóta már többszörösen megcáfolt véleményt képviselte, hogy Álmos sírjára bukkantak. Ez a hatvanas években nagy vihart kavart, hiszen nem kevesebbet állított, minthogy Álmost Árpád gyilkoltatta meg. A közvélemény, mely hajlamos saját korának értékítéletét és szokásait kivetíteni a múlt eseményeinek a megítélése során, ezt apagyilkosságként értékelte. Holott a rituális királygyilkosság hozzátartozott a keleti népek gyakorlatához, és annak minden esetben szakrális indítéka volt. így semmiképpen sem ítélhető meg mai erkölcsi mércével. Miután a szlovák régész ismertette az ásatás jegyzőkönyvét, a magyar tudományosság jeles képviselői - Paizs Dezső, Bartucz Lajos, Bóna István, Győrffy György, L. Kovrig Ilona, László Gyula és mások - kimutatták Fettich teóriájának tarthatatlanságát. (A vita anyagát az Archeológiai Értesítő is közölte.) 1973-ban azután megjelent könyvalakban is a két Bencze János dedikálás közben (A szerző felvétele) dott ez a könyv, nekik állít emléket, és egyúttal emlékeztető a háború borzalmaira, az értelmetlen pusztításokra és szenvedésekre. A találkozó után megkérdeztük Bencze Jánost, miként alakult élete a hadifogságból való hazatérés után. kutató tanulmánya (Das altungarische Fürstengrab von Zemplín - Zempléni régi magyar fejedelmi sír). Nem kívánunk most belebonyolódni holmi szakmai részletkérdésekbe, de ha már ismét terítékre került a kérdés, röviden meg kell indokolnunk, miért nem lehet szó Álmosról, akit - krónikáink egyike szerint - Erdélyben gyilkoltak meg. A félreértésekre az adott módot, hogy az elhantolt fejedelem nem maradt meg épségben. Tölgyfakoporsóba temették, és a csersavak szinte elemésztették a csontokat. Ámde azért maradt annyi töredék, hogy a brünni antropológusok megállapíthassák, körülbelül ötvenéves, alacsony termetű ember nyugodott a sírban. Anonymus magas termetűnek írja le Álmost, és mivel 819-ben születhetett, a honfoglalás idején (895-896) jócskán túl volt a hetvenen. Ilyen durva tévedést az antropológusok vizsgálati módszerei nem engednek meg. 1960-ban Kassán kiállítást rendeztek az anyagból, ám a kardokat a közönség nem láthatta, de a díszkorongok művészi ábrázolásán megcsodálhatta mitikus madarunkat, a turult, melyet a szakértők a kerecsensólyommal azonosítottak. Azóta ez az anyag vélhetőleg a nyitrai Régészeti Intézet leltárában „porosodik", és várja, hogy méltó módon kiállítsák. BALASSA ZOLTÁN - Huszonnyolc éves koromban tértem haza. Ácsként dolgoztam az építőiparban. Harminc évig ingáztam. 1980ban vonultam nyugdíjba, és azt mondtam, hogy egy napot sem dolgozom tovább. Nem tartottam meg az ígéretem, mert nyugdíjasként még hat évig iskolagondnokként tevékenykedtem. És nem titok, hogy nagyon szerettem focizni. Bár a fogságban a kemény fagyok megviselték a lábam, de a futballról azért nem mondtam le, 42 éves koromban hagytam abba. Utána húsz évig voltam a sportszervezet gazdasági felelőse. Egy gondolat erejéig még visszatérnék a könyvemhez. Életem célja teljesült azzal, hogy megjelenhetett És ezúttal mondok köszönetet azoknak, akik támogatták a könyv kiadását És külön köszönettel tartozom Mayer Juditnak azért, hogy visszaemlékezéseimet sajtó alá rendezte. (bodzsár)