Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-31 / 25. szám, szerda

8 J ÚJ SZÓ BELFÖLD - KÜLFÖLD 1996. január 25. Minden negyedik magyar gyermek szlovák iskolába jár A napokban jelenik meg az MKDM-FÜZETEK sorozat újabb kiadványa, Szigeti László képviselő Oktatásügyünk helyzete c. elemzése. Az alábbi részlet a táblázattal együtt innen származik. Ha abból indulunk ki, hogy Szlovákiában a magyarság részaránya 10,76 százalék, akkor a magyar iskolákat látogató 8,8 százaléknyi tanuló igencsak kevésnek mondható. Hol van a hiányzó két százalék? A magyarázatot elsősorban a magyarság kedvezőtlen korösszetétele adja. Rendkívül alacsony a természetes szaporulat a szlovák lakossághoz képest, s a születések száma jóval elmarad a szlovák átlag mögött. Ha összehasonlítjuk a szlovák és a magyar lakosság korpiramisát, azt tapasztaljuk, hogy a 20 éves korig terjedő ötévenkénti korcsoportban a szlovák fél százalékos aránya mindenütt nagyobb 1,5-2 százalékkal. Tehát kevés magyar nemzetiségű gyermek születik, s ennek következménye, hogy tanulóifjúságunk százalékarányban nem éri el a magyar összlakosságnak megfelelő arányt. Ez a probléma a szlovákiai magyarság szempontjából az elkövetkezendő években kulcsfontosságú lesz. Ha ezen az állapoton nem sikerül változtatni, annak tragikus következményei lehetnek. A legelszomorítóbb az, hogy sokan megtagadják gyermekük nemzetiségét Számomra sokkal elgondolkoztatóbb az a számadat, amely arra utal, hogy a szlovákiai tanulóifjúságnak (beleértve az óvodásokat is) csak mintegy 6,8 százaléka tanul magyar tannyelvű iskolában. Ez 4 százalékkal kevesebb, mint a magyarság részaránya Szlovákiában. Számokban kifejezve a 101741 magyar nemzetiségű taulóból csak 75 174 jár magyar tannyelvű iskolába (beleértve az ágazati, magán- és egyházi iskolákat is), ami 73,8 százalékot jelent. Vagyis tanulóink 26,2 százaléka, azaz minden negyedik gyerek szlovák iskolába jár. Természetesen ez az arány valamivel jobb az óvodák és az alapiskolák területén, azonban a szakközépiskolák és a szakmunkásképzők esetében drasztikusan csökken. Ezek a számadatok többféleképpen is indokolhatók. Elsősorban azzal, hogy a magyar tanítási nyelvű oktatási intézmények hiányában a szülő kénytelen gyermekét szlovák iskolába adni. Több községben hiányzik a magyar iskola, ezért egyrészt kényelemből, másrészt az utóbb időben egyre gyakrabban anyagi megfontolásból, a szülő a helyi szlovák iskolába íratja gyermekét Egyre rosszabb a helyzet a szakközépiskolák és szakmunkásképzők esetében. A magyarlakta régióban hiányoznak a magyar tanítási nyelvű ún. ipariskolák, kereskedelmi akadémiák, s tudatos leépítésük következtében egyre kevesebb a magyar tannyelvű szakmunkásképző. Egyre kevesebb magyar osztály nyílik a vegyes tanítási nyelvű szakmunkásképzőkben, ezért a szülő az utaztatás, a kollégiumi költségek radikális megnövekedése miatt anyagi megfontolásból - kénytelen gyermekét szlovák osztályba, iskolába adni. A fentiekben kényszerhelyzetről beszéltem, azonban be kell vallanunk, hogy önkéntes alapon is nagyon sok magyar gyermek kerül szlovák iskolába. Ha ezt a folyamatot nem tudjuk belátható időn belül lefékezni vagy visszafordítani, akkor sajnos, magunk ássuk sírunkat Óvodáink viszonylag jó helyzete s a többi iskolatípussal összehasonlítva aránylag kedvező nemzetiségi összetétele, látoga tottsági aránya régóta foglalkoztatja az oktatási minisztérium illetékeseit Először 1977-ben próbálkoztak olyan intézkedésekkel, amelyekkel elvetették volna a szlovák nyelvű oktatás csíráját a magyar óvodákban. Az oktatási minisztérium 1977. szeptember 1-től elrendelte a magyar óvodákban a szlovák alapfogalmak használatát. A várva várt siker azonban elmaradt ezért 1987-től újabb program szerint készítik fel óvodásainkat szlovák nyelvből. Az eredmény itt sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, s ezért a magyar óvodák elsorvasztásának egyetlen járható útját ma az oktatási minisztérium az ún. alternatív óvodákban véli megtalálni. Sajnos, sikerült kitapintania a szlovákiai magyar oktatásügy leggyengébb láncszemét. Az óvodaigazgatók, óvónők azon rétegét képezik a pedagógustársadalomnak, amely talán a legjobban ki van szolgáltatva az államigazgatási szerveknek. Mindemellett a leggyengébb az önszerveződésük. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével is nagyon formális a kapcsolatuk, s talán a felvilágosító tevékenység sem volt igazán megfelelő náluk. Nem sikerült mindenhol meggyőzni a magyar szülőket az ún. alternatív oktatás negatívumairól. Az alternatív oktatási koncepció éppen az óvodákban ütközött a legkisebb ellenállásba, s az oktatási minisztérium örömmel könyvelte el, hogy a 297 magyar és 106 vegyes óvoda közül 28-ban szeptember l-én megkezdődött az alternatív oktatás. Sehol sincs ennek a módszernek akkora romboló hatása, mint az óvodákban. Olyan fejlődési szakaszban érinti a gyermekeket, amikor fogalomalkotó, szókincsfejlesztő képességeik vannak kialakulóban: s ha ezek működési mechanizmusai megsérülnek, az gyakran neurotikus zavarokat okoz náluk. Az óvoda egyik legfontosabb nevelési feladata az anyanyelv helyes elsajátítása, nem pedig idegen nyelvű tanfolyamok működtetése. A nyelvoktatást a gyermekek mentális fejlődésének egy későbbi szakaszában ajánlatos elkezdeni, amikor anyanyelvi szinten kommunikációképesek, s kellő szókinccsel és fogalomtárral rendelkeznek, tehát a nyelvtanulás nem megy az anyanyelv elsajátításának rovására, gyermekkori varázslatos megnyilvánulási formáinak kárára. A szlovákiai magyar óvodák áttekintése: A szlovákiai magyar általános iskolák áttekintése: Tanév Magyar Osztály Beíratott Szlovákiai Tanév Iskola Osztály Tanuló Szlovákiai óvoda gyermek részarány (%) részarány (%) 1969-70 358 512 12 447 10,4 1949-50 0 154 5100 1970-7I 354 497 11 764 9,9 1950-51 203 1260 30 000 1973-74 345 502 11 747 8,8 1957-58 566 1913 56 158 1974-75 348 515 12 208 8,5 1960-61 555 2490 72 144 10,2 1976-77 342 531 13 066 7,6 1961-62 559 2639 76 754 9,9 1977-78 337 540 13 604 7,2 1964-65 472 2863 79 206 9,8 1978-79 341 552 10 002 6,8 1970-71 490 2854 68 902 9,1 1979-80 344 581 14 740 6.7 1976-77 414 2479 57 903 8,4 1980-81 337 609 15 690 6,8 1979-80 309 2216 51 379 7,9 1981-82 340 523 16218 7,0 1983-84 277 1996 47 917 6,9 1982-83 344 631 16 337 6,7 1989-90 245 2008 48 756 6,7 1983-84 340 630 16 084 6,6 1992-93 297 2125 47 347 7,1 1992-93 284 646 12 982 7,3 1994-95 268 (31) 2081 45 467 7,0 1994-95 297(106) 586 12 350 7,1 1995-96 267(31) 2078 44 655 7,0. 1995-96 289(103) 565 10 391 6,44 (A zárójelben a vegyes igazgatású iskolák száma) A társalgásközpontú szlovák nyelvoktatásról A világszerte ismert és a gyakorlatban eredményesen alkalmazott társalgásközpontú idegennyelv-oktatás ma már nálunk is egyre jobban terjed. A lényegét egészen röviden a következőképpen foglalhatjuk össze: a tanulóknak elsősorban beszélni kell megtanulniuk az adott - esetünkben a szlovák - nyelven, hogy a legkülönfélébb témakörökben helyesen, kellő szinten tudják magukat kifejezni, tehát hogy másokkal megértessék magukat szlovák nyelven, ugyanakkor megértsék beszélgetőpartnerüket, aki szlovákul társalog velük, s reagálni, helyesen válaszolni tudjanak kérdéseikre, felvetéseikre. A társalgásközpontú szlovák nyelvoktatásban döntő szerepe van a lexikának, azaz a tanulók által elsajátított szókincsnek, szókészletnek. Célunk természetesen nem az, hogy diákjaink csupán a ragozatlan szavak egymás mellé rakása segítségével, azaz tört szlováksággal fejezzék ki magukat. Meg kell tanítanunk őket nyelvtanilag is helyesen alkalmazni az egyes elsajátított szavakat mégpedig egyszerű és összetett mondatokban is, ahogyan azt a társalgás menete megkívánja. A társalgásközpontú szlovák nyelvoktatásban a nyelvtan szerepe ugyanis csupán másodlagos, ami annyit jelent, hogy tanulóink a nyelvtani alakokat és a nyelvtani szabályokba foglalt ismereteket szinte észrevétlenül, az aktív társalgás folyamán, a szavak, nyelvtani alakok ősjelenségek folyamatos ismétlése által fogják elsajátítani a beszéd gyakorlása közben. A helyes és folyamatos, szlovák nyelven történő beszélgetés alapvető követelménye az, hogy a beszéd közben használt szavakat a tanulók megbízhatóan, tehát alaposan ismerjék. Mi szükséges ehhez? Elsősorban az, hogy az adott szót helyesen tudják elolvasni és kiejteni. Beszélgetőpartnerük beszédében vagy az olvasott szövegben maradéktalanul és pontosan meg kell érteniük a tanult szavakat, és le is kell fordítaniuk ezeket szlovákról magyarra és magyarról szlovákra. Társalgás közben, a gyakori szóhasználatnak köszönhetően helyesen kell tudniuk használni minden egyes szó nyelvtani alakjait, s ami talán az egyik legfontosabb követelmény: minden egyes szót tudniuk kell elsajátított szlovák szókincsük szavaival szószerkezetekbe, egyszerű és szükség esetén - összetett mondatokba kapcsolni. Pedagógusainknak, elsősorban a szlovák nyelv tanterve és tankönyvei elkészítőinek ügyelniük kellene arra, hogy a szlovák szavak elsajátítása és ciklikus (folyamatos) ismétlése során vegyék figyelembe az egyes szavak frekvenciáját azaz előfordulásuk gyakoriságát is. Aranyszabály, hogy a leggyakrabban használt szavakat kell előnyben részesíteni. s azokat fokozatosan kell kibővíteni a kevesebbet használt (kisebb frekvenciájú) és elvont (absztrakt) szavak szükséges mennyiségével. A szlovák nyelvű társalgás folyamatában természetesen a dialógus az uralkodó társalgási forma, de a beszélgető partnerek állandóan váltakoznak, hogy a társalgásba az egész csoport beka pcsolódhassék. Azokat a mondatokat melyek a csoport több tagjának akár a kiejtés, akár a hangsúly vagy egyéb probléma miatt nehézségeket okoznak, ajánlatos csoportos, tehát kórusban való beszéltetés formájában rögzíttetni, hogy ezeket is elsajátítsa minden egyes tanuló. Amint absztrakt szavak is vegyülnek a beszélgetésekbe, elkerülhetetlen a szómagyarázat akár fordítás, akár képi szemléltetés formájában. Megjegyezzük, hogy az absztrakt szavak megértetésére fordítás által csakis magyar anyanyelvű szlovák nyelvtanár képes. Kezdetben a legjobb előmenetelű, majd fokozatosan a gyengébb tanulók bevonásával monologikus szövegeket is adjanak elő a tanulók, hogy ezáltal lehetővé tegyük a szöveghallgatást és ellenőrizhessük az elhangzott szöveg megértését részint kérdés-felelet formályában, részint pedig úgy, hogy egy-egy tanuló ismétli el az egész elhangzott monológot. Arra kell törekednünk, hogy ne papagájokat neveljünk tanulóinkból, akik lelketlenül ismételgetnek bemagolt szövegeket hanem kreatív képességük felhasználásával az azonos témájú szöveget más szavak és kifejezések szövegbe iktatásával ismételjék el. A társalgásközpontú szlovák nyelvoktatás sok sikerélményt jelent diák és pedagógus számára egyaránt, s elvezet a végső cél megvalósulásához, a szlovák nyelv kívánatos szintű elsajátításához - magyar tanítási nyelvű iskolában. SÁGI TÓTH TIBOR • JOGSEGÉLY Több pedagógus olvasónk érdeklődik az alapiskolák jogalanyiságának lényegéről, konkrétan arról, milyen előnyökkel, esetleg hátrányokkal jár, hogyan módosul az iskoláknak a felettes szervekhez, főleg a tanügyi igazgatósághoz fűződő viszonya a jogalanyiság megszerzésével. Az alapiskolák jogi szubjektivitása vagy magyarán jogalanyisága leginkább két dologban nyilvánul meg. Ez az önálló gazdálkodás és az önálló jogi cselekvés. Az az alapiskola, amely megszerzi a jogalanyiságot, megkapja a tanügyi igazgatóságtól az egész tanévre, illetve az egész évre szóló gazdálkodási pénzcsomagot és a pénzeszközöket önállóan kell beosztania. Természetesen előnyös, hogy nem más, hanem maga az iskola igazgatója döntheti el, milyen célokra használja fel az évi költségvetést. Az önálló gazdálkodás hátránya az lehet, hogy esetleg egy gazdasági szakembert, tehát új munkaerőt kell az alapiskolának alkalmaznia, ami főleg a kisiskolák esetében csak funkciók összevonásával képzelhető el, illetve külső munkatársak bevonásával valósítható meg. A jogi önállóság leginkább abban nyilvánul meg, hogy maga az iskolaigazgató gyakorolja pl. a munkáltatói jogokat, tehát nem a tanügyi igazgatóság dönti el, milyen pedagógusközösséggel fog dolgozni az iskolaigazgató, hanem maga választhatja meg munkatársait. Nem kell hangsúlyozni, hogy az iskolák oktatási színvonalának növelésében ennek a kérdésnek milyen nagy szerepe van. A jogi önállóság azt is jelenti, hogy hivatalokkal, bíróságokkal, önkormányzatokkal szemben az iskola önállóan jár el. A jogi önállóság megszerzése nem jelenti azonban azt, hogy az alapiskola oktatáspolitikai kérdésekben teljesen független a tanügyi igazgatóságoktól, illetve az oktatási minisztériumtól. Az említett szervek pl. a tankönyvek használatát, a pedagógiai módszerek alkalmazását, a tanrend összeállítását stb. tekintve továbbra is befolyásolják az alapiskolákat. Hatályban lévő törvényeink értelmében 1995 decemberéig minden alapiskolának meg kellett volna szereznie a jogalanyiságot. Feltehetően amiatt, hogy a területi elrendezésről szóló törvényt még nem fogadta el a szlovák parlament, az említett időpontot 1997 decemberére módosították. Arról van szó ugyanis, hogy a tanügyi igazgatóságok hatásköre a területi elrendezésről szóló törvény elfogadása után átkerülhet a helyhatóságokhoz. A jogalanyiság megszerzését az iskolaigazgatónak a tanügyi hivatalban kell kérvényeznie. Amennyiben igény lesz rá, rovatunkon keresztül szívesen küldünk mintát az érdeklődőknek a tárgyban folyó kérelemmel kapcsolatban. DR. MÉSZÁROS LAJOS LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogalmak 3. KÖZVELEG ES ANYANYELVI NEVELÉS. A tényleges nyelvhasználat közveleges volta olyan tény, amely eddig magyar nyelvi tankönyveinkben nem kapott kellő elismerést Sokkal inkább az volt a helyzet, hogy a tankönyírók és a pedagógusok azt a benyomást igyekeztek kelteni, hogy az emberek általában a standard nyelvváltozatot használják, ha pedig mégsem, akkor hibáznak. Az, hogy minden hosszabb konkrét nyelvi megnyilvánulás - különösen, ha szóbeli - közveleg, ebbe a koncepcióba nem illett bele. A jelenleg (még) használt magyar nyelvtankönyveket is az élő nyelv közvelegessége iránti telje

s érzéketlenséget mutató felfogás hatja át. Nagyon fontos, hogy ez a szemlélet a jövőben megváltozzon, s az új tankönyvek ne fessenek hamis képet a tényleges nyelvhasználatról, s ne állítsanak a tanulók elé olyan célokat, amelyeket azok eleve képtelenek elérni. KÖZVELEG ÉS SZLOVÁKOKTATÁS. A szlovákiai magyar beszélőközösségben használt másodnyelv, a szlovák, a tényleges nyelvhasználat síkján éppúgy közveleg, mint az első nyelv, a magyar. Természeszetesen nemcsak a kétnyelvű beszélők által produkált nyelvi megnyilvánulások közveleges jellegűek, hanem az egynyelvű közösség tagjai által lérehozottak is. A szlovák nyelv a magyarhoz s a világ más nyelveihez hasonlóan - szintén számtalan, egymástól többé-kevésbé eltérő változatban él. Az eddigi másodnyelvoktatás legnagyobb hibája az volt, hogy nem a mindennapi beszélt nyelvi regisztereket részesítette előnyben, hanem egyfajta mesterkélt „irodalmi nyelvet" tanított, egy olyan nyelvváltozatot amelyet valójában a szlovák anyanyelvűek sem igen használnak, hiszen ami szándé kuk szerint „irodalmi nyelv" vagy ilyen-olyan szaknyelv stb., az a valóságban a beszélt nyelv, a nyelvjárás vagy valamely rétegnyelv irányába „elhajló" közveleg. ( S persze viszont is igaz: ami a beszélők szándéka szerint mindennapi beszélt nyelv vagy nyelvjárás, az legtöbbször az irodalmi nyelv, vagyis a *standard nyelvváltozat irányába „elhajló" közveleg. Csak éppen ezekben az esetekben a beszélők kevésbé vannak tudatában annak, hogy ők ilyen vagy olyan nyelvváltozat normáját érvényesítik, ill. sértik meg.) - Ha a szlovák anyanyelvűek tényleges szlovák nyelvhasználata közveleges, mi sem természetesebb, mint az, hogy a magyar anyanyelvűeké is az. Ám ez a közveleg - az első nyelvihez hasonlóan - a másodnyelv esetében is érzékelhetően különbözik az egynyelűek által produkálttól. Ha egyszer a szlovákiai magyarok, akik nagyrészt magyar domináns kétnyelvűek, az anyanyelvüket, a magyart sem beszélik úgy, mint az egynyelvű magyarországiak, még inkább érthető, hogy a másodnyelvüket, a szlovákot is úgy beszélik, hogy a létrejövő közveleg nemcsak a szlovák nyelven belül mutat kisebb-nagyobb mértékű átmenetiséget, hanem a magyar nyelv irányába is „elhajlik" - s ez az, amiben - a hiányos elsajátítás és felejtés termékei mellett - lényegesen különbözik az egynyelvű szlovák beszélők által produkált közvelegektől. Vagyis a szlovákiai magyar diákok szlovák nyelve a nyelvhasználat gyakorlatában éppúgy kétnyelvű közveleg, mint a magyar, és ezt az iskolának is tudomásul kell(ene) vennie. (S persze az oktatásügyi minisztériumnak sem volna szabad lehetetlent követelnie a diákoktól: azt, hogy kétnyelvű létükre úgy beszéljék a szlovák nyelvet, mintha egynyelvűek lennének.) Az oktatásnak természetesen arra kell törekednie, hogy a magyarok szlovák nyelvhasználata minél kisebb mértékben legyen e tekintetben közveleges, ám azt is tudatosítani kell, hogy az elsőnyelv irányába történő elmozdulásokat teljesen kiküszöbölni nem lehet.