Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-31 / 25. szám, szerda

8 J ÚJ SZÓ BELFÖLD - KÜLFÖLD 1996. január 25. Minden negyedik magyar gyermek szlovák iskolába jár A napokban jelenik meg az MKDM-FÜZETEK sorozat újabb kiadványa, Szigeti László képviselő Oktatásü­gyünk helyzete c. elemzése. Az alábbi részlet a táblázat­tal együtt innen származik. Ha abból indulunk ki, hogy Szlovákiában a magyarság rész­aránya 10,76 százalék, akkor a magyar iskolákat látogató 8,8 százaléknyi tanuló igencsak ke­vésnek mondható. Hol van a hi­ányzó két százalék? A magyará­zatot elsősorban a magyarság kedvezőtlen korösszetétele adja. Rendkívül alacsony a természe­tes szaporulat a szlovák lakos­sághoz képest, s a születések száma jóval elmarad a szlovák át­lag mögött. Ha összehasonlítjuk a szlovák és a magyar lakosság kor­piramisát, azt tapasztaljuk, hogy a 20 éves korig terjedő ötéven­kénti korcsoportban a szlovák fél százalékos aránya mindenütt na­gyobb 1,5-2 százalékkal. Tehát kevés magyar nemzetiségű gyer­mek születik, s ennek következ­ménye, hogy tanulóifjúságunk százalékarányban nem éri el a magyar összlakosságnak megfe­lelő arányt. Ez a probléma a szlo­vákiai magyarság szempontjából az elkövetkezendő években kulcsfontosságú lesz. Ha ezen az állapoton nem sikerül változtatni, annak tragikus következményei lehetnek. A legelszomorítóbb az, hogy sokan megtagadják gyerme­kük nemzetiségét Számomra sokkal elgondolkoz­tatóbb az a számadat, amely arra utal, hogy a szlovákiai tanulóifjú­ságnak (beleértve az óvodásokat is) csak mintegy 6,8 százaléka ta­nul magyar tannyelvű iskolában. Ez 4 százalékkal kevesebb, mint a magyarság részaránya Szlováki­ában. Számokban kifejezve a 101741 magyar nemzetiségű ta­ulóból csak 75 174 jár magyar tannyelvű iskolába (beleértve az ágazati, magán- és egyházi iskolá­kat is), ami 73,8 százalékot je­lent. Vagyis tanulóink 26,2 száza­léka, azaz minden negyedik gye­rek szlovák iskolába jár. Termé­szetesen ez az arány valamivel jobb az óvodák és az alapiskolák területén, azonban a szakközép­iskolák és a szakmunkásképzők esetében drasztikusan csökken. Ezek a számadatok többfélekép­pen is indokolhatók. Elsősorban azzal, hogy a magyar tanítási nyelvű oktatási intézmények hiá­nyában a szülő kénytelen gyerme­két szlovák iskolába adni. Több községben hiányzik a magyar is­kola, ezért egyrészt kényelemből, másrészt az utóbb időben egyre gyakrabban anyagi megfontolás­ból, a szülő a helyi szlovák iskolá­ba íratja gyermekét Egyre rosszabb a helyzet a szakközépis­kolák és szakmunkásképzők ese­tében. A magyarlakta régióban hi­ányoznak a magyar tanítási nyelvű ún. ipariskolák, kereske­delmi akadémiák, s tudatos leépí­tésük következtében egyre keve­sebb a magyar tannyelvű szak­munkásképző. Egyre kevesebb magyar osztály nyílik a vegyes ta­nítási nyelvű szakmunkás­képzőkben, ezért a szülő az utaz­tatás, a kollégiumi költségek radi­kális megnövekedése miatt ­anyagi megfontolásból - kényte­len gyermekét szlovák osztályba, iskolába adni. A fentiekben kényszerhely­zetről beszéltem, azonban be kell vallanunk, hogy önkéntes alapon is nagyon sok magyar gyermek kerül szlovák iskolába. Ha ezt a folyamatot nem tudjuk belátható időn belül lefékezni vagy vissza­fordítani, akkor sajnos, magunk ássuk sírunkat Óvodáink viszonylag jó helyze­te s a többi iskolatípussal össze­hasonlítva aránylag kedvező nemzetiségi összetétele, látoga tottsági aránya régóta foglalkoz­tatja az oktatási minisztérium ille­tékeseit Először 1977-ben pró­bálkoztak olyan intézkedésekkel, amelyekkel elvetették volna a szlovák nyelvű oktatás csíráját a magyar óvodákban. Az oktatási minisztérium 1977. szeptember 1-től elrendelte a magyar óvodák­ban a szlovák alapfogalmak hasz­nálatát. A várva várt siker azon­ban elmaradt ezért 1987-től újabb program szerint készítik fel óvodásainkat szlovák nyelvből. Az eredmény itt sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, s ezért a magyar óvodák elsorvasz­tásának egyetlen járható útját ma az oktatási minisztérium az ún. al­ternatív óvodákban véli megtalál­ni. Sajnos, sikerült kitapintania a szlovákiai magyar oktatásügy leggyengébb láncszemét. Az óvo­daigazgatók, óvónők azon rétegét képezik a pedagógustársadalom­nak, amely talán a legjobban ki van szolgáltatva az államigazga­tási szerveknek. Mindemellett a leggyengébb az önszerveződé­sük. A Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetségével is nagyon formális a kapcsolatuk, s talán a felvilágosító tevékenység sem volt igazán megfelelő náluk. Nem sikerült mindenhol meggyőzni a magyar szülőket az ún. alternatív oktatás negatívumairól. Az alter­natív oktatási koncepció éppen az óvodákban ütközött a legki­sebb ellenállásba, s az oktatási minisztérium örömmel könyvelte el, hogy a 297 magyar és 106 ve­gyes óvoda közül 28-ban szep­tember l-én megkezdődött az al­ternatív oktatás. Sehol sincs en­nek a módszernek akkora rombo­ló hatása, mint az óvodákban. Olyan fejlődési szakaszban érinti a gyermekeket, amikor fogalom­alkotó, szókincsfejlesztő képes­ségeik vannak kialakulóban: s ha ezek működési mechanizmusai megsérülnek, az gyakran neuroti­kus zavarokat okoz náluk. Az óvo­da egyik legfontosabb nevelési feladata az anyanyelv helyes el­sajátítása, nem pedig idegen nyelvű tanfolyamok működteté­se. A nyelvoktatást a gyermekek mentális fejlődésének egy későbbi szakaszában ajánlatos elkezdeni, amikor anyanyelvi szinten kommunikációképesek, s kellő szókinccsel és fogalomtár­ral rendelkeznek, tehát a nyelvta­nulás nem megy az anyanyelv el­sajátításának rovására, gyermek­kori varázslatos megnyilvánulási formáinak kárára. A szlovákiai magyar óvodák áttekintése: A szlovákiai magyar általános iskolák áttekintése: Tanév Magyar Osztály Beíratott Szlovákiai Tanév Iskola Osztály Tanuló Szlovákiai óvoda gyermek részarány (%) részarány (%) 1969-70 358 512 12 447 10,4 1949-50 0 154 5100 1970-7I 354 497 11 764 9,9 1950-51 203 1260 30 000 1973-74 345 502 11 747 8,8 1957-58 566 1913 56 158 1974-75 348 515 12 208 8,5 1960-61 555 2490 72 144 10,2 1976-77 342 531 13 066 7,6 1961-62 559 2639 76 754 9,9 1977-78 337 540 13 604 7,2 1964-65 472 2863 79 206 9,8 1978-79 341 552 10 002 6,8 1970-71 490 2854 68 902 9,1 1979-80 344 581 14 740 6.7 1976-77 414 2479 57 903 8,4 1980-81 337 609 15 690 6,8 1979-80 309 2216 51 379 7,9 1981-82 340 523 16218 7,0 1983-84 277 1996 47 917 6,9 1982-83 344 631 16 337 6,7 1989-90 245 2008 48 756 6,7 1983-84 340 630 16 084 6,6 1992-93 297 2125 47 347 7,1 1992-93 284 646 12 982 7,3 1994-95 268 (31) 2081 45 467 7,0 1994-95 297(106) 586 12 350 7,1 1995-96 267(31) 2078 44 655 7,0. 1995-96 289(103) 565 10 391 6,44 (A zárójelben a vegyes igazgatású iskolák száma) A társalgásközpontú szlovák nyelvoktatásról A világszerte ismert és a gya­korlatban eredményesen alkal­mazott társalgásközpontú ide­gennyelv-oktatás ma már nálunk is egyre jobban terjed. A lényegét egészen röviden a következőkép­pen foglalhatjuk össze: a tanulók­nak elsősorban beszélni kell meg­tanulniuk az adott - esetünkben a szlovák - nyelven, hogy a legkü­lönfélébb témakörökben helye­sen, kellő szinten tudják magukat kifejezni, tehát hogy másokkal megértessék magukat szlovák nyelven, ugyanakkor megértsék beszélgetőpartnerüket, aki szlo­vákul társalog velük, s reagálni, helyesen válaszolni tudjanak kér­déseikre, felvetéseikre. A társal­gásközpontú szlovák nyelvokta­tásban döntő szerepe van a lexi­kának, azaz a tanulók által elsajá­tított szókincsnek, szókészletnek. Célunk természetesen nem az, hogy diákjaink csupán a ragozat­lan szavak egymás mellé rakása segítségével, azaz tört szlovákság­gal fejezzék ki magukat. Meg kell tanítanunk őket nyelvtanilag is he­lyesen alkalmazni az egyes elsajá­tított szavakat mégpedig egy­szerű és összetett mondatokban is, ahogyan azt a társalgás mene­te megkívánja. A társalgásközpon­tú szlovák nyelvoktatásban a nyelvtan szerepe ugyanis csupán másodlagos, ami annyit jelent, hogy tanulóink a nyelvtani alako­kat és a nyelvtani szabályokba foglalt ismereteket szinte észre­vétlenül, az aktív társalgás folya­mán, a szavak, nyelvtani alakok ősjelenségek folyamatos ismétlé­se által fogják elsajátítani a be­széd gyakorlása közben. A helyes és folyamatos, szlovák nyelven történő beszélgetés alapvető kö­vetelménye az, hogy a beszéd köz­ben használt szavakat a tanulók megbízhatóan, tehát alaposan is­merjék. Mi szükséges ehhez? Elsősorban az, hogy az adott szót helyesen tudják elolvasni és kiej­teni. Beszélgetőpartnerük beszé­dében vagy az olvasott szövegben maradéktalanul és pontosan meg kell érteniük a tanult szavakat, és le is kell fordítaniuk ezeket szlo­vákról magyarra és magyarról szlovákra. Társalgás közben, a gyakori szóhasználatnak köszön­hetően helyesen kell tudniuk használni minden egyes szó nyelv­tani alakjait, s ami talán az egyik legfontosabb követelmény: min­den egyes szót tudniuk kell elsajá­tított szlovák szókincsük szavaival szószerkezetekbe, egyszerű és ­szükség esetén - összetett mon­datokba kapcsolni. Pedagógusa­inknak, elsősorban a szlovák nyelv tanterve és tankönyvei elké­szítőinek ügyelniük kellene arra, hogy a szlovák szavak elsajátítása és ciklikus (folyamatos) ismétlése során vegyék figyelembe az egyes szavak frekvenciáját azaz előfor­dulásuk gyakoriságát is. Aranysza­bály, hogy a leggyakrabban hasz­nált szavakat kell előnyben része­síteni. s azokat fokozatosan kell kibővíteni a kevesebbet használt (kisebb frekvenciájú) és elvont (absztrakt) szavak szükséges mennyiségével. A szlovák nyelvű társalgás fo­lyamatában természetesen a dia­lógus az uralkodó társalgási for­ma, de a beszélgető partnerek ál­landóan váltakoznak, hogy a tár­salgásba az egész csoport be­ka pcsolódhassék. Azokat a mon­datokat melyek a csoport több tagjának akár a kiejtés, akár a hangsúly vagy egyéb probléma miatt nehézségeket okoznak, ajánlatos csoportos, tehát kórus­ban való beszéltetés formájában rögzíttetni, hogy ezeket is elsajá­títsa minden egyes tanuló. Amint absztrakt szavak is vegyülnek a beszélgetésekbe, elkerülhetetlen a szómagyarázat akár fordítás, akár képi szemléltetés formájá­ban. Megjegyezzük, hogy az absztrakt szavak megértetésére fordítás által csakis magyar anya­nyelvű szlovák nyelvtanár képes. Kezdetben a legjobb előmene­telű, majd fokozatosan a gyen­gébb tanulók bevonásával mono­logikus szövegeket is adjanak elő a tanulók, hogy ezáltal lehetővé tegyük a szöveghallgatást és el­lenőrizhessük az elhangzott szö­veg megértését részint kérdés-fe­lelet formályában, részint pedig úgy, hogy egy-egy tanuló ismétli el az egész elhangzott monológot. Arra kell törekednünk, hogy ne pa­pagájokat neveljünk tanulóinkból, akik lelketlenül ismételgetnek be­magolt szövegeket hanem krea­tív képességük felhasználásával az azonos témájú szöveget más szavak és kifejezések szövegbe iktatásával ismételjék el. A társalgásközpontú szlovák nyelvoktatás sok sikerélményt je­lent diák és pedagógus számára egyaránt, s elvezet a végső cél megvalósulásához, a szlovák nyelv kívánatos szintű elsajátítá­sához - magyar tanítási nyelvű is­kolában. SÁGI TÓTH TIBOR • JOGSEGÉLY Több pedagógus olvasónk érdeklődik az alapiskolák jogala­nyiságának lényegéről, konkrétan arról, milyen előnyökkel, esetleg hátrányokkal jár, hogyan módosul az iskoláknak a felettes szervekhez, főleg a tanügyi igazgatósághoz fűződő viszonya a jogalanyiság megszerzésével. Az alapisko­lák jogi szub­jektivitása vagy magyarán joga­lanyisága legin­kább két dolog­ban nyilvánul meg. Ez az ön­álló gazdálkodás és az önálló jo­gi cselekvés. Az az alapiskola, amely megszerzi a jogalanyisá­got, megkapja a tanügyi igazga­tóságtól az egész tanévre, illet­ve az egész évre szóló gazdálko­dási pénzcsomagot és a pén­zeszközöket önállóan kell be­osztania. Természetesen előnyös, hogy nem más, hanem maga az iskola igazgatója dönt­heti el, milyen célokra használja fel az évi költségvetést. Az önál­ló gazdálkodás hátránya az le­het, hogy esetleg egy gazdasági szakembert, tehát új munkaerőt kell az alapiskolának alkalmaz­nia, ami főleg a kisiskolák eseté­ben csak funkciók összevonásá­val képzelhető el, illetve külső munkatársak bevonásával való­sítható meg. A jogi önállóság leginkább ab­ban nyilvánul meg, hogy maga az iskolaigazgató gyakorolja pl. a munkáltatói jogokat, tehát nem a tanügyi igazgatóság dönti el, milyen pedagógusközösség­gel fog dolgozni az iskolaigazga­tó, hanem maga választhatja meg munkatársait. Nem kell hangsúlyozni, hogy az iskolák oktatási színvonalának növelé­sében ennek a kérdésnek mi­lyen nagy szerepe van. A jogi ön­állóság azt is jelenti, hogy hiva­talokkal, bíróságokkal, önkor­mányzatokkal szemben az isko­la önállóan jár el. A jogi önálló­ság megszerzése nem jelenti azonban azt, hogy az alapiskola oktatáspolitikai kérdésekben teljesen független a tanügyi igazgatóságoktól, illetve az okta­tási minisztériumtól. Az említett szervek pl. a tankönyvek hasz­nálatát, a pedagógiai módsze­rek alkalmazását, a tanrend összeállítását stb. tekintve to­vábbra is befolyásolják az alap­iskolákat. Hatályban lévő törvényeink értelmében 1995 decemberéig minden alapiskolának meg kel­lett volna szereznie a jogalanyi­ságot. Feltehetően amiatt, hogy a területi elrendezésről szóló törvényt még nem fogadta el a szlovák parlament, az említett időpontot 1997 decemberére módosították. Arról van szó ugyanis, hogy a tanügyi igazga­tóságok hatásköre a területi el­rendezésről szóló törvény elfo­gadása után átkerülhet a hely­hatóságokhoz. A jogalanyiság megszerzését az iskolaigazgatónak a tanügyi hivatalban kell kérvényeznie. Amennyiben igény lesz rá, rova­tunkon keresztül szívesen kül­dünk mintát az érdeklődőknek a tárgyban folyó kérelemmel kap­csolatban. DR. MÉSZÁROS LAJOS LANSTYAK ISTVÁN: Kétnyelvűségi alapfogalmak 3. KÖZVELEG ES ANYANYELVI NEVELÉS. A tényleges nyelvhasz­nálat közveleges volta olyan tény, amely eddig magyar nyelvi tan­könyveinkben nem kapott kellő elismerést Sokkal inkább az volt a helyzet, hogy a tankönyírók és a pedagógusok azt a benyomást igyekeztek kelteni, hogy az embe­rek általában a standard nyelvvál­tozatot használják, ha pedig még­sem, akkor hibáznak. Az, hogy minden hosszabb konkrét nyelvi megnyilvánulás - különösen, ha szóbeli - közveleg, ebbe a kon­cepcióba nem illett bele. A jelen­leg (még) használt magyar nyelv­tankönyveket is az élő nyelv köz­velegessége iránti telje s érzéket­lenséget mutató felfogás hatja át. Nagyon fontos, hogy ez a szemlé­let a jövőben megváltozzon, s az új tankönyvek ne fessenek hamis képet a tényleges nyelvhaszná­latról, s ne állítsanak a tanulók elé olyan célokat, amelyeket azok eleve képtelenek elérni. KÖZVELEG ÉS SZLOVÁKOKTA­TÁS. A szlovákiai magyar be­szélőközösségben használt má­sodnyelv, a szlovák, a tényleges nyelvhasználat síkján éppúgy közveleg, mint az első nyelv, a magyar. Természeszetesen nem­csak a kétnyelvű beszélők által produkált nyelvi megnyilvánulá­sok közveleges jellegűek, hanem az egynyelvű közösség tagjai által lérehozottak is. A szlovák nyelv ­a magyarhoz s a világ más nyelve­ihez hasonlóan - szintén számta­lan, egymástól többé-kevésbé el­térő változatban él. Az eddigi má­sodnyelvoktatás legnagyobb hi­bája az volt, hogy nem a minden­napi beszélt nyelvi regisztereket részesítette előnyben, hanem egyfajta mesterkélt „irodalmi nyelvet" tanított, egy olyan nyelv­változatot amelyet valójában a szlovák anyanyelvűek sem igen használnak, hiszen ami szándé kuk szerint „irodalmi nyelv" vagy ilyen-olyan szaknyelv stb., az a va­lóságban a beszélt nyelv, a nyelv­járás vagy valamely rétegnyelv irányába „elhajló" közveleg. ( S persze viszont is igaz: ami a be­szélők szándéka szerint minden­napi beszélt nyelv vagy nyelvjá­rás, az legtöbbször az irodalmi nyelv, vagyis a *standard nyelv­változat irányába „elhajló" közve­leg. Csak éppen ezekben az ese­tekben a beszélők kevésbé van­nak tudatában annak, hogy ők ilyen vagy olyan nyelvváltozat nor­máját érvényesítik, ill. sértik meg.) - Ha a szlovák anya­nyelvűek tényleges szlovák nyelv­használata közveleges, mi sem természetesebb, mint az, hogy a magyar anyanyelvűeké is az. Ám ez a közveleg - az első nyelvihez hasonlóan - a másodnyelv eseté­ben is érzékelhetően különbözik az egynyelűek által produkálttól. Ha egyszer a szlovákiai magya­rok, akik nagyrészt magyar domi­náns kétnyelvűek, az anyanyelvü­ket, a magyart sem beszélik úgy, mint az egynyelvű magyarországi­ak, még inkább érthető, hogy a másodnyelvüket, a szlovákot is úgy beszélik, hogy a létrejövő köz­veleg nemcsak a szlovák nyelven belül mutat kisebb-nagyobb mér­tékű átmenetiséget, hanem a magyar nyelv irányába is „elhaj­lik" - s ez az, amiben - a hiányos elsajátítás és felejtés termékei mellett - lényegesen különbözik az egynyelvű szlovák beszélők ál­tal produkált közvelegektől. Vagy­is a szlovákiai magyar diákok szlovák nyelve a nyelvhasználat gyakorlatában éppúgy kétnyelvű közveleg, mint a magyar, és ezt az iskolának is tudomásul kell(ene) vennie. (S persze az ok­tatásügyi minisztériumnak sem volna szabad lehetetlent követel­nie a diákoktól: azt, hogy két­nyelvű létükre úgy beszéljék a szlovák nyelvet, mintha egy­nyelvűek lennének.) Az oktatás­nak természetesen arra kell töre­kednie, hogy a magyarok szlovák nyelvhasználata minél kisebb mértékben legyen e tekintetben közveleges, ám azt is tudatosíta­ni kell, hogy az elsőnyelv irányába történő elmozdulásokat teljesen kiküszöbölni nem lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom