Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-31 / 25. szám, szerda

Í 6 | ÚJ SZÓ KULTÚRA 1996. január 26. KOMAROM Bővül a nyugdíjaspanzió A komáromi nyugdíjaspanzió nyugodt életkörülményeket teremt a város és környéke idős polgárai számára. Nagy iránta az érdeklődés, még akkor is, ha az egyik legmaga­sabb színvonalú szociális Intézményről van is szó. A Király püspök utcai panzió­ban 70 férőhely van. Az idős em­berek nyugalomban, kényelem­ben töltik itt napjaikat. Ipóth Éva, a panzió vezetője elmond­ta, úgy igyekeznek gondoskodni róluk, hogy semmiben se érez­zenek hiányt. Viszonylag egész­séges embereket vesznek fel, 70 éves korig. - Jelenleg 59 la­kónk van, de ezzel is betelt a ka­pacitásunk, ugyanis több lakónk egyedül lakik egy szobában, de a lakbén kettő helyett téríti. Egy­egy lakásegység ugyanis 2 szo­bából áll, és egy szobában két személyt helyezhetünk el. A la­kók többsége férfi, ők kettesé­vel laknak. Gyakran rendeznek külön­böző összejöveteleket is. Nagy fájdalom e nagy családként élő közösség számára, ha egy-egy lakót, aki jól érzi magát náluk, megromlott egészségi állapota miatt át kell költöztetniük egy másik otthonba, amely Komáro­mon kívül található. Ezek mindig szomorú búcsúzások. A panzió körül élénk építkezés folyik, a Komáromi Hídépítő Vál­lalat dolgozói a panzió kapacitá­sának bővítésén serénykednek. Ez azt jelenti, hogy ezután a la­kók, ha egészségi állapotuk meg­romlik is, velük maradhatnak. A többfunkciós épület építé­sét 1001 bon kezdtek el. A 120 ágyas új épületrész nemcsak Komáromban, hanem a járás­ban is biztosítaná az idősekről való integrált gondoskodást. A panzió két új épületszárnyat kap, illetve felújítják a régi zsina­góga épületét, amelyben egy nagy étterem, társalgó, a tetőtérben pedig a gondo­zónővérek számára kialakított lakások kapnak helyet. - Elképzeléseink szerint az új részekben megfelelő körülmé­nyeket alakíthatunk ki a moz­gásképtelen nyugdíjasok szá­mára, nappali tartózkodást biz­tosítunk a magányos, idős em­bereknek, és a hajléktalanokról sem szeretnénk megfeledkezni - kapcsolódik be a beszélgetés­be Peter Pažitný, a járási hivatal szociális osztályának vezetője. ­Ha ez év őszén sikerül befejezni az építkezést, 1997 januárjától meg is kezdheti a működését. Ipóth Évától megtudtam, hogy a bentlakók mellett további 50 nyugdíjasnak biztosítanak ebéd­lehetőséget. A többnyire beteg embereknek a gondozók 11.30 és 12.00 óra között viszik ki az ebédet, melynek az ára is ked­vező: a racionális diétás ebédé 26.60, a diabetikusé 31.10 ko­rona. Egyelőre van még szabad kapacitásunk ezen a téren is. Látogatásom alkalmával is meggyőződhettem arról, hogy ahol utánajárnak a dolgoknak, ott a szép tervek valóra válnak. És ezért mindenkinek az lesz a legnagyobb jutalom, ha mind több rászoruló számára biztosí­tani tudják a békés, nyugodt éle­tet. BENDE ISTVÁN Látnivalók Tanyon Tany a Csallóköz délkeleti részén, a Komáromból Pozsonyba vezető út mentén fekszik. Az alig 850 lelket számláló kisközségben a többi csallóközi faluval ellentétben az ipari termelés honosodott meg. Az 1850-55-ös években felépült a tanyi cukorgyár, 1894-ben pedig meg­kezdte működését a helyi lengyár. Mindezt abból a kiadványból tudjuk meg, amelyet Tóth Imre polgármester és a helyi önkormányzat megbí­zásából a komáromi nyomda jelentetett meg a Honismereti Kiskönyv­tár sorozatban Tany - látnivalók címmel. A kisszótárszerű, mindössze 16 oldalas, képekkel illusztrált kiadvány részletesen beszámol a falu múltjáról, ecseteli a jelenét, az ott élő emberek szokásait, munkáját és kedvteléseiket. Érdekes olvasmány mindazok számára, akik szeretné­nek többet megtudni a Csallóközben levő településekről és az ott élőkről. (kamoncza) A sviti Chemosvitben tavaly mintegy 130 milliós nyereséget produkáltak. Ennél az alkalmazotti részvénytársaságnál 3600-an dolgoznak, az átlag­kereset 8200 korona. A cég főleg csomagolófóliákat gyárt, s termékei­nek 70 százalékát exportálja. Felvételünkön: René Leško gépmester a Slovak Gold díjjal jutalmazott KXM fóliával. Foto: TA SR IPOLYNYEK Nem mindenki rajongott az énekkarért A nyolcvankilences politikai fordulatot követő Időszakban számos Csemadok-aiapszervezet tevékenységében törés állt be. így volt-e ez Ipolynyéken is? - kérdeztem Hamerlík Ri­chárdot, a szervezet egy évvel ezelőtt megválasztott elnökét. - Nehéz erre válaszolnom, mert én csak 1991-től élek a kö­zségben, ide nősültem. Nincs megbízható összehasonlítási ala­pom a szervezet korábbi tevé­kenységét illetően. Törésről azért nem beszélnék, mert nem akadt meg a tevékenység, ám bizonyos szemléletbeli változások kiesz­közlését elkerülhetetlennek vé­lem. Azzal a nem titkolt szándék­kal vállaltam el az elnökséget, hogy fontosnak tartom egy olyan énekkar megalakítását, melynek repertoárjában elsősorban kó­rusművek szerepelnek. A már ré­gebbtől meglévő énekkarra pró­báltam alapozni, de a tagok közül nem mindenki rajongott a két- és háromszólamú kórusműveket műsorára tűző vegyes kar mega­lakításáért. Többen emiatt ki is váltak a csoportból; szerencsére jöttek újak a helyükre. Jelenleg 25 tagú az énekkarunk. - Végül is milyen volt a fogadta­tás? - Első fellépésünkre a tavalyi farsangi műsorban került sor. Nem sokkal utána Balassagyar­matra kaptunk meghívást a márci­us 15-i ünnepség műsorába, majd ugyancsak Magyarországon, Te­rényben, a nemzetiségi napokon szerepelt a kórus. Ipolynyéken má­sodik alkalommal a község mega­lakulásának 860. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepségen léptünk fel. Idén szeretnénk eljutni Galántára, a Kodály-napokra. - Csak közbevetőleg kérde­zem, honnét a vonzaloma az énekléshez, az énekkarvezetésé­hez? - Szülőfalumban, Egyházfán (Galántai járás), 14 éves korom óta szerepeltem a Csemadok énekkarában, és a későbbiek fo­lyamán próbákat is vezettem. - A vegyes kar létrehozásán és sikeres szereplésén kívül mit tart még szükségesnek elmondani szervezetük tavalyi tevékenysé­géről? - Például a tánccsoport meg­alakítását. Jobbára 14-18 éves fiúkból, lányokból állt össze az egyelőre tíztagú csoport, melynek koreográfusa Horkay Katalin, a komáromi Hajós Táncegyüt­tesből. Ezzel párhuzamosan meg­alakult az ipolynyéki vonósné­gyes, a táncosok kísérő zenekara is. A színjátszók szintén bontogat­ják szárnyukat. Az idei farsangi műsorban vidám jelenetekkel fognak bemutatkozni. Munkájukhoz kapnak-e anyagi támogatást, és ha igen, akkor honnét? - Erre az évre a községi hivatal 20 ezer koronát ígért a Csema­dok helyi szervezetének támoga­tására. Lesz helye a pénznek, hi­szen csak a tánccsoport eredmé­nyes működéséhez szükséges technikai eszközök beszerzésé­hez is sok-sok pénzre lenne szük­ségünk. (bodzsár) Rozsnyó Kassa ÍJ o Tőketerebes^ o w Losonc R.szombat J o / Nagykürtös O i Léva 9 J \ Pozsony Y o cr Galánta Nagykürtös O i Léva 9 J y o D.szerdanely E.újvár • . Ipolynyék Tany Komárom DUNASZERDAHELY. GALANTA. KOMAROM Naponta 15 000 levél Mint azt már a korábbi évek­ben megszokhattuk, január-feb­ruár során az értékpapírjainkat vezető nyilvántartástól, a pozso­nyi Értékpapírközponttól egy számlakivonat formájában je­lentést kapunk a számlánk állá­sáról. Ezen részletesen feltünte­tik, hogy az év végén milyen és mennyi értékpapír volt a birto­kunkban. A számlakivonatot ak­kor is megkapjuk, ha korábban egyáltalán nem nyúltunk a rész­vényekhez, vagyis például nem adtunk el közülük egyet sem. Az idei újdonság, hogy azok, akik bekapcsolódtak a vagyon­jegyes privatizáció második hul­lámába, a listájukon megtalál­ják a Nemzeti Vagyonalap tíze­zer korona névértékű kötvényét is. Mint ismeretes, a kormányko­alíció ezzel helyettesítette a va­gyonjegyes privatizáció második hullámát. A kötvényt mindenki megkapja, aki 1994 őszén va­gyonjegykönyvet vásárolt, tehát az is, aki a könyvét leadta vala­melyik befektetési alapnál. Az akciót lebonyolító Számí­tástechnikai Vállalat (PVT) duna­szerdahelyi divíziója három já­rás, a dunaszerdahelyi, a komá­romi és a galántai számára 306 904 darab számlakivona­tot nyomtat ki ezekben a napok­ban. Amint azt Stern Györgytől, a dunaszerdahelyi divízió igaz­gatójától megtudtuk, naponta általában tizenötezer külde­ményt készítenek elő és adnak postára. Tegnapig 209 192 da­rab készült el. Az se izguljon, aki még nem kapta kézhez a szám­lakivonatot. A dunaszerdahelyi számítóközpontot az utolsó cso­mag február kilencedikén hagy­ja el, és a becslések szerint feb­ruár közepéig is eltart, amíg a posta mindegyiket kézbesíti. (tuba) B0DR0GK0Z Megbomlana a régió etnikai egysége Az elmúlt hétvégén Bodrog­köz valamennyi községében önkormányzati tanácskozáso­kat tartottak, amelyeken csu­pán egy napirendi pont szere­pelt: az ország közigazgatási re­formja. A tanácskozásokon megtárgyalták a területrende­zéssel kapcsolatos járási javas­lat két alternatíváját, amelyek egyértelműen a Bodrogközt, sőt az Ung-vidéket is sújtanák. A javaslat szerint a régió né­hány községe a Tőketerebesi járáshoz kerülne, a többi a le­endő Nagykaposihoz. A Bodrog­köztől elcsatolt községek fejé­ben Nagykapos északról kapna 12 községet (a Nagymihályi já­rásból). Ezzel teljes mértékben meg­bomlana mindkét régió etnikai egysége, mert ezáltal a magyar lakosság mind a Bodrogköz­ben, mind pedig az Ung-vidé­ken kisebbségbe kerülne. Ez pedig elfogadhatatlan, mert szöges ellentétben áll az önkor­mányzatok európai chartájával is. A tanácskozásokon jóváha­gyott határozatok egyér­telműen kimondják: az első csehszlovák köztársaság ide­jén alkalmazott praktikákhoz való visszatérést tükrözi, ami nem a legdemokratikusabb megoldást jelenti, ezért állítsák vissza az 1960-ban megszünte­tett Királyhelmeci járást, ahol minden feltétel adva van egy negyvenezer lakosú régió köz­igazgatásához, illetve az Ung-vi­dék és Bodrogköz képezzen egy közös területi egységet. Az önkormányzati képviselők ál­lásfoglalásukat nyilatkozatban is megfogalmazták. (-kat.) NAGYKÜRTÖS Volt egyszer egy állatkórház Nagykürtösön a hetvenes évek­ben épült fel Szlovákia egyik leg­korszerűbb állategészségügyi in­tézete, amely állatkórházként került a köztudatba. A kilencve­nes évek elején azonban felszá­molták a létesítményt. - Egészen pontosan 1992-ben, az állami állatorvosi helyek megszünteté­sével. Ez vonta magával az intézet le­építését - mondja Petyi Mária állator­vos, aki már idestova tíz éve gyógyítja a beteg vagy sérült állatokat. - Jelenleg az Állami Állategészségügyi Fel­ügyelőség tulajdonát képező épület egyes részeit ilyen-olyan célra vállalko­zók bérlik. Köztük én is, magánren­delőt nyitottam. Ma már csak ez a sze­rény rendelő emlékeztet arra, hogy itt még nem is olyan régen egy minden te­kintetben jól felszerelt állategészség­ügyi létesítmény működött. ' - Elkerülhetetlen volt az állatkórház bezárása? - Állítom, hogy Szlovákia három ál­latkórháza közül ez volt a legszebb, a párja valahol Dél-Csehországban épült fel. Ami a kérdést illeti, nem kellett vol­na megszűnnie. Rugalmasabb hozzá­állással és megfelelő összefogással to­vábbra is üzemelhetett volna. Kinek jó az, hogy a drága, modern műszerek és felszerelések kihasználatlanul állnak a garázsban? Petyi Mária jó szakember hírében áll, pedig eredetileg más pályára ké­szült. - Annak ellenére, hogy édesapám is állatorvos, és gyermekkoromban sok állatot tartottunk otthon, ráadásul szí­vesen lovagoltam, nem vonzott az ál­latorvosi pálya. Jó nyelvérzékem lévén, tolmács szerettem volna lenni. A gim­náziumban csak az utolsó pillanatban álltam el eredeti szándékomtól, és az egyik tanárom ösztönzésére jelentkez­tem a kassai állatorvosi egyetemre. Ta­nulmányaim befejezése után szülővá­rosomban, Losoncon végeztem a köte­lező szakmai gyakorlatot, s onnét ke­rültem a nagykürtösi állatórházba, ahol kitűnő szakembergárda dolgo­zott. - A magánrendelőben több vagy ke­vesebb a munkája, mint korábban? - Gyakorlatilag reggeltől estig dolgo­zom. Délután és a kora esti órákban is rendelek, mert akik dolgoznak, csak délután, munka után tudják elhozni beteg állataikat. Ha szükséges, és előre bejelentik, házhoz megyek. Job­bára idős emberek hívnak, akiknek már nehezükre esik a járás. A ren­delőben leginkább kutyáikkal keresnek fel a gazdik, a veszettség elleni védőol­tás mellett leggyakoribb teendőim közé tartoznak a sebészeti beavatkozások, például hasműtétek, daganatok eltávo­lítása, és nem utolsósorban a különféle kozmetikai beavatkozások, ezen belül is a farok- és fülcsonkítások. Persze más állatokkal - főleg cicákkal - is felkeres­nek, és gyógyítottam már aranyhörcsö­göt, egzotikus madarakat is. - Úgy hallottam, éjszakai ügyeletet is tart. - Ez így nem fedi a valóságot. Az vi­szont igaz, hogy vannak sürgős esetek, hívtak már tehén- és sertéselléshez, ahol császármetszést kellett végrehaj­tani. Ebben a hónapban már három éj­szakai kiszállásom volt. - Manapság nagy divat kutyát tarta­ni. Az ebtartásnak megvannak az írott szabályai is. Hogyan viszonyulnak eh­hez a kutyatulajdonosok? - A kutyatartás olyan kedvtelés vagy szórakozás, amely kötelességekkel is jár. A ebtartás kultúráltsága területén még sok a kívánnivaló. Állategészség­ügyi szempontból a legfontosabb köve­telmény a veszettség elleni oltás. Ezt nem szabad elmulasztani, mert az em­berre végzetes lehet a veszett állat marása. Településeinken évente két­szer, tavasszal és ősszel végzik, én itt a rendelőmben bármikor megcsiná­lom. - Nem ritkaság, hogy a megunt ku­tyust a gazdi csak úgy szélnek ereszti. Mit lehet ilyen esetben tenni a magára maradt állattal? - Túl azon, hogy nem esztétikus lát­vány az utcán kóborló, lesoványodott (A szerző felvétele) kutya, esetleg a falkába verődő kutya­had, az ilyen állatok számos veszély forrásai lehetnek. Ez esetben elkerül­hetetlen az ártalmatlanításuk. Koráb­ban komolyan foglalkoztam egy állat­menhely létesítésének gondolatával, akár itt, a volt állatkórház területén is lehetett volna... Elő is adtam az illeté­kes helyen, de nem kaptam rá igenlő választ. BODZSÁR GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom